Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám

1983. január 29. • PETŐFI NÉPE • 3 EGY VIZSGÁLAT NYOMÁBAN mihez ad kölcsönt az otp? (n.> Betegellátás városon és falun Az orvostudomány és az orvosi technika fejlődése, a medikális költségek növekedése, valamint az ellátás iránti fokozódó igé­nyek egyaránt sürgették a gyógyító munka hatékonyabbá téte­lét. A gyógyító-megelőző ellátás egységének megteremtésével kapcsolatban az egészségügyi intézmények működését, az integ­ráció eredményességét és hatékonyságát időről időre megvizs­gálják abból a célból, hogy megismerjék a lakosság véleményét: W Hetényegyháza lakóinak orvosi ellátását a korszerű rendelő és a szolgálati lakások megépítése nagymértékben javította. Fejleszthető lakások, felújítás elégedett(ebb)ek-e az ellátással. Zsúfoltság a rendelőintézetekben ­Az integráció kezdetétől eddig eltelt hat esztendő tapasztalatait összegezte az az átfogó — 11 me­gyei Népi Ellenőrzési Bizottság bevonásával készült, 32 kórház- rendelőintézéti egységre kiterjedő — vizsgálat, amely a gyógyítóhe­lyek egyharmadának tevékenysé­gébe nyújt bepillantást. Az ered­mények hitelességét erősíti, hogy a megszervezett 115 ankéton 1200 egészségügyi dolgozó számolt be tapasztalatairól, az érdekelt taná­csi és egészségügyi szakigazgatási vezetőket pedig személyes beszél­getéseken hallgatták meg. A leg­leleményesebb, egyben az ellátást illető legközvetlenebb tapasztala­tokat azonban a több mint ezer betegnél végzett, igen alapos eset­tanulmányok adták. A vizsgálat folyamán szervezett ankétokon 1500-;an nyilvánítottak véleményt: minden harmadik hozzászóló ér­tékelte pozitívan az egészségügyi ellátást. Kedvezőbb az ellátás meg­ítélése a városokban, mint a köz­ségekben. A kritikák csaknem négyötöde a szakrendelésekkel függ össze, ennél jóval kevesebb elmarasztaló szó érte az alapellá­tást és a kórházakat. Úgyszólván általános a rendelő­intézeti zsúfoltság, a sokszor in­dokolatlannak tűnő hosszú vára­kozási idő miatti elégedetlenség — elsősorban ezek után ítéli meg a lakosság az egészségügyi szolgá­lat munkáját. Bevált a „forgó-rendszer” A járóbeteg-ellátás ennek el­lenére, tagadhatatlan, eredménye­ket mutathat fel. Nagyban javult a színvonal a „forgó-rendszer” bo\ ecetesével, amelynek lényege a iendelcintézpti és a kórházi or­vosok változó munkahelyen tör­ténő foglalkoztatása. Az orvosok fele 1—3 havonta, egyötödük he­tente egyharmaduk naponta ta­lálkozik így a betegekkel, illetve panaszosokkal. A rendelőintézeti orvosok nagy többsége érzékeli és — a beteg javára — hasznosítja ennek szakmai előnyeit. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a rendelőintézetekben egy­re több az úgynevezett „befejezett ellátás”, csökkent a kórházba utal­tak száma. A betegek látják elő­nyét annak is, hogy rendelőinté­zeti leleteiket a kórházak zömé­ben már elfogadják, csökkent a feleslegesen ismétlődő, olykor kel­lemetlen vizsgálatok száma. Miután az integráció nem egy­szeri döntést, hanem állandó meg­újulást, fejlődést, okos szervezési intézkedések folyamatát igénylő és feltételező munkamódszer, kü­lönös figyelmet érdemel, hogy pillanatnyilag a lakosság mind­össze 27 százaléka mondott pozi­tív véleményt a szakrendelésről. Általános gond. a reuma, orthopé- dia, szemészet, az orr-fül-gége-el- látás szakrendeléseinek megfelelő megoldása. 160 milliós betegforgalom A már említett zsúfoltság miatt nem követhetik egymást tervsze­rűen a vizsgálatok, amelyek ily módon sokszor több napot vesz­nek igénybe, s az is gond, hogy az ellátási területek nem mindig igazodnak a közlekedési lehetősé­gekhez. A cél, a feladat egyértelmű: a különböző ellátási szintek együtt­működésének további javítása an­nak elérésére, hogy a beteg kellő időben hozzájuthasson a számá­ra szükséges, állapotának megfe­lelő és szakmailag indokolt, kor­szerű gyógyító-megelőző ellátás­hoz. A járóbeteg-ellátas kérdései­nek értékelése alapján a szakma számára nyilvánvaló, hogy a jö­vőben is megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel ez a terület. A VI. ötéves terv szakmapolitikai irányelvei megfelelő útmutatást adtak ebben a kérdéskörben is, azonban gátolja a munkát, kés­lelteti az eredményt, ha az adott helyen az osztályvezető főorvos nem (mindig) érzi kötelességének szakterületén a járóbeteg-ellátás irányítását. A lakosság egyre többet talál­kozik orvossal, a gyógyító ember­rel; az intézmények betegforgal­ma elérte az évi 160 milliót. Az egészségügyi dolgozók száma az utóbbi évtizedben 146 ezerről 207 ezerre növekedett — ugyanezen idő alatt az egészségügy évi mű­ködési kiadása 7 milliárdról 21 milliárd forintra emelkedett. Or­szágszerte mind ésszerűbben, meggondoltabban gazdálkodnak a nemzeti jövedelem egészség­ügyre szánt 3,9 százalékával. Mostanában méltán esik sok szó a takarékosságról, a gazdaság, a termelés tartalékainak feltárásá­ról. Az egészségügynek is vannak mozgósítható energiái. Ahogy az élet, a' társadalom, a munka más területein, az egészségügyben is megnőtt az emberi tényezők sze­repe, mert a beteg bizalma, orvos iránti becsülése, az ápolás-gondo­zás légköre magában a gyógyítás eredményességében hasznosuló többlet. G. R A lakásépítés, -vásárlás hitel­feltételeit ismertető sorozatunk­ban írtunk már az általános el­vekről, legutóbb pedig az új la­kások építésével, vételével kap­csolatos tudnivalókat, a különbö­ző formában és mértékben igé­nyelhető kölcsönöket vettük számba. Most egy másik, hason­lóan fontos területtel foglalko­zunk. Félkész-akció A magánerős lakásépítés tér­hódításával, valamint a szerve­zett építőiparnak a korábbinál erőteljesebb közreműködésével előtérbe került a sokáig vajúdó félkészház-akció, és egyértelmű­vé vált a kölcsöntámogatás sza­bályozása is. Ez az építési mód — mint azzal már lapunkban is többször foglalkoztunk — mind­két fél számára kedvező. A vál­lalat, a szövetkezet a maga tech­nológiájával gyorsan összeszere­li a szerkezetet — egyúttal fel­használja, eladja saját termékét —, az építtető pedig vállalja a befejezést — esetleg már részt vesz az előkészítésben is — men­tesítve a nagyüzemet a szűk keresztmetszetet és viszonylag hosszú időt jelentő szakipari munkák elvégzésétől. Ez termé­szetesen érték, s a takarékpénz­tár is elszámolja pénzben az el­végzett munkát, amely így a sa­ját erőt növeli. Külön is figyelmet érdemelnek a többszintes, soklakásos házak, amelyeknél saját munkavégzés esetén is gondoskodni kell arról, hogy az összes lakóegység egy­azon véghatáridőre készüljön el. Az OTP a kalákamunkát a költségek elemzésekor figyelem­be veszi — a reális mértékig —, függetlenül attól is, hogy azt az alapozási, vagy befejező munkák­nál teljesíti-e a tulajdonos (vagy rokonsága, megbízottja). S mint, hogy így nagyobb a saját erő, adott esetben kedvezőbb, maga­sabb összegű lehet a megítélt kölcsön is. Egyébként az építés­sel kapcsolatos általános hitelezé­si feltételek érvényesek erre a formára is ... Több lépcsőben ... akárcsak a szintén újdon­ságnak számító, fejleszthető há­zak építésekor. Ha a több ütem­ben megvalósuló lakóház e]ső egységének kivitelezéséhez igény­be vett kedvezményes kölcsön nem éri el az engedélyezhető fel­ső határt, akkor a későbbiekben — a családlétszám, az anyagi le­hetőségek függvényében — mód van arra, . hogy kiegészítésként újabb kölcsönt kérjen a tulajdo­nos, mégpedig az adott időben érvényes feltételek szerint. Ha ez a pénz nem lenne elég a ház bővítéséhez, úgy az általános elő­írásokat követve a 8 százalékos kamatozású bankkölcsön is igé­nyelhető. Az itt leírt, több lépcsőben ké­szülő lakás megoldást jelenthet az alacsony jövedelműeknek, első­sorban a fiatal házasoknak. Az építkezésre azonban a takarék-' pénztár csak akkor engedélyezi a kölcsönt, ha már az elkészülő első lakrészre is kiadható a hasz­nálatbavételi engedély. Az vi­szont kedvező, hogy — ha a gaz­da gondolja —, öt éven belül is elkezdheti a bővítést, s éhhez meg is kaphatja a további kölcsö­nöket. Átalakítás, tetőtér-beépítés OTP-hitel adható azoknak is, akik vállalkoznak régi ingatla­nok felújítására, vagy a diffe­renciáltabb kínálatot is megte­remtő munkákra — lakások ősz- szevonására, megosztására,' le­választására, bővítésére. Kölcsön­nel segítik a közművesítést, az üdülők lakássá alakítását, s kü­lön is támogatják a fűtőenergia megtakarítását eredményező korszerűsítést — így a hőszige­telést, és a fűtőrendszer átállí­tását. A költségek legkevesebb 30 százalékát saját erőből kell fe­dezni, míg a kedvezményes köl­csön (3 százalék kamat, legfel­jebb 15 év lejárat) 70 százalék lehet, de nem több, mint 100 ezer forint. Különleges esetben, ha a hőszigetelést és a fűtés kor­szerűsítését is egyidejűleg elvég­zik, 150 ezer forint is adható — alacsony jövedelműeknek kivéte­lesen 20 évi visszafizetéssel. Az átalakításokhoz is fel lehet használni munkahelyi kölcsönt, ez azonban nem csökkenti a kö­telező előtörlesztés összegét. Ha indokolt, a 70 százalékos határon belül adható 6 százalékos kamat­ra bankkölcsön is. Az állami tulajdonú ház tető­terének beépítéséhez, emelet-rá­építéshez is segítséget ad a taka­rékpénztár. A költségek 50 szá­zalékáig, maximum azonban 150 ezer forintig engedélyezhető kedvezményes kölcsön, 25 év le­járattal. Ezt kiegészítheti 50 ezer forint bankkölcsön (10 évesvisz- szafizetés, 6 százalékos kamat) — az erre érvényes alaposabb el­bírálás alapján. Váczi Tamás f>> * »a*,.. STT"’* ■#•*>« Tompán egy épületben kapott helyet az orvosi rendelő, a gyógy­szertár, illetve a szolgálati lakás. (Pásztor Zoltán felvételei) A JÓSZÁGÁLLOMÁNY ÉRTÉKE: 200 MILLIÁRD FORINT Befejeződött az állategészségügy és az élelmiszer-ellenőrzés átszervezése A megyékben és a fővárosban megkezdték működésüket a Mi­nisztertanács határozatára létrehozott állategészségügyi és élel­miszer-ellenőrző állomások. Az intézményrendszer átszervezésé­ről és annak várható eredményeiről dr. Glózik András, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője adott nyilatkozatot az MTI munkatársának. Az átszervezéssel az állategészségügy és az élelmiszer-ellenőr­zés országos és területi intézményeit vontuk össze azért, hogy a területi államigazgatás egységesebb rendszerben és eredménye­sebben működhessen — mondotta a főosztályvezető. — A me­gyei szervezetek korszerűsítésénél arra törekedtünk, hogy a köz- igazgatási határokon belül lehetőleg egy helyen foglalkozzanak ^ a különben amúgy is szoros kapcsolatban lévő szakigazgatási, el­lenőrzési stb. teendőkkel, megkönnyítve ezzel is az állattulajdo­nosok, állattartók, élelmiszer-feldolgozók és kereskedők dolgát. LEGNÉPSZERŰBB A HÁRY JÁNOS Kodály és Szlovákia Az átszervezés egyik ^tlapelve az volt: bár a termelőket saját jól felfogott érdekük Is ösztönzi a gazdaságosabb, jövedelmezőbb termelésre, és. így értelemszerűen kevesebbszer kerülnek összeütkö­zésbe a hivatalos megkötöttsé­gekkel, mégis alapvető követel­mény az igazgatási eszközök fenntartása is. Számos esetben ugyanis a társadalom igényeit csak hatósági útop lehet közvetí­teni, és az exportkövetelmények­hez való alkalmazkodást is segí­tik a hivatalos előírások, kötött­ségek. Az egységes szempontok alapján működő hatósági intéz­mények rendszere az állami ki­adásokat is csökkenti; az állat­egészségügyi szolgáltatások jó része ’ ugyan továbbra is ingye­nes, más részükért viszont fizet­ni kell. Az évente mintegy fél- milliárd forint értékű állategész­ségügyi központi kiadásokat csökkenteni lehet, éspedig anél­kül, hogy bármilyen engedményt tennének az állategészségügy és az élelmiszer-ellenőrzés követel­ményeinek rovására. Az összevonással laboratóriumi központok jöttek létre, ezeket széles körben használhatják majd a mezőgazdasági nagyüzemek. Előny az is, hogy csökkent a pár­huzamos ellenőrzések száma, mi­vel a MiÖM, az Egészségügyi Mi­nisztérium, illetve a Belkereske­delmi Minisztérium általában jó- előre egyeztette a hivatalos el­lenőrző intézmények és eljárások rendjét. Az új rendszerben ter­mészetesen tovább dolgoznak a KÖJÁL-ok, a tanácsi élelmiszer­ellenőrző szervezetek, és például a K1ER1MI, ám a közös program­mal lényegesen csökkenteni le­het az állattenyésztőknek, -tar­tóknak és az élelmiszer-feldol­gozóknak sokszor zaklatásnak tűnő ellenőrzések számát. Az átszervezett intézményrend­szer lehetővé tette a foglalkozta­tottak számának csökkentését; 330 állatorvos került közvetlenül a termelői gyakorlatba a korábban külön-külön tevékenykedő inté­zetekből. Változatlanul fenntart­ják az állatkórházak rendszerét; 32 állatkórház működik az or­szágban, ezeket — a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelően — mindinkább kor­szerű műszer- és mozgóegységek­kel látják el. Az állatorvosi szol­gálat szakemberei a telepeken nagyobb műtéteket is elvégez­hetnek, és gondoskodhatnak a gyógyítás feltételeiről is. Az összevont intézmények vál­tozatlan színvonalon garantálják a nemzeti vagyon jelenfős részét kitevő, mintegy 200 milliárd fo­rint értékű állatállomány egész­ségének feltételeit. Várhatóan ha­tékonyabb lesz majd a gyógysze­rek felhasználása, miután jól képzett állatorvosok kerültek a gyakorlatba. Ez további megta­karítást hozhat, hiszen évente 850—900 millió forintot tesz ki az állatgyógyászati készítmények beszerzésére fordított összeg, és további 250—300 millió forint ér­tékű oltóanyagot használnak fel a nagyüzemek és a kistermelők. Az ellenőrzés rendszerében to­vábbra is működnek majd az élelmiszer-feldolgozó üzemek ál­lategészségügyi kirendeltségei, a helyszínen képviselve a fogyasz­tói érdekeket. Az úi intézmény- rendszer a termelők hivatalos teendőit egyszerűsíti, és szakmai munkájukat is könnyíti azzal, hogy az ellenőrzés adatait meg­határozott időnként visszajuttat­ják hozzájuk, s igy lehetővé válik a hibák, hiányosságok gyors ki­javítása — mondotta befejezésül a főosztályvezető. Anna Jonásová gálántai könyv­táros felnőtt fejjel tanulta meg nyelvünket. Az olvasók és a ma­gyar kultúra kedvéért, így mond­ta, amikor az ottani centenáriumi ünnepségeken átadta az általa összeállított A zene mindenkié cí­mű bibliográfiát. Első részében Kodály Zoltán Szlovákiával kap­csolatos művelt sorolta föl. Az Ethnographia hasábjain 1905-ben megjelent Mátyásföldi gyűjtés az első bibUográfiai tétel. Itt közli az összefoglaló, gyűjteményes tanul­mánykötetek adatait. „A partitú­rák” részben külön csoportosítot­ta a Galántai táncok kiadásait. Megtudható a kiadványból, hogy Csehszlovákiában először 1951-ben készítettek lemezfelvételt a világ­hírű kompozícióról. A Források Kodály Zoltánról cí­mű második részben a Nagyszom­bati Érseki Főgimnázium 1899 1900-as évkönyve az első té­Második éve működik zenemű­vészeti szakközépiskola Kecske­méten, a Kodály nevét viselő ének-zenei iskola tagozataként. Az ország egyik legfiatalabb kö­zépfokú zeneoktatási intézményé­nek kezdő lépéseit aktívan támo­gatta annak idején a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szak- középiskola: a nagy múltú intézet — az egykori Nemzeti Zenede utóda — tanárai segítő tanács­adókként voltak jelen az első fel­vételi vizsgákon. A két iskola kapcsolatának újabb, figyelemre méltó eseménye lesz az a hang­verseny, amelyet a fővárosi in­tézet ad január 30-án, vasárnap este hat órakor az Erdei Ferenc Művelődési Központ előcsarnoká­ban. Ezen Purcell: Dido és Aeneas című operáját adja elő a buda­iéi. A bibliográfia egyebek között felhívja a figyelmet Mórocz Ká­roly és Ágh Tibor Pozsonyban ki­adott Kodály nyomában című fon­tos kiadványra. Igen gazdag a Kodály 'kapcsolata Galántával és Nagyszombattar, a Kodály és a szlovák zene című szakasz. A zene mindenkié révén1 köny- nyen tájékozódhatunk a galántai Kodály-napok irodalmáról, Zá- reczky László és mások emlékőr- ző munkálkodásáról. Huszonnyolc közlemény adatait tünteti föl a Kodály zenepedagógai koncepció­ja szakasz, noha csak szlovákiai szakemberek cikkeit, tanulmá­nyait vették figyelembe. Áttekintést kaphatunk a szlová­kiai magyarok, zenei kultúrájáról, kórusairól, rendezvényeiről is. An­na Jonásová felsorolja a slovens- kói Kodály-nekrológokat. A Háry János és a Galántai táncok a legnépszerűbb a hegyes pesti szakközépiskola vegyeskara és zenekara (vezető tanárok: Vg- rin Gábor, illetve Kemény Endre), az ének-tanszak növendékeinek közreműködésével. Az előadást Szabó Tibor, az intézet igazgatója vezényli. Henry Purcell, az angol zene­művészet máig egyik legnagyobb egyénisége 1689-ben zenésítette meg a Karthágói királynő és a trójai háborúból megmenekült hős szerelmének tragikus történe­tét. Alapjául Vergilius: Aeneis című eposzának negyedik éneke szolgált, meglehetősen szabad fel­dolgozásban és az előadási kö­rülményekhez illő terjedelemre tömörítve. A mű ugyanis eredeti­leg egy iskolai előadás céljára ké­szült, de jelentősége messze túl­nőtt a bemutató alkalmán. köztársaságban, mint ez megálla­pítható a bibliográfia harmadik részéből, a Kodály-művek bemu­tatóiról írt cikkek jegyzékéből. Aki arra kíváncsi, hogy a pozso­nyi rádió milyen felvételeken őr­zi a magyar zeneszerző koncep­cióit, az bőséges tájékoztatást kap A zene mindenkié galántai kiad­ványból. Minden elismerést megérdemel az irodalmi alkotásokkal — töb­bek között Illyés Gyula „kecs­keméti” Kodály-versének magyar és szlovák nyelvű szövegével — gazdagított kiadvány. Természe­tesen megnevezhetnék néhány olyan művet, amelynek helye lett volna a bibliográfiában, néhány névelírásra, betűhibára is buk­kantam. Így is őszinte elismerés illeti a kezdeményező könyvtárat és Anna Jonásová bibliográfust, mert a sokszorosított könyv- és cikkjegyzék kitűnően megfelel céljának: érzékelteti a hajdani galántai Kisdiák életművének szlovákiai kötődéseit, hatását. H. N. ' A mostani, hangversenyszerű előadás lehetővé teszi,, hogy — a színpadi játék és a tánc látványa nélkül — a közönség magára a zenére, a zenei megvalósításra koncentráljon, arra, ahogyan egy mai növendékegyüttes és növen­dékszólisták élik át és tolmácsol­ják Purcell életművének egyik legcsodálatosabb, régi századok üzenetét ma is eleven szépséggel közvetítő darabját. Érdemes emlékezetünkbe idéz­nünk azt a közismert tényt is, hogy a Didó és Aeneas hazánk­ban először Kecskeméten hang­zott el, Vásárhelyi Zoltán itteni működésének egyik kimagasló eseményeként 1933 áprilisában, éppen fél évszázada. Purcell-opera Kecskeméten

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom