Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-28 / 303. szám

1982. december 28. » PETŐFI NÉPE • 3 SZOCIÁLPOLITIKA Gondoskodás a gyermekes családokról A legutóbbi népszámláláskor több mint kétmillió-kétszázöt- venezer 15 éven aluli gyermeket lajstromoztak a számlálóbiztosok, s a statisztikából kiderült, hogy ezeknek a kiskorúaknak több mint a fele 35 évnél fiatalabb szülőkkel él. A fiatal családok 85 százalékában van gyermek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gyermekneveléssel járó gondok ma döntően a húszon- és har- minc-egynéhány évesek problé­mái. Esetenkénti gondjaik nem is annyira a keresetekben, mint inkább az önálló háztartás meg­teremtésekor jelentkeznek. Meg­állapítások szerint a nők 20—24. a férfiak pedig 25—29 éves kor­ban kötnek leggyakrabban házas­ságot, s a gyermekszülések 86 százaléka az anya 15—29 éves korára jut, s ennek fele a 29 és 24. életév között. A családalapí­tás, a lakás megszerzése, a kü­lönböző eszközök és berendezé­sek megvásárlása, valamint a gyermeknevelés gyakorta olyan terheket ró a fiatalokra, amelye­ket nem mindig képesek egyedül viselni. * Anyagi hátrányok mérséklése Aligha szorul magyarázatra, milyen fontos társadalmi érdek a gyermeknevelés miatti — s az ezzel összefüggő családalapítási — anyagi Kátrányok mérséklése. Csak emlékeztetőül: az előttünk álló években azok a fiatalok érik el a családalapítási kort, akik a hatvanas évek elejei demográfiai hullámvölgy mélypontján szü­lettek. Magyarán ez azt jelenti, hogy legtermékenyebb korban lévő női népesség száma a nyolc­vanas évek elején és közepén a hetvenes évek második feléhez képest negyedével csökken, vagyis csaknem százezerrel lesz kevesebb. Ezért fontos továbbra is a gyermekvállalás szociálpoli­tikai ösztönzése. Ismeretes, hogy az elmúlt években egész sor szociálpoliti­kai intézkedés látott napvilágot a gyermekes családok helyzeté­nek javítására. Külön említést kíván a gyermekápolási táppénz és a gyermekes anyák pótszabad­ságának bevezetése, a szociálpo­litikai szempontok nagyobb sú­lyú figyelembevétele a lakásel­osztáskor, a gyorsabb bolcsőde- és óvodafejlesztés, az iskola-nap- közi-hálózat bővítése, a családi pótlék, az ösztöndíj és a gyer­mekgondozási segély egyes ár­emeléskor történő kiegészítése, a három- és többgyermekesek csa­ládi pótlékának, majd később az egy- és kétgyermekesek pótléká­nak emelése, a termelőszövetke­zeti családok pótlékának kiegé­szítése, az, egyedülálló kétgyer­mekes, valamint három- és több­gyermekesek pótlékának közel­múltban történt emelése. (.Jövő­re, az év közepétől a kétgyerme­kesek és az eddig jogosult egy­gyermekesek családi pótlékát gyermekenként havi 110 forinttal felemelik. A fiatal családok és a pályakezdők támogatására az egy­gyermekesek körében 6 éves korig a 130 forintos jövedelem- pótlék ennél jóval nagyobb ösz- szegű családi pótlékká alakul át.) Keresők • és eltartottak aránya Mindezekkel együtt azonban — mint arról a Központi Statiszti­kai Hivatal egy közelmúltban nyilvánosságra hozott tanulmány- kötete beszámol —, a háztartások jövedelmének differenciáltsága jórészt nem a kereseti, tehát nem a végzett munka szerinti különbözőségekből, hanem a ke­resők és az eltartottak arányából származik. A jövedelmi viszonyok alakulása tehát gyakran abból fakad, hogy van-e a családban eltartott gyermek, illetve hány gyermeket nevelnek. Helytálló a megállapítás, különösen, ha tud­juk, hogy a gyermekek fogyasz­tása a korukkal párhuzamosan emelkedik, ezért a családi pótlék — amelynek összege nem a gyer­mekek korától függ —, a fogyasz­tás mind kisebb hányadát fedezi. Ide kívánkozik, hogy a fogyasz­tás összege a különböző háztar­tásokban meglehetősen eltérő. Ál­talában megállapítható, az el­múlt évtizedben kevésbé nőtt. mint a felnőtteké. A szakembe­rek ezt azzal is magyarázzák, hogy a gyermekkorú népességen belül ez idő szerint emelkedik a fiatalok részaránya, akiknek anyagi szükségletei nyilvánva­lóan alacsonyabbak az idősebbe­kénél. Igaz, ez egyben előrevetíti azt is, hogy igényeik esztendőről esztendőre magasabbak lesznek. Kiegyensúlyozott jövedelmi viszony Az elmúlt három évben hoz­závetőleg 450 ezer gyermek szü­letett, és háromszázezerre tehe­tő a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők száma. Azokban a családokban, ahol az anya gyesen volt, illetve van, nyilván­valóan csökken a család egy fo­gyasztóra jutó reáljövedelme. A második gyermek születése után ez a csökkenés némiképpen mér­séklődik. A gondozási szabadsá­gon lévő anya újbóli munkavál­lalásával, illetve, ha a családban élő gyermek iskolai tanulmányait befejezve, aktív keresővé válik, ismét kiegyensúlyozottabbá válik a családok jövedelmi viszonya. Az elmúlt három esztendőben e két utóbbi réteg több mint hat­százezres népességet alkotott. S. I. Az építőanyag-ipar idei mérlege Több hőtakarékos termék Az építőanyag-ipar idei terme­lése a népgazdasági tervvel össz­hangban — az előzetes adatok szerint — egy százalékkal halad­ta meg a múlt évit. A vállalatok és a szövetkezetek összességében a keresletnek megfelelően alakí­tották termelésüket. Egyebek kö­zött a finomkerámia-ipar és az üvegipar bővítette szállításait, ám más iparágak — például a kő- és kavicsbányászat, a Öeton- elemgyártó ipar — az igények mérséklődéséhez igazodva csök­kentette a termelést. A termékek többségénél kíná­lati helyzet alakult ki. Az ellátás összességében kiegyensúlyozott volt, bár időszakonként egyes cikkekből átmenetileg hiány mu­tatkozott. A lakosság ellátásának javítására a kedvelt porrá oltott mészből az idén különösen nagy arányban. $3 százalékkal bőví­tették a termelést. Az ipar a múlt évinél több tetőcserepet gyártott, mégis hiány volt belő­le, s ezért a hasonló célt szolgá­ló más termékből, így az azbeszt- cement-hullámlemezbői növel­ték a kínálatot. A sajáiíház-építők feszített vasbeton födémgerenda- igényeinek kielégítésére ebben az évben a tavalyinál mintegy 280 ezer méterrel gyártottak töb­bet. Hengerelt sík- és profil ü veg­ből egymillió, húzott síküvegből majdnem kétmilió négyzetmétr- rel haladta meg az idei termelés a tavalyit. Annak ellenére, hogy 18 százalékkal több ablakot gyártottak, időnként mégis hiány volt ebből a termékből. ' Az építőanyag-ipar a népgaz­daság energiaigényes ágazatai­nak egyike, ezért a vállalatok kü­lönösen nagy gondot fordítottak az energiagazdálkodás fejleszté­sére. Az energiatakarékos építő­anyagok és szerkezetek arányá­nak növelésével ahhoz is hozzá­járultak. hogy az építőipar új létesítményeinek hőveszteségei is csökkenjenek. Az épületasztalos-iDar hasonló­képpen bővítette a jól záródó, hő­takarékos ablakok termelésének arányát, s az energiatakarékos­ságot szolgálta az üvegipari mű­vek is az idén több mint 300 ezer négyzetméter hőszigetelő üveg előállításával. (MTI) Nemcsak a takarítókon múlik... Kötetnyi anekdota szól­hatna arról, ki, milyen ér­vekkel győzte meg a por­tást, vagy játszotta ki éber­ségét, hogy a heti három­szori látogatási időn kívül is felkereshesse beteg hoz­zátartozóját. Ám csak a sztorik humorosak. Követ­kezményeik — az orvosok és nővérek gyógyító mun­kájának gyakori zavarása — nagyon is komolyak vol­tak. A hét valamennyi nap­jára kiterjesztett látogatási idő bevezetésével a soron- kívüli „búcsújárás” meg­szűnt. És néhány ember fe­lelőtlensége ...?! Kezdetben óvatosan jár­kálunk a védőpapucsban, attól félve, hogy orra esünk. Néhány lépés után azonban megszokjuk. Szaladni persze nem lehet benne. De hát miért kellene a látogatónak futni egy kórházban?! Leg­feljebb azért, hogy a bejá­ratnál álló őr ne vegye ész­re: papucs nélkül akar to­vábbhaladni. De észreveszi. S udvaria­san nyújtja a kórházi láb­belit: — legyen szíves, fel­húzni! — Az illető bosszú­san visszafordul. Dohogva leül a zsámolyra. S cipője talpának mutogatásával próbálja a mellette levőket meggyőzni, ő megtörölte a lábát. A többiek félrenéz­nek. Latolgatják maguk­ban, hogy helyeseljenek-e, vagy vitatkozzanak, aztán valaki megszólal: — Azt hiszi, elég, ha a sarat lepu­colja?! Kiszállunk a liftből, me­gyünk a kórtermekbe. Le­telepszünk hozzátartozóink körül. Székére, ágyára és a legelrejtettebb zugokból is előkerített ülőkékre. Hál’ is­tennek, szépen összejött a család, a rokonok, az isme­rősök. Ragyogó alkalom ügyes-bajos dolgaink meg­tárgyalására. Történetesen kimehet­nénk a hallba, hogy ne za­varjuk az ugyanebben a kórteremben fekvő, néhány órája, vagy előző nap ope­rált gyengélkedőket. De nem megyünk ki, mert úgy véljük, lábadozó szerettün- ket kell kímélnünk. Akit, ha ki akar bújni az ágyból, gyengéden visszakényszerít- jük. Ne járkáljon, csak pi­henjen, gyógyuljon — mondjuk. És folytatjuk a traccspartit, azzal a meg­nyugtató tudattal, hogy a gyógyulás érdekében, mi, látogatók, igazán mindent megteszünk. Búcsúzni kell. Irány a lift! Azaz — a kecskeméti új megyei kórházat választ­va helyszínnek — a pá- ternoszter. A védőpapucsok többsége ekkora már leke­rült a lábakról. Szerteszét hevernek a lift előtt, a fo­lyosón, illetve a „rendesebb- je” a kezében tartja. Vajon miért? Mert, már nem lát­ja az orvos, a nővér vagy a viselésére ügyelő kórházi dolgozó? Mindenesetre, a belépésnél a fegyelmezetle­neket erélyesen figyelmez­tető látogatótársak is hall­gatnak. Mintha ugyanaz a cipő, amelyiknek — szerintük is — tömérdek kórokozó tapadt a talpára, visszafelé jövet magától a kórház levegőjé­től sterillé vált volna! A Magyar Kórházszövet­ség nemrégiben Kecskemé­ten tartott tanácskozásának résztvevői nemcsak az új megyei kórház egészségügyi ellátásáról, hanem tisztasá­gáról is a legnagyobb elis­meréssel szóltak. Az utób­bi a huszonöt tagú, áldozat­kész takarítóbrigád érde­me, no meg, a fejlett tech­nikáé. A négy nyugatnémet és a két svéd takarítógép tisztít, mos, szárít, fényesít, fertőtlenít. Vagyis az uni­verzális gépek mindent tu­dók . . . Az átlagosan napi 1500— 1800 látogatónak „csak” annyit kellene tudni, hogy a rájuk vonatkozó kórházi rend betartása a beteg ér­deke! Kovács Klára Kézi munka helyett géppel • A kecskeméti Petőfi Nyomda korszerű NSZK gyártmányú, 600 ezer forint értékű ofszetiemez-előhívó gépet vásárolt a közelmúltban. Korábban a lemezek előhívását fárasztó kézi munkával végezték és egy lemez hívásához 12—15 percre volt szükség. Az új gép igen jó minőségben ezt a műveletet alig egy—másfél perc alatt végzi. A mi­nőség javulásának és az idő csökkenésének különösen lapunk, a Pe­tőfi Népe előállításánál van nagy jelentősége. Felvételünkön: Posta Mihályné másoló az új gépen dolgozik. (Opauszky László felvétele) Műszaki fejlesztés együttműködéssel Magyar vállalatok és tőkés cé­gek között több mint ezer koo­perációs megállapodás van ér­vényben. A legkiterjedtebbek a könnyűipar, illetve a gépipar vál­lalatainak együttműködési kap­csolatai. A Magyar Kereskedelmi Ka­mara kooperációs tagozatán az együttműködés tapasztalatait ér­tékelve megállapították; a koo­perációk a termelőkapacitások jobb kihasználása mellett egy­ben a vállalatok gyorsabb mű­szaki fejlődéséhez is hozzájárul­nak. Ennek eredményeként az elmúlt években néhány vállalat gyorsan növelhette külföldi ér­tékesítését, másutt pedig azért tarthatták meg piacaikat, mert az együttműködés során külföldi technológiához, licencekhez, know-how-hoz jutva korszerűsí­tették termékkínálatukat. Gondot okoz azonban, hogy a vállalatok többségénél a fejlett technológia átvételével csak egy-egy folyama­tot korszerűsítettek, a műszaki fejlesztés nem hatott ki a teljes tevékenységre. Így a korszerű gyártási eljárások mellett á régi technológiák is tovább élnek, rontva a gazdálkodás hatékony­ságát, csökkentve a teljesítmé­nyeket. Az elkövetkezőkben kívánatos, hogy a vállalatok olyan együtt­működéseket hozzanak létre, amelyekben biztosított a fejlett technika folyamatos átvétele. Ez­zel elősegíthető, hogy az eddigi­nél több hazai vállalat zárkóz­hasson fel a világ élvonalához. Jelenleg külföldön a kutatás és a műszaki fejlesztés felgyorsuló- ban van, a jelentősebb cégeknél már a válság utáni időszakra ké­szülnek. Mindezt a hazai szak­embereknek is figyelembe kell venniük, amikor a kooperációs kapcsolatokat szervezik, vagy újabb együttműködéseket alakí­tanak ki. Megállapították, hogy jók a lehetőségek az úgynevezett fejlesztési céltársulások létreho­zásához, amelyekben elsősorban a hazai szellemi erőforrások hasznosíthatók. Ilyen együttmű­ködések bővítésével a magyar szakemberek az eddiginél több új kutatási eredmény kidolgozásá­ban, korszerű technológia, gyár­tási eljárás létrehozásában ve­hetnének részt, előkészítve azok hazai hasznosítását is. (MTI) KÉPERNYŐ Karácsony Kiváló emberek társaságával ajándékozta meg előfizetőit kará­csonykor a televízió. Szombaton délután Kovács Margit mesélt az életéről. Este A források fölé ha­jolt címmel sugározták, a Kodály- dokumentumfilm első részét. Másnap Kálmán Imre hívott mil­liókat vendégségbe. Késő este Richard Burton rajzolt szavak­kal többé-kevésbé találó képet önmagáról. Népszerű, klasszikus művésze­ti remekekből alakították ki az ünnepi műsor fővonulatát. Bee­thoven IX. szimfóniája, Arany János Toldija, Ibsen Vadkacsa című drámája egyaránt sokaknak jelenthetett nemes örömet. Az Emberek a havason, „felszabadu­lásunk előtti filmművészetünk társtalan csillaga” ma is hatáso­san érzelmes. szívmelengetően gyönyörű. Tarzan is időtálló, mint a népmesék. A maga műfa­jában a Volt egyszer egy Vadnyu­gat sem tartozik az utolsók közé. Gyerekeknek szánt összeállítások, mesefilmek, ifjúsági történetek is kellő számban szerepeltek a hét végén. A műsorblokkokat olyan re­mekművek kötötték össze, mint Kodály Angyalok és pásztorok című műve, Fodor András Kélt újra jel című költeménye Lukács Sándor tolmácsolásában, a rádió gyerekkórusának rövid koncertje Még az ismétléseket, vagy a szín­házból. moziból ismert alkotások műsorra tűzését is helyeslem. Mi­nél többször látjuk, halljuk ugyanis a remekműveket, annál több értékét, szépségét fedezhet­jük föl. Ennél is fontosabb: ka­rácsonykor csoportosan ülnek az emberek a képernyő előtt. Házi­asszonyi kínálások, koccintások zavarják a folyamatos figyelmet. A gyerekeket egy darabig lekötik az új játékok, az asszonyok tá­lalnak, kihordják az edényeket, a férfiak kártyáznak, beszélget­nek, kávét főznek. Csak olyan műveknek lehet helye ilyenkor, amelyek akkor is élvezhetők, ha nem tudjuk követni minden moz­zanatát, ha csak olykor-olykor pillantunk a készülékre, ha fél füllel lessük a nyilatkozókat, ha közismert történeteket, alkotáso­kat ismételnek. Ezért lett volna jobb, ha több folytatásra bont­ják a Kodályról készített doku­mentumműsort; hetven percre senki se kapcsolta ki magát a családi áramkörből. A zeneszer­ző, népzenekutató tanítványai­nak, munkatársainak emlékező szavai, okos következtetései alig­ha keltették a megérdemelt fi­gyelmet. Még a Három szabóle­gényeket is kicsit hosszadalmas­nak éreztem, mert a legmegrög­zöttebb tévébámuló gyerekek is újból és újból tanulmányozták közben az ajándékokat, kipróbál­ták az új játékokat. Jól időszerűsí tették a tévé több rendszeres magazinját. A Cimbo­rákról ismét megállapítható: a legszínvonalasabb tévés műsorok közé tartozik. íme nemcsak a túl­hajtott popzene, az agyonreklá­mozott diszkó alkalmas a „tízen- túliak ' érdeklődésének a föikeité- sére, mint egyik-másik szerkesz­tőségben hiszik ... Az „Életet az éveknek” nem olyan negédes, gügyögő, mint korábban. Akkor tiszteljük igazán az öregeket, ha föltételezzük, hogy képesek ma­radandó értékű műalkotások él­vezésére. Kálmán Imre valóban meghó­dította a világot, de a Bécsből közvetített emlékműsor csak időnként igazolta hírnevét. Sze­rencsére nem ebből az összeállí­tásból tudjuk, hogy milyen sike­reket ért el. Számunkra kissé együgyűnek tűnt az összekötő szöveg és „ma­gyarosnak” némely táncbetét. Míg el r.em felejtem: köszön­jük a szép műsorral hitelesített karácsonyi jókívánságokat. H. N. Koronával koronázzák Polner Zoltán (és a szegedi körzeti stúdió) dicséretes szorga­lommal gyűjti a múlt emlékeit. Közönségsikert aratod (s nívódí­jat kapott) a tavaly bemutatott Teknyőkaparó, s könnyen lehet, ez lesz a sorsa a Koronával ko­ronázzák című dokumentumfilm­nek is. Archaikus népi imád­ságoknak eredt a nyomába a stáb — Szeged környéki falvak­ban, különösebb előkészület nél­kül vették föl öregemberek, öreg­asszonyok mondókáit. A kette­sen, méltatlanul lehetetlen idő­pontban (a Volt'egyszer egy Vad­nyugat legizgalmasabb jelenetei idején) vetített filmben mesesze­rű imádság-világ elevenedett meg: hallhattuk Jézus Krisztus és Péter, valamint a száz szem -cseresznye történetét, és sok ha­sonlóan derűs népi legendát. Re­méljük, hogy egy alkalmasabb időpontban — tudtunk szerint ja­nuárban — megismétlik a Király Zoltán szerkesztő által is jegyzett filmet. Mindenképpen figyelem­re méltó Polner Zoltánék igyeke­zete — és támogatandó is. B. J. A KERESKEDELEMTŐL A LAKÁSKARBANTARTÁSIG Hatékonyan szolgálták a vásárlók érdekeit Fogyasztók tanácsa 95 városban A Hazafias Népfront Országos Tanácsa egy évvel ezelőtt hozta létre a Fogyasztók Országos Tanácsát. A társadalmi szervezet célja, hogy figyelemmel kísérje és értékelje: miként érvényesül­nek a fogyasztók jogai. Feladata, hogy ajánlásaival segítse az ál­lamigazgatási szervek és a gazdálkodó egységek tevékenységét, s amennyiben úgy ítéli meg, hogy a fogyasztói jogok sérelmet szenvedtek, vizsgálatot kezdeményezzen az illetékes szerveknél. A tanács a vásárlókat tájékoztatja az áruk és a szolgáltatások minőségéről, választékáról és az őket megillető jogokról Amint azt a HNF Belgrád rakparti székházában elmond­ták: a Fogyasztók Országos Ta­nácsa beváltotta a hozzá fűzött előzetes reményeket. Javaslatai­val, s az ülésein elhangzott ész­revételekkel hathatósan segítette az irányító szervek munkáját, hozzájárult a fogyasztók érde­keinek védelméhez. A szervezet kiépítette budapesti és megyei hálózatát, jelenleg 95 városban és valamennyi fővárosi kerület­ben működnek fogyasztói taná­csok. Létrejöttek az árakkal, a minőséggel, a piaci helyzettel, valamint az általános jogi kérdé­sekkel foglalkozó — tanácsadói szerepet betöltő — szakértői al­bizottságok is. A Fogyasztók Országos Taná­csa ebben az évben több igen fontos témát vitatott meg. Jú­niusban a belkereskedelem és az idegenforgalom helyzetét tekin­tették át Juhár Zoltán belkeres­kedelmi miniszter előterjesztése alapján. Szeptemberben a bú­torgyártás és -forgalmazás körüli gondokat vették górcső alár'Sza- bó Imre ipari, és Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhe­lyettes felvázolta az otthonbe- rendezés gondjait, a kínálatot befolyásoló tényezőket. Novem­berben a lakáskarbantartás hely­zetét vitatták meg Kádár Józse/ építésügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettes beszámolója alapján. Napirendre került a zöldség- és gyümölcsellátás hely­zete is. Az előadásokat minden alkalommal élénk viták követ­ték. s az itt elhangzott vélemé­nyeket, megjegyzéseket, bírála­tokat megküldték az illetékesek­nek. i A FŐT 1983-ban is fontos té­mákat vitat meg: áttekintik a lakossági szolgáltató szervezetek jelenlegi felépítési rendszerét, összegzik a tartós fogyasztási cikkek minőségét befolyásoló té­nyezőket. Sort kerítenek arra is, hogy a megyei tanácsok beszá­moljanak tevéKenysigüicről. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom