Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-16 / 269. szám
1982. november 18. • PETŐFI NÉPE • 3 SZOLGÁLTATNAK-E A SZOLGÁLTATÓK? _______ L átlelet a ruhatisztításról Ahogy hűvösödik az idő, úgy nő a forgalom a ruhatisztítóknál. Nincsenek csellengős napjaik, különösen, mióta a melegebb öltözékek előkerültek a szekrényekből. Tömöttek a fogasok Délután, a kecskeméti Luther-udvari tisztítóban. Szíjjártó Árpádné és Karácsony Andrásné átvevők kiszámítják: a márciust 103 ezer forint bevétellel zárták, de említenek olyan hónapot is, amikor csak 78 ezer forintért szolgáltattak. Októberben 1:50 ezer forintot fizettek náluk tisztításért, az elmúlt 10 napban pedig közel hatvanezret! Az üzletben tömöttek a fogasok. Kabátok, zakók, öltönyök, a legváltozatosabb színben. Már készen, azaz tisztán várják tulajdonosaikat. Az udvariban eközben csukják annak a tehergépkocsinak az ajtaját, amellyel a RUtVESZ szállítói a mosott ruhákat hozták, és amellyel a szennyest viszik el. Iparkodnak. Minden perc számít. — Elégedettek-e a megrendelők a tisztítókkal? Katona Nándorné (a kabátjáért jött): — Én igen. Rendesen dolgoznak. És figyelmesek. Egyszer itthagytam a férjem kabátövét. Megtalálták, s félretették. Késésben a ,,gyors” Azért hiba ebbe a szolgáltatói munkába is becsúszik olykor-olykor. Egy asszony bordó télikabátját hozta vissza, mert az foltos maradt. Szíjjártóné átveszi a kabátot. Megígéri, hogy ezúttal tovább kezelik a megfelelő tisztítószerrel, és a hölgy soron- kívül hamarosan visszakapja. A három napra vállalt munka (a gyors) most egy kicsit hasonló a gyorsított személyvonathoz. Négy, néha öt napba is beletelik, mire a mosodából a ruhaneműt visszaküldik a felvevőhelyre. Nem vigaszul, csupán összehasonlításul jegyezzük meg, hogy a sima — tehát a valamivel olcsóbbért vállalt — tisztítás viszont egy hónap. Zsák a foltját, vagy folt a tisztítóját? Izgalmas kérdés, külön tanulmányt érdemelne: ml az a folt, amivel a tisztítók még el bírnak bánni, s mi az, ami előtt tehetetlenül áll a mai, fejlett automata-vegyszeres tisztítás? Mert bizony van ilyen! Számtalan. A gyümölcs-, ital-, vér- és vörösbor-folttal, például, nem tudnak mit kezdeni. Ha az irhabunda külseje festett, gazdája máris csomagolhatja. Mehet vele szűcshöz, ha talál olyan mestert, aki elvállalja. Az izzadságfolt is kemény ellenfél. Jelzi ezt az a vásárlókönyvi észrevétel, amelynek lényege: valakinek a kékesszürke zakóján rajta maradt ez a fajta szennyeződés, hiába fizette meg a tisztítás díját. Kiskunfélegyházán — a RUVESZ Kossuth Lajos utcai szalonjában — hasonló panasszal ismertet meg bennünket az egyik asszony, Hegyi Antalné. Az Attila u. 5—7. számú házból való Hegyiné egy alkalommal, kocsijában rátette gyermeke cumisüvegét világoslila kabátjára. A tej kiömlött, s a kabát hátán foltot hagyott. Elhozta a szalonba, tisz- títtatta, de csekély eredménnyel. A folt csupán halványult. — Hogyan mosnak? — kérdezzük Jenei Antalné átvevőtől és Bibók Istvánná vasalótól. Megmutatják. Előbb a ruhákat szín szerint különválogatják. Az olyan télikabátot például, amelynek az alsó bélésszéle koszos, WU—2 hajmosóoldattal kezelik, és csak ezután teszik bele a gépbe. Van itt minden! Virágmintás ágyterítő. Fehér-kék • A textiltisztítás és -kezelés sajátosan női foglalkozás. gyermektakaró. Szürke öltöny. Fehér női mellény. Kék, poros, zsíros zakó. Nyakkendő. S amint látjuk: egy asszony épp most érkezik, szőrmesapkájával. Ám nem elég a sokféleségben eligazodni: a napraforgószemeket, a dohánytörmeléket, esetenként a zsebekben felejtett pénzt és személyi igazolványokat is ki kell venni. Csak ezután nyitják fel az automata mosógép ajtaját, hogy nyolc kilogramm ruhát beletegyenek. A mosás, perklorittal, 50 perc. Székely Gyuláné megrendelő szerint a szalon dolgozói kedvesek, udvariasak. Egy-másfél hét alatt teljesítik a munkát, de ha sürgős a dolog, hamarabb is elkészülnek vele. Csengéiéről, Petőfiszállásról, Bugáéról gyakran felkeresik őket. Latki József Szánkról ballagásra vásárolt zakóját hozza. Gyorstisztítást kér — kell a ruha hét végére. Megígérik. Á hasított bőrből való kabátokkal, akárcsak Kecskeméten a festett bundákkal, itt sem jár jobban az ember. Azzal a különbséggel, hogy innen szegedi szűcshöz küldik a Megrendelőt. Annál próbáljon szerencsét. Akik a gépeket kezelik Alapjában véve a legtöbb (a legmindennapibb) ruhaneműt, közte a munkásruhát, a nyakkendőt és a téli sapkát is, elvállalják tisztításra. Megérdemlik e szolgáltatók, hogy róluk, az érdekükben is szóljunk néhány szót. Róluk, akik a technika fejlettsége ellenére, többnyire nehéz körülmények közt dolgoznak. A kiskunfélegyháziak például, akik 2400—2500 forint fizetésért pénzzel, ruhaneműben megtestesülő értékkel bánnak és drága gépeket kezelnek, 40—48 Celsius-fok melegben, gomolygó gőzben vasalnak felváltva, mivel az egyetlen, kis ventillátor nem elég a légcseréhez. Más szellőzőnyílás, ablak, s hogy mást ne mondjunk — munkahelyi zuhanyozó sincs. — Aki így tervezte meg ezt a munkahelyet, az jönne ide egy napra dolgozni! Egyetértünk Doktor Pálné gépkezelővel és társaival. Hiszen a jó munkahelyi közérzet — ki tagadná? — e szolgáltatói tevékenység további javulását eredményezné, épp a legfontosabb: az emberi tényező hatékonyabb érvényesülésével. Kohl Antal KEZDEMÉNYEZÉSEK A MEGYE ÉPÍTŐIPARÁBAN Lakásépítés saját vállalkozásban A sajáterős vállakózásnak nincsenek hagyományai a szocialista lakásfejlesztésben. Az építőipar eddig megrendelés alapján végezte a lakóházak kivitelezését. Eladásra csak a tanács és az OTP építtetett lakásokat saját pénzeszközökből, meghatározott elosztási és finanszírozási feltételek mellett. Építőipari szervezetek saját értékesítés céljából nem vállalkoztak ilyen feladatokra, mivel az eszközfelhasználási kötöttségek és a szabályozások ezt nem tették lehetővé. A maximált árformák pedig eleve kizártak minden érdekeltséget. Éppen ezért a lakásépítés, -fenntartás, lakásgazdálkodás és -elosztás továbbfejlesztésének központi irányelvei nemcsak a lakosság körében találtak nagy visszhangra, az építő szervezeteket is új kezdeményezésekre serkentik. Erre Utalnak azok az új vállalkozási formák, amelyek révén növekszik majd az épülő lakások száma. Ez egyben a versenyt. a kínálat bővülését is elősegítheti azon a területen, ahol eddig a kijelölés, illetve az elosztás volt a meghatározó. Egy javaslat Az 1980. december 5-én tartott megyei építőipari aktíván dr. Gá- tay Ferenc, a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat igazgatója vetette fel azt a gondolatot, hogy az építőipari vállalatok is kapjanak lehetőséget saját lakásépítési vállalkozásra és a szabad értékesítésre. Javasolta, hogy engedélyezzék a vállalkozás átmeneti finanszírozását a vállalati tartalékalap terhére, az értékesítésnél pedig a szabadár alkalmazását. Ezzel induljon el egy olyan folyamat, ahol a piac értékítélete dönt i lakások árszínvonalának alakulásáról. A javaslatot az érdekelt központi szervek akkor nem tartották megvalósíthatónak. A lakásépítés és -gazdálkodás társadalmi vitája azonban számos eddigi gyakorlatot, módszert, szabályozást megkérdőjelezett. A Hajdú-Bihar megyei Állami Építőipari Vállalat hasonló kezdeményezése pedig már egyetértésre talált. A tapasztalatokat felhasználva és több megyei építő szervezet kezdeményezését elfogadva, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az idén már kilátásba helyezte maximális támogatását az új lakásépítési forma megyei alkalmazásához. Az érdekelt kivitelezők soron kívül kaphatnak jogosultságot a tervek elkészítéséhez. A kivitelezés átmeneti finanszírozását — kísérleti jelleggel — a Magyar Nemzeti Bank támogatja. Az értékesítésnél szabad árforma alkalmazható. Újszerű az építési területek biztosítása is, miszerint a kivitelezők előzetes megállapodásokat kötnek a tanácsokkal az építési területekre. A telek tartós használatba adására pedig a lakásértékesítéssel párhuzamosan kerül sor. A lakásárakat a vállalkozó alakítja ki a tényleges építési költségekből kiindulva. A lakásvásárlók — ugyanis mint más esetben — OTP-hitelt és munkáltatói támogatást kaphatnak. A lakásátírás illetékmentes lesz. A későbbiekben szervezett előjegy. zésre, az egyéni igények széles körű kielégítésére is sor kerülhet, természetesen előzetes vásárlási letét befizetése mellett. Jelenleg vizsgálják a félkész lakások építésének lehetőségét is. Előkészületek Jóllehet néhány feltétel még tisztázatlan, három tanácsi építőipari vállalat már megkezdte az előkészítő munkát. A BÁCSÉP- SZER az elkövetkező években folyamatosan épít saját vállalkozásban is lakást. Már az idén elkezdik nyolc korszerű csoportos lakás alapozását Kiskecskeméten. Ezt követően a Jégvirág utcában 12 korszerű, ugyancsak csoportos lakás építését tervezik. Ameny- nyiben a kísérletek eredménnyel járnak, a vállalat folyamatosan növeli a saját lakásépítést más területeken is. A KUNÉP Kiskunhalason és Kiskunfélegyházán 20—20 lakás építésének előkészítéséhez fogott hozzá. Kiskunhalason egyébként igényfelmérést is végeztek. Eszerint a garzonlakások mellett jelentős a kereslet 3—4 szobás lakások, illetve lakás + orvosi rendelő iránt. Az előkészítésnél ezt természetesen figyelembe veszik. A kivitelezést 1983-ban kezdik el és 1984-ben adják át az első lakóépületet. A Bajai Építőipari Vállalat ikerház építésével kezd saját vállalkozásba 1983-ban. Ennek tapasztalataira alapozzák a további előkészítő és kivitelező munkát. A Duna—Tisza közi Állami Építőipari Vállalat a fővállalkozás kiszélesítésével segíti a lakásigények jobb kielégítését. Ezt arra alapozza, hogy az OTP saját beruházásban a következő években a kecskeméti Vacsi közi lakótelepen 680 paneles kistársas- lakás és korszerű csoportos lakás építését indítja el. A teljes területelőkészítést, közművesítést és a folyamatos lakásépítést a DU- TÉP vállalja, s a műszaki terveket a BÁCSTERV-vel közösen készíti. Már a gyakorlat igazolja annak helyességét, hogy a kecskeméti ÉPSZISZ lakásépítési szolgálata — a sajáterős lakásépítés széles körű támogatása mellett — lakásépítő közösségek szervezését is vállalja. Pár hét múlva ugyanis már beköltöznek az első lakástulajdonosok Kiskecskeméten a No-fines technológiával épülő új lakásokba. Itt a szerkezetépítést a Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet végzi. A befejező munkák házilagos kivitelezésben készülnek. Ebben az építtetők személyes munkája mellett jelentős része van a kisiparosok, kisvállalkozók és az ÉPSZISZ közreműködésének is. Az előzetes számítások szerint az egy négyzet- méterre jutó nettó építési költség 7 ezer forint körül alakul, s ez is befolyásolja a növekvő érdeklődést. Már folyamatban van újabb 12 lakás-szerkezetépítése és további 6 lakásra alakult építő- közösség. A kínálat bővítéséért Ugyancsak az ÉPSZISZ honosítja meg Kecskeméten a velox technológiát is. Ennek lényege, hogy az épületszerkezetet fazúzalékkal telített cementkötésű lapokból szerelik és a zsalulapok közé kavicsbetont csömöszölnek, A zsalu az épületszerkezet része marad. Jó hőszigetelő és felületképző tulajdonsága kedvező építési és használati lehetőséget teremt. Maga az épületszerkezet is házilagos kivitelezésben készül, megfelelő műszaki irányítás mellett. A munka Kiskecskeméten már megkezdődött, s ami még igen kedvező, hogy itt az egy négyzetméterre jutó nettó építési költség körülbelül 6 ezer forint körül alakul. Ezek a kezdeményezések az új lakásépítési vállalkozási formák kialakulását, a lakáskínálat bővülését mozdítják elő és egy közös célt szolgálnak: a dolgozók lakásigényének jobb kielégítését. Sőt. ármérséklő hatása is várható a verseny és a kínálat további bővítésével. Ezért várakozással tekintünk az új kezdeményezések kibontakozása elé és javasoljuk minden építő szervezetnek e példamutató törekvések követését. Sándor Béla a megyei tanács osztályvezetője Napjainkban, amikor feszültségektől terhes a világ, talán még- inkább, mint bármikor, megnőtt a jelentősége az országok közötti kapcsolatoknak, beleértve a szocialista országok együtthaladását erősítő lépéseket is. Szerény, de hasznos útjelzői ezeknek a megyék és városok kapcsolatai, melyekre sok szép példa van nálunk is. Egyike a Bács- Kiskun és a romániai Álba (Fehér) megye között kialakult együttműködés: a kölcsönös látogatások, delegációcserék, a párt- és az állami, valamint társadalmi szervek, üzemek és gazdaságok, intézmények tapasztalatszérző útjai, a kulturális csoportok, együttesek vendégfellépései stb. A két megye napilapjai is — évenkénti váltásban — elküldik munkatársaikat, hogy körülnézzenek, ismerkedjének, s élményeikről be is számoljanak odahaza. Az idén, október végén, lapunk helyettes főszerkesztője és fotórovatának vezetője töltöttek néhány napot a testvérmegyében, az ottani Unirea (Egység) című lap vendégeként. Amit láttak, tapasztaltak a viszonylag rövid idő alatt, képekben, tudósításokban adják közre. A történelmi város Több mint négyszáz kilométeres út után, Aradon, Déván, Sebesen át — csak a legjelentősebb helységeket említve —, végig a Maros mentén jutottunk el Álba megye székhélyére. Álba Iulia (Gyulafehérvár) a gyorsan épülő új lakónegyedekkel, s a hozzá tartozó tíz kisebb helységgel együtt mintegy harminckétezer lakosú város. A négyszázharmincezer lélekszámú megyének számos üzemmel, öt szállodával, kereskedelmi és kulturális decentrumokkal, több közép- és felsőfokú oktatási intézménnyel rendelkező központja. Mégis, ami először megfogja a látogatót, s minket is a fárasztó út után még aznap hosszú sétára csábított: a történelmi várnegyed, amelynek napokra szóló látnivalói közt sötétedésig barangoltunk. Tovább csak azért nem, mert a nagyarányú takarékosság miatti csökkentett fények mellett amúgy sem sokat láthattunk volna. Másnap aztán több szép épületét, históriás emlékhelyét sikerült megismerni ennek a hetven hektárnyi területre kiterjedő egykori erődítményrendszernek, amelynek falai közt, illetve helyén, hajdan római táborok voltak. A múzeum is tele van római kori tárgyi emlékekkel, kőtára például vetekszik bármelyik gazdag lelőhelyével. • A katolikus székesegyház ódon épülete. • Mellette egészen újnak tűnik az 1921—22-ben épült görögkeleti (ortodox) katedrális. Bár sok pénz itt sem lehet az emlékek restaurálására, viszonylag még épségben vannak a régi városkapuk, a törökdúlás után az osztrák császár által újjáépített 12 kilométer hosszú várfalnak —, amit Bem serege is hiába ostromolt 1848-ban — a maradványai. Elgyönyörködtünk a csaknem hétszáz év minden történelmi viharát — rombolását és többszöri átépítését — magán viselő római katolikus székesegyház épületében, s a sokkal fiatalabb úgynevezett ortodox katedrális hatalmas, reprezentatív építményében. A Batthyaneum — a római katolikus püspökség egykori, 1792- ben alapított könyvtára — ma is csaknem hatvanezer kötet könyvet őriz, de található itt vagy félezer ősnyomtatvány, húszezernyi okmány és rengeteg kézirat, továbbá régiség- és éremgyűjtemény is. (Gémes Gábor kollégánk vagy tíz évvel ezelőtt részletesen beszámolt mindezekről.) Vitéz Mihály — Havasalföld és Moldva egykori nagy fejedelmének — szobra előtt pionírok és a „haza sólymai” — a mi kisdobosainkhoz hasonló korosztályú gyermekek — énekelnek, talán avatási ünnep tanúi vagyunk. A Vár-szálló modern épületében kaptunk kényelmes szállást, ahonnét ellátni az Ompoly völgyéig nyúló új lakónegyedre is. Reggel munkába siető emberek, iskolások, megrakott teherautók, gépkocsik látványa köti le figyelmünket. A műemlékekkel teli városrész csöppet sem kihalt, iskolák, hivatalok is vannak ebben a negyedben. Nyáron pedig — mint mondják — turisták, kirándulók özönlik el az utakat, tereket. F. Tóth Pál (Folytatjuk.) • Horia, Closka és Crtean emlékműve az Alsóváros fölé magasodva áll a hegyen. • Az egyik várkapu az osztrák címerrel. (Pásztor Zoltán lelvételei) ALBA MEGYÉBEN JÁRTUNK
