Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-14 / 268. szám
19*2. november 14. • PETŐFI NÉPE • S Más megoldás, azonos szabályozás A mezőgazdasági termelés meghatározott területein olcsóbb a kisüzemi termelés. A termelés gazdaságosságának megítélésében azonban nem lehet eltekinteni a két mezőgazdasági szektor közötti közgazdasági szabályozás eltéréseitől, amelyek az adórendszerben, a társadalombiztosítási járulékban, az árrendszerben, a támogatási rendszerben, valamint az amortizáció képzésében és a költségekben jelentkeznek. Az eltérések okairól, a lehetséges közelítés módozatairól kérdeztük dr. Kostyál Rezső kandidátust, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjét. — Sok szó esik a háztáji és kistermelésről, de hogy valójában milyen szerepet tölt be a mezőgazdaságban, arról a nem szakmai közvéleménynek csak feltételezései vannak. Tehát mire képes ez a szektor? — A háztáji és kisegítő gazdaságokban állítják elő a mezőgazdasági termelés közel egyharma- dát, egyes, főleg állattenyésztési termékekből pedig meghatározó a kistermelés szerepe. A bruttó termelési érték — 1976 évi változatlan áron számítva — az utóbbi 10 évben (1971 és 1980 között) 14 százalékkal emelkedett a háztáji és kisegítő gazdaságokban. Jellemzője a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésfejlesztésének, hogy az állattenyésztés fejlődött dinamikusabban. 1971 és 1980 között 31 milliárd forintról 37,5 milliárd forintra, azaz 21 százalékkal emelkedett. A növénytermelés mérsékeltebb volt: 22,5 milliárd forintról 23,2 milliárd forintra, 3,5 százalékkal nőtt. Igaz ugyan, hogy csökkent a háztáji és kisegítő gazdaságok által megművelt földterület, de az 1972. évi hektáronként 20 110 forintos fajlagos termelési érték 1980-ban változatlan áron számítva 37 889 forintra emelkedett. Az emelkedés tehát 9 év alatt 88 százalék volt. — A mezőgazdasági szektor népgazdasági jelentőségű súlya egyben azt jelenti, hogy az elvonási-támogatási rendszer is ehhez van szabva. Magyarán, csak a cégtábla más, a pénzügyi szabályozás egyforma? — A nagyüzemekben az adóztatás fő formája a bruttó jövedelem adóztatása, ami 13—15 százalékos. Emellett földadót is fizetnek, ami a földminőség javulásával progresszíven no. Az adó átlagos mértéke hektáronként körülbelül 320 forint. A háztáji és kisegítő gazdaságok kétféle adót fizetnek: földterületük utáni jövedelemadót, s ha tevékenységük árbevétele egy dolgozóra számítva meghaladja az évi 150 ezer forintot, akkor az úgynevezett árbevételes adót. A kistermelőknél képződő jövedelmet azért nem választották adóalapul, mert e jövedelmek számvitelileg nem mutathatók úgy ki, mint a nagyüzemben. A jövedelmek nem különíthetők el a család egyéb bevételeitől (szövetkezeti tagság, munkavégzés, családtagok munkajövedelmei stb.). A jövedelem típusú adóztatás tehát hosszabb távon sem oldható meg, ezért a közös teherviselésben való részvétel elsősorban a használt földterület adóztatásán alapul. A földek adóztatásában a művelési ágak, illetőleg a földterület átlagos aranykorona-értékétől függően jelentős a különbség. Egy hektárra átszámítva a kistermelők átlagos földadója körülbelül 950 forint. A másik elvonási forma az árbevétel nagyságától függő adó, ami a kiugró jövedelmek erőteljesebb korlátozását szolgálja. Tavaly 3188-an fizettek adót, s e címen a költségvetés összesen 12,3 millió forintot számolhatott fel. — Mi a helyzet a társadalom- biztosítással? Igaz, ma már az egész lakosság jogosult rá, de ennek a jogosultságnak bizonyos pénzügyi vonzatai is vannak. — A mezőgazdasági nagyüzemek közül a termelőszövetkezetek tagjaik keresete után, az általános mértéknél kevesebbet, a kifizetett munkadíj 16 százalékának megfelelő összeget fizetnek társadalombiztosítási járulék címén. A tagok betegségi ellátása ugyanis a szövetkezetei terheli. A kistermelők külön nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot, ugyanakkor a háztáji gazdaságokban végzett állattenyésztési és zöldségtermesztési tevékenység vélelmezett jövedelme után — ha az közös munkavégzésnek minősül — a termelőszövetkezet az erre vonatkozó szabályok szerint fizeti a társadalom- biztosítási járulékot. Igaz, ezt csak a háztáji termelés kisebb hányada után fizeti a nagyüzem. A hatósági felvásárlási árakban tulajdonképpen belekalkulálják a nagyüzemek által fizetett társadalombiztosítási járulékot is, amit a kistermelők nem fizetnek, kivéve az egyéni gazdálkodókat, akik viszont a nagyüzeminél alacsonyabb mértékű társadalom- biztosítási járulékot fizetnek. — Ez eddig világos és nyomon követhető, de szükség van-e ilyenfajta kettősségre? — A nagyüzemekben és a kisüzemekben azonos közgazdasági feltételekre van szükség, ha azt akarjuk, hogy aki olcsóbban termel, az realizálja annak előnyeit is. A felvásárlási árakat inkább a termékek minősége, mintsem a „származási helyük” szerint kellene differenciálni. Jelenleg a vágómarha, a tej és a vágósertés értékesítése között van különbség. A tej alapára — beleértve a többletzsírért fizetendő összeget és a gümőkór miatti levonásokat is — mindkét szektorban azonos, de a mennyiségi felár miatt literenként mégis 0,30 forint a különbség a nagyüzem javára. A vágómarha értékesítési árában már lényegesen nagyabb az eltérés. Amíg a kisüzem az alapáron túl kilónként különböző címeken csak egy forint kiegészítést kap, addig a nagyüzem öt és felet. A vágósertésnél, annak ellenére, hogy a kisüzemek adják az összes termelés 54 százalékát, az eltérő felárak és prémiumok miatt a kisüzemek húskilo-' grammonként egy forinttal kapnak kevesebbet. Ami a támogatásokat illeti, a nagyüzem és a kisüzem közötti különbségeket támogatási jogcímenként érdemes vizsgálni. Á beruházási támogatások közül a mezőgazdasági kistermelők kedvezményes áron kapnak bogyós- gyümölcs-szaporítóanyagot. A nagyüzemekével azonos kedvezményt kaphatnak ültetvénytelepítésre, ha területük csatlakozik a nagyüzemi területekhez és fóliasátor létesítésére is igénybe vehetnek támogatást. Az építési beruházások kedvezményei nem illetik meg a kisüzemeket. Egyébként a beruházási támogatások fokozatos szűkítésével a nagyüzemek és kisüzemek támogatása közötti különbség egyre csökken, sőt a kisüzemi beruházások hitelellátásának javulása erőteljesen a kiegyenlítődés irányába hat. — Hosszabb távra gondolva!, milyen perspektívái vannak a háztáji és a kisüzemi termelésnek? — A kistermelés fejlődése elképzelhetetlen a nagyüzemekkel való szoros integráció nélkül. Ezen olyan munkamegosztási kell érteni, amelyben a nagyüzem takarmányellátó, szolgáltató, szak- tanácsadó, értékesítő funkciót lát el azokban a mezőgazdasági ágazatokban, amelyekben a kistermelés az olcsóbb. A szabályozás ehhez akkor alkalmazkodik helyesen, ha valamennyi mezőgazdasági ágazatban, vagy termékre vonatkozóan központilag meghatározott. azonos pénzügyi feltételeket biztosít, amely persze nem feltétlenül jelent azonos megoldásokat és mértéket a két szektorban. B. P. Két levél, s köztük egy látogatás ELSŐ LEVÉL, (kelt 1982. október 11.), idézet: „Tisztelt szerkesztőség! Nagyon kétségbe vagyok esve, kérem, ha lehet, segítsenek rajtam. Hatodik éve súlyos mozgássérült vagyok, drága öcsém volt a segítségem, aki a múlt héten hirtelen meghalt. Azért ellátom magam, széken ülve kirángatom magam a konyhába, és ott lassan mindent elvégzek. Még a ruhát is kimosom egy kézzel, csak kitisztázni és kiteríteni nem bírom. Egy kevés segítségre volna szükségem. Csupán vizet kellene behozni, bevásárolni, egy héten egyszer, nagy piackor .. Aláírás, pontos cím, amit az idős, nyugdíjas kecskeméti asszony nem akart nyilvánosságra hozni. LÁTOGATÁS. Pár nappal a levél érkezése után egy találkozás alkalmával megemlítem a dolgot dr. Gubacsi László megyei főorvosnak, aki indítványozza: keressük föl együtt a levélírót, de mindketten az újság képviseletében. Vagyis a megyei tanács egészségügyi osztályvezetője inkognitóban marad. Két napra rá ott vagyunk Kecskemét belterületén, majdnem központjában levő szoba- konyhás bérleményben, ahol a féloldalára béna asszonyt nővére társaságában találjuk. Ám az idősebb testvér is jóval túl van a hatvanon, mesz- sze lakik, segíteni nem nagyon tud. A szoba hideg, noha ott a gázmelegítő. — Majd csak november 1-én kapcsolom be — mondja az asszony. — Dehát most is hideg van?! — Novemberben szoktam. — A Petőfi Népétől jöttünk — kezdem. — A levélre. — Üljenek le! — kéri. Hozunk két hokedlit a konyhából, s míg elhelyezkedünk, szemügyre vesszük a szobát. Nem is a berendezés tűnik fel, hanem a hátsó fal, amely kétharmad magasságig friss malterozás nyomait mutatja. — A túlsó szomszédnál bontottak, megrepedt a fal. Még jó, hogy be nem szakadt — panaszolja a néni. — Az ingatlankezelő kijött, megcsinálta. — A festést már nem vállalták? — hangzik a kérdés, és marad a levegőben, mert ott a válasz a szemünk előtt. — Miben segíthetnénk? — tértünk rá jövetelünk céljára, miközben a főorvos a kórházi zárójelentést tanulmányozza. — Mint ahogy már írtam is, jó lenne, ha valaki bevásárolna, meg vizet hozna^És a piszkos vödröt kivinné, mert én nem bírom. — A szomszédok? Nem lehetne őket megkérni? — Jaj, csak azok ne! Nem is vállalnák, meg én sem akarom .’. . — Szociális gondozó volt-e itt? — Volt, egy darabig, de mire az ebédet kihozta, az már kihűlt. Megfőzök én magamnak, ha bevásárolnak!... — A körzeti orvostól kijönnek? — Igen. A nővérke. Megmosdat, megméri a vérnyomásomat. — Nem gondolt arra, hogy szociális otthonba menjen? Ott mindene meglenne, és állandóan gondoskodnának a néniről. — Nem megyek én innen sehova! — Esetleg kórházba, amíg kicsit megerősödik ... — Egyszer már jártam ott... De ha valaki rendszeresen kijönne hozzám, ellennék én még itthon. MÁSODIK LEVÉL, (kelt: 1982. október 28.), idézet: „Örömmel tájékoztatom, hogy a városi főorvos gyorsan intézkedett a házi szociális gondozásba vétel ügyében. Heti három alkalommal házi szociális gondozónőt biztosít, aki a szükséges segítséget megadja. A gondozónő október 27-én első alkalommal meglátogatta fent nevezettet, dr. Gubacsi László Közreadta: Váczi Tamás Bedolgozók • Harminc évvel ezelőtt alakult tízegynéhány dolgozóval a ma már 350 tagú Bajai Háziipari Szövetkezet. Termékeik: kötöttáru, ágynemű, lányka- és bébiruha, szőnyeg és népművészeti szőttes. A központi telep csak 70 dolgozót foglalkoztat; Bács-Kiskun határán túl vannak bedolgozóik Fejér és Baranya megyében is. Nyolcvan- kilencven szövőasszony készíti Mélykúton, Kiskőrösön, Nagyba- racskán, Sükösdön, Érsekcsanádon a szőnyegeket és szőtteseket, valamint Szeremlén a hagyományőrző faldiszítő anyagot. Termékeik minőségét a többször elnyert BNV-díj is bizonyítja. Képünkön: Rónai Lászlóné az évi 4 ezer szőttes egyikét készíti. • Dunavecsén a Pamutnyomóipari Vállalat abrosz, kendő, naptár és zsebkendő, azaz a háztartási darabáru készítését adja ki helybéli, apostagi, duna- egyházi és solti bedolgozóinak. Kasparik Ferencnc napi 8 órai otthoni munkával keresi meg a család jövedelmének harmadát, emellett két gyermekét is ellátja, s elvégzi a ház körüli feladatokat. W • A Kiskunfélegyházi Villamosszigetelő- és Műanyaggyár 50—60 fős régi bedolgozó gárdája évenként mintegy 10 ezer műszaknap mennyiségű, nem gépesíthető munkát végez' a központi üzem részére. A 3000—3500 forintos jövedelem-kiegészítés jól jön minden munkavállalónak, bár van. aki — például Kovács Béláné — ennél többet is keres. A gyár túrajáratával lakására szállítja a sorjázandó kapcsolóelemeket, melyeket (néhány gyors kézmozdulat a reszelővei) ő tesz összeszerelhe- tővé. Erzsiké törzsgárdatag, 1964- ben kezdett dolgozni a gyár telepén három műszakban, majd 1976- tól, a gyes után tért át az otthoni munkára. így háztartását, velük lakó idős szüleit és gyermekét el tudja látni, s még pénzhez is jut. • 1952-ben 40 — munkalehetőség és szakképzettség nélküli — asz- szony bedolgozói rendszerben ala. pitotta meg a ma már világhíres Kiskunhalasi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetét. Jelenleg 11 községben laknak azok a szorgos asszonyok, akik a szövetkezet termékeinek túlnyomó részét otthoni munkával készítik. Ügyességükre, megbízhatóságukra jellemző, hogy ebben az évben két község 30 bedolgozója készített tőkés exportra rendkívül igényes konfekcionált terméket. Kiri Józsefné, a szövetkezet kiváló dolgozója hat éve megtisztelő feladatokat kap a központtól: ő készíti a „mintaruhákat”, melyek egy—egy komolyabb megrendelés első darabjai. • A kunadacsi Barátság Tsz-nek 13 éve tagja Zsikla Józsefné. Két évvel ezelőtt vállalt bedolgozói munkát a (KHV) Caola Vállalattól, amelynek havonta 10 ezer darab hintőporoa zacskót hajtogat, ragaszt. (Straszer András képriportja) • A mezőgazdasági fő tevékenység mellett a kiskunmajsai Petőfi Tsz egy műszaki gumiárurészleget is üzemeltet. A központi telepen a méretükben és mennyiségükben nagyobb munkákat végzik a többit hazakhoz kiadott kisgépekkel, bedolgozó rendszerben oldják meg. Bányai László és felesége két' évvel ezelőtt vállalkozott — tagsági viszonyuk megtartása mellett — e tevékenységre. Jelenleg úgynevezett nyomókarikát készítenek a „sütőgépen”, majd sorjázás után csomagolják és így adják át a termelőszövetkezetnek. A jószágtartás és a háztáji földművelés mellett ez hozza a fő jövedelmüket.
