Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-02 / 283. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. november 2. AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT _________________ Az országút végén Móricgát Félegyháza—Kiskunhalas vil­lamosított vasútvonalának jász- szentlászlói sorompójától aszfalt­út ágazik el Bugac felé. A he­lyenként hullámos, bár karban­tartott 12 kilométeres szakaszt az elején Jászszentlászló házai, szö­vetkezetének gazdasági épületei, majd facsoportok és ritkásan álló tanyák szegélyezik. Ahol az or­szágút véget ér, már Móricgát középületei és az ott lakók csa­ládi otthonai kandikálnak ki a facsoportok közül. Innen csak földúton lehet el­jutni a bugaci pusztába és az erdészetbe. Mégsem jelenti a mó- ricgátiaknak ez a világ végét, hi­szen nap nap után csaknem nyolcszázan dolgoznak a Petőfi Tsz különböző munkahelyein, so­kan váltott műszakban. A terme­lőszövetkezeti székház közelében egy nagyobb épület az üzemi konyha és étterem, amely két esztendeje lett kész. Itt étkeznek. A természet nem áldotta meg jó földdel a határt, hiszen a Pe­tőfi Tsz 3200 hektáros birtoká­nak mindössze 6,7 aranykorona az átlagos értéke. Gyakori a ho­mokverés, de annál ritkább a jó eső. A nyári, téli csapadék rendszeresen alatta marad a Duna—Tisza közi "átlagnak. Nem sok a szántóterület. Több az olyan gyep, amelyre még a jó­szágot sem tanácsos kihajtani le­gelni. A növényzetnek itt ugyan­is a talajvédelem a legfőbb sze­repe. Tavaly a harmadik határ­ban találták meg a móricgátiak a tavaszi vetésű takarmánynövé­nyük magiát, ahová elsodorta a szélvihar. Megismerték, mert a környéken azt a faitát csak ők termesztették. A másfél, két év­tizede még sűrűbben feltoTFődött mélyedésekből az utóbbi eszten­dőkben teljesen eltűnt a nedves­ség. Az elrekesztett csatornában mégis sikerült időnként annyit megőrizni, hogy a tömegtakar­mányt adó gyepre, lucernára — igaz. csak 20 hektáron — jusson valami öntözővíz. Badacsonyi Péter agrármérnök, 1957-ben végezte el az egyetemet. Egy másik szövetkezetben 1963- ban választották meg elnöknek. A móricgáti a második, amelyben elnöki tisztséget tölt be, de soha mérleghiányos nem volt az a kö­zös gazdaság, amelyben bizalmat szavazott neki a tagság. 1980 ta­vaszán került Móricgátra, ahol jó munkatársakra talált. Közösen vállalt fáradozásaiknak lassan megérik a qyümölcse. Erről kér­deztük a minap. • Badacsonyi Péter — Előrebocsátom, hogy az elő­ző vezetőség nagyon körültekintő volt, amikor a Petőfi Tsz-ben az ipari ágazatokat megteremtette. Az itteni adottságok mellett rend­kívül kockázatos a növényter­mesztés, pedig gabona, tömegta- karmány, vágóállat, állati termék egyre több kell az országnak ha­zai fogyasztásra és exportra. A kiegészítő tevékenység jövedel­méből lehetett a növénytermesz­tést, az állattenyésztést fejlesz­teni. Napjainkban a körülmé­nyek úgy alakultak — mondja Badacsonyi Péter —, hogy az ipa­ri termelésünk növekedése elle­nére, annak nyeresége már nem emelkedik. A megyében és or­szágszerte egyre több a verseny­társ az ipari ágazatokban, és ke­vesebb az olyan vállalat,, ame­lyikkel előnyös termelési együtt­működésre lehet lépni. A BRG kecskeméti gyára ét néhány más üzem mégis kivétel. Híradástech­nikai alkatrészt, részegységeket . készítünk számukra. Jelentkeztünk a nagykereskede­lem által meghirdetett „Vevők vagyunk” pályázatra. Korábban nem kapható, háztartási fémtö­megcikkeket gyártunk sorozat­ban. Galvanizálóüzemünkben fe- lületnemesí.tési munkát végzünk, és a közelmúltban felépített mű­helycsarnokunkban olyan vas­ipari munkával foglalkozunk, amelyet a gépjárműgyártási prog­ramban részt vevő üzemek ren­deltek meg. Keressük az új part­nereket, hogy bevételünket gya- rapíthassuk. — Milyen a Petőfi Tsz-ben a mezőgazdasági és az ipari terme­lés aránya? — Tavaly 159 millió forint volt szövetkezetünk termelésének az értéke. Ennek egyharmada szár­mazott az alaptevékenységből, kétharmada a kiegészítő, ipari ágazatokból. Az idén változatlan az arány, de a termelési érték 172 millióra emelkedik. A szö­vetkezeti nyereség pedig 11 mil­lió forint lesz, 1981-ben is ugyan­ennyi volt. A jövedelemből to­vábbra is megfelelő összeget for­dítunk a mezőgazdasági terme­lés fejlesztésére, emellett az ipa­ri üzemeket tovább korszerűsít­jük, hogy kedvezőbb munkakö­rülményeket teremtsünk az ott dolgozóknak. Ennek kezdeti si­kerei máris észlelhetők a jobb minőségű termékekben. — Említette a növénytermesz­tés, állattenyésztés fellendítésére foganatosított intézkedéseket. Ho­gyan jellemezné e két termelési ág jelenlegi helyzetét? — Az 1980. évi terv készítése­kor úgy határoztunk, hogy a nö­vénytermesztés, állattenyésztés addigi veszteségét felszámoljuk a VI. ötéves terv végére. Olyan magasra állítottuk a lécet, ame­lyet sportnyelven szólva, át le­hetett ugrani. Két esztendő alatt kerek 6 milliót faragtunk le az alaptevékenység veszteségéből, és az idén sem szakadt meg ez a folyamat. A tervidőszak végéig elérjük célunkat. A gabonater­mesztésben kísérleteztünk árpá­val, rozzsal, búzával. Végül egy nem bokrosodó búzafajtában ta­láltuk meg az évelő pillangós leg­jobb előveteményét. A homokta­lajt gazdagon megtrágyáztuk, és a kalászos után lucernát telepí­tettünk. Az első évben 90 hektárt, amelyet 270 hektárra növeltünk azóta. Meglett a bőséges tömeg­takarmányunk a szarvasmarha­tartás számára. Sikerült magot is termeszteni és több száz hektáron „megfogtuk” a futóhomokot a pillangóssal. A lucerna feltörése után pedig búzát termesztünk növekvő hozamokkal. Skarvas- marha-hizlalásba kezdtünk, ol­csón felállított'épületekben, ahol 16 ezer forintba került egy fé­rőhely. A magyartarka limousine- nal keresztezett utódát hizlal­juk lucernával, kiváló minőségű gyepszénával és minimális abrak­kal. Az idén 800 vágóállatot ad­tunk el. 96 százalékát exportra, főként olasz cégeknek. A juhá­szat is meghozta a tisztességes eredményét. És e két ágazat jö­vedelme azt bizonyítja, hogv ér­demes állatot tenyészteni, hizlal­ni a mi viszonyaink között is. Évente nagv tömegű szerves- anvag kéDződik a telepeken, ame­lyet a növénytermesztésben. a talaierő-gazdálkodásban jól hasz­nosíthatunk. Ezek eavüt+eson a tervünk teljesítését mozdítják e.lő. Kiss Antal Gyárak, gyáregységek és az önállóság Bács-Kiskun megyére általában jellemző az. ami Kalocsára is igaz: az ipart jórészt gyárak, gyáregységek, telepek képviselik. Az önálló vállalatok száma kevés. A gazdasági egységek lehetőségei ily módon a vállalati döntések befolyásolására eltérő mértékben ugyan, de leg­inkább korlátozottak. A kalocsai városi párt-végrehajtóbizottság ezért is tűzte napirendjére annak megvitatását, hogy az üzemek hogyan vesznek részt a tervezésben, a termelési és az értékesítési stratégia kialakításában. Tervezés és érdekeltség A vállalatok középtávú és éves terveik elkészítéséhez két döntő jelentőségű információval rendel­keznek. Egyik: a vállalati köz­pontba beérkezett megrendelések, előrendelések piackutatói előre­jelzések. Másik: a gyárak, gyár­egységek, telepek által készített gyártókapacitás-terhelés összeve­tése, amelyekben az üzem nyilat­kozik arról, hogy az igényelt ter­mékféleségeknek a kért mennyi­ségben való elkészítésére saját megítélésük szerint képesek-e. A végleges tervek kialakítása — a döntés — a központokban törté­nik. A gyárak, gyáregységek, tele­pek vezetői véleményezési joggal vannak jelen. A tervjavaslatok döntés előtt végig — futnak az üzemi demokrácia fórumain is: a központi testületekben azonban a helyi üzemek megfelelő arányú képviselete nem mindenütt adott. A gyárak, gyáregységek véle­ményét a következő tervfejezetek kialakításához kérik: a gyártandó termékek típusa, mennyisége, ter­melési értéke, a gyár, gyáregység, telep bérfejlesztési lehetőségei, a szociálpolitikai terv Kivételes helyzetben van az ÉPGÉP kalo­csai gyára, amely beleszólhat az árbevétel, a nyereség, a költség- keretek'és a készletnormák terve­zésébe is. Az üzemek (az ÉPGÉP gyárát kivéve) nincsenek közvetlenül ér­dekeltté téve a : ---*_-4g fokozá­sában, a költség* ' entésében és a felesleges ! i : értékesír tésében. A gar.< \<r , e ységek ve­zetőinek prémiuma a vállalat — s nem az üzem — eredményességé­től függ. Termelés és értékesítés A termelés helyi feltételeiről — anyag- és eszközellátottság, mun­kaerő- és bérgazdálkodás — az üzemeknek kell gondoskodniuk. A beruházást igénylő gépi berende­zések selejtezése és pótlása azon­ban már központi döntést igényel. A káder- és személyzeti munka központosított, s az átlagos bér- fejlesztést nem befolyásolja a he­lyi gazdasági egység eredményes­sége (az ÉPGÉP gyára kivételé­vel). Az EKA kalocsai gyáregysé­gében például jelentősen elmarad a bérszínvonal a budapestitől, ho­lott a vállalat árbevételének 60— 65 százalékát a helybeli üzem ad­ja, és az exportot mind itt állítják elő. Az értékesítési tervek a köz­pontokban készülnek. Önálló vál­lalási joga csak az ÉPGÉP-nek van, az árak kialakításában is csak ez a gyár vesz részt: elő- és utókalkulációt is végeznek. Mivel a gazdasági egységek önállóan nem vállalhatnak munkát, a vál­tozó igényekhez és körülmények­hez csak lassan, nehézkesen tud­nak igazodni. Az exportszerződések megköté­sében, az exportárak kialakításá­ban az üzemek nem vesznek részt, ám a szerződésben rögzített meny- nyiségi, minőségi kikötések, a ha­táridők és az árak kötelező érvé­nyűek a számukra. A FÉKON ka­locsai gyára például rendre kevés darabból álló sorozatokat kényte­len gyártani, emiatt sok az átállás, az eredményesség csökken. Feladatok A párt-végrehajtóbizottság rá­mutat, hogy az MSZMP XII. kong­resszusa határozatának szellemé­ben a gazdasági egységek önálló­ságát fokozni kell. A gyárak, gyáregységek és telepek kapjanak az eddiginél nagyobb önállóságot. Ehhez meg kell teremteni a felté­teleket, s különösen fontos a ha­táskörök egyértelmű meghatáro­zása. Az egységeknek legyen mód­juk több síkon véleményt mon­dani, dönteni, felelősséget, sőt kockázatot is vállalni és legyenek tisztában azzal, hogy a saját tel­jesítményükkel hogyan járulnak hozzá a vállalat egészének ered­ményeihez. Olyan belső érdekelt­ségi rendszert szükséges kialakí­tani, amelyik a tényleges gazda­sági eredményeken alapul, a tar­talékok feltárására és kihasználá­sára, a teljesítmények fokozására és a munka minőségének javítá­sára ösztönöz. Az MSZMP kalocsai városi vég­rehajtó bizottsága három egység­nél: a FÉKON gyáránál, az EKA gyáregységénél és a Bács-Kiskun megyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat üzeménél látja érettnek a feltételeket az önálló­ság — a helyi, a vállalati és a népgazdasági érdekeket egyaránt szolgáló — fokozására Sitkéi Béla KÉSZÜL A KONYAKMEGGY Évente négyszáz tonna konyakmeggyet gyárta­nak a kiskunmajsai Jonathán Tsz melléküzemé­ben. Ennek jelentős részét külföldi megrende­lőknek szállítják. A szövetkezetben csomagolják a belga, a svéd, a holland és az angol fogyasz­tóknak szánt csemegét. Egy év alatt 60—80 mil­lió forint értékű terméket állít elő az itt dolgo­zó 130—160 asszony és lány. A családi tűzhely Azon a napon a férfi a szo­kásosnál hamarább ért haza. Felhúzta az otthoni nadrágját, és ide-oda járkált a konyhá­ban. — Mit keresel? — kérdezte a felesége. — Hogyhogy, te már itthon vagy? — csodálkozott a férfi. — Azt a cédulát keresem, amelyre rá szoktad írni, hogy mit egyek, milyen háztartási teendőket kell ellátnom. Te mikor jöttél haza? — Hiszen már nem dolgo­zom. Nyugdíjas vagyok. — No, de ilyet! Es régóta? — Három hónapja. A férj a fejét csóválta. Sok minden elkerüli az ember fi­gyelmét, amikor nyakig van a munkában ... Értekezletek, kiküldetések, társadalmi meg­bízatások. Hála istennek, az asszony most legalább itthon vari, rendesen lehet majd élni, holmi cédulák nélkül, lesz ki­vel beszélgetnie. Ránézett a feleségére. Az asszony a karosszékben ült, és valamilyen, nőknek szóló folyóiratot olvasott. Igen... csakhogy miről beszélgessen vele? Az időjárásról? Erről az aljas Kadlecekről, aki pana­szokat firkál? fiiszen meg sem érti, miről van szó ... Pedig ők valamikor órák hosszat fe­csegtek. Milyen okos lány volt. Ugyan miről is beszélget­tünk akkor? ... Igaz, inkább csókolóztunk. Ha most odame­gyek hozzá és megcsókolom, még azt gondolja, hogy meg­örültem. Hogyan kezdjem el a beszélgetést? A férfi leült egy másik ka- rosszékbe, köhintett. Az asz- szony ránézett réveteg tekin­tettel — egy régi szekrényre szokás így nézni. A férfinek hirtelen ötlete tá­madt. Van már téma! Jurek hol van? — érdeklődött a fiuk­ról. A felesége ekkor érdeklő­dőén a rádióra tekintett, nyil­ván azon tűnődött, hogylcikap- csolja-e vagy ne. — Micsoda? — rezzent fel — Jurek? Fogalmam sincs. — Szép dolog, szó se róla! — csattant fel a férfi. — Már késő este van, a fiacskánk pe­dig ki tudja hol mászkál! — Jurek biztosan otthon van. — A szobájában? — A lakásán. — Milyen lakáson, miről beszélsz? És az órákra rende­sen jár? — Saját szövetkezeti lakása van. Az órákra pedig nem jár, mert mérnök egy gyárban. A férj vállat vont, és hosz- szasan elgondolkodott. Tehát Jurek már nemcsak a középis­kolát végezte el. hanem a fő­iskolát is! Istenem, ki gondol­ta volna? Hogy repül az idő! Mikor ért rá minderre ez a fiú? Gondolatait egy aprócska lányka szakította félbe, aki vá­ratlanul megjelent az ajtóban. Térdig érő hálóinget viselt, arcán könnyek peregtek, ök- löcskéjével szétmázolta őket. Az asszony odaszaladt hozzá, karjába kapta és csitítani kezd­te. A férfi tágra nyílt szemmel csodálkozva bámult rájuk. Megpróbált visszaemlékezni a legutóbbi három év esemé­nyeire. Igen, igen ... Mi derül ki itt... — Bocsáss meg, kérlek — mondta a feleségéhek válasz­tékos udvariassággal —. nem tudnád megmagyarázni, hon­nan került ide ez a gyerek? — Nézd csak kicsikém, ez a nagyapád — mondta az asz- szony a kislánynak és megcsó­kolta. Amikor pedig tekintete a férje arcára esett, elnevette magát, és hozzátette: — Hiszen ez Jurek kislánya. Azóta vi­gyázok rá, hogy nyugdíjba mentem. Jureknek temérdek dolga van. Értekezletek, ki­küldetések, társadalmi meg­bízások. A feleségének szintén. A férfi elégedetten sóhajtott. Hála istennek, a fia az ő nyom­dokain halad... J. V. AHOL MÁS NEM TERMESZTHETŐ Fenyő a homokon Importot takaríthatunk meg A Duna—Tisza közi fenyvesek az Alföld-fásítás gigászi munkájának legszebb bizonyítékai. Régen kezdődött el ez a munka, ami az elmúlt három évtizedben hozta létre legnagyszerűbb eredményeit, szorosan támaszkodva az elődök úttörő munkájára. A homokterületek fenyő­vel történő betelepítése a múlt század végétől indult nagyobb mérték­ben két fajtával, a fekete- és az erdei fenyővel. Ez utóbbi a nyugati határvidéken őshonos, alkalmazkodóképessége rendkívül nagy, hi­szen a homokterületektől a tajga-övezetig megtalálható. Faanyag-mi­nősége viszont a termőhelyi tényezők hatása következtében változik. A nálunk levő erdei fenyő minősége nem éri el az északi területekét. A feketetenyő viszont déli fafaj, amelynek több változata is van, fájának egyes tulajdonságai meghaladják az erdei minőségét. Ha ránkban elsősorban az Ausztriából származó változat terjedt el. Több mint harminc éve A fenyőtelepítések nagyarányú felfutása a Duna—Tisza közi Ho­mokhátságon az 1950-es évek kö­zepétől kezdődött. A nagy felüle­tek kialakításához meg kellett szervezni a csemeték szaporítását és a gépesítést. A munka eredmé­nyét 26 ezer hektár fenyőerdő bi­zonyítja, amely a Kiskunsági Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság te­rületén található, különböző kor- megoszlásban. A 30—40 év közötti erdők élőfa-készlete a termőhely­től függően eléri, esetenként meghaladja a hektáronkénti két­száz köbmétert. Megjegyzem, eze­ken a területeken az akác a száz köbmétert sem éri el. A legrosz- szabb homokterületeken azért ül­tettek fenyőt, mert ez az egyetlen fafaj, amely a szélsőségesen szá­raz éghajlat alatt iparilag is hasz­nosítható nyersanyagot produkál. Egyébként az említett homokok mezőgazdasági hasznosítása szóba sem kerülhet. Hektáronként há­rom mázsa rozs sem terem az ilyen földeken. Amíg a szántóföldi termesztés­nél a növénytakaró a termőtalaj felső 20—25 centiméteres rétegé­ben levő tápanyagot tudja csak hasznosítani, a fenyők mélyre ha­toló gyökérzete egy-másfél méter rhélységig megkeresi a tápanya­got. A tűlevelű erdők környezet- védő szerepe elsősorban a homok megkötésében, a légszennyeződés csökkentésében nyilvánul meg, nem lebecsülendő az oxigénter­melő funkciójuk. Sajnos, tavasz- szal és nyáron igen nagy a tűzve­szély ezekben az erdőkben, ezért turisztikai célú igénybevételük nem kívánatos. Külföldi kísérletek Mint már az előbbiekben emlí­tettem, a termőtalaj minőségéhez viszonyítottan magas a faterme­lés. Nézzük meg, voltaképpen ho­gyan is hasznosítható ez a nyers­anyag? Fűrészipari felhasználha­tósága korlátozott, mivel nem éri el a hegyvidéki és az északi ter­mőhelyek fenyőinek minőségét, csak építőipari célokra állítható elő belőle fűrészáru. A bútor- és asztalosipari felhasználása mini­mális. Manapság azonban már ki­alakultak olyan eljárások — hosz- szúság- és szélességtoldás, gyors szárítás —. amelyekkel a felhasz­nálás nagyobb arányú lehet. • A feketefenyő-ültetvény a sivár homokon is nagy fatömeget ad. A két, viszonylag új iparág: a farost és a forgácslap-gyártás vi­szont már szíve:, fogadja ezt a fafajt és a fér.,.1 - ryírral együtt azonos értéké :• .•> : :a fel. Sok­kal jobban ke'' cl:, mint az aká­cot, vagy a (s/v • ortos szerepe van, s lesz a - is a papír alapanyagát képe / cellulóz gyár­tásának. Jelenleg Európában már több üzem állít elő fekete- és er­dei fenyőből jó minőségű cellulózt szulfátos eljárással. Nemrég feje­ződtek be azok a finnországi kí­sérletek, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a faanyag az úgynevezett termomechanikai el­járással is kiválóan felhasználha­tó. Ezzel a módszerrel, amelynek beruházási költsége viszonylag alacsony, vég.érmékként finom papír nyerhető. Nálunk is megold­ható, amennyiben a szükséges beruházás megvalósul. Sőt, hozzá- tehetem, hogy megyénkben is le­hetne ilyet létesíteni, hiszen a fi­nompapírból sokat kell importál­ni. A faanyagon kívül a tűlevél is feldolgozható, egyrészt illóolaj­nyerés céljából — ilyen üzemünk már- van —, másrészt takarmá­nyozásra is atkalrr.assá lehet ten­ni, erre szovjet tapasztalatokat is­merünk. Most kísérleteznek a fe­nyőtű és a gally brikettálására energetikai célra. Svájcban már érték el kezdeti eredményeket. A fenyőtobozok pedig a mag kinye­rése után díszítőanyagként hasz­nosíthatók és időszakonként kere­settek külföldön. Kétszeres fakitermelés A leírtakból kitűnik, hogy az alföldi homoki fenyvesek milyen sokféleképpen hasznosíthatók. Ha nem is természetes erdők — hi­szen ültetvényjellegűek —, de az ésszerű, komplex homokhasznosí­táshoz tartoznak. Vadgazdálko­dás szempontjából sem közömbö­sek. A fenyvesek létrehozásának eredménye, hogy az elmúlt három évtized alatt a megye erdőterüle­te több mint kétszeresére nőtt, s ezzel együtt a fakitermelés is ha­sonlóképpen emelkedett. Dr. Barányi László, a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság / igazgatója 4 A PÁRT-VB NAPIRENDJÉN

Next

/
Oldalképek
Tartalom