Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-19 / 15. szám

1983. január 19. (9 PETŐFI NÉPE »5 GRENOBLE, PÁRIZS, BERLIN, KECSKÉM; Confortes a Maratonról, a modern színházról HONISMERET - HELYTÖRTÉNET Kecskemét pénzforgalma a XVII. század végén 9 Tetszik a plakát. Claude Confortes és Komáromi Attila igazgató. Külföldön került Tömöry Péter rendező kezébe Claude Confortes Maraton című mű­ve. Azzal az elhatározással fejezte be olvasását, hogy ja­vasolja kecskeméti bemuta­tását. A színház igazgatósá­gának is megtetszett az iz­galmas problémákat korszerű megjelenítéssel megvitató színdarab. A szokottnál is elmélyültebben készültek magyarországi bemuta­tójára. Az utóbbi évtizedekben sajnos kevés kortárs francia szer­ző művét játszották nálunk, ami növeli a kecskeméti társulat vál­lalkozásának a jelentőségét. Ér­demes lenne jobban odafigyelni a „franciaországi változásokra”, mert talán sehol sem foglalkoznak annyit a színház és a közönség kapcsolatával, mint Jean ' Vilar hazájában. A Theatre National Populaire (a nemzeti népszínház) igazgató­ja éppen húsz esztendeje hangoz­tatta híres beszédében: „Ki kell terjesztenünk színházunk társa­dalmi szerepét, végre a modern színház modelljévé kell alakítani, mely a modern társadalom tör­vényeihez. kényszereihez alkal­mazkodik. Mély és őszinte érdek­lődéssel kell a mai ember élet­módját figyelnünk”. Vilar programját szinte saját­jának érzi volt munkatársa. a Maraton szerzője, ö is azok közé a francia művészek közé tarto­zik. akik elsősorban társadalmi tettnek tekintenek egy-egy elő­adást, akik elmennek a nézőkhöz, ha kell, akik szervezőként, nép­szerűsítőként is részt .kérnek a kultúra terjesztéséből, mint ezt kecskeméti beszélgetésünk során megtudtam. (Kíváncsi volt a Ma­raton kecskeméti' olvasatára, be­mutatójára, ezért repült, vonato­zott ide Párizsból. Azóta megje­lent cikkéből értesültem arról, hogy a Tömöry Péter a fogyasztói társadalmak veszélyeit hangsú­lyozó felfogásában megrendezett előadást az eddigiek közül az egyik legjobbnak tartja.) — Nem véletlenül Grenoble- ban került színre a Maraton. Erős a baloldal, ez volt az 1968-as diák- mozgalmak egyik központja. Itt működik az a szokásostól eltérő szervezetű, felépítésű társulat, amelynek egyik irányítója vol­tam. Fölléptünk művelődési há­zakban, üzemekben is. A sikeres premier óta több francia és kül­földi színház is bemutatta legked­vesebb színművemet. Szerepelt a kelet-berlini fesztiválon, játszot­ták Csehszlovákiában, ami arra mutat, hogy kérdésfeltevései ál­talános érvényűek. — Mindhárom szereplője — a paraszt, a munkás, az alkalma­zott — szereti az életet, de más az elképzelése a boldogságról, a boldogulás módjáról. — Így van, eltérő az életszem­léletük. márcsak különböző élet­koruk miatt is. A nézők sem egy­séges gondolkodásúak, kihez ez, kihez az a versenyző áll közelebb. Az a fontos, hogy akik bent ül­nek a nézőtéren, maguk is elgon­dolkodjanak saját sorsukon, élet­vitelükön, ne fogadjanak el sem­mit készen a manipulált társada­lomban. — Játszották-e más színdarab­ját Magyarországon? — A- Maraton-nal mutatkozom be itt. Tíznél több drámát írtam, egyik-másik jónéhány külföldi országba eljutott. Talán idővel más műveimet is megismerhetik színházkedvelő honfitársai. — Információim szerint tanul­mánykötetét, kritikáit, elméleti cikkeit és kötetben is olvasható színdarabjait nemcsak a sajtóbí­rálatok méltatták, hanem olyan világhírű szakemberek is, mint Peter Brook. — Örülök, hogy megismerke­dett munkásságommal. Most egyébként egy fővárosi színház­ban dolgozom művészeti vezető­ként és alkalmanként színész­ként. Közreműködők az idei avig- noni fesztivál előkészítésében, rendezésében. — Mit tudott ideérkezése előtt hazánkról? — Az általam nagyon becsült magyar filmek révén nagyon so­kat. őszintén, nagy művészi erő­vel foglalkoznak a mai valóság­gal. Kitűnő barátomtól, a világ­hírű díszlettervezőtől Trauner Sándortól is sokat hallottam szép országukról. Eddigi tapasztala­taim igen kedvezőek. Életvidá­mak az emberek, dinamikus az élet. A kulturális vezetők — legalábbis akikkel találkoztam — fogékonyak az újra. Az emberek udvariasak és nyugodtan élnek. — A viszontlátásra — így bú­csúztam. — A viszontlátásra — így fo­gadta köszöntésemet Claude Con- íortes, akinek Maraton című mű­véről azóta magyar kritikusok is elismerően írtak. —i—r Kevesen tudják, hogy a hódolt­ság korának, a 150 éves török megszállás időszakának életkörül­ményeit, hétköznapjait nagyobb­részt a kecskeméti és a nagykőrö­si források, írott emlékek alapján idézik fel történészeink. Ugyan­csak kevesen tudatosították a múlt században élt Salamon Ferenc és fiatal történészünk Szakály Ferenc kutatásai alapján, hogy a hódolt­ság — mindenekelőtt a magyaror­szági feudalizmus jelenléte révén — egészen különös, az egyetemes történelemben is egyedülálló je­lenség volt. Egyébként ezt más formában már 1555-ben egy kor­társ magyar főúr is megfogalmaz­ta: „A török országunk egyes ré­szeit ugyan elfoglalta, de inkább csak háta mögött hagyta, mint meghódította, hiszen saját hiva­talait, saját törvényeit behozni nem bírta, kénytelen eltűrni, hogy azok a maguk szervezetében ma­radjanak, és hogy a maguk alkot­mányával éljenek.” Magyar adó, török sarc A török katonai erő előtt meg­hódolt terület kellős közepén, Kecskeméten és környékén sem volt.más a helyzet. Hódolt a vá­ros és az ide menekült környék lakossága a töröknek, azaz fizette a rendszeresen kivetett adókat, nyögte a rendszertelenül, de igen gyakran megismétlődő sarcoláso­kat, elviselte a naponként megis­métlődő jogtalanságokat. De ugyanakkor a korábban ismeret­len mennyiségű és nagyságú ter­hek, szenvedések mellett adózott a város a Bécsben székelő magyar királynak és a nemesi megyének is, fizette a különféle szolgáltatá­sokat a főurainak és a váci püs­pöknek is. Ezt a kettős adóztatást mind a török, mind a magyar ál­lam tudomásul vette és követke­zetesen gyakorolta. Az egyetemes történelemben egyedülálló helyzetnek újabb megnyilvánulási formája volt az, hogy a török kénytelen volt eltűr­ni: a hódoltság területén élő ma­gyarság pénzügyei terén is a ki­rályi területekhez igazodott. Az örökös gazdasági és pénzügyi za­varokkal rendelkező oszmán biro­dalom helyi képviselői is szíve­sebben fogadták az adókat a bi­rodalmukon kívüli arany- és ezüst­pénzekben. Ezért kénytelenek vol­tak elviselni, hogy itt Kecskemé­ten és a hódoltság egész területén fél Európa csaknem minden pénz­neme egyidejű forgalomban le­gyen. A tprök fegyverek itt a Kárpát-medencében egy, a saját­juknál fejlettebb gazdasági és tár­sadalmi keretek között élő népet, államot kíséreltek meg leigázni. Az ország harmadát katonai ha­talmuk alá kényszerítették ugyan", de ez a rész is gazdaságilag Euró­pa középső és nyugati részével tartott fenn szoros kapcsolatokat, az olasz, a cseh, a lengyel és a né­met városokkal kereskedett, ide küldte tanulni fiait, innen kapta szellemi és kulturális utánpótlá­sát. Dukát, tallér, garas A pénznevek egyszerű felsoro­lása is érzékelteti, a pénzek mi­lyen örvényszerű forgása alakult ki a válságokkal terhes XVII. szá­zad végére. Az aranypénzek kö­zött a legelterjedtebb az arany­forint, más néven a dukát volt. A magyar arany Európa legjobb mi­nőségű aranypénze maradt négy évszázadon át. Ezt nevezték kör- möci aranynak is. Gyakran talál­kozunk rajta kívül a citkin arany­nyal (velencei pénz), a kettős arannyal, a tízes arannyal is. Rit­kán tűnik fel az „attyafia kettős arany” és a táblás arany. A nagyértékű ezüstpénzeket, a tallérok már jóval népesebb csa­láddal rendelkeznek: cikett tallér, fehér tallér, féltallér, fond tallér, francia tallér, gréci tallér, impe- riális tallér, oroszlános tallér, ré- nes tallér, spades tallér, timon tal­lér. Ezen nagyértékű ezüstpénzek szédítő sokasága természetesen erősen eltérő és folyamatosan vál­tozó értéket képviselt. Valamivel kisebb értékű pénzek voltak a bomlott forint és a formális fo­rint. Az aprópénzek népes cso­portját többek között a garasok képviselték: apró garas, közönsé­ges garas, kis garas,-kongó garas, máriás garas, német garas, öreg garas. Ezek közül hat-hét ért egy ezüsttallért. A fentiek között is sok külföldi pénz lelhető fel. A polturák, a lengyelektől származó pénzek tovább növelik számukat: az egy polturás volt ezekben az évtizedekben vidékünkön is for­galomban. További európai ap­róbb pénznek minősültek az aláb­biak: kettős táblás pénz, őrt, pe­ták, silling, sustak, zolota. Figye­lemre méltó, hogy a török pénzek igen kis hányadot képeztek a he­lyi pénzforgalomban. A leggyako­ribb, aprópénznek számító oszpo­ra, vagy akcse mellett az értékes török arany. A lepér, a para és a piaszter igen ritkán fordul elő és még a timon Is néhány évi töme­ges forgalom után szinte teljesen eltűnik. Nem lenne teljes a sor, ha nem említenénk meg a mai értelemben Vett váltópénzeket, a dénárt, amely a legkisebb értékkel ren­delkezett, a krajcárokat, a más­félpénzest, és a tizennégypénzest. Kurta forint, rénes forint _ E szédítő kavalkádban a törté­nésznek is igen nehéz tájékozód­ni, annál is inkább, mivel a pénz­rontás, a különféle szintű speku­láció még bonyolította az egyes pénzek egymáshoz Ä viszonyított arányait. Az eligazodás elősegíté­se érdekében vált gyakorlattá az úgynevezett számítási pénzek használata. Ezeket nem verték ki, hanem sajátos fogalmakként sze­repeltek. A magyar forint például 100 dénár értékű volt. Az arany, a tallér és a többi pénz értékvál­tozását oly módon jelezték, hogy a napi „árfolyamot” számítási pénzekben fejezték ki, melyeknek az értéke természetesen nem vál­tozott. A Florenus Ungaricalis, a magyar forint mellett használatos volt még a kis forint, a kurta fo­rint, a rénes forint, a német forint, a számítási tallér és a vonás fo­rint is, melyek mind-mind más értéket képviseltek. E hosszú felsorolás keretében jelzett pénzek nemcsak egyidőben; néhány évtizeden belül jelentkez­tek, hanem a válságok, a háborúk, az elemi csapások sorozata ellené­re e korban igen élénknek mond­ható áruforgalom lebonyolítását tették lehetővé. Tehát a pénzek értékéről nemcsak a gazdag tő- zsér.eknék kellett tájékozódniuk, hanem a legszegényebb adófize­tőknek, a zselléreknek, sőt a pász. toroknak és a cselédeknek is, hisz bérüket jórészt ezekben a pénzek­ben kapták, vásárlásaik során eze­ket a fizetőeszközöket használták, adóikat ezekkel fizették. E rend­kívüli pénzforgalom a. rendkívüli körülményeket, az igen nagy meg­próbáltatások sorozatát is érzékel­teti. Iványosi Szabó Tibor MIT KAP BÁCS-KISKUNA „KASTÉLYPROGRAMBÓL”? — JÓ HÍR p. A kecskeméti evangélikus templom, nem a leggondozottabb kör­nyezetben. (Pásztor Zoltán felvételei) miatt a vártnál lassabban halad. Az épület alatt pincét alakítanak ki. A mostaninál sokkal jobb kö­rülmények között dolgozhat talán az ötéves tervidőszak legvégén, vagy a következő év elején ide költöző bajai városi-járási könyv­tár. Még nem dőlt el végle­gesen, hogy miként és ki'k hasz­nosítják a kalocsai I. István úti egykori kanondkházat. Idegenfor­galmi fogadó, szálloda lesz. A ta­nulmánytervet a BÁCSTERV ké­szítette, ennek költségeit az em- litétt programból fedezték. Remé­lik, hogy részesülnek a Belkeres­kedelmi Minisztérium által meg­hirdetett idegenforgalmi pályá­zatból. — Mit tervez még 1983-ra a műemlékvédelem? ■— Az ÉPSZER vállalta a kecs­keméti Cifrapalota felújítását Képtárat rendeznek be a szép sze­cessziós épületben. Renoválják Ybl Miklós evangélikus templo­mát is. Minden bizonnyal befeje­zik a munkálatokat őszre, amikor Kecskemétre is ellátogat a ha­zánkban ülésező evangélikus vi­lágkonferencia. Az előtte húzódó, üzletsor kinyitásával jobb rálá­tást lehetne adni a műemlékre, ennek lehetőségeivel foglalkozik a városi tanács is, véleges elhatá­rozásról nem tudok. Baján befe­jeződéséhez közeledik a Dózsa György utca 18. számú lakóház, felújítása, itt a zeneiskola ka® lyet. Remélhetően a kiskunhalaafonp^ Végh-kúria ügyében is sikerüT^í^ előbbre jutnunk. A távlati tervek szerint műteremlakásként hasz­nosítják. — Köszönöm a tájékoztatást. Heltai Nándor Műemlékvédelmi számvetés Két esztendeje a magyar mű­emlékvédelmi albizottságok veze­tői és tagjai, tavaly az ICOMOS tanácskozására hazánkba utazott külföldi szakemberek nyilatkoz-' tak elismerően Bács-Kiskun me, gyei tapasztalataikról. A hajósi pincefalu, a kalocsai I. István út, a kecskeméti városközpont egy­aránt megnyerte tetszésüket. Ér­zékelték, hogy az illetékesek mi­lyen leleményes következetesség­gel alkalmazzák a „megőrizve hasznosítani” elvet. Üj funkciót keresnek a valamilyen okból gaz­dátlanná vált értékes épületek­nek, ezáltal a kulturális élet és az idegenforgalom lehetőségei is bő­vülnek. Többnyire jó együttmű­ködés alakult ki a tanácsok, a megyében működő érdékelt vagy érdekeltté tehető vállalatok, in­tézmények között, Al gazdálkodási nehézségek, a költségvetésekből lefaragott mil­liók csak lassították a műemlékek felújításának a folyamatát, mint ezt megtudtam dr. Tamás Ferenc- nétől, a megyei tanács fömunika- társától, a megyei műemlékvédel­mi albizottság titkárától. Indokolt elégedettséggel tájékoztatott az 1982-l)en befejezett és a folyamat­ban levő áUagmegőrzési, érték­mentő, felújítási Imunkákról. — Kiválóan dolgoztak az Or­szágos Műemlékvédelmi Felügye­lőség restaurátorai a kalocsai székesegyházon. Teljes belső hely­reállításit csináltak, ami azt je­lenti, hogy végigkutatták a ere­deti falfestmények úján az épü­letet, helyreállították az Európá­ban szinte egyedülálló gipszstuka- túr mennyezeti díszeket. Leszed­ték a ráfestéseket és most cso­dálatos pasztellszínekben látha­tók a díszítések. Ha már Kalocsá­ról esett szó, meg kell említenem, hogy az állami gazdaságtól taná­csi kezelésbe került a volt érseki magtár. Üj gazdái gondoskodtak az állagmegóvásról. Egyelőre üre­sen áll. amint lesz pénz, megkez. dik hasznosítását. , — Az utolsó, vágj) majdnem utolsó pillanatban országszerte felkutatják, védik az agrártörté­neti emlékeket. Jólesett hallani, hogy a kalocsai tanács szinte ere. jét meghaladóan gondoskodik az említett faszerkezetű magtárról. Szívesen népszerűsítenénk más jó példát is. — A szalkszentmártoni terme­lőszövetkezet valószínűleg helyre­állítja a homokpusztai gazdasági épületeket. A közelben egy volt tanyai iskolában fogadót alakíta­nak ki, és ennek a műemlék­együttesnek a bemutatása lenne egyik vonzereje. A kivitelezési tervet —I költségeiről a megyei műemlékvédelmi albizottság gon­doskodott — a BÁCSTERV ké­szíti. — Ha valahol, falun fontos a megelőzés, az odafigyelés. (Tavaly Kiskunmajsa lett szegényebb egy gazdaságtörténeti érdekességű épülettel.) Kétséges, hogy meg- menthető-e még az apostagi zsi­nagóga. — Alapos statikai vizsgálat után döntenek az arra hivatottak a volt- izraelita templom sorsáról. Mielőbbi állagmegóvást követel a császártöltési leepdő ifjúsági ház (Kossuth utca 132.). Hasonló cél­ra hasznosítják az uszódi Batthyány utca 5. számú népi pa­rasztházat. A tervek szerint itt ál­lítják ki a helyi születésű Bene­dek Péter életművéről összegyűj­tött dokumentumokat, A tervezés és a kivitelezés költségeit eddig az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség és a megyei műem­lékvédelmi albizottság vállalta. A kalocsai járási hivatal dicsére­tesen foglalkozik a dunapataji kovácsműhely ügyével. Mivel rossz állapotban van a Jókai ut­ca 6. számú épület udvarán talál­ható műhely, sürgős intézkedések szükségesek. Sikerült megvásárol­ni, ami meggyorsíthatja a helyre­állítást. Külön szerencse, hogy a mellette levő ház a pataji mú­zeumé, így a majd helyreállított épület további gondozása, fel­ügyelete megoldottnak tekinthető. Javasoltuk a solti tanácsnak, hogy készítsen tanácsrendeletet a nagyon értékes pincefalu fokozot­tabb védelmére. Üj rendezési terv készül a híres hajósi pinceegyüt­tes fejlesztéséhez. Az Országos Könyezet- és Természetvédelmi Hivatal illetékesei is megtekin­tették a műemléki együttest. A táj természetvédelmi megóvását is szükségesnek tartják. — Kap-e támogatást Bács-Kis­kun a kastélyok, kúriák hasznosí­tására létesített központi alapból? — Nagyobb összeget utaltak át a bajai zsinagóga felújításához. Tornai Endrének, a KÖZTI mér­nökének tervei szerint megkez­dődött munka külföldi ragasztó- anyagok késedelmes > szállítása Még meg­menthető! A volt apostagi zsinagóga.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom