Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 12. szám

TUDOMÁNY • TECHNIKA I Újítók a megyei kórházban Huszonhárom esztendővel ez­előtt került a megyei kórház la­boratóriumába dr. Faragó Ferenc vegyészmérnök, akinek már előző munkahelyén is több, elfogadott, bevált újítása volt. Az elmúlt he­tekben vehette át több mint két- évitizedes munkásságáért a Kiváló Üjitó kitüntetés ezüst fokozatát. Mennyi munka, ötlet, egészsé­ges nyugtalanság van a kitünte­tés hátterében — ‘érre keresem a választ Faragó mérnök szakköny­vekkel, folyóiratokkal zsúfolt dolgozószobájában. — Elöljáróban nyomban el­mondanám, hogy nálunk az újítás már hosszabb ideje nem egy em­ber munkája. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert nagy­szerű közösségben dolgozom. Dr. Jancsó Tamás főorvossal és Cser- nlk József műszerésszel —, akik bronzérmes kiváló újfitók — egy team-et, közhasználatú szóval egy csoportot alakítottunk, és a témától függően osztjuk el a megoldásra váró feladatokat. — A kórházban töltött idő alatt hány újítása volt? — Gyakorlatilag majdnem min­den vizsgáló módszert megújí­tottunk, régebben főként magam, az utóbbi években dr. Jancsó Ta_ mással közösen — ez mintegy száz új módszert jelent. Ezeknek nagyobb része nem kifejezetten újítás, közülük húsz-huszonöt el­fogadott és jelentős. Ha most azt kérdezi, miért keressük folyton az új megoldást, csak azt felelhe­tem, hogy ez belső kényszer. Szakmai ismereteink birtokában azt hiszem, kötelességünk a vizs­gálatokat a lehető legegyszerűb­ben, legolcsóbban és legponto­sabban elvégezni. Üj módszerek kidolgozását sugallják a hozzánk kerülő külföldi folyóiratok is. Könyvtárunk szintén segítségünk­re van, a kölcsönzés és figyelő- szolgálat jó ellátásával, de a cik­kek fordítását magunk végezzük. — Az egyszerűsítést sürgeti a vizsgálatok száma is? — Természetesen. Naponta át_ tagosam két és fél ezer vizsgálat­ra érkező anyaggal dolgozunk. Ebből a vércukorvizsgálatok szá­ma a legmagasabb, hozzávetőle­gesen háromszáz. — Tudomásom szerint sikerrel foglalkoztak „a zsíranyagcsere-za­var kimutatásának lehetőségé­vel is. — Valóban. Azt ugyanis sokan tudják, hogy hazánk lakosságá­nak mintegy három százaléka cu­korbeteg. Azt már kevesebbek hogy tiz-ítizenkét százalékuk zsír. anyagcsere-zavarban szenved, mert ide soroljuk a*z elhízást is. Kiszűrésük indokolt, hiszen több mint egymillió emberről van szó! — Önök pedig kidolgoztak egy eljárásit, amit sikerrel próbál­tak ki. — Igen. A Nagykőrösi Kon­zervgyár üzemorvosával, dr. Kar­mos Csabával együtt ezzel az el. járással vizsgáltunk meg három­ezer-ötszáz embert. Előzetes fel­tételezésünk igazolódott! A dolgo­zók több mint tíz százaléka szén. vedett kisebb-magyobb zsíranyag­csere-zavarban. őket gondozásba kellett venni. Az eljárás jelentő­ségét felismerte a budapesti Reanal Finomvegyszergyár ds, munkánk eredményeként a gyár kivitelezésében megszületett az első magyar diagnosztikai teszt, egységcsomagba Zárt vegvszer- kollekció. Azzal a nyilvánvaló céllal, hogy kisebb laboratóriu­mokkal rendelkező egészségügyi részlegek is elvégezhessék ezt a szűrővizsgálstot. — Ezt az újítást tartja leg­jelentősebb munkájának? — 1981 nyaráig valóban ez lát­szott a legjelentősebbnek. Azóta ugyanis született egy teljesen új, kémiai reakción alapuló vércu- kormérő eljárás, és ez már túl­megy az újításon, remélhetőleg találmány lesz belőle. Ma ezt tartom a legjelentősebbnek. Ha­zánkban évente három—négymil­lió vércukorvizsgálatot végeznek. A vizsgálathoz szükséges vegy­szerkollekciót külföldről szerezzük be, devizáért. Tételezzük fel, hogy minden vizsgálat egy devizafo­1 • Dr. Faragó Ferenc rintba kerül. (Ennél természete­sen többe!) £s nyomban lemér­hető a találmány népgazdasági devízakiváltó jelentősége. — A felfedezést bejelentették a Találmányi Hivatalba? — Ez most van folyamatban. Mivel az eljárás a Reanal Finom­vegyszergyárral kötött kutatási szerződés keretében jött létre, szolgálati szabadalom lesz. Pilla, natnyilag az okoz gondot, hogy a gyár 1982 márciusa óta nem lé­pett előbbre a megvalósításban. Ez számunkra azért is probléma, mert az eljárás jelentősége túlnő az egészségügy keretein. Használ­ható lenne az élelmiszeriparban. Egyelőre csak a musthoz adott répacukor kimutatására gondo­lok. de ellenőrizhető lenne az úgynevezett másodlagos bor is. — Dolgoznak most valamilyen újításon? — Az említett találmány kitér, jesztésén. mégpedig azért, hogy a vizeletben levő cukrot is ezzel az eljárással határozhassuk meg. Azonkívül, mint a kórházi szo­cialista brigádok egyikének ve­zetője, felhívást intéztem vala­• Dr. Jancsó ■ Tamás • Csernlk József. (Méhest Éva felvételei) mennyi szocialista brigádhoz: újítsanak! És örömömre, egyre- másra érkeznek a visszajelzések! Selmeci Katalin Életmentő erdők Gyógyszerallergia A párizsi Broussais-kórház ' kutatócsoportja vérpróbát dol­gozott ki annak eldöntésére, hogy van-e a betegnek vala­mely gyógyszerrel szemben al_ lergiás érzékenysége. A próba elve roppant egyszerű: a be­tegnek szánt orvosság híg ol­datába a beteg véréből vett limfocitákat (nyiroksejtekét) kevernek. Allergia esetén a vérsejtek olyan jellegzetes vál­tozást mutatnak, amelyből nagy valószínűséggel követ­keztetni lehet, hogy a kérdés ses gyógyszer kivált-e aller­giás reakciót. Magaslati szívgyógyászat Földünk erdőségeinek nagyon fontos szerepük van életünkben, gazdálkodásunkban és környeze­tünkben. A tudósok kimutatták, hogy egy felnőtt tölgyfa, amelyen körülbelül félmillió levél van, s ezek összfelülete meghaladja az ezer négyzetmétert, egyetlen nap­sütéses óra alatt 2 kilogramm széndioxidot köt le. Az emberiség jelenleg évente több mint egymil- liárd tonna oxigént használ fel légzése során, s 2000-ben már évi kétmilliárd tonnát. A szárazföldi növényzet évi növekményét 42 milliárd tonnára becsülik, s eny- nyi idő alatt ez a növényzet 54— 55 milliárd tonna oxigént termel, vagyis minden tonna fatömegnö- vekedésre több mint egy tonna oxigéntermelés jut. Kiszámították, hogy a szárazföldi és a vízi nö­vényzet termelte évi oxigénmeriy. nyiség együttesen megközelíti a 460 milliárd tonnát. Egy hektár­nyi tűlevelű erdő évente 50 tonna oxigént termel, ugyanannyi lom­bos erdő pedig 24 tonnát. Egy hek­tár fenyőerdő évi 36 tonna, ugyan­ennyi tölgyfaerdő pedig 56 tonna port és más szennyeződést fog fel a levegőből. Tartós megfigyelések bizonyítják, hogy az erdős terüle­teken a szél sebessége 35—40 szá­zalékkal kisebb, mint a pusztá­kon, a talajnedvesség párolgása jóval gyengébb, a légkör nedves­ségtartalma ellenben 3—5 száza­lékkal nagyobb. Egy jól fejlett nyírfa ugyanis 70, egy bükk 90, és egy harmincéves almafa 180 hek­toliter vizet juttat a levegőbe évente. Jerevánban sikerrel gyógyítják a szív- és érrendszeri betegsége­ket a Dzsermukban létesített gyógyüdülő klimatoterápiai osztá­lyán. A gyógyüdülő a tengerszint felett több mint kétezer méterre helyezkedik el. A megfigyelések szerint magas­lati körülmények között a szer­vezet fokozza az oxigénhiánnyal szembeni ellenállóképességét, és egyidejűleg ellenállóbbá tesz az infarktussal szemben. Az ikrek azonosítása Az egypetéjű ikreket azonos járásuk, hangjuk, gyakran azonos öltözékük miatt olykor még a legközelebbi barátok is összeté­vesztik. Nem így a fogorvosok. Ha külsőre nagyon hasonló is a fogazatuk, fogaik lenyomatában egyértelmű különbséget lehet ta­lálni — állapították meg a káli. forniai egyetem fogorvosi inté­zetében. Az ikrek tanulmányozá­sával a kutatók voltaképpen azt akarták bizonyítani, hogy egy ember foglenyomata, harapásnyo­ma éppolyan egyedi, mint az ujj­lenyomata. A vizsgálatok során meghökkenve tapasztalták, hogy a foglenyomat bizonyos mintáza. ta az ikertestvérekben olykor tü- körfordítottan jelentkezik. (Delta) Segítség a vakoknak A testi fogyatékosságok közül súlyos és gyakori a vakság, amely a szem különböző részeinek kóros elváltozásának a következménye. Tudományos értelemben az a vak, akinek a szemében nincs fényér­zés, gyakorlati értelemben pedig az, aki közvetlen környezetében serp tud tájékozódni. Látási ké­pességét elveszítheti az egyik vagy mindkét szem Az egész világoh körülbelül 4 millió vak él. A vakság nem jelent teljes munkaképtelenséget, mivel sok olyan foglalkozási ág van, ame­lyekre vakokat is meg lehet taní­tani: olvasás a Braille-féle írás segítségével, gépírás, Braille-rend- szerű írógépek,használata, kosár­fonás, kefekötés, zene, zongora­hangolás, masszírozás és esetleg gyárakban gépi munka, telefon­központi szolgálat stb. A vakok nagy száma is indokol­ja, hogy a világon sokfelé igye­keznek számukra segédeszközöket szerkeszteni és gyártani. A Litvá­niai Vakok Társaságának kísérleti gyárában például tájékoztató ké­szüléket fejlesztettek ki. A ké­szülék elvét a természettől, ponto­sabban a denevérektől lesték el. A készülék „lelke” az úgyneve­zett akusztikus fényszóró, tehát hallhatatlan ultrahangot kibocsátó sugárforrás és egy, az esetleges reflektált sugarat felfogó érzékelő. Mindkettőt a vak a mellkasán hordja, kis tokban. Hozzátartozik még egy transzformáló berende­zés, amely az ultrahangot hallha­tó hanggá alakítja át. Valahány­szor a vak útjába valamilyen aka­dály kerül, a reflektált sugarak hallható, figyelmeztető hangot ad­nak. Minél közelebb van az aka­dály, annál mélyebb a hang. A vak "tehát nemcsak az útjában le­vő tárgyról, hanem — kellő gya­korlattal — annak távolságáról is tud tájékozódni. A készülék más hangot ad az álló és mást a moz­gó tárgyakról, mást a sima és mást a durva felületekről • Az NSZK-ban az AEG Telefunken-cégnél új típusú ülvasókiszülé- ket szerkesztettek. A képen látható műszer a könyve’- vagy egyolda­las szövegek betűit Braille*jelekké alakítja át, amelyeket a vakok ujj­heggyel tapintanak ki. : Összeállította: Sitkéi Béla mm mmmmmmmmmmmmmmmmm APÁTI MIKLÓS: A klarinét* „A világ összes női praktikáját férfiírók találták ki.” Ezt akár olvashattam is volna valahol, de neon ... valami zavaros szerelmi történetet néztem a televízióban, így jutott eszembe. Szép, kerék, végleges mondat. Csoda-e, ha magam* 1 is megkísérelek elmon­dani egyet? Valaha sókat jártam vidékre, s talán azért, mert elégséges időm volt, összeakadtam Annával. Mint hamarosan kiderült, Anna elvált asszony, egy fiúcskát ne­vel, akit klarinétozni taníttat. Er­ről beszélt a legszívesebben. Za­jos hangszer, próbálkoztam az azonnali visszavonulással, de An­na, egészséges gömbölydedségé- vel és beígért tárkonyos bable­vesével ellenállhatatlannak lát­szott. Tudta, hogy nős vagyok, hogy két fiam van, de ez vala­hogy inkább ártatlanságomat jut­tatta eszébe, nem a bűneimet. Első erejével sütött ránk a Nap, tekeregtünk a buszpályaudvar és a vasútállomás közti hosszú fa­sorban. A gyerek klarinétórán • Apáti Miklós novellája a Központi Sajtószolgálat 1982. évi novella- és tárcapályázatán novella kategóriában I. dijat nyert. volt. Nagyon szép lakásom van, mondta Anna egy egészen zava­rosra sikeredett mondatomra vá­laszolva. Akikor jó, mondtam, mert arra nincs pénzem, hogy órákon át üljek a presszóban, az étteremben. Nálam is van pénz, nevetett Anna. És boldogan me­sélt tovább az életéről, a kisfiá­ról, a klarinét csodálatos hang­zásáról, és hogy milyen sokat fejlődött a játékban a kisfia. Lám, egy elvált asszony. Gon­dozott, ápolt, mértéktartóan ösz- szetett lelkületű. Gesztenyebarna, dús haja, szeretetre szomjas lé­nye, és e lény lakása együtt ha­tott meg. A férje hagyta rá a lakást, a férjek pompás fickók, a férjek akármit otthagynak egy otthagyható feleségért. A gyerek­ről beszéltünk. Igen, hiányzik neki az apja. az a drágalátos, de néha eljön, megjelenik, mint té­rítőn a folt, és elviszi Zsoltikát egy másik városiba. És miért vál­tatok el? Okos kis kérdés. Hogy szabadon kóricálhassak veled. Örökösen féltékenyikedett, nem ülhettem le egy kávéra a barát­nőimmel se. Se? Én hűséges va­gyok. És így jobb? Sokkal jobb. Talán még a gyereknek is. Nin­csenek veszekedések, több ideje jut a tanulásra, a különórákra, énrám. Így beszélgettünk a szép tava­szi fényben, a fű elegánsan zöl- dellt, egészséghozó nyár ígérke­zett. Séta közben közösen bevá­sároltunk, megvettük a bableves­hez illő füstölt búst, tejet a gye­reknek, kenyeret, sört, még egy’ kis üvegcse tömény is került a kosárba. Kevesebbe került, mint egy éttermi vacsora ital nélkül. Anna, jó lenne hazamenni, te főznél, én olvasgatnék, esetleg aludnék is egyet, amíg megjön a gyerek. Zsolti miatt ne aggódj, nagyon megértő fiú. Gyakran lát idegenekkel? Vannak Sárátaim. Olyanok is, akik... nálad alsza­nak? Nem, mondta Anna, ilye­nek nincsenek. Nem is tudtam, hogy féltékenykedéssel kezded, tette hozzá keményen, szinte el­lenségesen. A bableves lágy volt, hármas­ban költöttük el. A tárkony Vá­sárhelyről való, mondta, büszkén Anna. Román? Zsolti kuncogva kérdezett, szerette saját kis vic­ceit, tízéves, ha lehetett. Nem mondom, hogy azonnal összeba- ráifkoztunk, de legalább beszél­gettünk. Megkérdezte, elég ha­mar. hogy itt alszom-e? Nem tu­dom, valószínűleg nem, hajnal­ban indul a vonatom, magyaráz­tam. Te nem ebben a városban laksz? El kellett meséljem az ap­ró férfinak, hogy milyen a metró, meg a mozgólépcső, s hogy igazán olyan szépek-e a hidak meg a ha­jók, meg a Duna, mint a képe­ken. Röviden összefoglaltam Bu­dapest legérdekesebb látniva­lóit, s a fiaimat is belekevertem valahogy, talán az Állatkerttel, vagy a Vidám Parkkal kapcso­latban. Anna kibontotta a sört, Zsoltika limonádét kapott. Most egészen olyan, mint mikor még apu is velünk volt. Fészkelődtem a konyhaszéken, lelkesedés nél­kül bólogattam, bámészkodtam. Mindenütt rend és tisztaság, kéz­nél tartott fűszerek, tálak, tiszta terítő és ráadásul a frissen pörgő sürgölődő asszonytest, hátulné- zetböl. Elszívnék egy cigarettát, mondtam, és Zsoltika már ugrott is, hozok szivarat, és befutott a szobába. Honnan tud a gyerek ilyen szép szavakat. Romániából, onnan. Mikor fekszik le agyerek? Anna leheletszerűen a nyakamba puszilt. Egy óra múlva, mondta különleges gyengédséggel, ért­hetem akár a gyerek iránt érzett majomszeretetnek is. Zsolti, kérdezem már benn a nagyszobában, jársz klarinétórák­ra? Igen. mondta Zsolti. És? Mi­lyen? Sanyarú. Nagyon nehéz. Ta­lán nem is ez a hangszer való ne­kem, mondta a zenetanár néni. Öt hogy hívják? Aranka. Aranka néni. Milyen? Blága. Nem így gondoltam. Ja? Szigorú. És köny- nyen fölfújja magát. Az kell is a klarinétosnak, mondtam, ezen nevettünk. Sakkbzni szeretsz? Azt igen. És van itthon? Van hát, mondta Zsolti, és már ugrott is föl az ágyra, fölnyúlt a polcra, és lekapta a sakkdobozt. Éktelenül zörögték benne a bábuk. Szeren­csére épp ekkor kezdtek haran­gozni. Harangzúgásban állítot­tuk föl a táblát. Hét óra volt, kö­rülbelül. Már túl voltunk az ötödik lé­péspáron, mikor fájdalmasan, de mégis ércesen szóló klarinéthang ütötte meg a házat, aztán belé­pett az ablakon át, körbejárta a szobát. Talán a szomszédban ját­szottak. Te mikor gyakorolsz, kér­deztem Zsoltit. Ilyenkor. Épp ilyenkor. Jól van. Zsoltikám, játsz- szál csak, hallatszott Anna kiál­tó hangja a konyhából. Kuncog­tunk. Te tényleg nem alszol itt? Hallgattam, töprengtem, aztán azt mondtam a hosszú csöndben, hogy elrhegyek haza, a fiaimhoz. Lehet, hogy ők is épp gyakorol­nak. Zsolti nem mosolygott, hall­gatott, nézte a sakktáblát. Edénycsörömpölés felezte, hogy Anna mosogat. Aztán még a kony­hát és az előszobát is felmossa, mondta Zsolt. Mindig? Mindig. Nagyon jó anyukád van. És te so­hasem hazudtál még? De, igen, móndtam, de akkoriban kisebb voltam, mint te. Én is akkor kezd­tem, mikor még kisebb voltam. A klarinét miatt? Igen. Mert nem megy. De anyut megnyugtatja. Mi lenne ha egy kicsit igazán gyakorolnál... csak néhány tak­tust? Ha neked annyira hiányzik, mondta Zsolt; és elővette a hang­szerét. Játszott néhány taktust, közben hallgatózott. A kinti kla­rinétos egyszerű dallamba^ kez­dett, Zsolti ment vele. Később a sakkot is befejeztük, jól játszott a gyerek, de nem keSyelmez^ern neki. Megyek fürdeni, mondta. Az j ó, az jó, hogy ilyen, önálló vaigy,. Csak mióta apu elment. Nem akarom, hogy anyu sírjon, vagy veszekedjen velem. Olyankor én is sírok. Inkább elmegyek für­deni, mert anyu szereti a szap­panszagot. és ha megmosom az összes fogamat. Egyedül marad, tan? a szobában, s azon kaptam magam, hogy Zsoltiért sokkal többet is vállalhatnék, mint egy­két ittalvást. Aztán a saját fiaim­ra gondoltam. Igaz, azok nem ilyen kedvesek és fegyelmezet­tek. de mitől is lennének azok? Anna már főzte a kávét. Szép­nek és vonzónak láttam, őt is, a konyháján is. Meg ahogy dolgo­zik. Begyakorlott mozdulatok­kal töltötte szét a kávét. Hegyes mellei ágaskodtak, érezte Anna is, hogy nem őt, hanem a melleit nézem. Magamhoz öleltem, a zip- zárját lejjebb húztam puha házi­ruháján, előreugrottak a mellei. Bronzsötét ágyékszőrét is lát­tam egy pillanatra, ahogy fölé- hajoltam. De megállított. Most nem lehet... majd, ha Zsoltika elaludt. Hirtelen, kívülről és messziről láttam meg magam, hogyan nyú­lok át a meztelen Anna hasán ci­garettáért. És meghallottam Zsol­tika klarinétjának hangját is, fájdalmasan, reménytelenül úsz­kált körülöttünk. Elszégyelltem magam. El kell mennem. De miért? kérdezte többször is Anna. Mert nincs itt nekem semmi keresniva­lóm. Hát akkor menj! Menj csak! Anna sírt, a fürdőszobából Zsol­ti hangja hallatszott: Anya ... ... Csöndesen csuktam be ma­gam mögött az ajtót.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom