Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-18 / 41. szám
4 0 PETŐFI NÉPE • 1983. február 18. HÁZUNK TÁJA A szőlőmetszés időszaka A szakszervezetek részvétele a vállalati tervezésben A tél vége a szőlőmetszés időszaka. Ilyenkor alakíthatjuk ki a tőkék helyes termőegyensúlyát. Sőt, aki teheti — pénze is van rá — változtathat a hagyományos, alacsony művelési módon, és a termőalapot a magasba helyezheti ... Ha a kiskertekben a szőlőmetszésről van szó, leszögezhetjük, még ráérünk ezzel a munkával. Nálunk, az Alföldön április elejéig, sőt még később is előfordulhatnak olyan fagyok, amelyek károsíthatják a termőrügyeket. Ezért jobb, ha csak közvetlenül a rügy- fakadás előtt metszünk A nyitással sem érdemes mélyen fekvő, lapos helyeken sietni. Igaz, a homok hamar felmelegszik és ennek következménye: kipállhatnak a rügyek. A tavalyi termésre — legalábbis a mennyiségre — senki nem panaszkodott. Bőven termett a szőlő. Ugyanekkor a szőlő vesszők kevésbé értek be, ezért a kisebb fagyok is kárt tehetnek a rügyekben. Ajánlható, hogy vizsgáljuk meg, hogyan teleltek a termő- csapnak szánt rügyek, vesszők. A vizsgálat egyszerű. Éles késsel ketté kell vágni a rügyeket. Az egészséges belseje zöld, az elfa- gyotté pedig sárgás-barna, esetleg fekete. A kettéhasított vessző belsejében a kéreg alatti osztódó szövet, ha nem zöld, barna vagy fekete, akkor a vessző elfagyott A vizsgálat másik módja: két— három rügyes vessződarabot vízbe kell tenni, erre a célra megfelel bármilyen befőttesüveg. 8—10 nap múlva a rügyek ha élnek, kihajtanak. A szőlő sok mindent átvészel, így a teljes, pusztító fagyot is. Ilyenkor célszerű a vesszőket rövidre vágva eltávolítani, a rejtett és alvó rügyekből előtörő hajtásokból később válogathatunk és újra kialakíthatjuk az eredeti művelésmódnak megfelelő tőkeformát. Március 2-án az Erdei Ferenc Megyei Művelődési Központban gombatermesztés i tanfolyam indul. Az összesen öt előadásból álló sorozat hallgatói ezúttal nem a vadon termő gombákkal, ismerkedhetnek, hanem a laska-, a harmat- és a csiperkegomba háztáji termesztéséről tudhatnak meg többet, dr. Balázs SándorA biológiai ismeretek terjedésével örvendetesen megnőtt az akvaristák tábora. Közülük is egyre többen vannak, akik szakismeretek megszerzése után szándékoznak e szép hobbival foglalkozni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Horn Péter— Zsilinszky Sándor: Gyakorlati díszhaltenyésztés c. könyve eddigi négy kiadása igen rövid idő alatt elfogyott, s az olvasók továbbra is igénylik. Most a Mell A Bocsa határában látott ma- gasművelésű szőlőtőke is bizonyította, felkar vastagságú törzsön, majd félévszázados „múlttal” még mindig bőven terem. Érdekes, új művelésmóddal próbálkoznak a Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság területén. Függőleges kordonnak is nevezhető ez a módszer, amelyet dr. Vilém Kraus, a brnói Mezőgazdasági Főiskola professzora dolgozott ki. A tőke 180 centiméter magas törzsből áll. Ezt öt milliméter vastag hullámos huzal mellett nevelik, amelyet 40 centiméter mélyen szúrnak a földbe, a felső végét pedig a tartóoszlopokon nyugvó vízszintes huzalhoz kötik. A metszéskor a törzsön 60 centimétertől felfelé ízközönként egyesével, vagy két ízközönként csoportosan kétrügyes csapokat hagynak. A törzsön a csernél idősebb részek nincsenek. Egy-egy tőkén körülbelül 40 rügyet érdemes meghagyni. A művelés lényege a többszöri csonkázás. Az első hatására a hónaljhajtások gyors fejlődésnek indulnak és ezért szükséges a nyár derekán a második kurtítás. Ennek elmulasztása esetén a hónalj- hajtások lombozata naggyá válik, sőt le is törhet. A megfelelő zöldmunkával olyan hajtásrendszer alakítható ki, ahol a lombozat megvilágítottsága megfelelő. Az Új művelésmód ismerői szerint, könnyebben kialakítható, mint az elterjedt Moser-ek. Az állami gazdaságban tavaly tavasszal Zenit, Pölöskei muskotály és B 67-es muskotály hibrid fajtákat telepítettek az új módszerrel. Érdemes szólni a támberende- zés tartósításáról is. A szőlő kúszó növény és lián jellege miatt igényli a támaszt. A támberende- zést legjobb még a telepítés előtt elkészíteni. A legegyszerűbb a karó. Nagy teherbírású, egyenes törzsű tőkéket csak karó mellett nevelhetünk, ugyanígy nélkülözhetetlen a hagyományos fej- és bakművelésű tőkék mellett is. A legtartósabb a 160—180 centiméter hosszú vastagabb rönkökből, szálára hasi-, tott, a végén hegyezett tölgy-, vagy akácfakaró. A karók élettartamát tartósító anyagokkal meghosszabbíthatjuk. Jól bevált kezelőanyag a rézgálic. A nyers karót 10—14, a szárazát pedig 20—25 napig kell 5—6 százalékos rézgálic oldatban áztatni. A karó hegyétől számítva fél méter magasan áztassuk be, ugyanis a felszínnel érintkező rész korhad a legköny- nyebben! Tartósíthatjuk még kar- bolineummal és kátránnyal is. Ebben az esetben egy, illetve két óráig kell a szerekben főzni a karókat. Kitűnő eredményt ad a xylamonos kezelés is. Négyórás áztatás után egy napig kell száradni hagyni. Szarvasagancs- páfrány Az egzotikus növényeket kedvelők jól ismerik a Platycerum al- cicorne-t a bizarr, különleges levelű szarvasagancspáfrány. Tömeges elterjedését igényessége behatárolja. Afrika trópusi őserdeiből származó melegigényes epifita faj. Jellemző, hogy külön fejleszt úgynevezett tapadóleveleket és külön asszimiláló-spóratermő leveleket. A tapadólevél közvetlenül a gyökérzet felett képződik, hamar elpusztul, így elegendő humuszhoz juttatja a növényt, ezek a levelek épek. Szélük nem szeldelt. Az asz- szimiláló-spóratermő levelek agancsszerűek, sötétzöldek a fonákon a levél felső harmadánál barna bársonyos bevonatként találhatók a spóratartók. Az értékesített, üzletekben megvásárolható növények fatörzsre rögzítve különleges tőzegkeverékkel élnek. A növények víz. és tápanyagigényesek, amit egy ezrelékes Wu- xal oldatban történő áztatással biztosíthatunk legkönnyebben Párás, meleg körülmények között több évig élő terebélyes növényeket nevelhetünk. Szaporítása spóráról és idősebb példányokról sár j leválasztással történik. A spóráról történő szaporítással házilag nehezen és hosszadalmasan, körülbelül két év múlva kapunk szép növényt, ezért ezzel ne próbálkozzunk. A sarj- leválasztás és gyökereztetés .házilag viszonylag egyszerűbb, de a magas páratartalom és a megfelelő hőmérséklet elengedhetetlen. H. Zs. Összeállította: Czauner Péter Gombatermesztési tanfolyam Gyakorlati díszhaltenyésztés MOST ÉRDEMES... • A gazdaboltokban még bőséges a növényvédőszer-választék. A szavatossági idő figyelembevételével már most érdemes vásárolni. Felvételünk a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet és az AGROKER közős boltjában készült.- ,. , fa". V~ " — tói, a Zöldségtermesztési Kutatóintézet főigazgatójától, dr. Filius, Istvánná és Kovács Andrásáé dr. Gyenes Melinda tudományos munkatárstól. A tanfolyam március 30-án fejeződik be. A délután öt órától hét óráig tartó, előadásokra bérlet váltható 100 forintért a művelődési központ pénztárában. zőgazdasági Kiadó ismét megjelentette. A szerzők az akvárium berendezésével és gondozásával, a technikai segédeszközökkel, az akváriumban végbemenő fontosabb kémiai és biológiai jelenségekkel, az akvárium növényeivel, a halak biológiájával ismertetik meg az olvasót, majd a leggyakrabban előforduló halbetegségekkel foglalkoznak, kitérve a gyógykezelés eredményes módszereire is. Interjú Princz Lászlóval, az SZMT közgazdasági titkárával A közelmúltban Kecskeméten tartotta soros ülését a megyei szakszervezeti tanácsok közgazdasági titkárainak klubja, amely korántsem öncélú csoportosulás. A klub azért alakult, hogy tagjainak módot nyújtson a legidőszerűbb problémákkal való közös megismerkedésre, a megoldás módozatainak megvitatására, a vélemény- és tapasztalatcserére. Friss eleme ez a fajta együttes gondolkodás a szakszervezeti munkának, amelyről Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára így ír: „Az új feladatok, új vonások megértésében, életre segítésében vállalt szerepünk és felelősségünk akkor érvényesül jobban a szocialista építés javára, ha van mondanivalónk, s azt bátran megmondjuk, a tévedés lehetőségét, és jogát is vállalva.” Az eszmecsere ezúttal napjaink egyik különösen sókat vitatott kérdése, a szakszervezeteknek a vállalata tervezésben való részvétele körül bontakozott ki. Princz Lászlót, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa közgazdasági titkárát, a találkozó egyik házigazdáját arra kértük, válaszoljon a téma kapcsán felmerülő kérdésekre. * — Tervezni sosem volt köny- nyű, ma különösen nem az. Meglátása szerint mi kell, hogy jellemezze elsősorban napjaink vállalati terveit? Va/n-e olyan álta- lánosíthatóan kívánatos jellemvonása a „jó" tervnek, ami független az iparági és egyéb különbözőségektől ? — A népgazdaság fejlődésé- . nek extenzíiv szakaszát felváltotta — ahol esetleg még nem, ott ‘ is fel kell hogy váltsa — az intenzív fejlődés. Ehhez kell alkalmazkodnia, igazodnia minden vállalatnak, tökéletesítve a meglévő és keresve az új módszereket. Célirányos tervekre és — mert enélkül ebből mi sem valósulhat meg — a tervezés demokratizmusának szélesítésére van szükség. Általános elvárás, ebben sem lehet .kivétel: a vállalati tervek szervesen kapcsolódjanak a népgazdasági célokhoz és feladatokhoz. Sajnos, sokhelyütt kialakult egy fordított tervezési gyakorlat. Ezek a vállalatok először megtervezik a különböző alapjaikat, majd megvizsgálják, hogy milyen árbevétel és nyereség esetén lesznek képesek azokat feltölteni, s végül ehhez alakítják ki termelési elképzeléseket. A szakszervezeteknek fel kell lépniük e helytelen gyakorlat ellen. — A bizalmi testületeknek, szakszervezeti bizottságoknak tehát túl kell tenniük magukat a szűkén vett vállalati érdekeken? — Nem hiszem, hogy a nép- gazdasági és a vállalati érdek ebben az esetben ellentmondana egymásnak. Az imént vázolt hely- télen módszer hosszabb távon biztos, hogy a vállalatra üt visz- sza. A bizalmi testületektől, a szakszervezeti bizottságoktól mi azt várjuk, hogy a célok megtervezésénél a népgazdasági célkitűzésekből induljanak ki, azokat tekintsék meghatározónak, s erről győzzék meg — ha kell — mind a tagságot, mind a vezetőket. Majd pedig szorgalmazzák a , sokat emlegetett belső .tartalékok föltárását, a feladatok teljesítése érdekében. Nincs -vállalat, gyár, vagy üzem, ahol ne lehetne a munkaerővel a nyersanyaggal eredményesebben gazdálkodni, még ésszerűbben takarékoskodni, vagy ahol ne kallódnának el újítások, sőt találmányok. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy bizonyos objektív körülmények olykor megkötik a tervkészítők kezét. Mi — a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa —i arra törekszünk, hogy mind eredményesebben segítsük az alapszervezeteket már nem is annyira az útkeresésben, hánem az út megtalálásában. De nem sérthetjük meg a vállalati önállóságot, nem keresztezhetjük a szakmai szakszervezeti központok irányító tevékenységét és nem rúghatjuk föl a szabályozó rendszer adta korlátokat. — Sokféle nézet és gyakorlat alakult ki a közelmúltban arra vonatkozóan, hogy időben mikor tárgyalják meg a testületek a vállalati terveket. Mi az SZMT álláspontja a vállalati tervek napirendre tűzésének dátumát illetően? — Általában kétféle helytelen gyakorlattal találkozuk. Az egyik amikor a testület a munkatervében előirányozza a jövő évi vállalati tervek megtárgyalását mondjuk decemberre. Aztán, csakhogy minden a program szerint menjen, ragaszkodik ehhez az időponthoz akkor is, ha az év utolsó hónapjában még hiányzik a szükséges 'információ jelentős,, vagy éppen túlnyomó része. Megalapozatlan elképzelésekről vitatkozni — merő ener- giapocsékolás. Az esetek többségében hamarosan úgyis kiderül, hogy azt a tervet a körülmények és feltételek immár valóságos szorításában úgy sem lehet 'végrehajtani. De épp így nem értünk egyet a másik végletes gyakorlattal sem, nevezetesen, amikor a testület csak akkor hajlandó a vállalati tervekről tanácskozni, amikor már minden biztos, a termelőkapacitás megrendelésekkel .száz százalékosan fedezett. Hozzáteszem: valóban van ilyen, például az építőiparban. Nos, nekünk az a véleményünk, a bizalmi testület akkor tűzze napN rendre a vállalati tervet, amikor az igazgató már tud mit mondani, amikor már van miről, tárgyalni. — Vállalati terv: ez tulajdonképpen gyűjtőfogalom. Magában egyesíti a termelési, az árbevételi és eredménytervet éppúgy, mint a szociálpolitikai elképzeléseket, vagy a jövedelem elosztásának javasolt módszerét. Hogyan viszonyulnak a testületek az egyikhez, illetve a másikhoz? — Nagyon fontos kérdés ez, mi magunk is nagy súlyt helyezünk arra, hogy az alapszervezetek he, lyesen lássák a problémát. Ered- " ményként könyvelhetjük el, hogy a szakszervezeti alapszervezetek szemléletmódja az elmúlt években a. tervek komplexitását illetően előnyére változott. Míg korábban az elosztás és csak az elosztás módja, mikéntje érdekelte leginkább a testületeket, ma már eljutottunk oda, hogy a jövedelem alapját képező termelő- munka hatékonysága sem közömbös ;— nem is lehet az — az alap- szervezetek számára. De a terv különböző fejezeteivel még mindig nem egyforma intenzitással foglalkoznak a testületek. A megtermelt jövedelem elosztásával kapcsolatos törvényes jogok gyakorlása mellett többet kell tenniük a szakszervezeteknek azért, hogy a termelőmunka a lehető leghatékonyabb következésképpen a felosztható jövedelem a lehető legnagyobb legyen. — Bács-Kiskun megyében sok olyan üzem található, amelyet a fővárosból, vagy máshonnanirányítanak. Ezeknél hogyan történik a tervezés és milyen hatásfokkal vesz részt a szakszervézet az elképzelések kialakításában? — A fő kérdések a nagyválla- toknál dőlnek el, a gyárak, gyáregységek részvétele a tervező- munkában korlátozott. A vállalati igények olykor irreálisak. Például amikor a gyár, gyáregység a központtól megemelt terv- feládatot ka,p, s hozzá létszám- fejlesztési „lehetőséget”. Utóbbi azonban csupán elmélet, mert fölös munkaerő Bács-Kiskunban sincs. További gond hogy a vállalatoknál .még sokhelyütt él a „nagykalap” elmélet, vagyis az eredménytelenül gazdálkodó egység sem jár sokkal rosszab-. bul, mint az, amelyik — esetleg igen komoly erőfeszítések árán — hatékonyan dolgozott. Ezzel összefüggésben jelentkezik egyfajta kényelmes szemléletmód a gyáregységeknél: a szellemi kapacitás nincs jól kihasználva. Véleményünk szerint a jövő útja a gyárak, gyáregységek önállóságának növekedése, s ezzel együtt az érdekeltség fokozódása kell hogy legyen. — Köszönöm a beszélgetést. Sitke! Béla Lajosmizsei, imrehegyi számadás Túl a megyei átlagon A szerényebb eredményekkel, alacsonyabb hatékonysággal gazdálkodó szövetkezeti közösségek előtt is. az a feladat áll: véglegesen elkerülni abból a zónából, ahol számukra túl sok a bizonytalansági tényező. Ezért is joggal örülhetünk az olyan, viszonylag kisebb gazdaságok biztató fejlődésének, mint amilyen a la-' josmizsei Népfront Termelőszövetkezet. A minap megtartott közgyűlésen Czira György elnöki beszámolójában figyelemreméltó eredmények szerepeltek. Ilyen példá- ,ul a hektáronkénti nyolc és fél tonnás kukorica-, a három tonnás napraforgótermés és a 4190 literes tejtermelés. Mindhárom eredménnyel túlszárnyalták a különben jó színvonalú megyei átlagokat. Az állattenyésztés számára biztonságos és korszerű takarmánybázist teremtettek, ami különösen a jövőre nézve reménnyel kecsegtet. A gabonatermesztésben viszont a .400 hektár rozs kétmilliót elvitt” a közös eredményekből. A vitában egyik hozzászóló meg is kérdezte, hogy „miért kell nekünk a rozzsal foglalkozni?” Az elnöki válaszból kiderült, hogy a rozstermesztés a gyenge minőségű homokterület hasznosításának egyetlen lehetősége. A föld nem maradhat parlagon. Ha a rozsnál jobbat találnak, akkor természetesen változtatnak. A gyengébb termőhelyi adottságot még egy körülmény is alátámasztja: a szövetkezetnek le kellett mondania a búzáról. A Népfront Tsz-ben egyszerűen nem lehet a legfontosabb kenyérgabonát ráfizetés nélkül termeszteni. 'Egy ideig kísérleteztek, de tudomásul kellett venniük a tényeket. . Tavaly a gazdasági eredmények elérésében sokat segítettek a körültekintően megválasztott és működtetett melléküzemágak. Közülük legfrissebb a cipőfelsőrész-üzem, ahol bérmunkát végeznek az Alföldi Cipőgyárnak. A szövetkezetben nemcsak az árbevételnek örülnek, hanem leginkább annak, hogy helyi foglalkoztatást tudtak teremteni sokak számára. A nagyközséget övező tanyákról naponta autóbusszal szállítják be az embereket. A 14 és félmilliós nyereség talán egy más körülmények között gasdálkodó szövetkezet számára nem tűnik kiemelkedő teljesítménynek. Lajosmizsén a Népfront Tsz-ben azonban figyelemreméltó. Érdekeltségi rendszer Az imrehegyi Űj Élet Szakszövetkezet elnöke, Béla Lajos szombaton a községi kultúrházban a küldöttgyűlésre delegáltaknak sikeres esztendőről számolhat be. A szövetkezet elmúlt évi összes bevitele 187 millió forint volt, ebből 9 millió lett a nyereség. A kis szövetkezet 4100 hektáron gazdálkodik, amelynek jelentős részén, ha meg is terem valamilyen szántóföldi növény, csak keveset hoz. 'Ezért is vállalkoztak a szőlőtermesztő ágazat fejlesztésére. A Közép-magyarországi Pincegazdasággal hosszú távú szerződést kötöttek. Jelenleg ter- , rpelés alapjainak megteremtésén fáradoznak. 300 héktár szőlő telepítését kellett vplna 1985-ig elvégezni, ezt azonban tavaly november 30-án már be is fejezték! A nagyüzemi szőlőültetvény jelentős részét — a felújított 187 hektár meglevő (ültetvénnyel együtt — családi művelésre adták ki. A tizenhatezer hektoliteres pincészetüket a jövőben legalább duplájára szeretnék bővíteni. Megváltoztatták az érdekeltségi rendszert. A szövetkezet szinte minden dolgozója a teljesítményen és a jó minőségen “alapuló bérezési formában kapja fizetését. Sz. A.—Cz. P.
