Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-17 / 40. szám

1983. február 17. 9 PETŐFI NÉPE • 3 A mozgóbolt Galambházáig megy 9 Kovács Lajosné Argat Józsefné zöldségeladótól vásárol. — Hozzon nekem egy zsák sót... — ... nekem meg egy zsák lisz­tet, mikor legközelebb jön! Az eladó ibólimt. Rendben. Ahogy a vevő kéri, úgy lesz. Nem feltűnő az efféle* zsákos rendelés az ágasegyházi tanya­világban, az UNIVER Áfész moz­góárusánál. Húsz kilogramm nem a világ. Akár só, akár cukor, vagy valami más egy zsákra va­ló (20 kiló) .elfogy ezekből, ha kiadós a ddsznóvágás, s még tart a szomszédolás. Közelebb! A zsákos vásárlásnál persze más oka is van. A távolság. Ezt szeretnék most csökkenteni hu­szonhat' Galambházán élő család számára. A falugyűlés javaslatá­ra ennek a kistelepülésnek a lakóit is meglátogatja a mozgó­árus. A galarnbházíaké nem az egyet­len javaslat azoknak a közhasz­nú ajánlásoknak a sorában, ame­lyek nyomán tovább javul Ágas- egyházának és tanyavilágának kereskedelmi ellátása. Egyszerűen és gyorsabban. Ezen az elven változtatnak a kétezer­száz lakosú község állattartóinak tápellátásán. Korábban — mint bizományos — az UNIVER Áfész is forgalmazott tápot. A Mathi- ász János Szakszövetkezet pe­dig mint másik bizományos ad­ta tovább tagjainak a kecskeméti itakarmánykeverő-üzem áruját. Ez a kettős helyzet nehezítette az ellátást. Hol ez. hol az a keverék hiányzott. Az idén másképp lesz. Csak a szakszövetkezet foglalko­zik tápárusítással. Két-három silótornyot épít; s ezekbe töltik bele csomagolatlanul a takar­mánykeverőből küldött szállít­mányokat. Nem fogy és nem szakad a zsák A módszer előnyösnek és gaz­daságosnak ígérkezik. Az értéke­sítés egy csatornán át történik. Ami a vasútállomási rakodás hátránya volt eddig: a kiszakadt zsákok miatti veszteség, a darab­számlálás díja és az esetleges ko­csiálláspénz, nem terheli többé a szövetkezetei, mint átvevőt. Az állattartók is jobban járnak. Mi­vel a silókból saját zsákjaikban vihetik haza a tápot, évente 1500— 2000 forint felesleges kiadástól — amennyi a papírzsákok ára, egy személyre számítva — megkímé­lik magukat. Takarékos megoldás ez, hiszen egy-egy zsák 4 forint 50 fillérbe kerül! Illés István tanácselnök Jóljárt Ferenc vb-titkárral 1983-ban több olyaft számítást végzett, amely nem tartozik ugyan szorosan a tanácsi költségvetéshez, de a józanul gondolkodó embernek mindennapos feladvány, már- már fejtörés. Legyen helyben orrkarika! — Községünkből,, a húsiparnak évente átadunk mintegy három­ezer sertést — mondja az elnök. — De ha olyan apróságért, mint az őrrkarika, Kecskemétre kell utaznia valakinek, megbánja a pénztárcája. Ugyanígy, amikor szögért kénytelen a városba men­ni. Egy kiló szög: 24—25 forint. Az útiköltség viszont, autóbusz- szal utazva, 50 forint. Ezért nem értünk egyet azzal, hogy az áfész decembertől szűkítette a napi vasáru (szög, drótfonat, pánt stb.) kínálatát. Az orrkarika a városban? A sertések meg itt? Igaza van a tanácselnöknek. „Ezt a felemás helyzetet nem fogadjuk el!" Néhányan aggódtak, hogy az UNIVER Áfész zöldség- és táp- boltjának megszűnése hátrányo­san érinti majd a lakosokat. Más­képp történt. Az ABC-be költö­zött zöldségkereskedésben (miu­tán a tápárusításra a szakszövet­kezet vállalkozott) február köze­pén sok minden kapható. Argat Józsefné eladótól naponként két­ezer forintért vesznek sárgaré­9 Szűkén, szépen. Varga János- né minden kis helyet kihasznál a falu első divat- és kötöttáru­üzletében. pát, gyökeret, zellert, céklát, vö­röshagymát, dióbelet, mákot és más egyebet. A télből kifelé ha­ladva, tavaszra vetőmagyakat is árusítanak. Gyermekrnha, harisnyanadrág Három házzal odébb a tanács­épülettől Varga Jánosné divat- és kötöttáruboltja. Ne gondoljon itt senki fényes pavilonra. Hátul, bent az udvar­ban egy szerény méretű üzlethe­lyiség. Azelőtt fodrász, még az­előtt pedig kozmetikus dolgozott itt. Most Vargáné próbál sze­rencsét ,ruhanemű-eladással, 14 évi kereskedelmi gyakorlattal. A polcokat rendezgeti, amikor vevője érkezik. Bús Erika nadrá­got kér. — Milyen anyagból kaphatnék nekem való méretben? — kérdi. — Bársonyból, szövetből vagy düftinből — válaszolja az eladó. Próba következik, majd vásár­lás. A község első divat- és kötött­áruboltja még igen „fiatal”. Készletét novemberben Vargáné százhúszezer forint kiadással olyan cikkekből állította össze, amelyeket nap mint nap szíve­sen vásárolnak az emberek. Ame­lyekre szükség van. Flanell gyermekruha. Gyer­mekzoknik és -harisnyanadrágok, Férfi- és gyerekalsók, szoknyák, blúzok, garbók, V-nyakú pulóve­rek — egy a fontos, hogy színes legyen mind. A kockás munkás­ing — évtizedek múltán — falun sem kelendő. A fehér inget se igen veszik. — Ágasegyházán is szeretnek az emberek jól öltözködni. Most, hogy itt a zárszámadás ideje, utána pedig — nemsokára — a húsvét, készletemmel próbálok ésszerűen gazdálkodni, amennyi­re ez a kis hely engedi. Az az elgondolásom, hogy ’ egyféléből nem veszek sokat. Inkább keve­sebbet, de jobbat és többfélét — magyarázza Vargáné. Jól élni Ágasegyházán A mozgóbolt egy állomással to­vább megy. Huszonhat családhoz közelebb viszi a cukrot, a lisztet, a sót és a többi élelmiszert, hogy ezeket ne távolról kelljen, zsák- számra hazaszállítaniuk. Javul a tápellátás. A tanácsnál amel­lett kardoskodnak, hogy legyen helyben szög, drótfonat és disz- nókarika. Törődnek a zöldség- és gyümölcsellátással. Egy udvari kereskedésben hozzáférhetővé tesznek a falubeliek számára olyan ruhaneműket, amelyeket mi, városiak, könnyebben és gyor­san .megvásárolhatunk a tizen- valahány butik valamelyikében. Ezek, együttvéve, teszik vonzób­bá, valóban otthonossá Ágasegy- házát. Kohl Antal t Bár az olyan napi cikkekből is bőséges kínálat volna, mint a szög cs az orrkarika. (Straszer András felvételei) KISZOLGÁLT VAGY KISZOLGÁLTATOTT? Ügyfél voltam a kecskeméti Városi Tanácsnál A kecskeméti Városi Tanács építési és műszaki osztályára fo­gadónapon állítottam be. — Kérem, telekvásárlási ügy­ben jöttem, szeretném, ha ... — kezdtem a mondókámat, ám a fiatalasszony, hemhényi Attiláné — nevét később tudtam meg — kedvesen, mintegy kitalálva jö­vetelem célját, közbeszólt. — Milyen házat kíván építeni? — s máris folytatta — családi házas telkek jelenleg a város bel­területén nincsenek, de tudom ajánlani Kadafalvát, vagy Mik- lóstelepet... A telek nagysága 300 négyszögöl, három hét múlva már az öné. iHa sor- vagy lánc­házas telket szeretne, akkor van lehetőség Felsőszéktón, ahol négy­hatlakásos házakat építenek ... — Én úgy gondoltam, hogy a Talfája közben építenék ... — Sajnos, itt egyelőre nem tu­dunk telket osztani, mert a Va- csihegy és a Talfája köz közötti, részen jelenleg folyik a kisajátí­tás. Ezeket a telkeket c$ak a jö­vő évtől tudjuk az OTP-n ke­resztül értékesíteni. — S anélkül, hogy kérdeztem volna, az okát is elmagyarázta. — A jelenlegi la­kóknak, akiknek házát szanáljuk, a Külső-Vacsihegy és a Vitorla utca között osztunk cseretelkeket, ahol felépíthetik családi házai­kat. Közben egy másik ügyfél, fia­tal lány érkezett, s türelmesen várta, amíg nekem mindezt el­magyarázták. Udvariasan — a kí­váncsiságtól vezérelve, vajon ve­le hogyan bánnak — magam elé engedtem azzal, hogy gondolko­dom. Várakoznom kellett, mert az előadó, annak ellenére, hogy a kedves ügyfél már másodszor van itt, s kívülről tudta, milyen árért, hol, milyen feltételekkel vásárolhat telket, sőt ezen egy hétig gondolkodhatott, ismét megkapta a felvilágosítást arról, hogy mennyiért kaphatja meg a telket, sőt még tanácsot is arra: forduljon az ÉPSZISZ-hez, ahol megtekintheti a - terveket, ahol vállalják a kivitelezést, az összes építéssel kapcsolatos ügyintézést. Ismét sorra kerültem, de előre elhatároztam, hogy kihozom sod­rából ezt a bájos fiatalasszonyt. — Nézze, kerül, amibe kerül, nekem belterületen kell telek! Ismét kedves, megértő mosoly, semmi türelmetlenség, düh. — Természetesen erről is szó lehet. Jövőre a Békefasor végén ikerházak épülnek, de tudunk ikertelket adni Alsószéktón 150 négyszögöles nagyságban, ahol egyelőre az egyik, s ha van gyer­meke, esetleg a másik házat is fel lehet építeni. Ez aránylag ol­csó, 139 forint négyzetmétere ... Már-már én vesztettem el tü­relmemet, mert ahelyett, hogy lepisszentett volna okvetetlenke- désemért, elővette a térképet, to­vább magyarázott, sőt egy típus- tervgyűjteményt is fellapozott, mutogatta benne a szebbnél-szebb családi otthonokat. , — ... a Békefasori telkekre so­kan tartanak igényt, de termé­szetesen minden jelentkezést el­fogadunk, s szociális helyzetének figyelembevételével később érte­sítjük ... Népes család gyúródott be az ajtón. A férj, a feleség, a gyere­kek, más hozzátartozók. Csak ők zajongtak, a másik előadó, aki velük foglalkozott, halkan, meg­győzően érvelt. — ... ebben az évben nem tud­juk szanálni a házukat, mert nincs a tanácsnak pénze ... Igen, megértem — jegyezte meg egy közbeszólásra — maguknak most kell a pénz, de a nincsből, nem tudunk fizetni... Két teljes nap a fogadóóra a kecskeméti Városi Tanács építé­si és műszaki osztályán, de ezt az ügyfelek nem tartják be. Az előadók, a mérnökök, az ügyin­tézők joggal lehetnének ingerül­tek, sőt dühösek, hiszen a ható­sági eljárásokat, engedélyeket, határozatokat papíron kell rög­zíteni, meg kell fogalmazni. Még­sem ilyenek, mert tudják, nekik az ügyfelet ki kell szolgálniok, bármikor és bármilyen ügyben érkezik... G. G. Megjelent a Társadalmi Szemle A Társadalmi Szemle most megjelent száma közzéteszi — „szilárdabb eszmeiséget, pezsgő szellemi életet” címmel — Aczél György előadói beszédének rész­leteit; a referátum 1983. január 11-én hangzott el az országos agitációs, propaganda és műve­lődéspolitikai tanácskozáson. Pirityi Ottó „Jövedelemkü­lönbségek és közhangulat” cím­mel írt cikket a folyóiratban. Andorka Rudolf és Harcsa István a magyar községek társadalmá­nak elmúlt tízéves változásait rajzolja meg; tanulmányuk a ta­valy novemberi kecskeméti kon­ferencián elhangzott hozzászólá­sok alapján készült. Nagy teret szentel a folyóirat a 15 éves gazdaságirányítási re­form továbbfejlesztéséről szóló gondolatoknak. Az eszmecsere rovatban az MSZMP gazdaság- politikai bizottsága mellett létre­hozott konzultatív testület nyolc tagja — Berecz Frigyes, Bognár József, Csikós-Nagy Béla, Kul­csár Kálmán, Nyers Rezső, Pozs- gay Imre, Pulai Miklós és Sárkö- zy Tamás — fejti ki véleményét, álláspontját, elgondolását a té­mával kapcsolatos néhány alap­vető jelentőségű kérdésekről. A Politikus-pályák című soro­zatban ezúttal Nagy Ferenc és Veres Péter útját, arculatát, sze­repét rajzolja meg két írás. Az Iskola és társadalom rovatban Kronstein Gábor az iskolarend­szer és a család kapcsolatáról ér­tekezik. (MTI) NAPKÖZBEN Világosan a sötétről Kedden „Próba után, na­gyobb biztonság” címmel meg­írtuk, miért nem volt áram a múlt szombaton reggel Kecskeméten. Az áramszolgál­tatók arról akartak meggyő­ződni, hogy váratlan helyzet­ben, például a város északi transzformátor-állomásának a hibája miatt, mennyi idő alatt tudják a hálózatot a tartalék telepekre átkapcsolni. A pró­ba jól sikerült. A hálózat 96— 97 százalékán — kivéve a vá­rosközpontot és a Vacsihegyet — 90 másodperc alatt elvégez­ték a műveletet az automata berendezésekkel. Ahol kézi kapcsolásra volt szükség, ott sem tartott tovább az átállás fél óránál. , Nagyobb zavarral tehát nem járt ez az üzempróba. Vagy mégis? ... Egy Márvány utcai olva­sónk levelezőlapon küldött soraiban azt kéri, az ilyen üzempróbát, ha lehet, ne szombaton tartsák, amikor a háziasszonyok porszívóznak, mosnak, vagy a pagyfürdetés- sel vannak elfoglalva, míg a szabadidősök (a felsorolásból ítélve ezek aligha a hagyomá­nyos szerepkör alól a hét vé­gére felmentett háziasszonyok) a tévét nézték, vagy a rádiót hallgatták volna. Azt megértjük, hogy a szé- chenyivárosi és más fürdőszo­bákban másfél percre sötét­ben maradt borotválkozók- nak kényelmetlen helyzetet teremtett a várakozás. Hogy­ne! Hiszen nálunk mégiscsak a folyamatos — a biztonságos —' áramellátás a jellemző, nem pedig fordítva. Azt vi­szont túlzott aggálynak vél­jük, hogy a túlnyomórészt 90 másodperces áramszünet hát­ráltatta volna a porszívózást, a mosást, a gyermekek hét­végi (nagy) fürdetését. Az pe­dig nem kíván bővebb ma­gyarázatot, hogy reggel fél 7- kor a tévé képernyője se nyit­ja fel a „szemét” ;.. A sem hetente, sem havo'n- ta megismételni nem óhajtott j(hacsak kényszerítő körül­ményből erre nem lesz szük­ség) üzempróbára nem a fo­gyasztók bosszantására került sor. Az, hogy ez az egyik pi­henőnap reggelén, fél 7-kor történt, amikor már világoso­dik, és se az utcai világítást, se a kórházak és a sütödék munkáját nem hátráltatta je­lentősebben a próbakapcsolás­sal eltelt kevés jdő, az áram- szolgáltatók előrelátását tanú­sítja. Azokét, akik nem kedv­telésből keltek szabad szom­batjukon (!) már jóval fél 6 előtt... A próba — azt kívánjuk — maradjon meg mindig, ezután is csak próbának.! K—1 A Világ és Nyelv új száma VAN MEGOLDÁS A HIGIÉNIKUS TRÁGYAKEZELÉSRE A sertésól meg a sült kolbász, avagy: valami bűzlik Tiszakécskén A háztáji állattenyésztés, hizlalás jelentőségét Bács-Kiskun megyében, azt hiszem, nem kell különösebben méltatni. Az egyénnek, a közösségnek nyomós érdeke fűződik hozzá. Némely településen azonban, ahol a jószágtartás közegészségügyi előírá­sait nem vették eléggé figyelembe, a passzív szemlélőnek bosszú­ságot is okozott. „Apu, mi az a kommunikáció?” c. cikke és „A kommunikációról közéleti szemmel” c. körinterjú az ENSZ idei nemzetközi évéhez is kapcsolódnak. A körinterjú ér­dekes kérdéseire érdekesen vá­laszol Timmer József, a SZOT nemzetközi titkára, Cservenka Ferencné, a Pest megyei Párt- bizottság első titkára, az Ország- gyűlés alelnöke, dr. Simái Mihály akadémikus, dr. Pálfy József, a Magyarország főszerkesztője és dr. Bartha Tibor református püs­pök, az Elnöki Tanács tagja. Claude Píron, genfi egyetemi ta­nár „Mítosztik és tények” c. iro­nikus és sajátos hangvételű írása rávilágít *a soknyelvűségből ere­dő hétköznapi drámákra, ellent­mondásokra és önámításokra. A lap egyéb változatos témái közül még kiemelést érdemel „A fordítás forradalmasítása ...” c. cikk. Beszámol az Európai Gaz­dasági Közösség anyagi támoga­tásával folyó kísérletről egy új­fajta és lényegesen olcsóbb elekt­ronikus fordítórendszer kialakí­tására. Nagy Erzsébet tanárnő a MÁV Tisztképző és Továbbképző Intézetében folyó idegennyelv­oktatás tapasztalatairól ír és ar­ról, hogyan hasznosítják az Is­kolarádió és az Iskolatelevízió nyelvleckéit, illetve a Világ és Nyelvnek ezekhez kapcsolódó já­tékos feladványait. Tiszakécskén a településfejlesz­tés évtizedes munkájának az az eredménye, hogy a nagyközség arculata megváltozott. Tavasztól őszig virágos kertek, házak fo­gadják az odaérkező vendégeket. Ha' a látogató egy—egy utcában beleszippant a levegőbe, a virág­illaton kívül valami más is meg­csapja az orrát. A kécskei vasútállomástól mint­egy kétszáz méterre, a Béke utca elején éppen kertitraktor gördül ki az úttestre az udvarból. A gép pótkocsiján gőzölgő szerves trágya. Mellette a fóliával takart, s lekö­tött műanyag hordókból a trágya, lé szaga terjeng. Ezt a rakományt hetenként kétszer, háromszor vontatják végig évszaktól függet­lenül a főutcán. A szomszédok egyikét faggatom: — Hogyan bírja ezt az orrfacsa­ró illatot? — Sajnos, elég nehezen. Itt van a KÖJÁL egyik korábbi levele, amelyben felszólította a nagyköz­ségi tanács műszaki osztályát a szükséges intézkedésre. A nagyközségi tanács igazgatási csoportjának vezetője így nyilat­kozik : — Nincs a birtokunkban olyan rendelet, ami a sertések számát szabályozná. — Nem kell újabb rendelet — hozakodom elő — hiszen az Or­szágos Építésügyi Szabályzat 45. paragrafusa szerint, a ház körüli sertésól és a szomszédok lakóépü­lete között a 16 méteres védősáv­nak meg kell lennie. A tanács építési csoportjának főelőadója nyomban megjegyzi: — Megszűnt az OÉSZ idevonat­kozó rendelete. — A népgazdaság összérdekét tekintve, nincs más lehetőség — fűzi hozzá a vb-titkár — mint­hogy a közegészségügyi előírás el­len vétőket figyelmeztetjük, ese­tenként bírságot szabunk ki. A bírság semmit sem old meg. Nem az a cél, hogy a háztáji ál­lattartástól elriasszuk az embere­ket. Inkább a másutt már bevált módszert kellene elterjeszteni Ti­szakécskén is. Nos, tavaly a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a MÉSZÖV, s az érde­kelt vállalat a kistermelők hasz­nos módszereinek közkinccsé té­telére, Többet, jobbcin címmel pá­lyázatot hirdetett, amelyet a me­gyei lap nyilvánosságra hozott. A nyertes pályaművek közül né­hány az újságban is megjelent. Farkas Jenő hetényegyházi kis­termelő leírta, hogy a ház körül ■'miként tartja a hízókat, milyen módon kezeli, fertőtleníti az ólat, a trágyatelepet, s szállítja el a szerves hulladékot, hogy az a leg­kevésbé szennyezze a környezetet, a levegőt. Lám, a tiszakécskei szakigazgatás segíthetne a háztáji termelőknek tapasztalatcsere, be­mutató, filmvetítéssel kísért elő­adás szervezésével. Bizonyos, hogy a helyi szövetkezetek sem zárkóz­nának el a közreműködés elől, ér­deklődő is akadna az ilyen ren­dezvények iránt. ízletes étel a pecsenye, a sonka, a sült kolbász, a hurka és a többi húskészítmény. Ahhoz azonban, hogy mindezekből elegendő le­gyen, még kevés a nagyüzemi ál­lattartótelep. Szükséges sertést hizlalni városon és falun a ház körül is, de ennek meg kell adni a módját. V. Kerekes Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom