Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-23 / 275. szám

1982 november 23. • PETŐFI NF.t*F • • SZÓRAKOZÁS VAGY MŰVELŐDÉS? A kalocsai kísérlet Falusi népművelő koromban gyakran szemben találtam magam u művelődési otthoni szórakoztató rendezvények ellentmondásaival, buktatóival. Egy-egy diszkó, tánc­est után hasonló érzéseim voltak, mint Farkas F. Józsefnek, amely­nek hangot ad a „Gondolatok a szórakozásról” című vitaindító írá­sában. Tetszik Héhn Gizella kér­dés-vélemény javaslata is: „Miért kell elválasztani a szórakozást a művelődéstől? Miért beszéltünk két különálló problémáról? Csi­náljunk belőle egyet és ebből a né­zetből már bizonyos megoldást is találunk a jelenlegi helyzetre.” Az ötnapos munkahét bevezeté­se számunkra is új feladatot je­lentett. A kihívásra helyes válasz­nak bizonyult a kalocsai Művelő­dési Központ Hétvégi Vigadója. Célunk az volt, hogy a szórakozá­si-művelődési alkalom különleges ötvözetét hozzuk létre. Kétnapos hétvége Bizonyára vannak, akik azt mondják, hogy legyen a családé a szombat és a vasárnap. Igazuk van! De igaz az is, hogy sokan nem szokványos módon — a lakás falai között — szeretnének szóra­kozni, művelődni, élményt szerez­ni. Mind többen találnak hasznos elfoglaltságot, de nem kevesen — főleg gyermekek — unatkoznak, csavarognak. Ma még igen kevés tapasztalat­tal rendelkezünk ahhoz, hogy „csalhatatlan" módszereket ad­junk a hétvégi pihenőidő hasznos kitöltéséhez. Véleményünk szerint központi recepttel egyébként sem sokra mennénk. A szabadidő tu­datos megszervezésénél sem te­kinthetünk el az adott település sajátosságaitól. Az irányítószer­vek. az iskolák, a közművelődési intézmények és egyéb érdekeltek közösen képesek az új helyzet ad­ta feladatok megoldására. Az együttműködésben, a programok operatív végrehajtásban bőven vannak még tartalékaink. A kalo­csai Hétvégi Vigadó (egész napos komplex program) 500—600 fel­nőttnek és gyermeknek nyújtott egy-egy alkalommal újszerű mű­velődési, szórakozási lehetőséget. Gyermekek vigadója Ezúton a vigadó eredményeit a gyermekek nevelése, szórakozása szemszögéből vizsgáljuk. A Hétvégi Vigadó — kísérlet, a tavaszi hónapokban indult útjára a Művelődési Központ és Ifjúsági Ház, az általános iskolák, üzemek összefogásával, a művelődési osz­tály segítő támogatásával. Több­lépcsős előkészítő megbeszélés előzte meg a program végső ösz- szeállítását, melynél figyelembe vettük az iskolákban folyó neve­lő-oktató munkát és a tanulók ér­deklődését, képességeit, életkori sajátosságait. Első helyre állítot­tuk az önkéntesség és az egyéni aktivitás elvét, melyet az1 elfog­laltságok sokfélesége (esetenként 20—25-féle) szolgált. A kötetlen­ség és a szabad választás adta le­hetőségek jól szolgálták a kreatív képességek fejlesztését, s mindez jól ötvöződött a gyermekek szer­vezett játékával. A propagandamunkában igen fontos szerepük volt az iskolák vezetőinek, az iskolarádiónak, a plakátoknak, a meghívóknak, a sajtónak és nem utolsósorban a nevelők mozgósító erejének. A gyermekvigadó első részében az esztétikai nevelésre helyeztük a hangsúlyt — irodalmi, zenei mű­sorokkal gazdagítottuk a gyerme­kek érzésvilágát. A fellépő művé­szek élményszerűvé tették a tan­anyaghoz kapcsolódó műveket. Az alsós tanulók zenés, bábműsort néztek, majd a bábkészítés forté­lyaival ismerkedtek, ami segítet­te őket a bemutatott mű megétlé­sében és mélyebb befogadásában. A második részben régi mestersé­gekkel és népi játékok készítésé­vel (fazekasmunkák, szövés, fo­nás. hímzés, gyertya önt és, mízes- kalácskészítés síb.) ismerkedtek meg a tanulók népművészek, ne­velők vezetésével. A felső tagoza­tosok földrajztudását bővítették az „Utazás a világ körül" című foglalkozások, a kisfilmek és az élménybeszámolók. A rendszeres tárlatlátogatásra szoktatás végett kis csoportokban, szakszerű tár­latvezetéseket tartottunk. A kiál­lításokról szóló ismertetők meg­könnyítették a művek megérté­sét, a vizuális neveléshez nyújtot­tak segítséget. A pályaválasztást célzó ankét, a zenés és rajzos ve­télkedő a vállalkozó kedvű gyer­mekeknek szerzett újabb élmé­nyeket. Játékosan A kulturált együttlétet. a visel­kedés alapszabályainak megszi­lárdítását szolgálta a „Régi idők táncai" című foglalkozás. Sikere­sek voltak a filmvetítéssel színe­sített diszkóműsorok is. Míg az iskolások különböző programo­kon vettek részt, addig az óvodá­sok óvónő-népművelő irányításá­val játékot készítettek, énekeltek, táncoltak. minihangversenyt hallgattak, mesemondó nagyma­mákkal találkoztak. Továbbiak­ban egy-egy történelmi korszakot kívánunk feldolgozni vonzó, játé­kos formában a Hétvégi Vigadó keretében, amely megerősíti, ki­egészíti, élményszerűvé teszi az iskolai órákon hallottakat A ta­nulók tudásának elmélyítése így valósul meg önkéntes. játékos formák keretében. így válik u fiatalok egyre nagyobb hányada számára természetes környezetié a művelődési otthon. * A Hétvégi Vigadó néhány ele­mét ismertettük csupán. Arra volt mód, hogy felvillantsuk a hétvégék gazdag kavalkádjának egy-egy szikráját. Reméljük, hogy segítséget nyújt 'kísérletünk is­mertetése az új tantervek. a muii ka>te rve k öss zeáll i t ásához, mind a népművelő jelzőt büszkén és okkal viselő pedagógusoknak, mind az újítások iránt fogékony f öh i va t ású népm üvel ők ne k. Tamás I.ászló a kalocsai Művelődési Központ es Ifjúsági Ház m. b. igazgat óh elvet tes • KÖNYVESPOLC Hunya István: Hármas próbatétel Sokan ismerjük Hunya Istvánt, az első világháborúban orosz frontra került mezőgazdasági munkást, aki fogságba esik és részt vesz a forradalmi harcok­ban, majd 1918-ban a KMP egyik megalapítója, aki a 20-as, 30-as évek földmunkásmozgalmának egyik vezetője, aki 45-től 48-ig a Dózsa Népe című lap szerkesz­tője, és a mezőgazdasági dolgo­zók szakszervezeti mozgalmának legismertebb vezetője. Első könyvét Moszkvában ad­ták ki 1934-ben. A kubikosok az­tán Budapesten is megjelent 1947- ben. Új könyve, a Hármas próbaté­tel. elénk varázsolja a számunkra már történelmi időket. A solohovi Szovjet-Oroszországot, az első vi­lágháború borzalmait, a kegyet­lenségeket — és az emberséget is. mert Hunya István könyvét leges­leginkább ez jellemzi. Az endrődi báresfiú 1914-ben állta ki első próbatételét. Hadi­fogságba esett, s ott ismerkedett meg a nincstelen orosz parasztok sorsával. Az önéletírás mondatai rövidek. Jelzőkkel nem bajlódik, ha még­is. akkor elbeszélő módja nyu­godt. méltósággal hömpölygő fo­lyóra emlékeztet. A vörösgárdisták oldalán foly­tatott első harc emléke nemcsak az író. hanem az olvasó számára is felejthetetlen. Íme egy rész­let: „Szürkés, sötét éjszaka, csen­desen szállingózik a hó. Éjfél le­hetett. Három teherautón indul­tunk a városba. Talán egv kilo­métert mehettünk, a nagy hó­ban ... puskaropogás hallatszott. . .. Lövöldözve gyorsítottuk elő­renyomulásunk ... A dörrenések­ből tudtuk, hogy néhány kézigrá­nátot dobtak az épületekre ... Odáig szaladva mi is kézigráná­tot dobtunk az ablakon át. Benn robbanás . . . jajgatás ... betört aj­tókon. ablakokon át még néhány kézigránát... A hideg éjszakában a borzalom verejtéke gyöngyözött homlokomon... Az asztalokon a maradék étel. ital mutatta, gond nélkül szórakozhattak. Knut tenyerével megtörölte homlokát és forró hangon mond­ta. — Mi mást tehettünk volna Sztyopa. ha pusztulni nem aka­runk?" A Tanácsköztársaság már itt­hon találja. Harcol a román és a cseh intervenció ellen. A Hármas próbatétel című könyv borítóján az alábbiakat olvashatjuk: „Az egykori kubikos már régen tollal cserélte fel a csákányt. Él­ményei több kötetben láttak nap­világot. Több mint húsz esztende­je a MEDOSZ elnöke, s bár so­kat gondol a múltra, a mának cl. könyvében a mai emberekhez szól." Sz. P. M. „EZ MINDEN, CSAK NEM OKTATÁSI ÉPÜLET" Szükségmegoldások a kiskőrösi szakmunkásképzőben Kiskőrös, a megye legkisebb és legfiatalabb városa ko­moly eredményeket ért el az iskolahálózat fejlesztésében. Ám ezzel még korántsem lehetnek elégedettek. Tovább kell építeni a.z új Petőfi Sándor Általános Iskolát, hogy megol­dód jana.k. az alsófokú oktatás gondjai. Űj tantermekre len­ne szüksége a kertészeti szakközépiskolai képzésnek. Szo­rongnak még a szakmunkásképző intézet tanulói is. Szorong­nak?! Eigy részük valósággal tűrhetetlen körülmények között tanul, annak ellenére, hogy hosszú idő óta folyamatosan bő- vítgetik a.2 iskolát. Jók vat;y rosszak a feltételek az intézettben? Mi a valóság? E kérdésekül kopogtattam be Futó AntalhozJ a kiskőrösi 621-es szá­mú Ipari í Szakmunkásképző Inté­zet igazg ató'jához. — Tiz^í’ütiárom éve, 1969-ben kapott új. négytantermes épüle­tet az int ézet. Ám ez hamar szűknek b izonyult, mert nőtt a tanulólétsz ám. Szükségből tante­rem lett a két szertárhelyiség is. Aztán miég tovább duzzadt a lét­szám: 19'75-ben 360, 1979-ben már nyolcszáj', fiatal járt intézetünk­be. Ma ' .is ennyi tanulónk van. Volt olyan I tanévkezdés, hogy egy tanulócscjpiort egyszerűen az ud­varon maradt. Jelenleg 29 osz­tályunk vám. Nem könnyű a hely­zetünk. — Az iskolaépület tehát hat tanteimfjs a szertárakkal együtt. Akárhogy < osztok-szorzok. az eredmény az. hogy pineébe-pad- lásra is ji ut a tanulócsoportokból. Hol fér fii* a nyolcszáz tanuló? — vágok ajz igazgató szavaba. — Ar ra kényszerültünk, hogy az udvaii;oft sajat erőnkből épit- sünk okVatási célú helyiségeket: 1976 ótá majdnem minden évben készítettünk egyet. A toldozgatá- sokra a1 kenyszerhelyzet vitt rá bennünket'. Áz pedig egyenesen végszük ség, hogy tanítani kell a régi ipajritanuló iskolában, a ven­dégfogadó két világháború közöt­ti lóista Ilkájában is. holott förtel­mes álhupotban van. Együtt;, sétáltunk el a lóistálló- iskoláholz. Nem akartam hinni a szememn tk. Az igazgató magya­rázza : — A Jsz ázeves épületet 1954-ben alakítot ta k át s/.akmunkásképzíí­vé, 1975-ben felújították, de a falai már nem tűrnek magukon semmiféle anyagot. Talán ennél is nagyobb baj az, hogy a ter­mekben időnként nagyon érezni lehet az épület régi. funkciójának legfőbb bizonyítékát: a lóhúgy- és trágyaszagot, melyet évtizede­iben át mélyen magába szívott a talaj. Az. iskolánk szégyene ez. Ez. minden, csak nem oktatási épület. — Várható valami megoldás a közeljövőben? — Semmi biztatót nem mond­hatok. Szó van arról, hogy táv­latban kapunk négy új tanter­met. Hogy mikor, nem tudom. Addig ezt el kell viselni. — El kell viselni? Dehát miért? — kérdezgetem magamban. Irány a városi tanács művelő­désügyi osztálya. Hátha hallok valami biztató szót Nedró Mihály osztályvezetőtől: — Ebben az ötéves tervben szerettük volna felépíttetni azt a bizonyos — megoldást jelentő — négy tantermet. Ám az. anyagi lehetőségek annyira beszűkültek, hogy ebből 1985-ig már aligha lesz valami. Szigorúan rangsorol­ni kellett a tervezett fejlesztési beruházásokat. Így az általános iskola nyolc tanteremmel . való bővítését soroltuk az első helyre. Ennek 1985 szeptemberére el kell készülnie. A szakközépiskola ta­nulócsoportjai bővülnek, így új tantermekre lesz szüksége a kö­zépfokú szőlő-gyümölcskertész- képzésnek is. E problémát csak társadalmi összefogással tudjuk megoldani, no meg megyei támo­gatással. <1 Futó Antal igazgató ürömmel beszélt az új létesítményekről. Egyelőre marad lehat a lóistál­ló-iskola. Pedig mennyire mél­tatlan ez nemcsak a kiskőrösi szakmunkásképzéshez, hanem a megye egész, oktatásügyéhez is. Futó Antal igazgató szerint ná­luk se nem rosszabb, se nem jobb a helyzet, mint más hasonló nagy­ságú városokban. Ezzel aligha érthet egyet bárki is Figyelmet érdemel egyébként, hogy a kiskőrösi intézet nagyon jó kapcsolatot tart a beiskolázási terület — a város és a járás — ipari és mezőgazdasági üzemei­vel. szolgáltatóipart szövetkeze­teivel. Különösen példás együtt­működés alakult ki a Bács Kis­kun megyei Építő- és Szerelőipa­ri Vállalattal. Jelenleg is a vál­lalat öt harmadéves kőműves- tanulója dolgozik az. iskolaudvar legújabb létesítményein. Ily mó­don könyvtár épült, rövidesen elkészül a 22-szer 12 méteres tornaterem, a hozzá tartozó öltö­zőkké], sports/.erlárral együtt. Külön helyiséget kap a KISZ- szervezet, s az MHSZ itteni rá­diós-bázisa. Az. ÉPSZER Vállalat állványzatokkal és más eszközök­kel is segítette és segíti az iskola­bővítést, költségtérítés nélkül. A városi tanácsnak csak az anyag- költségeket kellett magára vál­lalnia. Az intézet tanulói viszon­zásul szakmunkákat végeznek az ÉPSZER-nek. A helyzetképhez e dicséretes összefogás is hozzátartozik. Mind­ez. nagyon jó, nagyon szép. Csak ne rombolná le mindenki illúzió­ját a csúfondáros lóistálló-iskola! Ezért újra rákérdezek: — Való­ban nincs lehetőség valami gyors megoldásra? Nem lehetne némi segítségért folyamodni például a terület üzemeihez, szövetkezetei­hez, melyek évenként háromszáz áj szakmunkást kapnák az inté­zettől. harminckilenc szakmában? A 621-es intézet bővítése és korszerűsítése azért is indokolt, mert Kiskőrös város és járása üzemeinek évi 609 új szakmun­kásra lenne szükségük. Márpedig nincs helye több tanulócsoport­nak. Ilyen helyzetben mi a teendő? Meg kell próbálni a lehetetlent is. Hiszen a legküzösségibb ügy­ről van szó. Kapi Miklós (16.) Emmike azonban nem ment vissza Ágota nénihez Szegedre, akivel összeveszett. A társaságot kedvelő vidám özvegy igaz, hogy könnyelmű volt, de becsületes és egyenes jellem. Amikor megtudta, hogy a vendége az ügyvéd legény­lakásán járt, felháborodott. Megpróbált a lelkére beszélni, kiábrándítani, de amikor ez nem sikerült, akkor mindennek el­mondta Emmit, és rákiabált, hogy csomagoljon azonnal, és távozzék az ő tisztességes házából. — Ilyen asszonyoknak én nem adok otthont! Nem szégyelled ma­gad? Tudod, mi vagy te? Egy fa­lusi szajha. Legszívesebben felpo­foználak! — Arra nem lesz alkalma! — szájait vissza. — Elmegyek, máris csomagolok. De ha jól emlékszem, maga mutatta be nekem azt az ügyvédet. Maga boronáit össze bennünket. Most megijedt? Ne féljen, Tamás nem vonja magát felelősségre. Meg se tudja. Emmike szeretett volna még egyszer találkozni az ügyvéddel, de hiába hívta telefonon többször is, senki sem vette fel a kagylót. Mielőtt kiment a buszpályaudvar­ra, taxiba ült, és a férfi lakására vitette magát. Nyomta hosszan a csengőt, de senki sem nyitott aj­tót. Az ablakon le voltak engedve a spaletták. Sebtében levelet írt, hogy mi történt, s bedobta a levélszekrény­be. Éppen hogy csak élérte a taxi az induló autóbuszt. Így érkezett haza váratlanul Emmike, s azóta is várja, hogy Lackó majd jelent­kezik. A postás azonban nem hoz le­velet, s üzenet sem érkezik, emiatt egyre türelmetlenebb. Lackó meg­feledkezett volna róla? Üres ígér­getés volt minden szava? Hogy fogadkozott, esküdözött, amíg meg nem kapta, s utána nyomban szedte a sátorfáját, és még arra sem méltatta, hogy üzenjen neki. Nem. ez lehetetlen! Ilyesmi nem fordulhat elő. Pedig hát ez történt. Az ügy­védnek esze ágában sem volt be­váltani gyenge pillanatában tett ígéreteit, s bonyodalmakba keve­redni Emmike miatt. Tetszett ugyan neki az asszony, de hát nein volt szerelmes belé. Csak könnyű kalandnak tartotta. Amikor meg­kapta. igyekezett minél távolabb kerülni tőle. hogy meneküljön a felelősségtől. Már előzőleg kivette a szabadságát, s másnap korán Budapestre utazott, onnan pedig a jugoszláviai Kik szigetére repült tizennégy napos üdülésre. így az­tán Emmike kusza sorait csak három hét múltán vette kézhez, amikor fáradtan, napbarnítottan hazaérkezett. Felébredt benne a vágyakozás, nyomba n írni akart, de aztán mégis ft dülkerekedett benne az óvatossá, g. Beláthatatlan követ­kezmény ei lehetnek annak, ha ő most me ghívja Emmikét. Ilyesmit nem érdemes vállalnia, hiszen annyi isziép asszony van még Sze­geden. Emrr ükét azonban nem olyan fából 1 laragták, hogy belenyugod­jék a sorsába, ő nem nyári ka- landna k tartotta az ügyvéddel va­ló visZ' onyt. komolyan gondolta. Már éli képzelte magát Szegeden, a korzóin, mint ügyvédné. Ki is mondta néha maga elé suttogva: Doktor IVagy Lászlóné született Kerepesi Emília. De, biogy a levél egyre késett, egy re ggel csomagolt, és Szegedre utazott . Nem Ágota nénihez, oda nem altart becsöngetni, hanem az ügyvéd hoz ment egyenesen. A ta- karítoinőjével tudott csak beszélni, mert tárgyaláson volt Nagy dók-* tor. — ‘/Akkor megvárom! — jelen­tette 1 d határozottan Emmike. — Estére majd csak megérkezik. Vagy t 'Oszaka is van tárgyalás? — nevetett. A 1 akuirítónő délben elment, de egyenesen a bíróságra sietett, el- újságo lla az ügyvédnek a hívatlan vendtél 4 látogatását. Ennek már u fele sem tréfa. Az ügyvéd eleinte arra gondolt, hogy hazamegy, s kiteszi Emmike szűrét, s megkéri, hogy többé ne zaklassa, aztán eh­hez mégsem volt elegendő bátor­sága. Inkább megkérte egyik kol­légáját, adjon neki néhány napra szállást. Szívesen befogadták, még ugratták is. Maleczki bírósági gya­kornok vállalkozott arra, hogy el­megy a lakására, és közelről meg­nézi, miyen az a rámenős nő, aki­től isten őrizz. Az ilyeneket nem szeretik a férfiak. Emmike estig maradt, aztán az éjszakai busszal Tóvárra utazott, onnan pedig másnap haza, a szü­leihez. Elutazását parázs veszeke­dés előzte meg Tamással, aki fe­lelősségre vonta szegedi útjáért, — Nem szeretem, ha minden bejelentés nélkül elutazol. — Semmi közöd hozzá. A ma­gam ura vagyok. Azt teszek, amit akarok. Ha úgy látom jónak, ak­kor szedem a batyumat, és haza­megyek a szüléimhez. — Az lenne a legjobb. Számom­ra legalábbis. Emmike keserűen felnevetett: — Hát azt hiszed, hogy itt aka­rok megöregedni, ebben a koszos kis faluban? No. nem. Ez neked való. Majd találok magamnak olyan férfit, aki hozzám való. — Én azt hiszem, hogy már ta­láltál is! Ez olaj volt a tűzre. Szó szót követett, s Emmike végül össze­csomagolni legkszükségesebb hol­miját, és bevágta maga mögött a kiskaput. Félóra sem telt el. ami­kor a szomszéd Miska bácsi ko­pogtat ott. — Bejöhetünk? Azzal már nyitotta is a kaput, s futott be előtte Pici kutya. Boldo­gan viháncolt, Tamás előtt a föld­re hemperedett örömében, majd körülszaladta az udvart. — Ne haragudjék, tanár úr — mondta az öreg szomszéd —. min­dent áthallani. És láttam is az asszonykát, amint felszállt az autóbuszra. — Köszönöm a gondozását, szomszéd — mondta bágyadtan mosolyogva a tanár. — Azt hi­szem, hosszú ideig békességben, nyugalomban élhetünk majd itt­hon a kutyával. Jó lesz, Pici? A kutya vakkantott. Tamás ön­tött neki tejet, majd kiment vele a kertbe, ahol temérdek munka várta. Egész nap fárasztotta ma­gát, hogy ne kelljen gondolkoznia. A házassága alighanem végérvé­nyesen z,á(onyra futott. Emmi, ha vissza is jön, csak azért jön, hogy elvigye a holmiját. Lehet, hogy a bútort is elviszi? Biztosan az. apja jön majd érte, az öreg Kerepesi. (Folytatjuk.) Csa k ez a lóistálló ne csúfítaná a kiskőrösi szakmunkásképzést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom