Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

................- .....Í TUDOMÁNY G YÓGYNÖVÉNYTERMESZTÉS • TECHNIKA El NAGY VÁLLALKOZÁSOK Újabb lehetőség a homokhasznosításra Már évezredek óta ismerjük a növények gyógyító-mérgező tu­lajdonságait. A kémia, mint tu­domány az elmúlt máisfélszáz esztendőben hatalmasat lépett előre. Az emberiség kialakulását — mint léptéket — tekintve: óriá­si ugrás ez a százötven esztendő. Előtte a varázslók, csodadokto­rok, füvesasszonyok a megbé­lyegzés veszélye mellett haszno­sították mágikus gyógyító tudá­sukat, növényismeretüket. Az akkori gyógyszerek főleg növényi kivonatokból készültek. Napjaink­ban már sokat állítanak elő mes­terségesen, szintetikusan, de a modern, korszerű iparnak még mindig szüksége van a gyógynö­vényekre. Mi a gyógynövény? Közös tu­lajdonságuk: bennük különböző, biológiailag aktív, különleges ha­tóanyag halmozódik fel. Általá­ban sohasem az egész növényt, hanem csak a hatóanyagot leg­nagyobb mennyiségben tartal­mazó szervét használjuk fel. 'Földünkön több mint 12 ezer olyan növény található, amely gyógyító hatású. Magyarországon mintegy háromszázat hasznosí­tunk, ezeknek a fele vadon te­rem, de rendszeresen gyűjtik. Alig néhány tucatnyi a nagyüze­miig termeszthetők száma. Ha­zánkban mintegy huszonkétezer hektárra tehető a gyógynövény­nyel vetett terület nagysága. A termés körülbelül 40 százalékát — szárítmány, mag stb. formá­jában — exportálja féltucatnyi külkereskedelmi vállalat. Ez jó néhány doTlármilliót hoz a nép­gazdaságnak, nem beszélve a ^fi­nomvegyiparban felhasznált alap­anyagokról ... Elődök nyomdokán Hazánkban nem éri el a szá­zat a gyógynövénykutatók szá­ma. Legtöbben a Budapest mel­letti Budakalászon a Gyógynö­vénytermesztési Kutatóintézet­ben dolgoznak. Az intézet világ- viszonylatban a legnagyobb múlt­ra tekint vissza. Jogelődjét 1915- ben Gyógynövény Kísérleti Állomás néven — hozták létre. Az akkori tudományos célt meg­határozta a politikai helyzet, vagyis az első világháború kitö­rése. Keresték azokat a hazai növényeket, amelyekkel pótolni tudják az addig gyarmatárunak számító teát és gyógyszeripari alapanyagokat. Többszöri költö­zés után 1973 óta Budakalász a magyar gyógynövénykutatás fel­legvára. A felszabadulás után a gyógy­növények nemesítése, termeszté­si technológia kidolgozása, a ké­szítmények egy részének minő­ségi ellenőrzése stb. a feladatuk. Magyarország mindig élen járt a gyógynövénytermesztésben. Gondoljunk csak a nagyüzemi anyarozstermesztés kidolgozásá­ra. A módszer alapötletét a ta­valy elhunyt dr. Hékésy Miklós dolgozta ki 1934-bén. A neves kutató munkáját 1952-ben Kos- suth-díjjal ismerték el. Fontos gyógynövény a mák is. Abban, hogy ez kettős hasznosí­tásúvá vált, mérhetetlen érde­meket szerzett Kabay János gyógyszerész — a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár jog­elődjének alapítója —, aki 1931- ben szabadalmaztatta — az egész világon elterjedt — eljárását. Fontosabb növények ,Az anyarozs — a Claviceps purpurea —, de nevezik úgy Is, mint varjúköröm, bábafog, tu­lajdonképpen a rozs gombabe­tegsége. Régebben nem ismerték mérgező hatását és ez számos, gyakran súlyos, halállal végződő betegséget, az úgynevezett ergo- tizmust okozta '(végtagelhalással jár). Három alkaloidacsoportjátA használja fel a gyógyszeripar — a Kőbányai Gyógyszerárugyár — az ergotamin-, az ergotoxin- és az ergometrincsoportot. Ezek a simaizomzat, a vegetatív és a központi idegrendszer működését befolyásolják. Az alkaloidákból előállított készítmények nőgyó­gyászati-szülészeti, magasvér­nyomásos, migrénes, idegrendsze­ri gyógyszerek. A már említett magyar szaba­dalmat felhasználva FADDI és Goldhamster fertőző és betaka­rító gépekkel termesztik hazánk­ban mintegy háromezer hektá­ron — egykor Bács-Kiskun me­gyében is — napjainkban főleg a Dunántúlon. Dr. Békésy Miklós egy kórokozókkal — spóraszusz- penzióval — átitatott fllciappal és ennek ellenpárjával, amelyre számtalan gramofontűt erősített (innen az elnevezés is: tapsikoló lapok) fertőzte a hasas rozskalá­szokat. A mák talán a legősibb, több mint négyezer éve ismert gyógy­növényünk. Amíg Kabay János fel nem ismerte, miként lehet az érett tokból kivonni a mákalka­loidákat, addig csak a zöld ter­mést megsértve juthattak az úgy­nevezett ópiumkalászhoz. A görcsoldó, fájdalom- és köhögés- csillapító készítmények előállítá­sához mintegy hétezer tonna má­kot igényel a gyógyszeripar. A kutatóintézetben az elmúlt évek­ben számos olyan fajtát — Kék- Duna, Budakalász—2 (BC—2) — .nemesítettek ki, amelyek tokjá­nak morfin- és papa veri n-tartal- ma a hagyományos típusok két­szerese. Négy-öt ezreléket tartal­maz. Az aprómagvú ^.növény nagy­üzemi termesztése elöl elhárult az utolsó akadály. Dr. Földesy Dezső elterjesztette a sugprkezelt magos vetést. A sugárral kezelt magvak a kelés után elhalnak. Így a helyes vetési arány beállí­tásával kézi munka nélkül „rit­kítható” az állomány. A harmadik legismertebb gyógynövényünk a Digitalis la- nata, a gyapjas gyűszűvirág. Ezt a Duna mentén és a Bácskáiban is termesztik. Magnak valót már évek óta vetnek a fajszi Kék- Duna Termelőszövetkezetben. A növény drogjából a Digitalis la- natae foliumból nyert vegyüle- tek: a Lanatozid A. C stb.-bői szívgyógyászati gyógyszer készül. Felújítani a hagyományt Sorolhatnánk tovább is a gyógy­szeripar, a gyógyteák, drogké­szítmények alapanyagait, ame­lyek termesztésével érdemes fog­lalkozni, hiszen egy részük a gyengébb homokos talajon is jól terem: az anyarozs mellett a ma­joránna, a bazsalikom, a menta, a zellerzöldje, a kapor stb. Érdemes lenne a Kiskunságban is felújítani az egykori hagyo­mányt, amit egyébként a Bács­kában gazdálkodó tsz-ek nem szakítottak meg. A dusnoki Egye­sült Munkás—'Paraszt, a herceg­szántói Lenin, valamint a nagy- baracskai Haladás Termelőszö­vetkezetben majd kéttucatnyi fű­szer- és gyógynövényt termeszte­nek jó eredménnyel. Cz. P. • Az állványos siklóvasútnak különlegessége, hogy a hagyományos megoldástól eltérően völgyhajtással látták el, ami gazdaságosabbnak mutatkozik. Közeleg a tél, a sízés időszaka. Ilyenkor sokan keresik fel a sportolásra, pihenésre alkalmas hegyeket és találkoznak különle­ges személyszállító járművekkel. A kötélpályák és siklóvasutak rendkívül fontos szerepet tölte­nek be a hegyvidéki országok személyszállításában, tekintettel az egyre növekvő turistaforga­lomra. Nyugati szomszédunknak, Ausztriának különösen nagy ha­gyományai vannak e közlekedési ág fejlesztésében. A' föld orszá­gai közül Ausztriában működik a legtöbb sílift és -felvonó: szá­muk meghaladja a 3600-at! De a nagykabinos kötélpályákban és siklóvasutakban sincs hiány az alpesi országokban. Az utóbbiak­nál a járművek irányítása vala­miféle sínpályán történik, a vo­nóerőt közvetítő sodronykötél se­gítségével. A siklóvasutak építése elsősor­ban rövidebb távolságokon elő­nyös, amikor a kötélpálya még nem gazdaságos, a sín—kerék kom­binációjú úgynevezett adhéziós vontatás pedig a nagy emelkedő miatt már nem valósítható meg (van még egy közbenső megoldás is, a fogaskerekű vasút, ami jó­val drágább a siklónál). A leg­utóbbi gazdaságossági számítá­sok szerint egy 8 kilométer hosz- szú és 800 méter magasságkü­lönbséget legyőző sikló kb. 15 százalékkal olcsóbb, mint az er­re a célra építendő kötélpálya. A siklóvasutaknál világszerte a véges vontatókötelű rendszer terjedt el legjobban, két sínszá­las középső kitérős megoldással. Ezeket másodpercenkénti 7 mé­teres legnagyobb sebességgel já­ratják és a hajtóállomást a he­gyen helyezik el. Mind a kötél­pályáknak, mind a siklóknak alap­vető szerkezeti eleme a sodrony- kötél, amelynek a technikai fej­lődés jóvoltából egyre hosszabb az élettártama. Wankel-szív Az eddigi műszívektől alapvetően eltérő új fajta mű­szervet fejlesztett ki Jean- Raoul Monties, a marse- illes-i orvosi egyetem kísérleti sebészeti intézetének docen­se. Az új fajta műszív egy­fajta rotációs szivattyú, ame­lyet telepek áramával táplált két kis motor hajt. Az eddig kipróbált pneumatikus mű- szívektől eltérően a Monties- műszív a Wankel-elv alapján működik, és szelep, továbbá membrán nélküli rotációs kompresszorhoz hasonlítha­tó. A műszívet először egy kecske szervezetébe építik majd be — ezzel a műszív­vel a tervek szerint legalább két évig kell élnie a kecské­nek. A sűrített levegős mű- szívvel eddig átlagosan 7—9 hónapig maradtak életben a kecskék és a borjak. (Delta) MTESZ­rendezvény A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetsége Bács-Kiskun megyei tagegyesületei a jövő héten az alábbi ren­dezvényt tartják: December 1-én 14 órakor a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság elő­adást szervez. „A népgaz­dasági számlakeret legfon­tosabb új rendelkezései és összefüggései, különös te­kintettel az építőipari ága­zatra" című téma előadója dr. Nagy Gábor, a Pénz­ügyminisztérium főosz­tályvezetője. A rendezvény helye a kecskeméti Tudo­mány és Technika Háza A Brooklyn- híd Aki ma New Yorkba hajóval érkezik, éppúgy megcsodálja a Brooklyn-híd gótikus formákat mu­tató pilléreit és karcsú szerkezetét, mint száz év­vel ezelőtt az Európából érkező bevándorló. Közé­pen 283,3 méteres nyílással ívelt át az East Ri- veren. A hídon! mái sétaút is van. Az építési költ­ségre 4 millió dollárt terveztek, de végül is 20 millióba került. Évtizedeken át gőzkompokkal keltek át a Brook­lyn és New York között. A gőzkompok azonban a hatvanas években már alig tudták feladatukat el­látni. Elhatározták, hogy olyan hidat építenek, amely Amerika lendületes fejlődését, merészségét, újszerű technikáját is kifejezi. Az egész vállalko­zás legfőbb mozgatója, tervezője és végrehajtója, John A. Roebling Trentonban dróthúzó-üzemet tartott fenn, és nagy fantáziát látott a drótkötél újszerű alkalmazásában. 1867-ben, amikor megala­kult New Yorkban a hídépítést előkészítő bizott­ság, úgy látta, elérkezett az ideje. Elkészítette egy acéldrótból kábelekre felfüg­gesztett híd tanulmánytervét. A megbízást meg is kapta, azzal a feltétellel, hogy a legnagyobb vitor­lás hajó is átkelhessen a híd alatt. Roebling fiával, Washington Roeblinggel, a pol­gárháború egykori századosával beszélte meg a terv részleteit, együtt készítették a rajzokat, jár­ták be az építkezés színhelyét, tűzték ki a híd­tengelyt, és jelölték ki a lebontandó házakat. A legapróbb részletekig egyetértettek, ami nagy sze­rencse volt, mert építés közbe'n az idősebb Roeb- linget baleset érte, és hamarosan meg is halt. A munkát fia folytatta. A legnehezebb feladat az óriási kaputornyok ala­pozása volt: 120 ember csákányozott, lapátolt a keszonokban. Egy napon üzemzavar miatt a ke- szonban felhalmozott talaj tömeget a légnyomás az egyik aknán keresztül valósággal kilőtte, a víz magas szökőkutat képezve, általános — nem alap­talan — ijedelmet okozott. Más alkalommal a ke- szon belsejében tűz ütött ki. Mire Roebling oda­érkezett, és leszállt a keszon belsejébe, már el­oltották a tüzet, de a hirtelen légnyomás-növeke­dés miatt Roebling rosszul lett, egy előmunkás vállán vitte ki. A keszonok elkészültével hatalmas gránittöm­bökből húzták fel a toronyfalakat: a hídpályát négy, cinkezett drótszálakból összefogott kábel tar­• A New York-i Brooklyn-hid építése. tóttá, a pillérekről még sugárirányú kábelek is vezettek a hidpályára. Különösen nehéznek lát­szott az egész hidat tartó kábelek parti kihorgony- zása. Mindkét oldalon négy, egyenként 23 tonna súlyú, csillag alakú acélöntvényt betonba ágyaz­tak, az öntvényekben 18 centiméter átmérőjű acél­csapok rögzítették azokat a rudakat, amelyek a kábelekhez csatlakoztak. A hídon jobbról-balról két-két kocsiút és két villamosvasúti vágánypár, összesen tehát hat pálya húzódott. Középen felemelve, gyalogosforgalomra ugyancsak pályát építettek. Hogy a szerkezet mi­nél könnyebb legyen, sok fát építettek be, ezért több helyen keletkezett tűz. Cholnoky Jenő ma­gyar mérnök és földrajztudós a század elején New Yorkban járva, csodálkozva írta haza... „No de ilyet, ég a híd .. Dr. Horváth Árpád Katar és az olaj Katar olajállam a Perzsa-öböl nyugati partján, az Arab-félszi­geten fekszik, Szaúd-Arábiával és az Egyesült Arab Emírségekkel határos. Az ország túlnyomó ré­sze sivatag, elszórtan oázisokkal. A második világháború után az olajkincs feltárása igen nagy ■változást hozott ebben az elma­radott mezőgazdasági országban, ahol a terület 10 százaléka al­kalmas csaTT megművelésre. 1949­ben még csak 8,3 millió tonna olajat hoztak a felszínre, de ez a szám a hetvenes évtized végé­re 23,5 millió tonnára emelke­dett. Az olajból származik az ország nemzeti jövedelmének 97 százaléka. Az olajtartalékokat 650 millió tonnára becsülik, és a készletek a jelenlegi termelési szint fenntartása mellett körül­belül még négy évtizedre _ ele­gendők. Katar földgáztartalékait • A franciaországi Le Creusot- konszern gyártotta a 38 méter hosszú, 65 tonna súlyú óriás me- < táiíkivonó berendezést Katar - olajipara számára. 1978-ban 1000 milliárd köbméter­re becsülték. 1976 óta valameny- nyi kőolaj- és földgázkitermelő- hely Katar állam tulajdonát ké­pezi. Beszélgetés a gépkocsiban Az országúton vagy városban haladva rendszerint élénk társal­gás folyik az autóban ülő utasok között, amiben azonban az autó­vezető maga nem mindig vesz részt. Némelyeket zavar a beszéd vezetés közben — különösen bo­nyolult közlekedési helyzetekben —, van, akin éppen segít, mert ekkor tud jobban koncentrálni. A vezető esetleges tiltakozásából, hogy ne szóljunk hozzá vezetés közben, néha sértődés lesz, még arra is célozván, hogy az illető „kocavezető”, pedig semmiféle összefüggés nincs a vezetői tu­dás és a csendigény között. A kocsi belsejében zajló, utas és vezető közötti eszmecsere kér­dését pszichológusok is megvizs­gálták, és ezzel kapcsolatban több érdekes megállapítást tettek. Az autóban a beszélgetések nagy része úgynevezett háttér- beszélgetés, amikor a vezető ér­deklődése hoi a beszélgetés tar­talmára, hol a vezetésre irányul. Ekkor figyelme megoszlik a ve­zetés és a társalgás között, de nem úgy, hogy mindkettőre egy­szerre összpontosítana. A figye­lemnek ezt a vándorlását jól meg lehet állapítani, amikor a vezető hosszan beszél valamiről. Ilyen­kor a beszédjét — a mondani­való szempontjából önkényesnek tűnő — hosszabb-rövidebb szü­netek szokták tarkítani, amelye­ket a vezetési tevékenység szab meg. A kutatók megállapítása sze­rint a beszélgetésnek többnyire van értelme. Előnye lehet pél­dául az éberségi szint fenntar­tása. Különösen hosszú országúti vezetésnél vagy éjszaka 'hasznos, tehát olyan tartós helyzetekben, amikor az ember úgynevezett in­gerszegény környezetben vezet, és tartania kell az egyhangúság káros hatásától. Zavaró lehet azonban a beszél­getés minden körülmények kö­zött, ha tartalma vagy éppen a közlekedési forma agresszív jel­legű, ha veszekedésre utal, ha a partner erőszakosan sürgeti a választ. A vezető figyelme ugyan ingázik a beszélgetés és a veze­tési tevékenység között, de ab­ban a pillanatban, amikor a part­nere sürgetéssel, erőszakossággal arra kényszeríti, hogy figyelmét teljesen ráirányítsa, a beszélge­tés a vezetés szempontjából zava­ró, sőt tragikus kimenetelű is le­het. Aki egyszemélyben hozzá­tartozó és utas, bizony jól teszi, ha alkalmasabb időpontot és helyszínt választ a veszekedésre. Legyen tehát utasszabály a kö­vetkező: csak akkor kezdjünk beszélgetni, ha a vezető jelét ad­ta, hogy nem zavarja őt a tár­salgás, és semmi esetre se sür­gessék a válaszadással. Tartsuk tiszteletben azokat a szüneteket, amiket a gépkocsivezető beszéd közben tart, s várjuk meg, amíg ő veszi fel ismét a beszélgetés fo­nalát. összeállította: Czauner Péter L Siklóval a magasba

Next

/
Oldalképek
Tartalom