Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-02 / 27. szám

1983. február 2. • PETŐFI NÉPE » 5 EGY SIKERES VÁLLALKOZÁS A Néprajzi Lexikon ^977-ben látott napvilágot a Néprajzi Lexikon első 'kötete. Az. előszóban az akkor még élő Or- tutay Gyula, a sorozat főszerkesz­tője hangsúlyozta, hogy hazánk­ban első alkalommal került sor arra, hogy marxista módszerrel, korszerű szemlélettel, tudományos .igénnyel a nagyközönség elé tár­ják mindazt, amit néprajztudo­mányunk eddig produkált. Azóta évenként ismétlődően jelentek meg az újabb kötetek,, a legutób­bi — ötödik — néhány héttel ez-1 előtt. A szerkesztek a népes munka­társi, gárdával együtt, valós igényt igyekeztek kielégíteni. Hiszen az utóbbi időben jócskán megnőtt az érdeklődés a népi kultúra iránt. A múzeumok, valamint a helyi és magángyűjtemények figyelmet érdemlő gyarapodása is jelzi ezt egyebek között. S az elmúlt évek­ben valóságos hajtóvadászat in­dult mindenfelé a népi életet és a népi alkotókedvet reprezentáló tárgyak iránt. ‘ Az ötödik kötet is — mint az előzőek — sok-sok hasznos tudni­valót tartalmaz. A .szellemű és tárgyi néprajz, a folklór, és nép­művészet megannyi érdekessége tárul az olvasó elé lapozgatás köz. ,ben. Ezeket felsorolni aligha le­hetne. Megismerkedik az érdek­lődő a szólásokkal, sztrájkdalok­kal, megtudja, hogy mi a vérbosz- szú, a verbuválás. Olvashat tálto­sokról, betyárokról és 'a tanyás településekről. Bő teret szentel a Néprajzi Lexikon utolsó kötete a szőlőtermesztésnek és a szüreti mulatságoknak, szokásoknak. Közelebb hozzák az olvasóhoz a szerzők az . egyes hangszereket, mezőgazdasági és ipari eszközö­ket, szerszámokat, a lakberende­zési és díszítési tárgyakat, az öl­tözködési és egyéb szokásokat. Egy-egy szócikk elolvasása jó al­kalom arra is, hogy e kötet lap­jain megismerkedjünk néhány olyan maradandó emlékű szak­ember életútjával, munkásságával, aki sokat tett a néprajztudomány felvirágoztatásáért. Szűcs Sándor­fe Régi pince egy lajosmizsei tanyán. • Szakmári legény, népviselet­ben. ral, Vikár Bélával, Tálasi István­nal és Viski Károllyal például. A Bács-Kiskunban1 élő, vagy ide kötődő olvasóknak bizonyára külön örömet-jelent, hogy ezúttal is sok-sok megyénkben vonatko­zást .talál a szövegrészek és ké­pek között egyaránt. Szó van a kötetben a lajosmizsei tanyákról, a soltí szőlőművelésről, a szerem- lei szőttesekről. a Halas környéki népi építésről, a dunapataji ka­lácssütésről. a Kalocsa környéki viseletről, az izsáki zsombékszé- kekről, a félegyházi betakarítási szokásokról éppen úgy, mint pél­dául a jászszentlászlói tyúkászok­ról és a kiskunsági tojásgyűjtési szokásokról. A fentiek mellé még ide kíván­kozik. hogy a szerkesztés nagy és szerteágazó munkájából kivette a részét két megyénkben élő kutató is: dr. Bárth János és Sólymos Ede. Mindketten a néprajztudo­mányok kandidátusai. Részben ál­taluk lett számunkra kedves, hasznos e nagyszerű vállalkozás. Varga Mihály HONISMERET - HELYTÖRTÉNET A jelen a jövő múltja Jubilál a csávolyi krónikaírás és a falumúzeum Az év elején, a csávolyi Honis­mereti Baráti Kör kibővített ta­lálkozóján kettős jubileumra em­lékezett. A megtett útra tekintett vissza. A húsz év alatt — 1963. január elsejétől — végzett mun­ka értékelése már megkívánja tő­lünk a fejlődés lényeges mozza­natainak kiemelését, az eredmé­nyek és hibák bátor vizsgálatát, a további célok kijelölését a mun­ka megtervezése érdekében. A honismereti mozgalom nálunk is összefogja azokat az embereket, akik hazájuk szeretetétől indít­tatva múltjuk és jelenük alapo­sabb megismerésére törekednek, azért, hogy a jövőjüket felkészül­tebben, tudatosabban építhessék. Egyben igyekszik felkelteni a mozgalmon kívül állók érdeklő­dését. Zászlónkra’ írtuk a lokál­patriotizmus jelszavát! Széles alapú, sokszínű, új és új kezdeményezésekkel gazdago­dó valódi önkéntes mozgalom ez, amely azóta több új ágat hajtott. Egyik fő ága a krónikaírás. Erre emlékezünk ezúttal. 1963. január 1-től szinte napról napra megis­merhetjük a csávolyi nép örömeit és kudarcait. Mozgalmunk még akkor indult, amikor a krónika- írás még nem volt divat. Amikor a község történetének összefogla­lását közös munkával elkészítettük (1198—1962), megkezdtük a napi krónika vezetését. A krónikaírást hazánkban Bács-Kiskunban kezdték szerve­zetten. A falukrónika írását szü­lőfalunkban az egész község tevé­kenységévé tettük. Ha valamit is­merünk. szeretünk, azért már ten­ni is tudunk valamit: ez a tevé­kenység hazaszeretet, melynek élénkítése elsődleges célunk. „Lé­lek és szabad nép tesz csuda dol­gokat.” (Berzsenyi) Nem titkos anyag! Sökan hordják össze a hí­reket.' A község írja krónikáját, nem feledkezve meg, a ma még jelentéktelennek látszó — egyéb­ként lényeges és jellemző — ese­mények és időpontjaik lejegyzé­séről sem. Évtizedek múlva ezek lehetnek nagyon fontos forrásér­tékű anyagok — a mellékletek pe­dig a kor képét tükrözik majd. Megyénkben az egyetlen olyan krónika ez, amelyet húsz éven át megszakítás nélkül vezetnék, és ma már a 42. kéziratos kötetét kezdtük meg. Ez több mint öt­ezer oldal. Hazánk felszabadulá­sának 25. évfordulójának tisztele­tére meghirdetett országos pályá­zaton a „Csávoly község króniká­ja” első díjat nyert. Mi. csávo- lyiak a falukrónika készítésének egyik útján járunk. őriznünk kell azok emlékét, akik e tájat alakították és alakít­ják. A jelen a jövő múltja. Aki nem birtokolja múltját, áz nem birtokolhatja jelenét és jövőjét sem. A szellemi értékek mellett gondoltunk a tárgyi emlékek megőrzésére is. Ezzel függ össze a másik ügy: amire ma emlékezünk: ez is nagy közösségi megmozdulásra utal, mégpedig a „Pincétől a padlá­sig": tárgyi emlékek összegyűjté­se — címen indított kampány. En­nek az eredményeként jött létre a helytörténeti gyűjtemény. An­nak pedig tíz éve. hogy megnyílt az állandó jellegű kiállítás áz is­kola alagsorában és padlásán. Nyugodtan nevezhetjük olyan fa­lumúzeumnak, amely a közműve­lődés fóruma is. Hasznos az isko­lai oktatásnak. Falumúzeumunkat dr. Ortutay Gyula néprajztudós — községünk országgyűlési kép­viselője — nyitotta meg dr. Gosz- tonyi János oktatási államtitkár jelenlétében, akik jól ismerték szakkörünk .tevékenységét. Az anyag igen sokszínű. Nyil­vántartásunk szerint 3163 . tárgy yan. Az okiratok ébben nem sze­repelnek. Megvan a faluleltár’ífs. A község makettje. Egyes intfflt- mények képes albumai, a kitün­tetettek, a csávolyi diplomások és érettségizők fényképes albuma, dokumentumai, a pályamunkák, Csávoly felszabadulásának esemé­nyei, a néphagyományok — nép­szokások, népviseletek, az öre­gektől felvett visszaemlékezések, magnetofonra rögzített dalok, népmesék, mondák, rigmusok,' az intézmények históriája stb. is együtt van. Van-e szebb dok*>, mint ha valaki Ismeri annak a munkahelynek a történetét, ahol dolgozik? Nálunk közügy a ha­gyományőrzés. A paraszti élet minden gondja-baja tetten érhe­tő — de a szépsége is. amellyel a népművészet is megihlette. A szemnek és érzelemnek is tetsző dolog, az érdeklődés (országhatá­ron túlról is) kitűnik a vendég­könyvbeli bejegyzésekből. A helytörténeti kutatómunkával — ma is élő szakkör, baráti' és krónikaíró kör segítségével — olyan közvetlen hatótényezőket lehet feltárni, rendszerezni és is­mertetni, amelyek mindennél hat­hatósabban bizonyítják a hazafias nevelés értelmi és érzelmi alap­jait. Például községünk jellegéből fakad, hogy foglalkozunk a nem­zetiségek, népcsoportok tárgyi és szellemi hagyományainak az ösz- szegyűjtésével. Az elmúlt évtized­ben hazánkban „milliók vezérlő eszméje lett a szocialista hazafi- ság és a proletár internacionaliz­mus”. Mándics Mihály AZ ÖTNAPOS OKTATÁSRÓL P arfászkcfdhak nem győzik a túlterhe­lést. Tanulnak reggel 7-től és tanulnak este tízkor, s akinek nem elég a középfokú végzettség, az könyvek között tölti a szombat-vasárnapot. Az ötnapos oktatás bevezetése te­hát épp az ellentétes hatást ér­te el: a szabad idő nem nőtt, hanem kürtult, mivel a meg­tanulandó anyag változatlan. Panaszkodnak a tanárok is, szerintük hétfőn használhatat­lanok a gyerekek, különösen a kollégisták, akik már pénteken hazautaznak. A középiskolás KISZ-vezetők terjedelmes beadványban osto­rozták az új, ötnapos rend­szert. Érveik tetszetősek, hihe­tők. A többi között az ő leve­lük indított arra, hogy szemé­lyes benyomásokat szerezzek: hogyan vélekednek a diákok — és persze a tanárok —- az öt­naposról. Mit mondtak a diákok ? A kecskeméti IjSerkes Ferenc Kere$kedelmi Szakközépiskolá­ban megtudtam, hogy a heti óra­számok lényegesen nem változ­tak. Harminchat órájuk volt a diákoknak az ötnapos oktatás bevezetése előtt, most harminc­hét. Náluk inkább órarendi gon­dok jelentkeztek: több nulladik és hetedik órát kellett beiktatni. Egyrészt azért, mert nincs ele­gendő tanterem, másrészt pedig az oroszt és a matematikát osz­tottan kell tanítani. Tehát: a pedagógusok óraszáma növeke­dett! Dr. Bozsó Ferenc igazgató: *— Megértem a gyerekeket. Nyolc órát ülnek a padok között, I a délutánjuk továbbra is az is­kolával kapcsolatos: korrepetá­lás, szakkörök, KISZ, tanulmányi versenyek, sport. Mindezeket négy napra kell okosan elosztani, mert a pénteki tanórák után már nem használhatók. A hétvégi szabad idő jobb eltöltéséért pedig a mű­velődési intézmények is sokat tehetnek! Csak meg kell talál­nunk az együttműködés formá­it:,; ■ Kíváncsi voltam, hogyan be­szélnek a szakközépesek az öt­napos . tanításról. A kérdésem minden diákhoz ugyanaz volt:> hogyan alakult a heti, illetve a napi terhelés? A válaszok elüt­nek — pro és kontrá. Mit mond­tak a másodikosok? Ez kell nekik? Endre Mária: — A színvonal emelkedett. Amire tavaly ötöst adtak, arra most .négyest, vagy még rosszab­bat kapok. Nekem előnyökkel is jár az ötnapos, mivel kollégista vagyok, így minden hétvégén ha­zautazhatok. Jenei Andrea: — A napi tennivaló túlságosan nem lett több. Tóth Csilla: — Több időt töltök a tanulás­sal, mint tavaly. Az eredményem mégis ugyanaz. Hétvégére elfá­radok, de a pihenéshez ott a két szabad nap, ami, úgy érzem, bő­ven elegendő. Bodor Edit: — Jobbnak tartanám, ha min­den második szombat lenne sza­bad. Egyik végletből a másikba estünk. Szerintem a szakközép- iskola tanulóinak nehezebb a dolga, mert minden órára kér szülni kell. Arra gondolok, hogy a szaktárgyak is komoly tenni­valók. Nálunk egyedüli készség- tárgy a testnevelés. A harmadikosok .válaszaiból. 'Jobbágy Anikó: — A napi és heti terhelés na­gyon megnőtt. Így hét közben egyáltalán nem lehet- lazítani, mert akkor a hétvégén ezt a le­maradást nehéz behozni. Molnár Judit: *— A leterhelés a gyakorlati napon a legnagyobb. Ekkor nyolc órát dolgozunk a boltokban és munka után másnapra készülni kell. Turcsán Margit negyedikbe jár: —ílgaz, hogy mi érettségi előtt állunk, de szerintem a leterhelés nőtt. Nem elég csupán a három óra szilencium, legalább további három óra kell még ahhoz, hogy mindent átnézhessünk.. Az éjsza­kázás szinte naponta ismétlődik, s a hétvége felé már az iskolá­ban sem tudunk kellőképpen oda­figyelni ... A halasi gimnáziumban Kiskunhalason, a Szilády Áron Gimnázium és Egészségügyi Szak- középiskolában Horváth János igazgatóhelyettes, Magyqr Lajos­áé matematika-fizika szakos, ta­nár és Bereczki Csaba negyedi­kes, az iskolai KISZ-bizottság titkára adja egymásnak a szót. — Orvosnak készülök — mond­ja Bereczki Csaba. — Naponta három és fél órát tanulok. A hét­A Pécsi Nemzeti Színház története Baján is játszottak ö A Pécsi Nemzeti Színház homlokzata. vége szabadabb, ide akkor sem ál­líthatom magam takarékra. Mint KlSZ-vezető, azt látom, hogy délutánra nehéz programot szer­vezni. Nincs kimondottan KISZ- napunk, mint eddig, mert min­den osztálynak más-más az el­foglaltsága. A középiskolás klu­bunkban pénteken a legnagyobb a forgalom, persze ide is inkább csak a halasiak jönnek el... — Melyik a legnehezebb nap? — A kedd. Nyolc óránk van: biológia, fizika, matematika, tör­ténelem, világnézet és latin, van amelyik tantárgyból kettő. Dél­után KISZ és szakkör. A sporto­lás már nem fér bele az időnk­be. i. .— S a tanárnőnek? — Van úgy, hogy a B héten egymás után nyolc órám van — veszi át a szót Magyar Lajosné. — De nem ez a legnehezebb! Ha­nem a matematika-fizika fakul­tatív oktatás. Ha mindkét tan­tárgy egy napra esik, sokat kell nekem is készülnöm. A kísérle­teket sokszor vasárnap készítem elő az iskolában! Régebben a lyu­kas óráimon erre is volt idő, most ez lehetetlen. Délutánra vagy hétvégére maradnak a dol­gozatjavítások, s akkor a szak- irodalom tanulmányozásáról még nem is^ beszéltem. Összegubancolódnak a szálak A szálak sokfelé elvezetnek, már-már összegubancolódnak. A tanár nem lehet beteg, mert ak­kor saját munkájával kerül be­hozhatatlan hátrányba. A fakul­tatív oktatás is nehezít a dolgon: Halason 16 „rendes” és 36 i„fak- tos” naplót vezetnek. Az osztá­lyozás. és a tankönyvek „helyze­te" is megérne egy-egy írásét. Mintha a mozgalmi munkára, a diákkörök tevékenységére is rá­nyomta volna a bélyegét az öt­napos. Fél év telt el, mondhatjuk: kipróbálták az ötnapos oktatást. Jó? Rossz? Meg is kérdezem Kiskunhalason: valpban ez kell nekik ? Magyar Lajosné: — A család szempontjából elő­nyös az ötnapos, előrelépés a szabad szombat. Célszerű tan­anyag-csökkentéssel a diákoknak is1' élőriyö.s lehet majd. Horváth János igazgatóhelyet­tes: — Az óraszámok lényegesen nem változtak. A gyerekeknek tanulni is meg kell tanulni! El kellene érni, hogy a tanárnak és a diáknak egyformán szabad le­gyen a szabad nap. Igen, valahol ez volt az ötna­pos célja fs ... Borzák Tibor A Hazai és Külföldi Tudósítá­sok 1821-es számában örökíti meg először a magyar színjátszás pé­csi kezdetét, amikor Ls a Fejér megyei színtársulat kereste fel a várost. „Pétsről jött tudósítások szerint a Ns Fejér fim. oltalma alatt lévő Magyar Théátromi Tár­saság, mellynek játékaiban Pes­ten már több ízben gyönyörköd­tünk, a múlt October, November éá December folyamán a város­nak nagy megelégedésére .adta ottan mutatványait s azt a ked­ves meggyőződést szerezte, hogy a Magyar Nemzet, ha akarná, nem szorulna idegen mulatságok­ra.” — szól a korabeli híradás. I1821-ből már színilapokat is őriz­nek, 1822-ben pedig már Déry­nével találkozhatott a közönség >a városban, aki Kilényi Dávid igazgatta társulattal szerepelt itt. A pécsi közönség őszinte örö­mére operákkal is felléptek, hi­szen a püspöki zenekar tagjai­ban képzett zenészekre találtak. ’A nagy sikerek eredményekép­pen 1826-ban ismét Kilényi igaz­gató, majd 1834-ben Baky Gábor társulatának ad otthont a város, kinek felesége, Király Teréz kü­lönösen népszerű. A színielőadá- sokat egészen 1840-ig magánhá­zakban tartják. 1839 július havában lerakják a színház alapkövét, melynek fel­irata: „Egy negyedszázadig vi­rító üdves béke olajága szülte Thália oltárának első kövét egye­sülve.” A színház igazgatósági tagjai között megtáláljuk a város nevezetes polgárait, így például egy tábla- s főbírót, városi taná­csost, városi szószólót és egy „pol­gár”-!, Tait Ferenc személyében. Az első előadást az új színház­ban német társulat tartotta Schmidt Sándor igazgató vezetése alatt, de 1846-tól kezdve kizárólag magyar társulatoké a szó. Ez el­sősorban Pichler Józsefnek, majd vgjének Oertzen Gusztávnak kö­szönhető, akik az 50-es években megvették a színház összes rész­vényeit, így a szerződtetett tár­sulatok . kiválasztásában! döntő szavuk érvényre juthatott. A sű- rön Pécsre látogató híres ma­gyar színtársulatok közül első­sorban Latabár Endréét kell ki­emelnünk, az ő társulatának ér-, deme elsősorban, hogy a magyar nyelvű színjátszás a színi iro­dalom kiváló alkotásaival vafódi élményt nyújtott a 48 után igaz, emberi szóra vágyódó közönség­nek. 1860-ban már Prielie Kor­néliát is Pécsen találjuk. Egymást váltják a különféle társulatok. Jelentős lépés, hogy Somogyi Károly igazgató 1895- ben félmillió forintnyi költséggel új, 1150 főt befogadó színkört építtet. Az ünnepélyes megnyitó ingyenes előadásán díszelőadás­sal kedveskedtek ó - közönségnek. A kát világháború között Pécs azon színházaink közé sorolható, melyek már 8—9 hónapos szín­házi szezont játszottak végig egy- egy évben, mely tekintélyes szá­mú és lankadatlan érdeklődésű közönség jelenlétére utal. őszi és nyári évadkiegészítésként a játszási szünetekben látogatták a társulatok Kaposvárt, Nagyka­nizsát, Mohácsot és Baját. A felszabadulás után időről időre olyan színházi megmozdu­lásoknak ad otthont a pécsi szín­ház, melyek a maguk nemében egyedülállóak. Pécs fogadta be az időközben világhírűvé vált Pécsi Balettet, mely Eck Imre vezetésével j úttörő vállalkozása volt színházi életünknek. A Pé­csi Balett társulata azóta szinte az egész világot bejárta izgal­mas produkcióival. Pécs a magyar dráma felkaro­lásában is máig egyedülálló he­lyet vívott ki magának: Czimer József dramaturg kezdeményezéj- sére a Pécsi Nemzeti Színház kö­ré a mai magyar drámaírók nenrw- zedékei csoportosultak. A színház vállalta és vállalja az ismeretlen, első drámás szerzők felkarolását éppúgy, mint ahogy Illyés Gyufa új drámáinak szinte minden éyá bemutatását. Segítségére volt 'az is, hogy 1955-ben megnyílt- a kamaraszínház, mely kiválóan al­kalmas, intiimebb, meghittebb elő­adási formák kikísérletezésére. A színház nem csupán a magyar drámairodalom fellendítése |te­rén rendelkezik elévülhetetlen érdemekkel, hanem azok ragyogó színvonalú színre állításával, is, s nagy gondot fordít a fiatal reiv- dezőtehetségek felfedezésére és foglalkoztatására is. R. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom