Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk olvasóinknak! * * FÖLDI CSILLAGOK j csillagok lejöttek a földre. Már nem Zk ragyognak odafönt olyan titokzatosan. * '■ Nemcsak azáltal, hogy hatalmas1 távcsövek szinte elérhető közelségbe hozták a naprendszer bolygóit, azok gccsörtös felszínét, a Szaturnusz ködfelhős gyűrűjét, s a közelükben repülő űrhajók is továbbították a róluk készült felvételeket, sőt az ember már sétát is tehetett egy másik égitesten, a Hold porlepte gödreiben. A csillagok itt vannak a földön, itt mozognak, csillognak-villognák, szikráznak körülöttünk, s mi folyton észleljük őket, együtt élünk velük, ha nem is tudjuk? pontosan, hogy milyen különlegesen szrépek, becsülnivalók, értékesek a számunkra. A gyermekszemek ezek a csillagok, amelyek ilyenkor, a karácsonyi ünnepek közeledtével különösen kifényesednek, s nagy várakozással tekintenek a világba. A legtisztább fények áradása ez, melyhez hasonlót nem ismer az emberiség. Még nem felhőzik be a gondokat rejtő árnyak, nem bujkálnak bennük gonosz koboldok, bűnös szikrák, rontó szellemek tüzei, még nem rejtőzik mögöttük ártó szándék, pusztító vihar, a háborúzni, ölni is kész uralomvágy. Még nyugvó, tiszta tó mindegyik. Tó, melyben csak néha csobban egy-egy kis kavics-szomorúság, s ritkán települ rá sötét madárként a félelem, az ijedtség és a rémület. * £ jó is lenne, ha meg lehetne őrizni ezt i Ja békét és nyugalmat! Megőrizni a gyermekszemek tisztaságát, a bizalmat árasztó rácsodálkozást, rajongást, kedvességet és azt az őszinte dacot is, amelyet az igazságérzet csihol ki belőlük újra és újra, szem- beszállva maradi családi önkényünkkel, megcsontosodott szokásainkkal, társadalmivá szélesült előítéleteinkkel. Azt hiszem, hogy a karácsony nem más, mint a felnőttek bűntudata és vezeklése, mert valamikor elrontották mindazt, amit a természet olyan szépen és logikusan egyszerűnek alkotott. De ne áltassuk magunkat: nagyon kevés az, amit tehetünk a világ jobbítása, a milliárdnyi köztünk élő csillag, a gyermekszemekből áradó fényesség megőrzése érdekében. Itt Európában és másutt, ahol a kereszténység is segített elterjeszteni a fenyőünnepet, a lidércektől ugyan megszabadul néhány órára az emberi szellem, de gondoljunk csak az ázsiai, afrikai földrész milliós seregére, az éhezőkre, rosszul tápláltákra, az esztelen háborúk során fizikailag is sérültekre, árván maradiakra. Ki tudjuk-e nyújtani feléjük is óvó, féltőn védelmező, nemcsak édességet, hanem napi étket is osztó kezünket? Vagy csakugyan olyan önámító, felnőtt lelkiismeretet elaltató illúziókba menekítő ünnep lenne ez a karácsony? M 'gis, nincs más választás a számunkra, mint az, hogy ott kell örömet, vigasztalást szereznünk, ahol lehetséges, tehát elérhető közelségben, itt és most — amíg nem késő. Azok helyett és nevében is, akik erre képtelenek, mert eltorzult szellemük, sérült lelkűk, elvadult érzelemviláguk nem hozza már el nekik a nagy „feloldozást”, az ajándékozás, az örömszerzés igazi boldogságát. S azok helyett is, akiket az ágyhozkötöttség, a nagy távolság, betegség, messzire hívó szolgálat akadályoz ebben. Z jöttek hát a csillagok a földre. Már nem ragyognak odafönt titokzatosan. Várakozva figyelnek bennünket. Még nem tudják, talán csak érzik — láthatatlan erővonalak kötnek össze bennünket —, hogy az eljövendő karácsonyok egyetlen és örök feltétele az emberiség kezébe van letéve. S ez, a legnagyobb ajándék is egyúttal: a béke .., T. P. Mai ünnepi lapszámunkban, ha fellapozza az újságot, sok érdekes írást és fotót talál az olvasó. Íme; a bizonyíték, kérjük, kukucskáljon be ezen a . kisablakon: Tohai László, a megyei tanács általános elnökhelyettese, egy nehéz esztendő mérlegét is megvonva, az új év kilátásairól, feladatairól szól lapunk 3. oldalán. Arcok és vallomások — ezt az összefoglaló címet adhatjuk a 4. oldalon közölt portréknak, amelyek megszólaltatják Herényi József Ybl-díjas építész országgyűlési képviselőt. bemutatják Ficsor Lászlónét, a kunszállási tanyavilágban élő édesanyát, aki kilenc gyermeket nevelt a hazának. Az emberség próbája a címe Har- nóczi Sándor kunfehértói tsz- elnökkel folytatott beszélgetésnek. Ugyancsak itt árulja el karácsonyi gondolatait egy szolgálatban levő pilóta. Első oldalas képösszeállításunk Pásztor Zoltán munkája. W Ficsor Lászlóné • A szolgálatban levő pilóta Hajónk a világgazdaság tengerén címmel országos vezetőkről készített tréfás rajzot Lengyel Gyula, akik bizonyára derülnek majd — az olvasóval együtt — a találó, humoros ábrázolás láttán, a lap 5. oldalára tekintve. A világgazdaságban való helytállásról szól az a cikk is, amely a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában készített csarnokok líbiai sikeréről számol be. Az öröm lámpái című riport — szintén az 5. oldalon — arról szól, hogy az Apos- taghoz tartozó Nagy- kúton december 3-án először gyulladt fel a villany, s ez örömkönnyet csalt egy ott élő ember szemébe. A Magazin — lapunk 6. oldalán —, az irodalmi összeállítás a 7. oldalon sok olvasnivalót kínál. Többek között Molnár Frigyes országgyűlési képviselő, akinek közismert bajai kötődése, gyermekkori em- 5 lékét idézi fel, ami egyúttal a harmincas évek munkássorsának tükre is. A szokásos hétvégi ügyeleti információ, keresztrejtvény, rádió- és televízióműsor, sportrovatunk írásai, hírek egészítik ki még ünnepi lapszámunk gazdag tartalmát. BMMW VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! >33ír r íesttKÖ’’' évi. 302. szám Ára: 1,80 Ft 1982. december 24. péntek MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Kisablak
