Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-03 / 1. szám
4 • PETŐFI NÉPÉ 9 1983. Január 3. TÖBB ÉS JOBB TERMÉKET GTÁRT A BÁCSHÚS - TEJÜZEM ÉPÜL összefogással bővül az élelmiszer-feldolgozás Szerényebb keretek között, mint az V. ötéves terv időszakában, de az elmúlt két évben is folytatódott Bács-Kiskun megyében az élelmiszeripari üzemek felújítása, bővítése. A korábbinál nagyobb jelentősége lett a gazdasági összefogásnak. A beruházások költségeit az üzemek együttesen teremtették elő, s társulásokat alakítottak. Jó példa erre a Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés, amelynek tagjai, a járás székhelyén létesülő tejüzem építéséhez anyagilag is hozzájárultak. A KAGE alapító okmányában ugyanis megfogalmazták, hogy a táj jellegének megfelelő zöldséges fűszernövények, valamint a gabonatermesztés fellendítésén kívül az állattenyésztés, az élelmiszer-feldolgozás korszerűsítését is elősegítik. Ennek a programnak a keretében létesíti a társulás a napi 70 ezer liter tej feldolgozására. s tejtermék előállítására szfcnt üzemet. A kivitelező az idén előrehaladt a munkájával és várható, hogy 1983 második felében átadja a tejüzemet. Baján a Bácskai Húsipari Közös Vállalat végzett tavaly jelentősebb, termelést bővítő beruházást. A húsz termelőszövetkezet és öt állami gazdaság, továbbá az állami húsipar közös vállalkozásából épített, s 1981 februárjában felavatott' vágóhíd és hús- feldolgozó nem sokkal utána már bővítésre szorult. Az 1982-ben 51 milliós költséggel, jórészt saját 9 A jánoshalmi Jókai Tsz tejüzeme nagyobb teljesítményűvé vált. 9 Végleges helyén a félegyházi ifész baromfifeldolgozójának minden gépe. Próbaüzem előtt az új létesítmény. erőből elvégzett munka az eredeti 200 ezer helyett, 250 ezer sertés vágására tette alkalmassá a gyárat. Emellett sikerült az exportlehetőséget bővítő higiéniai feltételeket a korábbinál jóval magasabb színvonalra emelni. A beszerzett korszerű berendezésekkel könnyebb és gyorsabb a munka, jobb minőségű a végtermék. Jellemző, diogy a korábbi 6—8 százalékos veszteséget, ami a sertés hasításakor keletkezett, sikerült teljesen kiiktatni. A BÁCSHŰS emellett az üzem szennyvíztisztítását olyan magas színvonalon oldotta meg. hogy elnyerte az Országos Vízügyi Hivatal nívódíját, s Szabó Győző főenergetikus, ennek a munkának az irányítója, jutalmat kapott. Fogyasztási szövetkezet beruházásából épült fel Kiskunfélegyházán a helyi áfész baromfi, és kisállatfeldolgozó üzeme, amely kétműszaikos termelésnél, évi 300 ezer víziszámyas vágására képes. Az 1983. március 31-i átadásra tervezett üzemiben karácsony előtt már valamennyi gép a helyén állt és működésre alkalmas volt. A feldolgozó gépsor úgynevezett hidegjáratása a napokban megtörtént, január közepén pedig megkezdődik a melegüzemi próba- Várható, hogy egy hónappal a határidő előtt, februárban már folyamatosan termel az áfész baromfifeldolgozója, amelynek belső technológiai berendezéseit, a BÁCSHÜS üzeméhez hasonlóan, a Monori MEZŐGÉP gyártotta és szerelte fel. A kiskun város új létesítményének tervezett beruházási költsége 106 millió forint volt, s ebből az összegből el is készült. 1982-ben végzett kisebb felújítást, korszerűsítést Jánoshalmán a Jókai Tsz az 1970-es évek elején épített tejüzemében, amely- lyel tovább javíthatta keresett termékeinek minőségét. K. A. CSELEKVŐ HÉTKÖZNAPOK A főtengely A több tonnás hajlítógép előbb csak gyanúsan csikorogni kezdett, majd reccsent egyet-kettőt, és azután már hiába nyomta K. szaki a pedált, a masina nem volt hajlandó működni többé. Mit tehetett, jelentette az esetet a művezetőjének, aki haladéktalanul értesítette a javítóműhely főnökét. — A gép nélkülözhetetlen! — hajtogatta a magáét a művezető. — Amilyen gyorsan csak lehet, javítsátok meg. A tmk-sok rövidesen ki is vonultak a helyszínre, és nekiláttak szétszerelni a gépet. Azt rögtön látták, hogy súlyos hiba történt, mert hiába járatták a villanymotorokat, a gép meg sem mozdult. — A főtengely — vélekedett a legidősebb szerelő. — Azzal lehet a baj. — Ne fesd az ördögöt a falra! — rémült meg a lehetőségtől a művezető. Csakhogy — nemsokára kiderült — az öreg szakinak volt igaza. A főtengely bordái lekoptak, tehetetlenül forgott a helyén, nem volt képes töb. bé mozgatni a lemezeket meghajlító medvét. Erre aztán izgatott futkosás kezdődött a gyárban. Raktáron nem volt ez a fajta alkatrész, miért is lett volna: tízévenként egyszer ha szükséges az ilyesmi. Csakhogy hasztalan telefonálta végig az alkatrészgyártókat és forgalmazókat a főmérnök, hiába lépett kapcsolatba régi haverjaival a tmk-főnök, s küldte el szinte mindenhova az anyagbeszerzőket: főtengely nem volt sehol! Novembert mutatott a napitár: teljes Jgőzzel folyt az üzemben a termelés. Azaz hogy folyit volna, ha használható a hajlítógép. Így azon. ban szinte biztos volt, hogy veszélybe kerül a gyár éves tervének teljesítése. A főnökök tanácstalanok voltak, pontosabban el voltak keseredve. Igen ám, mert nem jutott az eszükbe — vagy nem is mertek gondolni rá, olyan kilátástalannak tűnt a helyzet —, hogy a karbantartók között akad egynéhány nyughatatlan, a „meccset” köny- nyen föl nem adó. gondolkodó és cselekvő ember. A laka. tosmester, az 'üzemmérnök és a társaik ... Ezek az emberek most is sokáig nézegették, hümmögve vizsgálgatták a .megrokkant főtengelyt. Mígnem valame- lyikőjüknek — így volt ez már régóta: egyszer az egyiknek, másszor a másiknak jutott az eszébe valami — támadt egy ötlete. A lakatos anyag után futott, a mérnök számításokat végzett. aztán közösen nekiláttak. Fölrakó hegesztéssel pótolták a lekopott részeket, aztán, mivel bordákat nem tudtak az üzem gépeivel készíteni, négy. szögletesre munkálták le a csatlakozó felületeket. Sokáig és keményen dolgoztak, mire készen lett a gép, de ami a fő: működött! A történet igaz. az újítók — mert újítás, volt ez a javából — azóta ki tudja milyen megoldásokon töprengenek. Ám a főtengely — a mű. vezető szavaival élve — olyan, mint az új! Sitkéi Béla Árfegyelem - árellenőrzés Egyik ismerősöm nemrég arról panaszkodott, hogy gondos válogatás után végre talált magának egy régóta keresett holmit, nem túl magas nyugdíjából össze is gyűjtötte rá a pénzt Amikor megvette az első osztályú áron kínált portékát, otthon kiderült: a kelme néhány, talán jelentéktelennek tűnő hibáját nem vette észre az áruházban. Egy darabig bosz- szankodott. arra gondolt, hogy az alkalmi áruk boltjában esetleg olcsóbban megkapta volna ugyanezt, hiszen az áru jó, ha másod- osztályú besorolást érdemelne. Az ehhez hasonló kedvezőtlen vásárlói tapasztalatok bizony néha-néha még előfordulnak. Pedig alapvető követelmény az árfegyelem betartása, az árdrágítás, az esetleges tisztességtelen haszonhoz jutás lehetőségeinek szűkítése, kiváltképp akkor, ha a gyártó vállalat már eleve engedménnyel szállítja a selejtes terméket az üzletbe. S, hogy esetenként mégis magasabb áron kerül az árucikk forgalomba? Szerencsére az ilyen ügyek egyre ritkábbak, mert a legtöbbször mindez kiderül, amikor árellenőrzést tartanak. Külpiaci hatások Az Országos Anyag- és Árhivatalban nemrég összesítették az úgynevezett nem konpetitív árak ellenőrzésének tapasztalatait. Az 1980. évi árreform megvalósításával a fogyasztói árpolitikával összhangban, ahol csak lehet a külpiaci árváltozásoknak érvényesülniük kell a termelői árakban, a költségekben és a fogyasztói árakban. Az Árhivatal, az ágazati/ árhatóságok, a helyi árszervezetek és az Országos Kereskedelmi Felügyelőség az utóbbi másfél évben hatezerhétszáz árellenőrzést tartott vállalatoknál és szövetkezetekben, további nyolcvanezer esetben a kisebb egységekben, boltokban, szolgáltatóhelyeken végzett árvizsgálatokat. Betartják-e a jogszabályokat? Az árpolitika minden korábbinál nagyobb, jelentősebb szerepet tölt be a vállalati gazdálkodásban. A fellelt kisebb-nagyobb hiányosságok általában a rossz, illetve nem megfelelő belső szabályozásból erednek. Az árellenőrzések elsődlegesen a jogszabályok betartását vizsgálják. Külön is figyelik, hogy a termelők árváltozáskor eleget tesznek-e bejelentési kötelezettségüknek, és nem jutnak-e tisztességtelen haszonhoz. A sok tízezer árellenőrzés húsz százalékánál az ellenőrök szabálytalanságot fedeztek fel, ezek mintegy fele szigorúbb megtorló intézkedést vont maga után: bűnvádi eljárást, gazdasági bírságot, többségüknél pénzbírságot, fegyelmit. Sok olyan kisebb vétséget is találtak, amelyek ugyan nem növelték az árakat, tehát tisztességtelen hasznot sem hozott a vállalatoknak, mégis felfedte a hibás vállalati árképzési gyakorlatot, a pontatlan belső szabályozást, a naprakész információk hiányát és számtalan adminisztratív hibát. Egyébként az ellenőrzés minden esetben kiterjedt a büntetési eljárások, bírságok végrehajtására is. Gondosan, fegyelmezetten Összességében a korábbi évekhez képest azonban javult az árfegyelem, legalábbis az országos átlag ezt mutatja. Amikor néhány termelő mégis eltér a kalkulált ártól — mégpedig felfelé —, annak oka a versenyhelyzet hiánya, vagyis a vevők nem alkudozhatnak. örülnek, ha megkapják azt, amit venni szeretnének. Más területeken viszont jobban összhangba került az ár és a minőség is, hiszen ma már minden vevő igyekszik a magasabb árért jobb minőséget. színvonalasabb kiszolgálást kapni. A termelőket pedig kötelezték arra. hogy osztályos, hibás cikkre engedményt nyújtsanak. Többségük eleget tesz az árváltozást (emelést) bejelentő kötelezettségének is, ha ezzel az Árhivatal nem ért egyet, annak megvalósítását fél évre felfüggeszti. de későbbi jogosságát is ellenőrzi. A tapasztalatok szerint a gyártók jó részét ez miár önmagában is visszatartja a bizonytalan indokú áremelési szándéktól, előfordul, hogy többen a hathónapi felfüggesztés után visszalépnek A két évvel ezelőtt bevezetett differenciált árrendszer jól funkcionál, gyakorlati megvalósításának türelmi ideje lejárt, s ma már minden gazdálkodótól elvárható, hogy gondosabb, fegyelmezettebb árpolitikát folytasson. A szabálytalanságokat ugyanis a jövőben még szigorúbban fogják elbírálni. Talán egy kicsit messzire rugaszkodtunk el az elöljáróban felvetett napi gondtól, ami valóban sok vásárlót bosszant, rontja a közhangulatot, mégis szükségesnek éreztük e bosszúságok okainak, körülményeinek körüljárását, közgazdasági szemlélettel. Bízva abban, hogy a vállalatok; szövetkezetek megfontoltabbak- ká válnak és jobban szolgálják majd a vásárlói igényeket, szokásokat és érdekeketSz. L Anyagtakarékossági pályázat Az ésszerű anyagtakarékosság megvalósítására pályázatot hirdet az Ipari Minisztérium több más minisztériummal, országos hatáskörű szervvel, és a MTESZ- szel közösen. A pályázat a kormányprogramihoz kapcsolódva a * gazdaságosabb anyagfelhasználást. a fajlagos anyagmegtakarítást eredményező termékszerkezet-korszerűsítést, a gyártmányok és a technológiák korszerűsítését szolgálja. Célja széles körű társadalmi mozgalom kibontakoztatása, az anyagtakarékos szemlélet elterjesztésének elősegítése. A pályázaton részt vehet minden belföldi természetes vagy jogi személy, alkotókotlektíva. A pályaművek díjazására és jutalmazására több mint 1 millió forint áll rendelkezésre.' Az első díj 30 ezer forint, amelyből a bíráló bizottság maximum tízet ad ki. A pályázat beküldési határideje 1983. június 15. A részletes kiírás a MTESZ szakmai koordinációs titkárságán található, illetve postán igényelhető. A Kaszpi-tengenben, egy Bakutól körülbelül 100 kilométernyire északkeletre elterülő kőolajmezőn már megkezdte a próbafúrásokat az eddig legnagyobb fúrósziget, amelynek magassága eléri egy hammincemeletes lakóházét és két piramis formájú pilléren nyugszik, amelyeket körülbelül 70 méter mélyen vertek le a tengerfenékbe. Az építmény platformjáról erős viharban is folytatni lelhet a fúrásokat. A Szovjetunióban újonnan kifejlesztett, helyhez kötött platformok mélyebb fúrásokat tesznek lehetővé, mint a pontonokon úszó fúrószigetek. VALAMI ELKEZDŐDÖTT Kerékpárutak a megyében Jó néhány európai országban, ahol nagy a gépjárműforgalom, de régi hagyományai vannak a kerékpározásnak, igen jelentős lépéseket tettek, s tesznek ma is a biztonságos kerékpárközlekedés megteremtéséért. Az NSZK-ban például 1979-ig 22 ezer, az NDK- ban és Finnországban több ezer kilométer kerékpárút épült. Hazánkban a motorizáció gyors fejlődése szabályosan kiszorította a kerékpárosokat a főútvonalakról, sőt bizonyos adminisztratív intézkedések is születtek a forgalomból történő „kizárásuk” érdekében. Annak ellenére, hogy több száz milliós beruházással új utak, autópályák épültek, kerékpárútra sohasem jutott pénz. A jelenlegi energiaszegény időben azonban egyre többen vállalják a kerékpározást, amely olcsósága mellett még egészséges is. A kerékpározás ma hazánkban rendkívül balesetveszélyes, hiszen a kerékpárút-hálózát — összehasonlítva külföldi példákkal — elenyésző. A kerékpáros forgalom a megyében jelentősnek mondható, hiszen az összforgalomból 15,4 százalékkal részesedik, de magasabb az országos átlagnál is, hiszen az csak 12,5 százalék. S ha már a számoknál tartunk, azt is el kell mondanunk, hogy a kerékpáros balesetek száma — a korábban vázolt indokok miatt — magas, ugyanis száz közúti baleset egy- harmadát kerékpáros okozza, vagy szenvedi el. A megyében a legkritikusabbak azok az útszakaszok, ahol a gépjárművek napi forgalma meghaladja a tízezret, ugyanakkor a kerékpárosok száma nagyobb az ezernél. Bács-Kiskun- ban 25 ilyen útvonalat tartanak nyilván, azonban a legtelitettebb a Kecskemét—Békéscsaba közötti 44-es út megyeszékhelyi átkelési szakaszának a Ceglédi út és az aluljáró közötti része, az 5-ös út kecskeméti átkelési szakaszán a ladánybenei elágazás és a Budai-kapu közötti, valamint a Baj- csy-Zsilinszky út és a Kossá István sétány közötti része, illetve az 52-es kecskémét—dunaföldvári út kecskeméti átkelési szakasza. Hasonlóan veszélyes a kerékpárosok szempontjából az 5-ös út kiskunfélegyházi, az 51-es út bajai és az 53-as út kiskunhalasi átkelési szakasza. Az 52-es út mindenképpen figyelemre méltó, annak ellenére, hogy már kiépített kerékpárút van Kecskemét lakott területének szélétől az Izsáki elágazásig, ám a város széléig való eljutás kerékpárral mindenképpen veszélyes. A kerékpárút megépítése a városban azért is szükséges, mert az 52-es út mellett, Kecskeméttől öt kilométerre egy közkedvelt kirándulóhely van, amelyet nagyon sokan keresnének fel, ha biztonságos lenne kerékpárral a kijutás. Kecskeméten az 5-ös főút ladánybenei elágazás és Budai-kapu közötti szakaszának baleseti helyzetén talán javít az a körülmény, hogy 1982-ben kétszer két sávra bővítették az utat. Szerencsére már tervezi a városi tanács a KPM Közúti Igazgatóság együttműködésével a Széchenyi-lakóte- leptől a ladánybenei elágazásig a gyalogjárdát. Ennek ellenére jó lenne kerékpársávot kijelölni. A 44-es számú út kecskeméti átkelési szakaszán az egyik legnagyobb veszélyforrás az aluljáró, ahol nagy a gépjárműforgalom és szűk a hely. Ugyanakkor mellette helyezkedik el a gyalogos aluljáró, amelyben tilos kerékpározni. Ismét' külföldi példára kell hivatkozni, amely bizonyítja: a gyalogos és a kerékpáros közlekedés vegyítése korántsem olyan veszélyes, mint a jelenlegi gépjármű-, kerékpáros forgalom. Mondani sem kell, milyen nehéz sorrendet javasolni arra, hol épüljön kerékpárút először. Ügy véljük, az átlagos napi forgalom, illetve a baleseti statisztika mutatta „helyezés” figyelembevételével kialakítható a sorrend. Szerencsére a megyében a vezetés, a szakemberek már korábban felismerték a kerékpárút építésének jelentőségét, s 1982-ig épült az 52-es, illetve az 5-ös főút mellett. Az 52-es számú úton Kecskeméttől az izsáki elágazásig, illetve Solton. Lajosmizsén az 5-ös számú főút mindkét oldalán lánckorláttal választották el a kerékpársávot és átmeneti megoldásként Kiskunfélegyházán és Kiskunhalason Is megtörtént az úgynevezett kerékpársávok kijelölése. A közúti közlekedés biztonsága, a kerékpáros forgalom növekedése ma már sürgető tényként szabja meg a kerékpárutak létesítését. Olcsó helyi anyagok felhasználásával a tanácsok és a KPM Közúti Igazgatóság pénzügyi lehetőségeinek összehangolásával a legforgalmasabb és legveszélyesebb helyeken talán még gyorsítani lehetni az ilyen utak építését. Gémes Gábor Fúrósziget
