Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

TUDOMÁNY • TECHNIKA KÉT BÁBA KÖZT NEM VÉSZ EL A „GYEREK” NAGY VÁLLALKOZÁSOK Az OFD 30 születése Az OFD 30 típusjelű oszlopos fúrógépet először az idei tavaszi BNV-n mutatták be. Amit ott lát­tunk, az az első prototípus volt, ám a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola gépgyártás-technológiai laborató­riumában már készül a második. A megbízást az új típus kifej­lesztésére a Dunavecsei Fémipari Vállalattól kapták. Jobbat, korszerűbbet A Fémipari Vállalat szerszám­gépei iránt nő a kereslet. A fű­részgépek és a fúrógépek jelen­tős részét tőkés piacokon értéke­sítik. Mindez elképzelhetetlen lenne akkor, ha a gépek nem len­nének korszerűek, megbízhatóan jó minőségűek. S hogy azok le­gyenek, ehhez kell a szüntelen és egyre magasabb színvonalon megvalósuló gyártmányfejlesz­tés. — Egy-egy fejlesztési elképze­lés kibontakozásának két alap­vető oka lehet — magyarázza Szendrődi Tamás, a dunavecsei cég fejlesztési főmérnöke. — Az egyik: igény volna egy gépre, de nem gyártja senki. A másik: ké­szül ugyan effajta szerszámgép, de korszerűtlen, nem elégíti ki a mai igényeket. A feladat mindkét esetben az, hogy létrehozzuk az új konstrukciót. Az OFD 30-as oszlopos fúró­géphez hasonlót Magyarországon eddig csak a H1TEKA gyártott, ám a keresletnek csak töredékét kitevő mennyiségben. S az a gép a maga 610 kilogrammos súlyá­val. nehézkesen kezelhető hajtó­művével és egvéb tulajdonságai­val nem volt éppen korszerűnek mondható. Alkotó együttműködés A Fémipari Vállalat a TECH- NOIMPEX segítségével felmérte az igényeket. Arra a megállapí­tásra jutottak, hogy egy nagy tel­jesítményű, könnyen kezelhető, kevésbé robosztus gépre nemcsak itthon, de külföldön is jelentős a kereslet. Kialakították az elkép­zeléseiket, és a gép kifejlesztésé­vel megbízták a GAMF-ot. A vállalat és a főiskola között már évek óta eredményes az • Ilyen lesz a második prototípus. együttműködés: több sikeres gyártmányt hoztak létre közösen. Mivel minden alkalommal szer­számgépekről volt szó, a fejlesztő munkát a főiskola gépgyártás­technológiai tanszéke végezte. A témavezető eddig is, ezúttal is Bajnóczi Sándor főiskolai adjunk­tus, a szerszámgépek tantárgy­csoport-vezetője. — Rajtam kívül három oktató és három technikus szakalkalma­zott kapcsolódott be az OFD 30 kifejlesztésébe. A szerződéskötést megelőzően találkoztunk a Fém­ipari Vállalat igazgatójával, fej­lesztési főmérnökével, szakembe­reivel. Ezen "a megbeszélésen kör­vonalazódott, hogy milyen is lesz Fénykábel Graham Bell 1880-ban vitt át emberi hangot fény segít­ségével, s készülékét „foto- fon”-nak nevezte el. A nevét viselő mammutcég szakembe­rei nemrég indították be a vi­lág első fénnyel működő te­lefonhálózatát. Bell membrán­ra erősített tükröt, napfényt és szeléncellát használt, utó­dai száloptikát, mikrolézere- ket és fotodiódákat. A húsz éve folyó fejlesztés során ki­dolgozták a minél kisebb fény­energiát elnyelő üvegszálakat, amelyek törésmutatója a ke­resztmetszet mentén változik: a szilárd mikrolézereket, ame­lyek az elektromágneses jelet fényimpulzusokká alakítják; erősítőket, amelyek a csilla­podott jelet regenerálják, s mindezt mikrométerekben. A fénykábel legjobb változata harommillliárd jelet visz át másodpercenként, s ezzel a leggyorsabb információtováb­bítást teszi lehetővé. A szak­emberek remélik, hogy az „optikai áramkörök” az elekt­ronika egyéb területeire — elsősorban a számítógép­technikába — is hamarosan bevonulnak. valójában a létrehozandó proto­típus. Ezután megkaptuk a meg­bízatást — szerződést kötöttünk —, majd összeült a tervezői gár­da, és elosztottuk egymás között a munkát. A csoport minden tag­ja bizonyos részegységek terve­zésére vállalkozott. Jövőre gyártani kezdik Az együttműködés ezt követően is folyamatos volt a két „bába” között. Amikor elkészültek a rész­összeállítási rajzok, ismét meg­hívták a dunavecseieket, akik tü­zetesen átnézték a terveket, és gyártási lehetőségeik, termelési hagyományaik ismeretében véle­ményt mondtak róluk. Csak ez­után készültek el a műhelyrajzok és az anyagszükségleti jegyzékek. A prototípus néhány alkatré­szét Dunavecsén. a részegységek többségét a GAMF laboratóriu­mában állították elő, s itt történt a gép összeszerelése is. Az első prototípus azonban a fejlesztési megbízás (1981. október) és a BNV megnyitása (1982. május) között rendelkezésre álló idő rö­vidsége miatt még nem felelt meg maradéktalanul azoknak a kívá­nalmaknak. amelyeket vele szem­ben támasztottak. A vásár után a gépet terhelési próbáknak ve­tették alá. s e vizsgálatok ered­ményei alapján határozták meg a szükséges módosítások körét. Ilyen előzmények után készül je­lenleg a második prototípus, amely technikai paramétereivel, fokozat nélkül szabályozható fő- haitóművével. egyszerű kezelhe- tőséeével. megjelenésével bízvást kiállja majd az összehasonlítást a hasonló nyugati konstrukciók­kal. Dr. Szabó András, a GAIMF géngvártás-technológiai tanszéké­nek vezetője pedig elmondta, hogv ennek a megbízatásnak két okból is örül. Egyrészt, mert to­vább mélyült az alkotó együtt­működés a Fémipari Vállalattal, másrészt, mert éppen az OiFD 30 elkészítésénél nyílt mód arra, hogy hallgatókat is bevonjanak a kivitelezési munkába. Az új oszlopos fúrógépet a re­mélhetőleg sikeres terhelési pró­bák után jövőre kezdi gyártani a Dunavecsei Fémipari Vállalat. Sitkéi Béla Parafa a világűrben A Sandia Laboratóriumban (USA) kidolgozott új hőszigetelő anyag parafából készül. Hogy világűri felhasználásra alkal­massá tegyék, a természetes pa­rafát durva szemcséjű porrá ap­rítják, és ragasztóval keverik. Az így kapott masszát öntőformában először mérsékelten felmelegítik, hogy megkeményedjék, majd mintegy háromezer Celsius-fokon hőkezelik. Ezen a hőfokon a pa­rafában lévő szén grafittá alakul. Mivel a parafa mikroszkopikus méhsejtszerű szerkezetét meg­tartja. lehűlés után olyan hőszi­getelő anyagot nyernek, amely kedvező tulajdonságait a világ­űri vákuumban 2700 Celsius-fokig megtartja. A Tay-híd Skóciában Edinburgh és Dundee között a Tay-tengeröböl felett ve­zet át a vasút. Itt 1871—1877 kö­zött 350 ezer font költséggel 3146 méter hosszú, 85 pillérre szerelt vasúti hidat építettek. Mindegyik pillér alapozásakor több, egyen­ként 2,5 méter átmérőjű vascsöve­ket hajtottak le az öböl talajába. Mindegyik vascsövet betonnal töl­tötték meg, ezután az összes csö­vet körülfalazták. Az így elkészült pillérre, noha az a dagályszint fölé emelkedett, még ráépítettek 6 acélcsőből álló, rácsozással egy­máshoz rögzített tornyot, ame­lyekben több emelet magasságban alagútszerű híd vonult át. Ebben haladtak a vonatok. A tengeröböl legmélyebb része fölött 11 pillé­ren, 74 méter fesztávolságú híd­mezők emelkedtek, ezek alatt tűz­ték ki a hajózóutat. amelyen a legnagyobb vitorlások is áthalad­hattak. A híd két végén nagy ka­nyarulattal csatlakozott a parti vá­gányokhoz. Szakértők véleménye szerint ugyan az egyetlen pályát hordó, túlságosan magas hídmező a szemlélőre kicsit nyugtalanítóan hatott, de a szilárdsági vizsgálatok megnyugtatták az aggodalmasko­dókat. A hidat Viktória királynő jelenlétében átadták a forgalom­nak; a híd képe számtalan képes­lapban megjelent. A Tay-öböl környékén 1879. de­cember 28-án szokatlan hevességű vihar dühöngött, amikor az Edin­burghból este fél nyolckor elin­dult személyvonat felszaladt a hídra. Senki sem vette észre, hogy a megismétlődő széllökések hatá­sára a magas hídszerkezet oldal­A Tay-híd katasztrófája 1879-ben. (Hírlapkép.) irányú lengésbe kezdett, rugalma­san kihajolt hol jobbra, hol balra. Ilyen kihajolt helyzetben az át­haladó vonat lenyomta, és a ma­gas, rácsos acélszerkezetet való­sággal lecsavarta a pillérekről. A vonat, a híd és a 90 utas eltűnt az öböl mély vizében. Egykorú lapok, folyóiratok so­káig foglalkoztak az eseménnyel. Sok fantáziaképet is megjelentet­tek a katasztrófáról. A vihar elültével búvárok száll­tak le. a mozdonyt és a kocsikat kiemelték, a szakértői vizsgálat tisztázta a katasztrófa okát, s ek­kor kezdték meg a hídépítéstani tanszékek és gyárak laboratóriu­mai a szerkezeti anyagok újszerű vizsgálatát. A hídtervezésben is új korszak kezdődött Egyre több baromfihús Egyetlen állattenyésztési ágazat sem fejlődik olyan gyorsan, mint a baromfitenyésztés. A világ leg­nagyobb baromfihús-termelője az Egyesült Államok, őt Kína, a Szovjetunió, Brazília, Franciaor­szág és Japán követi. Hazánkban is tekintélyes múltja van, hiszen egy élelmes nagykereskedő már 1870-ben komoly teljesítményű üzemet létesített előbb Kiskunha­lason, majd Kecskeméten. Bizo­nyára kevesen tudják, hogy a ba­romfi-világexport körülbelül 40 százaléka a világháborút megelő­ző években Magyarországról szár­mazott! Az USA-ban kidolgozott iparszerű baromfitenyésztés ná­lunk csak 1960-ban kezdődhetett, a korszerű feldolgozási technoló­gia is csak ezt követően terjedt el. Eredményeként ma egy-egy nagy teljesítményű vágószalagra óránként 6—7 ezer baromfi kerül fel — a képünkön látható módon —, s hagyja azt el zacskóba cso­magolva. A statisztikai adatok tanúsága szerint minden magyar állampol­gár évente mintegy 15—16 kiló baromfihúst fogyaszt. Sok ország­ban ennél jóval több, az Egyesült Államokban például 30 kilogramm szárnyast esznek az emberek évente. A baromfifélék húsa ízle­tes, könnyen emészthető, változa­tosan elkészíthető, fehérjében dús élelmiszer. Jó emészthetősége fi­nom rostozatának köszönhető, de a fiatal, sovány baromfi húsa a nedvtartalma és a zsírszegen.vse- ge miatt is kedvező étréndi hatá­sú. A szárnyasok húsában kevés a kollagén — enyvszerű, kocso­nyásító anyag — és ezért főzés, sütés, pácolás közben jóval rövi- debb idő alatt puhulnak meg, mint az egyéb húsfajták. A vitaminok közül elsősorban a B-vitamin-cso- port tagjait találjuk meg a barom­fihúsban Az ásványi anyagok kö­zül vasat, meszet. foszfort, káliu­mot, magnéziumot tartalmaz. Ala­csony nátriumtartalma miatt a szív- és vesebetegek is szinte kor­látlanul fogyaszthatják. Az esemény egyik legérdekesebb szereplőjét, a mozdonyt kijavítot­ták, és az még évtizedekig vontat­ta Skócia hegyei között a vonato­kat. Sokáig nem látták tisztán az anyag kifáradásának jelenségét. Megtörtént, hogy évekig, évtizede­kig a helyesen méretezett és ké­szített alkatrészek repedtek, tör­tek, szakadtak, míg azután labo­ratóriumi fárasztóvizsgálatokkal tisztázták az anyagkifáradást és az ellene való védekezés módját. Oj, érdekes tudomány, a metallográ­fia alakult ki. Csiszolt fémfelüle­tek mikroszkópos vizsgálatai sok, addig nem sejtett részletet tártak fel. Dr. Horváth Árpád A tengeráramlás titkai A tengeráramlások kö­zött kétségtelenül a Golf­áramlásnak van a legna­gyobb irodalma, és ezzel foglalkoznak talán ma is leginkább az óceánkutatók. A tengeráramlásokat a tengervíz hőmérsékleti és sűrűségkülönbségei, az ál­landó szeleknek a vízfel­színre gyakorolt nyomása váltja ki. A mesterséges holdakról készített külön­böző spektrumú felvételek és hőmérséklet-mérések tükrében a Golf-áramlást ma már másképpen vizs­gálhatjuk. Az újabb kuta­tások szerint a Golf-áram­lás alatt mélyebb régióban egy azonos irányú állandó mélyáramlás is van. A ku­tatások az óceánok fizikai és dinamikai jellemzőinek meghatározását és a ten­geráramokban rejlő energia kiaknázását célozzák. összeállította: Kereskedő Sándor Lázadás A nagyvállalat üdülője a hegyoldalban épült. Üveg­falú kiugró erkélyei a Ba­latonra néznek, s a felsőről rá is lehet látni a vízre. Innen csupa fény, káprázat a világ. Ügy érzi magát a pihenő, mintha valami óriási ragyogás közepében lebeg­ne. Az alsó emeleten már „föld­közelben” van az ember. A táv­latot lerövidítik a közbülső dom- ' bök ősfái. Modern is, romantikus is a hangulatos villa. Az U-alakban kapcsolódó épületfrontok betono­zott teraszt zárnak közre. Ide, a szerpentinútról, több rövid lej­tőn át, s az őket összekötő negy­vennégy lépcsőfokon lehet feljut­ni. Addig néhány keskeny sétány, udvarocska sorakozik egymás fölött. Valamennyi kavicsos, ho­mokos, és színes virágszegélyek­kel díszített. Egyiket dús bokrok, gyümölcsfák árnyékolják, a má­sikra akadálytalanul ontja tüzét a nap. a harmadikon lilliputi cam- pingházacskák guggolnak. Legalul van a nagy, homokos, füves-fás udvar — kis lubickoló­medencével, hintákkal, röplabda­hálóval. Itt játszanak legtöbbet a beutalt családok gyermekei. Az ő terepük a hegyoldal, a szikla, de még a nem éppen veszélyte­len teraszpárkány is. A kisebbek közelében mindig ott vannak a mamák. Szemük ak­kor is a csemetéken, ha olvas­nak a piros-fehér lécű padokon, a fűre fektetett gumimatracon, vagy mikor fürdőruhában sütké­reznek a nyugágyon. Külön jelenség az anyák közt Hontiné, a kissé dölyfös asszony. Naponta más-más, rikító bikini­ben heverészik. Olajos-fényes ar­cát csaknem beborítja a divatos, kerek fekete napszemüveg. Vilá­gos bőre pirosságát még feltű­nőbbre gyújtja majdnem fehérre szőkített haja. Száján állandó sér­tődöttség ül. Szinte megbotránko­zás azért, hogy mások is lustál­kodnak a közelében, hogy az ő Palikáján kívül Péter, Sanyi, La­ci, Gabi. meg egyéb nevű gyer­mekek is játszadoznak. Senki nem tudja, mire vág fel. Többen ismerik hallgatag férjét, aki — egyik előadó a sok közül. Rövid idő alatt tömény anti- pátiát vívtak ki maguk ellen, ök mindig az ellenkezőjét akarják, mint a többiek. Ha a társaság vacsora után inkább ultizni sze­retne tévénézés helyett, akkor ők leoltják a villanyt, és hárman, el­különültem a műsort figyelik. Ilyenkor árad belőlük-róluk az elégedettség, hogy mégis az tör­ténik, ami nekik tetszik. Máskor meg — pazar adások idején — ők vonulnak be csalá­di társasjátékokkal. Ezekhez még asztalokat is tolnak össze és — természetesen — a villanyt is fel­gyújtják. Mitsem adnak a mind borsosabb megjegyzésekre. Szembenállásuk a nagy több­séggel a szalonnasütéssel egybe­kötött kirándulás napján érte el tetőfokát A legöregebbeket kivé­ve. akiknek a lába a hegymá­szást nem bírja már, minden ép­kézláb ember beszállt" enni-inni- valóval. Hontiék előkelőén — magyarázatként méla fintorral — vonták ki magukat ebből is. Mi­dőn sötét este vidám hangulatban hazatért a jónép. Hontiék a hat­éves Palikával üzentek le, hogy „fel vannak háborodva”. A válasz az volt, hogy tünte­tőén hangosabb lett a zsivaj, és belenyúlt az éjszakába, jóllehet mindenki fáradtan érkezett... Ettől kezdve teljes bojkott alatt álltak Hontiék. Míg azonban a házaspár egyál­talán nem vette tragikusan, hogy levegőnek nézték őket az üdülő­ben, a kisfiú annál inkább meg­szenvedte szülei beképzeltségé­nek, következményeit. Most már nem hancúrozhatott kedvére a többiekkel. Három hinta van, de ha Pa­lika olyankor ül fel valamelyik­re, amikor más gyerek is ezzel szórakozik, anyja affektálva hív­ja el. — Szállj le! Hallottad, mit mondtam?! Ezektől csupa kosz az a hinta. ,A gyerek csak sóvároghat, ha a többiek fára másznak. Fájhat a szíve, mikor pajtásai indiános- dit játszanak, rohangálnak, ug­rálnak teraszról teraszra. Mióta mamája ilyesmitől is eltiltotta, úgy száguldanak el mellette, mintha nem is lenne a világon. Pedig a kisfiúk, kislányok nem olyan kegyetlenek, mint az apu­kák. anyukák, akik „vasfüggönyt” húztak maguk és Hontiék közé. Amikor csak módját, ejthetik, igyekeznek maguk közé belopni a csöndes, tejfelhajú. fehér bőrű Palikát. Most is épp futballcsa­patukba választották. Hontiné izgatott. Idegesen for­golódik a nyugágyon, de jó da­rabig nem szól. Végül csak nem állhatja meg. — Palika, vigyázz az ujjacská- idra! Tudod, hogy te zongorázni tanulsz. A fiúcska elbátortalanodik, csak lábatlankodik az ügyesek közt. Kis idő múlva megint oda­szól az anyja, miközben másik labdát dob neki. — Nesze, itt a te labdád. Ez is akkora, ezzel játsszatok! Ez puhább gumiból van. nem sújt annyira. Tudod, ezt „Cseszkóból” hoztuk. A gyerekek is felfogják, unják a primitív nagyzolást. Visszagu­rítják a „külföldi” labdát, sőt egyikük Palikát is kitessékeli a csapatból. — Menj anyukádhoz! Te csak zongorázzál 1 A kisfiú lába alig engedelmes­kedik. Dermedten áll meg anyja és a kis branes között. Előbb halvány szájaszéle kezd keserűen rángatózni, aztán csak nagy köny- nyei potyognak. Nem mozdul se­merre, csak két lecsüngő karja, ujiacskái moccannak az erőlkö­déstől, míg a hangos sírást visz- szafojtja. — Gyere ezektől a . . . ezektől a huligánoktól! — kel föl a nyug­ágyról Hontiné. Pipiskedve, ké­nyeskedve szisszentget, míg fiacs­kája felé lépeget; szúrja a lábát a fű. Palika arca ekkor eltorzul. Még a fogát is vicsorgatja. Dob­bant, toporzékol, majd hisztéri­kus dühvei sivalkodni kezd. — Menj, menj innen! Soha, so­ha nem nyúlok a zongorához, tudd meg! Tudd meg! Azért is összeverem az ujjaimat, nesze, nesze! Leveti magát a porba, üti-vág- ja két kis tenyerével a földet. Rúg, harap, mikor anyja gügyö- részve felemelné. A gyerekek abbahagyják a fo­cizást. Néhányan elsomfordálnak, föl a lépcsőkön. Mások téblábol- va nézik, ahogy labdájuk aprókat pattogva gurul az ordítozó kis­fiú felé. Mikor nekiütközik Palika vál- lának, a kis srác boldogan kap utána. Könnyes-maszatos képét elönti az öröm, mialatt feláll vele. Két vékony karjával úgy szorítja magához, mint a kincset, és szipogva, üdvözült mosollyal megy vissza vele a fiúk közé. Anyja visszatartaná, de csak fél karját emelgeti bizonytalanul. Aztán, hogv a kisfiú ficánkolva indul játékba cimboráival — ő csak áll. mint egy rakás szeren­csétlenség. Tóth István É

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom