Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-01 / 282. szám

1982. december 1. S PETŐK BUDAPESTI, KECSKEMÉTI, SZEGEDI KÖNYV KODÁLYRÓL Szép, hasznos kiadványok EÖSZE LÁSZLÓ ÉLETE KÉPEKBEN ÉS DOKI'MENTVMÓKBAN EGY MONDAT A DESZKÁN Színészstúdiósok Nemcsak a centenárium al­kalma indokolta az elmúlt he­tekben megjelent ihárom, Kodály- lyal kapcsolatos könyv kiadását. Mindegyik gazdagítja, árnyalja a nagy életműről kialakított és ki­alakult képet. Eősze László Kodály Zoltán élete képekben és dokumentu­mokban című kötetének harma­dik kiadása az elsőnél ötvenhét- tel több felvételt közöl. A folya­matos gyűjtésnek köszönhető, hogy újabb fotók, dokumentu­mok kerültek elő. Most láthatják először az olvasók Kodály több levelének hasonmás-kópiáját. Ér­dekes családi képekkel is bővült a kiadvány. Ilyen például a Bar­tók édesanyját Kodálynéval együtt megörökítő fénykép. Mi­lyen jó felvételeket készített a Tanár Űr gyűjtőútjai során! Űjabb kecskeméti vonatkozású fotót is „felfedeztem” a harma­dik kiadásban. A színház föld­szinti díszpáholyában látható a nyolcvanéves zeneszerző, amint a közönség ünneplését fogadja. A kéokivágások megváltoztatása, a világosabb színű borító, néhány aoróbb kiegészítés, pontosítás egyaránt javára vált Eősze László kötetének. A 'Petőfi Nyomda mini kiadvá­nyainak sorozata az Emlékkönyv McjycUrw ,í Ktul.tK /oii;tl! InKVvi Ó a Nyomási I simoon ,i iá vitt WSi-K-ri A tuuL*‘U idei .1 r. ioíi NvomiL tgii/gíitója I t'k HjrTÚÍtU i Rni i rí' rí r s -. «*«<>;/< ABLAKA ISTVÁN II 1/1 S MIHÁLY rom SÁNDOR ISBN >!;,< (C .' ! M, V I.ysN u.: oi 'i,-í Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójára című kötettel gya­rapodott. A főként kecskeméti vonatkozású dokumentumokból, a zeneszerző itt készült fényké­peiből, itt elmondott beszédei­ből válogatott miniatűr kötetet Ablaka István, Ittzés Mihály és Tóth Sándor szerkesztette. Át­gondoltan csoportosították a ko­rábbi, részben hasonló célú kiad­ványokban megjelent vagy a Ko­dály Zoltán Zenepedagógiai In­tézetben található dokumentumo­kat. Jó színvonalú a tördelés, a nyomás. A kis példányszámú kö­tet bevezetőjét Erdei Péter írta. Péter László a tőle szokott kö­rültekintéssel, hozzáértéssel gyűj­tötte össze a Kodály szegedi kap­csolataira vonatkozó adatokat, dokumentumokat. A kötet szer­kezete áttekinthető, az ezt indok­ló előszóval azonban csak rész­ben érthetek egyet. Valóban, a szálak sokasága és sokfélesége jellemezte a zeneszerző szegedi kapcsolatait. Az ellenpéldák azonban vitathatók. Kecskemé­ten például nemcsak Vásárhelyi küzdött Kodály munkásságának az elismertetéséért. M. Bodon Pál, a zeneiskola igazgatója a harmincas években ió néhány cikket írt a népdalgyűjtőről, a Psalmus Hungaricus szerzőjéről. Nélküle aligha kerültek volna növendékhangversenyek műso­rára hangszeres Kodály-művek. Tóth László, és általa a Kecske­méti Lapok szerkesztősége bámu­latos fogékonysággal, hozzáértés­sel, kitűnő újságírói színvonalon toborzott új meg új híveket a népzenén alapuló modern ma­gyar muzsikának. 1953. május 30- án — Péter László is utal erre kitűnő könyvében — a Tanár Űr Szegeden „vezető muzsikusok előtt meggyőzően fejtette ki a zenei általános iskola életrehívá- sának fontosságát". Korabeli saj­tóközleményekből tudható: jó példaként Nemesszeghy Lajosné kezdeményezésére alapított éne­kes iskolára hivatkozott. A Kodály Szegeden különösen a fiatal zeneszerzőről közöl érté­kes, kevéssé ismert adatokat. Vi­lágképének kialakulására hatot­tak a „Tisza-parti városban őt körülvevő” nagy jövőjű ifjak. Petri-Pick Lajos szobrászművész — a remek kecskeméti Fényes Adolif-szobor alkotója —. Szives­$ y sy Tibor, a művésztelep és más hírösvárosi épületek tervezője. Balázs Bélával időzött a legtöb­bet, de gondolkodásmódjuk, élet- szemléletük sokban különbözött. A szerző pontos érveléssel, jól megválasztott korabeli cikkek idézésével bizonyítja, hogy az új irányzatú magyar zene nagyjait munkásságuk egyetemes jelentő­sége röpítette a magasba és nem a fölerősödött nacionalizmus. A Pünkpsdölő Szeged környéki for­rásait taglaló fejezetben néprajz- kutató ismereteit is kamatoztat­ta Péter László. A gondosan szer­kesztett, példásan illusztrált kö­tetben természetszerűen nagy he­lyet kaptak a Háry szegedi be­mutatói. Árnyalt, a társadalmi, a tudati hátteret, a helyi és az or­szágos viszonyok összefüggéseit tükrözi ez a fejezet is. Bartók és Szeged című, 1981- ben megjelent könyvében közöl­te a tudós hely- és irodalomtör­ténész a megüresedett szegedi ze­neiskolai igazgatói állásra pályá­zó Vásárhelyit támogató Bartók ajánló sorait. Kodály is szívesen és örömmel javasolta — „a több tanszakban járatos".— kecskemé­ti hegedűtanár-kórusvezetőt a fontos tisztségre. A levél fotókó­piáját Vásárhelyi özvegye őrzi. Az ajánlás talán elkallódott Sze­geden. ezért nem hivatkozott rá a tájékozott szerző. A szegedi Somoavi Könvvtár e kötet közre­adásával ismét jó ügyet szolgált. Heltai Nándor • Zakar Ágnes • Szijjártó Márta • Zsiba Ágnes • Perényi László Némák a színpadon. Olykor jutnak csak egy-egy mondathoz. „Csoportos” státusban foglalkoz­tatja őket a színház. Szerepük mégis fő, miután nélkülük a szín­darab nem színdarab. Neves szí­nészünk pályája elején azon ke­sergett, hogy mit kezdjen a rö­vidke jelenetével. Mestere azt mondta: Ez a leghálásahb dolög a világon, hiszen ezzel az egy mondattal főszereplővé válhat. Persze, ahlhoz játszani kell! Kecskeméten, a Katona József Színházban második „évadjaihoz” érkezett a szí­nészstúdió. Hetente kétszer gyűlik össze a társulat. A foglalkozásokat Beke Sándor rendező és Beratin Gábor színész vezeti. Tömöry Péternek is sokat kö­szönhetnek a stúdiósok. Zakar Ágnes Miskolcról jött a városba, korábban is statisztált. Azt mondja, a stúdióban felkészülhet a majdani vizsgára. — A foglalkozások hasonlítanak a főiskolai kép­zésihez. Azt hittem, hogy csak beszélgetünk majd, ehelyett a beszédművelés és a helyzetgyakorlatok adják a délutánok fő gerincét. — A Lakodalmak című darabban kaptam egy pici szerepet. Kecskeméten ez az első bizonyítási lehetőségem,- igaz, csak néhány villanásig. Közben megérkezik Zsiba Agnes, aki már tavaly is stúdiós volt: — Egy évet elvégeztem a színmű­vészeti főiskolán, előtte á Nemzeti Színház stúdió­sa voltam. Tavaly eliöttem a kecskeméti színház­hoz. A stúdió hallgatója lettem, s év végén meg­kaptam a működési engedélyt. — Sokat jelent a stúdió, mert felszabadultabbak vagyunk a színpadon — folytatja Szijjártó Márta, aki fotós volt. — Nem akarok nagy szavakkal dobá­lózni, de nincs kis szerep, csak kis színész. Egy a fontos: a nyitottság, az őszinte játék. A rendezők sokat segítenek nekünk, hogy az a kicsi szerep is egyéniségünkhöz hű legyen. A beszéd művelés-óra előtt Perényi Lászlóval és Bállá Tiborral beszélgetek. — Baján a kertészeti szakközépiskolában tanul­tam — kezdi Perényi László. — Édesapám színész, én is az ő példáját szeretném követni. Harmadik éve vagyok Kecskeméten, két éve járok a stúdióba. — A ..feljebbjutás” a színművészeti. S mi a cso­portos szereplő számára a nagy szerep? — Tíz-tizenöt mondat. — Bállá Tibor bólogat. Veszprémben alumínium- ipari iskolába járt, de közben az ottani színházba is be-benézett. Megfertőzte a színház? — Irodalmi színpadokban is játszottam, rendez­tem. A Katona József Színház műszaki állományá­hoz tartozom, kellékes vagyok. A szinészstúdióba is mindig eljövök. Beke Sándor kiteszi a kincseit az asztalra. Rajtunk múlik, hogy ebből mennyit veszünk fel... Valóban rajtuk múlik . .. Borzák Tibor • Ball» Tibor Markolt György szobrai Félegyházán MIKULÁS, LUCASZÉK, ÓLOMÖNTÉS Jeles napok decemberben December 3-án az egyik leggyakoribb férfinevünk tulaj­donosai, a Ferencek ünnepelnek. Az egyházi kalendárium ezen a napon Xavéri Ferencre, a Távol-Keleten tevékeny­kedő hittérítőre emlékezik, akihez tengeri utazás, pestisjár­vány idején folyamodtak a hivők. Xavér gyűrűje elterjedt, ismert ereklye volt: főleg vajúdó asszonyok húzták az uj­júkra, de más betegek is viselték Szigetközi, székesfehérvá­ri kalendáriumokban az egyik legfontosabb téli munkára utalva disznóölő, disznóvágó jelzőt illesztettek a Ferenc név mellé. A hitért megkínzott és lefeje­zett Szent Borbálához sok legen­da kapcsolódott. Védőszentje volt a bányászoknak, a tüzéreknek, az ágyú- és harangöntőknek, de szű­csök, kovácsok, bognárok, nyerge­sek, kőművesek, kőfaragók is Bor­bála oltalmába ajánlották magu­kat. Borbála füvét elődeink kelé­sek, himlők és villámcsapások el­len használták orvosságként. A hajadonok is pártfogójuknak te­kintették, így számos szerelmi jós­ló eljárás fűződött december 4- hez, Borbála napjához. Van, ahol ezen a napon cseresznyefaágat törnek, vízbe teszik. Ha kizöldül, hamarosan férjhez megy a lány. Miklós — névnapja december 6-án van — a régi időkben úgy szerepelt, mint a házasság, az anyaság oltalmazója, a gyermekek barátja; patrónusa gabonakeres­kedőknek, pékeknek, ügyvédek­nek, patikusoknak, halászoknak, a hídépítőknek, az eladólányoknak. Az egykori magyar kalmárok, tő- zsérek körében is virágzó Miklós- kultusz elevenségére vall, hogy Szent Miklós pénzének nevezték a megvásárolt jószágra, portékára adott foglalót, az eladó és vevő áldomását pedig Szent Miklós po­harának. v A mikuláshoz kapcsolódó, nap­jainkban is élő hiedelmek, szoká­sok köre hazánkban alig több másfél száz esztendősnél. Az ezen a napon szokásos ajándékozás vá­rosi eredetű, az ablakba tett cipő, a cipőbe csempészett mikulás és virgács osztrák hatásra utal. A december 13-án ünnepelt Lu­ca napja a hazai hagyományok egyik legérdekesebb, legjelesebb dátuma. A középkorban Luca a szemfájósok védőszentje volt. A magyar néphit kétféle Lucát is­mert, a jóságosat és a boszorká­nyost. A névnap előestéjén bosz- szantó tréfákat csináltak a falu­ban, így például leszedték, elcse­rélték a kapukat. E nap kezdték készíteni a nevezetes tucaszéket. amelyet karácsonykor az éjféli misére vittek, s aki ráállt, állító­lag megláthatta a rontó boszorká­nyokat. Számos termés-, halál- és szerelmi jósló szokás, hiedelem is kapcsolódott Luca napjához. Sze­ged környékén például lucapogá- csát sütöttek. Sütés előtt minden családtag számára kis tollakat szúrtak a tésztába. Azt tartották, akié sütés közben elég, az hama­rosan meghal. December 21-e, Tamás napja a Gergely-naptár szerint a téli nap­forduló időpontja, az év legrövi­debb napja. Körmenden ez a nap szerelmi varázslatra alkalmas idő­nek számított. Békéscsabán a szlo­vák lányok vállukkal rázzák a sö­vénykerítést, s azt tartották, hogy amerről kutyaugatás hallatszik, onnan jön a kérő. Göcsejben a Tamás napján vágott disznó hája sokféle betegségre volt orvosság, Szeged környékén a kelevényt gyógyították vele. Tamás napja egyébként 29-én is szerepel a ka­lendáriumban. A karácsonyi szokásoknak könyvtárnyi irodalma van, az ün­neppel kapcsolatos hiedelmeknek, mágikus eljárásoknak, étel- és szokásrendeknek csak a felsorolá­sa is kötetre rúgna. Napjaink leg­ismertebb jelképéről, a karácsony­fa állításáról a XVII. század ele­je óta vannak adatok. Hazánkban e szokás a múlt század kezdetén jelent meg, eleinte az arisztokrá­ciánál, majd a polgárság körében, s csak később terjedt el egyeteme­sen. Az óévet búcsúztató szilveszter napjainkban a vidámság, a biza­kodás, a reménykedés pezsgődur­rogástól hangos éjszakája. Régen sokféle hiedelem kapcsolódott az év utolsó napjához. Ólomöntéssel, galuskafőzéssel, almahéjdobással, változatos jósló és varázsló csele­kedetek sorával elsősorban azt kutatták, mit hoz a holnap, az új esztendő. K Gy. M. Jelentős, figyelmet érdemlő ese­mény Kiskunfélegyházán Markolt György újabb bemutatkozása a múzeumban; annak ismeretében is, hogy a Móra Ferenc Művelődé­si Központ 1976-ban már rende­zett munkáiból egy igen érdekes kiállítást. Üj művei az emberi lét örök szépségeit, gondjait, örömeit, nem titkolt fájdalmait gazdag fantáziával villantják fel. Félegyházáról elszármazott, de családi kapcsolatokkal voltaképpen itt is élő művészt köszönthetnek a városban, a közeli ismeretség meg-megújuló örömével. Nem szé­gyellj hogy innen indult, hogy is­merősök számára a Kossuth utca platánfái, a bezárt kovácsműhe­lyek, asztalosműhelyek hajdanvolt vagy ma is élő mesterei, akikhez gyermekkorában olykor segítsé­gül szegődött, és a férfikor küszö­bén túl is föl tudja mérni annak a különösen erős családi hagya­téknak messze ható szellemi su­gárzását, amelyben valamikor el­• Kis Herceg határozta, hogy szobrász lesz. Te­hetsége elvitathatatlan értéknek bizonyult a művészeti szakközép- iskola felvételi vizsgáján éppúgy, mint a főiskolán. A töretlennek látszó pályakez­dés, a majdnem idilli természet­rajongás után — ezt kedves állat­szobrai bizonyítják — felismerhe­tő a művész drámaibb hangvéte­lű küldetése, új formateremtő-ké- pessége is. Akár a fejét erős, alig utánoz­ható mozcfulattal félrevető mun­kásra tekintünk, akár a Békéscsa­bán fölállított köztéri szobráról (Achim L. András) készült nagy­méretű fotóra: a szoboralak su­gárzó lendületében a mozgást, cse­lekvést jellemző ábrázolás igazi többletét találjuk. Bronzszobrai­nak finom megmunkáltsága a mesterségbeli tudás készletéről semmi kétséget nem hagy a lá­togatóban, ugyanígy fegyelmezett tárgyszerűséggel alkotta léleklátó portrészobrait. Kőből készült alakjai — újabb munkái mintha új állomás közelítését is ígérnék. Modern szobrász vagy hagyo­mányokon nevelődött alkotó-e Markolt György? Vállalja a ha­gyományok tiszteletét, anélkül, hogy akárcsak a hozzá legköze­lebb álló mesterek utánzójává válna. Érdemes megnézni kiállítá­sát . . . F. I. • Péter • Részlet a kiállításról • Emberpár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom