Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

Jól vizsgázott Kecelen az energiatakarékos Carborobot • Téglás András bemutatja a nálunk már egy hónapja működő Carbo- robotot. (Somos László felvétele) A vezetési kultúra fejlesztését szolgálják November végén tanította or­szágos közgyűlését a Szervezési és Vezetési Tudományos Társa­ság (SZVT). A csaknem IS ezer tagot számláló szervezet, a Mű­szaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének egyik legnagyobb tagegyesülete. Fő cél­kitűzése, hogy elméletben és gya­korlatban elősegítse a gazdaság­irányítás fejlődését, .támogatást nyújtson a vállalatok, szövetke­zetek, intézmények gazdálkodásá­nak korszerűsítéséhez, a munka jobb megszervezéséhez, felkészít, se a vezetőket az egyre növekvő követelményekkel való alkalmaz­kodásira. A közgyűlés az utóbbi két év legmarkánsabb eredményeként ér­tékelte, hogy a társaság tevé­kenységében előtérbe került a vállalati vezetés közvetlen ta­nácsadással, tapasztalatcserékkel való segítése. Tudományos mód­szerekkel igyekezett a gazdasági, sőt a társadalompolitikai célok valóra váltásához is hozzájárulni. Célul tűzte a vállalati tájékozta­tással foglalkozó szakosztály lét­rehozását, ami segítséget nyújt a vezető szakembereknek a gazda­sági élet változásaihoz való ru­galmas alkalmazkodáshoz. Az országos közgyűlést köve­tően. december közepén tartotta vezetőségválasztó kpzgvűlé'ét. az S7VT megyei szervezete. Az esve . siilet — mint a beszámolóból megtudtuk — fél évtized alntt. több mint száz rendezvényt tar­tott. Ezek látogatottsága alkal­manként elérte a 80—100 főt. A Kecskeméten, Baján, Kiskunha­lason működő városi szervezetek és szakosztalyaiik_tevékenysége te­hát igen aktív.~köszönhető ez el­sősorban annak, hogy a korsze­rű vezetési módszerek alkalma­zásának bemutatása mellett, a gazdasági élet valamennyi idő­szerű kérdésével foglalkoztak. Az előadásokat, kerekasztal-konfe- lenciákat többek között úgy tet­ték vonzóvá, hogy ismert vezető személyiségeket kértek fel elő­adónak. Az SZVT megyei szervezete emellett hét munkahelyi vezető­képző tanfolyamot rendezett az elmúlt öt év alatt Kecskeméten ts Baján. Ezeken mintegy 800-aín vettek részt. Szamos tapasztalat- cserét. szerveztek, a megyei mű­szaki hetek alkalmából együtt­működtek a MTESZ többi tag­egyesületével, s kezd hagyomá­nyossá válni, hogy őszönként az üzemgazdasági !és> közgazdasági heteket a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetével közösen rendezik meg. Az idei évre is gazdag progra­mot dolgoztak ki a megyében működő SZVT-szervezetek. A MTESZ keretében 1983-tól szel­lemi szolgáltatói tevékenység be­indítását tervezik olyan vállalatok részére, amelyek nem rendelkez­nek elegendő szervezési és mű­szaki szakemberrel. Víztisztító üzemek Bács-Kiskun megyében a ke­celi Virág- és Zöldségkerté­szek Köre figyelt föl elsőiként a győri lakatosmester, ' Bíró Ernő találmányára, a Carborobotra. A folyamatos széntüzelésű, automa­tikus vezérlésű melegvizes ka­zánt alig egy hónappal ezelőtt helyezték üzembe, másfél héttel később pedig már a nagyközön­ségnek is bemutatták. Gyorsan híre ment kiváló tulajdonságai­nak. Azóta ugyanis naponta ér­keznek Kecelre az érdeklődők az ország minden részéből, s mi­után megcsodálják, azonnal fel is teszik a kérdést: hol lehet ilyen kazánt vásárolni? Nem szereti a jó szenet Téglás András, a kör elnöke ilyenkor tehetetlenül tárja szét karjait. Jó néhány elkelne belőle még Kecelen is, szívesen vennék meg a kertészkor tagjai, de nincs még rendezve a kazán gyártása. A birtokukban levőt Doró György cserkeszőlői lakatos kisiparos a feltalálótól kapott tervdokumen­táció alapján készítette el. — Egyébként üveg- és fóliahá­zak fűtésére használjuk, a ko­rábbi olajkazán helyett — mon­dotta a kör elnöke. — Ebben a ka­zánban viszont közepes, sőt gyen­ge minőségű barna daraszenet égetünk el. A fekete szenet, kok­szot, brikettet nem is szereti a Carborobot. Ezáltal az üveg- és fóliaházak hőellátása jóval ol­csóbba, alig egyharmadába ke­rül, az olajjal működő kazánnal szemben. Ugyanakkor köztudott, hogy ahol' csak lehet — népgaz­dasági érdekek miatt —, az olaj­fűtést ismét fel kell váltani a hagyományos tüzelőanyagokkal. A Carborobot nagy előnye, hogy a viszonylag rossz minősé­gű. 14 százalékos portartalmú da­raszenet is igen jó (85 százalé­kos) hatásfokkal égeti el — hang­súlyozta Téglás András. — Ily módon szinte alig keletkezik sa­lak. Ugyanakkor a környezetet sem szennyezi, mert jóformán füstje sincs, olyan tökéletes az égés. A kör elnöke még hosszan so­A világ legrégibb hídja Több mint 2300 éves híd­ra bukkantak ásatásaik so. rán svéd régészek Stock­holmtól északra, Vallen'tu- nában. Az ősi híd 125 mé­ter hosszú, négy méter szé­les. és több mint ezer tölgy, lacölöp tartotta. Egy szige­tet kötött össze a száraz­földdel egy évszázadokkal ezelőtt kiszáradt' tengerrész felett. Az eddigi legősibb, jó állapotban fennmaradt hídszerkezet felfedezését a szakértők régészeti szenzá­ciónak tartják. (Delta) ■■ rolta a Carborobot előnyeit. Ép­pen ott volt azonban a feltaláló fia — és legközvetlenebb mun­katársa — Is, aki szívesen ma­gyarázta el a találmány lényegét és működését. Óriási az érdeklődés — Édesapámmal együtt 18 év­vel ezelőtt kezdtünk kísérletezni olyan kazán elkészítésével, ami a szenet minél jobb hatásfokkal el­égeti —, mesélte ifjű Bíró Ernő, aki egyébként légiforgalmi irá­nyító a- Ferihegyi repülőtéren. — Nem szegte kedvünket az sem. hogy közben háttérbe szorult a szénfelhasználás. Lehet, hogy el­fogultak is voltunk, de valaho­gyan nem hittünk az olaj min­denhatóságában. Az idő minket igazolt. Eleinte sokan mosolyogtak rajtunk, há­rom évvel ezelőtt azonban az Or­szágos Találmányi Hivatal is ki­adta a szabadalmat, amely ma már .húsz országban élvez vé­dettséget. Természetesen gyártá­sának megkezdésére még ezután Is várni kellett, igazolni a kazán létjogosultságát, vagyis, hogy van'-e ra egyáltalán igény. Ma már elmondhatom, hogy óriási a kereslet a Carborobot iránt. Az országban jelenleg 300 darab működik, de több ezer el­fogyott volna belőle, ha lenne olyan üzem, amely sorozatban gyártja. Felhasználási köre igen széles, alkalmazható mezőgazda­sági, élelmiszeripari, valamint la­kóépületek, irodák, üzemi csar­nokok. kulturális és kereskedel­mi létesítmények fűtésére. Ugyan­is különböző nagyságú kazánók készíthetők, a 35 ezertől’ a 300 ezer kilokalóriás teljesítményűe- kig. Automata vezérlés A Carborobot — amelybe éven­te csak egyszer kell begyújtani — három főrészből áll: áz 1—1,2 tonna befogadóképességű szén­tartályból; a jól szigetelt vízme­legítő kazánrészből (hogy a kül­ső hőelvonás minimális legyen); és a salaktárolóból. Működteté­Ha egycsatornás (mono) hang- felvételt hallunk, az egész előadó­együttest a hangszóró irányából halljuk. Hozzávetőleg meg tud­juk állapítani, mekkora terem­ben és milyen akusztikai viszo­nyok között készült a felvétel. Az a benyomásunk, mintha nyitott ablak mellett ülnénk, s az együt­test az ablakon át hallanánk. Mindebből nyilvánvaló, hogy a hangfelvétel nemcsak magát a hangeseményt, hanem olyan je­leket is tartalmaz, amelyek bi­zonyos térlnformációt nyújtanak, s így térérzetet keltenek. A jelek között olyan csoportok is találhatók, amelyek az egyes sét automatikus vezérlőberende­zés végzi. Két villanymotor is tartozik hozza, egyik a szén ada­golását, a másik a huzatot biz­tosító ventillátort üzemelteti. A szénnél feltöltött 'kazánt akár egesz napra ott lehet hagyni. Au­tomata noérzékelők vezérlik a megfelelő hőbeállítást, amelyek túlfűtés esetén leállítják az égést, majd amikor szükséges, újra be­indítják. Ami a szén tökéletes el­égetését illeti, azt egy vízszintes tengely körül forgó, automatiku­san vezérelt rostélyszerkezet, va­lamint a gondosan kiszámított huzatot nyújtó ventillátor teszi lehetővé. Az ezeket működtető két villanymotor energiafogyasz­tása 500—600 watt. A megyében is lehetne gyártani Napjaink nagy kérdése, hogyan tudnánk minél több olajat meg­takarítani. S lám, itt van egy igénytelen gyomrú, rossz minő­ségű szenet is jól megemésztő ka­zán — a Carborobot —, amelyből, ha százszor, ezerszer több volna hangforrásoknak a mikrofontól való távolságáról tájékoztatnak, ezekből alakul ki a hallgatóban az ún. mélységérzet. Ezeken kí­vül természetes környezetben behunyt szemmel még a hangfor­rás irányát is meg tudjuk állapí­tani — ez az irányérzet. Az irányinformációk átvitelére már nem elég egy csatorna, ehhez leg­alább két csatornára van szükség. Ha kétcsatornás közvetítéskor a két hangszóró kb. fejmagasság­ban, 60—90 fokos nyílásszöget bezárva helyezkedik el, a mély­ségérzeten kívül irányérzet is keletkezik bennünk, amely azon­ban csak a két hangszóró közötti az országban, az is kevés lenne. Ifjú Győri Ernő ugyan elmond­ta, hogy már megmozdult vala­mi. Komárom megyében a kocsi Aranykalász Tsz, Győrben egy termelőszövetkezet, Tatabányán a KOMÉP Vállalat kezd foglal­kozni gyártásával. Nem kellenek hozzá különle­ges eszközök, ha már egy jól szakképzett cserkeszőlői kisipa­ros is kitűnő minőségben el tud­ta készíteni. Téglás András pedig azt mondja, hogy Kecelen is jó néhány kellene belőle. Már azon is gondolkodnak, hogy a Virág- és Zöldségkertészek Köre kere­tében házi kivitelezésben kezde­nék meg a kazánok gyártását. A feltaláló ugyanis rendelkezésükre bocsátaná a tervdokumentáció­kat. Véleményem szerint azon­ban a népgazdaság energdaérde- keivel is találkozna, ha Bács- Kiskun megyében mondjulk egy tanácsi vállalat^ több ezres soro­zatban állna rá a gyártására. Szerintem biztos piaca is lenne — talán még külföldön is —, hi­szen az ára egy év alatt megté­rül. N. O. területre korlátozódik, de min­denképpen nagyobb élményt nye­rünk. Hogyan lehet tovább tágí­tani az irányérzet „hallószögét?’’ Nyilván még több hangcsatornára van szükség. Négy csatornához kapcsolódó hangszóróval — kvadrofonikus technikával — szinte már teljesen körülbás­tyázható a hallgató, s valóban úgy érezheti, mintha egy zenekar kellős középén ülne. Nagy hátrál­tatója a kvadrofóniás rendszer elterjedésének, hogy a négycsa- tomás átvitelhez négy mágnes- csíkos magnószalagok és négy­csatornás hanglemezek szüksé­gesek. Az elmúlt években Franciaor­szágban megbillent a nitrogén­ciklus egyensúlya, amelynek kö­vetkezménye a nitráttartalom növekedése, mind a felszíni, mind pedig a felszín alatti vizekben. A közvélemény figyelme a nit­rátra irányult. Ehhez hozzájárult az Európai Közösség Tanácsának irányelve is, amely szerint az ivó­vizekben ez 50 mg, liter mennyi­séget nem haladhat meg. Ezt a normát csak 1985-ben vezetik be Franciaországban, ahol az utóbbi tíz évben víztisztító művek tu­catjait építették fel. A nagy nit- ráttartalom három fő forrásnak Összeállította; Nagy Ottó tulajdonítható: a városi, valamint az ipari szennyvizeknek cs a me­zőgazdaságnak, azaz a vegysze­reknek és a műtrágyázásnak. A városi és ipari szennyvizek tisztítására, denitrifikálására kü­lönféle technikai /megoldáscfkat alkalmaznak: szűrést, bikarbonos eljárást, biológiai tisztító mód­szereket. A francia víztisztító módszerek és berendezések iránt nagy az érdeklődés a latin-amerikai kon_ tinens országaiban és a Közép- Keleten egyaránt. Képünkön a Ponteves községi ülepítő, szenny­víztisztító üzem. Tökéletes térhatás A megbízhatóság, szépség, új­donság márkáit ajánlják a főutca modern kirakatai. A ragyogó portálok sora egy he­lyen megszakad. Egy igénytelen kirakatnál. Pedig itt úgyszólván minden található az előbbi porté­kákból, csak már egy kicsit bá­tortalanabb, csalódottabb, itt-ott barázdáltabb vonásokkal. Ide gyűltek egybe az élet megunt, szeszélyből félredobott, kis szüle­tési hibás, vagy esetleg a gazdát átmenetileg önfeláldozóan kisegí­tő tárgyai, eszközei. Ide, a Bizo­mányi Áruházba. Itt már egy kissé lomposabbnak látszik az új cipő is, bár csak az volt vele a baj, hogy készítője rosszul méretezte, s mivel egyva­laki számára használhatatlan volt — eladták. Nem tehet róla sze­gény új cipő, de ebben a környe­zetben már priusza van. Ugyanúgy annak az előnyös pro­filban kiák=»s/,t i*i r>őj kabátnak. egyéniségében, a csípő hoezalörő- dött esésében kitörölhetetlenül benne van már a volt viselő test­tartásának, mozgásának sok-sok apró jele. Olyan érzés kerülgeti itt a ráérő szemlélődőt, mint mi­kor az apróhirdetések között ilyes­félét olyas: „önhibáján kívül el­vált, csinosnak mondott, tapasz­talt asszony megértő élettársat keres. Jelige: Kezdjünk új életet.” Mert, azért nem a reménytelen, csendes elmúlást váró állapot jel­lemző ezekre a bizományi holmik­ra Akármelyiküket megnézzük, rajtuk van az életet megpróbált ember bölcs nyugalma. Az a nem egészen új rádió is arról mesél, hogy megélt már egyet-mást, mióta megvásárolták. „Akkor jött az éjét” — sugározza hangtalanul. „Egyszer fáztam, másszor lánggal égtem. Ide tettek, amoda raktak. Mikor nyugalomra vágytam, idegesen sikíttattak, vagy rávertek a fejemre, holott amúgy is szétrázódott egyik ve­zetékem. De nem zúgolódtam. Megértettem az Embert — hiszen én tudom legjobban, mikről kell értesülnie rajtam keresztül — és szolgáltam őt. Közben el is kop­tam egy kiqsit. Itt, az egyik lám­pában alacsony a vérnyomásom, a keresőm időnként ízületes. Hiába no, nem vagyok teljesen fitt. De, ha lesz valaki, aki türelmesebb irántam, elnézi nehézkességemet, még jódarabig becsülettel kitartok mellette". „Más az elmélet és megint más a gyakorlat — morfondírozik az a barna festékkel sminkelt női bundacipő I. osztályúnak minősí­tett a MEÓ-s, de X-lábú és nyolc­van kilogrammos kisasszonykám alatt egy kissé megbüggyösödtem a sarkok felett. De megvehet még akárki, hiszen formálható vagyolj, és nagy előnyöm: tudom, mi az élet”. S zilfid termetű öregember „beszélget” így a Bizomá­nyi Áruház kirakati lakói­val. Fekete keménykalapja bárso­nyos-bolyhos a sok pedáns kefé­léstől, körül a recés szegélyszalag szinte fehérük már a megért nagy időtől. Az emberke haja tajték színű, s a kalappal meg a legé- nyesen fel- és széthajtott perzsiá- ner gallérral együtt stabilan fog­ja körül a hidegtől elszürkült, frissen borotvált kis arcot. Inkább a 75 év adta önérzet, mintsem a gőg következtében biggyedt alsó­ajak el akarja terelni a figyelmet az apädtan aláfittyenő két orcáról, s papírszerűen ’gyűrődött táskák­ról a szemek alatt. A bácsika égszínkék, ártatlan szeme sarkából kristálytiszta könnyek gördülnek alá a szikkadt bőrön, s majdhogynem zörögnek a ráncokon — Odébbcsusszan a ferencjóska-korabeü csíkos nad­rágba bújtatott, kamásnis láb, a fekete kabát zsebeinél meg-meg- rándul a fehérkesztyűs két kéz. Egy füstbarna kakukkos órát fi­gyel az öreg. Az övé volt. Egy hete adta itt el. Szerény nyugdí­jának kiegészítéséül nagy szüksé­ge volt az érte kapott kis pénzre; váratlanul megugrott a gáz-, s a villanyszámla összege. Adósságot nem akart; feleségével, szegény megboldogult Lujzával mindig beosztással éltek, vigyáztak arra, hogy álmukat hátralékok miatti .nyugtalanság ne zavarja... A szíve majd beleszakadt, de meg kellett válnia az öreg órától, csin­talan cinkosától, számtalan ki­ruccanásának palástolójától. Neje, Lujza áldott teremtés volt, de otthonülő. Ö meg, a gimnáziu­mi zenetanár, élt-halt a társasá­gért, a csendes pityizálgatással töltött éjszakákért. Zeneszerző is volt, habár eme rangja csak a ba­ráti kör határáig terjedt. Istenem —, ha csak ennyi tellett a tehet­ségéből. Míg fiatal volt, a hely­beli iskolák kórusai énekelték „madárkás”, „angyalkás”, „hő ke- bel”-es dalait. Aztán kielégítette a diákok karénekének dirigálgatá- sa. Heti két alkalommal rúghatott ki a hámból. No persze, ezt nem kell szó szerint venni; csak úgy a maga szerény mivoltához képest. Este tízre mindig pontosan jelent­keznie kellett Lujzánál, aki kar­dos asszony volt. Ment is ez nyolc­tíz esztendeig, de aztán fellázadt Scholz Dénes. Mondani se kell, megint csak á maga módján. Lá­zadásának ihletője, egyben cinko­sa ez a majdcsak szúette kakuk­kos óra lett, amelyet most köny- nyezve bámul a homályos üvegen át. Harmincöt évvel ezelőtt vette, Lujza napjára, s odaakasztotta a hálószoba ajtaja felőli falra. Zenei tudása, taktusérzéke volt segítségére a lázadás megvalósítá­sában. Tökéletesén megtanulta utánozni az óra kakukkolását. „Felkészülése” során is hajszálra betartotta a tízórai határidőt ki- maradozásai alkalmával. Pont ak­kor nyitott be az ajtón, amikor kivágódott az óra furmányos ajta­ja, kidugta fejét a fakakukk és rákezdte: „Kakukk, kakukk...” Lujza ezt egészen megszokta már, meg is dicsérte mindannyiszor ön­fegyelméért Dini bácsit. Hanem aztán később.. A lázadás főpróbájának nap­ján hajnali háromkor ment haza Scholz Dénes. Mezít­láb várta az ajtón kívül a kakuk­kolást, és mikor rázendített a ma­dár, ő maga egy kis zajt vert oda­kint, hogy Lujza felserkenjen. „Kakukk, kakukk, kakukk” — jelezte a famadár — hallhatta, számolhatta az asszony is — a kisöreg pedig folytatta a saját hangján — „kakukk, kakukk .. jS tízig Akkor — kicsit borsódzva ugyan — belépett. De Lujza ál­mosan is megnyugtatta. ’ — Pontos vagy! Dini... Nem tudom, hogy van, de.olyan kipi­hentnek érzem magam .. Ezután igy történt ez minden mulatozás után — egészen Lujza másfél esztendővel ezelőtt bekö­vetkezett haláláig. Szegény drága asszony... Ott, a halálos ágyon vallotta be, megbocsátóan moso­lyogva: „Tudod-e, Dini, hogy vagy húsz esztendeje egyszer túl­sókat ittál. Összesen tizenha­tot kakukkoltatok az óráddal... Azóta tudom ...” S most itt „nézik” egymást a vén cimborával a párás ki­rakatablakon keresztül. Azaz dehogy is nézik... Az öreg óra szinte szemrehányóan „fordít­ja el” megsárgult számlapját, a mutatói meg se moccannak... Hogy is lehetett ilyen hűtlen éle­te nagy lázadásának tanújához! Csak Ember lehet képes ilyesmi­re. — Jaj, csak meg ne vásárolja valaki nyugdíjig! — dünnyög ke­serűen Scholz Dénes, és megfo­gadja: — Akkor, esküszöm, visz- szaveszem... Az árát így is, úgy is megkoplalom, hiszen nélkü­le egy falat sem esik jól — azóta! TÓTH ISTVÁN: A cinkos kakukk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom