Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-25 / 47. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1983. február 85. A PÁRTMUNKA GYAKORLATÁBÓL Pótolhatatlan segítség A gondolat — amely a pártmunka társa­dalmasítását, szélesebb körű kibontakoztatá­sát teszi lehetővé — akkor érlelődött meg a kiskunhalasi városi-járási pártbizottságon, amikor megtörtént az összevonás. Ennek ter­mészetesen más okai is voltak: egyrészt több mint 20 százalékkal csökkent a belső appa­rátus létszáma, másrészt — s ez volt a dön­tőbb — keresték azokat a felkészült, nagy gyakorlattal, tapasztalattal rendelkező párt­munkásokat, volt vezetőket, akik szívesen vállalták a feladatot. Az utóbbi időben sokan vonul­tak nyugdíjba — a Járási hivatal elnöke, a rendőrkapitány, a ha­tárőrkerület parancsnoka, a Járási pártbizottság első titkára és sorol­hatnánk tovább —, akik igényt tartottak arra, hogy részt vegye­nek továbbra is a közéletben, gyü- mölcsöztessék hosszú évtizedes hozzáértésüket, elhivatottságukat. Az igény találkozott a lehetőség­gel, s az elmúlt év végén a párt- bizottság mellett létrehozták azt a csoportot, amelynek tagjaira a pártmunka szervezésében, végre­hajtásában, ellenőrzésében mindig számíthatnak. — A néhány hónapja életre hí­vott munkacsoport — mondta dr. Szabó Miklós, a városi-járási pártbizottság első titkára — egy­általán nem meglepő aktivitásról, munkabírásról tett tanúbizonysá­got. Vizsgálták a nyugdíjas, ked­vezőtlen szociális körülmények között élő párttagok helyzetét, a különböző testületi ülések elé ke­rülő előterjesztésekről előzetes véleményt alkottak. Ez különösen fontos volt éppen a nyitott város- politika szempontjából, hiszen az ő vitájuk nyomán derült ki, hol kell erőteljesebbé tenni az infor­mációt, egyáltalán a lakosság ho­gyan fogadja elképzeléseinket. E nagy tapasztalattal bíró elvtár­saink a környezetükben, a lakó­helyükön a legjobb agitátoraink, de egyben kiváló informátorok is, közvetítik a gondokat, az elvárá­sokat. Segítségük — most, így né­hány hónap távlatából visszate­kintve — szinte pótolhatatlan, s nekünk is az a célunk, hogy na­gyobb lánggal égjenek. Természetesen nemcsak a párt­bizottság mellett létrehozott mun. kacsoport az, amely a tennivalók megvalósításából kiveszi a részét, hiszen a területi alapszervezetek­ben is sok az aktív, tettrekész, se­gítő szándékú és pártmunkát igénylő nyugdíjas. A városban három körzeti alap­szervezetben dolgozó háromszáz párttag zöme nyugdíjas. Közöttük sok a volt vezető beosztású, a volt honvéd-, határőr-, rendőrtiszt, a hajdani államapparátusi dolgozó. Ezek valamennyien kritikus, jó szándékú, dolgozni kész emberek. Nagyon tudnak örülni az eredmé­nyeknek, de keményen ostrozzák a hibákat. Miért ne bíznánk meg őket olyan pártfeladattal, amit egyébként szívesen, örömmel, lel­kesedéssel végeznének? Megtesz- szük, s ezzel kétszeresen is hasz­nálunk az ügynek. Emellett pontos és jó információkat kapunk a te­rületfejlesztésről, a várospolitiká­ról, megteremtődnek ennek — ép­pen e kommunisták munkája nyomán — a demokratikus fóru­mai. Egy olyan munkamódszer ki­bontakozásának lehetünk tanúi, amely a korábbi években is ren­geteg rejtett energiát hordozott magában, csak éppen hasznosítá­sának lehetőségét nem tárták fel. Igaz, korábban Baján akadt erre példa, s ezt fejlesztettük tovább Kiskunhalason, de teszik ezt más­hol is. Nyilvánvalóan ez a felis­merés, a pártmunka ilyen fajta szervezése nem helyettesíti, nem is helyettesítheti az alapszerveze­tek kommunistáinak tevékenysé­gét. E csoportok munkája mégis nagy segítségére van a különböző pártszerveknek. — A munkacsoport nem zárt — hangsúlyozta dr. Szabó Miklós — létszáma éppen tagjai egészségi állapota miatt változó. Ennek el­lenére éppen kérésüknek eleget téve, megbízzuk őket operatív fel­adatokkal is. Látogatják az alap­szervezeteket, részt vesznek köz­gyűléseken, különböző felmérése­ken, üzemlátogatáson, találkozón, ott vannak a közéletben. Az élet, s így a pártmunka gya­korlata újabb és újabb tartaléko­kat, újonnan alkalmazott módsze. reket kíván. Tulajdonképpen ed­dig szegényebbek voltunk, mert kevésbé, vagy egyáltalán nem tá­maszkodtunk azokra a nagy tudá­sú, hosszú élet- és mozgalmi ta­pasztalatokkal rendelkező embe­rekre, akik képesek lettek volna segíteni napi vagy éppen hosszú távú gondjaink megoldásában. Szerencsére —, s ebben van en­nek a felismerésnek, s gyakorlat­nak igazi jelentősége — ma már hasznosulnak gazdag tapasztala, talk, a politikai munka szolgála­tában. Gémes Gábor ÉPÍTŐIPARI SZAKCSOPORT A TSZ-BEN Akik nem a munkaidő végét várják Tavaly április végén történt, hogy Kiskun, félegyházán betértem a Stop vendéglőbe és kedvenc csemegémet, belsőséglevest rendel- tem. Sajnos, nincs! — volt a válasz. Az üz. letvezető mentegetőzve tette hozzá, hogy ta­tarozták, korszerűsítették az üzletet, s csak ma reggel nyitottak. Tataroztak? — kérdezem csodákozva. Hi. szén alig két hete is itt ebédeltem, s akkor egy kőművest sem láttam. Igaz, valóban sokkal szebb, korszerűbb most a vendéglő. Hogyan csinálták ezt? — Szó se róla, én is fáztam a felújítástól — mesélte az üzletvezetőnő. — öt évvel ez. előtt volt már ilyesmiben részünk, de akkor csaknem fél évig tartott a munka. Most azonban nem rakták el az építők húsz perc. cel a munkaidő lejárta előtt a szerszámot, hanem dolgoztak még este 9 órakor, meg szombat-vasárnap is. Azt mondták, hogy szakcsoportot alakítottak. 9 A Vörös Csillag Tsz új baromfitelepén a korszerű ólak etető-, Itató- és klímaberendezéseit is az építőipari szak. csoport szerelte fel. (Opauszky László felvétele) Alig két hét alatt Ez az eset jutott eszembe, amikor a napokban Becsei Zol­tánt, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz főkönyvelőjét építő- brigádjuk szakcsoportjáról fag­gattam. — Tulajdonképpen maga a szövetkezet vezetősége kezdemé­nyezte a szakcsoport létrehozá­sát, amikor látta, hogy egyre- másra alakulnak kisvállalkozá­sok a megyében is — magyaráz­ta a főkönyvelő. — Pesir István elnök is híve volt a gondolatnak, mondván, hogy nekünk az elsők között kell lépnünk, mert más­különben elcsábítják tőlünk leg­jobb építőipari dolgozóinkat. Tavaly március végén alakult meg a szakcsoport mintegy 50 taggal. Első vállalkozásuk saját szövetkezetünk vendéglátóipari egységének', a Stop. vendéglőnek a felújítása, korszerűsítése volt. Alig két hét alatt, igen jó minő­ségben végezték el a munkát. Azóta jó néhány olyan építőipa­ri feladatot oldottak meg rövid idő alatt, amire egyébként nem lett volna vállalkozó, vagy csak nagyon hosszú átfutási idővel készült volna el. Egy ízben pél­dául a városi tanácstól szóltak, hogy a Dankó Pista utcai bölcső­de fala .megsüllyedt, életveszé­lyessé vált az épület. A ml szak­csoportunk kivonult, szombat­vasárnap alábetonozta a falat, s rendbehozta az épületet Közben bekapcsolódott a be. szélgetésbe Bene György, a szak­csoport elnöke is. — Mi vállaltuk négy lakás teljes felújítását, a Fémipari Szö­vetkezet ebédlőjének bővítését, a Villaimosszigetelő- és Műanyag­gyár térburkolatának elkészítését, a Csongrádi úton a bábolnai kel­tetőüzem tatarozását — sorolta. — Természetesen a külső meg­rendelők mellett elsősorban sa­ját szövetkezetünknek dolgoz­tunk. Felszereltük a tavaly elké­szült két új baromfiól etető-, ita­tó- és klímaberendezéseit, fel­újítottuk a magtárakat, építet­tünk 8 ezer négyzetméter aszfal­tozott, cementtel stabilizált üze­mi utat. Szép munka volt a föld­gáz bevezetése is a központi te­lepünkre. A vezetéképítés idejére — A szakcsoport létszáma egyébként a munkától függően változó. Előfordult már, hogy 126 tagja volt, például amikor az utat és a gázvezetéket építettük. Megfelelő szakmunkások nél­kül ugyanis nem vállalkozunk semmire sem. A gázvezeték-épí­tés is szakértelmet igényelt. A DÉGÁZ — kapacitás hiányában — nem vállalta a munkát, de dr. Varga János, a vállalat igazga­tója hozzájárult, hogy szakembe­rei a vezetéképítés időtartamára belépjenek a szakcsoportba. így készült el másfél hónap alatt 1500 méter vezeték a város új lakótelepétől a Vörös Csillag Tsz központjáig. Nyomvonalán be­kapcsolták a szociális otthont és 48 családi házat is a gázszolgál­tatásba. Ily módon közös beru­házása lett a tsz-nek, a tanács­nak és az érintett lakóházak tu­lajdonosainak — összegzi a gáz- vezetés történetét Bene György, majd így folytatja: — A szakcsoport a munkaidő utáni tevékenységre alakult, v Az építőbrigád reggel 6 órától 14 óráig dolgozik. Tagjai ezután akár este 8 óráig is — meg szom­baton és vasárnap — a szakcso­portban végeznek munkát. Ez havonta legfeljebb 90 óra lehet. A szakcsoport egyébként úgy működik, hogy a tsz vállalja el a munkát, adja hozzá a szükséges anyagot és megbízza a szakcso­portot a feladat elvégzésével. Ha sürgős építkezésről ‘van szó, az építőbrigád tagjai szabadságot kérnek a tsz-től, hogy a szakcso­portban többet dolgozhassanak, s időre elkészülhessenek a mun­kával. A szövetkezet vezetősége rugalmasan kezeli az ügyet, in­dokolt esetben hozzájárul a tag kilépéséhez a tsz-ből, a fel­adat elvégzése után pedig visz- szalépéséhez. Négy és fél millió Becsei Zoltán főkönyvelő köz­iben bekérte a szakcsoport tava­lyi mérlegadatait. Huszka László­vá, a csoport általános adminiszt­rátora sorolja az 1982. április 1- től,. december 31-ig elért ered­ményeket. Ezek szerint a szak­csoport háromnegyed év ailatt 4 millió 409 ezer forint anyag­mentes termelési értéket produ­kált. Tagjainak átlagórabéré 65 forint volt, tehát nem jártak rosszul. — Az idén természetesen to­vább akarunk lépni — fejtegette végül Sugár Miklós, a szakcso­port elnökhelyettese. — A 4,4 millió forintos árbevételből tar­talékoltunk annyit, hogy egy mikrobuszt vásárolhassunk. Erre azért van szükség, hogy vidéken is vállalhassunk munkát. Ter­veink között szerepel tevékeny­ségünk továbbfejlesztése is. így például a No-Fines félkész házak befejezésénél vállalnánk szakipa­ri munkát. Nagy Ottó HÁZUNK TÁJA Turbékoló forintok Galambot sokan tartanak Ma­gyarországon, bár kevesebben, mint amennyien tehetnék. Ör­vendetes, hogy az utóbbi időben egyre többen felismerik: érde­mes a turbékoló szárnyasokra időt áldozni. A galambhús kiváló exportcikkünk. Húsz esztendővel ezelőtt évente még csak 1500 ki­logrammot szállítottunk külföld­re, ez a mennyiség tavaly már megközelítette az 1000 tonnát. Valószínű, hogy a galamb so­ha nem lesz tömegélelmezési cikk, de mindig voltak és bizo­nyára lesznek, akik ha nem is rendszeresen, de különlegesség­ként fogyasztani kívánnak vala­mit, kerüljön bármibe. , 'Ml ez a különlegesség, amiben eltér húsa a többi szárnyasétól? A galamb húsa porhanyós, finom rostú, könnyen emészthető, íz- és zamatanyagokban gazdag. Fehér­jetartalma nagyobb a tyúkénál, csirkéénél Általában 28—32 napos korában éri el a galamb a vágósúlyát. Életkora azonban ön­magában nem meghatározó. Fé. szekhagyás előtt, teljesen kitol- lasodott állapotában értékesít­hető. Ilyenkor csőrének zöme még tollatlan, s a szárnyak alat­ti tollak nem nyíltak ki teljesen. A fészekhagyás előtti fióka húsa omlós, ízletes, a testsúly is ilyen­kor a legnagyobb. Sajnos, a ga­lambátvétel nem tökéletes. Két­hetes „csúszás” miatt már sokat romlik a hús minősége. Egy-egy tenyésztői kör — egye­sület — kiállításon mutatja be galambjait a szakmai és az ér­deklődő közönségnek. Ilyenkor a tipegő díszgalamboktól a csak. nem tyúknagyságot is elérő óriá­sokig sokfélét láthatunk. Aki saját gyönyörűségére tart­ja a kecses galambokat, az vál­lalkozzon fajtatiszta egyedek ne­velésére. Aki viszont hizlalásra szeretne vállalkozni, annak in­kább ajánlható a keresztezett galamb. Ezektől az egyedektől a szaporaság, az ellenállóképesség, a fejlődési erély várható. Nem akármilyen keresztezés eredmé­nyezi ezeket az előnyöket. A keresztezendő fajták állomá­nyainak kiegyenlítettnek, bioló­giailag értékesnek kell lenniük. Jól kell megválasztani a partne­reket is. A king fajta hímje pél­dául rendkívül jó eredménnyel pároztatható strasszer, római, óriás posta, tyűktarka és a leg­több fajta tojóival. Az utóbbi időszakban megol­dódott a galambok takarmányo­zása, már szinte mindenhol hoz­zá lehet jutni a kívánt szemfé­leségekhez. A tenyésztők általá­nos gyakorlata szerint télen 35— 40 százalék kukoricát tesznek a keverékbe, nyáron 10—15 száza­lékkal kevesebbet. A nyári ke. verékben azonban több a borsó, a bükköny, a búza, a cirok. Vál­tozatosabb összetételű, fehérjé­ben gazdag takarmány etetése indokolt a költés, a nevelés idő­szakában. Ilyenkor a takarmány 5—40 százaléka olajos mag, 30— 40 százaléka hüvelyes mag — 9 Kiváló tulajdonságú az Ft-es húshibrid. Nagy Ferenc kecske, métl galamb tenyésztő tulajdona. 9 A Vetőmagtermeltető Vállalat kisszállás! üzemében „madárele- séget" is készítenek. borsó, bükköny —, amely a tojás­rakást és a fiókanevelést is szol­gálja. Sok múlik a szaktudáson Primőrök a panelházban Noha nem volt hosszú a tél, egyre inkább ^várjuk la itavasz kö­zeledtét. Vágyunk a régen nél­külözött friss és (főleg olcsó zöld­ségre, gyümölcsre. Minden kinek van lehetősége friss vitaminforrásokat fakasz­tani otthonában, különösen azok­ban a ilakásokban, amelyeknek ablaka déli fekvésű. Nincs más teendő, mint vásárolni néhány tasak vetőmagot, ami fnott még bőven kapható az AÉC-áruházak. ban, vetőmagbaltokban. Otthon egy-két órai munkával .házi pri­mőrkertet alakíthatunk ki. A palántaneveléskor a kezdeti időszakban ja párásodás miatt szellőztetni kell — de óvatosan —, később pedig a túlzott mértékű felmelegedés elkerülése indo­kolja a palánták páraszegényebb, friss levegővel való ellátását. Nagyon fontos, hogy az apró, zsenge növényeket ne érje hőin­gadozás. A paprika nappal 15—25/ éj­jel 16—18; a kabakosok nappal 21—25, éjjel 19—21; a paradi­csom nappal 18—21, éjjel 16—18; a tojásgyümölcs nappal 21—26, éjjel 18—21; ia káposztafélék nap­pal 13—16, éjjel 10—13; a zeller nappal 18—21, éjjel 16—18, a sa­láta pedig nappal 13—16, éjjel 10 —13 Celsius-fokos meleget igé­nyel. Fontos a jó minőségű talaj is. Ez rostos, semleges kémhatású, tápanyagban gazdag legyen. Meg­felelő alapkeverék nyerhető egy rész tőzegből, egy rész érett mar­hatrágyából, egy részt gyepföld­ből. Ha ezek közül nem sikerül valamelyikhez hozzájutni, akkor a következő talajkeveréket érde­mes elkészíteni; egy rész termő­talaj, egy rész szervestrágya, egy rész perlit; vagy egy rész homok, egy rési érett komposzt és egy rész perlit. A (magvakat (ne vessük mély­re. Laza, tiszta folyami homok­kal terítsük be a magvak fölött levő 0,5—1 centiméteres földtaka­rót. A vetésre borítsunk fóliát, vagy vékony üveglapot. így a keléshez párás környezetét ttu­dunk létrehozni. A vetés előtt óvakodjunk a túlzott műtrágyázástól, mert a fiatal növények érzékenyek a magas sótartalomra. Fejlődésük ilyenkor lassú lesz. A két-három-ötleveles palán­tákat egyenként tűzdeljük át ki­sebb cserepekbe, tejfölös poha­rakba, vagy virágládákba. A na­gyobb zöldségfélék neveléséhez tejes zacskót is használhatunk. A már kinyitott zacskó végét olló­val levágjuk, majd földkeverék­kel megtöltjük. Célszerű kisebb tálakat (tenni alá, s előzőleg a zacskó alján néhány lyukat ké­szíteni, hogy az öntözést követően a víz ne gyűljék össze. Ez ugyan­is a palánták pusztulását okoz­hatja. A zöldségfélék közül azokat ér­demes választani az otthoni haj­tatáshoz, amelyeknek a tenyész- ideje rövid. Például a fejes salá­tát, a hónapos retket, a spenótot, a sóskát, a karalábét, a téli sár- jadékhagymát... Ha a szőlőt — ahogy a nagy- könyvben megírták — kiprésel­tük, még nem biztos, hogy jó lesz a borúnk. Egyre többen olvasnak szaikkönyveket, és így bizonyos szaktudásra is szert tesznek. A tudás magabiztosságot ad és jobb minőségű terméket. A jelen eset­ben bort. A bor különleges — élő — fo­lyadék. Öntisztuló. Ez azonban lassú, időigényes folyamat. Kü­lönböző 'módszerekkel: derítés­sel, szűréssel ezt siettethetjük. . Legjobb,, ha mjhdkét^ mű,y$le-, tét elvégezzük. Vannak' azonban különleges esetek. Például, ami-' kor derítés nélkül a bor tartósan nem tisztítható meg a zavarosí- tó anyagoktól, vagy éppen a szű­rés Után „visszatörik”. Más eset­ben viszont a szűrés célraveze­tő: forrásban, erjedésben levő új-, aljborok kezelésekor. Néha a szűrés kiegészítője a helyes ke­zelésnek, de így fejtjük le üle­dékéről a bort szénkészítmények használata után is. A bor tisztaságát — különösen a homoki borokét — tovább meg­őrzi, ha a szűrést helyesen el­végzett derítés előzi meg. Álta­lában a derítés nélkül szűrt bo­rok napokon belül megzavaro- sodnak, „visszatörnek”. A legegyszerűbb szűrő a zsák­szűrő. Sűrű zsákszöveten kisebb mennyiségű bort jól • átszűrhe­tünk. Az új zsákszövetet a hasz­nálatba vétele előtt szódás vízben áztassuk ki és az alapos kifőzés után öblítsük. Az aljbor szűrésekor, a zsák likacsait eltömítő külön szűrő­anyagra nincs szükség. Megteszi ezt a borban levő szennyeződés is. Ilyenkor gyorsan öntsük újból vissza a zsákba az átfolyt bort, egészen addig, rhíg tiszta nem lesz. A derített borok szűrésekor m&í segédanyagot kell használni;' Ez a borászati szakboltokban megvásárolható. Tisztább borok kezelése esetén a szűrőfelület minden négyzetdeciméterére szá­mítva 0,5—0,6 grammot, zavaro­sabbhoz 0,2—0,3 grammot számít­sunk. Ezt a mennyiséget előbb kis vödörnyi borban keverjük el, addig, míg híg tejfölszerű folya­dékot nyerünk. A szűrés meg­kezdése előtt néhány liter szű­rendő bort öntsünk a zsákba, er­re kell hirtelen zúdítani az előké­szített bort. Ezután — kialakul a szűrőréteg — az aljbor kezelésé­hez hasonlóan kell eljárni, vagy­is addig szűrni, körforgásban, amíg meg nem tisztul. Ha a szűrő teljesen eltömődött, akkor a zsákot ki kell tisztítani, vízzel átmosva újra használható. Mire jó a csicsóka? A csicsóka is, mint annyi más növény, Amerikából került Euró­pába, hazánkba. Magyarorszá­gon már a burgonya előtt, a XVII. század közepétől ismerték. Leginkább a Balaton déli part­ján, valamint Tolna és Baranya megyében termesztették. A fe­hér, sárga, piros, valamint a füstszínű gumóhéjú változata ter­jedt el. Nemrégiben megírtuk, hogy az emberi .fogyasztás mellett gumó­termése használható takarmá­nyozásra, és ipari célra, ahogy a szártermése is. A mérsékelt ég­hajlati övben magot a növény alig érlel, ezért vegetatív úton, gumóval szaporítják. Termesztéséről néhány szót: a talaj szempontjából . igénytelen, de a trágyázást meghálálja. A csicsókát évelő növényként for­gón kívül vagy vetésforgóban termesztik a nagy gazdaságokban. Minden talajon jól érzi magát és bő gumóterméssel hálálja meg a trágyázást. Talajművelése meg­egyezik a burgonyáéval. A jól porhanyított, laza — nem hézagos — talajt szereti. A legkedvezőbb sor- és növénytávolság 80X60 centiméter, őszi ültetésnél 8—10, a tavaszinál pedig 6—8 centimé­ter mélyre ültessük. Gombás betegsége a fehérpe­nész, valamint a csicsóka-liszt- hanmat. Állati kártevői: a drót­férgek, a cserebogár pajorja, a bagolylepkék hernyói, valamint a sáskák. Ellenük a védekezés könnyen megoldható. összeállította: Czauner Pétéi

Next

/
Oldalképek
Tartalom