Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-10 / 238. szám

1

MAGAZIN

Százévesen is jó erőben

A vitaminkutatás kezdete

' r\

Ott a papa! — mutatott a sétabottal kezében peckesen sétáló idős férfira dr. Havasi Gyula, soltvad- kerti tanácselnök. Pár perc múlva az Öregek napközi otthona felé ballagunk. Havasi Henrik korát bárki 70 évre becsülné, legfeljebb akkor lepődik meg az idegen, amikor kiderül, hogy á rendkívül ápolt, fizikailag és szellemileg friss öregúr már egy hónapja betöltötte 100. életévét. Ebből a ritka alkalomból kerestük fel, mint Soltvadkert legidősebb polgárát.

— Az én életem nem túl érdekes — vág bele az évszázados történetbe Havasi bácsi. — Parasztcsaládban születtem, itt Soltvadkerten, 1882. szeptem. bér 17-én. Hatan voltunk testvérek. Köztiszteletben álló család a mienk, a nagyapám, aki 92 éves korában halt meg, a község vezetője volt. Tizennyolc karácsonyára kerültem haza az olasz frontról, három évet húztam ki sebesülés nélkül. Tizenkilencben aztán megnősültem.

— Mi történt a világháború után?

— Világéletemben földműveléssel foglalkoztam, a gazdálkodást még a szüleimtől tanultam. Tanyán laktunk, volt tíz hold saját földem, negyvenet pedig béreltem. Nehéz körülmények között éltünk, de a gyerekeket nem kellett cselédnek adnom. A második világháborúba már csak a fiaimat hívták be.

— Hogyan alakult az élete a felszabadulás után?

— ötvenben beléptem a Petőfi Tsz-be, hatvantól pedig a József Attila Tsz járadékosa lettem. Nyolcvanéves koromban még magam műveltem a háztájimat. A falutól 7 kilométerre volt a föld, sokszor úgy adódott, hogy nem volt busz, akkor bizony kimentem gyalog.

— Ugy hallottam, népes a család.

— Igen, 9 gyermeket neveltem fel. Az unó- A

kákát össze kellene sza- CiXlUCICiv

molni, alighanem 20-an vannak, de benne volt

vagy 30. Amikor ráérnek, nagy tiszteletben tartanak...”

jön a család. Hozzám nagyon jók. nagyon nagy tiszteletben tartanak, öt év óta, amióta meghalt a feleségem, minden hónapban másik gyermekemnél lakom. Kedvesek, gondoskodnak r5- lam.

— Mivel telnek a napjai?

— Reggelenként elmegyek a templomba, meg a piacra. Nézelődök, elbeszélgetek a barátokkal, a rokonokkal. Ismerem az egész falut. Aztán besétálok a napközibe, már tizenkét éve járok ide. Itt is ebédelek. Délutánonként otthon egy kicsit lepihenek és olvasgatok. A történelmi könyveket szeretem a legjobban, amik az orosz cárokról, a tatárokról és a II. világháborúról szólnak. A Gyula fiamnak — most éppen náluk lakom — nagy könyvtára van, tőle kapom az olvasnivalót.

— Kérem, mesélje el, milyen volt a születésnapi megemlékezés.

— Nagyon szép. Úgy hetvenen lehettünk az ebéden. Tele volt a terem. Eljöttek az öreg barátok a

napköziből, a gondozók, a régi munkatársak és per,- sze a család. Voltak a tanácstól, a Vöröskereszttől és a népfronttól is. Két dédunokám verset mondott. Nem mertem volna gondolni, hogy az egész község ilyen tiszteletben részesít. Másnap a család gyűlt össze, harmadnap pedig egy egész busz érkezett Pestről: a lányom jött a munkatársaival.

— Ilyenkor meg szokták kérdezni: mi a hosszú élet titka.

— Ezt kérdezte a múltkor a doktor is a kórházban, ahol életemben először voltam kivizsgáláson. Nem számítottam rá, hogy ilyen magas kort megérek, bár az édesanyám is 98 éves koráig élt. Hogy mi a hosszú élet titka? Minél többet kell dolgozni, minél kevesebb szeszes italt inni és az embernek csak egy felesége legyen. Ez az utolsó csak egy olyan fiw gurás megjegyzés volt — teszi hozzá búcsúzóul huncut mosollyal.

A múlt század végén a táplálkozás-tudománnyal foglalkozó orvosok — élettani kísérletek alapján — pontosan ismerték és meghatározták a tápanyagok értékét, megállapították csoportjait (zsírok, szénhidrátok és fehérjék), bár pontos magyarázatot nem tudtak adni a táplálkozás és a betegség összefüggéseire. így például nem találtak magyarázatot a skorbutra: a hosszú tengeri utakon levők gyorsan kigyógyultak belőle, ha friss húrt, gyümölcsöt és zöldséget fogyasztottak.

DÜLÖNGÉLŐ

A hiányzó láncszem meghatározását Cristian Eijkman holland orvos, későbbi utrechti egyetemi tanár ki- TYÚKOK serelte meg. A gyarmati szolgálatot teljesítő Eijkmant 1896- ban beválasztották abba a bizottságba, amely Holland-Indiában a oeri-beri be- :egséget tanulmányozta. E úlyos kór rengeteg baj forrása volt, és lázasan keresték

okozóját.

Többen valamilyen vírusra gyanakodtak, és Eijkman is, aki különben kiváló bakteriológus hírében állt, osztozott ebben a feltevésben. A véletlen ingatta meg hitében: az egyik fogház udvarán a beri-beriben megbetegedettekhez hasonlóan dülöngélő tyúkokat látott, és ekkor kezdett el

más irányban kutatni, ugyanis a fogház orvosaként számos beriberis fegyencet gyógyított. Hamarosan megállapította, hogy a rabok és a tyúkok hántolt rizst fogyasztottak- Felismerte, hogy a többi börtönben, ahol nem ettek hántolt rizst, nem tapasztalták a betegséget. Megfigyeléseit 1897- ben az egyik orvosi folyóiratban közölte, ami nem váltott ki különösebb érdeklődést szakmai körökben. Nézete szerint a rizs le- hánt.olt hártváia olyan anyagot tartalmaz, amelynek hiánya a kiSEGÍTETTEK

A

nyuci letette az aranyló jércelevest, s szólt családjának: üljenek asztalhoz, nehogy kihűljön az ebéd. Vasárnap lévén, különös gonddal ügyelt a tálalásra, elővette a nászajándékba kapott tálat és tányérokat, melléjük a nagymamától örökölt, monarchiabeli kanalakat. Apuci és a kamaszodó gyerek most is megdicsérték ezért, mint mindig, ha kedvében akartak járni az ízletes falatokért.

Nyilvánvaló, hogy ettől a kölcsönös figyelmességtől a korábban is jó súlyban levő apuci idők múltával szépen kigöm- bölyödött és egyre nagyobb hevülettel eszegette anyuci főztjeit. Olyannyira, hogy minden tálaláskor már-már enyhe lelkiismeretfurdalással ültek asztalhoz, apuci ugyanis ilyenkor mindig elkezdte:

— Kevesebbet kellene ennem.

— Valóban, drágám — bólogatott anyuci és újra szedett élete párjának a jérceléből.

— Inkább a mozgás hiányzik nektek — vetette közbe Gombécka, az egyszem gyerek — vagy még egy kert.

— Igen, igen — hümmögtek mindketten, s nyomban meg is sajnálták szegény nagyapát: mi lenne, ha két kertet tartana rendiben. Azt már biztos nem győzné. Különben is mit csinálnának a rengeteg terméssel, már a szomszédoknak se merik felkínálni a felesleget.

— Bár igaz — jegyezte meg kanalazás közben anyuci —, a zöldség nem hizlal.

— Csak a belevaló — tette hozzá Gombócka a kamaszok kajánkodásával.

Apuci ekkorra gyönyörteli érzéssel dőlt a szék támlájához és megdicsérte anyucit, hogy fokhagymával és tejföllel készítette az uborkasalátát. Nagyon jól fog esni a zaftos pörkölthöz. Merített is kétszer mindkettőből. Mivel Gombócka nem kívánta reggel a mai menüt, őt — tekintettel serdülőkorára —, tanyai galamblevessel, gyenge csirkemáj-pörkölt- tel lepték meg, anyucika pedig kakascombot rántott magának, olajos krumolival és tormát is reszelt mellé.

— Evés közben jön meg az étvágy — kuncogott apuci, mikor kóstolásra csipegetett a szomszédos tányérokból. Erre anyuci tett még neki innen-on- nan, ahogy az illem megkívánA „csendes” katasztrófa

Jérceleves

ja. Gombócka meg ismét szóba hozta nézetét a több mozgás helyességéről.

— Tudjátok, milyen vagány lenne, ha ezután kerékpárral járna a család?

— Előbb-utóbb oda jutunk fiam — vett magának a kré- mesből apuci —, ha ilyen ütemben emelik a benzin árát.

Anyuci is helyeselt, mondván, ő a múltkor titokban kibiciklizett a töltésre, s olyan jót tett neki a mozgás meg a természet zsengesége, hogy az a munkahelyén napokig téma volt.

— Azt a nyugodtságot, ami utána elfogott, sose felejtem el. Nagy kár, hogy nem élünk ezzel a lehetőséggel gyakrabban

— mondta.

— Valóban — hajtott fejet apuci, mikor lenyelte a rigó- jancsi alját —, a. mozgás biztos mindenkinek jót tenne.

— Például ebéd után bicajjal mehetnénk a mamáékhoz

— kapott az alkalmon Gombócka.

— Remek ötlet — kavargat- ta a kávét anyuci —, én benne vagyok. Az is valami, ha már két sarkot karikázunk.

Ekkorra apucit elfogta az álmosság és apró kis ásításokkal hívta fel a család figyelmét: most kicsit illik csendben maradni, míg ő szunnyad egyet a díványon. Anyuci lábujjhegyen vitte ki a nagy halom mosat- lant és Gombócka is ledőlt. A kollektív ejtőzködés-ernyedtség után a gyerek még megkérdezte, hogy akkor kivigye-e a bicikliket a színből, apuci azonban leintette:

— Ne vergődj vele fiam, átugrunk autóval a mamához. Azért vettük azt a kocsit, nem? ...

M. T.

95

A világon évente születő 125 millió gyermek közül 1981-ben is 17 millió pusztult el ötödik születésnapja előtt, noha egy-egy kis élet megmentése aligha került volna többe száz dollárnál. Az elmúlt év tehát a „csendes” katasztrófa újabb esztendeje volt: naponta mintegy 45 000 gyermek halt meg, 100 millió gyermek éhezett, 10 millió vált csökkent képességűvé, és a világ lakosságának egyötöde küzdött a puszta életben maradásért.

Földünk 4 milliárdnyi lakosá55

az

• Egy Kwashior-kórban szenvedő afrikai kisgyermek, alultápláltságának minden jellegzetességével.

ból 500 millió gyengén táplált, millió pedig éhenhal, vagy alultápláltság okozta betegség — a Kwashior-kór — miatt leli halálát. Csupán Kelet-Ázsiában évente 100 000 gyermek vakul meg vitaminhány következtében. Pedig a világ élelmiszer-termelésének elegendőnek kellene lennie 4 milliárd ember táplálására. A világ évente mintegy 500 milliárd dollárt ad ki fegyverkezésre, de csupán 20 milliárdot az éh ezők megsegítésére!)

A Kwashior-kór — vészes alultápláltság — tünetei a lefogyás, vérszegénység, máj- és hasnyálmirigy-károsodás, bélműködési zavarok. Elsősorban a fehérje- hiány, a kéntartalmú aminosavak krónikus hiánya okozza. A fehérjeéhezés sorvasztja a gyermekek testét, gátolja agyuk fejlődését. Megszületésünkkor agyunk felnőttkori térfogatának és súlyának mintegy 25 százalékával rendelkezünk, ez két év múlva 75, négyéves korunkra pedig 90 százalékra növekszik. Az agysejtek fejlődéséhez a megszületés utáni első 6—8 hónapban van különösen szük'ség a kielégítő fehérjetáplálásra. Ha ebben a néhány hónapban hiányzik a táplálékból a kellő fehérje, az agyfejlődés olyan maradandó kárt szenvedhet, amit akkor sem lehet már helyrehozni, ha a későbbiekben kielégítő a fehérjetáplálás.

Ritka kór terjed az USÁ-ban

Először a homoszexuális férfiakon észlelték

A betegek újabb csoportját sújtja az Egyesült Államokban valaha Is feljegyzett legszokatlanabb betegség. Ez az immunrendszer összeomlásának együk fajtája, amely homoszexuális férfiak körében kezdődött, de most már országszerte újabb népességcsoportokra terjed át az Atlantai Járványellenőrzési Központ orvosai szerint.

E hatóság ez év július közepén jelentette be, hogy a vérzékenység nevű vérbetegségben szenvedők. most már ennek a zavarba ejtő. és gyakran végzetes, betegségnek is ki vannak téve. A hír egy héttel követte ugyanennek a szövetségi szervnek azt a Jelentését, mely szerint a betegség sok új esetét észlelték az Egyesült Államokban élő haiti menekültek közt.

A kór a hatóság tisztségviselői szerint kezd járványszerú méreteket ölteni, és nem hasonlít az orvostörténet során feljegyzett egyetlen másfajta betegségre sem. Július 8. óta az azonosított 452 beteg közül 177 halt meg.

A tünetegyüttesnek nincs neve, de jellemzője az amrmtnszuppresszló, azaz az immunrendszer működésképtelensége. Minthogy az immunrendszer

nem működik, a beteg sok olyan nyavalyát kap meg. amely immun- rendszere kudarcából fakad. E betegségfajták közt vezet az egyik típusú bőrrák, a Kaposi-féle szarkóma, valamint egy halálos tüdőgyulladás, a pneumocystitls carinii. Mindkét betegség különben igen ritka. most azonban több százszor annyi áldozatot szed, mint amennyi várható volt.

„Az esetek száma növekszik, és a nem homoszexuálisok közti esetek aránya is” — mondta dr. Harold Jaffe, a betegség leküzdésére kirendelt csoport egyik . vezetője. „Júniusig heti öt. vagy valamivel több esetről kaptunk Jelentést. Az utóbbi hat hétben heti 15—20 esetet jelentettek."

Tavaly szinte kivétel nélkül homoszexuális férfiak voltak a betegség bejelentett áldozatai. A vizsgálók arra gyanakodtak, hogy valami immun- szuppresszív kábítószer vagy vegyü- let okozza, amit a homoszexuálisok talán rendszeresen használnak. Most azonban már van 10—20 olyan áldozat Is — férfi is, nő is —. akik nem homoszexuálisok, egyébként egészségesnek látszanak és kábitószermente- sck.

összeállította: Kutasi Ferenc

zárólag rizzsel táplálkozók körében igen súlyos következményekkel jár.

Eijkman közleménye már feledésbe merült, amikor egy fiatal lengyel orvos, Kazimierz Funk, későbbi New York-i egyetemi tanár, megtalálta az elfeledett dolgozatot, és kíváncsiságból hasonló kísérleteket végzett galambokon, majd a rizs hártyájából kivonta azt az anyagot, amelynek létezését Eijkman feltételezte, és vitaminnak nevezte el.

Funk 1911—1914 között kísérletezett abban az időben, amikor Cambridge-ben Frederick Gow- land Hopkins angol biokémikus is hasonló állatkísérleteket végzett — az általa „járulékos tápanyagnak” nevezett — ismeretlen anyagok kimutatására.

Megfigyeléseit 1912-ben publikálta, amelyek óriási sikert arattak. hiszen bebizonyította, hogy a „járulékos tápanyagok” — csak később vette át a vitamin kifejezést — nem a szervezetben termelődnek. hanem a táplálékkal kerülnek az emberi szervezetbe, de hiányuk rendkívül káros. Kimutatta, hogy a szakszerűtlen kezelés az élelmiszereket megfoszthatja e fontos anyagoktól.

Hopkiris közleménye nyomán váltak ismertté Eijkman kísérletei és zseniális megfigyelései. Eijkman igazát bizonyítani is kellett. amelynek nyomán 1929-ben együtt kapták meg a Nobel-díjat. Ez igazságos volt, hiszen a felfedező és a bizonyító—kutató között lényeges különbséget nem lehetett tenni. Az Eijkman által felfedezett anyag a B-vitaminok közé tartozott, míg Hopkins a későbbiekben azön vitamincso,portokkal foglalkozott, amelyek az emberi és állati szervezet normális növekedését és működését segítették. Végső célja az A-vi- tamin tisztázása lett, amely a növekedést szabályozza és befolyásolja.

Az Ei.ikman és Hopkins nyomdokain járók a vitaminok egész rendszerét fedezték fel, így George Whipple a Bn, Szent-Györgyi Albert — 1937-ben ezért Nobel- díjban részesült — a C-vitamint, de a D-, a H-. a K- vitamincsoportok meghatározásai is az orvostörténelem egy-egv fejezetét jelentik, hatásuk és jelentőségük szinte beláthatatlan a gvógvá- szatban. Dr. K. K.

Apró-cseprő

CSONTTÖRÉSEK ELLEN. Egy fluoridot, ösztrogént és kalciumot tartalmazó gyógyszer-összetétel minimálisra csökkenti a csontritkulás okozta csonttörések kockázatát, amelynek leginkább idős nók vannak kitéve. Miután 165 asz- szonyt öt éven keresztül vizsgáltak a roshesteri Mayo Klinikán megállapították, hogy ha az illetők csak kálciumot szedtek, a várható törések száma felére, ha viszont ezt a kombinációt vették be, 94 százalékkal csökkent.

MÉRGEZETT GYÓGYSZER. Az elmúlt napokban Chicagóban és környékén nyolcán vesztették életüket cianlddal „preparált” fájdalomcsillapítóktól. A halál okozója az úgynevezett extraerős tylenol kapszula. Recept nélkül adták, igen népszerű volt, ezek a készítmények uralták az amerikai fájdalom- csillapitó-piac 30 százalékát. A gyógyszert — valószínűleg örök időkre — kivonták a forgalomból. Az sem támaszthatja fel, hogy gyártója 100 ezer dolláros jutalmat ígért annak, aki a méregke verő nyomára vezet.

ANTI-ANTIBÉBI SZEREK. Bizonyos orvosságok megszüntethetik az antibébi-tabletta által nyújtott védelmet — írja a Volksstimme. Egyes antibiotikumokról, gümökór elleni szerekről, barbituráttartalmú készítményekről és epilepsziaellenes medicinákról van szó. Ezek a gyógyszerek a nők testében siettetik a tabletta hormonális hatóanyagának (ösztrogén. illetve gesztrogén) leépülését.

IZOMRÁNGÁSOK. Az önkéntelen izomrángásokat tikk- nek nevezik. Kevésbé ismeretes az a tény, hogy az orvosok a böfögést, az ugatást, a krá- kogást és az illetlen kifejezések beteges ismételgetését is a tikkek közé sorolják. A legtöbb tikk átmeneti és rendszerint nem tart tovább egy évnél. Az esetek mintegy 2,5 százalékában azonban kifejlődik a tou- rette-betegség, amelynél különböző tikkek váltakoznak egymással, például a pislogás, a grimaszvágás, a fejmozgások és a testrángások.

»■ Új család, új élet

Aztán Ernest Hemingway jelentkezett telefonon: „Mi ez?” — kérdezte. „Amerika teljesen felfordult. Botrány, mert egy gyermek születik?! Hihetetlen! Ikreket kívánok neked. Én leszek a keresztapjuk, és megígérem neked, hogy elviszem őket a Szent Péter-bazilikába, mindegyik karomon egyet.”

1950. február 2-án jött a világra a fiam. Robertino. A békés szülészeti klinika, melyet mosolygós apácák vezettek, hirtelen bolondokházává változott. Az egész kórházban mindenhol szólt a te- leícn. Roberto utasítására bezártak minden vasajtót a földszinten, és utasították a személyzetet, távolítsák el a betolakodókat.

Kint elfoglalták a helyüket a fényképészek, és a lehetőségre vártak. Tizenkét napig maradtak. A fákon gubbasztottak, mint a majmok, lógtak körben a falon, ami a házat körülvette. Az egyik leesett, és eltörte a karját. Mások a kórházzal szemben béreltek lakást, minden ablakban lógott egy, abban a reményben, hogy onnan sikerül valami használhatót lekapni. Megpróbálták megvesztegetni az alkalmazottakat és az apácákat.

Természetesen nem akartuk a sajtó martalékául dobni a gyerekünket. Neki ugyanúgy joga volt a magánélethez, mint nekünk. Roberto kidolgozott egy haditervet, hogyan hagyhatnánk el észrevétlenül a kórházat. Az éjszaka közepén jelent meg, és közölte: „Megyünk!” Tehát éjjel egy órakor felkeltem, fogtam Robe) tinót, és Robertóval együtt lerohantunk a lépcsőn. Még az apácák sem tudtak bizonyosat.. Mögöttünk szaladtak, és kiabáltak, hogy nem mehetünk így el. fii beugrottunk Roberto kocsijába, elszáguldottunk. A mi kocsink mögött egy barátja jött. N*m sokkal később keresztbe állította a kocsiját, és ezzel elzárta az utcát a minket követő riporterek elől. így értünk háborítatlanul haza.

Ekkor a szentév alkalmából Róma tele volt turistákkal és zarándokokkal, minden ablakban zászló lógott, és én — a megvetett, a bűnös — köztük voltam. Mindenhol — különösen Amerikában — gyűlölködtek ellenem és Roberto ellen.

Megpróbáltam testileg és szellemileg kipihenni magam. Üj családom volt, új életem. Elhatároztam, úgy fogok élni, mint egy normális asszony, akinek férje és gyerekei vannak.

Közben Roberto és én mindent megpróbáltunk, hogy gyorsan el tudjunk válni előző házasságunkból. A helyzet elég bonyolult volt: Én svéd voltam, akinek a férjé Amerikában él, és Roberto számára a katolikus Olaszországban nem volt lehetőség a válásra. Egyetlen lehetőségünk Mexikó volt. 1950. február 9-én kaptam egy táviratot, amelyben közölték, hogy ott elfogadják a válásomat, és ahhoz megyek feleségül, akihez csak akarok.

Következik: 24. Az ikrek.

i