Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-06 / 4. szám

4 • PETŐFI NÉPE 9 1983. január 6. Ki megy ma vasutasnak? Interjú a MÁV vezérigazgató-helyettesével CSALÁDI ZÁRSZÁMADÁSOK Petőfiszálláson és környékén 9 Szinte természetesnek vesszük, hogy a nagyobb mezőgazdasági közösségek, termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek évente elké­szítik zárszámadásukat. Mennyi forintot'adtak ki,'mennyi volt a bevétel, volt-e olyan ágazat, amelyik veszteségesre sikeredett? Petőfiszállás környékén arra kerestünk választ, hogy a csalá­dok zárszámadása mit mutatott az 1982-es esztendő végén? A vasút ma ;— ahogy monda­ni szokták — „nem a régi”. Már- már közhely, hogy valaha példá­ul a vonatokhoz lehétett igazí­tani az órát. A MÁV pontossá­ga, precízsége, a rend, a tiszta­ság, a vasútnál tapasztalható megbízhatóság és udvariasság „fogalom” volt. A szárnyaskerék, a kék egyenruha a vágyak közé tartozott, a vasúthoz bekerülni az élet nagy szerencséjének szá­mított. Hogy mindez a „mára” mennyire jellemző — erről be­szélgettünk Gulyás Jánossal, a MÁV vezérigazgató-helyettesével. — Kétségtelen, hogy gondok sokasága von redőt a homlokunk­ra. A vasút szinte szünet nélkül a közvélemény figyelmének a középpontjában áll, s ez teljesen érthető, hiszen évente még min­dig milliók állnak velünk kap­csolatban. mint utasok vagy szál­líttatok. Ez a figyelem azonban — véleményünk szerint — azt is jelzi, hogy a vasút sorsa egy ki­csit „nemzeti ügy” is. Vitathatat­lan tény, hogy a vasútnak ma nincs meg az a vonzereje, ami például a harmincas-negyvenes években jellemezte. — Miért nincs meg? — A MÁV a felszabadulás előtt valóban állam volt az államban. Olyan kiváltságokat kínált, mint állandó, biztos kenyér, nyugdíj, betegségbiztosítás, önálló egész­ségügyi ellátás, Utazási és szállí­tási kedvezmény, s még hozzáte­szem azt is: ruha, egyenruha. Az idősebbeknek, s talán a fia­taloknak, is, azt hiszem nem kell részletezni, hogy mit jelentett mindez — akkor. Persze, hogy sor.banálltak egy-egy munkahe­lyért; protekció kellett ahhoz, hogy valaki bekerülhessen a vas­úthoz, s aki bekerült, igyekezett nagyon is megbecsülni magát. Magasra lehetett tenni a mércét a felvételnél. Egy időben mini­mális követelmény volt, hogy katonaviselt legyen a jelentkező, de 'aki ott megfelelt, a megmé­retésnél a vasútnál még kibuk­hatott. Valóságos vasutas gene­rációk alakultak ki, vasutas di­nasztiák ... A felszabadulással a korábbi MÁV-kiváltságok általá­nossá váltak, s ily módon a MÁV egy üzem. egy vállalat, lett, a többi között. Mindig, voltak^ és ma is szép számban vannak, aki­ket , minden különleges kedvez­mény nélkül is érdekel, vonz a közlekedés érdekes, változatos és nehéz világa, s nem elhanyagol­ható volt évekig a hazai és a kül­földi utazási kedvezmény. (Itt megjegyezném: az idei nyári közlekedési ár- és utazási ked­vezményekkel összefüggő intéz­kedések hatását mi is úgy érez­zük, hogy ismét megnőtt az ázsió­ja a vasutasok szabadi egyének.) De tpvábbmenve: az életszínvo­nal . általános emelkedésével mindinkább előtérbe kerültek a mi munkahelyeink árnyoldalai: az, hogy nálunk nincs se éjjel, se nappal, se ünnep, se kará­csony. hegy egyes munkakörök­ben sokat kell túlórázni, hogy a korábbi hibák miatt a kívántnál lassabban tartunk lépést a tech­nikai fejlődéssel, helyenként ki­A hetvenes évek második felé­ben mind nyilvánvalóbbá vált, hogy az addigi vállalati szervezeti rendszer felépítése, működése nem teremt kedvező feltételeket gazdaságpolitikai céljaink eléré­séhez — miután időközben lénye­gesen megváltoztak a gazdálkodás körülményei. E helyzet megváltoztatására a Minisztertanács 198Ó elején egy tárcaközi szervezetet, úgyneve­zett Koordináló Bizottságot hozott létre, amelynek feladata a válla­lati szervezeti keretek átalakítása volt Fő célja' a vállalatok piaci érzékenységének, reagálóképessé­gének fokozása. 1982 nyarán már 10 tröszttel és négy nagyvállalattal kevesebb működött a gazdaságbem. Ezenkí­vül számos vállalatból, trösztből vált le egy vagy több gyáregység, és néhány kisebb összevonás is történt. Mindennek következtében — az összevonásokat is beleértve — 26 korábbi szervezet szűnt meg és 167 új vállalat alakult, illetve alakul (például az AFIT 15 válla­lata). Zala megye kivételével mindenhol emelkedett a vállala­tok száma, a legjobban Heves, Bács-Kiskun. Komárom és Hajdú- Bihar megyékben. Érzékelik a piaci hatásokat Az új vállalatok többségének eddigi működése biztosítja, hogy a célnak megfelelőén a módosult szervezeti keretek kedvezőbb fel­fogásolhatók a szociális körül­mények ... Megismertük tehát azt a fogalmat, hogy „munkaerő- hiány”. Elsősorban a fővárosban és nagyobb városainkban talál­tuk szembe magunkat ezzel a problémával, amely változó mér­tékben gondunk ma is. — Közben azonban a vonatok — ha késéssel is —, de mindig mentek... — Igen, az nagyon lényeges; a vasút soha nem vesztette el olyan mértékben a vonzerejét, hogy az számottevően érzékelhe­tő lett volna a közlekedés lebo­nyolításában, s számos jelből ar­ra következtethetünk, a jövőben csökkennek a munkaerőgondja­ink. Persze, ez nem a véletlenek következménye. A mércét soha nem szállítottuk le az elfogad­ható alá, „akárkit” soha nem vet­tünk fel vasutasnak. Az más kér­dés, hogy új dolgozóink egy ré­sze jobb munkahely reményében rövidebb-hosszabb idő után to­vább áll. Nem volt hatástalan — első­sorban a fiatalokra — a dízel­program, a villamosítás, a nagy­fokú automatizálás; ezekkel, s számos más módon is lényege­sen javítottunk a szociális körül­ményeken. Ma például gyakorla­tilag minden vasutasgyereket el tudunk helyezni bölcsődében, óvodában; az ötödik 5 éves terv­ben 7 ezer 500 vasúti dolgozót se­gítettünk hozzá — valamilyen formában — lakáshoz: tovább nö­veltük saját egészségügyi szol­gálatunk színvonalát, amely a szakkörökben is elismert; egyes munkakörökben nyugdíj-korked­vezményt biztosítunk. No, és ami egyáltalán nem az utolsó helyre kívánkozik: az országos átlag fö­lé emelkedett a vasutasok bére! Szerencsévé még elég hosszan so­rolhatnám. hogy milyen „szépek” vagyunk, ugyanakkor az is nyil­vánvaló, hogy a vasút ma 'em könnyű munkahely. Nyugdíjig zömmel itt ma is csak az marad meg. aki szereti a . mozdony füst­jét”, aki élethivatásának tekinti ezt a Dályát. Ügy gondolom, az elmondottakat igazolják a szá­mok is. — Kérem, idézzen néhány fon­tosabb adatot! — Az utóbbi öt évben a MÁV dolgozóinak csaknem ' a fele ki­cserélődött. Korántsem ilyen ri­asztó azonban a helyzet, ha azt nézzük, hogy a munkaviszonyt megszüntetőknek ugyancsak mintegy a fele nyugdíjas! A tel­jes vasutaslétszám ebben az idő­szakban — az idei prognózist is figyelembe véve — nem egészen tízezerrel csökkent, a csökkenés tendenciája azonban az utóbbi három évben mérséklődött. Né­miképp emelkedik az újonnan hozzánk belépők száma, s így kö­zelít a kilépők és a nyugdíjiba- vonulók együttes számához. 1978- ban például 11 ezren választották munkahelyüknek a Magyar Ál­lamvasutakat, s az idén várható­an körülbelül 17 ezer új „mun­katársunk” lesz. — öt év alatt tízezres csökke­nés?! Tízezer dolgozó hiányzik tehát jelenleg a MÁV-nál? tételeket teremtettek a rugalmas alkalmazkodáshoz: a gazdálkodó egységek közvetlenebbül érzékelik a környezeti — köztük a piaci — hatásokat, s jól alkalmazkodnak hozzájuk. Ez lemérhető volt a fogyasztók ellátásában is. Nyilvánvaló, hogy a módosított vállalati szervezeti rendszert nem végleges állapotnak kell tekinteni. Tovább kell folytatni az ésszerű gazdasági verseny elősegítését a monopolhelyzet megszüntetését, vagy legalábbis jelentős mérsék­lését, hiszen ezek mind a gazdál­kodás hatékonyságának fokozását segítik elő. Ezekhez az egyik leg­fontosabb tennivaló a vállalatok belső irányítási rendszerének kor­szerűsítése. 1983. január 1-tŐl A Minisztertanács a vállalati önállóság és érdekeltség további fokozását, a belső irányítási, ér­dekeltségi rendszer továbbfejlesz­tését, a munkahelyi demokrácia szélesítését kívánta elősegíteni azokkal a közelmúltban elfoga­dott határozatokkal, amelyek 1983. január 1-től a vállalati felügyelő bizottságok tevékenységének fej. lesztését, a vállalati igazgató ta­nácsok jogkörének növelését és a magasabb vezető állású dolgozó kiválasztási és kinevezési gyakor­latának korszerűsítését hivatottak elősegíteni. A. korszerűsítés kétirányú: egy­részt bővül a vállalati bizottságok — Nem, dehogy! Az utóbbi egy, másfél évtizedben, s főleg az el­nyúlt években a munkaerőmoz­gások hatására ugyanis nemcsak arra hoztunk — mint említettem — eredményes intézkedéseket, hogy legjobb embereinket meg­tartsuk, s minél képzettebb, mű­veltebb, e pálya iránt érdeklődő­ket nyerjünk meg. Gépesítéssel, szervezéssel sikerült azt is elér­nünk, hogy a MÁV munkaerő- szükségletét jelentősen csökkent- hettük. Erre egyébként előbb- utóbb a hatékonyabb gazdálko­dás igénye is rákényszerített vol­na bennünket. S nem tekinthet­tünk el néhány szükségmegoldás- tól sem, mint például a túlóra, vagy a tisztképzőseink öthónapos kötelező gyakorlata. Bár ez utób­biról elmondható: a szükségből erény lesz, mert a gyakorlatban is jártas tisztjeivel mindenképpen nyer a vasút. — Végül is: mekkora a lét­számhiány? — Osztottunk, szoroztunk, úgy vázoltuk fel a jövő évi várható létszámhelyzetet, de akárhogy is nézzük, néhány száz dolgozó egyelőre — nincs. — Csupán ennyi? Ez a szám meglepően csekély. Ez azt jelen­ti, hogy ha most hirtelen mond­juk vagy kelezren kopogtatná­nak a MÁV-nál, fel se vennék őket? — De igen. Csak nem az író­asztalok mellé, az adminisztratív létszámot ugyanis csökkenteni szándékozunk. Felvennénk őket például kocsirendezőnek, saruzó- nak, váltókezelőnek, fékezőnek, pályamunkásnak, kalauznak, vo- natvezetőnek. a többi között azért, hogy levegyünk dolgozóink vál­láról a terhekből, hogy a gya­korlatban is mind általánosabb legyen az ő számukra is az öt­napos munkahét. — De — ki megy ma vasutas­nak? — Mindenekelőtt a — fiatalok. Ma a Magyar Államvasutak dol­gozóinak csaknem 80 százaléka 30 éven aluli, a vasút" tehát nem öregszik, örvendetes, hogy a vas­úti szakképesítést nyújtó szak­középiskolák iránt például évről évre nagy az érdeklődés; tavaly is félezer fiatal fejezte be itt ta­nulmányait és 80 százalékuk el js helyezkedett á MÁV-nál. Más szakmákhoz viszonyítva is jő arány ez. A társadalmi tanulmá­nyi ösztöndíjak adományozásá­nak lehetősége már két évtizede jelentős segítséget nyújt a szak- emberhiánnyal küzdő szolgálati ágak munkaerő-utánpótlásához. A múlt tanévben mintegy ezer­nyolcszáz ösztöndíjasa volt a MÁV-nak, közülük több mint 200 egyetemen és főiskolán, csak­nem ezer pedig szakmunkáskép­ző intézetben tanult. Ez évbén erre a célra nem kevesebb, mint 7 millió forintot fordítunk. Jön­nék vasutasnak persze a képzett­ségi, műveltségi sor másik végén levők is, általában a legnehezebb munkákra. De már — más érte­lemben véve — ott sem a „régi" a vasút. A pályamunkások jósze­rivel azt sem tudják, mi az a krampács. Deregán Gábor felügyeleti és ellenőrzési funkció­ja, másrészt az ellenőrzés és az ér­tékelés tapasztalataira támaszkod­va a vállalat működési irányát befolyásoló, orientáló tevékenysé­get fejthetnek ki. Amellett, hogy a jövőben széle­sebb körben lehet pályázat útján elnyerni a vezetői állásokat, illet­ve bevezetik a meghatározott ide­jű vezetői kinevezések gyakorla­tát, azzal is bővül az igazgatók jogköre, hogy a jövőben helyette­seik fölött ők gyakorolják a mun­káltatói jogkört —, s ezzel széle­sedik a felelősség megosztása. Ugyanakkor erre a területre is kiterjed a felügyelő bizottságok hatásköre, tehát a vezetőkiválasz­tásban erősödnek a demokratikus vonások. Véleményező fórum Ezt az igényt fejezi ki az a ha­tározat is, amelyet a Miniszterta­nács, a SZOT Elnöksége és a KISZ KB Intéző Bizottsága együt­tesen fogadott el, s amelynek cél­ja szintén a munkahelyi demok­rácia továbbfejlesztése. Ennek legfontosabb vonása az, hogy — bizonyos szűk és megha­tározott kör kivételével — vala­mennyi vezetőre kiterjeszti a kü­lönböző szakszervezeti fórumok véleményezési jogát. Ezek az intézkedések ismét je­lentős lépést jelentenek a vállala­ti belső mechanizmusok korszerű­sítésében. Á T. □ □ □ A helyi Petőfi TszJben Hegedűs Pál a háztáji szervező. Kocsival épp útnak indult volna, amikor kerestük. Azt azért megtudjuk, hogy azok, akik tavaly piacon vásárol­ták a malacot, s úgy hizlalták a sertést; ráfizették. Nem véletlen tehát, hogy Hegedűs Pál is tart anyakocákat. Most négyet- Volt, amelyik tizenötöt fialt, tizenné­gyet nevelt, de a legbüszkébb a „Kicsire”, a Kahyb sertésre, ame­lyik a tizenkettőből tizenkettőt nevelt fpl. V Hegedűseknél az asszony a nyúlt elelős. A négy ú'j-zélandi fajta anya- nyúl is hozott a konyhára. Több mint száz vágni való nyulat ad­tak el a fölvásári ónak, csaknem 10 ezer forintért. A nyúltáp, a here, a sárgarépa értékét, ha le­számítjuk, akkor is marad tisz­tán 5 ezer... Nem titok, hogy a háztájiban a búza és a kukorica jól fizetett. A termény jelentő® részét otthon a jószágokkal etették fel. A kert­ben termett őszibarackból, almá­ból. körtéből pedig jutott a kör­nyező boltok vevőinek is... Szinte természetes az a kérdés, hogy a háztájit mennyire segíti a termelőszövetkezét? — Ami támogatást a törvény megenged, azt megkapjuk — mondja Hegedűs Pál. — Fuvar- térítést a szállításnál, lucernát lá­bon fizetjük ki és sorolhatnám . •. Czombos Ferenc tanyája mesz- sze esik a falutól. Nem bőbeszé­dű ember, de azt elmondja, hogy Zsófi, a magyartarka tehén 4 ezer liter tejet ad. Azt ijs, hogy Petyke, a szintén magyartarka és Holstein F 1-es leszármazott­ja jól fizet, ha tejről van szó. Sőt, hogy a borjúkért szép pénzt kaptak. Nem volt könnyű kiszedni a gazdából: a tehéntartásért jár az államtól évente 8 és fél ezer fo­rint. Aztán szépen lassan „araszo­lunk” a Zárszámadásban • A 900 négyszögöl kukoricás 30 mázsa tólövet adott. A pritaminpaprikán is volt ötezer forSmlt haszon. A Hallani, hogy mostanában egy - re-másra hagyják ott a munkás- szállókat a fizikai dolgozók, ki­lépnek a vállalattól, I inkább la­kóhelyükön vagy ahhoz közel ke­resnek állást. Háromszázezer tá­volsági ingázó van az országban, akik hetenként vagy havonként egyszer utaznak haza. Óriási ez a szám, lehetetlen, hogy minden­ki el tudjon helyezkedni abban a városban, községben, ahol a lakása van, mert a településeken a munkalehetőségek nincsenek arányban a keresőképes lakos­sággal. Ettől függetlenül' bizonyos mértékű visszaáramlás tapasz­talható. Mindenesetre a munkás­szálló-tulajdonos vállalatoknál már felvetődött a kérdés: hogyan lehetne lassítani a létszámcsök­kenést, mivel lehetne ott marasz­talni a munkásszálló lakóit. Sem­mi esetre sem azzal, hogy a té­vét színesre cserélik, a műanyag tányérokat porcelánokra. De pél­dául megpróbálhatnának egy ol­dottabb, családiasabb házirendet bevezetni. négy anyadisznó sem ráfizetés. Aztán szinte csak „sallang’’ gya­nánt: a hetven baromfi már ki­egészítés ... — Elégedett, Feri bátyám? — Igen. S kérdezze azt is, hogy elég-e? Mert azt felelem arra is, hogy igen. Azért, mert jut a gye­rekeknek is- Nem iszom, nem dohányzom, ruházkodásira sincs igényem, mondja meg, hova te­gyem a pénzt?... □ □ □ Czakó Balázs, a helyi termelő- szövetkezet gépkocsivezetője. Hangos „hallókkal” keressük a falubéli házban. Nagy nehezen kerül elő a hegesztőpisztoly mel­lől. Elmondja egy szuszra, hogy nem csupán a fizetésiéből él- Hisz évente az alig több mint 25—30 ezer forint. A jövedelme másik részét háztájiban tartott malacok adják. Hat éve kertész is. A 400 négyzetméteres négy sátorban 20 Hl ezer csomó retket, valamint pa­radicsomot, paprikát, s karalábét nevel. A korai burgonya is volt legalább hét mázsa. Keressük a jövőt. Azt mondja: — Ugyanez lesz a következő, 1983-as esztendőben is. Bár, el­várják tőlünk, hogy a retek cso­mója ne legyen öt forintnál több. de ha papírt, ceruzát veszek elő, könnyű kiszámítani; ennyi lesz csak az energiaköltség!... □ □ □ Vereb Ferenc tanyája messzire látszik az útról. László Imrétől, a petőfiszállási Petőfi Termelőszö­vetkezet elnökhelyettesétől tu­Ki érti, hogy az ugyanannál a vállalatnál dolgozó házaspárnak miért kell külön laknia: az asz- szonynak a női szállón, aki fér­jét legfeljebb a társalgóban fo­gadhatja. A férfi szállóban sincs semmi keresnivalója a hitvesnek. Erényes megoldás, bár nem hin­ném, hogy erkölcstelenül hatna, ha egy-egy emeleten lennének házastársi szobák is, s együtt lak­hatna férj és feleség. Sőt, ott ahol nincsenek kihasználva a munkásszállók, a lakásra váró; gyűjtő fiataloknak meghatározott időre kiadhatnák az üres szobá­kat. Amennyiben a vállalatnál nincs igénylő, úgy a tanácsokkal együttműködve jelölhetnék ki a bérlőket. Idegeneket a házba? — hallom máris a felhorkanást. Talán egy új lakóépületben, garzonházban születésük óta ismerik egymást az emberek? Éppen ez a nyitott­ság tömé meg a merev, rideg hangulatot. Mint ahogy egyes pszichológusok azt sem tartják helyesnek, hogy az öregek egy • Czakó Balázs jövőre is fóliá- zik. dóm, hogy egy egyszerűségéről, praktikusságáról híres tanyába érkezünk majd- A látottak iga­zolják őt. Négy cölöpre néhány lécet ráknak, azon meg széna van, s alatta hízók sokasága. Szinte „költség nélkül” termelik a húst. a homoki földművelők le­leményességével. Évente 42 hízót adnak le, s mellette jut még szo­pós malac a piacra is ... Oitrom, a magyartarka tehén nyolcéves. Korábban is adott 20—25 liter tejet napjában. A túrót, a tejfölt pénteken a félegyházi piacon adják el. A háztáji föld is rekorderedmé­nyeikkel fizet. Az a „néhány négy­szögöl” 45 mázsa kukoricát, 25 mázsa krumplit is ad. Azért is, mert locsolták- Nagy haszonnal szoligái a tanyavégi aprócska tó. Szinte természetes, hogy Czom- bos Ferenc a kis „magyar tenger” vizét nemcsak öntözésre használ­ja, hanem halat is telepített bele. Büs2ike arra, hogy halért nem kell mennie a városiba. Ha neki, vagy a vendégeinek kedve szoty- tyan egy jó hallére, akkor csak előkapják a peca'botot, s némi csalival máris partra mentik a bog-rácsba valót. Sok mindenről beszélgetünk. Többek között arról is, hogy mi az, amivel elégedetlen. — Azt írja meg, hogy nem le­het négyágú vasvillát -kapni ... Szabó Pál Miklós fedél alá, nyugdíjas házakba köl­tözzenek, mert ennek személyiség- romboló hatása lehet. Hasonlóan befolyásolhatja az építőipari munkás közérzetét is, hogy este megint azokat látja maga körül, akikkel egész nap a betont ke­verte, zsaluzott, aszfaltozott, fa­lazott. Közelítsük meg gazdasági ol­dalról is a kérdést: azzal, hogy a munkásotthonok ' homlokzatáról a vállalatok levették a „télt ház” táblát, még a fenntartási költsé­gek nem csökkentek. A teljes üzemeltetés kiadásai szépen le­faragnak a nyereségből, növelik az önköltséget. A piaci mechaniz­mus, a verseny előbb-utóbb kény­szeríteni fogja a vállalatokat ar­ra, hogy a felesleges terhektől szabaduljanak, vagyis, ha csak a munkásszálló felére van szükség, az épület többi részét majd más­ként hasznosítják: szakmunkás­tanuló -kollégiumiként, vagy bér­be adhatják utazási irodáknak, mint turistaszállót. Horváth Anita Korszerűbb szervezet — rugalmasabb alkalmazkodás • Czombos Feri bácsi a lovaira büsz­ke. • Vereb Fe- rencék ta­nyáján no­mád körül­mények kö­zött is gya­rapodnak a hízók. Mire jó a munkásszálló?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom