Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-02 / 27. szám

1983. február 2. • PETŐFI NEPE # 3 • A FÖKERT-esek munkaasztala, balról Bán Jánosné. A másik ké­pen: padlóváza. Bán Jánosné ezzel a vázával a negyedik helyet sze­rezte meg, de összetettben első lett. Szárazvirág-kötészet ’83 Az elmúlt napokban a kecske­méti Kertészeti Főiskola parkoló­jába egymás után kanyarodtak kisebb, nagyobb áruszállító ko­csik. Oldalukon reklámfelirat vi­rított ... A kapuban meg a hatal­mas plakát: III. Országos Szá­razvirág-kötészeti Verseny és Ki­állítás. Az ország különböző pontjai­ról — Debrecenből, Szombat­helyről — érkeztek a versenyzők. Azután lezárt egységcsomagban és borítékban vehették át a kö­telező „vizsgadarab” elkészíté­séhez szükséges alapanyagokat. A feladat egy klasszikus bieder­meier-csokor elkészítése volt. (Ennek jellemzője, hogy a kü­lönböző színű és fajtájú száraz­virág örvösen helyezkedik el a papírból készült mandzsetta fe­lett.) A versenyzők java része bő­ven a megadott egyórás időn be­lül elkészült munkájával. A csok­rokat ezután a rendezők gyorsan az előre elkészített helyre, a fal­ra, erősítették .. . A szín, a méret, az anyag, az arányok a további erőpróbákon — a padlóváza, az asztali és a falidísz elkészítésekor — az al­kotó egyéniségétől függő, harmo­nikus kompozíciókká olvadtak £ A virágkötészetet joggal tart­ják nőies szakmának. De a fér­fiak is megállják a helyüket. Benkovics Ferenc a Rozmaring Termelőszövetkezet színeiben versenyzett. össze. Ekkor a nagy jövés-me­nésben,, a forgatagban készültek a későbbi szebbnál-szebb kom­pozíciók. Volt, aki villámgyorsan illesztette egymás mellé, vagy egymáshoz a" fantasztikus alakú trópusi virágok száraz részeit, avagy hajlította „felismerhetet- lanné” a hazánkban közönséges, bárhol fellelhető növények da­rabjait. Délután a külön-külön már ön­álló életet élő alkotások a tér egy kicsiny, három oldalról ha­tárolt részében egységes egésszé álltak össze. A szakmai zsűri szigorú ítéle­te a feszültséget a kopa esti órák­ban oldotta fel. Az öt kategóriá­ban meghirdetett verseny össze­sített győztese Bán Jánosné, a Fővárosi Kertészeti Vállalat dol­gozója lett. A második helyezést Imre Katalin, a budapesti Roz­maring Termelőszövetkezet dol­gozója érdemelte, s a harmadik pedig Marton Györgyné .a Sasad Termelőszövetkezet virágkötője lett. Ezt követően a nagyközönség vette birtokába az aulát. A szom­baton nyitvatartó kiállításon már az első napon is. több ezren gyö­nyörködtek a színes és megany­nyi formát bemutató növények­ben. Ez a harmadik ilyen országos találkozó. Az elmúlt hat eszten­dő eredménye meglátszik. A me­zőny egységessé vált. A hagyo­mányos felfogásban elkészített kompozíciók mellett találhatunk újszerűeket is, amelyeket a hoz­záértők ,/vegeía.tívnak” (a termé­szetes növényi társulásokat után­zó, megközelítő forma), „para- lellnek” (az alkotórészek java­részt párhuzamosak), vagy „táj­kertnek” (azonos típusú növé­nyekből készült) ismernek. Egy- egy ilyen műalkotás — mert bát­ran nevezhető annak — értéke több ezer forint. A szép iránt fo­gékonyakban felmerülhet a jo­gos kérdés: ha maguk elkészíteni nem is tudják, de hogyan juthat­nának ezekhez, vagy hasonló szá­razkötészeti remekekhez? A versenyzők mindegyike gyakor­ló virágkötő, tehát üzletekben dolgoznak. Ezért boltjukban ren­delésre készítenek hasonló mű­vészi igényű tárgyakat. Sajnála­tos azonban, hogy a „tucatvirág­üzletek” szárazkötészeti anyagai­nak kínálata gyakran nem ne­vezhető ilyennek... Cz. P. S A kötelező feladatként elkészített biedermeier-csokrok egy része már a tablón. (Tóth Sándor felvételei) I Kérdések I és válaszok ■ ® Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi érdekli manapság az embereket, egy szóval h válaszolnék: minden. Bizonyítása nem okoz ra nehézséget. Pártnapon voltam, ahol kérdé­! sekre válaszoltam. Országos gondokkal néznek szembe az em­berek. Érdeklődnek külkereskedelmünk szer­kezete iránt, aggódnak az ország fizetőképes­ségének megőrzéséért, a lakásépítési költ­ségek további emelkedése miatt, és elégedet­ten nyugtázzák fejlődésünk, mezőgazdasá­gunk eredményeit. Kifogásolják, hogy ráfizetéses vállalatok működhetnek éveken keresztül, érdekli őket, hogy milyen szempontok játszanak közre egyes települések között a fejlesztési alapok felosztásánál, hogy milyennek ítélhető meg a kisárutermelés jövője, és mit kellene tenni, hogy a munkafegyelem társadalmi méretek­ben javuljon. Közérdeklődésre tart számot a kisvállalko­zások gazdasági, társadalmi szerepe, tarta­nak a spekulációtól és fokozott állami fel- Hj ügyeletet igényelnek. A válasz elhangzott, de én azóta sem érzem befejezettnek az ügyet. A kérdések további töprengésre késztetnek. Demokráciánk jelzője évtizedek óta az, hogy szocialista. A róla szóló elméleti fejtegetések, politikai dokumentumok tekintélyes anyagot ölelnek fel. Alaptétele az állampolgárok szé­les körű bevonása és részvétele az ország, a közösség ügyeinek intézésében. Részletezik a szocialista demokrácia tartalmi és formai ele­meit, érvényesülésének különböző területeit. Mindez nélkülözhetetlen szellemi érték. A társadalom számára mégis az a lényeg, hogy a szocialista demokrácia elméleti téte­lei miként valósulnak meg a gyakorlatban. Régi, de jó mondás: az igét nemcsak hirdetni ■ kell. Az ide vonatkozó kérdés így fogalmazható meg. Mit nevezhetünk az állampolgárok ré­széről a közösségi ügyek intézésében való részvételnek? A gyakorlat azt igazolja, hogy túl kell lépni e fogalom értelmezésének ha­gyományos keretein. Mert a társadalom rész­vételét jelenti az ország dolgainak intézésé­ben, ha az emberek kérdeznek a politikáról, a gazdaságról, szűkebb közösségük jövője fe­lől, vagy a politikai vezetés elképzeléseiről. A kérdések ugyanis sok mindent feltárnak a társadalom belső életéről. Kollektívvá teszik a gondolkodást, felszínre hozzák azokat a problémákat, amelyek foglalkoztatják az em­bereket és ezzel lehetőséget adnak a politi­8 kai és állami vezetésnek a társadalom belső életének tanulmányozására, a feladatok pon- r~:i tosabb meghatározására. IS Másik, nem kevésbé lényeges eleme a szocialista demokráciának a hatalom olyan felfogása, amely gyakorlatában támaszkodik a társadalomra és ennek megfelelő politikát is folytat. Fontos a szándék és cselekvés szer­ves egysége. A vezetésnek és a társadalom­nak azonosulnia kell céljaiban, a célok el­éréséért folytatott küzdelemben, a kedvezőt­len jelenségek miatti aggodalomban ugyan­úgy, mint az eredmények örömeiben. Napjainkban felfokozottan érvényesül, hogy állandóan változnak a párt- és az állami ve­zetés feltételei. A politikai események össze­függésben állnak a gazdasági fordulatokkal, egyik következik a másikból. Ha a földke­rekség bizonyos részein változik a politika széliránya, nálunk gazdaságok veszíthetnek számunkra súlyos milliókat. Ilyen körülmé­nyek között a szocialista demokrácia érvény­rejutása biztosítékot jelent a szocialista tár­sadalom további eredményes munkájához. A gyakorlatból tudjuk, hogy nem egyszerű a helyzetünk. Jelen vannak az eddig nem is­mert, vagy figyelmen kívül hagyott ellent­mondások is. Világosan beszélnek erről a pártnapi kérdések. Semmi okúnk nincs arra, hogy idealizáljuk társadalmi viszonyainkat. Az emberek tudatában nagyon mélyre hatolt a jövendölés: a szocializmusban állandóan emelkedik az életszínvonal. A differenciálás és főleg a teljesítményfedezet fontosságára csak a közelmúltban kezdenek széles körben rádöbbenni. Most többen mérlegelik jövőbe­ni magatartásukat. Közhivatalban ug* anúgy, mint a termelő vagy szolgáltató vállalatok­nál. Ez rendben is van mindaddig, amíg pél­dául a különböző kisvállalkozások — céljuk­nak megfelelően — hiánypótló értéket állí­tanak elő többletenergiával, a tisztességesen végzett munkáért járó tisztességes fizetség ellenében. Az viszont nincs rendben, ha bár­hol spekulációs törekvések rontják a helyes elvek hitelét, hiszen az is ide tartozik, ha va­lamely szolgáltatásra csak kisvállalkozásban van kapacitás, yagy másra fordítják az állam­tól kapott célirányos kölcsönt. S az sincs rendben, íjogy akadnak, akik nem akarják megérteni: bizonyos munkakörök ellátása nem tűr másodállást, mellékfoglalkozást, vagy kis­vállalkozást. j® Mindez mutatja az irányítás és az irá­nyítási feltételek változásának dialektikáját, szerves összefüggését. Ahogy a feltételek vál­toznak, úgy kell változnia az irányításnak is. Példánk esetében a társadalmi igénynek meg­felelően erősíteni kell az állami ellenőrzést, ha úgy tetszik, alkalmasabbá kell tenni az esetleges tisztességtelen törekvések leleplezé­sére és számonkérésére. Nem új szerveket kell létrehozni, hanem a meglevőket kell iga­zítani az új feladatokhoz. Eközben nagyon fontos, hogy senkinek se menjen el a kedve a társadalmilag szükséges kezdeményezések vállalásától túlzott bürokratizmus vagy netán hatásköri túllépések miatt. Adva van a párt- és az államszervezet, amely a közvéleményt is tanulmányozva ér­tékeli a soron levő feladatokat. Az elméleti munkában törvényszerű folyamat az általá­nosítás. A mindennapi gyakorlatban viszont nemegyszer káros ködösítést, a dolgok elke- nését vonja maga után. A feladatok számba­vételét és értékelését a társadalom konkrét vezetőktől, konkrét esetek szerint igényli. Egy vállalat konkrétan veszteséges és nem álta­lában. Meghatározott helyen szervezik rosszul a munkát és nem általában, adott munkahe­lyen töltik az időt lógással az emberek és nem általában. Konkrétan emelkedik a telek, a la­kások ára, nem szükségképpen, a bekerülési költségek növekedése miatt és nem általá­ban. Konkrét ügyet intéznek bürokratikusán a hivatalokban. A társadalmi élet egyértelmű választ ad ar­ra a kérdésre, hogyan kell helyesen értélmez- ni és alkotóan alkalmazni a marxizmus—le- ninizmust: konkrétan, mindig csak konkré­tan és soha nem általában. Egyre többen emlegetik azt a marxi gon­dolatot, hogy a lét határozza meg _a tudatot — különösen azok, akik körülbelül csak eny- nyit tudnak a marxizmusról. Olyán értelme­zést adnak ennek a zseniális megállapítás­nak, amely idegen a szocializmustól, és anya­giassággá torzítja az ember—társadalom vi­szonyát. A gazdasági változások a közgondolkodás­ban sem múlnak el nyom nélkül. Az érezhető szemléleti különbségek növekvő követeimé- í S nyékét állítanak az ideológiai tevékenység elé. Erre intenek a közelmúltban lezajlott művelődéspolitikai fórumon elhangzottak is. 9 Bonyolult életünkben a legkönnyebben úgy lehet eligazodni, ahogy még a múlt szá­zadban tanácsolták: mindenki tegye a dol­gát, de azt emberül. Dr. Arvay Árpád Uj Kossuth- kiadványok A politikai és pártirodalom legfrissebb termékei közül aján­lunk olvasóinknak néhányat ez­úttal. A Kossuth Könyvkiadó idei terve alapján láttak napvilágot a napokban az alábbi kötetek. Az égigérő vár A népszerű szerző regénye csaknem félezer évvel vezeti visz- sza a magyar történelembe az olvasókat. Kőszeg várának dicső­séges védőit mutatja be Hunyady József sokoldalúan, fordulatosán. Jurisich Miklós vezényletével I nagyszerű és eredményes harcot I folytattak a törökkel, akik hiá­ba küzdöttek á vár bevételéért. I A mesébe illő história blzonyá- i ra sokak tetszését megnyeri. Oroszlán az égen Ez a címe a cseh Frantisek Fajtl művének. Ebben az egykori re­pülő-százados eleveníti fel az 1944-es esztendő harcait a beto­lakodó német fasiszták ellen. Az ötágú vörös csillagos gépeken rendkívül kemény harcokat vív­tak a haza szenvedélyes védői. Nekik állít emléket a szerző. A könyv a Szivárvány Könyvek sorozatban látott napvilágot. Meglátja-e az árnyékát a medve? Minden évben vissza­térő téma a medve feb­ruár másod'iki, gyer­tyaszentelő napi visel­kedése. Mindannyian fi* gyeljük ezen a napon az időjárást: kint marad-e a medve, vagy pedig visszatér jj barlangjába? Jön-e végre a tavasz, vagy marad a tél? A medvével kapcsola­tos időjárási jóslást ha­zánkban Jókai Mór „Űj földesúr” című regénye terjesztette, el. A re­gényben leírt „medvefi­lozófia” népi eredetű megfigyelésre támasz­kodó változatát ugyanis hiába keressük az el­múlt századok kalendá­riumaiban, vagy a nép­rajzi feljegyzésekben, nem találjuk. Bár Rozs­nyón feljegyeztek egy Pál napra, január 25-re vonatkozó gyermek­mondókát: Kitapodott a medve, De csak nem lett jó­kedve. Kifordult, megfordult, Visszalépett, megmór- dult. Ez összevethető a gyertyaszentelő napi hie­delemmel, de időjárási jóslást nem tartalmaz. Krúdy Gyula úgy tud­ja, hogy Pál fordulóján fordul meg a medve a barlangjában — az Ál- moskönyv-ében így ír­ja — ' de ő sem követ­keztet a tél maradásá­ra belőle. Sokan feltételezték, hogy a gyertyaszentelői medve időjóslás kizáró­lagosan a nagy magyar mesemondó, Jókai Mór írói fantáziájának szü­lötte. Annál érdekesebb, hogy Victor Hugó „Nyo­morultak” című regé­nyében is olvashatunk az időjós medvéről: „A tél egyik napján dél­után rövid időre előtűnt a nap; de február 2-ika volt, Gyertyaszentelő Boldogasszony, amely­nek álnok, hatheti fa­gyot jelentő napsütése Laensbert Máténak a következő, méltán klasz- szikus két sort sugal­mazta: Ha süt a nap: a medve Odvába tér sietve." A „Nyomorultak” 1882-ben jelent meg, az „Üj földesúr” is' ebben az esztendőben látott napvilágot folytatások­ban a Pesti Naplóban. Jókai minden bizonnyal olvasta a „Nyomorul- talk”-at, mielőtt az „Üj földesurat” befejezte volna. Életrajzi írásá­ban ugyanis említi, hogy a francia irodalmat igye­kezett eredetiben és azon frissében olvasni, De az is lehetséges, hogy már előbb olvasta és kijegyzetelte magá­nak a Laensberg-féle medve-időjóslást. Ki is volt ez a Laens- berg Máté, vagy fran­ciásan Mathieu Laens- berg. akire Victor Hugo hivatkozott? — A XVII. században élt Liége vá­rosában, állítólag a Szt. Bertalan templomnak volt ott kanonokja. Ne­ki tulajdonítják az 1636-ban megjelent Lié- gei Almanach szerződé­sét. Ez a könyv időjá­rási és egyéb esemé­nyekre vonatkozó jóslá­sokat tartalmazott. Ha toVább tallózunk a világirodalomban, John Steinbeck „Rosszked­vűnk tele” című regé­nyében is találkozunk egy téli álmot alvó ál­lattal és ugyanezen hie­delemmel. így olvasha­tunk erről: „Itt a tavasz Baker úr, — mondta Ethan, —‘ idén is igaza volt a mormotának." Amerikában tehát a medve helyett a mor- mota jósol, s ő is pon­tosan február 2-án. A szabály egyébként az ál­talunk ismert: ha a mormota ezen a napon előjön üregéből és meg­látja árnyékát, vissza­bújik és további hat hé­tig bentmarad. A nap­sütés ugyanis a tél folytatódását jelenti. Ennek következménye pedig rossz termés lesz, ezért is érdekes a far­mereknek a mormota e napi viselkedését meg­figyelni. Az Egyesült Államok­ban egyébként február 2-át „mormota nap”­nak is nevezik, — Groundhog Day, Wood­chuck Day, — Missouri államban pedig ezt a napot a törvényhozó tes­tület törvénybe is ik­tatta. Pennsylvaniában van egy Mormota Klub, melynek tagjai ezen a napon ünnepélyesen vo­nulnak ki a külön e cél­ra tartott mormotájuk üregéhez, hogy lássák, milyen időjárást jósol a klub kedvence, amikor álmából felriasztják. Ügy mondják, hogy mormo­tájuk csak éppen any- nyit téved, amennyit a hivatásos meteorológu­sok szoktak. Ez az időjárási jóslás minden bizonnyal Eu­rópából származott át a telepesekkel, kivándor­lókkal együtt Ameriká­ba. A németeknél ugyan­is a borz jósol február­ban. A népi rigmus sze­rint, ha a borz gyertya­szentelő hetében a na­pon sütkérezhet, akkor négy hétre rá sietve fog visszabújni kotorékjá­ba. A tél ugyanis tovább fog tartani. A gyertyaszentelői medvét nem ' mondhat­juk tehát kizárólagosan magunkénak, de úgy érzem, hogy mi, magya­rok különösen büszkék lehetünk arra, hogy az irodalomba művészi mó­don Jókai Mór juttatta be az időjós medvét. Pozder Miklós RENDHAGYÓ TÉL * Szilvásváradon ritka a hó nélküli január. Ez nem öröm a sítúrá­kat kedvelőknek, viszont előnyös a pisztrángos telep dolgozóinak, akiknek — lévén a halak ivási időszaka — megszaporodott a mun­kájuk. Jól érzi magát a vad is: kevesebb gondot okoz az élelem megszerzése és kellemes számára a januári tavasz. A képen: napsü­tést élvező szarvas.

Next

/
Oldalképek
Tartalom