Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-23 / 19. szám

■

é

A jövőbe néz

Megy-e a bicikli?

Interjú Szőnyi G. Sándor művészeti vezetővel

A színház mindig is több volt, mint egy épület. Naplóinkban különösen így van. Átalakulnak a színházbajá- rásl szokások. Kecskeméten Is megszűnt a megyei társulat monopolbelyzete. Téved, aki azt gondolná, hogy félnek a versenytől. Saját elhatározásukból, a választék bővítésére, a színházi kultúra fejlesztéséért hívták meg a szegedieket, a békéscsabaiakat, a zomborlakat egy- egy vendégjátékra.

Az Erdei Ferenc Művelődési Központ is több emlékezetes színházi élménnyel gazdagította látogatóit. Gondoljunk csak a kaposváriak tündöklő sikerű fellépéseire. Több intézmény vállalati autóbuszon, önköltséges térítéssel viszi az érdeklődőket fontosabb, vagy népszerűbb fővárosi előadásokra. Bács-Klskun megye székhelyén pedig találkozhatunk öcsödl, kiskunhalasi, helvé- clal, félegyházi és ki tudja honnan érkező színházlátogatókkal. A szegediek operaelőadásai Kecskemét kulturális életének jelentős

eseményei Immár. Járt már itt a pécsi balett, jó néhány jeles külföldi együttes. A Népszínház társulatai Is szívesen látott vendégek játszási helyeiken.

Mintha lassan-lassan éledezne az amatőrmozgalom.

A színházzal kapcsolatos könyveket szinte elkapkodják, újra szerveznek színháztörténeti, színházesztétikai előadássorozatokat.

Ismétlésnek hat a tévészínház méltatása, a rádió ez irányú tevékenységének dicsérete. Már lemezeken is kaphatók érdekesebb előadások.

Meggyőződésem, hogy a színházművészet hazánkban és a világ nagy részén újabb felvirágzás előtt áll. Meg- kflzdött életéért, a mozi konkurrenciája után a tévé már-már aggasztó vonzásán Is felülemelkedett.

,,A ma színháza a holnapért él, a jövőbe néz”, írta egyik tekintélyes rendezőnk. Egyetértünk vele.

Fekete Tibor jó esztendeje

Az elmúlt évre igazán nem panaszkodhat Fekete Tibor. Nagyszerű szerepekkel és egy kedves, tartalmas vendégszerepléssel ajándékozta meg. A veszprémiek kérték arra, hogy 1 vállalja Móricz Kismadár című színmüvében Komáromi Boldizsár szerepét. Ha beszélhetünk feladat és színész szerencsés találkozásáról, akkor ,ez esetben feltétlenül. A nagy vagyonú, öregedő basaparasztot szinte szétveti az életkedv, a szerzésvágy. Mindent meg akar szerezni magának — vagyont, tekintélyt és a nincstelen Böske gyönyörű testét, szerelmét —, nem válogat az eszközökben, mégis pórul jár. Micsoda siker volt: jól esik az emlékezés hónapok múltán is! A kitűnő előadással megjárták Erdélyt is. Először mérték a taps időtartamát, aztán fölhagytak a reménytelen próbálkozással.

1982-ben ritkábban autózhatott kedvenc foorgászhelyeire, a solt- vadkerti Petőfi tóhoz, vagy a Kígyós csatornához, mert jónéhány- szor a pesti Szabadság térre invitálták. Várkonyi Gábor, Horváth Z. Gergely, Szőnyi G. Sándor bízott rá szép szerepet. Címlap volt az egyik képeslapban. Most már nemcsak a kecskeméti színház játszóhelyein ismerik föl. A jóhumorú, téveszthetetlen egyéniség Fekete Tibort a derékhad jobbjai között tartják számon.

Méltó életművet ismert el tavaly az Érdemes művész címmel kulturális kormányzatunk.

További sikereket kívánunk és minél több tévé- és filmszerepet. Márcsak a soltvadkerti és kígyóst pontyok érdekében is...

Idejét se tudom, hogy mikor hallottam a szellemes megállapítást: „A szintiéi olyan, mint a bicikli,, ha áll, akkor eldől, ha megy, akkor én." Erre gondolva megnéztem Fellner és Helmer épületét, mielőtt beléptem Szőnyi O. Sándort keresve a müvészbejérőn.

Első pillanatra úgy látszott, hogy magabiztosan áll, de alaposabb szemrevételezésnél kitűnt, hogy itt-ott, jobb híján, ideiglenes áthidaló megoldásokkal teremtették meg a zavartalan működés tárgyi feltételeit, óvták az épület állagát. Bár előbb-utóbb rendbe kell hozni a fűtést, a világítást, fel kell majd építeni a műhelyházat, most a viszonylag jó körülményeknek is köszönhető, hogy nem dől el az a bizonyos bicikli, vagyis: megy a színház.

Ezt mutatják az 1982/63-as évad első harmadának statisztikai adatai. Beszélgetőpartnerem a színház művészeti tanácsa által jóváhagyott összegezésből olvassa az örvendetes számokat. 1082. december 28-ig 33 ezernél több fizető nézője volt a székhelyi előadásoknak.

— Megnyugtató, hogy a közönség bízik a társulatban, sőt, az előző évad hasonló időszakához viszonyítva az érdeklődés némi növekedése tapasztalható. Az átlagos nézőszám közelebb van az ötszázhoz, mint a négyszázhoz. A Bánk bánt tekintették meg a legtöbben,

Mindez ■ föltételezi: . vígul is jól sikerült a bérletezés. Rósszul indult.

— Mi is aggódtunk. Annak különösen örülünk, hogy a kimondottan a gyerekeknek szánt előadásokra az eddiginél jóval többen váltottak bérletet. A szegediek vendégjátékait — például — ötezernél többen nézték meg.

— A biztonságérzethez hozzájárul a kielégítő, esetenként jónak mondható látogatottság, de önmagában nem minősíti a színházat. Mi a véleménye a szeptembertől látott produkciókról?

— Mind az öt premiert a műsortervben meghatározott időben tartottunk meg, noha a Lakodalmak próbáit a szovjet rendező önhibáján kívüli késése miatt késve kezdhettük. Vagyis folyamatos és rendszeres volt munkánk. A művészeti tanács véleményét idézem az általam rendezett Bánk bánról. „Érdemének tartjuk, hogy megpróbált elszakadni a nemzeti drámánkra ránehezülő, sokszor hamis_ pátosztól, és igyekezett felfedezni Katona nagy lélektani érzékkel megírt jellemeit. Az előadásnak vannak gyengébben megoldott részei, egészében azoijban örömmel vállaljuk, sőt bizonyos vonatkozásokban kezdeményező

erejűnek érezzük”. A fátyol tit- fcoi-t Tömöry Péter rendezői felfogása, Darvas Ferenc zenéje, a színészek stílusérzéke és játékkedve önmaga fölé emelte, szólni kezdett a mai nézőkhöz, érzelmeket és gondolatokat keltett és mulattatott. A Lakodalmak kemény próba volt a szereplők számára. Novikov, a szimferopoli színház főrendezője nem tűrte a kabaréízű komédiá- zást, a naturalista-realista meg- oldásokat. Büszkék vagyunk rá, hogy a színészek rátaláltak a figurák sorsára, életfilozófiájára és ezt a megkívánt szatirikus-gro- teszk stílusban tükröztették. Az előadásnak igen jó volt a kritikai visszhangja. A kamaraszínházi Maraton nagy érdeme tiszta gondolatmenete, egységessége, a színészi kifejezőeszközök fan- táziadűs kialakítása, változatossága. A Charley nénje a sokféle igény kielégítését vállaló, erre kényszerülő műsorpolitika fontos része. Az ízléses komédiázás, a stílusegység az előadás tagadhatatlan erénye.

— Én is várakozáson felülinek érzem az első félévet. Megszűntek a korábbi nagy színvonalkülönbségek, ami persze azt is mutatja, hogy nem volt egészen kimagasló értékű nagy vállalkozás. Nyilvánvaló: ebben a stádiumban kerülni kell a kockázatos műsorpolitikát. Baj lenne azonban, elszürküléshez, a színház fórum funkciójának csökkenéséhez vezetne, ha az igazgatóság, a társulat túltértékelné az eddigi eredményeket.

— Szó sincs erről. Ismét a már említett összegezésre hivatkozom. „Távolról sem lehetünk elégedettek. A színházi siker a legtűnékenyebb valami. Úgy véljük, tovább kell és tovább is lehet lépni, a belső rend és alkotói légkör kialakítása útján, az előadásokkal szemben támasztott határozott művészi igényesség útján.” Mindezt szükségessé és lehetővé teszi, hogy a városban, a szakmai közvéleményben javult a rólunk kialakított kép, tehát egyre többet várnak tőlünk.

— Mintha a további műsorterv változásai cáfolnák ezt a törekvést. Elmarad az izgalmasnak ígérkező BulgakoV-bemutató és nem láthatjuk Sütő András új drámáját sem.

— Őszintén sajnáljuk, hogy a következő évadra kellett halasz- tanunk a szovjet szerző híres művének előadását. Űj feldolgozásban szerettük volna színre

vinni A mester és Margarita-t, Sajnos Osztovits Levente megbep tégedése miatt nem készült el időben „a kecskeméti változaté. A kapkodásnak pedig semmi értelme nem lett volna. Beke Sám dór különben már régóta szerette volna megrendezni Páskándi Vendégség című kitűnő drámáját. Az erdélyi Sütőtől sem kape tűk meg a Jégmadár-t — az éváa elején is jeleztük, hogy feltétele sen szerepel a műsortervben -q', ezért választottuk évadzáró előadásunknak a Liliomfi-1. M

— Mindössze tizenkilencszer

mentek tájra az elmúlt év végét ig. Keveslem. >!■

— Az eddigi öt bemutató na» gyón igénybe vette színészeinket» Az évad további részében gyakrabban utaznak. Rosszul ten» ném azonban, ha elhallgatnál}) gondjainkat. Kevés Bács-Kiskun-j ban a jő játszási hely. Kicsik 3 színpadok. Nem férnek el dís^f léteink.,A Bánk bán-nak — pé|ij dául — háromféle díszletváltozaq ta van. A szervezés, az érdeklődés sem mindenütt megfelelő* Baján, a kulturális életéről mé$j tán jó hírű városban legutóbb jóval több volt a katona a néző/í téren, mint civil, örültünk % honvédeknek, szívesen játszunk nekik, de hiányoltuk és azt hi-, szem joggal a helyi értelmiséget a főiskolásokat, a színházkedvelő felnőtteket.

— Legjobb lenne, ha a társulatról kialakított véleményével fejeznénk be ezt a beszélgetést, amit olvasóink nevében is köszönök.

— Jó közepes az együttes, kevés jobb társulat van vidékein. Néhány színészről korábban is tuet tarn, hogy bármely színházium erősségei lennének. Kiss Jen« Réti Erika, M. Horváth Józsem Fekete Tibor például. Kitűn» művészt ismertem meg Szélyes Imrében, több ideszerződött fiatallal igen jól jártunk. Nagyon örülök, hogy a sajtó is észrevette Gumik Ilona megújulását. Mit tesz, ha egy színészt kivesznek a skatulyából! Fabó Györgyi új vonásokat mutatott ebben az évadban. Morva Ernő is tehetség ges fiatal. Mondhatnék még n<| hány nevet.

— Megy tehát a kecskemén színházi bicikli. Gondos karban^ tartással, a megkopott szerkezetek felújításával hosszabb távon is megállhatja a helyét.

H- N1

iJUHÁSZ GYULA

A kecskeméti színházról

Egészen kedves kis színiháza van Katona József városának. A külseje szakasztott a pesti Vígszínházé, de a nézőtere szinte liliputi méretű, valóságos kamaraszínház, meleg, arany és plüss díszítéssel, alig másfél sor páhollyal.

A tele ház lázas érdeklődéssel és hangos lelkesedéssel gyönyörködik a Cigánybáró előadásában, ha a magyar zászlót kibontják, a színen, vagy ha arról esik szó, hogy a bécsi kormány itt nem parancsol, akkor a zajos tetszés forró és dühöngi) vihara zúg keresztül az egész publikumon, amelynek egy része a visszatért nyugat-magyarországi felkelőkből került ki. A felvonások végén háromszor-négyszer is fel kell húzni a függönyt dörgő éljenekre és utána még ötször-hatszor kell az összes ljőbb szereplőnek elvonulni a kárpit előtt a nagy ováció közben. A komikus még pár tréfás szót intéz a hálás közönséghez a rivalda előtt. Vastaps nincsen, mert a vasfüggönynek nincsen ajtaja. A nagy pártolás dacára is ráfizetéssel dolgozik a negyventagú színtársulat, amely jobbára fiatal és ismeretlen erőkből áll.

A Bánk bán költőjének városában.is mostoha a diámé sorsa, bár a műsor nemzeti jellegét erősen betartja az új igazgató, de inkább operetteket ad és lehetőleg minél kevesebb tragédiát. Vághelyi Izát emlegetik mindenütt a színház tájékán, aki csakugyan kedvenc lehetett Kecskeméten, hogy még most is olyan nagy szeretettel gondolnak rá, különösen (jp aranyfiatalság. Megnyugtattam őket, hogy Szegeden is a dicsőség és siker rózsáiban jár a kedves szubrett, mire azzal az üzenettel váltunk el, hogy Izát visszavárják.

(Szegedi Színház, 1921. november 12.)

Műkedvelők

V

— Kerekegyház! általános iskola? Azzal a tanítónővel szeretnék beszélni, akii a Hamupipőkét rendezte. Sajnos nem tudom a nevét.

— Azonnal hívom a Bajnóczi Józsefnét. Szépet írjon róla, mert nagyon tetszett a Hamupipőke. Még a doktor úr is szerepelt. Gimnazisták, ipari tanulók is játszottak. A védőnőt ki ne felejtsem. Meg a tanácselnököt. De már itt is van.

— Gratulálok sikerükhöz. Hallottam, i beneveztek az országos amatőr ^szemlére.

— Jól hallotta, de nem azért rúutattuk be. Huszonöt esztendeje vezetem a színjátszó szakkört. Magam sem tudom, hogy hány premierünk volt. Több százan felléptek már előadásainkon.

— A díszleteket ki készíti?

,n- Ki? Hát magunk. Tudja mékkora öröm, amikor kialakul a színpadkép. Minél több a közreműködő, annál jobb. Egymástól is tanulunk a próbákon. Jöjjön el' egyszer, ha jói akarja magát érezni.

— Szaván fogom, megyek. En iß. szeretek örülni. A legtöbb falúban csak a műkedvelők emléke , él, rég szétbomlottak a csoportok. Hol szerepelnek legkö♦ zelebb?

Kunszentmiklósra hívtak bennünket, de nem tudtunk autót szerezni. Szívesen „tájolnánk” a Hamupipőké-vel. Fülöpházán is nagy sikerünk volt. Mindenki kitett magáért. Az általános iskolások, a nyugdíjasok egyaránt.

— Azt árulja el búcsúzóul legyen szíves, hogy a tanácselnököt nőként sikerült rávenni a fellépőre.-de. Az uramat? Régi műkedvelő, aö —in—

Összeállította: Heltai Nándor

»*) Benkő Imre; Győri balett.

• Benkő Imre (MTI) Tanyaszínház — Kecskemét.

Vidéki

színészet

Decentralizáció ... szellemi tervgazdálkodás ... erőforrásai- ink kibontása és kiépítése... mennyit hallunk róla! A magyar vidéki színészetnek meg kell próbálkoznia megvalósítással is, hogy saját útját folytathassa. Az utat új irányba 'kell kanyarítani. Bele lehet bukni, bele lehet csüggedni s fáradni, mint az életben mindenbe.

De megkísérelni — érdemes!

(Horváth Árpád 1937-ben megjelent cikkéből)

ft Straszer András: Így gondolom.

ft Kapflnger András (Szekszárd): Chicago.

0 Matusz Károly (Győr): Don Juan árnyéka rajtunk.

Kőhidi Imre (Eger): A játszma vége.

0 Kapflnger András (Szekszárdi: Don Juan.

összeállításunk képeit a Katona József Színház, a Petőfi Képe, a Kecskeméti Katona József 1Társaság és \a Magyar Üjságirók Országos Szövetsége fotó-szakosztálya, által meghirdetett pályázatra beküldött képekből válogattuk.

PN MAGAZIN!