Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI nEpe fcC MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évi. 249. szám Ára: 1,40 Ft 1982. október 23. szombat-----------------------------:--------- , ■ í^> K ÉP ÉS HANG A rádió és televízió jövő heti műsora (5—6. oldal) 0 Jövő héttől közvetíti a televízió a Liszt Ferenc életéről készült filmsorozatot. Képünkön: Hegedűs D. Géza. (Kedd: tv 1. 20.00) A CÉL: A GAZDASÁGOS ANYAGFELHASZNÁLÁS Törekvések, módszerek a megyei vállalatoknál Méhes Lajos ipari miniszter a takarékos- sági világnap alkalmából rendezett gyűlésen elmondta: az utóbbi évtizedek tapasztalatai a többi között arra is megtanítottak bennünket, hogy a takarékosság gondolata ma már nem szűkíthető le csupán a pénztakarékosságra, mert az napjainkban az anyagra, energiára, munkaerőre, azaz a népgazdaság minden területére egyaránt érvényes. Valamennyiünk feladata, hogy a takarékosságot a legtágabban értelmezve éljünk, dolgozzunk, s a megtermelt javakat jó gazdaként osszuk el — hasznosítsuk. A miniszter által említett értékek közül talán éppen a termelés során felhasznált alap-, nyers- és segédanyagok azok, amelyekkel leginkább lehet és kell is takarékosabban bánni. Kétségtelen tény: az utóbbi években kezd az őt megillető rangra emelkedni a vállalatoknál az anyaggazdálkodás, örvendetes, hogy immár nemcsak az anyaggazdálkodási osztályok vezetői, előadói töprengenek a megoldásokon. Ezt Bács-Kiskun megyei példák is igazolják. (Folytatás a 2. oldalon.) • Szállításra előkészített háti permetező műanyag részegységek a KALOPLASZTIK-nál. Az alapanyag jelentős részben visszavásárolt és újra feldolgozott hulladék. Csuhraj Kecskeméten Véget ért az orvosok és gyógyszerészek találkozója Baján Fénteken az öregedés orvosi és társadalmi problémáinak megvitatásával folytatódott az orvosok és gyógyszerészek tanácskozása Baján. A témához illően rengeteg adatot ismertettek, amelynek tükrében világossá vált: az öregkor ma már társadalmi kérdés. Ezt a megállapítást igazolta Abtahám Tibor kórházi gyógyszerész (Baja) előadása is, amelyből a jelenlevők képet kaphattak arról, hogy miként alakult a nyugdíjkorhatár felettiek aránya: 1980-ban a megyében élő 568 ezer ember 17,8 százaléka tartozott ebbe a kategóriába. * El kell fogadnunk dr. Bohner József főorvosnak és dr. Morva László körzeti orvosnak a közös tanulmányban kifejtett véleményét : „az idősebb nemzedék problémája messze túlnőtt az egészségügyön, némelyek jó, vagy rossz szándékán, emberségén vagy embertelenségén. Közügy- gyé vált, napjaink szociálpolitikai feladatainak a legfontosabbika lett.” * Dr. Cyurákovics András, a bajai kórház osztályvezető főorvosa például „Fizikotherápia az idős korban” cimmel tartott előadásában elmondta, hogy az idős emberek a gyógyszereket kevésbé bírják. Igen célszerű esetükben bizonyos természeti gyógymódokat alkalmazni. Például a gyógyfürdőt. Ám a gyógyfürdőbe utalás sem lehet minden esetben megoldás: az ilyen kúrák ugyanis általában fokozottan megterhelik a szívet, az érrendszert, s akinek ezek a szervei gyengék, azoknak kockázatossá válhat. A gyógyvízre áhítozó betegek legtöbbször nehezen látják ezt be, és gyakorta előfordul, hogy inkább letagadják szervi panaszaikat. Ajánlatos lenne ezért a beutalók kiírását a körzeti orvosokra bízni, akik jól ismerik kezeltjük állapotát. Hasonló okokból volt izgalmas dr. Matejka Zsuzsanna megyei főgyógyszerész előadása, amely egy másik veszélyre — a túlzott gyógyszerfogyasztás káros „hatásaira hívta fel a figyelmet. Ismertette egy Bács-Kiskun megyében készült felmérés tapasztalatait. E szerint a megye 86 gyógyszertárában három nap alatt 3 ezer 116 nyugdíjas vásárolt gyógyszert, s egyenkénti átlagban 36 forint 30 fillért fizettek. Az illetők gyógyszerköltsége (saját bevallásuk szerint) átlagosan is meghaladja a havi (!) száz forintot. Á jelenség magyarázatát az előadó abban találta, hogy az orvos—beteg, illetve a gyógyszerész—beteg intim kapcsolatát sok esetben a gyógyszerek rutinszerű kiírása helyettesíti. S mert ez nyilvánvalóan helytelen gyakorlat, Hipokratész mondását ajánlotta a kétnapos konferencia több száz résztvevőjének a figyelmébe: ,,A legjobb gyógyszer — maga az orvos”. K. J. Kedves vendégek érkeznek hét. főn Kecskemétre: a Ballada a katonáról rendezője és felesége. Lapunkban is megírtuk már, hogy Grigorij Csuhrajt 1945 tavaszán és nyár elején a kecskeméti Katona József Gimnáziumban berendezett hadikórházban gyógyították. Amikor a műtétek után újra megtanult járni, megismerkedett Kecskeméttel. Végignézte a felszabadulás utáni első május elsejei felvonulást, elment a színházba, betért a könyvesboltba. A város vezetőinek meghívására először 1961 februárjában, majd ugyanennek az évnek őszén járt Kecskeméten. Részt vett a műveiből rendezett ankéton, találkozott a helyi politikai, gazdasági, kulturális élet vezetőivel, művészekkel, munkásokkal. Hétfőn délután a városi pártbizottságon a megyeszékhely politikai és tanácsi vezetői tájékoztatják a vendégeket a település fejlődéséről. Ezt követően felkeresik a Szabadság téri hősi emlékművet, ahol virágcsokrot helyeznek el elhunyt elvtársaik tiszteletére. Egyhetes programjukban kulturális intézmények meglátogatásán kívül gazdasági egységek megtekintése is szerepel. Fölkeresik többek között — a Fémmunkás Vállalatot, a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetet. Találkoznak színészekkel, képzőművészekkel, a Petőfi Népe, a Forrás szerkesztőségének dolgozóival. Négy filmankétra kerül sor: a Katona József Gimnáziumban, a 607-es Szakmunkásképző Intézetben, a Kertészeti Főiskolán és az Űttörő- és Ifjúsági Otthonban egyaránt részt vesz a beszélgetésen. Az Otthon moziban kerül sor Az élet szép című új filmjének — tudtunkkal — első magyarországi vetítésére. Grigorij Csuhrajt és feleségét fogadja Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára is. A szovjet hadsereg hajdani bátor tisztjét, a Lenin-díjas művészt pénteken délután fogadják a városi tanács vezetői, majd köszöntik az ünnepi tanácsülésen. H. N. BEZÁRULT A VARSÓI SZERZŐDÉS KÜLÜGYMINISZTERI ÉRTEKEZLETE A békéért és biztonságért Közlemény a tanácskozásról Moszkvában pénteken befejeződött a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának ülése. Ugyancsak pénteken Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere ebédet adott a külügyminiszterek tiszteletére. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón Andrej Gromiko mondott rövid üdvözlő beszédet, amelyre Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere válaszolt. Szovjet részről az ebéden többek között Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára, valamint Leonyid Kosztandov és Nyiko- laj Talizin, a minisztertanács elnökhelyettesei is jelen voltak. • Képünkön: Púja Frigyes (középén) vezetésével a magyar tárgyalócsoport tagjai. A Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága 1982. október 21—22-én ülést tartó,tt Moszkváiban. Az ülésen részt vett: Petr Mladenov, a Bolgár Nép- köztársaság, Bdhuslaw Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Stefan Olszowski, a Lengyel Népköztársaság, Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság. Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztársaság, Stefan Andrei, a Román Szocialista Köztársaság és Andrej Gromiko, a Szovjet Szocialista Köztársaságok, Szövetségének külügyminisztere. A külügyminiszterek áttekintették az európai béke és biztonság megszilárdításának, az enyhülési folyamat és a nemzetközi együttműködés fejlesztésének kérdéseit, különös tekintettel az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő államok képviselői madridi találkozójának küszöbönálló felújítására. Véleményt cseréltek a nemzetközi biztonság más időszerű problémáiról is. 1. Az ülés részvevői nagy aggodalommal állapították meg, hogy a nemzetközi helyzet bonyolultabbá vált az imperialista, mindenekelőtt az amerikai imperialista körök veszélyes lépései és politikája miatt, amely az erőn, a fenyegetéseken és a diktátumon, az „érdekszférák” rögzítésén és újrafelosztásán, a független államok belügyeibe való beavatkozáson, a fegyverkezési hajszán alapszik, és amelynek célja a nemzetközi egyensúly megbontása és a katonai fölény megszerzése. Ez a politika aláássa a felhalmozódott nemzetközi problémák megoldásának egyetlen reális alapját, a valamennyi ország ‘ függetlenségének és szuverenitásának, egyenlőségének és törvényes érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartásán nyugvó tárgyalásokat. Az ülésen képviselt államok meggyőződése szerint a jelenlegi körülmények között a nukleáris háború elhárítása érdekében rendkívül fontos lenne valameny- nyi nukleáris hatalom kötelezettségvállalása, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Ezért üdvözölték és támogatták a Szovjetunió ilyen kötelezettségvállalását, amelyet Leonyid Brezsnyev- nek az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakához intézett üzenete tartalmazott. 2. Az európai helyzet áttekintése során az ülés részvevői rámutattak, hogy erősödött bizonyos nyugati erők konfrontációs irányvonala, mégpedig olyan körülmények között, amikor az európai kontinensen hatalmas (Folytatás a 2. oldalon.) TANÁCSÜLÉS FÉLEGYHÁZÁN Kisgazdaságok szerepe a város ellátásában Kiskunfélegyházán az ifjúsági vegyeskar műsorával kezdődött az ünnepi tanácsülés, amelyen Sztanojev András, a városi párt- bizottság első titkára emlékezett a 38 év. előtti időkre, amikoris 1944. október 22-e hajnalán megindult a harc a város felszabadításáért. A történelmi visszatekintés során az előadó szólt az újjáépítés első éveinek nehéz munkájáról, majd azt a korszakos haladást említette, amely az MSZMP megalakulásával és irányításával az utóbbi 26 esztendőben végbement az országban és Kiskunfélegyházán is. Ezt követően a jelen feladatait vette számba, s mint mondta, ezek megoldásában megtalálja a maga munkáját valamennyi ember. A megemlékezés után dr. Dobos Ferenc tanácselnök adta át a Pro, Űrbe kitüntetést Faragó József fafaragónak művészi tevékenységéért, Fekete Jánosnak, a megyei tanács egyházügyi titkárának honismereti kutatásaiért és Tóth György ökölvívó-edzőnek eredményes nevelő munkájáért. A megyei tanács által adományozott Településfejlesztésért emlékérmet kapott Dinnyés Sándor, valamint a KUNÉP félegyházi építésvezetőségének Rákóczi szocialista brigádja. A tanácsülés következő napirendi pontjaként a testület megtárgyalta a tanácsrendeletek érvényesülésének felülvizsgálatáról szóló előterjesztést, és jelentést vitatott meg a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepéről. Ennek során szóba került, hogy a város és a négy idetartozó község területén élő 13 600 családból hatezer vesz részt valamilyen formában e tevékenységben. A kisgazdaságokban meghatározó a sertés-, szarvas- marha-, baromfitenyésztés, a tej- és tojástermelés, s a növényi kultúrából a zöldség- és gyümölcs- termesztés. A háztáji és kisegítő gazdaságok támogatása, szervezése — tápanyag juttatástól, gépi munkától a felvásárlásig — a nagyüzemek feladata. Az integráció keretében egy év alatt 21 százalékkal nőtt az értékesítés, a megtermelt áru 45 százalékát szerződés alapján veszi át a nagyüzem. Feladat azonban továbbra is marad, mert a kisgazdaságokra a jövőben ugyanolyan szükség lesz, mint most. A biztonságos termeléshez azonban egyenletesebbé'' kell tenni a gazdálkodók takar- mánytáppal és szemes terménynyel való ellátását. A jelentés elfogadását követően a tanács rendeletet alkotott a lakáselosztásról és -gazdálkodásról, (amelynek ismertetésére később lapunkban visszatérünk), majd az ülés interpellációkkal ért véget. V. T. A pacal — mit mondjak — fenséges. Nem mondom, hogy olcsó, de állítom: megéri az árát. Ráadásul óriási adag — púpozott mélytányér. Más szavakkal: olyan, amilyet manapság csak egy szerződéses rendszerben üzemelő vasúti restiben kaphatni. S míg a vörösképű, kacsajárású pincér lesöpri szalvétájával az abroszt, odakészíti a langyos kenyeret, kéz alá igazítja a kanalat, a villát, lehet gondolkozni. Én, spéciéi, e pillanatokban azon töröm a fejem: honnan ismerős ez a középkorú szolgálatkészség. Beugrik. Hopp, ez a kedvetlen, mogorva, csupatü úr volt tavaly is a pincér. Egy éve is, bizony, amikor, ugyanebben a restiben, ugyanennyiért, nem mellékesen: ugyanez a szakács, olyan pacalt főzött, amit jobb helyeken emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősítenek. Ügy tapasztalom, megy a bolt. A másik asztalnál az a nyakkendős biztosítási ügynöknek látszik, sötétkék za- kós talán „valaki a megyétől”, a sarokban meg a körorvos tunkolja élvezettel a pörkölt levét. A bejárathoz legközelebb, a függöny előtt az előfizetésesek trécselnek: jókedvűen vájlingnyi edényből kanalazzák a gulyást. Magam is csak a közönség első emberének köszönhetem, hogy asztalhoz jutottam: nincs egy talpalatnyi foglalatlan hely — az ablakon időnként betekintenek kíváncsiak, s pattannak, ha valaki a bukszáját keresgéli. A legjobb alkalom azon tűnődni: vajon mi lehet az oka, hogy ugyanazok az emberek ugyanabból az anyagból ugyanannyiért homlokegyenesen mást tudnak-képesek csinálni. Az lenne a mögöttes lényeg, hogy egy éve alkalmazottként készítették most meg vállalkozóként kavargatják a pörköltet? Illetve, ami ebből következik: új minőségükben közvetlenül, a saját bőrükön-zse- bükön tapasztalják, hogy jól vagy rosszul dolgoznak-e? Azt írja a Valóság tanulmányszerzője, hogy egy budai kisszövetkezet összes szoros elszámolású fodrászüzlete azonnal nyereséges lett, amint gébi- nessé alakították: a hajszobrászok érzékelték, bevételükből mennyi a kiadás, s eszükbe sem jutott, hogy a szárító- búrával fűtsenek, noha ez korábban gyakorta szokásuk volt. Beszélgetek egy idős sofőrrel, aki pár éve teli szájjal szidta a benzinjegyet eltörlő, készpénzfizetéses módszert bevezető rendeletet. Most? Bizalmasan közli, hogy sikerült túljárnia „azoknak" az eszén. Még el sem hozta az 1500-as Ladát a Merkúrtól, már megvolt az elektromos fogyasztáscsökkentő, a karburátorba szerelhető betét — egyszóval mindaz, amit eddig is használt az, aki a saját zsebére autózott, de amit eddig fölöslegesnek tartott az állam — A I—IIHilllllllHIIIIIHIII llílllll Ml — pénzén tankoló. Az eredmény az, hogy jócskán a normán belül marad, ami egyúttal azt jelenti, hogy a rendelkezésre bocsátott pénz a zsebében marad. A példabeszéd ezer és egy történettel folytatható, talán egy harmadik eset még nem untatja az olvasót. Hőse egy bácsalmási fiatalember, aki autóbontót nyitott. Az udvarán sorakozó veterán roncsokra mutatva azt magyarázta, hogy e volt járművek általában nem jelentenek senki számára értéket. Konkrétan annak viszont, aki egy már nem gyártott csapágyat, egy ritkaságnak számító szélvédőt, egy váltófogaskereket keres, nos a vevő számára viszont értéket jelentenek, olyat ráadásul, amit eddig ingyen evett meg a rozsda. Nem panaszkodott megélhetési gondokra a harminc körüli fiatalember, sőt, azt mutatta, jövőre hogyan terjeszkedik. A pacal — hogy befejezésül a kezdethez térjünk meg — fenséges. Másképp fogalmazva olyan finom, amennyire a vörösképp, kacsajárású vállalkozónak érdeke, hogy jóllakva úgy döntsék — úgy döntsünk! — legközelebb is ide jövünk. Az egyéni és társadalmi érdek egybeesésének, ritka, hétköznapi, szép, elgondolkoztató p éldáj a ez. Példa, mondom, arra célozva, hogy a szó egyszerre jelent megoldandó feladatot és követendő eljárást — ám ez a kettő épp úgy egy, mint ahogy az érdek, és a közvetlen érdekeltség is egy tőről származó ikerpár. Használjuk ki tehát — a hasznunkra. Ballai József HH Érdekek
