Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-12 / 292. szám
PN MAGAZIN összeállította: Apró-cseprő % FÜRJPECSENYE. A francia, az angol és német háziasszonyok fürj- pecsenyét is tesznek az ünnepi asztalra. Bizonyára kevesen tudják, hogy a háziasított japán fürj a pécsi Dj Élet Tsz feldolgozó üzeméből kerül a nyugat-európai országokba: év végéig mintegy 400 ezer vágott szárnyast exportálnak a Mecsek-aljáról. Csípős halászlét, rántottszelete- ket és más halínyencségsket is feltálalhatunk majd bőségesen. S ha hosz- szú sorba kell Is állni a szakboltok előtt, hát megéri, mert összesen 960 mázsa halat hoznak forgalomba a halértékesítő vállalatok. • BEJGLI ÉS TORTA. Lesz elegendő, és ki hinné, hogy a megyében több mint 300 mázsa finom fonott készül az ünnepekre. Tortakarikából 40 ezret sütnek, s aki nem vigyáz, lesz mitől bejglimérgezést is kapni, ugyanis a megyei sütőipari vállalatok közel 50 ezer darab mákos-diós tekercset készítenek. • Az országban egyedül a Soproni Vegyesipari Vállalat üvegtechnikai üzemében gyártanak karácsonyfa- üvegdíszeket, amelyek elengedhetetlen kellékei a fenyőfáknak. Az idén hatvan féle fadísz, sokféle színben és mintában — összesen egymillió nyolcszázhúszezer — kerül forgalomba. Ezeket ügyes kezű lányok, asszonyok festették. Hogy készül a kalács? ÁLL A VÁSÁR DREZDÁBAN Fél évezredes hagyománya van immár a hí rés-nevezetes drezdai Striezelmarktnak, a négyhetes karácsonyi vásárnak. A kellemes vidámság a Télapó és számtalan hívének fölvonulásával kezdődik: a földíszített villamos végigcsöngeti a fél várost, majd megérkezik az Elba-parti nagyváros szívébe, az Altmarktra. Itt már napokkal ezelőtt fölállították a 30 méter magas. 111 esztendős fenyőfát. ágain éjjel-nappal színes villanykörték hirdetik messziről, hogy áll a vásár. Mi kell még a Striezelmarkt- hoz? Először is a magyarázat, hogy mit jelent a Striezel? Nálunk fonott kalácsnak mondanák. Hivatása az ünnepet jelképezi, miután a régi időkben legtöbbször csak ilyenkor leginkább szenteste jutott kalács az átlagember asztalára. A vásár persze azért vásár, hogy ott venni is lehessen egyet s mást. Van itt sokféle karácsonyfadísz, népművészeti ajándéktárgy, ruházati cikk, röviden: a dugóhúzótól a nagykabátig minden kapható. És leginkább a gyerekek örömére: vattacukor, frissen pörkölt mandula, kandírozott alma, ropogósra sült csirke és üdítő ital. És hol marad a kalács, amiről a vásár a nevét kapta? Van belőle bőségesen! Lehet válogatnia szebbnél szebb, rendkívül ízletes, világszerte híres drezdai „Stolle”-ból, amely ízben leginkább a mi püspökkenyerünkre hasonlít. Tonnaszám készül a finom kalács nagyüzemben, maszek péknél egyaránt, mert nem csupán itt, Drezdában veszik szívesen, hapem szerte az NDK- ban, sőt külföldön is, miután keresett exportcikk. A Stolle az újszülött Jézust szimbolizálja, a tetejére szórt vaníliás porcukortól édes-hamvas. Receptjét hivatalosan nem sikerült megszereznem (állítólag a pékek üzleti megfontolásból titokként kezelik). Egy tapasztalt háziasszony viszont, aki ilyenkor, az adventi időszakban nyolc—tíz Stollét szokott sütni, elárulta, s én szívesen közreadom: Végy 75 deka lisztet, 25 deka vajat, 8 deka margarint, 45 deka mazsolát, 8 deka citronátot, 12 deka édes mandulát (aki szereti, egy kevés keserű mandulát is tehet bele), fél deka citromhéj-re- szeléket, egy picurka kardamómot (Elettaria cardamomum néven kérhető a Herbáriánál), 15 deka kristálycukrot, csipetnyi sót. Oldj föl kb. 4 deka élesztőt tejben, majd készítsd el a tésztát, amelyet alaposan meg kell dolgozni. Célszerű a mazsolát csak a legvégén hozzáadni. A formába, tepsibe tett nyers kalácsot a tetején hosszában néhányszor vágjuk be és kenjük meg egy kis tojásfehérjével. Miután megsült, vaníliás cukorral jól hintsük meg. Ha néhány napig áll, még ízletesebb a drezdai karácsonyi kalács. Ajándéknézőben Magyarországon 1825-ben báró Podmaniczky Frigyes írt először arról, hogy egy osztrák nőrokona karácsonyfát állított. Azóta világszerte ismertté és közkedveltté vált a fenyőünnep, a hozzátartozó ajándékozási és táplálkozási szokásokkal együtt. Már bizonyára mindenkit utolért a vásárlási láz. Valamennyien számbavettük rokonainkat, ismerőseinket, barátainkat, s töprengünk: kinek, mit, mennyiért — és honnan. Pompás ötletekkel sietnek segítségünkre a tömegkommunikációs eszközök: harsog a rádió és a tévé reklámja. Az unokának ifjúsági takarékbetétet ajánlanak, az Aranypók a részletekre is ügyel, na meg arra, ami nem látszik. A Skála-áruházak ünnepi nyereménygálát szerveznek és az ajándékskála mellett a Kópé is figyelmet keltő huncutsággal invitálja a vevőket. Az üzletek előtti táblák különböző kedvezményes vásárlási akciókat hirdetnek. Az áruházak ünnepi kirakatokkal csalogatják az arra járókat. Tehát közelednek az ajándékozás örömteli percei, a szeretet ünnepe. Magazinunkban ezúttal a karácsonyi ajándékvásárlási szokásokról, az ünneprekészülésről igyekszünk — a teljesség igénye nélkül — képet adni. „REMÉLEM, GURUL IS .:.” Bajai séta a fenyőfák körül „Igen, azt az autóbuszt tudom ajánlani, mert tényleg nagyon aranyos és mellé vihet még egy nyitható tetejű sportkocsit ez a nagyvonalú ajánlat Baja szívében, a katolikus templom szomszédságában hangzott el a hét közepén egyik reggel, s a címzett — sokszoknyás, fejkendős idős nénike — megadóan nyújtotta át a kétszáz forintot, egy halk sóhaj kíséretében: remélem guru! is... Az eladó garantálta a jó minőséget és az üzlet megköttetett: valahol egy családban már nem lesz üres a karácsonyfa alja. Feltéve persze, hogy az idén is állítanak majd karácsonyfát. A templom túloldalán — ketrecének bejáratánál toporogva — a maszek fenyőárus ezt kétli: szerinte már a karácsonyi hagyományokat sem veszik olyan komolyan, mint régebben. Pesszimista véleményét az arrajárók érdeklődésére alapozza, akik közül csak kevesen lassítják lépéseiket a városba beköltözött kis fenyőliget láttán, s még ritkábban akadnak olyanok, akik pénztárcájuk után nyúlnak a mustra végeztével: „Lassan két órája állok itt, és egy fát adtam el, azt is a szomszédomnak” — füstölög az idős hölgy, s fázósan összébb húzza magán a bundát. — „Ha nem engednek az adóból, jövőre beadjuk az iparengedélyt.” A hölgy piactéri kollégája — 50 év körüli férfi — hasonló hangnemben nyilatkozik: „Csak nézelődnek egyelőre, vásárlásra kevesen szánják el magukat. Korainak tartják még. De ahogy az áfész ketreceit sorra néztem, később sem lesz érdemes nekem Zala megyéből ide utaznom: egész erdőre való fenyőfát halmoztak fel, csak a Béke téren.” A zalai atyafi helyzetmegítélése pontos: a Bajai Áfész, amely (a BÉK-kel és a ZÖLDÉRT helyi kirendeltségével együtt) az első számú szállítója a helyi piacnak, alaposan felkészült: csaknem 10 ezer fás készlettel kezdte meg az árusítást december 8-án. Fenyőfából tehát nem lesz-: hiány az idén. S hogy az egyénileg1 vállalkozók karácsonyi székere sem ragad a túlkínált mocsarába, azt jól érzékelteti talán a következő tény: a szövetkezet kizárólag magántermelők által szállított fenyőfákat árul.K. J. m ilyen lenne, m HA VOLNA A variációs « lehetőségek tárháza Az AMFORA üveg- és porcelánboltban már novemberben érződött az ünnepi vásárlási láz. Nagy az érdeklődés a kurrens dísztárgyak, a francia hő- és tűzálló edények, a márkás porcelánok és a kris- tálypoharak iránt. Az eladók jó előre elkészítették az ajándékcsomagokat, amelyek tetszetősek és bő választékról árulkodnak. Ég a gyertya, ég.. Az ősi mesterség fiatal művelője Noha ez a műanyagból öntött, körformájú gombjaival kapcsolódó rakosgató általában hiánycikk, mégis kevés olyan család van, ahol ne lenne legalább egy kis doboznyi alkatrész belőle. Legóznak tehát nálunk is az apróságok, egymásba pattogtatják a legkülönfélébb elemeket, és igyekvé- sük során dehogyis gondolnak arra, hogy vajon ezt a világszerte népszerű játékszert mikor és ki ötlötte ki. Nos, akit érdekel, az most megtudhatja, hogy a LEGO létrejötte egyrészt az 1930-as évek gazdasági válságának, másrészt személy szerint a dániai Ole Kirk Christiansen ácsmesternek köszönhető, aki — lévén munkanélküli — jobb híján olyan fajátékkok fabrikálásával ütötte agyon az idejét, amelyek kicsi gombjaik segítségével egymáshoz tapadtak. E derék mester annak idején meg is határozta találmányának eszmei értékét, és úgy fogalmazott, hogy szándéka szerint a kiskorúakat az alkotás lehetőségéhez akarta juttatni, mégpedig azért, mert — úgymond — sokkal gazdagabb és fantasztikusabb világot fognak ők felépíteni e gyakorlás közben, mint amit bárki valaha is elképzelt. Christiansen előbb kockákat metszegetett, majd állatfigurák elemei kerültek ki a bicskája alól. Közben pedig arra is jutott ideje, hogy eltűnődjön: ezeket az egymáshoz passzítható részecskéket hogyan nevezze el. Lévén nemcsak találékony, de szellemes és művelt ember is, a LEGO szót választotta, mert ez egyrészt a dán leg godt — azaz játssz jól! — szókettőst sűríti magába, másrészt pedig a latin lego — összegyűjt, összerak — igét imétli meg. A dán ács igyekezetének hamar híre. ment. Vevő vevőt,.köve tett a billundi műhelyben, és a válság ellenére hamarosan féltucatnyi alkalmazottat is foglalkoztathatott. Ezek mindegyikének meg kellett tanulnia a ChristiansenA népművészeti mintaboltban keresettek a szőttesek, a futók, a faragott faszobrok, dobozok, és a karácsonyi kellékek: a gyertyatartók. Van, aki csikóbőrös kulacsot kér vagy népviseleti babát, az újságtartót is sokan tartják praktikus ajándéknak. Van falraakasztós is pohártartós szekrény, vesznek rusztikus komódokat és réztányérokat. Az ünnep elképzelhetetlen itóka nélkül. De még- inkább a karácsony és a szilveszter. Bár a „Törley százéves”, sokak asztaláról hiányozni fog — mert akadozik az ellátás —, azért ne aggódjunk, lesz mivel koccintani. Az illatszerüzletekben sok a férfi is. Hogy mit keresnek szeretettjeiknek? Legtöbbjük az eladóra bízza, de van, aki olyan „határozott”, hogy márkás parfőmöt kér. Az eladó ajánl is, no nem szerénytelenül és nem kevés eredménnyel. Hogy a lányok-asszonyok inkább a szemkozmetikumokat veszik? (Mindip szépek akartunk lenni — ez nem vitás. S ha barátnőnket is szemhéjfestékkel lepjük meg — hát, tudjuk mi azt, ránk fér az ünnepek utáni festés, ami ápol: és eltakarja a strapa nyomait. Ünnep sem kell ahhoz, hogy sorbanállás legyen az óra- és ékszerbolt előtt, ha áru érkezik. Ugyanis ez futótűzként terjed. Most terjesztjük mi is, mert azt ígérték: a napokban lesz holland bizsu, amit valóban az „angyal” hoz, mert egy évben csak egyszer, karácsony előtt kapható ilyesmi. És várhatók gyermekfülbevalók és ezüstékszerek. Lehet válogatni a szép. és minden tekintetben súlyos láncokban, nyakékekben. Ajándékozni öröm — könyvet is. A boltokban nagy keletjük van az úgynevezett sikerkönyveknek, mint például Robert Merle: Francia história, Aldous Huxley: Szép új világ — és sorolhatnánk tovább. Érdemes benézni bármikor: lesz sok újdonság. A karácsonyi ajándékozás teli meglepetésekkel. Ennek érdekében leptük el máris az áruházakat. Mi után futkosunk? Keresünk meleg zoknikat a család minden tagjának, lábbelit, hozzá táskát, de ha már van valamelyik, ahhoz sálat és kesztyűt. És adunk ugye a részletekre is, fehérneműt: kis és nagy méretet, áttetszőt és mindent betakarót, köny- nyűt, vagy meleget adót. Válogatjuk a férfiingeket, és mindig sláger marad a nyakkendő éppúgy, mint a zsebkendő. Veszünk mellényt és pulóvert, tréninget és hálóinget. Tolongunk a játékosztályokon, kutatjuk a slágereket. Különböző méretű és mosolyú (néha eléggé faarcú) babák kelletik magukat, sokuk már a szekrény mélyén várja a „nagy” napot. Vannak harci eszközök, pl. egy arasznyi tank. ha ráesik a gyerek lábára, bizonyára nem fogja kipróbálni a Télapó hozta szánkót akkor sem, ha netán lesz hó. Szóval, azért, aki keres-tolong, az talál karácsonyi ajándékot. Igen, biztosan, legót is, match-boxot is. Lesz mivel kérkedni karácsony után a suliban. Mert a szülő, ugye, csak-csak beszerzi valahogy ... Pulai A karácsonyt idéző sercegő, paraffinillatú gyertyák csendes lo- bogását ma sem helyettesítheti a vlllanylámpák mesterséges fénye. A gyertyát már a rómaiak használták, de még a 19. század első felében a középnemesek is takarékosan bántak vele. Mielőtt azonban széles körben elterjedhetett volna, kiszorította a petróleum, a gázláng, majd a villany- világítás. „Fényes” pályafutása mégsem zárult le. Ma új divatját éli. megbecsülve mestereit: a régi gyertyamártók, gyertyaöntők utódait. — Nem éppen alkalmas az idő a beszélgetésre, hiszen a gyertyáknak most van a szezonja és annyi a megrendelés, hogy nem győzzük, pedig a családtagok is besegítenek — mondja kissé bosz- szúsan Vellai Jánosné, a lajosmi- zsei gyertyakészítő. Tekintetében ott bujkál a mesterek féken- tartott büszkesége. Végül csak megmutatja a műhelyt, ahol öntőformák, hütőedények, félkész — testetlen, lakkozatlan — gyertyák sorakoznak. — Ekkora a birodalmam — mutat körül. — Itt és a kezemben van minden, ami ahhoz kell, hogy jó és szép gyertya legyen a 15—20 féle anyagból. De azt ne kérdezze, hogy miből mennyit,1 mert ez épp olyan féltve őrzött titok, mint régen. — Hogyan lehet valakiből gyertyakészítő, az elektromos izzószálak és fénycsövek korában? — Én egy éve csinálom. Ügy kezdődött, hogy kedvet éreztem magamban valamilyen kézügyességet igénylő munkához. Két évvel ezelőtt pedig azt olvastam a kisiparosok lapjában, hogy mennyire keresettek a díszgyertyák, de nincs aki gyártsa. Elmentem hát a kisiparosok megyei szervezetéhez, aztán Budapestre, ahol két címet adtak. Az egyik mester elzavart, a másik — bár nem nagy kedvvel — segített, de csak az üzlet- és anyagszerzésben. A többit ki kellett kísérleteznem. Olyan ez, mint a szakács- mesterség ... Belevágtam, persze nem egyedül, a férjem is segít. / Az átalakított garázsépületben a „technológiai sor” utolsó egységéhez, a csomagolóhoz, a raktárhoz érünk. Polcokon és dobozokban, színesen és paraffin-fehéren, palástokban vagy anélkül sok-sok gyertya várja sorsát. — Ennyi nem szokott raktáron lenni. Most szállít a férjem a budapesti Fórum és Átrium szállodákba. Szinte csak a közületek- nek és a kereskedelemnek dolgozom. Ezzel gyakorlatilag kimerül családi kapacitásunk, mert a gyertyakészítés nagyon munkaigényes. Ahhoz, hogy jó minőségű terméket tudjunk csinálni, — nem ég el ripsz-rop.zra, nem füstöli tele a szobát, nem hajlik meg saját melegétől — szinte minden munkát kézzel kell elvégeznünk. Levesz egy különleges, csavart formájút a polcról, majd meggyújtja. Nézem, amint ficánkol a sárga láng, dacolva az ajtón betóduló huzattal. A fiatalasz- szony a láng fölé helyez egy üveglapocskát, figyelve, milyen minőséget rajzol a füst.'A bizonyítvány kitűnő: tiszta maradt az üveg. — Mit jelent a ma emberének és a gyertyakészítőnek a gyertya? — Számomra olyan munkát, amit önállóan vágezhetek, és úgy érzem, értek is hozzá. Az sem utolsó szempont, hogy a gyertyával örömet, fényével melegséget adhatok másoknak. Az emberek pedig egyre többet adnak lakásuk díszítésére, és nem mindegy, hogy milyen tárgyakkal veszik körül magukat. —is— féle jelszót, amely szerint „A legjobb sem túl jó!” “A munkanélküli famíves ötletét fia, Gptfr^d fejlesztette tovább, é tóirité kkmászkörátől vett részt a mind nemesebb Játékgyártó műhely munkájában, és azt is neki köszönhetjük, hogy ma már a műanyagok egész sorát használják a LEGO-gyárak. Előbb a cellulózacetátot sajtolták, majd • Variációk LEGO-ból. az ún. ABS-polimer került az öntőformákba. Mi tehát a LEGO? A variációs lehetőségek tárháza, a gyermeki fantázia tnegmo2f|mfti,’ af’ téVyei zöi.ék W&'lhtő^iM/ iikBfóp'-* Bárha nemcsak keresni kellene ezt az összerakósdit, de válogatni is lehetne belőle éppen az ünnep okán! A. L.