Petőfi Népe, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-17 / 270. szám
1982. november 17. • PETŐFI NÉPE • 3 SOLT: ÚJ NÉV AZ IDEGENFORGALMI TÉRKÉPEKEN NAPKÖZBEN Kutatják a fejlődés lehetőségeit Solt nevéhez több cím is kapcsolódott a történelem folyamán. Volt mezőváros, vármegyei székhely és járási központ. Ma nagyközség, 7768 lakossal. A statisztika szerint a lakosság száma — évente százzal — folyamatosan emelkedik. Szerencsés földrajzi fekvésének — ősi dunai átkelőhely és fontos útvonalak kereszteződése — valamint kedvező talaj- adottságainak köszönhetően, a lakosság mindig jó megélhetést talált itt. Negyvenszer öntötte el a Duna \ A település jellegét az „öreg szomszéd”, a Duna határozta meg. A gyakori áradások miatt — dr. Nagy Béla helytörténész tanulmánya szerint nyolcszáz év alatt negyvenszer öntötte el a települést a víz — csak a magasabb pontokon mertek építkezni. (A mélyebb, belterületi részeken ma is mocsaras, vizes helyek vannak.) Az utcák ezért kanyargósak itt, nem is említve a közművesítés gondjait. A közigazgatási körzet négy területet kapcsol egybe: Soltot, Kissoltot, Petőfitelepet és — 1982-től — Űjsoltot. A múlt nem hagyott gond nélküli örökséget a mára. Ám az utóbbi esztendők jelentős előrelépést hoztak. A nagyközség néhány éve együtt dolgozó vezetői megnyerté.k a lakosságot a községfejlesztés ügyének. Jól tervezett irányító és szervező tevékenységük eredményeként az elmúlt évi tizenhatmilliós társadalmimunka-teljesí- téssel a megyei településfejlesztési verseny második helyén végeztek a nagyközségi kategóriában. A községpolitika aktualitásairól kértem tájékoztatást Prohászka Jánostól, a nagyközségi közös tanács elnökétől és Szabó József építési főelőadótól. Sportcsarnok és tizenkilenc tanterem — Legnagyobb gondunk az iskola — kezdte a beszélgetést Prohászka János. — Kilencszáz- nyolcvan gyermek elhelyezéséről kell gondoskodnunk. így az elmúlt öt évben a tanácsi fejlesztési alap kilencven százalékát iskola, illetve napközi otthon építésére kellett fordítanunk. Tizenkilenc korszerű tanterem épült, és átadásra kerül még ez évben az új sportcsarnok is. Hiányosságok azonban vannak még e téren. A kissolti nyolctantermes iskola építéséről például a napokban tárgyaltunk a kivitelezővel. — Nem alapellátás, mégis itt említem a közművelődés problémáját. A művelődési ház szakemberei jól irányítják, szervezik a munkát. Sajnos, az épület a többszöri felújítás után sem ad elég teret, kielégítő feltételeket az igényesebb tevékenységhez. A hetedik ötéves terv időszakábah szeretnénk megkezdeni egy új. korszerű közművelődési intézmény építését. Addig is — enyhíteni a gondokat — a volt Vé- csey-kastélyt szeretnénk megvásárolni. Az épület átalakítása. • Szabó József építési főelőadó ingyen megtervezte a napközi otthont. — Annak ellenére, hogy korszerűsítettük az orvosi rendelőket és felépült az új gyógyszer- tár, van még gond az egészségügyben — folytatja a tanácselnök. — Nincs szakorvosi rendelőnk. így a legapróbb vizsgálatért is Dunavecsére vagy Kalocsára kell utaznunk. — A kereskedelmi ellátás — amelyért a Solt és Harta vidéke ÁFÉSZ felelős — jónak mondható. Az elmúlt évtizedben a kiskereskedelmi bolthálózat nagyobb részét felújították, és új üzletek is épültek. Szükséges viszont — s a település földrajzi fekvését figyelembe véve sem lenne rossz befektetés — egy nagy alapterületű iparcikk-áruház építése. — Naponta százötven távolsági autóbuszjárat áll meg az ilyen arányú személyforgalom lebonyolítására alkalmatlan Aranykulcs téren — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó József. — Sok a baleset, nehézkes a helyi közlekedés. nem is szólva az 51-es főútvonal lelassult, megzavart forgalmáról. A Volán vállalattal közösen, 1986-ban szeretnénk megkezdeni egy korszerű autóbusz-pályaudvar építését. — A községben folyó legnagyobb építkezés egyébként a regionális szennyvízmű készítése. A hatvanmilliós költségvetésű létesítmény, a hozzá kapcsolódó vezetékkel, hosszú időre megoldja ilyen jellegű gondjainkat. — Nagy lendülettel folyik a magánerős lakásépítkezés. Éven• Év végére elkészül a sportcsarnok. felújítása után itt kapna helyet a helytörténeti gyűjtemény, a könyvtár, valamint az úttörőház. A másfél hektáros egykori kastélykertet arborétummá és pihenőparkká alakítanánk. Boltok, Utak, lakások • Prohászka János tanácselnök. • Gyógyszertár és két szolgálati lakás van a nemrég átadott épületben. hászka János. — Aki ismeri a községet, könnyen beláthatja: kedvező lehetőségeink vannak e téren, öt jó állapotban levő kastély (közülük három gazdasági célokat szolgál még), négy csónakázásra, horgászatra alkalmas kisebb belterületi tó. parkerdővel kiteljesített dunai strand és a műemlékjellegű. Meleg-hegyi pincefalu kínál remek lehetőséget a vendégfogadáshoz. Az úttörő munkát e téren a Szikra Termelőszövetkezet végezte. A Bács- Kiskun megyei Idegenforgalmi Hivatallal közösen — már második éve — szervezi lovasprog-, ramjait, gazdasági szempontból is figyelemre méltó sikerrel. — A legrégibb pincék közül hármat megvásárolt, a tanács: pincemúzeum lesz belőlük. Tavasz- szal már nyitva áll az érdeklődők előtt. Á szakemberek véleményét ismerve, reméljük: tíz éven belül Solttal újabb Bács- Kiskun megyei település neve jelenik meg az idegenforgalmi programfüzetekben. * Még hosszan lehetne sorolni á gondokat és reményeket, amelyekről a község fejlesztésén munkálkodó két szakember szólt. A fentiek is érzékeltették a lényeget: egy korszerűsödő, fejlődő nagyközség miként próbálja szebbé, komfortosabbá. emberibbé tenni közös otthonát. Erre a szavak mögött a garancia: a solti lakosság. Farkas P. József te 60—70 lakóházat vesznek birtokba a családok. A MEZŐGÉP Vállalat helyi üzemének támogatásával telepszerű lakásépítkezés is indult. Ennek keretében a terV- ciklus végéig a jelenlegi tizenhét mellett ötvenhárom újabb lakást alakítanak ki — láncházban. Kedvező feltételek a vendégfogadáshoz — Érdekességként említhetem a szervezett turizmus megjelenését — veszi át a szót ismét ProBetört üvegekkel a télnek? Több mint másfél ezer lakás gondozását, rendbentartását végzi, ügyes-bajos dolgait intézi a megyeszékhelyen a Széchenyivárosi Lakásfenntartó Szövetkezet. Hogy a kevés létszámú vezetés enyhén szólva mennyire nem unatkozik, az az alábbiakból nyilván kiderül. Néhány számadat Előzmény: felkeresi szerkesztőségünket az egyik lakásszövetkezeti küldött, Katkics András főiskolai tanár. Panaszolja, hogy mindenfelé sok a betört üvegajtó, megjöttek a hideg napok, s nem történik semmilyen intézkedés. S mit mond Moduna János, a szövetkezet ügyvezető igazgatója? Dől a panasz belőle. Régebben is akadozott a javítás, de az utóbbi időben enyhén szólva botrányos. Szerződésük van a biztosítóval. Ha betörik — kitörik — egy-egy ajtóüveg, bejelentjük a kárt; tüstént jön a kárszakértő; csak éppen a javítás marad el. Miért? Nézzük csak közelebbről. Utoljára ez év júniusában jelentettek be kárt. Nyolc tört üveg várt kicserélésre. Egy hónappal később tizenkettő. Augusztusban már száznegyvenhat. Ma több mint kétszázötven bejárati és hátsó lépcsőházi védőüveg — csupa közös helyiségű — vár javításra. Általános felmérést végeztek. Remélték, hogy a hideg időszak beköszöntése előtt elkészülnek a javítások. Moduna János elmondja: legalább tizenötször személyesen járt az ÉPSZISZ üvegező részlegénél, ahol ígérgettek, hitegettek, de semmi sem történt. Naponta csöng a telefon Bende József né vezető könyvelő: — Jönnek a bejelentések, panaszok. sürgető kérések állandóan. Naponta csöng a telefon, hogy intézkedjünk. Igazuk van. A takarítónő. Szabó Istvánná is ezt húzza alá: — Hogy nem tudnak már intézkedni! Unalmas már, hogy mindig hallgatjuk itt a panaszokat! Igen ám, de hogyan törik ki ennyi ajtóüveg? Erre kész a válasz: — A huzat, a vihar; de az a kevesebb. A lakók maguk csinálják. Nekimennek kerékpárral, belerúgják a labdát, készakarva betörik. Kapóra jön az egyik házfelügyelő. Veszelszki Lászlóné jelenti, hogy az éjjel a Pákozdi csata utca 11-ben készakarva betörtek egy bejárati ajtóüveget. És hozzáfűzi: szörnyű ez az örökös rongálás. Moduna János ezt mondja erre: — Ideje lenne azon gondolkozni, hogyan lehetne, kellene fokozni a lakosok közös felelősségét. Mi következik ezután? Meg kell kérdezni az üvegezőket: miért nem tesznek eleget a szerződésben vállalt kötelességüknek? Faragó Gergely részlegvezető gyorsan megadja a választ: — Hárman dolgozunk itt; de jó ideje, betegség miatt, ketten vagyunk csak. Képzelheti! Egyszerűen képtelenség, pedig reggeltől este nyolcig, kilencig dolgozunk. Nem bírjuk, lehetetlen; ennyi az egész. Két bíráló vélemény „Egy széchenyivárosi lakó” alá- aláírással névtelen levél jött hozzánk. Többek között ez áll benne: — Lehetetlen, hogy ne tudjanak intézkedni! Nem számít talán, hogy százak életét nehezítik, keserítik meg? Megfagynak a növények a lépcsőházban, dideregnek máris az első emelet lakói. Gyors intézkedésre lenne szükségünk. Mészáros András, Aradi vértanúk tere 4.: — Sokunk panasza ez. Nálunk elöl, hátul és középen törött az üvegajtó. Tenni kellene végre valamit! Lenne megoldás — de nincsen Mit lehet — lehetne — tenni? Tényleg bezárult a kör? Nem úgy tűnik, de.. . De az egyetlen jó megoldás helyett a két szerződéses fél úgymond dobálja egymásnak a labdát. Nézzük közelebbről, hogy miről is van szó tulajdonképpen? Lenne egy járható út. Rozsnyai Kálmán mérnök, a megyei tanács munkatársa javasolta: szervezzenek meg egy állandó, önálló üvegező brigádot a szövetkezeten belül, és ezentúl nem lesz gondjuk. Igen ám, mondták, de azért fizetik a tetemes biztosítási díjat, hogy erre is a lakásszövetkezet költsön? Jó. mondta a biztosító: fizetik ők a munkások bérét; így talán nekik is kedvezőbb lesz anyagilag. Mire a szövetkezet ismét így: hát azért fizetik a . .. stb., hogy ők szervezzék, keressék a brigádot? Így hát marad minden a régiben ... A lakók meg fáznak. És mellesleg hiába zárják be a kapukat — kétszázötven helyen — éjszakára .. . Varga Mihály KÖRZETI MEGBESZÉLÉSEK _________ A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége a közös gazdaságok elnökei és párttitkárai részére tanácskozásokat szervezett. A körzetenkénti eszmecserén az időszerű gazdaságpolitikai feladatokat vitatják meg. Többek között az idei eredmények alakulását, az együttműködés lehetőségeit, a jogszabályok módosításával kapcsolatos tudnivalókat. Az utolsó összejövetelt ma tartják a lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet központjában. Egy község, egy tsz Amikor meghallottam, hogy a városnéző-délelőtt után Alvinc községbe látogatunk, nem tudtam, hogy honnan ismerős ez a név. Később eszembe villant egy régi olvasmány a habán fazekasokról, akiket még Bethlen Gábor ide telepített le, s még egy név: Kemény Zsigmond íróé, jaki itt született (a dátumot később találtam meg) 1814-ben. Már ennyi is elég lett volna, hogy örüljek ennek az útnak. Bevallom sietve, nem ilyen emlékhelyek keresése volt a célpontunk, hanem egy termelőszövetkezet meglátogatása. De azért a fiatal, munkából érkezett Dicu Pompilin elnököt nagyon rokonszenvesnek találtam. Lehet hogy ebben a dísztelen iroda és a ragyogóan tiszta — egy mérnök és egy állatorvos is vigyáz a rendre — tehénistállók látványa is közrejátszott. Akik vállalják a kockázatot ^ Az alvinci termelőszövetkezet gazdasági épületei a távolból. (Pásztor Zoltán felvétele) Van egy fenti című sorozata lapunknak, hadd járuljak most hozzá én is valamivel, egy a megyénktől több száz kilométerre levő szövetkezet bemutatásával. Őszintén sajnálom, hogy beszélgetőtársainkról nem készült fénykép, de a jegyzetfüzet is majdnem feleslegesnek bizonyult, mivel az üzemi séta — séta? sietős rohanás, hogy mindent lássunk még a be- sötétedés előtt — utáni hosszas eszmecsere szinte úgy alakult, hogy ismerőseink kérdeztek, mi pedig nem győztünk felelni kérdéseikre. De előbb valamit a szövetkezetről, mert azért mi is kíváncsiskodtunk. A termelőszövetkezet neve azonos a községével — Alvinci Termelőszövetkezet —, mivel errefelé egy község — egy szövetkezet az általános. A község szerepe is más, négy-öt falu tartozik hozzá. Ennek ellenére, a mi fogalmaink szerint, kisebb gazdaságról van szó, mindössze 750 hektár szántó és 300 hektár legelő van a birtokában. Főágazatuk az állattenyésztés, ezen belül is a borjúhizlalás. Maguk termelik meg a szükséges takarmányt, főként kukoricát, s a Maros völgyében, amely kettészeli a területüket, természetesen a kaszáló is megtalálható. A Maros eddig gyakran kiöntött, állami segítséggel most fejezik be a gátak építését, hogy védje a szántóföldeket. Kétszáz hektáron termelnek kukoricát — hektáronként öt-hat tonnás átlaggal , cukorrépát hatvan hektár területen 40—50 ezer kilogrammos hozammal, nyolcvan hektáron árpát, 150 hektáron lucernát és burgonyát is, főleg a tagságnak, öntözés nincs, a csapadék elég jelentős. Évente 150—160 hektár területet istállótrágyával is megtrágyáznak. A „csökött” borjú is borjú Az első istállóban szokatlan látvány tárul a belépő elé: szedett- vedett, „csökött” borjak sorakoznak a kétoldalt futó betonjászol előtt, s szinte falják az eléjük tett eleséget. Az elnök előzőleg már elmondta, hogy tenyésztéssel nem foglalkoznak, az alapanyagot a hizlaláshoz különböző gazdaságokból vásárolják, ami már azoknak nem kell. — De, hogy lesz ebből hízójószág? Hogyan tudják felhozni egységes súlyra? — kérdezi még a laikus is. — Menjünk tovább! — biztat bennünket az elnök. A következő istállóban már kedvezőbb a kép, aztán a harmadikban egészen szép, egyenletes súlyú, növésű állatokat találunk. Amint kiderül, ebben van az üzlet. Nem nagy, de mégis tisztességes hasznot hoz a szövetkezetnek, hogy az olcsó borjút megvásárolja és kellő intenzitással, kikísérletezett tartási, etetési móddal szakaszosan felhizlalja. Csaknem 1500 hízómarhájuk van, s évente mintegy 600 tonna húsnak megfelelő állatot adnak el a felvásárlónak. A táplálék a hízóba fogott jószágok előtt változó, megfelelő recept szerint láttunk dúsított lucernát, de csutkával együtt ledarált kukoricát is, amihez nitrogént adagolnak a saját kis keverőüzemükben. Maguk kísérletezték ki a tartási módot — és bevált. Ezernél is több „beiratkozott” közül csak százhúsz család a ténylegesen és rendszeresen dolgozó, de valamennyien kötődnek a szövetkezethez. Amint az elnök mosolyogva megjegyezte: még a lelkész is tagja a szövetkezetnek. — És a jövedelem? — Havonta 2200—2300 Lei az átlagjövedelem, ebbe beleszámítódik az évente kiadott 600 kilogramm búza és ezer kilogramm kukorica is, amit a családok a háztájiban hasznosítanak. Jellemzésül: ötezer birka van a tagok tulajdonában, a tsz-nek meg csak ötszáz. A tagságnak van 2,5 ezer szarvasmarhája, a szövetkezetnek ezerötszáz, a baromfit nem számolva, amit szerződve vagy piacon értékesítenek. A melléküzem- ágak — cementlap-, gombkészítő és vasüzem — a jövedelemnek 15 százalékát adják. A gépesítést még nem tudták teljesen megoldani, a kukorica szedése kézzel történik. Kérdés kérdés után Miután beinvitáltak az egyik nyugdíjas tsz-taghoz. bennünket, ahol kedves fogadtatásban volt részünk, kérdés kérdést követett vendéglátóink részéről: hogyan is megy nálunk az értékesítés, a felvásárlás, milyen a tagság nyugdíja, miként takarítják be a kukoricát, a cukorrépát, a szekszárdi répaszedő gép hány menetben végzi a munkát, milyen búzafajtákat vetnek, mennyi az átlagtermés? Fotórovat-vezetőnk sok-sok megyejárása most hasznot hozott, alig akadt kérdés, amire ne kaptak volna választ az alvinciak. Amivel tudtam, magam is kiegészítettem. Beszéltünk aztán — mondtuk, hogy nézzék meg közelebbről is — a csávolyi módszerről, a vaskúti nyúlfeldolgozóról, a kunsági juhtenyésztésről, illetve bárányhizlalásról. Búcsúzóul elmondták, hogy járt náluk egy megyénkben kultúrcso- port, talán az öregcsertőiek, és műsort adtak a tsz-tagoknak. Kiderült, hogy jövőre tizenöt hektáron Triticalét vetnek, el kellett hát mondani, hogy ennek a búza— rozs növényfajtának az „atyja" kecskeméti tudós kutató: Kiss Árpád. Egyszóval keresgéltük és meg is találtuk a közös szálakat. Még hosszan integettek a kapuból gépkocsink után ... F. Tóth Pál (Folytatjuk) ALBA MEGYÉBEN JÁRTUNK
