Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-28 / 23. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1983. január 28. HÁZUNK TÁJA Galambtartás felső fokon Még nem is olyan régen az al- földi. tanyák, falvak, városok képéhez elmaradhatatlanul hozzátartozott a házak felett köröző galambcsapat. Tipikus síkvidéki galambfajta repkedett a magasban: a keringő — jó néhány változata — nevében is őrzi eredeti előfordulási helyét: alföldi, kecskeméti, félegyházi... Napjainkban egyre kevesebben, de még így is szép számmal tartanak otthon a ház körül galambot. Az egyik kecskeméti egyesület — a 97. számú — holnap és holnapután rendez galamb- és díszmadár-kiállítást a Szakszervezetek 'Megyei Tanácsának Rákóczi út 3. szám alatti művelődési házában. Az egyesület legismertebb tagja Borbély Zoltán, aki a közelmúltban kapta rrieg az aranykoszorús mestertenyésztő címet. Ezt egyébként a Kecskeméti keringő galambfajta szelektálásával érdemelte ki. Otthonában, a kecskeméti Kossuth körúton kerestük fel, Szélest Imrével, az egyesület elnökével. Kísérőm otthonosan nyomta le a kilincset. A hagyományos építésű házban, a száraz kapubejárón túljutva barna, fekete, fehér, egyszínű, s tarka galambok sokasága turbékolt, csipegetett a kö- vézétt udvaron. Jobbról, balról galambházak. Építőjük, s a szép mgdarak tulajdonosa, Borbély Zoltán éppen az egyik házból bújt elő, vizet öntött az itatóba. A bemutatkozás után még jó ideig tébláboltunk a galambok körül, a két galambász pedig egy- re-egyre rámutatot, s mondta: — Látod Imrém, ez hozta a nagydíjat legutóbb ... Számomra egyformák, csak színük más, esetleg testtartásuk különböző. Miután „kicsodálkoz- tuk” magunkat, házigazdánk a hátsó traktus^egyik ajtaját nyitva invitált beljebb. — Ezt meglepetésnek szántam, ezért nem is szóltam előre — kattintottá a villanykapcsolót Szé- lesi Imre. Az ötször ötméteres szobában néhány üvegezett ajtajú szekrény, a falakon szinte minden tenyérnyi helyen oklevél. A vitrinek kupákkal, serlegekkel, vázákkal tele. — Ez olyan klubféle — fűzte hozzá Borbély Zoltán. ---.Itt szoktunk találkozni, megbeszélni; az egyesület ügyes-bajos dolgait. Az oklevelek, elismerések java része föl sem fér már a falra — s szavait bizonyítva nyúlt az egyik szekrényfiókba. — Hogy lesz valakiből galambász? — faggattam a kezdetről. — 1935-ben édesapám barátja megajándékozott egy pár galambbal. Így kezdődött. Azt mondhatom, hogy 47 év munkájával sikerült elérnem azt, amit egy galambász Magyarországon a legtöbbre becsül: tavaly megkaptam az aranykoszorús mestertenyésztő elismerést. — Nekem — ha szabad így fogalmazni — a kedvencem a Kecskédé ti keringő. Van más ga- lámbfajtám is, de én az előbbit S Szélesi Imre és az aranykoszorús mestertenyésztő, Borbély Zoltán már hónapokkal ezelőtt megkezdték a verseny szervezését. szeretem. Szép az orra, a feje, a színváltozatai, a tartása. Általában — ha a tenyésztői munka is érdekli — mindenki más tulajdonságok szerint szelektál. Én leginkább a szép alakot kedvelem. Nagyon kevesen tartanak már tiszta tenyészetet, ehhez megszállottság kell... Megtudtam, hogy az udvaron más állatnak nincs is helye. A csirkék, tyúkok ketrecbe zárva várják sorsuk beteljesedését. Virág is alig van, hiszen zsenge levele kedvelt galambcsemege. Macska, kutya természetesen a házból kitiltva. A szórakozáson, a hobbin, a hasznos időtöltésen túl természetesen anyagi haszna is van a galambtartásnak. Amikor erről kérdeztem, egy történettel válaszolt. — Mennyit ér egy-egy galamb ? Erre nehéz válaszolni, annyit, amennyit adnak érte. Egy alkalommal beállít hozzám egy ismeretlen. Mondja, hogy innen meg onnan jött, látta a kiállításon az egyik madaramat, s szeretné megvenni. Mennyiért adom, kérdezte. Semennyiért, válaszoltam. Ekkor kezdődött a győzködés. , Végül -Vávágtam, gondolván eny-'; nyit úgysem ad egy' galambért:” ötezer forint. Benyúlt a zsebébe, ’ a markomba leszámolta a tíz darab ötszázast, én meg nem tudtam mást csinálni, kénytelen voltam odaadni a galambot. Ez persze ritkán fordul elő ... A galambtartás régi hagyomány. Kihasználatlan padlástereken főleg a nagy testű húsmadarak tartásával, szép jövedelmet lehet szerezni. Az elmúlt években sok minden megváltozott, ahogy ezt a mestertenyász- tőktől megtudtam ... — Néhány/évvel ezelőtt rengeteg gondunk, bajunk volt a takarmány, az eleség beszerzésével. Most már mindenünk megvan. Gyakorlatilag bármelyik 8 A Kecskeméti keringő boltban megvásárolhatjuk. Évről évre egyre inkább .elismerik munkánkat. Számomra az íegyik < legnagyobb meglepetést a tavaly november 7-én megrendezett Eu- rópa-kiállítás okozta. Tudniillik mié xéSi n a.3 o egye s ü Jeteka n eífc-i önfll3jókf^<(^^ing(p^z^5o^í?3 Yfäi gyunji.; 'Eppeta , pzért ^gy^egy k*T.. állításon elengedhetetlen a pénzért árult belépőjegy. Ebből fé- , dezzük a bemutató költségeit. Ez az Európa-kiállítás pedig ingye- . nes volt. A szövetség nem kis összeget áldozott azért, , hogy Pesten a 'HUÍNGEXPO vásárvárosában több százezren láthatták - a gyönyörű madarakat, s egyéb szemnek tetszetős apró, jószágot. A hét végén , megrendezendő ■ versenyünkre és kiállításunkra én már kedden megkezdtem a felkészülést. Kiválasztom a galambokat, s ezeket elkülönítve tartom péntekig, hogy ne piszkolódjanak, szennyeződjenek. Ilyenkor talán1 á legszebb „formájukat mutatják” . Készülődés a növényvédelemre Mathiász Jánosné muskotály 1902-ben Mathiász János állította elő Muscat ottonel és Chasselas rouge de fonse fajták keresztezésével. Leginkább a házikertekben terjedt el. Tőkéje középerős és közepes számú hajtást nevel. Vesszői középvastagok. Levele nagy, vagy kicsi, széle fűrészes, csipkés-fűrészes, piroszöld színű. Virága hímnős. Fürtje kissé vállas, hengeres, közepesén tömött. FUrt-átlagtömege 180 gramm. Bogyói gömbölyűek, egyenetlenül húspirosak, kellemes muskotáíyós ízűek. Telepítése házikerti célra engedélyezett. Sok cukrot, ugyanakkor kevés savat tartalmaz bogyója, s leve. Fagytűrőképessége és rothadásérzékenysége közepes. É. A. Néhány hét múlva megkezdődik a vegyszeres munka a kertekben. Ezért nem árt átismételni a legfontosabb óvó rendszabályokat. A permetlé készítésekor ügyeljünk arra, hogy tömény szer ne jusson a ruhánkra, szabad testfelületünkre. A szer csomagolóanyagát a kiöntés, a kimérés után azonnal zárjuk le. Ha magunkat beszennyeztük, igyekezzünk I ezt minél előbb bő vízzel lemosni. A kiürült zacskót, zsákot égessük el. Az üvegedényt, a fémtartályt ássuk jó mélyre. Növényvédő szerrel 18 éven aluli fiatal, terhes- vagy szoptatós anya nem dolgozhat! A védekezés idején más személy — különösen gyermek — ne tartózkodjon a Napjainkban a kistermelők is a beruházásról, a gyorsan megtérülő tőkéről beszélnek. A korszerű termelés másik feltétele már ritkábban merül fel egy-egy ilyen eszmecsere folyamán. S ez a szaktudás megszerzése. Ennek egyik módja a szakirodalom böngészése, olvasása. Február 4-én, jövő pénteken, ezúttal 26. alkalommal kezdődik a mezőgazda- sági könyvhónap. Jó néhány könyvkiadó .vállalat összesen 5d művet jelentetett meg. Néhányra szeretnénk felhívni a kertészkedők figyelmét. Összeállította; Czauner Péter munkaterületen A növényvédő szerrel végzett munkák idején tilos a dohányzás és a szeszes ital fogyasztása. Szészes italt közvetlenül a munka előtt és után sem szabad fogyasztani. A vegyszeres munkákhoz vegyünk fel kizárólag e célra használt ruhát. Ezt csuklóban, illetve bokánál a csizmán kívül szorosan kössük át. Gondoskodjunk a fej, a kéz és a szem védelméről. A méregjelzés nélküli készítményeknél is ügyeljünk arra, hogy a permetlé ne kerüljön szembe, szájba vagy nagyobb bőrfelületre. A mérgező szerrel kezelt területre tegyük ki a Vigyázat, méreggel kezelt terület! feliratú táblát. Ezek: Bodó János: 88 színes oldal a kerti károsítókról; Brűnner Tamás: Törpegyümölcsfa-nevelés; Csepregi Pál: A szőlő.metszése, f itotechnikai műveletei; Gyomirtás, vegyszeres termésszabályozás (szerkesztette: Kádq,r Aurél); Martinovith Valér—Folk Győző: Dísznövények gyógyítása; Pór József—Faluba Zoltán: Cseresznye és meggy; .Rózsahaj- tatás (szerkesztette;’ , Kokas György); Szalva Péter: Káposztafélék termesztése; Balázs Sándor: Termesztett gombáink; Gyümölcs- és zöldségfélék (szerkesztette: Szaklajda Lászióné). % Mezőgazdasági könyvhónap Milyen évet zártak a téeszek? 0 A lászlófalvi Egyetértés Termelőszövetkezetben műtrágyát szórnak a tavasziak alá. Az elkövetkező időszakban 1302 mezőgazdasági tsz, 119 szakszövetkezet, halászati termelőszövetkezet és agrártársulás tart zárszámadást hazánkban. A közgyűléseken, a küldöttgyűléseken a tagság és a vezetőség mérleget készít: miként éltek adottságaikkal, a lehetőségekkel, milyen eredményeket könyvelhetnek el az elmúlt esztendő cseppet sem könnyű munkája nyomán, s szó esik arról is, hogy 1983 alapjaként — miként hasznosult, forgott, szaporodott a közös vagyon. Elöljáróban, a legáltalánosabban annyit, hogy a mezőgazdaság bruttó termelési értéke 1981-hez képest négy százalékkal növekedett. Ezen belük a tsz-ek — az előirányzottat • meghaladva — hét százalékkal produkáltak többet. A száraz adatok mögött persze kézzelfogható tények csoportosulnak: a belső ellátás színvonalát, s a népgazdaság kereskedelmi egyensúlyát javító javak. A gyümölcsöknek, a zöldségnek, a gabonaféléknek és a húsnak megannyi tonnája. Eredmények és gondok A növénytermesztés egészét nézve háromszázalékos az emelkedés a szövetkezetekben. A szántóföldé 5, a gyümölcstermelésé 9,7 százalék. A mennyiségi mutatókat, a hektáronkénti hozamokat tekintve gabona- ás kukoricatermelésünk elérte a világ élvonalát. Szőlőből országszerte rekordmennyiséget szüreteltek. Olyannyira, hogy sokhelyütt gondot okozott a feldolgozás, a tárolóterek szűkössége miatt. A zöldségtermesztés viszont alatta maradt a várakozásnak, az előállított mennyiség nem érte el az előző éyit. Mindez főként az ágazat költségeinek — eszköz, gép, energia — alapos emelkedésével, s párhuzamosan az üzemi jövedelmezőség zsugorodásával magyarázható. A termelő a piaci fogyasztói árnak gyakran csak töredékét kapja az általa létrehozott portékákért, s a — nemegyszer piaci manipuláció „nyomán feltornázott —í h^zőá' zöme a kereskedelem zsebébe vándorol. Itt lenne az ideje megteremteni a kereslet—kínálat szabályozta valódi piaci rendszert. Olyant, amelyben termelő és fogyasztó egyaránt jól jár. Ami az állattenyésztést illeti, összességében 3,5, a szövetkezetekben pedig 3 százalékos a növekedés. Gyarapodott a szarvasmarha-állomány, az egy tehénre jutó fejési átlag elérte a négyezer litert. Az év közepére a sertésállomány meghaladta a 9 milliót, a kocák száma minden eddiginél nagyobb. A juhászati és baromfiágazatok munkáját hátrányosan érintette az exportpiacok évközi alakulása: csökkentek az exportárak, szűkültek az értékesítés lehetőségei. Ennek ellenére szaporodott a juhállomány, bár alatta maradt a tervezettnek. Ágazatok összefonódása összegezve egyértelműen megállapítható, hogy 1982-ben az agrárágazat ismét előrelépett, s ebben döntő részt vállaltak a szövetkezetek. Ma már az agrár- és élelmiszer-ipari üzemek elő tudják állítani a belföldi ellátáshoz és az exporthoz szükséges árumennyiséget, egyes területeken többet is annál. Szinte közhely- szerű, hogy a külpiaci értékesítés feltételei — a nemzetközi túltermelés, a csökkenő árak miatt — romlottak. A kíméletlen piaci harcban többnyire nehezebben és olcsóbban találtak gazdára az árualapok. Ezért a jeles honi termelői munka csak akkor hozhat még jobb eredményeket, ha tovább1 erősödnek — s ez rajtunk is múlik — külkereskedelmünk pozíciói. A vállalatok javítják, még rugalmasabbá tesz^j^jzvetítő tevékenységüket. s minden esetben megkeresik^ módját a minőségi termékek legjobb, legjövedelmezőbb elhelyezésének. A szövetkezetek zöme — kiváltképp a kedvezőtlen, vagy kimondottan rossz termőhelyi adottságnak — a hiányt pótló, jól prosperáló kiegészítő, ipari ágazatok jövedelmét az alaptevékenység fejlesztésére fordítják. Éneikül gyakorta bizony igen nehézkessé válna a mezőgazdasági eredmények fokozása. A kiegészítő ágazatok bővülő köre tehát végül is része a folytonos megújulásnak, nem tévútja az agrárszövetkezeti mozgalomnak, hanem segítője, támogatója és forrása is a mezőgazdasági termelési célok megvalósításának. Üj szakasz kapujában Az idei esztendő terveit, feladatait a tavalyinál még keményebb közgazdasági környezetben, nehezebb feltételek közepette kell megoldani. Nem szólunk a számszerű követelményekről. Arról viszont igen, hogy a mennyiségi mutatókat alapul véve, a magyar mezőgazdaság is az intenzív minőségi fejlődés’kapujába érkezett. Nemcsak a hozamok növelésére, „megíejelésére” kell az agrárüzemeknek törekedniük, hanem arra is, hogy az árualapokat minél gazdaságosabban, még több ha-. szonnal állítsák elő. Feltételeként annak, hogy — közös vagyonúnkat gyarapítandó — ésszerűen állhassunk helyt a nemzetek versenyében. Ez alkalmasint azt jelenti, hogy nem a minden áron való hozamnövelés a legfőbb cél egy-egy szövetkezetben, hanem a mennyiségi színvonal tartásával, a költségek csökkentése, az árufajták olcsóbb — s így jövedelmezőbb. megteremtése. Igaz,, nem mindegy, hogy .mennyit, s milyen javakat-bocsátanak az- agrár,üzemek. köztük a szövetkezetek a népgazdaság rendelkezésére. De az sem, hogy mekkora áron ... A beszámolókban, a vitákon, az eredmények jóleső tudomásulvétele után bizonyára sok szó esik majd ezekről a sürgető-szo- rító tennivalókról is ... D. L. »NÉPI ELLENŐR „A munkások más összefüggéseket vesznek észre” Talán tíz perce sem beszélgetek még Janka Tiborral, a kiskőrösi áfész tmk-dolgozójával, amikor ismételten megüti a fülemet ez a kifejezés: „a magamfajta munkás”. — Mife gondol? (Kérdésemet a beszélgetőpartneremtől hallottak indokolják. Megtudtam róla, hogy a szakmunkás- képző után elvégezte a szakközépiskolát, leérettségizett. Víz-, gázvezeték és -készülékszerelő szakmája egyik ágából már megszerezte, a másikból most készül a mestervizsga letételére. Huszonnyolc éves, A szövetkezet ifjúsági alapszervezetének titkára, párttag. Egyenes, szókimondó embernek ismerik. Egyebek mellett ezért is javasolták több mint -két és fél évvel ezelőtt népi ellenőrnek/s választották be a kiskőrösi városi-járási NEB kilenctagú bizottságába is. Vajon a magukat szüntelenül képző, közéleti fiatalokat érti hasonszőrű alatt?) — Nem, hanem általában a kétkezi dolgozókat. — Említette, hogy a NEB-ülé- sek'en egy-egy vizsgálati jelentés megfogalmazását fnegelőző vitában az ö véleményüket mondja el. De nyilván csak azt, amivel egyetért. — Valóban. Hogy akkor miért hivatkozóim mégis a többiekre? Izgalmas téma ez., A válasz előtt hadd tegyek egy vallomást. Régebben gyakran nem értettem meg, hogy a vezetők előtt miért hallgatják el az észrevételeiket olyan emberek, akikről sok más ügy révén bebizonyosodott a bátorságuk. Érdekes módon akkor zárkóztak be, amikor hasznos javaslataikat kellett' volna elmondani. Persze, nem vagyunk egyformák, de azt hiszem, a gátlásosságban kell az okokat keresni. A munkások többsége nem szeret „okoskodni”. Pontosabban, feltételezi, hogy a nála tanultabbak nem szorulnak, a tanácsára. Eltűnődik egy kissé, aztán folytatja: — Én akkor éreztem ilyesmit először, amikor a NEB tagja lettem. Tartottam a többiektől, szorongtam. Rövidesen elmúlt a félelmem, ugye, mondani sem kell, hogy a bizottság tagjainak nagy ■ szerepe volt ebben. Hiszen megértőén segítettek. Mindenesetre akkor nagy biztonságot adott az a tudat, hogy egy konkrét ügyről például munkatársaim is úgy ’ vélekednek, mint én. Erre a „megerősítésre” később már nem volt szükségem, de arra igen, hogy az ember időről időre másokat is meghallgatva, győződjön meg gondolatai helyességéről. — Szavaiból arra következtetek, ihogy ia Inépi ellenőrök által vizsgált témákról u munkások Véleménye különbözik például a szellemi dolgozókétól? — Inkább úgy fogalmaznék, a munkások más összefüggéseket vesznek észre. Rögtön mondok erre konkrét példát. Eddig két vizsgálatiban vettem részt személyesen, az egyik a kiskőrösi járás vízellátásával foglalkozott. A városban úgy felhalmozódtak a problémák, hogy nehéz volt megragadni, mi is a legsürgetőbb teendő. A hálózat elavult, a vezetékeket mélyen fektették, a magas talajvíz .miatt a javítás akadályokba ütközött. Gép-, anyag-, szakemberhiány súlyosbította a gondokat. — A vizsgálat óta — a sajtó is beszámolt erről .— lényeges javulás tapasztalható. Természetesen a vízmű és a tanács jelentős ősz- szeget fordít a rekonstrukcióra. — így igaz, de hadd tegyem hozzá, az egyik legfeszítőbb problémára éppen a dolgozók véleménye alapján tapintottunk rá. Szakemberhiány, említettem az imént. Nos, olyan alacsony bérek mellett nem csoda, hogy csak betanított munkásokat tudott a vízmű foglalkoztatni. Akik akkor sem képesek gyorsan kijavítani a, hibát, ha nagyon akarják, mert időbe kerül az is, 'míg rájönnek, hol és mi a baj. — Kissé hihetetlennek tűnik, hogy az alacsony keresetre a népi ellenőröknek panaszkodtak először, a dolgozók. — Dehogy is nekünk! Csak hát éppen a bérezésben sok minden köti a vezetők kezét. S valahogy úgy van, hogy minél fentebbről kell kérni a segítséget, annál ki- sebbnek, kevésbé szoron.gatónak tűnik egy-egy probléma ... Többnyire nem azért, mert „fent” így akarják látni, hanem azért, mert esetenként finomabban árnyaltabban adják tovább. Én, mint olyan, népi ellenőr, aki munkás, ugyanazzal a hangsúllyal mondok véleményt, ahogy hallottam. K. K.
