Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-11 / 35. szám

1983. február 11. • PETŐFI NÉPE • 9 TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁS APOSTAGON Igenis, iskolát építünk • • • Mennyibe kerUl manapság egy iskola? Jó pár millióba, még ak­kor is, ha nem több emeletes cso­dapalotáról, hanem földszintes pár tantermes iskoláról van szó. Apostag, a kétezer-háromszáz la­kosú község új iskolát akar. A fejlesztési alap kevés, a megyei támogatás valamivel több, de így is csak töredéke a|nnak az ösz- szegtiek, amelyből tető alá lehet hozni a tervezett épületet. Ezek után, hogy mernek az apostagiak mégis belefogni az építkezésbe? Hagyománya van fe Bolvári József fr Pavelkó János fr Hatházi Sándor Bolvári József, Apostag tanács­elnöke: — A hetvenes évek elején egy­szer már építhettünk volna új is­kolát, a megyei tanács is felaján­lott egy bizonyos összeget, de ak­kor nem mertek belevágni. Most oda jutottunk, hogy tarthatatlan­ná vált a helyzet. Több épületben folyik a tanitás, Időközben az egyiket életveszélyesnek nyilvání­tották. Ez nem csoda, hiszen száz évnél öregebb iskolákról van szó. Minden fórumon — a pártvezető­ség, a Hazafias Népfront, a tanács ülésén — elmondtam, hogy Apos- tagon sürgősen szükség van új is­kolára Ezzel mindenki egyetér­tett, csak egy .„apró” probléma adódott: nincs élég pénzünk. Az iskola ugyanis 4 millió 600 ezer forintba kerül. Erre a megyei ta­nácstól egymillió forintot kap­tunk, a másik millió a lakosság, a téeszek és az üzemek önkéntes hozzájárulásából jön össze. A fennmaradó több mint két és fél milliót társadalmi munkával kell összehoznunk. Ez egy kicsit sok­nak tűnik, főleg ha hozzátesszük még azt a félmilliót, ami a torna­terem befejezéséhez szükséges. Hogy mégis miért merünk bele­fogni? Azért, mert az évek során bebizonyosodott, hogy az aposta- giakra társadalmi munka dolgá­ban biztosan lehet számítani. A községfejlesztési alap kevés, még­is szépen halad a tanyák villamo­sítása, a járdaépítés, a csatorná­zás és kútfúrás — mindez társa­dalmi összefogással. Az építke-- "zésnél is erre alapozunk. ! ‘‘Ä’ä'iákóla — Nagy Lajosról fog­juk elnevezni — a régi tornaterem helyén épül fel. Március elején elkezdjük a bontást és a tervek szerint októberben már az új épü­letben tanítunk. A terület akkora, hogy az épületet bővíthetjük, így később egy iskolacentrumot' is ki­alakíthatunk. De ez még a távo­labbi terveink közé tartozik. Négy hónap alatt elkészül Pavelkó János, a községi párt­vezetőség titkára. egyébként épí­tész: — A tervezgetés az előzetes be­szélgetések során jó néhány ké­tely merült fel az iskolával kap­csolatban. Abban mindenki egyet­értett, hogy égető szükségünk van rá, hiszen a régi épületeket kép­telenség felújítani, így is rengete­get költöttünk már az örökös fol­tozgatásra. Azt is tudjuk, hogy évente növekszik a tanulók lét­száma és a közeli jövőben hely­szűke miatt kénytelenek lettek volna bevezetni a kétműszakos oktatást. Mindezek ellenére a párttaggyűlésen szóba került, hogy lesz-e erőnk egyszerre két nagy horderejű dolgot megvalósí­tani. Mert, közben építünk egy tornatermet is. A munkálatok a tél beálltával megszakadtak, de legkésőbb májusra elkészülünk vele. Aggályok támadtak az isko­la időtállóságával szemben is. Meddig tart egy hat-hét centi­méter vastagságú falpanelekből összeszerelt épület? Tíz—tizenöt évre nem érdemes iskolát építe­ni. Szerintem is jobb lett volna házgyári elemekből vagy hagyo­mányos építőanyagokból építkez­ni, de hát erre nem futja. Egyéb­ként a kétkedőket — köztük en­gem is — időközben sikerült meggyőzni. Az illetékesek meglá­togatták a kerekdombi, ugyanilyen elemekből összeállított iskolát és igen jó tapasztalatokat szereztek. Az épület mindössze négy hónap alatt tető alá került, a pénztár­cánknak és igényeinknek is meg­felel, fennállását pedig ötven év­re garantálják. Ha az apostagiak úgy döntenek, hogy igenis, isko­lát építenek, akkor az biztos, hogy úgy is lesz. Kinyíltak a pénztárcák is ..Jiatházi Sándor, az. ájtall^os is­kola igazgatója: — Jelenleg tíz tanulócsopor­tunk van, az első és második év­folyamon már párhuzamos osz­tályokban tanítunk, jövőre pedig — ha nem készülne el az új is­kola — be kellene vezetni a váltott műszakot. A községben a demográfiai csúcs az 1985—86-os tanévre várható. Hogy az előb­bieket egynéhány adattal il­lusztráljam: 1979-ben 198 tanu­lónk volt, most 270, 1986-ra pe­dig 340-re emelkedik a létszám. Két-három év múlva jóformán megoldhatatlan helyzettel talál­tuk volna ‘ szembe magunkat. Szerencsére minden jel arra utal, hogy októberben már költözköd­hetünk. Januárban szakértők közreműködésével terepszemlét tartottunk, a Nyugat-magyaror­szági Fagazdasági Kombinát sop­roni gyárától pedig ígéretet kap­tunk, hogy áprilisban leszállítják az anyagot. Az egyik szülő — a dunavecsei téesz építésze — tár­sadalmi munkában már papírra vetette elképzeléseinket, ennek alapján készül Sopronban a vég­leges tervrajz, öttantermes is­kola lesz, ebből az egyik fizika- kémia előadó, ezekhez kapcsoló­dik egy szertár és a nevelői szo- *ba. Pénz dolgában nem állunk va­lami jól. A tanácstagok felke­resték a község lakóit, akik ed­dig mintegy 180 ezer forint kész­pénzt adományoztak az új beru­házásra. Az iskolában — a peda­gógusok, a technikai személyzet hozzájárulásából — több mint húszezer forint gyűlt össze. Az alapásástól kezdve az elemek összeszerelését is társadalmi munkában végezzük majd egy soproni szakember irányításával. A helybeli kisiparosok, kőműve­sek, ácsok, festők, vízvezeték­szerelők egy heti munkát aján­lottak fel. A munkahelyi vezetőknek sem mindegy Az iskola ügyében — úgy gon­dolták a község vezetői —, szá­míthatnak a környékbeli téeszek- re, üzemekre. Nem is csalódtak. Pontos összegekről még nincse­nek adatok, de egy-két dolog már szinte biztos. A dunavecsei Béke Tsz például sódert szállít, a Fémipari Vállalat a központi fűtés szerelését vállalja, a PA- NYOVA a szükséges textíliákat, sötétítőfüggönyöket önköltségi áron adja és átutalja egy kom­munista műszak teljes bevételét is. A Dunamenti Tsz ajánlkozott a fuvarozásra és anyagi támoga­tást is ígér. A Habselyemben szintén kommunista műszakot szerveznek az iskolaépítésre. A kalocsai járási hivatal pénzügyi osztálya a berendezéshez nyújt segítséget, s már jelentkeztek az iskolát egyébként is patronáló szocialista brigádok. Ezek az ajánlások még tisztán nem körvonalazódtak, de az elő­zetes megbeszélések nagyon biz­tatóak. Az apostagiak mellett ért­hető a dunavecseiek magatartása is, hiszen a szülök jó része a szomszéd faluba jár dolgozni. A munkahelyi vezetőknek pedig nem mindegy, hogy a szülők fi­gyelmét a váltott műszakban ta­nuló gyerekekkel járó még több gond, vagy pedig a munka köti le. Kormos Emese A nép fiai ihlették meg TESTVERMEGYENK ÉLETÉBŐL Nyikolaj Vakulenko, a szobrász A jaltai miniatűrkászítő szob­rász, Nyikolaj Vakulenko ' által alkotott kis égetett agyagfigurák I népi élet színeit ‘idézik föl. amelyeket az ukrán irodalom klasszikusod örökítettek meg. Vidámságtól és huncutságtól csiillog a miniatűrben megformált alakok arca, akárcsak az ukrán hivatásos színház megalapítójá­nak, Marko Kropivnyickijnek a darabjaiban. Életörömmel teli, sajátos világot alkotnak. A krí­mi művész számos munkáját Nyi­kolaj Gogol és Tarasz Sevcsenko emlékmúzeumában állították ki. — Még a műszaki főiskola hall­gatójaként kezdtem el komolyab­ban fafaragással. foglalkozni — emlékszik vissza Nyikolaj Vaku­lenko. — De a lelkesedés a Bal­ti-tenger festői partjára. Litvá­niába tett utazás alkalmával lob­bant fel bennem. A kaunaszi mú­zeumban gyönyörű faragott masz­kokat láttam. A litván nemzeti folklórnak ezekkel a remekeivel való megismerkedés engem is al­kotásra serkentett. A fiatal művész szenvedéllyel fairagja műveit. A domborításban is kipróbálta erejét. Agyagból mintáz. Az első leckéket ebből a munkából nagyapjától, az öreg fazekastól vette. Nyikolaj Vaku­lenko sokat utazgat a Krímben, új minőségű agyagokat keresve, s elektromos kemencét készít a szobrok' kiégetéséhez. A fiatal művész figuráit* ettől kezdve a meleg, terrakotta szín még kife­jezőbbekké és élőbbekké teszi. Az alkotói munka annyira el­foglalta öt, hogy már elodázha­tatlanná vált1 a döntés: megma­radjon-e mérnöknek, vagy a'dja fel szakmáját a művészet kedvé­ért. Ez korántsem volt egyszerű kérdés. Hiszen családja van, nö­vekszik a kislánya. Alenka. Bo­nyolult lélektani akadályt is le kellett győznie önmagában. — Aráikor meggyőződtem róla, hogy majdnem mindegyik alko­tásomat ^ elismerik, a művészi munka mellett döntöttem. Olga, a feleségem támogatott ebben. Tud­ta. hogy én igazán csak így lehe­tek boldog. Ma már Nyikolaj Vakulenko pontosan meg sem tudja monda­ni, hogy műveit hányszor állítot­ták ki az öntevékeny művészek bemutatóin. Ilyen kiállításokat a városi és a községi szakszerveze­ti klubok szerveznek, amelyekből Ukrajnában több mint 86 ezer ta­lálható. A szobrász neve nemcsak Uk­rajnában ismert. Munkái a Szov­jetunió számos köztársaságában találnak kedvező fogadtatásra. Vakulenko műveit bemutatták a Német Demokratikus Köztársa­ságban is a szakszervezetek fesz­tiválján. 1980-ban Magyarország képviselői vásárolták meg Kijev- ben néhány munkáját az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság művészeti alapjának évenként megrendezett vásárán. Nyikoláj Vaikúlenkót a szaka­datlan művészi útkeresés jellem­zi. Jelenleg szoborsorozatot alkot a nagy ukrán költő. Tarasz Sev­csenko emlékmúzeuma részére Kanyev városában. Egy másik sorozat Knivoj Rogban ■ készül Marko Kropivnyickij, az ukrán drámaíró emlékmúzeumának megnyitásához. Új témák, új, gyönyörködtető alkotások, lehetőségek állnak még előtte. A szobrász művei igazi élvezetet nyújtanak, közkinccsé teszik az ukrán nemzeti kultúra szépségeit. Borisz Dorofejev <ford.: A. Tóth Sándor) GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Az úttörőcsapat létszáma: hatvankettő Szinte bizonyos, hogy a megye legkisebb létszá­mú úttörőcsapatának vendége voltam, a herceg- szántói szerb-horvát tantervű általános Iskolában. Vendéglátóim, a hetedik és nyolcadik osztályosok irigylésre méltók: anyanyelvi fokon beszélnek, Ír­nak és olvasnak két nyelven: magyarul és szerb- horvátul! Negyvenketten a község lakói, húszán a szomszédos diákotthonban élnek, s innen járnak haza péntekenként a környező falvakba. A közösséget néhány mondattal Mánálty Márln, az úttörőtanács titkára mutatta be. — Csapatunk a horvát nemzetiségű parasztfel­kelő, Matia Gubec nevét viseli. Büszkék vagyunk arra, hogy a névadó emlékművét Stupicén az el­múlt nyáron megkoszorúztuk, amikor csapatklrán- duláson Jugoszláviában jártunk. Iskolánkban szerb- horvát nyelven folyik a tanítás, és magyarórákon ismerkedünk a két nyelv közötti különbségekkel, Irodalommal, nyelvtannal. Az általános Iskola be­fejezése után legtöbben Pécsen, illetve Pesten, a szerb-horvát gimnáziumban tanulnak tovább. Gorjánácz Éva nevét a többiek mondják ki, biz­tatva, hogy mondja el nyári élményét. — Az elmúlt nyáron — áll fel Éva — Srbenlkbe mehettem, a nemzetközi gyermekfesztiválra, amit az UNICEF rendezett. Tíz napig voltam szlovén, szerb-horvát és magyar gyerekekkel együtt, mint a budapesti nemzetiségi szavalóverseny I. helye­zettje ... — Kalocsán szeretnék továbbtanulni, hogy szü­lőfalum közelében maradhassak — folytatja a be­mutatkozást Jarosity Annamária, aki bátyai lévén a diákotthon lakója. — De a nyelvtanulást „nem szeretném elhanyagolni! Az igazgatónkat is kér­tük: hadd tanuljunk választható módon még egy nyelvet, angolt, esetleg németet. — A Matia Gubec úttörőcsapat talált-e magának testvércsapatot ? — Igen-igen — felelik kórusban! Majd Sisfcovics Szpoménka válaszát rögzítem. . — Nekünk két testvércsapatunk is van! Az egyik a helyi magyar általános iskolában. Velük nagyon jó a kapcsolatunk, sok közös ünnepélyünk, emlé­kezetes kirándulásunk, sportversenyünk volt, és lesz is! A másik testvércsapatunk a határ túlolda­lán, Bacski-Breg községben van. Gyakran meglá­togatjuk egymást, jártunk náluk kerékpárral, sőt gyalogtúra keretében is. Nincs nyelvi nehézségünk, tehát gyorsan barátkozhatunk. — Terveztek közös programot? — Belgrádba szeretnénk elmenni, a termelőszö­vetkezet autóbuszával, néhány napos kirándulásra. Megnéznénk a nándorfehérvári csata színhelyét, Titó elnök sírját, az Avalát. — Szép, tiszta az iskolátok. Kik segítenek rend­ben tartani? 9 Stupicán járva megkoszorúzták a csapatnévadó monumentális szobrát. — A hetedikesek igyekeznek — válaszol Gyurity István. — Gondozzuk a virágokat is, kora tavasz­tól késő őszig. A tisztaságra valamennyien ügye­lünk. Azt is vállaltuk, hogy a község egyik idős lakójának, Gality Györgynek rendben tartjuk a kertjét, szükség szerint takarítunk nála, és min­den ünnep alkalmával meglátogatjuk... Jó a kap­csolatunk a bajai Finomposztó Vállalat helyi te­lepén levő KíSZ-szervezet tagjaival is. — Egyéb terveitek? — Tavaszra szeretnénk hozzáfogni a sportudvar kialakításához — válaszolja Trapp József. — ... hogy még jobb eredménnyel kézilabdáz­zanak, akik idekerülnek — fejezi pe Prodán Mária. További hasznos tevékenységet kívánva búcsú­zunk a Sibalin József vezette Matia Gubic úttörő- csapat vidám tagjaitól. S. K. Jelmezbálba készülünk... Biztosak vagyunk abban, hogy az idén is minden csapatnál meg­rendezik a farsangi mulatságot, ahol lesz tombola, tánc, sok-sok nevetés, mókázás, műsor is, és jelmezekbe öltöztök valameny- nyien! Ezúttal a jelmezkészítés­hez próbálunk ötleteket adni. Lányoknak: Kukorica-jelmez. Néhány liter pattogatott kukorica, tű, cérna és türelem — ennyi az egész! A világos alapú ruhára kössetek egy övét textilből. Erre az övre öltsétek rá a ruhahosszú­ságú kukoricafüzéreket. Persze, nyaklánc, karperec is készülhet belőle. Hólabda-jelmez. Ugyancsak fe­hér, vagy világos ruha, egy cso­mag vatta, tű és cérna, meg egy kis ügyesség kell hozzá. A tojás- nyi nagyságú vattagombócokat fűzzétek cérnára úgy, hogy mind­egyik után egy csomót kössetek! (Különben „összecsúsznak!") A füzéreket tetszés szerint helyezzé­tek el a ruhán. Képeslapjelmez. Egyszínű ruhá­ra öltögessetek fel színes képes­lapokat. Ügyeljetek arra, hogy a képek ne érjenek össze, inkább szabálytalan elrendezésűek legye­nek! Szappanjelmez. A mosdószappa­nok dobozait — elég 6—7 darab — vágjátok fel az élek mentén, és a színes kartondarabokat varrjá- tok fel egyszínű ruhára. Két-há­rom dobozfelületből pártát is le­het készíteni. Fiúknak: Űrhajósjelmez. (Ügye­sen barkácsolóknak!) Keressetek űrhajósokat ábrázoló képeket, és kartonból vágjatok ki sisakot a kép alapján. Alufóliával vonjátok be, és világos tréningruhához ve­gyétek fel. Újságárus-jelmez. Tréningruha, különféle újságok címe — csak a címe! — ráerősítve. A színes és fekete-fehér újságcímek ügyes el­helyezésére ügyeljetek! Pékinas-jelmez. Fehér nadrág, fehér trikó, és ha van, fehér kö­tény. Egyfülű kosárra erősítsetek szíjakat, tegyetek bele összegyűrt papírt, tetejére kiflit, zsemlét. A kosarat természetesen a hátatok­ra vegyétek fel, mint az iskolatás­kát. Aki kér a péksüteményből, adjatok neki! Varázsló-jelmez. A csillámporos álarc, a nagy fekete papírkalap ehhez elengedhetetlen. Ezenkívül sötét körgallérra erősítsetek arany és ezüst csillagokat, holdakat. (Az ezüstpapírt remekül pótolja áz alufólia!) Végül: várjuk híradásaitokat is, hogy közölhessük, hol, miként si­került a télbúcsúztató! Tudósítóink jelentik Első beszámolóját küldte rova­tunknak a kecskeméti Almási Mariann, a Béke téri iskolából. „Január utolsó napjaiban a kecskeméti úttörő- és ifjúsági otthonban jártam, az úttörő-őrs- vezetőképző tanfolyam záróülé­sén. Pár esztendővel ezelőtt én is elvégeztem ezt a tanfolyamot, most mégis rengeteg újat hal­lottam. Miről is esett szó? Az ifjú őrsvezetők megbeszélték az ala­pítólevél elkészítését, az őrsi foglalkozások programját, az el­méleti munkát és a szabad idős játékokat. Közösen megvitatták, hogyan kell egy. őrsi foglalkozást jól mégszervezni, hogyan kell az őrsvezetőnek erre felkészülni. Komoly feladat volt az őrsveze­tők jellemzése, és az önvallomás. Tanult dalaikból is .énekeltek egymásnak. A vetélkedő megszer­vezésével is bizonyították felké­szültségüket.” Érdekes eseményről küldött beszámolót Kecelről Kriston Éva is. „Az úttörőtanács tagjai közül öt pajtásomat és engem az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettünk egy községi tanács­ülésen. Laták Ede tanácselnö­künk a köszöntés után átadta a szót Leirer Jánosnak, a megyei tanács tagjának, aki tájékoztatta a jelenlevőket a megyei tanács határozatairól, a pénz- és ener­giagazdálkodásról. Meghallgat­hattuk a felszólalók javaslatait is. Szó esett községfejlesztési ter­vekről is. örültünk, hogy bepil­lantást nyertünk a felnőttek vi­lágába.” Rejtvényfejtőknek H. A P 4 A M E S S R T n u Z L L 0 B Z 1 É J T E N G. Á K 0 N SZ T A S M 1 N T Z 1 R 0 S Z T 0 0 G V A É G H 0 S E R P U S Z A K Á G 0 N Az elmúlt héten közölt kereszt­re j vény helyes megfejtése: BELGRÁD. A jó megfejtést be­küldők közül a következőknek kedvezett a szerencse (részükre könyvjutalmat postáztunk): Sza­bó Veronika, Harta; Fekete Ka­talin, Bugac; Farkas Magdolna, Kunfehértó; Kovács Piroska, Ne­mesnádudvar; iff. Fábián Sándor, Kiskőrös; Csik János, Kunszál­lás; Berényi Bertina, Kalocsa; Berta Judit, Ágasegyháza; Lajkó Tünde, Balotaszállás; Veránszki Mária, Hercegszántó. * Most egy kicsit nehezebb rejt­vényt közlünk, mégis bízunk ab­ban, hogy nekifogtok és megold­játok. Az itt látható ábrát a vas­tag vonalak mentén vágjátok négy egyforma részre, és keressétek meg a híres magyar költő .triló­giájának szép idézetét, A helyes megfejtések beküldői között most is tíz könyvet sorsolunk ki. Be­küldési határidő: február ul, A megfejtéseket most is levelezőla­pon kérjük, melynek címoldalára írjátok rá: ÚTTÖRŐREJTVÉNY! A megfejtés tartalmazza a költő nevét, a trilógia címét és az idé­zetet. ' Holló Amióta postás lettem, Én már bizony azt sem bánom, Ha száz évvel túl is élek Majd a nyugdíj­korhatáron ...' — O — összeállította: Selmeci Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom