Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-05 / 260. szám

1982. november 5. • PETŐFI NÉPE • 5 A Nagy Október filmművészete A Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányai, eredmé­nyei mellett létrehozta a husza­dik század új művészetének szov­jet változatát, a filmet is. Lenin a művészetek között a filmet tar­totta a legfontosabbnak, művészi értékei, nevelési, felvilágosító, agitációs lehetőségei alapján. He­lyét és szerepét a népművelés rendszerében képzelte el. Korszakhatár A forradalom győzelme után, 1918 áprilisában megalakították a Filmbizottságot, amelynél egyik osztálya — Lenin javaslatára — rekonstruálva az 1905-ös és az októberi forradalom eseményeit, dokumentumfilmet készített Mik­lós cár és Októberi fordulat cím­mel. Ezek az első „szovjet alko­tások”, amelyek később külföldre is, Amerikába is eljutottak. Egy évre rá, 1919. augusztus 19-én írta alá a Kremlben Lenin a film­ipar és kereskedelem államosítá­sáról szóló dekrétumot. „A szovjet filmek megjelenésé­vel új korszak kezdődik a film­művészet esztétikájában” — nyi­latkozta a neves amerikai film­rendező, David Griffith. E kije­lentését valószínűleg arra ala­pozta, hogy a szovjet film meg­születésénél két olyan jelentős irányzat segédkezett, mint a ver­tovi filmigazság, a „filmszem” dokumentarizmusa és az eizen- steini intellektuális-költői film. De ahogy a vertovi filmigazság­ba is beépült a költőiség. úgy ha­totta át az eizensteini költőisé- get is az élet igazsága. Vertov és Eizenstein művészete a szovjet film máig tartó történetében a lényeget és a jelenséget ötvözi. A Nagy Október szelleme máig is nyíltságra, őszinteségre köte­lezi a szovjet filmművészetet. Lenin egyik — Lunacsarszkij- jal folytatott — beszélgetésében említi, hogy „az új, kommunista eszméktől áthatott, s a szovjet valóságot tükröző filmek gyártá­sát a híradóval kell kezdeni.” Azaz: dokumentálva megmutatni a valót. A korabeli „filmagit- kák” e célt jól segítették, szinte szónoklatszerűen szóltak az em­berhez, itt-ott játékfilmelemeket is komponáltak beléjük. Eizen­stein nem tagadta, hogy a film­művésznek a lényeg ábrázolásá­hoz meg kell keresnie, s be kell mutatnia a valóságot, de nem elegendő csak tényekkel ábrázol­ni, hatni kell az értelemre is, aktivizálni a nézőt, hogy eljus­son az ítéletalkotásig. Jelentőség és érték Ma alig van filmteoretikus, aki megkérdőjelezné a forradalom szülte szovjet-orosz filmművészet jelentőségét, törekvéseit, értékeit. A húszas-harmincas évek szov­jet filmművészetét olyan alkotá­sok fémjelzik, mint Pudovkin: Anya, Eizenstein: Patyomkin pán­célos, Október, Dovzsenko: Arze­nál, Föld, Vertov: Ember a fel­vevőgéppel, a Vasziljev testvérek: Csapajev, Hejfic és Zarhi: Viha­ros alkonyat, M. Romm: Sivata­gi 13-ak című, immár filmtörté­neti remekei. Amíg a húszas— harmincas évek a szovjet film- művészetben a kifejező eszközök gazdagodását, a filmtematika ki­tárulkozását jelentik, addig a háború éveiben bizonyos fokú visszaesés, ázürkülés figyelhető meg, s előtérbe kerül újra a do­kumentumfilm-jelleg (R. Kar- mén). Igaz, ekkor is készültek je­lentős alkotások, mint Eizenstein: Retteget Iván-ja, vagy Geraszi- mov: Az Ifjú Gárdá-ja. Az utóbbi három és fél évtized a szovjet filrnművészetben há­rom, jól elkülöníthető szakaszra osztható. Az első jelentős szakasz a hatvanas évekig tart. Egyaránt jellemzi a sematizmus, az akció­szegénység, a cselekménytelenség, a szürkeség és az ettől való el­szakadás, a háborús tematika hi­teles-művészi ábrázolása, a film művészi eszközeihek a politikát szolgáló csatasorba állítása. Az ötvenes évek második felében ké­szük, radikálisan^ megújított filmnyelvet használó művek sok esetben a pudovkini, eizensteini alkotásokhoz hasonlíthatók. Az ötvenes évek vége a szovjet film külföldi elismerésének korszaka is, ezt reprezentálja G. Csuhraj: Negyvenegyedik, Ballada a katoná­ról, Tiszta égbolt című filmjeinek nagy közönségsikere, M. Kalato­zov: SzáTlnak a darvak .1958-as cannes-i nagydíja, vagy Sz. Bon- darcsuk: Emberi sors című film­jének elismerése. Nemcsak egy­szerűek és igazak ezek a filmek, amelyek a köznapi embert mu­tatják be eddig soha nem tapasz­talt közelségben, s amelyekből először tekint le ránk a filmvá­szonról az azóta jelképpé vált Vera a Szállnak a darvak-ból, Aljosa a Ballada a katonáról és Szokolov az Emberi sors című filmekből. Közösség és ember A második nagy korszak — a hatvanas évek elejétől a hetvenes évek közepéig tart, nagy témája a közösség, s a benne dolgozó em­ber. Aktuális témák, valós élet­helyzetek által felvetődött élet- szagú konfliktusok kerülnek ek­kor a szovjet film fókuszába. Közérthetőségükkel és őszintesé­gükkel bizonyítják, hogy a tipi­kus igenis hétköznapi, a munka milliók áltál vállalt, magasztos dolog. A modern szovjet film és a mái szovjet társadalom való­ságképei ezek a művek, amelyek egyaránt foglalkoznak a sok nem­zetiségű társadalom osztályainak, rétegeinek, a közösséget is érin­tő konfliktusaival, a termelés gondjaival, a generációs kérdé­sekkel. Hucijev, Sepityko, Kon- csalovszkij, ^íitta, Panfilov, Tar- kovszkij, Suksin, Jjoszeliani és Mikaeljan filmjei említhetők e sorban: a Mi, Húszévesek, a Szár­nyak, Az első tanító, a Ragyogj, ragyogj, csillagom, a Kezdet, a Vörös kányafa, a Lombhulíás, s a Prémium. Ez utóbbi Mikaeljan- film hősei — Potapovék — új típusú hősök, akiket a .munkasi­kerek, eredmények mellett a „háttér” is érdekel.. Mikaeljan mikrorealista módszerrel készí­tett filmje, amely a társadalmi mechanizmus problémáit elemzi kritikusan, fordulatot okozott napjaink szovjet filmművészeté­ben. E korszak filmjeiben már egyaránt fellelhető a deheroizáló és az új ideálokat kereső tenden­cia. Ezek a filmek eljutnak „a létproblémákkal küzdő hősöktől az életprogram kérdéseivel szem­benéző hősökhöz”. Egyéni kibontakozás A harmadik korszakban (nap­jainkban) éppúgy szerepet játszik a nosztalgia, az öröm és a kese­rűség, a csalódás, mint a kísér­letező hajlam, az újra való vál­lalkozás. E korszaknak egyaránt jelentős filmje Tarkovszkij: a Tükör. Koncsalovszkij: Sztalker, Danyelija: őszi maraton, s Meny- sov 1979-ben^ készített, s a múlt évben a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjjal kitüntetett al­kotása, a Moszkva nem hisz a könnyeknek. Napjaink szovjet filmművésze­tét nehéz kategorizálni, valami­lyen „hullám” elnevezéssel ska­tulyába kényszeríteni. A mai szovjet fiimnemzedék között nincs olyan szoros' művészi ösz- szetartozás. hogy az „iskolaként” említhető legyen. Az egyéni film­stílus kibontakozásának korszaka ez. Az újat keresés, a filmnve'lv megújításának kísérletei mellett azonban híven őrzik a tradíció­kat is. A film szovjet karakteré­nek áoolásán túl arra is jut ere­jükből. hogy jelentős erőket mozgósítsanak a nemzetiségi filmműhelvek fejlesztésére. s amelv a hatvanas évek második felétől kiemelten naav helvet ka- oott a Szovjetunió filmművésze­tében. Ekkor vált igazán ismertté a grúz. a litván az nrménv. az ukrán és az üzbég film. Ma _a soknemzetiségű szovjet filmmű­vészet az egvetemes filmművé­szet szerves része, amelv humá­nusan állítja alkotásainak kö­zéppontjába a dolgozó embert. A tradíciók folytatóin és áfájúja, immár 65 éve. Kovács István (4.) Ezeken a találkozásokon so­hasem esett szó arról a bizonyos aggteleki kirándulásról, de most, az óraszünetben, amikor csak ket­ten járták az udvart a zsibongó diáksereg között, az igazgató rá­kérdezett. — Azóta százszor is végiggon­doltam a kirándulás minden per­cét. De hiába jutottam arra a kö­vetkeztetésre, hogy nem követtem el mulasztást, az eset mégis meg­történt, és nekem lelkiismeret- furdalásom van. Ez az érzés már állandósult bennem, olyan, mint egy láthatatlan, kitapinthatatlan betegség, amely folyton kínoz és gyötör. Néha aludni sem tudok miatta. — Ha azt vesszük, derékba tör­te a karrieredet is — mondta csendes hangon az igazgató, mi­közben megálltak egy orgongbo- kor tövében. — A karrieremet talán nem — válaszolta fanyarul. — Hiszen ta­níthatok tovább, ha meg is bélye­geztek. És nekem most ez a leg­fontosabb. Hanem a házasságom, úgy érzem, zátonyra futott... A feleségem mindig városba vágyott. Gyűlöli a falusi életet. Hozzám is azért jött feleségül, s erre egyre többször gondolok, mert azt hitte, hogy városba kerülök. — És ez nagy törést okozott benned? — Kétségkívül. Nem is akarom tagadni, felesleges. De hogy nem mehettem Győrbe, az nem érdekel különösebben. Ami pedig Emmit illeti, hát majd megszokja. Remé­lem. A jövő héten elküldöm Sze­gedre. Él ott egy távoli rokona, aki korán özvegyen maradt. Ta­lán ketten jobban meglesznek. — Mi lesz, ha visszajön? — Tán megnyugszik. Majd megszokja ezt a falut is. Most még folyton békétlenkedik. Nem jó a lakás, nem bírja a környeze­tét. Ha már falu, akkor legalább Sárszegen maradtunk volna — mondja folyton, és engem okol, lassan elhidegül tőlem, talán meg is gyűlöl. Pedig olyan vidáman in­dult az a kirándulás ... Behunyta a szemét. Szinte látta maga előtt azt a reggelt, amikor megérkezett a két autóbusz az is­kola elé, és ők felszálltak a felső osztályosokkal. Irma tanárnő ment még velük, ő a lányokra felügyelt, azokkal nem is volt semmi baj, de a fiúk nagyon megvadultak, szinte megrészegedtek az izgalom­tól, a nagy úttól, és talán attól, hogy kiszabadultak az iskola fa­lai közül. A fiatal pedagógusnak az volt a véleménye, hogy engedni kell ilyenkor a diákokat, ugrándozza­nak, tréfálkozzanak, mintha ő nem is lenne közöttük. Csak tá­volról figyelte pezsgő jókedvüket, miközben maga is a szép táj ha­tása alá került. A kirándulást kétnaposra ter­vezték, az éjszakát egy turistaház­ban töltötték. Nem adódott külö­nösebb gond, fegyelmezésre sem került sor, a gyermekek korán nyugovóra tértek, a lányok külön, nagy közös hálóban aludtak a ta­nárnő felügyelete alatt. Vihogtak éjfélig, ahogy a lányok szoktak ilyenkor. — Másnap végigjártuk a bar­langot egy vezető irányításával, és akkor sem vettem észre semmi különöset, a fiúk közé vegyülve mentem, engem is érdekelt a sok látnivaló. Mihók Jani akkor még ott volt velünk, egyszer véletlenül ráesett a pillantásom. Akkor nem tulajdonítottam különösebb jelen­tőséget annak, hogy meg-meginog. Talán tréfálkoznak ismét a fiúk, gondoltam. Csak később próbál­tam megfejteni, honnan is ered­hetett az a bizonytalan járás. Rosszul érezte volna magát? Ak­kor nem is gondoltam ilyesmire. Amikor a csoport délre vissza­ért, és a barlang bejáratánál fel­sorakozott, a fiúk jelentették, hogy Mihók Jani eltűnt. Azonnal a keresésére indultak. Elsőnek Kiss Tamás indult el két diák kí­séretében, hogy előkerítse, majd bekapcsolódott az eltűnt diák ke­resésébe az idegenvezető is. Az sem járt több sikerrel, Mihókot nem találták meg a barlangban aznap. Este a két autóbuszt a tanár út­nak indította hazafelé, ő pedig jelentést tett a rendőrségen. — Ők találták meg végül is? — érdeklődött az igazgató. — Igen. Másnap leltek rá. Volt a barlangnak egy mellékjárata, nem hosszabb három méternél. Abban leltek rá, már alig léleg­zett. — És hogy került abba a mel­lékjáratba? — A rendőrség is ez iránt ér­deklődött, amikor kihallgatta. Megindult a vizsgálat, aztán a szó­beszéd is a faluban. A jegyző­könyvet megküldték a megyei ta­nácsnak. Engem pedig ide helyez­tek ... De hát mit tegyek? Te mit tennél a helyemben? — tekintett az igazgatóra. Az megrázta a fejét. — Nem tudom ... (Folytatjuk.) fiatalokról - fiataloknak Új lehetőség Október végén adták át Kecskeméten az Űttörő és Ifjúsági Otthont. A hétszázezer forintos társadalmi munkából a KISZ-es fia­talok is kivették a részüket. Akik kiválóan dolgoztak: az IKTV, a 623. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet villanyszerelő-brigádja, az Állami Biztosító, Honvédkórház, az MMG és a konzervgyár fiataljai. Reméljük, hogy a szépen újjávarázsolt épületben mozgalmas lesz az élet, s nem pa­naszkodnak majd az érdeklődés hiányára sem. . Egyéni-e? ( Hozzászólás) A jelenlegi feladatok megoldá­sa feltételezi az alapszervezetek öntevékenységének fejlesztését. A bürokratikus jelenségeket csök­kenteni kell, támogatni minden új kezdeményezőkészséget. Ezért formális volt — állapította meg a KISZ X. kongresszusa —, hogy az egyéni feladatvállalást egyetlen tavaszi taggyűlésen kötelesek megtenni. Ma a feladatok egy ré­szét év közben, folyamatosan is vállalhatják a fiatalok. Ha az egyéni vállalás rendsze­re nem formális, akkor képes az öntevékenységet fokozni, munká­ra, tanulásra, politizálásra, mű­velődésre mozgósítani. Ha rugal­massá akarjuk tenni szervezeti életünket, ha ki akarunk iktatni minden túlszabályozottságot, ak­kor a vállalások formális elemeit meg kell szüntetni. Ehhez viszont nincs általános recept, ezt a KISZ-szervezeteknek, alapszer­vezeteknek kell saját maguknak megoldani, helyzetüket, sajátos­ságukat, adottságukat, fejlettsé­güket figyelembe venni, mégpe­dig úgy, hogy az értékelésnél a továbbiakban is elvégzett mun­kára tegyük a hangsúlyt. Ügy, hogy a tételes ellenőrzéssel együtt az egész embert, az egész KISZ- tag mozgalmi munkáját értékel­jük. Másik gond, hogy az egyéni feladatvállalások egysíkúvá vál­tak. nem álltak összhangban az egyéni képességekkel. Ennek az oka, hogy a fiatalok egy része kényelmesebb: ha kevesebbet vál­lalnak, akkor kevesebbet is kell teljesíteni. Ezért a kevésbé ér­deklődők egyéni feladatvállalásá­ra különös hangsúlyt kell he­lyezni. A formalizmus kirekesz­tésén túl fontosnak tartjuk az egváni feladatvállalás életképes­ségének fokozásában a differen­ciáltságot, amely mindig csak ki­zárólag „emberközpontú” lehet. Kiss András, a KISZ kecskeméti Városi Bizottságának titkára Klubok ajánlják GAME: November 9. 19 óra: A kettős honfoglalás. Előadó: Lovas Dá­niel. November 12. 19 óra; Nagyelő­adó: A Budapesti Műszaki Egye­tem Szkéné Színpadának bemu­tatója. A darab címe: Reneszánsz játék. November 13.: HŰ-HŐ. Egész napos, évfolyamok közötti vetél­kedő. November 16. 19 óra; Nagyelő­adó: Kaláka-koncert. ÓVÓNŐKÉPZŐ INTÉZET: November 14. 20 óra; Díszte­rem: Kaláka-koncert. November 16. IS óra; Díszte­rem: Arány János-est. November 18. 18 óra; Kollé­gium: Pol-kaszinó. A GAMF-ON JÁRTUNK... Április óta Tóth József, a kecskeméti Gépipari és Automatizálá­si Műszaki Főiskola KlSZ-bizott- ságának titkára. Fiatal, tanít is, ezenkívül az Egyetemi-Főiskolai Tanács tagja. Elmondta, hogy 523 hallgatójuk között 470 KISZ-ta- got számlálnak, s most is céljuk, hogy minél több főiskolást meg­nyerjenek a mozgalom számára. Olyan akcióprogramot állítottak össze, amely a diákok igényeit, érdeklődését figyelembe veszi. A főiskola közművelődési tevékeny­sége adja az alapokat munkájuk­hoz, a klubra számítanak. A szeptember 23-i rendkívüli kül­döttgyűlésen döntöttek úgy, hogy érdekképviseleti csoportokat hoz­nak létre. Minden tanszékről, va­lamint a nyolc vertikális alap­szervezetből választottak egy képviselőt. Hogyan zajlik a KISZ-élet a GAMF-on? Igaz, hogy a főisko­lásokat nehezebb összefogni, de a nagyobb megmozdulásokon mindig lehet rájuk számítani. A tanszékeken folyó kutatómunká­hoz kapcsolódva — a szakmai ér­deklődésre építve — lét­rehoztak kü­lönböző spe­ciális csopor­tokat. Pezsgő klubéletről számolt be a KISZ-titkár, s a kollégiumi stúdiósok is hallatják a hangju­kat. A Marót, a diákújságot éven­te háromszor állítják össze. Jó­nak tartják a politikai képzést, a vitakör és az ifjúsági fórum bevált. Pol-presszót indítanak, s társadalomtudományi beszélgeté­sekre is sor kerül. Kapcsolatul? van külföldi társintézményekkel. Legutóbb Fejti György, a KISZ KB első titkára járt náluk. A ta­lálkozó alkalmával a GAMF KISZ-titkára a jelenlegi gondok­ról, s terveikről beszélt. Fejti György megállapította: jó hogy a problémákat látják, mindig ebből kell kiindulni. De arra vigyázni kell: nehogy önmarcangolássá váljon ez a problémafelvetés. Szót ejtettek az új ösztöndíjren­delet tapasztalatairól, az oktatók hallgatói véleményezéséről, vala­mint a SZET-esekről. Az össze­gyűlt KISZ-esek oldott beszélge­tést folytattak Fejti Györggyel. KISZ-élet Házaspár a kollégiumban A kecskeméti GAMF lány- kollégiumá­ban az első emeleten ka­pott szobát a Babecz—Engi házaspár. Mindketten a műszaki főis­kolán tanulnak, Gyuri har­mad-, Magdi másodéves. Sorsuk sokban hasonló. Sze­gediek, a Vo­lánnál dolgoz­tak. Babecz György estin érettségizett, techni­kusi oklevelet is szerzett. Magdi­val egyszerre jártak a szegedi ta­nárképző főiskola egyéves előké­szítő tanfolyamára. A Volánnál örömmel fogadták továbbtanulási szándékukat. A munkahelyükön ismerkedtek meg, öt éve házasok. — Amikor a kollégiumba kerül­tünk, kezdetben külön szobában laktunk — kezdi a beszélgetést a férj. — De nem sokat kellett vár­nunk, hogy egy fedél alá jussunk. — Albérletre nem gondoltatok? — kérdezem Magditól. — Az az igazság, hogy jobb itt a koleszban. Ha valamilyen bök­kenő akad a tanulásban, mások mindig segítenek. Hatszáz—hat­száz forintot fizetünk, én a men­zán ebédelek. Gyurival néha es­ténként főzőcskézünk... Körülnézek a takaros szobában, itt-ott könyvek hevernek, műsza­ki rajzok várnak befejezésre. Iro­dalmi folyóiratokat is látok, a rá­dióból az Esti magazin hirfoszlá- nyait hallom. A polcokon tan­könyvek, tisztítószerek, s a kony­hai felszerelés néhány kelléke. — Szegeden pontosan akkor kaptunk lakást, amikor felvettek bennünket a főiskolára. Most csak hétvégeken járunk haza. Itt jól berendezkedtünk, de azért mégis a szegedi lakásban lenne jobb... — Hogyan tervezitek a jövőt? — Gyuri most végez, nekem még van egy évem. A szerződés értelmében a Volánhoz megyünk vissza, Szegedre. Okos dolog, hogy a felsőoktatási intézmények gondolnak a diák­házaspárokra is, külön kollégiumi szobát adnak nekik. Persze, a hall­gatók is szívesen elfogadják ezt a lehetőséget, mert az albérleti árak Kecskeméten sem az ő pénztárcá­jukhoz szabottak. (b. t.) Történt pedig, hogy a magyar rock nagy clownja, Bergendy István (képünkön) beült egy mo­ziba megnézni a Meztelenek és bolondok című amerikai filmet. A moziélménynek ezúttal szokat­lan lecsapódása volt: felbomlott az Üj Bergendy együttes, és meg­alakult a Bergendy Szalon-, Tánc- és Showzenekar. A Spiel­berg-filmben ugyanis volt egy tízperces fantasztikus táncver­seny a negyvenes évek népszerű zenéjére, a swingre, nagyzeneka­rokkal és csilingelő hangú éne­kesnőkkel. Nos, ehhez hasonló produkcióval készülődnek Ber- gendyék, hogy felkavarják a ma­gyar könnyűzene állóvizét. A Bergendy-formáció a swing, stepp, fox, boogie-woogie igé­nyeinek megfelelően további ze­nészekkel és női vokállal bővült. Hogy nosztalgiahullám keletke­zett a Bergendyék hajában, az köszönhető a televízió Amire a világ táncolt című sorozatának is, amelynek adásaiban rendszeresen szerepelt Bergendy István is. De megmozgatta fantáziájukat az együttes által készített, hangsze­relt és kísért, Hernádi Judit-nagy- lemez régies hangulatú zenei anyaga a múlt legnépszerűbb mu­zsikáinak felidézéséhez. Állandó klubhelyiségre komponált prog­ramjaikon lesz táncverseny, tánc­iskola, swing-, rumba- és tangó­őrület. Kíváncsi vagyok, ki nyeri a limbó—swing párharcot a nosz- talgiaringben ... (cs.) összeállította: Borzák Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom