Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-19 / 298. szám

PN MAGAZIN A z egyik oldalon állnak a kihunyt családi tűz­hely hidegénél didergő, megalkuvásukat forradalminak vélt eszmények hirdetésével takarni akaró felek. Elavult a házasság in­tézménye — mondják. A másik oldalon a kihunyt családi tűzhely hajdani melegét visszasíró, önma­gukat a szilárd erkölcs védelmezőinek feltüntetett harcosok. Nem megszigorítani, hanem megtiltani kellene a válást! — érvelnek. A két szélsőség kö­zött van a többség tábora, amelyik házasodik, válik és újra házasodik. Azazhogy ... ! A nagyon egyszerűnek tűnő ügy nem is egysze­rű. A házassághoz ugyanis két fél kell, s nem elég a nő és a férfi hajlandósága, ha egymással nem találkoznak. A heti- és havilapokkal együtt az új­ságokban feladott házassági hirdetések száma napi átlagban meghaladja a százat. Még, ha leszámítjuk is belőlük a többször — esetleg tréfából — próbál­kozókat, akkor is el kell fogadnunk, hogy e jelen­ség komoly gongokat tükröz. Mindenekelőtt a szó­rakozási, ismerkedési lehetőségek hiányát. Éppen “zért lehet, hogy nagy üzlet, lehet, hogy nem, de bizonyos, hogy valós társadalmi igényt szolgálnak a társkeresés megkönnyítésére vállalkozott gazda­sági munkaközösségek. Megyénkben az egyetlen ilyen jellegű vállalko­zást, a Nosztalgia társkereső szolgálatot felkeres­ve. érdekes tapasztalatodat gyűjtöttünk. Elöljáró­ban az ügyintézők elmondják, hogy hivatalos teen­dőik — például adó-, SZTK-járulék befizetése köz­ben — kezdetben gyanúsan nézegettek őket. Pedig Isi intézmény modern módszerekkel a házasság­közvetítés ko­rántsem újke­letű talál­már.y. Elég felidézni azoka* a hagyományokat, amikor a csa­lád közel-s távoli hozzátartozói összedugták a fejü­ket. latolgatva, az ismerősök közül ki jöhet számí­tásba, mint leendő férj vagy feleség. S ha a családi böle; esség nem segített, akkor a komendálóhoz 1 »-dúllak. Aki rendszerint a falu javasasszonya volt, s nemcsak sokan megfordultak nála, hanem emberismeretében is megbízhattak. Nyilvánvalóan a vagyon kulcsszerepet játszott az ilyen párválasztásban, de nemcsak az. Emberi tu­lajdonságok, jó és rossz szokások is mérlegre té­tettek. Olyan tényezők, ari'-’yeket külső befolyáso­ló;: hiányában a fiataloknak kellene most megten­niük. Egyebek mellett ebben segíti a házasulan­dókat a társkereső szolgálat. Hangsúlyozzák hogy senki helyett nem döntenek, csak ajánlanak. Ám már az adatlapok kitöltésekor egy sor olyan kér­désre meg kell válaszolni, amelyek irányt mutat­nak részint az alaposabb önismerethez, részint az igények mérlegre tételéhez. A társkereső szolgálat tapasztalatai kedvezőek. Igen pozitív szemléletváltozásnak értékelik, hogy a többség — sokan az előző házasságukból tanulva — tudatosan készül a leendő életközösségre.'Meg­nyugtatóan hallottuk azt is. hogy ama téves hittel ellentétben, miszerint csak a nők akarnak férjhez menni, legalább annyi nősülni szándékozó férfi is jelentkezik. Az arány foglalkozás, iskolai végzett­ség és kor szerint is csaknem azonos a férfi és nő érdeklődők között. Végül, hogy miért választották a nosztalgia ne­vet, erre válaszoljanak ők: — Nincs olyan megromlott kapcsolat, amelyik­nek ne lett volna szép szakasza is. Ezt a szépet mindenki szeretné átélni újra, mi ehhez igyekszünk segíteni. Hiszen társ nélkül senki sem lehet mara­déktalanul boldog. Lelki posta helyett Ismerőseim folytonosan kér­dezgetik, hogy a mi lapunkban — több máshoz hasonlóan — miért nincs „lelki posta"? A legkülönbözőbb érvekkel győz­ködnek arról, hogy nagy szük­ség lenne rá. Van, aki szemre­hányást tesz, hogy lám, már a Pajtás újságnak is van intim rovata. Mások pedig kitalált- nak feltüntetett problémáikat mesélik, kissé homályosan. S amikor visszakérdezek a pon­tosítás végett, máris csapdába kerülök. No, /ugye, bizonygat­ják, az ilyesmit csak őszintén lehet feltárni, amire az ember legfeljebb csak a jelige leple alatt képes... Nem vagyok illetékes a „sorsdöntő" ügy eldöntésére, de két bájos sztorit a hallottak­ból most szívesen közreadok. (A történetek igazak, a jeligék kitaláltak.) kezdett. Mikor lehet egy férfi biztonságban a kalandornőktől? — kérdezi. Válaszunk: bármily hihetet­len. még a kalandornök is megöregszenek egyszer. Éppen ezért senki sem érezheti magát biztonságban tőlük, s így mély­ségesen együttérzünk az ösz- szes nősülni szándékozó férfi­val, aki szüntelenül ki van té­ve a már említett hölgyek há­lójának. Tanácsoljuk, hogy alakítsanak valamilyen szövet­séget ellenük, közösen talán könnyebben tudnak védekezni.. Abban persze igaza van, hogy inkább a férfiak szoktak visz- szaélni a nők érzelmeivel, há­zassági szándékaival. De hát ennek is a nő az oka. Miért hitt el minden hazugságot? Ha póruljárt, magára vessen az ostoba! A dolognak ez a része tehát szóra sem érdemes. Körültekintő párválasztás jel­igével érdeklődik egy anyuka. Tízesztendős kislánya (aki szerint a fiúk eddig csak buták, rosszak, verekedosek és a többi összes rossz tulajdonsággal felruházott kétlábú élőlények voltak) egyik napról a másikra komoly, érett nővé vál­tozott. Erre pedig a kislány által elmeséltekből lehet következtetni.' Történetesen abból, hogy a nap­közi ebédlőjében az egyik szép — s ez igen lényeges! — fiúval gyak­ran egymásra néznek. A gyerek problémája az, hogy a szóban for­gó választott hetedikes, s vajon baj-e ilyen nagy korkülönbség? Az anyuka azt szeretné tudni, hogy mit válaszoljon gyermeké­nek. Véleményem szerint, ha a szerelem viszonzott, akkor a három évnyi korkülönbség ép­pen ideális — kicsit később. A biztonság kedvéért azonban ta­pasztaltabbtól — 12 éves lá­nyomtól — is tanácsot kértem. Válasza: a három év nem szá­mít. de azért a kislány nyol­cadikos kora előtt meg ne en­gedje a fiúnak, hogy az vigye helyette a táskát!... Hát eb­ben maradjunk. Aggódó jeligére kér egyik olva­sónk választ. Leveléhez mellékelt egy — a Magyar Nemzet egyik számában megjelent — apróhir­detést. Idézünk a szövegből: „78 éves nyugdíjas gazdálkodó keresi házastársát 68—78 éves özvegy­asszony személyében. Kalandorok kíméljenek." Olvasónk azt írja, azért mellékelte az újságkivágást, mert attól fél, hogy enélkül kér­dését viccnek vélném. Eddig ő azt hitte, hogy inkább a férfiak él­nek vissza a nők házasulási szán­dékaival. Ám, ha néha igaz is a fordítottja, eddig bizonyosra vet­te, hogy csak az igazán fiatal nőknek jut eszébe a kalandorko­dás. Mivel hetvenegynéhánv éve­sen maga is nősülni szándékozik, a hirdetést olvasván, aggódni (Aligha kel! bizonygatni, hogy a szerelem és a bölcsesség ritkán fér meg egymás mellett. Mégsem bólcselkedtek egyetlen más témá­ról sem ennyit, mint cppen a szerelemről. S amikor derűs vagy el­gondolkodtató olvasmányként ajánljuk a Római szállóigék gyűjtemé­nyéből veti válogatást, még egy furcsaságra felhívjuk a figyelmet. Az örök témáról még a bölcseknek sem sikerült mindig örökérvé­nyű, megcáfolhatatlan igazságot mondaniuk.) Boldog mind. aki szeret, de bol­dogtalan, aki nem tud harcolni szerelméért. Nincs olyan okos ember, aki a kétségbevonhatatlan bizonyíté­kok ellenére is ne azt hinné el szerelmének, amit hinnie jólesik. A szakítás gyakran nem azért fáj, mert még mindig szeretünk, hanem azért, mert a másikat magunknál boldogabbnak véljük. A tétovázás a szerelmet nem, csak a félelmet növeli. A szerelem játszva legyőzi a távolságot, a társadalmi, vagyoni különbségeket, az előítéleteket, de a hitvány jellemmel szemben: te­hetetlen. Akár beleszeretünk valakibe, akár kiábrándulunk belőle, min- di megtaláljak azokat az indo­kokat, amelyekkel meggyőzhet­jük magunkat érzelmeink he­lyességéről. Némelyik szerelmes nő olyan veszélyes, mint a megvadult pa­ripa, amelyik a saját nyakát is képes kitörni, csakhogy lovasát a szakadékba vesse. A férfiak mindig csodálkoznak azon, ha egy nő bosszút áll raj­tuk. Pedig csak azon lehetne cso­dálkozni, hogy zokszó nélkül olyan sokáig képes volt elviselni a férfi gonoszságát. Némely szülő olyan nagy igye­kezettel óvja fiát vagy lányát a szerelemtől, hogy meg kellene büntetni érte. hiszen az élet sa- vától-borsától akarja megfosztani gyermekét. A szerelemnek még a kínja, fájdalma is többet nemesít az emberen, mint a legnagyobb tu­dású pedagógus. Az egyetlen csoda, amelyben nemcsak szabad, de kell is hin­nünk: a szerelem! WILLIAM SHAKESPEARE: Az vagy nekem Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom. A század ele­jén egy kül­földi hetilap pályázatot hir­detett annak az örök és még ma is megoldhatatlan kérdésnek a kibogozására, hogy mivel köt­heti le a nő a férfit? Nyilatkoztak az összes szakér­tők: elszánt lányos anyák, nyu­galomba vonult anyósok, a há­zasság fáradalmait pihenő elvált asszonyok, s a módfelett fanyar és rezignált feleségek. Az első díjat egy bölcs szemé­lyiség kapta, aki légies magya­rázatok, lélektani következteté­sek és megható példabeszédek helyett így felelt: „Tartsd jól a bestiáTl” Nem kell ezen megbotránkozni (még ma sem) — ez a nyers mon­dat mély életigazságot foglal magában. Azt ugyanis, hogy nemcsak szellemi lények va­gyunk, hanem anyaghoz kötött emberek is, akiknek, ha nincs kellően jól tart­va az anyagi részük, a másik felük: a szelle­mi rész sem szárnyalhat. És mit ajánlottak a régi szer­zők a testi harmónia biztosítá­sához? Vas Rózsa Katalin-levest: rántásra reszelt parmezánsajt vízzel felöntve, sózva, amit két tojás sárgájával elkevert tejföl­re önt rá. Sűrítésre pedig sós víz­ben főtt, apróra vágott makaró­nit javasolt. Tolnai kisgazdasszony tüdőle­vest, Zrínyi Jánosné Ili-káposztát — vagyis paradicsomos káposz­tát — kínált Fridatta-szelettel. Ez utóbbi nem más, mint leves­ben főtt marhahús felszeletelve, lisztbe hempergetve, és cukor nélküli palacsintatésztába már- tottan kisütve. A recepteket ki lehet próbálni. Az ételek bizonyára izleni fog­nak a férjeknek. Az eredményért — nem felelünk ... P. S. Az ötlet jó! Szex-tanácsadó ? Az egyik pár irul-pirul. a másik, zavar­tan nevetgél. Van, aki fölé­nyesen kiok­tatja az or­vost, hogy az általa ajánlott fogamzásgát­lót már az is­kolásgyere­kek is ismerik. Ki így, ki úgy fogadja a ta­nácsokat, egy­ben azonban valamennyien megegyez­nek. Mindnyá­jan gyorsan szeretnének szabadulni, mielőbb meg­kapni a papír­ra a pecsétet, mert enélkül nem adja össze könyvvezető. Néhányan élnek azzal a lehe­tőséggel, hogy az ekkor elhallga­tott, vagy később keletkezett prob­lémáikkal visszajöhetnek segítsé­get kérni. A többség viszont csak mérgelődik, hogy az amúgy is ren­geteg intéznivaló egy újabbal sza­porodott. Értetlenkedve kérdez­getik, miért kötelező a 35 éven aluliaknak — kivételek, akik elő­ző házasságukat 1974. után kötöt­ték — a házasság előtti tanács­adás? Mi is ezt a kérdést tettük fel dr. Danis Lászlónak, a megyei kórház II. számú szülészete ad­junktusának. — Mindenekelőtt rögtön tisztáz­zuk — kezdi válaszát —, hogy az anya- és csecsemővédelem nem azonos a szexuális felvilágosítás­sal, hanem ez az utóbbi az előb­binek csak egy szűkebb területe. Egészségügyünknek az az igen fontos alapelve, hogy a betegség gyógyításának szerves része a megelőzés, már a köztudatban is általánosan elfogadott. E tanács­adás lényege is a megelőzés. Bizonyítékul előveszi azt az adatlapot, amit a frigyre lépők­nek ki kell tölteniük. Az iskolai végzettségre, szociális helyzetre vonatkozó kérdések mellett jelen­tős számúak az úgynevezett be­tegségi előzményeket tartalmazók. — Azt hiszem — folytatja dr. Danis László —, hogy ma már senkinek sem kell magyarázni, hogy bizonyos betegségek, hajla­mok a szülőktől, nagyszülőktől örökölhetők. Mindenki egészséges gyermeket szeretne, s ennek az az első lépcsője, hogy az esetleg bekövetkezhető problémát előre lássuk, ne pedig utólag állapítsuk meg. Akkor az orvos már viszony­lag kevesebbet tehet. — Most viszont megtilthatják a házasságot? — Igen durva beavatkozás len­ne ez bárki magánéletébe. Elő­ször is felhívjuk az örökölhető"" betegségekre a figyelmet, ha ilyes­mit feltételezhetünk. Hangsúlyé)-' 1 zom, mindenképpen segíteni pró­bálunk, és az esetek túlnyomó ré­szében tudunk is, például gyógy­kezeléssel. — Kicsit leegyszerűsítve a dol­gokat, e kötelező tanácsadás te­hát kettős célú. Információkat kap az orvos a felekről és javas­latokat a házasulandók a majda­ni gyermek egészsége érdekében. Kár lenne azonban tagadni, hogy a legtöbben szexuális felvilágosí­tást szeretnének hallani. — Valóban, és hogy ez meny­nyire szükséges, azt szülész-nö- gvógyászként szerzett tapasztala­taim is bizonyítják. Megdöbbentő, milyen keveset tudnak az embe­rek a szexuális élet kultúrájáról, holott kissé humorosan fogalmaz­va. sokan legalábbis professzor­nak hiszik magukat ezen a téren. Nem akarok a válások óriási szá­mára hivatkozni, mert bírósági adatokkal lehetetlen kimutatni, hogy hány esetben volt az oka a házasság felbomlásának * a sze­xuális tájékozatlanság. A volt férj és feleség ugyanis szemérmesen hallgat erről, gyakran még ma­guknak sem vallják be az igazi okokat. De az ideg-, a bel-, a nő­gyógyászától — és még sorolhat­nám a szakrendelőket — újabb és újabb panaszaikkal állandóan ostromló betegek igen nagy részé­nek szexuális problémája van. — A tanácsadás tehát sokat se­gíthet ezen a bajon. — Segíthetne, ha ... És most hosszas fejtegetésekbe kezdhet­nénk, hogy miért nem tudunk segí­teni mindenkinek, olyan mérték­ben. ahogyan szeretnénk. Ez a té­ma ugyan már nem tabu, de még messze állunk attól, hogy a nők és a férfiak, akár egymás között, akár az orvosnak őszintén beszél­jenek a gondjaikról... — Ezek szerint a tanácsadás eredményét pesszimistán ítéli meg? — Nem. Néhány év múlva so­kan visszajönnek, kérdeznek, és önmagában már ezt értékelni kell. Ezenkívül, ha még kiforratlan is, de nálunk is elkezdődött valami pozitív változás, gondolok arra, hogy egyre több iskola kéri fel a nőgyógyászokat, pszichológusokat felvilágosító előadások megtartá­sára. Jó lenne azonban még in­kább tudatosítani, hogy a nevelés, felvilágosítás otthon, a családban kezdődik. S ami talán még ennél is fontosabb: a családi életre ne­velés kezdődjék, aminek a szexuá­lis kultúra csak egy része a sok közül! öss?.-állította: Kovács Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom