Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-04 / 29. szám
4 9 PETŐFI NÉPE % 1983. február 4. HÁZUNK TÁJA Kedvezőbb feltételek a nemzetközi 'juhpiacon Bács-Kiskun megyében jóné- hány juhtenyésztő, juhtartó él. Ezért számukra is fontos, hogy mi várható az idén a vágójuh-ex- portpiacon. Jó tudni, hogy a magyar vágpjuhexport háromnegyede a Közös Piac országaiba irányul. A fennmaradó hányad pedig az arab országokban talál vevőre. Az elmúlt évi gondokkal ellentétben az idén biztonsággal nézhetünk az esztendő elé. Figyelembe kell azonban venni a szezonalitást, azt, hogy a báránynak legkedvezőbb az ára hús- vét előtt, augusztusban és a karácsonyi ünnepeket megelőző időszakban. A hagyományos arab piacok mellett a TERIMPEX üzletkötői eredményes piackutató munkát végeztek tavaly és idén már szállítunk Szíriába, Egyiptomba, Líbiába, Tunéziába és Algériába. A külkereskedők véleménye szerint csökkent ugyan az árszint, de hosszabb távon javulás várható. Az utóbbi, többek között annak is a következménye, hogy Ausztráliában a világ egyik legnagyobb juhexportáló államában 1982-ben az évszázad legnagyobb aszálya volt. Tavak, folyók és patakok száradtak ki, és egész juh- nyájakat kellett idő előtt levágni. Ezért is bizakodhatnak a magyar juhteny észtők, hiszen a távoli kontinensen csökkent az állomány, így a kínálat is. • A jó minőségű és egészséges juhok gazdáinak az idén nem kell tartani az értékesítés gondjaitól. Kora tavaszi munkák a szőlőben A mostani idő bátran nevezhető kora tavaszinak. A hótakaró hiányát az enyhe idő miatt nem sínyli meg sem az őszi vetés, sem pedig az álló kultúra. Az Országos Meteorológiai Intézet agrome. teorológiai szolgálatánál érdeklődésünkre elmondták; a növények jól telelnek, s mivel csupán kisebb lehűlések voltak az elmúlt hetekben, ezek nem okoztak károkat. Nagyobb veszélyre mínusz 10 Celsius-fok alatti hidegeknél számíthatunk. Az előjelzés szerint tovább folytatódik ez az évszak- > hoz képest enyhe idő. Ezt bizonyítja a piacok bőséges árukínálata is. Burgonya, vörös-, fok-, lilahagyma, télialma, cékla, feketeretek, sütőtők, és torma mindenhol kapható'. Elegendő van sárgarépából, gyökérből, ^karalábéból és zellerből is. Kisebb mennyiségben1 sóska, paradicsom, paprika, zöldhagyma is színesíti a választékot. “ • A szőlőben lassan elérkezik az idő a gyökereztetésre, oltásra szánt szőlővesszők megszedésére. A szaporításra csak ismert fajtájú, egészséges, jól termő tőkékről gyűjtsünk be érett vesszőt. Az érett vesszőt könnyen felismerhetjük, hiszen kérge paráso- dott, a fajtája jellegének megfelelő színű és hámló zöldes rész nincs rajta. Az oltásra beérett vessző fa-bél aránya legalább 1:1. Az alany és az európai dugványvessző fa-bél aránya 1:2 is lehet. A gyűjtés és a letisztítás után a vesszőket úgy vágjuk félméteres darabokra, hogy az alsó rügy alatt legalább három centiméteres, a felső rügy fölött körülbelül 5 centiméteres csonk maradjon. Ezután kötegelve, jeltáblával ellátva, hideg pincében, fűtetlen kamrában, présházban, nyirkos homok közé vermelve tárolhatjuk a vesszőket. Fontos, hogy szedéstől a szaporításig lehetőleg 0 és plusz 4 fok közötti hőmérsékleten tároljuk. Már most érdemes odafigyelni a szőlőmolyokra. Tavaly károsításuk nem volt jelentős, mert mind a tarka, mind a nyerges szőlőmoly rajzása közel egy- időben tetőzött, és a május eleji felmelegedés hatására gyors lefolyású volt. A Bácskában és a Duna mentén azonban számíthatunk korai megjelenésükre, amit a növényvédő szakemberek gyengének jósolnak. Ennek következményeként a tavalyitól eltérően jelentős második „nemzedékes” kártételre kell felkészülni. Az afrikai vagy fokföldi ibolya — Saintpaula ionante — néven ismert, igen kedvelt virágos, cserepes dísznövény. Szinte minden lakásban megtalálható. Őshazája a tanganyikai tengerpart, innen került a 18. szazad végén a világ minden részébe. A növény levélrozettája 20—30 cm széles, levelei húsosak, színük zöld, a fonákon vöröses. Virágzatát tőkocsányon hozza,' amely az alapfajnál kék, a nemesítés eredményeként a fajták között egyszerű és telt virágok találhatók lila, kék, rózsaszín, bordó és fehér színben. Áz afrikai ibolya melegigényes. Optimális nevelési hőmérséklete a 20—22 Celsius-fok. Érzékeny az erős napfényre. Ilyenkor a színanyagok pusztulása következtében a levelek fehér foltosak lesznek. A virágzási periódusa „március-április, valamint szeptemberoktóber. Egyes fajtákon szinte egész évben találhatunk virágokat. ( A növény egész életén át víz- és tápanyagigényes. Az üzletekben kapható Florasca B földkeverékben szépen díszük. Magvetéssel, illetve levéldugványozással szaporíthatjuk. Ha ezt házilag végez, zük, akkor levélnyéllel együtt gyökereztessük. A gyökeresedés után megjelennek a kis sarjnövé- nyek, amelyeket a szétültetés után tovább lehet nevelni. H. Zs. Összeállította: Czauner Péter. # Jól teleltek az ősszel telepített szőlők Hetény egy háza határában. Ezt állapította meg Boncz Zsolt, a helyi szakszövetkezet szakembere, a szőlőtermesztési szakcsoport elnöke. MUNKÁSMOZGALMI EMLÉKEK „Pápai vendéglője zsúfolásig tele ” A KECSKEMÉTI nyomdászok, szabólegények, kőművesek aligha tudták pontosan, hogy a századforduló éveiben mit főztek az úri politikacsinálók boszorkánykonyhájában. Csak azt érezték, hogy a brutális Bánffy-kormány menesztése után könnyebben engedélyezték összejöveteleiket. Széli Kálmán, a kompromisszum mestere békülékeny szólamokkal, engedékeny gesztusokkal lecsillapította „az óság tartó népét”, a basáskodó főispánokat, rendőrkapitányokat és a kiegyezés illúzióival szelídítette, támogatta a szociáldemokrata párt akkoriban előretört reformistáit. A függetlenségi és 48-as párt legalább annyira helyeselte a nagyiparosokat bíráló miniszterelnöki kijelentéseket, mint a szociáldemokrata párt. Így nem csodálható, hogy a nacionalista párt helyi szócsövében, az 1902-ben alapított Függetlenség hasábjain kezdetben rendszeresen írtak a szakegyletekről, a munkásmozgalmi összejövetelekről. . „KÉT SZOCIALISTA gyűlés”-ről olvashatott beszámolót 1903. március elsején a politikai és társadalmi hetilap néhányszáz előfizetője. „Rendkívül látogatott és igen nagy sikerű két gyűlést rendeztek Kecskeméten a szocialisták. Pápai vendéglője zsúfolásig tele volt az érdeklődőkkel, iparos és földművesmunkásokkal. Az első gyűlésre Weltner, a szocialista párt titkára jött le Budapestről és 2 órás beszédet tartott a hallgatók lelkesedése között, mélynek következtében a kecskeméti munkások elhatározták, hogy egyletet alakítanak maguknak. A terv részletes megbeszélésére a nagy proletár költő, Csizmadia Sándor jött le, kit még többen hallgattak, mint Weltnert...” Március 15-én már a Munkásképző Egyesület megalapítását tudatták. „A szocialisták úgy látszik nálunk is mozgolódnak. Egyesületet alakítottak a Kecskeméti Általános Munkásképző Egyesület cím. alatt, melynek alapszabályait benyújtották a polgármesteri hivatalban a belügyminiszterhez való felterjesztés végett, azok megerősítése iránt.” A FÜGGETLENSÉG-ből és más helyi kiadványokból, a Népszava híreiből megállapítható, hogy a hajdani Katona-soron, a Bethlen körút és a Bocskai utca sarkán állt Pápai-féle vendéglőben sok előadást, megbeszélést szerveztek. Ne gondoljon senki se pálinkabűzős kricsmire. Nagytermében mutatták be a kinematográfot, tekerték masinájukat a vándormozisok. Hamar kinőtték azonban a híres vendégfogadót és önálló munkásotthont teremtettek. Heltai Nándor STAFÉTA VÁLTÁS A BRIGÁDNÁL Három tucat esztendő Az üzemi klubban vagyunk úgy ötvenen, akik Sándor bácsit búcsúztatni gyűltünk össze. A brigád, néhány ‘vezető, barátok, munkatársak. Nép Sándor harminchat éven át dolgozott ebben a gyáriban. Köszöntők, meleg szavak, virág, ajándék. Munkatársak, idősek és fiatalok mondanak tósztot. A nyugdíjba készülő mindegyikre válaszol. Az örök mókamester derűsen jókedvű most is, mint mindig. Vagy mégsem? Az újságíró kérésére így emlékezik : — Falkavics József villany- szerelő mesternél voltam inas a negyvenes évek elején. Aztán behívtak katonának, a frontra, majd hadifogságba kerültem. 1947-ben munkára jelentkeztem itt a gyárban, amely akkor még magánkézen volt. A három tucat évből az utolsó tizenkettő az, amelynek törtépete: a Kandó Kálmán brigád története. I Nép Sándor. I Balra: Király László. § Lenn: együtt. (Straszer András felvételei.) Sándor bácsi nem búcsúzik * Levelet hozott a posta. Feladója a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár Kandó Kálmán szocialista brigádja. A sorok arról tudósítanak, hogy Nép Sándor bácsi, a brigád alapítója és vezetője immár nyugdíjba megy .. — Ezerkilencszázhetvenben brigádot alakítottunk ' heten. 1972 január elsején kaptuk meg először a szocialista címet. Később csatlakoztak hozzánk villanyszerelőkhöz a műszerészek és a motortekercselők is: ma tizenheten vagyunk. Segítettek, segítenek Nép Sándor bácsitól Király László veszi . át a stafétabotot. Az újonnan megválasztott bri- gádvezető szemlátomást szívesen beszél a közösség munkájáról és a jövő terveiről. — Valamennyien az üzemfenntartásban dolgozunk, feladatunk a hibák megelőzése és elhárítása. 1982-ben villamos meghibásodás miatt lényeges termeléskiesés nem volt. A fiatal villanyszerelő elmondta, hogy a brigád az olajégők beszabályozásával jelentős energiamegtakarítást ért el, és egy fontos újításuk is volt. Terven felül elvégezték a zománctermelő kapcsolók, tokozatok és biztonsági berendezések felszerelését. Van azonban még valami, ami már hagyomány Kandóéknál. 1973-tól kezdve, amikor a tanyasi iskolák villamosítása megkezdődött, mind a mai napig igen sokait fáradoztak azon, hogy a gyerekek világos tantermekben tanulhassanak. Ezért a munkájukért 1973-ban megkapták a megyei tanács oklevelét, tavaly pedig a kecskeméti Városi Tanács fejezte ki elismerését a brigádnak a Kurucz-téri általános iskola világításának korszerűsítéséért. — A felsorolás korántsem teljes — teszi hozzá Király László brigádvezető. — Sok hasonló munkát végeztünk és.végzünk a jövőben is. Az idén például részt vállalunk a Nyíri úti kisegítő iskola világításának korszerűsítésében, s patronáljuk a leninvá- rosi bölcsődét és a Kurucz-téri iskolát. Közösségben marad Néhány nappal a kis ünnepség után. ismét felkerestük a Kandó Kálmán brigádot Nép Sándor bácsival együtt, akit talán először láttak munkatársai a gyárban' „civilben”. A villanyszerelő és a tekercselő műhelyeken pillanatok alatt végig futott a hír: „Sanyi bácsi itt van!” Előkerül a brigádnapló, amelyben így fest a legfrissebb bejegyzés: „A Kandó Kálmán brigád 1982-iben 80 ezer forintot takarított meg a vállalatnak azzal, hogy üzemkiesés nélkül elvégezték a transzformátorházban szükségessé vált átalakításokat. Az új öntőcsarnok elkészüléséhez hasonlóan igen jelentős mértékű társadalmi munkával járultak hozzá.” A gazdasági vezető köszöneté mellett iskolaigazgatók, bölcsőde- vezetők elismerő sorai olvashatók a naplóban. Ám a Kandó Kálmán brigád nem csupán a munkában tűnik ki. A brigádtagok legendákat mesélnek arról, hogyan járták be a vállalat mik- robuszával csaknem az egész országot, mikor, kinek a házát építették, ki,t költöztettek, melyik kismamát látogatták. S mindezt idős, fiatal együtt, Sándor bácsi, az örökösen jókedvű brigádvezető vezényletével, aki még az el- szontyolódókat is fel tudta vidítani. Csakhogy most neki magának lenne szükség némi vigasztalásra. Nép Sándor, aki 1950. ót^ a szakszervezeti bizottság tagja, kilencszeres kiváló dolgozó és a SZOT Érdemérem ezüst fokozatának tulajdonosa, utcai ruhában álldogál társai között:’hyűg-- díjas, De a városi szakmaközi bizottság és a népi ellenőrzési bizottság munkájában továbbra is aktívan részt vesz. Az aranykoszorús Kandó Kálmán brigád tiszteletbeli tagjává választotta. Sándor bácsi nem búcsúzik! Sitkéi Béla A gyárigazgatónő Csinos, komoly, asszonnyal ülök szemben a Habselyem Kötöttáru- gyár 5. számú kiskunfélegyházi gyárának igazgatói szobájában. Egy olyan asszonnyal, aki húsz évvel ezelőtt még maga sem gondolta volna, hogy két évtized múltán igazgatókén!! tőkésekkel tárgyal, Nyugaton és Közel-Keleten üzleteket köt, dollárszázezrekért megrendeléseket szerez annak a kollektívának, amely egy harminc asszonyt foglalkoztató kis konfekció üzemből nőtte ki magát. — Kalkulátorként kezdtem — mondta picit sóhajtva Farkas Jenöné — «unnál a vegyesipari vállalatnál, amely ennek a gyárnak jogelődje volt, s tizenöt szakmát ölelt fel. Két év múlva — mert eredetileg varrónő vagyok, de a kereskedelmi érettségit is megszereztem — műszaki csoprtvezetővé neveztek ki. Az a kis konfekció- üzem 1965-ben már több mint száz asszonynak és lánynak adott munkát, akkor nevezték ki műszaki osztályvezetőnek. Ezt csináltam 1970-ig, amikor megszületett a fiam. Miután a férjem is vezető, is engem sem nélkülözhettek, ment akkor már kereskedelmi osztályvezető voltam, visszaj öititem dolgozni. A gyereket reggel vittem a bölcsődébe, este haza, s közben dolgoztam, éjszaka tanultam ... — Egy pillanatra abbahagyta, ( láthatóan ellágyult, de hirtelen visszatért a témára. — Igazgatónak 1979-ben neveztek ki. Az a típusú alsszony, aki magáról keveset szeret beszéni, ez abból is kítűnit, ha magánéletéről kérdeztem, nyomban a vállalat, a gyár dolgait említette. Nem is ok nélkül, hiszen élete összeszövődött, eggyé vált ezzel az üzemmel. — A tőkés piacra 1978 óta termelünk intenzívebben. Jelenleg a termelés 68 százaléka kerül tőkés exportra, de ez így mit sem mond. Ez az elmúlt évben 1 millió 519 ezer dollárt jelentett, ami 1981-hez viszonyítva 11, az azt megelőző évekhez viszonyítva 50 százalékos emelkedést mutat. Igen jó kapcsolatunk alakult ki az Adidas és a Puma cégekkel, de másokat is említhetnék. Nem elégedtünk meg a múlt évi teljesítményeinkkel, egyrészt, mert tudjuk, kell a népgazdaságnak a dollár, másrészt szeretnénk tovább szélesíteni a ‘piacot. Az ez évi exporttervünk 1 millió 600 ezer dollár, de ennél több á megrendelés. Jánuárban már 1 millíó_ 200 ezer dollárnyi árut kötöttek le nyugatnémet, ku- waiti, iraki cégek ... Hogyan sikerült meghódítani a piacokat? Ennek a miértje itt a gyárban gyökerezik. Pontosan, szállítunk, jó a minőség, évek óta nem fordult elő reklamáció. Ehhez azonban jó munkásgárda kell, van ds, hiszen 67 százalékuk szakmunkás, s évente százhetven ipari tanulóit képezünk ki az utánpótlás biztor sítására... Az igazgató olykor — ha ideje engedi — magánember, sőit feleség, anya is, az ezzel járó tennivalókkal, aprócska gondokkal. Erről így vallott Farkas Jenőné. — Napi tíz órát dolgozom, de csak otthon jut időm a rendeletek, áz utasításiok tanulmányozására, a társadalmi megbízatások írásbeli anyagainak elkészítésére, a felkészülésre. Két bizottságnak ds tagja .vagyok, s úgy vélem, ez kommunista meggyőződésem, ezek a feladatok nem mehetnek munkám rovására. Péntek a bevásárlás napja,, mert szombaton főzök, takarítok, mosok. Vasárnap a pihenésé, esetleg családi programon veszünk részt. Sok idő kell a gyerekre, hiszen hetedikes, s rettentően anyás ... Nem könnyű ez a beosztás, hiszen az ( állandó feszültség mellett sokszor érzem, egy nőtől többet várnák, mint egy férfitől, s honnan lehet időt elvonni? Csak a családtól. S óhatatlanul ismét visszatér a gyárhoz, munkájához: — Sokat segít az üzemben a párt, a KISZ, a szakszervezet, s természetesen közvetlen munkatársaim. Az értekezletek idejét nálunk percekben mérik. Ismeri mindenki a dolgát, s ha olyan megrendelés ^érkezik, akkor elég ölt perc ahhoz, hogy akár szombaton', vagy vasárnap is. bejöjjenek az asszonyok dolgoznád, mert a társadalmi szervek azonnal mozgósítanak ... Népszerű ember aa üzem munkásai között is. Nem mulasztja el, hogy napoinlta’ végig ne járja a szalagokat, hetenként a három telepet. A munkásoknak nem kell hozzá bejelentkezniük. Előfordult az is, hogy a külföldi tárgyaló partnertől kért elnézést, mert egy varrónőnek meg kellett oldani valóban aprócska problémáját. Azt tartja: a gyár munkásai gondjainak megoldása mindennél fontosabb, mert ez teremti' meg a jó légkört, teszi intenzívebbé a termelő munkát, jobbá a gyár eredményeit ... Gémes Gábor Afrikai ibolya
