Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-10 / 264. szám

1982. november Ív. HONISMERET - HELYTÖRTÉNET * Kun-Majsa és a majsai tanyák iskoláiról Szórakozás? Művelődés? Csináljunk belőle egyet! Érdekes és vitára késztető dolgot feszeget cikkében Farkas P. Jó­zsef, népművelő kollégám. Gondolom, hogy valamennyiünknek van hasonló tapasztalata. Én azonban vitába szállnék vele és mindazok­kal, akik a szórakozás fogalmát ennyire elkülönítik a táncos rendez­vényekre, „hakni” műsorokra és mindazokra a programokra, ame­lyekre utalt. Miért kell elválasztani a szórakozást a művelődéstől? Miért beszé­lünk két különálló problémáról? Csináljunk belőle egyet, és ebből a nézetből már bizonyos megoldásokat is találunk a jelenlegi helyzetre. Többcélú épület Milyen tapasztalataim vannak? Több, mint amit egy község ad­hat. 'Kora tavasszal a Bajai Né­pi Ellenőrzési Bizottság tagja­ként kollégáimmal egy vizsgála­ton vettem részt, melynek célja az volt, hogy az ifjúság közmű­velődési és szórakozási lehetősé­geit tanulmányozzuk a kijelölt településeken. Meglátogattuk a művelődési házat, az Á'FÉSZ-presszókat, mo­zikat, érdeklődtünk a KlSZ-szer- vezeteknél a szabadidős program­jaik iránt. A művelődési házak­ban a művelődés érdekelt ben­nünket, a vendéglőkben, presz- szókban a szórakozás. Visszagon­dolva, az egészben az volt az érdekes, hogy ezek az intézmé­nyek egy épületben vannak! Valamikor az építészek köré­ben elindult egy konceppió, mely­nek alapja az volt, hogy olyan kulturális központot hozzanak létre, amelyben a település la­kossága egy helyen találja meg a kedvére való időtöltést, és az épület kihasználtsága is a lehető legnagyobb legyen. így születtek sorban azok a művelődési házak, melyek magukba foglalják a mo­zit és színháztermet, klubokat és vendéglátó egységeket. Belső ala­kításuk olyan, hogy ha összenyit­ják a válaszfalakat: nagytermet kapnak, ha nem, akkor klub­programnak felel meg a helyisé­gek nagysága. A kitűnő építé­szeti elképzelést azonban nem kö­vette a közművelődés új koncep­ciója, hogy a „szórakozást” kap­csoljuk össze a közművelődéssel, holott a közművelődés számtalan értékét szórakoztatva is át lehet nyújtani. Kísérletező kocsmáros: csoda s; • Az új módszerek kullognak a lehetőségek mögött. Miért? A művelődési intézményekben levő presszók zömében áfész-kezelés- ben vannak. Az összekötőajtók kizárólag akkor nyílnak meg, ha táncos rendezvényre kerül sor. 'Ezek a bálák is nagy gondot okoz­óiak nekünk, mivel a presszó gaz­dáinak elsősorban a fogyasztás a célja. A vendégekkel pedig mi bajlódunk. Nem titok, hogy az áfész-kezelésben levő egységek forgalmának döntő többségét az alkoholtartalmú italok fogyasztá­sa adja, mely az összes bevétel 70—80 százalékát teszi ki. A művelődési házak „száraz” diszkói elsorvadnak. Tettünk kí­sérletet, hogy a presszóban tart­suk a diszkóinkat és amíg enge­délyezték azt, filmeket vetítet­tünk. Igen gyorsan rájött az üz­letvezető, hogy a filmvetítés alatt kisebb a fogyasztás, tehát neki az nem jó. Rövid huza-vona után az egész rendezvényünk elhalt, pedig szándékomban volt más jellegű programokat is bekitatni, melynek tartalmat adtak volna a szórakozásnak. A vendéglátóipar történetében is találni számtalan jó példát ar­ra, hogy meg léhet tölteni hasz­nos tartalommal az éttermeket, eszpresszókat. Néhány kísérlet napjainkban is történik, de ezek ritkasága miatt szinte mi is rácso­dálkozunk a filmvetítéssel kísér­letező kocsmárosra. játszóházat csináló étteremvezetőre. Azt már ők tudnák elmesélni, hogy micso­da gondot zúdítanak kezdemé­nyezéseikkel a saját nyakukba, hiszen az ilyen jellegű munkát nem nagyon értékelik a kereske­delemben. Ügy érzem, hogy más érde­keltségi viszonyok kialakításával sok hasznos dolgot tudnánk ki­találni a vendéglátósokkal a fia­talok érdekében, de nem támo­gatom Farkas kollégám gebines elképzelését. Félő, hogy a nép­művelés eddig elért eredménye sínylené meg és az a szemlélet uralkodna el. amivel most szem- benállunk. Operaénekes és magyarnóta Én úgy tudom elképzelni a jü- Viott,;hbgy^, az.: ifjúság nevelésével kapcsolatos irányelveket együtt váltjuk valóra, együtt hajtjuk végre, okosan megfontolva a le­hetőségeket, vagy ha nem talál­ni mégsem a közös hangot, akkor a népművelési szakemberek ve­gyék át a művelődési házakban levő presszók irányítását, hogy végre a komplex intézmény be tudja tölteni eredeti feladatát. A művelődési házak által szer­vezett popkoncertek, könnyűmű­fajú előadások, magyarnótaestek a leglátogatottabb rendezvények közé tartoznak. Ide is szórakoz­ni jönnek a látogatók. Ezeknek a rendezvényeknek a tömegvonzá­sát ki lehet és ki is kell használ­ni a művelődés javára. Elsősor­ban azoknak a segítségével, akik a színpadon vannak. Régi és so­kat vitatott téma ezeknek a mű­soroknak a színvonala. Az újon­nan alakult műsorszervező iro­dák kezdeményezései már olyan irányba kezdik terelni a könnyű­műfajt, mely az igényesebb kö­zönséget is kielégíti. Ez azonban bizonyos értelemben tapasztalat dolga is. Néha évek kellenek ah­hoz, hogy tudjam, kinek a mű­sorát vehetem meg, mivel meg­győződtem arról, hogy igényes, nemcsak a pénzért dolgozik, ha­nem a közönségért is. Kiváló operaénekesek tartottak magyar- nótaestet, melybe beloptak vi­rágénekeket és énekeltek Ko­dályt is. A közönség éppen úgy örült ezeknek a produkcióknak, mint amikor a szeretett magyar­nótáját hallgatta. Lehetőség van a zene komo­lyabb műfajának a népszerűsíté­sére is. de nem folytatom, hi­szen a kollégák tudják a legjob­ban, hogy az abszolút „szórakoz­tató” műfaj mellett mindig van olyan terület, ami megközelíti a hagyományos rendezvényt, de valamivel többet ad a sima szó­rakozásnál. A népi ellenőrzési vizsgálódá­som során az a véleményem ala­kult ki, hogy a népművelőknek lennének ötleteik és elképzelé­seik. de ezek megvalósítása már nemcsak a művelődési házak fel­adata lenne. A Duna—Tisza közén, ahol a szigorú körülmé­nyeket nyújtó alföldi tájban a szívós kunolc vertek gyökeret, a századfordulót megelőzően is erősödött, növekedett Kun-Majsa falu. A földműves-pásztor- kodó lakosság idejekorán gondoskodott arról, hogy a felnövekvő nemzedék a kor követelményeihez igazodó nevelést és oktatást megkapja. Ä szülői szándékok erősítésére és formálására ebben a tele­pülésben és a csatlakozó tanyákon is feltérképezték az iskolaköteles gyermekeket, akiknek a száma az 1890 91. tanév indulásakor 1282 volt. Nem kis munkájába, fáradozásába és utánjárá­sába került a tanyás vidéken élő tanítóknak össze­írni a 6—12 éves korosztályt. Igaz, a községi elöl­járóság adott számukra közlekedési eszközt: lófo­gatot. Az úttalan-utakon és eldugott zugokban élő családokat megtalálni és „pontosan” felmérni a gye­rekek korát — nem volt lebecsülendő teljesítmény. S ha ehhez hozzávesszük a tanítónak kijáró tisz­teletet és megbecsülést kifejező „koccintgatásokat”, hát bizony időben is elhúzódott ez a munka. Azt is tudjuk, hogy ez a munka mindössze nyolc taní­tóra hárult. A korabeli adatokat vizsgálva további betekin­tést kaphatunk Kun-Majsa oktatásáról. Nevezete­sen: az összeírt iskolakötelesek közül 634 fiú és 648 leány volt. Különböző okok közrejátszása következ­tében a rendszeres iskolábajárás nem tartozott a tanulóifjúság jellemző magatartásához. A nagy tá­volság, a gyermekmunka napi családi igénybevé­tele, a ruhátlanság, a szegénység, a nemtörődömség, az esetenként felbukkanó igénytelenség külön-kü- lön és együttesen is az iskola kerüléséhez vezetett. Az említett évben a tanköteleseknek mindössze 54,42 százaléka látogatta az iskolát. Valamivel több, mint a fele. (Itt most nincs lehetőségünk tovább elemezni az iskolába járók kor szerinti tagozódá­sát. A már eddig leírtak is arra engedne« biz­tonságosan következtetni, hogy az ,,idősebbe« szá­ma koruk növekedésével fordított, arányú megje­lenést eredményezett az iskolában!) Az iskolát látogató gyermekek közül a fiúk jobb arányt képviselnek. A tanköteles fiúknak csaknem kétharmada rendszeresen iskolába járt. míg a leá­nyoknak mindössze fele jutott naponta a tani ók elé. S ha ezt a tanulólétszámot olyan megközelítés­ben vizsgáljuk, hogy egy-egy tanteremben mennyi­en ültek le, bizony meg kell döbbennünk a számo­kon. Egy-egy tanító 90—100 tanulóval volt kény­telen egy időben és egy helyen foglalkozni. Kun-Majsán is fontosnak tartották az iskolákat irányító egyházi — és világi hatóságok, hogy,szak­képzett pedag’ógusok foglalkozzanak a tanulóifjú­sággal. Erre enged következtetni az a korabeli meg- , állapítás, hogy a nyolc tanítóból mindössze egy van olyan, akinek nincs tanítói képesftése. (Egy ko­rabeli jelentésbőf ennek súlyát azzal is megerősít­hetjük, hogy a „szomszédos” Halas városban az öt tanító közül kettő volt „képesítés nélküli”!) Az iskolát fenntartó Kun-Majsa a tanítók mun­kájával meg volt elégedve. Tevékenységüket kifo­gástalannak minősítette. Az iskolaszék elé kerülő jelentésben így jellemezték oktató-nevelő munká­jukat: „jó sikerrel működtek általjába'n.” Majdnem száz év távlatából is tiszteletet paran­csoló megállapítás. R. S. Közös a felelősség Pályázati felhívás A csellengő, unatkozó, céltalan fiatalokért közösen vagyunk fe­lelősek. Mi népművelők azért, hogy bejöjjenek az intézménybe, ha pedig már bent vannak, akkor azért, hogy mit adunk nekik: ko­nyakot. vagy esetleg mellé még jó emberi szót. szép verset, éne­ket, miközben esetleg egy kiállí­tás képe néz le rájuk a szem­közti falról. Mindezek után megnyugtatom a kollégáimat, hogy az eddig le­írtak csak elképzeléseim, amit a mai napig én magam sem tudtam megvalósítani. Az épületünkben levő presszóban állandó zenekar működik, s az a feladata, hogy hangulatot teremtsen. Ha rendez­vényt kívánnak csinálni, úgy a zenekar napi munkabérét ki kel­lene fizetni. Egyébként sem len­nénk szívesen látott vendégei a szórakozóhelynek. A mi közönsé­günk többsége ugyanis kólát iszik! Én csak azt nem értem, hogy miért kell jogszabályokra, rende­letekre, törvényre várni ahhoz, amit józan ésszel is meg lehetne oldani, ha már egyszer egy a célunk! Tényleg — egy a célunk? Héhn Gizella a bácsalmási műv. központ igazgatója A Műcsarnok — a Művelődési Minisztérium megbízásából — a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségével egyetértésben Or­szágos Iparművészeti Kiállítást tervez 1983 őszén. A kiállítás célja, hogy rend­szeres fórumot teremtsen az iparművészet és az ipari terve­zőművészet eredményeinek be­mutatására. tükrözze kulturális politiWánk álláspontját, 'lehető­séget nyújtson a maradandó ér­tékek feltárására, köztulajdonba vételére. A kiállításon való rész­vételre pályázhatnak a Magyar Népköztársaság Művészeti Alap­ja, a Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetsége, valamint a Fiatal Iparművészek KlSZ-szer- vezetének tagjai. A kiállításra pályázni lehet kész műalkotásokkal, valamint vázlat- és ötlettervekkel, ame­lyeket a kiállításig a művész megvalósít. A vázlattervek beküldési ha­tárideje és helye.: 1983. január 12—13, Műcsarnok (Budapest, XIV. Dózsa György u. 37.) Mű­tárgyraktár. 9—15 óráig A kész művek beküldési ideje és helye: 1983. május 4—5—6. Műcsarnok (Budapest. XIV., Dó­zsa György u. 37.). (7.) Jól kifárasztotta a hal. egész Tóvárig nyújtott karral vitte a spárgán, vigyázva nehogy a ruhájához érjen, otthon betet­te a kút melletti dézsába, és a ponty nagyon gyorsan erőre ka­pott ismét. Meg tudná főzni, de ahhoz fel is kellene aprítania. Végül úgy döntött, hogy elaján­dékozza az igazgató feleségének. Az majd elkészíti, és legalább meghívja vacsorára. Györki igaz­gató különben nagyon szereti a halat. Amikor a vacsoráról haza­ment, hosszú levelet írt a felesé­gének, közölte vele a kirándulás történetét. írt az öreg halászról, csak a lányról nem tett említést. Maga sem érti, miért gondol Ke­lemen Jancsi nővérére, akinek még a nevét se tudja. Pedig ami­kor ő bemutatkozott, a lány meg­mondta. hogy hívják. Mit is mon­dott? Olyan zavarban volt, hogy elfelejtette. Bemutatkozáskor so­sem érti a nevet. — Mi baja lehet a lábának? — tűnődött, amint leragasztotta a feleségének irt levelet. Gyermek­kori paralízis? Szerencsétlenség? Megkérdezheti Kelemen Jancsi­tól az iskolában, de tudta, hogy erre nem volna képes. Jancsi a látogatása óta jobban tanult, szemmel láthatóan igye­kezett a kedvében járni, többször is jelentkezett az óráin, s a szü­netben mindig úgy helyezkedett, hogy észrevegye a folyosón. Egyik délelőtt izgatottan hoz- záfurakodott. — Tanár úr kérem, szeretnék valamit mondani. Nagyon fon­tos. Tamás az első pillanatban azt hitte, hogy valami olyasmit akar mondani, ami a nővérével kap­csolatos. Megdobbant a szíve. Csak nincs valami baj? — Gyere — karolt bele, hogy elvezesse a nyüzsgő diákhadtól egy kissé távolabb, ahol nyugod­tan beszélgethetnek. — Mi tör­tént? — Nem is tudom, hogyan kezd­jem. tanár úr. Van a szomszé­dunkban egy juhász, a Kozári bácsi, annak meg két szép puli­ja. Az egyik vemhes, s emiatt az öreg elűzte. Hogy nem kell neki a kölyökkutya. Elvitte a szom­széd határba, és ott alaposan megverte, aztán otthagyta. — És mi van most a kutyával? — öntötte el a forróság és a ke­serűség az emberi hálátlanság hallatán. — A Bundi. mert így hívják, egy lakatlan tanyán él. S tudja mit csinált, tanár úr? Elterelt egy juhot az öreg nyájából, hogy legyen munkája. Éjszaka. És most mindennap kitereli, őrzi, majd este beűzi a lakatlan ta­nyára. és éjszaka is vigyáz rá. A Bundi dolgozik. De Kozári megtudta . . . Megmondták neki. Kiment, megkereste a kutyát, ismét megverte, és elhajtotta a birkát. A Bundi most egész nap vonyít. . . • — Várj meg a tanítás után — mondta Jancsinak és elsietett. A tanítás után ebédelni sem ment. felszállt a Kelemen fiúval az iskolabuszra, és félóra múlva már a kislaki utcán ballagtak. Máriát meglepte a tanár nem várt megjelenése. Éppen vizet vitt egy kék kannában a kútról, bicegve lépkedett, mert a bot nem volt nála. — Nem akarok zavarni — mondta hebegve Tamás, mikor meglátta a lányt. — Jancsi me­sélt nekem a Kozári pulijáról, azért jöttem. Már megyünk is. — De ha már itt van, akkor üljön le egy percre. Legalább, míg Jancsi bekapja az ebédjét. Maga ebédelt már? — Nem, de köszönöm szépen, nem vagyok éhes. Igazán ked­ves .. . izé. a nevét se tudom, el­nézést. — Mária vagyok — pirult el a lány. — Azt hittem, már bemu­tatkoztunk egyszer... És vesse csak le nyugodtan a zakóját, és üljön az asztalhoz. A konyhában tálaltam. Máris teszek oda egy tányért. Tamás szabadkozott, de aztán leült a tanítványa mellé a kony­haasztalhoz, és szedett a tejfölös, kapros tökfőzelékből. Nagyon íz- _ letes volt. Mária egy kanál szaf­tos pörköltet is tett a tányérjá­ra. Jancsi meg hozott fel két üveg sört a pincéből... "A tanya, ahol Bundi meghúzta magát, másfél kilométernyire volt. a Kórogy-értől nyugatra Már a szomszéd falu határában, amerre megszűnt az erdő. és a rét is fekete földű kukoricatáb­lává és búzatengerré változott. Errefelé az állami gazdaság mű­velte, a földeket, ezért is vált la­katlanná néhány tanya. (Folytatjuk) FIGYELMET ÉRDEMLŐ TANULMÁNY Baja munkásmozgalmáról Két lelkes helytörténésznek, Árdámházi Tibornénak és dr. Fa- ludi Gábornak a munkáját dicsé­ri az a sokszorosított kiadvány, amely az alábbi címet viseli: A bajai munkásmozgalom főbb ese­ményei 1890—1950. Tehat kere­ken hat évtized változást sürge­tő kezdeményezéseit, harcait is­mertetik a szerzők, időrendi fel­sorolásban. A több éves kutptó- és feldolgozó munka összegzését a városi-járási pártbizottság és a vízgazdálkodási intézet közösen tárta az érdeklődők elé. Elsősor­ban az a cél vezette őket, hogy a helyi munkásmozgalom-történe­ti' kutatások eredményeit hasz­nosítsák a propagandamunkában és az oktatásban. A múlt század utolsó évtizedé­nek elején Baján egyes munkás­csoportok összejöveteleket tar­tottak a szabadban, s ezeken egy­mást biztatva tárták fel sorsuk sokféle nehézségeit. Érdekes, hogy már 1892-ben huszonhat olyan munkás kereste egymáshoz és a tágabb közösséghez az utat. akinek máig ismerős a neve. És május elsejét is megünnepelték nem sokkal később a bajai dol­gozók. A rendőrség ezért és a Népszava terjesztéséért többekre büntetést szabott ki. A továbbiakban egyre gyak­rabban hallatott magáról a he­lyi munkásság. A századfordulón egyre-másra szervezkedtek az időnként kemény harcot folytató dolgozók. Önképzőkört alakítot­tak a szocialista eszmék terjesz­tésére. megalakították a szociál­demokrata pártot, majd ezt kö­vetően a földmunkások szövet­ségét. Ebből az időszakból olyan nevek maradtak fenn az utókor­ra, mint Poch Nándoré, Fábik Józsefé és Görög Józsefé, akik sokat tettek a haladásért. A továbbiakban a szerzők elénk tárják a munkásotthon megalakításának körülményeit, s megtudjuk, hogy a Tanácsköz­társaság idején, a szerb megszál­lás alatt miként harcoltak Baja legderekabb polgárai. Azonban a húszas években, hosszú időre megbénult a haladásért folyta­tott harc. Ezt az időszakot kö­vették a gazdasági válság nehéz évei. amikor ismét fokozott szer­vezkedésbe kezdtek a dolgozók. A szociáldemokraták erejét mu­tatja, hogy Baja munkásai a tör­vényhatósági bizottságba már sa­ját jelöltét állíthattak. Az 1930- as tüntetésen, melvet a munka- nélküliség ellen szerveztek, már . kétezren vettek részt. , Figyelmet érdemlő volt a ho­mokbányák munkásainak láza­dása, amikor összesen száztíz embert tartóztattak le. A Karaa- rás-Duna szabályozásakor a ne­héz sors, rossz bánásmód miatt hatszázan hagyták abba tüntető­én a munkát. Olvashatunk még a munkás­otthon keretében folyó ' kulturá­lis munkáról, az 1936—38-as sztrájkokról, a kommunista sej­tek szervezkedéséről. a Vörös Segély bajai működéséiül és sok egyéb érdekes és fontos esemény­ről. A felszabadulás utáni eszten­dőket külön fejezetben tárgyalják a szerzők. A háború utáni nehéz időszak nem szorul bővebb ma­gyarázatra. Mint másutt, Baján is hatalmas erőfeszítések áfán javult, szépült az élet. A Nem­zeti Bizottság tevékenységét, a földosztást, a szakszervezeti és pártmunkát, valamint az ifjúság '.szervezkedéseit taglalják többek között. Ez utóbbi az 1944-es né­met megszállás elleni közös szer­vezkedésig és tüntető megmoz­dulásig nyúlik vissza. Mindent egybevetve: Árdám­házi Tiborné és dr. Faludi Gá­bor közös munkája, hasznos, jó ügyet szolgál. Alapját képezheti a további kutatásoknak. Baja munkásmozgalma monografikus igényű, tudományos szintű fel­dolgozásának. Varga Mihály AMATÖR HANGSZERKÉSZÍTŐ 9 Kanczel János debreceni autó-motorszerelő szabad ideiében kü­lönféle citerákat készít, többségét lófejes fafaragással díszíti Az utóbbi időben tekerőlant előállításával is foglalkozik. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom