Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-08 / 32. szám
INS. február %. 9 PETŐFI NÉPE • S HAZÁNK ÉS A VILÁGGAZDASÁG legnagyobb siker: megőriztük a fizetőképességet Interjú Fekete Jánossal, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesével ; Két esztendővel ezelőtt már kértem interjút Fekete Jánostól, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesétől, a népgazdaság pénzügyi helyzetéről. Mostani beszélgetésünk során az azóta bekövetkezett eseményekről, a magyar gazdaság külpiaci megítéléséről, időszerű pénzügyi kérdésekről érdeklődtem Fekete Jánostól. Két fő veszélyforrás — 1981-ben és tavaly továbbfolytatódott a gazdasági válság. Nem kerültek könnyebb helyzetbe a vezető tőkés országok. Továbbra is várat magára a gazdasági fellendülés, S ez nagymértékben nehezítette a magyar exportot is. Számíthatunk-e kedvező váltásra 1983-ban? — A helyzet elemzéséhez vissza kell utalni arra az időszakra, amikor a tőkés világban — a második világháborút követőén — jelentős fejlődés kezdődött. Erre az időszakra a szilárd pénzügyi rendszer, alacsony infláció volt a jellemző.' Az országok, kormányok túlköltekezése ugyan inflációs forrást jelentett, de azt könnyen lehetett klasszikus eszközökkel — magas 'kamatokkal, hitelmegszorításokkal — kézben tartani. A pénzügyi rendszer felbomlása azonban újabb lendületet adott az inflációnak. Ez a helyzet kezdetben kedvezett a tőkéseknek, hiszen köztudott, hogy tőkés viszonyok között a legjobban a bérből és fizetésből élőket sújtja a .pénz romlása. De az olaj és egyéb nyersanyagok árának robbanása után olyan mértékűvé nőtt az infláció, ami a tőkések érdekeit is sértette és szükségessé vált a kétszámjegyű infláció megfékezése. — Ennek érdekében tettek is bizonyos lépéseket a fejlett tőkés országok- kormányai. Mennyire ítélhetőek ezek hatásosnak? — Az inflációt elsősorban fiskális eszközökkel, tehát adóemeléssel, a költségvetési kiadások csökkentésével, azaz a költségvetési deficit csökkentésével kell megfékezni. Ehhez járulhatnak a monetáris eszközök, a szigorúbb hitel- és kamatpolitika. Ez utóbbiak azonban egyedül nem elegendők és újabb bajokat okozhatnak, különösen'akikor, ha a fiskális eszközöket a kormányok nem használják, mert politikailag nem elég erősek ahhoz, hogy nyíltan népszerűtlen intézkedéseket hozzanak a költségvetési hiány csökkentésére. Ezért inkább a. forgalomban levő pénz- mennyiség növekedését gátolják, esetleg a forgalomban levő pénz mennyiségét csökkentik. Ez a politika azonban rendkívül magas szintre emelheti a kamatokat. Példák .bizonyítják, hogy az infláció elleni harcban kezdeti eredmények a monetáris politikával is elérhetők, de egy bizonyos ponton túl az infláció ellen így folyitatoltt harc súlyos károkat okozhat. Most ennek lehetünk a tanúi. Ha ugyanis a 18—20 százalékos nominális kamatok mellett a korábbi 12—14 százalékos infláció csökken — például az USA-ban 5—6 százalékra — és a kamatok mérséklése nem elég gyors, akkor az úgynevezett reálkamatok mértéke válik túl magassá. — Ilyenkor az a kérdés: érdemes-e egyáltalán vállalkozni? Hiszen ha valakinek pénze van, elhelyezi a bankban és a kamatból lényegében kockázat nélkül megél. — Ez történt. Megszűntek, illetve csökkentek az új beruházások, aminek következtében nem teremtődtek új munkahelyek, s ez a munkanélküliség növekedéséhez vezetett. — Ezek szerint a kamatok csökkentése későn következett be? — Bizony lehet, hogy ez máris késő volt. Szerintem két lényeges — közgazdasági szempontból irreális — dolog van ma a világban. Az egyik az energiaárak, a másik a reálkamatok rendkívül magas szintje. Ezek hozták előtérbe napjaink legégetőbb kérdését, hogy -a vezető országok hajlandók-e, tudnak-e változtatni a célok sorrendjén? Az a kérdés: kimondják-e, hogy ezentúl a depresszió, a válság elleni harc az első feladat, nem hanyagolva el persze az infláció leküzdését sem. Ez a válság ugyanis ma már nemzetközi mértékű — és ez új jelenség —, hiszen az USA-ban, Európában, Japánban, de a csak kevesebb olajat értékesíteni tudó OPEC-országokban is egyszerre van gazdasági visszaesés, recesszió. Ráadásul a KGST-országok közötti gazdasági együttműködés is lelassult, s gazdasági növekedésük üteme is lecsökkent. Pénzügyi pánik után — Két KGST-tagállam, Lengyelország és Románia fizetés- képtelensége sokkot váltott ki a nemzetközi pénzpiacon, aminek következtében egyes kereskedelmi bankok kivonták a rövid lejáratú betéteket a szocialista országokból és nem adtak újabb középlejáratú hiteleket. Magyarországot ez mennyiben érintette? — Bennünket is érintett, de szerencsére mi elég óvatosak voltunk, jelentős rövid lejáratú követeléseink voltak és ez gazdaságilag megalapozta azt a politikai döntést, hogy őrizzük meg a fizetőképességet. Az elmúlt év jelentős eseménye volt, hogy felvételünket kértük a Nemzetközi Va- lulta Alapba és a Világbankba, mindkét szervezet — ellenszavazat nélkül — felvette tagjai sorába Magyarországot. Sőt, 1982 decemberében a Nemzetközi »Valuta Alap Ugyvezetősége meg is szavazott részünkre két, összesen cca 600 millió dollár összegű középlejáratú, 5, illetve 7 éves hitelt. — Hogyan állnak a Világbankkal folytatott tárgyalások, amelyek célja beruházási hitelek felvétele? — Három területen találták elfogadhatónak hitelkérelmünket a Világbank szakemberei: energiaracionalizálási terveinket és a gabonatermelés növelését szeretnénk finanszíroztatni; a harmadik pedig egy, az MNB által kezelt .hitelkeret lenne, amelyibői minden piacon értékesíthető áruk termelésére ösztönözhetnénk a hazai vállalatokat. Ha ezeket realizálni tudjuk, úgy 1984-től kezdődően évente 200—300 millió dollár 15 éves lejáratú hitelhez juthatunk. Talán ennél is nagyobb jelentőségű, hogy a Világbank-tagság feljogosítja a magyar vállalatokat minden olyan versepytárgyaláson való részvételre, amit a Világbank finanszíroz. Amíg nem voltunk a Világbank tagja, ebből ki voltunk zárva, így a részvétel új, nagy lehetőség. Ha a magyar vállalatok eredményesen pályáznak, az egyfelől azt jelenti, hogy készpénzért adunk el olyan beruházási javakat, amelyeket 8—10—12 éves hitellel tudtunk eddig eladni, s az adós visszafizetési készsége ez idő alatt csökkenhet is. Másfelől új üzleti kapcsolatokat is eredményezhetnek ezek a versenytárgyalások. A Magyar Hajó- és Darugyár már nyert egy ilyen tendert. Fizetési mérlegünk — Az újabb hitelek felvételét sokan nem tartják helyesnek. Arra hivatkoznak, amúgy is eladósodott ország vagyunk. A nyugati sajtó azon ,,csemegézik”’, hogy nálunk az egy főre jutó adós. ság 7—800 dollár körül van. — Vannak adósságaink, de nem vagyunk eladósodott ország. Ezzel kapcsolatban két dolgot említenék. Az egyik, hogy önmagából az adósságállományból nem helyes kiindulni. Dániában például az egy főre' jutó bruttó adósság 2600 dollár, Ausztriában 2000, Svédországban 1800 dollár körül van, mi 7—800 dollár körül vagyunk. Ezekkel az országokkal kapcsolatban a nyugati sajtó mégsem kongatja a vészharangokat. A másik lényeges momentum, hogy az adósságállományt az export-volumennel kell összevetni, s ez nálunk viszonylag kedvező. Szerintem az az igazi kérdés, hogy képesek vagyunk-e az eladósodás megállítására. A kereskedelmi mérlegünk már többször volt aktív, az összes szolgáltatást magába foglaló fizetési mérlegünk 1978 óta folyamatosan javult, de még 1981-ben is pasz- szív volt. Az elmúlt esztendőben e passzívum felszámolása érdekében operatív intézkedések sorát hoztuk, jó volt a mezőgazdasági termelés, növekedett idegenforgalmi aktívumunk is. Így reméljük, hogy — a nagyon rossz külső körülmények ellenére — közel leszünk a fizetési mérleg egyensúlyához is. Végleges adatok még nincsenek, de minden jel arra mutat: 1973 óta külkereskedelmi és fizetési mérlegünk 1982-ben volt a legjobb. — Az eredmények mellé az is odakivánkozik: a piaci helyzet miatt nem elsősorban az export növelésével, hanem az import csökkentésével operált a gazdaságirányítás. — 'Amikor a hitelképességünk attól függ: képesek vagyunk-e fi- zetésimérleg-aktívumokat iprodu. kálni, megőrizni a fizetőképességet, kitűzhetjük célul a tíz-tizenöt százalékos exportnövekedést. Ez azonban — a jelenlegi piaci körülmények, erősen nyomott árak ismeretében — nem reális. Elérhető egy szerény mértékű export- növelés, de valamennyire csökkenteni kell az Importot is. Ezt mi bejelentettük, és hivatkoztunk arra a három feltételre, amiket a liberális importpolitika alkalmazásához szabtunk, amikor a GATT-hoz csatlakoztunk. Első feltételünk volt, hogy ne legyenek ellenünk protekcionista intézkedések. Vannak. Második feltétel volt, hogy ne diszkrimi- náljanak bennünket, de ez sem valósult meg. Harmadik feltételünk szerint, ha a fizetési mérlegünk pozitív, az lehetővé teszi a nagyvonalú importpolitikát. Pillanatnyilag nem ilyen a helyzet és ezért mi bejelentettük a GATT- nak, hogy átmenetileg — hangsúlyozom, átmenetileg — kénytelenek vagyunk az importellenőrzés eszközeivel is élni. — Az operatív beavatkozást sokan a reform gondolatával ellentétesnek tartják. — Mi mindnyájan a különböző közvetett közgazdasági eszközöket akarjuk felhasználni a gazdaság irányítására, de soha egy percig nem mondtunk le a közvetlen irányítás jogáról. Ha az ország érdekei központi beavatkozást igényelnek, akkor — a helyzet javulásáig — élni kell a központi beavatkozás jogával. — Fekete elvtárs két évvel ezelőtt adott interjújában a forint részleges, külső konvertibilitásának megteremtéséről beszélt. — Igen, akkor arról beszéltem, hogy ehhez a forint egységes árfolyamán keresztül vezet az út. 1981. X. 1-én be is vezettük aZ egységes árfolyamot, mert az igazi vállalati önállósághoz igazi árfolyam és igazi árak kellenek. Am a jelenlegi külső körülmények mellett, amikor például a pénzpiacokon naponta kélt-három százalékos árfolyammozgás is előfordul, nincs még itt az ideje a forint külső konvertibilitása bevezetésének. Így .tehát a cél maradt, de a bevezetést egyelőre elhalasztottuk. Hajdú István A NÉPI ELLENŐR Mindig szívesen csinálom A főorvos figyelmesen végigkíséri tekintetével az EKG-görbét regisztráló papírcsíkot: — Minden rendben, asz- szonyom! — szól a széken kuporgó betegéhez. — Próbáljon meg kevesebbet idegeskedni, és csökkentse a testsúlyát! Ez a jó tanács (minden súlyfelesleggel „megvert” nő tudja) korántsem az idegfeszültségek csökkentésére van hatással, de ami tény, azzal nem lehet vitatkozni ... Dr. Faragó Kálmánt, a kecskeméti rendelőintézet főorvosát a soron következő bekopogtató nem a panaszaival keresi föl, hanem arra a kérdésre kér választ, miként lett népi ellenőr? — Az előzményekhez tartozik, hogy előző munkahelyemen, Nagykőrösön, városi főorvos koromban bevontak néhány vizsgálat lebonyolításába. Tetszett a dolog, s amikor 1967-ben Kecskemétre kerültem, azt valahonnan megtudták, s megkérdezték, vállalnám-e a megbízatást. ■Igent mondtam. Természetesen mindig igyekeztem olyan vizsgálatokban részt venni, amelyek egészségügyi és szociális problémákkal függnek össze. Így 1969—70-ben az iskolaegészségügy helyzetének föltérképezése volt különlegesen érdekes feladatunk. És tudja mi ebben a „cég”-ben a különleges? Nem úgy zajlik egy vizsgálat, hogy na, megcsináljuk, kész, vége... Később azt is megnézzük, hogy amit javasoltunk, azt megvalósították-e, rendeződött, javult-e a helyzet? Nem „rászállás” a mi visszatérő érdeklődésünk, hanem az elvi szempontok egyeztetése — a segítés szándékával. Így volt ez az üzemegészségügy helyzetének megvizsgálásával is! Annak idején korántsem volt olyan rózsás a kép, mint manapság — noha, állíthatom —, ma is akad, amit meg kellene nézni! De hát éppen ezért van szükség a népi ellenőrzés intézményére! A legutóbbi átfogó vizsgálat, amelyben részt vettem (két évig tartott) az egészségügyi intézmények együttműködésének, az integrációnak a lehetőségeit, eredményeit, illetve hatékonyságát elemezte. Megállapításaink az elmélet és gyakorlat követelményeinek lehetséges egyeztetését segítették elő. Véleményem szerint a városokban a körzetek, a rendelőintézet és a kórház együttműködésének elmélyítésében nagy lehetőség rejlik, érdekeik közös nevezőre hozása elengedhetetlen. A vidéki, különösképpen a tanyai ellátás javítására azonban még több figyelmet kell fordítani! Nem győzöm elégszer hangoztatni, hogy az ellátandó terület nagyságán és a felvevő kórház „képességein” mennyi minden múlik! Ha száz kilométereket kell szállítani, utaztatni a betegeket, csak papíron lehetséges az integráció. Ügy gondolom, hogy a területi kis kórházak léte alapvetően fontos a környék lakóinak ellátásában. Ha előveszem a megye térképét, a kórházak elhelyezkedéséből látható, hogy a megye közepe ÜRES! Nem ötszáz ágyas kórház kellene oda, de legalább száz ágy igen. Mindenesetre népi ellenőri tevékenységemnek legnagyobb pozitívuma látni, tudni, hogy az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben — mely szakmáknak éppúgy van egészségügyi vonatkozása — javaslataink egy része megvalósul. Ebben a hitben szívesed csinálom ... Nagy Mária Megszüntetik a fogászati ellátás területi aránytalanságait A közeljövőben átszervezik a fogászati körzeteket, s ahol szükséges, megteremtik a fogorvosi ellátás, illetve újabb fogorvosok munkába állásának föltételeit. Dr. Orsós Sándor, a Központi Stomatológiai Intézet vezetője az MTI munkatársának elmondta: az Egészségügyi 'Minisztérium ez- irányú intézkedéseinek célja, hogy megszüntessék a fogászat területi aránytalanságait, a fogorvosok megközelítően azonos számú lakos ellátásáról gondoskodjanak. Gyarapítják, korszerűsítik a fogászati rendelők felszereléseit, hogy a községi rendelőkben — akárcsak a városiakban, az üzemiekben — egyre több lakos fogait vizsgálják, kezeljék rendszeresen, s ezáltal megelőzzék, idejében gyógyítsák a fogbetegségeket. A körzeti fogorvosok hetenként egy napon csak gyerekeket vizsgálnak majd; soron kívül kezelik azokat, akiknek az átlagosnál több a szuvas foguk, illetve vérzékenység, reumás szív- vagy mozgásszervi-, szem- és bőrbetegség miatt szenvednek. A fogászatban is, miként az egészségvédelem más területein, igyekeznek megvalósítani a progresszív betegellátást, vagyis azt, hogy minden betegséget megfelelő helyen és időben gyógykezeljenek. MIHEZ AD KÖLCSÖNT AZ OTP? (Hl.) 9 A Belvárosi Vendéglátó Vállalat „Vörös Sárkány” néven távolkeleti éttermet nyitott a Népköztársaság útján. Az eredeti kínai mintára berendezett vendéglőben távol-keleti ételeket kínálnak a gourman- doknak. Tervezik, hogy jövőre a kerthelyiséget Is japánkertté alakítják át. Lakáscsere, ingatlanvásárlás A szervezett, úgynevezett minőségi csere pénzügyi lebonyolítása, s a leadott lakások érték- becslése, visszavásárlása már korábban is a takarékpénztári fiókok feladata volt. Ám a jogszabály most kiterjeszti ezt a szolgáltatást a személyi tulajdonban lévő lakásokra, a nem tanácsi közreműködéssel lebonyolított adásvételekre is, és az OTP egységes gyakorlatot alakit ki e téren. A megváltozott hitelfeltételekről szóló sorozatunk befejező cikkében ennek részleteit ismertetjük. Az OTP Tesz és elad A takarékpénztár a tulajdonos által felajánlott lakást megvásárolja, ha az piacképes. Vagyis állapota jó, és mutatkozik iránta kereslet, tehát értékesíthető. (Szükséges kiemelni, hogy az OTP nem köteles megvenni a lakást!) Az árat az adott területen kialakult viszonyokhoz, a hasonló műszaki megoldású, fel- szereltségű lakások napi árához kell mérni, figyelembe véve a használatból adódó esetleges értékcsökkenést, valamint az egész épület állagát. Az új vevőt csak akkor jelöli ki a tanács vagy a munkáltató, ha a régi tulajdonos elhelyezéséről is gondoskodik, vagy kölcsönnel segíti. Egyéb esetben a takarékpénztár értékesíti a lakást. Mint eddig, ezután is lehetőség nyílik arra, hogy a volt tulajdonos bérlőként bent maradjon, míg új lakása el nem készül. Fizeti a lakbérnek megfelelő használati dijat, és viseli az egyéb költségeket. Ezen túlmenően két évi bentlakás esetén 2—2, a további évekre pedig 6—6 százalékot levonnak a vételárból — már a szerződéskötéskor! A leadott lakásra jelentkező vásárló az újraértékesítéskor érvényes forgalmi árat fizeti. Amennyiben ez magasabb a vételárnál, a különbözetet az OTP befizeti az állami költségvetésbe. A takarékpénztár saját munkájáért 3 százalék kezelési költséget számít fel, a lakásilleték pedig az ár 2 százaléka. Átvállalható a tartozás Az új rendelkezés a korábbinál szélesebb körben teszi lehetővé az ingatlanok, lakások adásvételét és cseréjét, akkor is, ha azokat kölcsöntartozás terheli. (Legegyszerűbb az az eset, ha mindkét félnek jogos lakásigényeit kielégítő cserére kerül sor, és azonos típusú kölcsönökröt van szó. Ilyenkor általában az eredeti kamatfeltételek maradnak érvényben. Ha erre a jogszabály nem ad lehetőséget, akkor a kölcsönformát megváltoztatják. (Kedvezményes kölcsönről bankkölcsönre.) Az átvállalt tartozást csak egyenletes havi törlesztőrészlettel engedélyezik, amelynek megállapítása az ügylet lebonyolításakor fennálló - vagyoni, jövedelmi viszonyok és család- nagyság alapján történik. Magánforgalomban kiskorúak részére is lehet lakást vásárolni, ekkor viszont nincs mód a tartozás-átvállalásra. Ha pedig a vevőnek a kiszemeltnél nagyobb értékű más Ingatlana van, akkor a fennálló tartozást bankkölcsönné alakítják — vagyis a kedvezményes (3 százalék kamatú, maximum 35 év lejáratú) kölcsönt 8 százalékos kamatozású és legfeljebb 15 évi időtartamú tartozássá változtatják. Mégpedig az egész összeget, az egyébként meglévő felső határtól függetlenül. Kedvező változás — s ez serkentőleg hathat a magánforgalomra —, hogy a lakóingatlanok vásárlására is engedélyezhető kölcsön. Mégpedig 100 ezer forintig 8 százalékos kamatra, ha az összeg ennél nagyobb, akkor 10 százalék kamatra, s legfeljebb 10 esztendő lejárattal. Magánerőből — kölcsönnel Előnyösebbek a feltételek akkor, ha valaki üresen álló családi házat vesz meg, ekkor ugyanis az eladási ár 90 százalékáig, ám maximum 100 ezer forint mértékig, 25 éves visszafizetéssel nyújtanak kölcsönt, általában 4 százalékos, nagycsaládosoknak pedig 2 százalékos kamatra. A szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolása keretében az új lakás vásárlásához az előző feltételekkel adható kölcsön, de kamatmentesen! Aki bérlőként lakik egy lakásban, amelyet a jogszabály szerint megvásárolhat, akkor az igénylő — feltéve, hogy már öt éve ott él — 100 ezer forintig 6 százalékos kamatra kaphat hitelt. Ha ez még kevés, akkor a vételár 75 százalékáig kiegészíthető újabb kölcsönnel, amelyet 100 ezer forintig 8, efölött pedig 10 százalék kamat terhel. Az új szabályok 1983. január elsejével léptek életbe, március 31-ig azonban van egy, úgynevezett átmeneti időszak, mikor is a tavalyi ügyleteket még a régi feltételek mellett bonyolítják le. A rendelkezések számos új elemet tartalmaznak, így több régi paragrafus érvényét veszti, • vagy kisebb-nagyobb mértékben módosul. A részletesebb, alaposabb tájékoztatásért bárki felkeresheti a megyében lévő takarék- pénztári fiókokat. Váczi Tamás Távol-keleti étterem Budapesten
