Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-16 / 39. szám
2 «> PETŐFI NÉPE (9 1983. február 16. események sorokban MOSZKVA Nyikola] Firjubin szovjet külügyminiszter-helyettes, kiemelkedő szovjet diplomata 75 éves korában elhunyt. Az SZKP és a szovjet kormány vezetői által aláírt nekrolőig megállapítja, hogy Firjubin halála a szovjet diplomáciai szolgálat súlyos vesztesége. Firjubin 1953-tól haláláig a szovjet külügyminisztérium dolgozott. Nagykövet volt Csehszlovákiában és Jugoszláviában. 1957 óta volt külügyminiszter-helyettes. Éveken keresztül a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének főtitkári tisztségét töltötte be, és több nemzetközi találkozón, konferencián vett részt. BUDAPEST Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke bemutatkozó látogatáson fogadta Pán telis Eco- nomou-t, a Görög Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. PHENJAN A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és az egész koreai nép elleni provokációként értékelik Phenjanban a Team Spirit— ’83 fedőnevű közös amerikai—délkoreai hadgyakorlatot. A haza egyesítéséért küzdő demokratikus front központi bizottsága ülésének részvevői rámutattak: a hadgyakorlat célja a feszültség élezése a' Koreai-félszigeten, s egyben nyílt kihívás a koreai nép, az egész békeszerető emberiség ellen. TOKIÓ Makieda Motofumi, a Japán Szakszervezeti Főtanács, a Sohyo elnöke országos népi front megalakítására szólított fel a Naka- szone-kormány politikája elleni harc céljából. A Sohyo rendkívüli kongresz- szusát megnyitó beszédében Makieda a jelenlegi kabinetet a háború utáni, „legjobboldalibb kormánynak” nevezte, azzal vádolva Nakaszone miniszterelnököt, hogy militarista és nacionalista irányvonalat követ, s figyelmen kívül hagyja az országnak a békealkotmányon alapuló struktúráját. A több mint ötmillió munkást és alkalmazottat tömörítő szakszervezeti szövetség elnöke úgy vélekedett, hogy a küszöbön álló választások egy országos népi front létrehozása révén jó lehetőséget adhatnak a Nakaszone-kormánnyal szembeni ellentámadásra. Makieda Motofumi közölte, hogy a japán munkások tavaszi offen - zívája során a Sohyo mindenekelőtt a bérbefagyasztás megszüntetéséért, s a jövedelemadók csökkentéséért harcol. A francia külügyminiszter moszkvai látogatása elé Kovács Bognár Sándor, az MTI tudósítója írja: MOSZKVA Várakozással tekintenek a 'Szovjetunióban Claude Cheysson francia külügyminiszter ma kezdődő látogatása elé, hisz Moszkva és Párizs nagymúltú kapcsolatai az utóbbi években nem feleltek meg sem a követelményeknek, sem a lehetőségeknek. Biztató jelnek tartják, hogy a francia külügyminiszter látogatását megelőző időszakban élénkebbé váltak a két ország társadalmi és gazdasági személyiségei, valamint szervezetei közötti érintkezések, s ezeken mindkét részről a kapcsolatok bővítését szorgalmazták. A francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága küldöttségének tavaly októberi látogatását követően Edith Cresson mezőgazdasági miniszter és Jean- Pierre Chevenement kutatási és technológiai államminiszter járt a szovjet fővárosban. Januárban rendezték meg Párizsban a francia—szovjet gazdasági együttműködési nagybizottság ülésszakát, s ez alkalomból Francois Mitterrand köztársasági elnök is fogadta Gurij Marcsuk miniszterelnök-helyettest, a szovjet küldöttség vezetőjét. A sort az ugyancsak Párizsban január végén megrendezett szovjet—francia kollokvium zárja, ahol szintén a két ország kapcsolatainak jelenlegi helyzetéről és bővítésének lehetőségeiről esett szó. Moszkvában ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy számos fontos világpolitikai kérdésben eltérőek a szovjet és a francia álláspontok. A lengyelországi és afganisztáni események eltérő megítélésén kívül a legjelentősebb az eurorakéták kérdésében elfoglalt francia álláspont. A Szovjetunió ugyan nem értékeli túl a francia nukleáris fegyverzet jelentőségét, de nem is hagyhatja figyelmen kívül, hogy azok a NATO fegyverzetét erősítik, s a Szovjetunió és szövetségesei ellen irányulnak. NAPI KOMMENTÁR Körút a fekete kontinensen Véget ért az ENSZ-fötitkár afrikai körútja. Pérez de Cuellar nyolc országot keresett fel az elmúlt napokban, s találkozóin meggyőződhetett, milyen rendkívül súlyos örökséggel küszködnek a fekete {kontinens államai. Érthető — lélektanilag is és politikailag is —, hogy ez a sokat szenvedett földrész, amelynek páriáival benépesítették Dél- és Közép-Amerika, valamint az Egyesült Államok déli részének hatalmas térségeit, vérlázító múltjának folyamatosságát látja mindabban, ami a Dél-Afrikai Köztársaságban és az általa megszállt Namíbiában történik. Es abban is, ami nem. Hisz Namíbiában egyelőre a számtalan világszervezeti erőfeszítések ellenére sem következett be lényeges előrehaladás és ugyanez vonatkozik magára az apartheid-rezsufi- re is, amely Namíbia időhúzásával éppúgy megkeseríti szomszédai, az úgynevezett frontállamok életét, mint az ellenük intézett gazdasági, nem ritkán katonai támadásaival. Mivel a főtitkár által meglátogatott országok közül nem kevesebb, mint hat éppen ilyen frontállam volt, a világ érthető érdeklődéssel várta, körútja után hogyan foglal állást a világszervezet első embere. Javier Pérez de Cuellar választhatta volna az aggályos semmitmondó centizge- tést, ügyélhetett volna arra, hogy senkinek (így az Egyesült Államoknak és a kérdéssel intenzívebben foglalkozó másik négy nyugati hatalomnak) ne legyen kellemetlen, amit mond. A világ elégtétéllel állapíthatja meg, hogy a főtitkár nem erre ügyelt — hanem a tényekre, az igazságra. Körútja utáni első állás- foglalásában félreérthetetlenné tette több, a kontinens helyzetére és Namíbia jövőjére vonatkozó alapvető nézetét. Kijelentette- például, hogy a dél-afrikai csapatok által évtizedek Kóta • 'megszállt Namíbia jövőjét* jieffí lehet összekapcsolni a törvényes kormány kérésére éppen a dél-afrikai agresszió veszélyével Angolában szembenéző katonai kubai csapatok kivonásával. De Cuellar körútja során is, körútja után is világossá tette, hogy az ENSZ vezetése, és ő maga személyesen ,,osztja Afrika népeinek egészséges türelmetlenségét”. Egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi recesszió a világátlagnál is jobban sújtja a fekete kontinenst (elég a gha- nai vendégmunkások kiutasítására gondolunk Nigériából), a növekvő türelmetlenség teljesen érthető. Harmat Endre Madridi találkozó Varga István magyar nagykövet elnökletével kedden teljes üléssel folytatta munkáját az európai béke és biztonság kérdéseivel foglalkozó madridi találkozó. Az ülés első szónoka a holland küldöttség vezetője volt. A. Croin nagykövet kiemelte, hogy országa kész együttműködni tartalmas és kiegyensúlyozott záródokumentum véglegesítésében. A holland küldött kifejezte készségét a komoly, érdemi munkára, ugyanakkor továbbra is kitartott a nyugati országok már korábban beterjesztett módosító javaslatai mellett. Peter Steglich, az NDK küldöttségének vezetője kiemelte az enyhülés megőrzésének, a katonai szembenállás csökkentésének jelentőségét, majd kifejezte reményét, hogy „még ebben az évben létrejön az ésszerű kompromisz- szum a szembenálló felek között”. Az NDK delegátusa különösen fontosnak minősítette az európai leszerelési konferencia összehívásában, annak feladatkörében való megállapodást. Kijelentette: „az NDK — a svéd kormány azon javaslatára, hogy a két szövetségi rendszer érintkezési vonalában hozzanak létre atomfegyvermentes övezetet — kész arra, hogy egész területét ennek az övezetnek a rendelkezésére bocsássa”. A BT folytatja az izraeli vitát Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn mára napolta el a megszállt arab területeken folytatott izraeli politika: feletti vitát. A BT tavaly novembenben függesztette fel és a múlt .pénteken újította fel a vitát az arab országok 22 (tagú ENSZ-csoportjá- nak kérelmét tolmácsoló Jordánia előterjesztésére. Az arab országok aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy Izrael fokozza a palesztinok elleni megtorló akcióit, s kísérteteket tesz uralmának megszilárdítására a megszállt arab területeken. Az el nem kötelezett országok csoportja olyan határozattervezeten dolgozik, amely követeli, hogy Izrael hagyjon fel törvénytelen tevékenységével, a palesztinok üldözésével és szüntesse meg újabb települések létrehozását a megszállt Ciszjordániában, a Gaza-övezetben és a Golan- fenmsíkon. Noel Sinclair, Guyana állandó JSNSZ-kép viselő je olyan Izrael elleni szankciók életbe léptetését követelte, amelyek a megszállt arab területek kiürítésére kény- szerítenék az agresszart. Kína küldöitte támogatta a PFSZ ■ és az arab országok ama követelését, hogy Izrael vonuljon ki az 1957 óta megszállva tartott arab területekről. „TISZTELETREMÉLTÓ TÁRSASÁG” A változó maffia • Dalia Chiesa golyókkal lyuggatott gépkocsija Palermóban. A tábornokot feleségével együtt a város központjában lőtték agyon. Egy olyan időpontban, amikor a Vörös Brigádok terrorszervezet mintha kifulladóban lenne, a szicíliai maffia és ikertestvére, a nápolyi camorra veszélyes kihívásokat intéz az olasz állam ellen. Végtelen hosszú az a halállista, amelyre a maffia bírák, rendőrök, katonák, politikusok nevét írta és írja. A szervezetet — több mint egy évszázaddal megjelenése után is — titokzatosság lengi körül. Egyesek számára a szabadkőművesekéhez hasonló társaság, máO Megszokott látvány Itáliában: az alvilág egx „büntetésül" lábon lőtt áldozatát elsősegélyben részesítik a járókelők., sok szemében titkos kormány, megint mások úgy vélik, hogy közönséges bűnszövetkezet. Nos, a „tiszteletreméltó társaság” manapság már nem az, mint volt száz, vagy ötven esztendővel ez- • előtt. Amikor a XIX. század utolsó harmadában megjelenik Szicíliában, párhuzamos hatalmat, egyfajta ellen-államot jelent. A földbirtokosok, a nagykereskedők ráerőszakolják „védelmüket a kisparasztokra, kézművesekre, — s természetesen nem ingyen. Akinek nem kell a kéretlen védelem, azzal végez a lupura, a lefűrészelt csövű puska. Tanú soha sincs, de ha van, akkor érvényesül a hallgatás törvénye. A XX. század elején a maffia már élet-halál ura Szicíliában. O osztja el a vizet a kopár szigeten, ellenőrzi a gyümölcs- ,és zöldségpiacot, az útépítéseket, a földügyieteket. Kezében tartja a polgármestereket és képviselőket egyaránt. Az első világháború után már leányvállalata működik az Egyesült Államokban; a szeszcsempészettel, szerencsejátékokkal, prostitúcióval foglalkozó Cosa Nostra. A fasizmus itáliai bukása ritka szerepet kínál a maffiának, a szicíliai partraszállást előkészítő amerikai titkos- szolgálat ugyanis igénybe veszi szolgálatait. Hatalmából a második .világháború után sem veszít: bosszúhadjáratot folytat a kommunisták, a baloldali gondolkodással gyanúsíthatok, a földfoglaló szegényparasztok ellen. Közben újból változnak az idők. A maffia korszerűsödik, alkalmazkodik az „olasz gazdasági csodához". A lefűrészelt csövű vadászfegyvert felváltja a géppisztoly. Lecserélik a régi vezetést — ez persze nem megy vér nélkül. Az új főnökök már nem öszvéren kocognak, hanem Alfa Rómeón száguldoznak. Emberrablás, kábítószercsempészet, bankügyletek, szállodaipar, olajüzlet — ezek a korszerű területek. Megváltozott a maffia ideológiája is: azelőtt szívesen tüntette fel gyilkosait igazságtevő szegénylegényeknek. A mai vezetés már sutba vágta ezt a hamis, divatjamúlt romantikát. A mostani maffiások azzal büszkélkednek, hogy egy korszerű módszerekkel igazgatott, modern cég alkalmazottai. A bűnnek ez a .vállalata természetesen nem prosperálhatna, ha nem lennének megvásárolható hivatalnokok és honatyák, ha bizonyos politikai körök a maguk pártérdekei szempontjából nem tartanák hasznosnak a „tiszteletreméltó társaságot”. A maffia elleni harc olyan régi, mint maga a maffia. Igaz, a hatóságok eddig jobbára csak a bűntettek végrehajtóira összpontosították figyelmüket, ám nemrég mintha fordulat következett volna be. A maffia letörésével megbízott Dalia Chiesa csendőrtábornok már a titkos társaság irányítóit, s ezek bankszámláit vette célba. Tavaly ősszel azonban meggyilkolták. Előzőleg feletteseitől testőrt és páncélozott gépkocsit kért — takarékosság címén mindkettőt megtagadták tőle. Gyilkosait mindmáig nem fogták el,.. Hável József LENGYELORSZÁGI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Csatlakozás a szakszervezetekhez VARSÓ Stanislaw Cdosek, a lengyel kormány szakszervezeti ügyekkel foglalkozó minisztere keddi varsói sajtóértekezletén közölte: a vajdasági bíróságok eddig több mint 5600 munkahelyi szakszervezetet jegyeztek be, amelyek jelenleg körülbelül egymillió taggal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a szakszervezet alakítására jogosult üzemek, vállalatok dolgozóinak mintegy 10 százaléka csatlakozott eddig a munkahelyi szakmai szervezetekhez. Oiosek hangsúlyozta, hogy bonyolult folyamatról van szó, és természetesnek inevezte, hogy az emberek jelentős része tartózkodó magatartást tanúsít. Az 1980-as válság kirobbanása - előtti szak- szervezetek nem kellően töltötték be funkciójukat, a válság nyo- ,mán létrejött „szolidaritásról” pedig idővel kiderült, hogy nem szakszervezet, hanem politikai ellenzéki mozgalom. Ezekután érthető, hogy a dolgozók a többszöri csalódás után óvatosak a kérdésben — hangoztatta a miniszter. Ciosek elmondotta: egyelőre nem tudni, hogy az országban egy vagy több szakszervezeti központ alakul-e majd. A mostani jelzések alapján ágazati jelle-| gű törekvéseket lehet tapasztalni, ám — hangsúlyozta a mi-| niszter — semmi sincs felülről eleve eldöntve. Hozzátette: a ve-| zetés semmiképpen sem i eretné a szakszervezeti mozgalmat hosz- szú távon széttagolni. Jerzy Urban, a lengyel kormány szóvivője, aki szintén részt! vett a sajtóértekezleten, egyéb kérdésekről szólva megerősítette,) hogy február 13-án Varsóban,! Gdanskban és Wiroolawban voltak kisebbfajta politikai megmozdulások. Ugyanakkor határozottan cáfolta egyes nyugati hírügynökségek jelentését, amely) szerint* a három említett városban több ezer ember vonult volna az utcákra, s hogy a rend- fenntartó erők könnygázzal osz-| látták volna szét őket. Varsóban) és a két másik városban legfeljebb ötszáz ember gyűlt össze, s' a rendőrök felhívására maguktól szétoszlottak — mondotta. Fő feladat a nyomdaipar exportjának növelése Tanácskozott az országgyűlés ipari bizottsága A hazai papíripar alapvető feladata, hogy minél teljesebben kielégítse a hazai igényeket, s ezáltal csökkentse, illetve itthon előállított termékekkel helyettesítse az importot -— állapította . meg egyebek között az országgyűlés ipari bizottsága a Papíripari Vállalatnál, Csepelen kedden megtartott ülésén, amelyen a papír- és nyomdaipar helyzetét tekintették át. A tanácskozáson elnöklő Stadinger Istvánná{c, a bizottság titkárának megnyitóját követően Szabó Imre ipari miniszterhelyettes fűzött szóbeli kiegészítőt az írásos előterjesztéshez, amelyet a képviselők a' tanácskozás előtt kézhez kaptak. A miniszterhelyettes utalt arra, hogy a két — egymásra any- nyira. ráutalt rrr iparág, a papír- és a nyomdaipar az elmúlt években dinamikusan fejlődött. A papíripar fontos társadalmi igényeket elégít ki a művelődésben, a tájékoztatásban és a csomagolásban, valamint a közvetlen lakossági' kínálatban. Magyarország termelése egy lakosra vetítve a világ és a KGST-országok átlagos szintjének felel meg. A jelenlegi papírfogyasztással a KGST-országok között a harmadik, a világrangsorban a 28. helyet foglaljuk el. Ezt követően szólt arról, hogy jelenleg a további felhasználásra kerülő úgynevezett rostos féltermékek és a papírkarton-szükség- let kétharmadát, a feldolgozott papíripari késztermékek 90 százalékát itthon állítjuk elő, a további részt behozatalból fedezzük. Az elmúlt évtizedben a féltermékgyártás fejlesztésének üteme volt a legszerényebb. Ezzel szemben a papír- és kartontermelés új gépek üzembe helyezésével, a rekonstrukciókkal, a korszerű számítógépes folyamat- szabályozás bevezetésével erőteljesen. növekedett. A papíripar jelenleg mintegy 220 papírfajtát állít elő. A hazai papírfeldolgozás mintegy 2500 féle terméket produkál. Szabó Imre áttekintette a papíripar 13 gyáregységét magába foglaló Papíripari Vállalat tevékenységét is. A yállalatnál összpontosul a rostos féltermék és a oapírkarton-térmelés egésze, valamint a papírfeldolgozó ipari tevékenység több mint 80 százaléka. A fő feladatokat vázolva a miniszterhelyettes elmondta, hogy a nyomdaipar exportjának növeléséért a külkereskedelmi piacszervezet korszerűsítésére törekszenek a termelővállalatok és a külkereskedelem érdekeltségének összehangolásával. A szóbeli kiegészítés után a képviselők kérdéseket tettek fel, majd vita következett. A hozzászólók rámutattak arra, hogy a nyomdaiparban dolgozók növekvő teljesítménye és anyagi elismerése között nincs kellő összhang, mert a korábban elhatározott bérpreferencia végrehajtására most nincs lehetőség. Többen nehezményezték a még mindig magas nyomdai átfutási időket, s feleletet kértek egyes — nem művészi kivitelű — könyvek árának indokolatlan mértékű emelésére. Tölbb képviselő az egészségügyi papírok, a papírzsebkendők, a 'papírpelenkák időszakos hiányára kért magyarázatot. Felhívták a .figyelmet arra is, hogy míg egyes sikerkönyvek pillanatok alatt „pult alól” elfogynak, más kötetek garmadával porosodnak az üzletekben, évek óta nem italálnak vevőre. Szó esett arról is, hogy bár van Magyarországon ofszet-nyomólemez előállító szövetkezet, termékeit a hazai nyomdák nem használják, szívesebben dolgoznak a csak importból beszerezhető nyomólemezekkel. Szorgalmazták a még fel nem újított nyomdák korszerűsítését is. A kérdésekre és a hozzászólásokra adott válaszokból kiderült, hogy a nyomdai átfutási időnek csak mintegy felét teszi ki . a technikai előkészítés. A könyvek megjelenését gyakran a kiadói, szerkesztői munka, a nyomdák és a kiadók közötti kapcsolatok hiányosságai lassítják. Intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a nyomdaipar a kiadókkal együtt az átfutási idők további csökkentésével lehetővé tegye az élő, kortárs TÓk műveinek időben történő megjelenését. • A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalával és a könyvkiadók közreműködésével megvizsgálják a papírtakarékosság további lehetőségeit. A kiadóknak nagyobb felelősséggel kell megállapítaniuk egy-egy kiadvány példányszámát, s fontolóra veszik az egyes lapok és folyóiratok összevonásából adódó takarékossági lehetőségeket is. A papírzsebkendők, az egészségügyi papírok, papírpelenkák időszakos hiánycikké válásának oka, hogy ezekhez az alapanyagokat nem itthon állítják elő. A bizottsági - ülésen elhangzott legfontosabb, intézkedést kívánó javaslatokról írásban tájékoztatják az ipari minisztert és az illetékes főhatóságokat. tAPZll^ÁKQR ÉRKEZETT G SZTRÁJKOLNÁK az olasz orvosok Teljes zűrzavarba döntötte az utóbbi hetekben a kollektív szerződések körül dúló ádáz harc az amúgy is felújításra szoruló olasz állami kórházi hálózatot. A műtők előtt „sorban állnak” a sebészi beavatkozásra szoruló betegek. A sztrájkoló orvosokat bírósági, végzésekkel próbálják a munka felvételére kötelezni, s máris elhangzott az első vád, hogy orvosok egy beteg halálát okozták, mert — a sztrájk miatt — nem látták őt el megfelelően. Az orvos-egészségügyi sztrájk 1982 novemberében robbant ki Olaszországban. Az állami kórházak hatvanezer orvosa ugyanis az egészségügyi reform „áldozatának” tartja magát. A reform erősen megnyirbálta azt a lehetőségüket, hogy az államtól kapott fizetésüket magánjellegű, másodállás vállalásával kerekítsék fel. Az EGK más tagországaihoz viszonyítva, valóban kevés az olasz állami kórházak orvosainak fizetése; átlagban fele annyit keresnek, mint más közös piaci országok azonos beosztású orvosai.
