Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-14 / 241. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) Nem divat kérdése A települések fejlesztésében a községek több mint két évtizede megfelelő helyet foglalnak el. A megyei vezetés nem engedett a fejlesztési eszközök túlzott koncentrálási törekvésének akkor sem, amikor ez divat volt. A városok és a községek munkamegosztása és együttműködése sok helyen bontakozott ki a kölcsönös előnyök alapján. A községek nagy részében elfogadható a lakosság közösségi szolgáltatásokkal való ellátásának színvonala. Helyenként az alapellátás jobb, mint néhány városban, ahol az ellátás fejlesztése érdekében nem képesek lépést tartani a lakosság növekedésével. Az előadó a továbbiakban kitért a vizsgálat néhány fontosabb megállapítására és következtetésére. — Elöljáróban szükséges tisztázni, hogy mit értünk a községek népességmegtartásán, hogyan mérjük ezt a jelenséget? Ügy ítéljük meg, hogy a községeknél nem kell célként kitűzni a népesség növekedését, bár helyenként kismértékű lakosság- szám növelése indokolt lehet. Nagy külterületi lakosságú községeknél indokolt a külterületekről belterületre való költözésnek a lakosság elhatározása szerint szabad utat engedni anélkül, hogy ezt a folyamatot fékeznék, vagy siettetnék. Jó lenne azonban elérni, hogy a tanyákról elköltözők minél nagyobb számban saját községük, esetleg másik község belterületére és ne városokba költözzenek. A normálisnál nagyobb arányú elvándorlás káros hatása a népességfogyás nemcsak közvetlen, hanem másodlagos következményeiben is jelentkezik. A fiatalok, a munkaképes korúak hagyják el elsősorban a falut, ha nem találnak * megfelelő munkahelyet és megélhetési lehetőséget helyben, vagy ingázással elérhető közelségben. Ez maga után vonja a születésszám, a gyermeklétszám csökkenését, az idős emberek pedig támasz nélkül maradva, nehéz helyzetbe kerülnek. Az ily módon deformált korösszetételű községben utólag nagyon nehéz visszaállítani az egyensúlyi állapotot. Ilyen helyzetbe került már néhány kisközségünk. Mindebből következik, hogy demográfiai és népmozgalmi szempontból döntő fontosságú a fiatalok tömeges elvándorlásának lefékezése, s ahol pedig ez már bekövetkezett, meg kell kísérelni fiatalok letelepedését. Az üresen álló lakóházakat kedvezményes áron és hiteltámogatással fiatal házasok első lakáshoz juttatására lehetne felhasználni. Vonzó lehet olcsó, vagy ingyenes, a legfontosabb közművekkel ellátott építési telek kialakítása, a lakásépítés támogatása, új munkahelyek teremtése, a közlekedési feltételek és az alapellátás javítása. Munka és kereset A népességmegtartás talán legalapvetőbb feltétele az eltartóképesség megfelelő szintje és folyamatos növelése. Vonatkozik ez elsősorban a munkahelyek megfelelő választékára, a kereseti lehetőségekre és ezt kiegészítő jövedelmi forrásokra. Az ötvenes' évek végén és a hatvanas évek elején bekövetkezett rendkívül nagymérvű elvándorlás éppen ezek hiányából adódott. Az eltartóképesség növelésében nálunk — különösen a községekben — kiemelkedő szerepe volt a mezőgazdaságnak. A városokban e tekintetben az ipar és a szolgáltató ágazatok a meghatározók, községeinkben azonban az erős mezőgazdasági nagyüzemeké a legfőbb érdem. Ezek bővülő választékot tudnak nyújtani a lakosság helyben való foglalkoztatására. A korszerűsödő — iparosodó — mezőgazdasági alap- tevékenység a gépi munkák révén egyre inkább vonzóvá teszi a mezőgazdaságot a fiatalok számára is. Újabb nagy előrelépést jelentett a kisegítő és melléküzemek létrehozása és folyamatos korszerűsítése. A munkahelyi választék bővülése mellett nagyon fontos tényező a keresetek alakulása. E tekintetben az utóbbi néhány évben a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok igen erős versenytársai lettek az ipari és szolgáltató ágazatoknak. Az eltartóképesség növelésében jelentős szerepe volt az iparosításnak is. A megye 12 nagyközségének iparfejlesztése már a hatvanas évek elején megkezdődött. Jelenleg 16,5 ezer fő dolgozik a községekbe települt ipari üzemekben, amelyek évente mintegy 700 millió forint bér kifizetésével járulnak hozzá a lakossági jövedelemhez. Az úgynevezett tercier ágazatokban dolgozók száma az ellátóképesség fejlődésével párhuzamosan a községekben is növekszik. A városi munkahelyeken több ezer községi lakos dolgozik. A naponta ingázókat az utazási költségek legutóbbi nagymértékű növekedése • Az Izsáki Sárfehér Tsz-ben a cipőfelsőrész-készítő üzem 500 nőnek ad munkát. hátrányosan érintette. Ez a közgazdaságilag önmagában indokolt lépés szélesebb társadalmi összefüggésében nem a kívánt cél irányába hat, mert nem segíti a községek népességmegtartását. A harmadik nagy lépés a k°z- ségek eltartóképességének növelésében a háztáji és kisegítő gazdaságok fejlődése, majd a közös gazdaságokkal való fokozódó, kölcsönösen előnyös integrálódása volt. Ez a lehetőség azok számára is megnyílt, akik a városi munkahelyeken dolgoznak, és csak munkaidőn kívül foglalkoznak a háztájival. Hangsúlyozni szeretném, hogy nagyon megdolgozott és jól megérdemelt hasznos munkából származó jövedelemforrás ez, melynek a községek eltartóképességének további növelésében való szerepét nehéz lenne túlbecsülni. Ez a jövedelemforrás más országok gyakorlatához képest hazánkban jóval jelentősebb, ezért az urbanizációs folyamat sajátos alakításának egyik fontos tényezője. Az alapellátásért A települések ellátóképessége ugyancsak fontos megtartó tényező. A városias szintű alapellátást hosszabb távon minden olyan községben fokozatosan garantálni kell, ahol.,az eltartóképesség hatékonyan megteremthető, vagy közeli nagyobb településen biztosítható. Az e téren eddig elért eredmények — ritka kivétellel — olyanok. hogy nem kell szégyenkezni községeink helyzete miatt. Egy megyei elemzés tanúsága szerint 25 alapellátottsági mutató alapján felállított települési rangsorban több község előz meg városokat is. Milyen gyakorlatot lehet és kell folytatnunk a jövőben a települések ellátóképességének fejlesztése tekintetében? Hazánkban az életszínvonal és az életkörülmények területi kiegyenlítésére törekszünk. Ez vonatkozik az ország egyes területei, valamint a falu és város e téren ma még meglevő indokolatlan különbségeinek mérséklésére is. Községek esetében — a középfokú központi szerepkörű nagyközségektől eltekintve — kizárólag az alapellátás az, amit helyben reálisan igényelni lehet és nyújtani kell. A középfokú ellátást pedig úgy kell megoldani, hogy az könnyen elérhető legyen a községi lakosság számára is. A felsőfokú ellátásról megyei vagy országos szinten szükséges gondoskodni. Mindez azt is jelenti, hogy a városok hosszú távon is vonzást gyakorolnak azáltal, hogy a szélesebb munkahelyi választékot, a közösségi szolgáltatások nagyobb szintjét — közép- és felsőfokút is — tudják az itt élők számára helyben elérhetővé tenni. Túl az anyagiakon Az előterjesztés részletesen foglalkozik azokkal a nem anyagi jellegű tényezőkkel, amelyek a lakosság közérzetét befolyásolják. Rendívül fontos feltétele ez a községek népességmegtartásának — különösen akkor, amikor a beruházási-fejlesztési lehetőségek meglehetősen szűkösek. Tohai László ezután árról beszélt, hogy a közérzet alakulásában kiemelkedő szerepe van a falun élő és dolgozó értelmiségnek és a különböző területen működő vezetőknek. Ez utóbbiak kiválasztásánál az eddiginél jobban figyelembe kell venni a községhez való kötődést, az ott élő emberek sorsa iránti elkötelezettséget is. Nincs azonban két egyforma helyzetű és adottságú település. A konkrét teendőket mindenütt külön-külön, az ott álő felelős vezetőknek a lakosság bevonásával kell meghatározni és megvalósítását szervezni. Fontosnak tartjuk, hogy a helyi értékeléseket és feladatokat a községek lakói megismerjék és magukénak érezzék, mert csak így várható el aktív közreműködésük a megvalósításban. Azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy nagy horderejű, hosz. szú távra meghatározó fontosságú ügyben kell ma állást foglalni a testületnek. Olyan település- fejlesztési politikát kell elhatároznunk, amely építve az elmúlt évtizedek jó hagyományaira és eredményeire, de okulva az elkö- • vetett hibákból is, az eddiginél ésszerűbb és igazságosabb fejlesztési arányokkal, helyes súlypontképzéssel, városaink és községeink harmonikusabb és összehangoltabb fejlesztését teszi lehetővé. Hisszük és várjuk, hogy a teendő intézkedések hatására megfelelő keretek között lehet tartani a belső népvándorlást, s az urbanizációt .olyan mederbe terelhetjük, amely egyaránt szolgálja a városok és községek lakóinak javát — fejezte be vitaindító beszédét a megyei tanács általános elnökhelyettese. Tdhai László beszéde után felszólalások következtek. • M iskó István országgyűlési képviselő azt hangsúlyozta felszólalásában, hogy a falu fejlődése csak a településhálózat fejlesztésével együtt oldható meg. s ilyen vonatkozásban is az ösz- szefogás útjait kell keresni. Szólt továbbá az idősekkel és a fiatalokkal való törődésről, a szolgáltatás alapvető feladatairól. Kincses Ferenc megyei tanácstag a Baja városi-járási pártbizottság napirendjén szereplő hasonló témát idézte, szólt azokról a sajátosságokról, amelyekre tekintettel kell lenni a munka során. Mint mondotta: ez nemcsak gazdasági kérdés, szükség van arra is, hogy jó közérzet alakuljon ki a községekben, amely lehetővé teszi az ottmaradást. Hegedűs János megyei tanácstag, a kiskunfélegyházi tanácstagi csoport nevében is, a tanyák továbbélő szerepéről beszélt, majd annak a véleményének adott kifejezést, hogy a falusi élet szempontjából is alapvető, hogy milyenek a gazdasági egységek, termelőszövetkezetek eredményei, jut-e az elért jövedelmekből az infrastruktúrára, a tanterem, az óvoda, orvosi rendelő építés segítésére, egészségügyi felszerelésére, a művelődési házak munkájának támogatására. Szót emelt az erőforrások célszerű összehangolása .mellett is. Sípos János megyei tanácstag a halasi járásból vett példákkal támasztotta alá a jelentésben vázolt feladatok helyességét, aláhúzva, nincs két egyforma adottságú község. Az anyagi eszközök fontossága mellett a tudati tényezők hatásáról is beszélt. Tóth Sándor, Bocsa község tanácstitkára a közérzet szempontjából fontos tanácsi munka segítőkész voltát emelte ki, továbbá a kapcsolatok szerepét, valamint a feladatok rangsorolását, fontosságát. Az ellátási hiányosságok között a bosszantó apróságokat, áruhiányokat kifogásolta. Horváth Antal megyei tanácstag a kecskeméti járási tanácstagi csoport megbízásából a változások iránti fogékonyságról szólott többek között, s a járás életéből hozott fel kedvező és kedvezőtlen tapasztalatokat. Rigó István, a 9. sz. VOLÁN Vállalat igazgatója az autóbuszközlekedésben, szállításban elért eredmények mellett az ellátottsági szint javítására tett intézkedéseket ismertette. Gál Gyula, a .megyei .tanács osztályvezetője a bajai járási tanácstagi csoport képviseletében is kiemelte: ha korszerű falut akarunk, a mezőgazdasági nagyüzemekre kell támaszkodni a jövőben is. Számos tapasztalatot mondott el a járás életéből, ami azt mutatja, hogy rendkívül sok még a tartalék a „természeti kincseink”: a mezőgazdasági adottságok kihasználásában. Leiter János, a kiskőrösi járási tanácsi hivatal elnöke, a járás népesedési helyzetét vázolta. A népesség csökkenésével összefüggésben szólt a falvak megtartó népességének helyzetéről, az elvándorlás okairól. Pogány Károly, a KPM Közúti Igazgatóságának vezetője a megye közúti hálózatának minőségéről, elmaradottságáról is beszélt többek közt, s azt hangoztatta, hogy legalább a szinten- tartást kell elérni. Szakolczai Pál, a megyei párt- bizottság titkára elismeréssel szólt a téma gondos előkészítéséről, majd a gyakorlati alkalmazás lehetőségeit vázolta. Erdei Ferencet idézve felhívta a figyelmet, hogy nem újkeletű dolgokról van szó, de most már valóban halaszthatatlan az előrelépés. A községek kereskedelmi ellátásában taoasztalható hiányosságokra utalva felhívta a figyelmet helyi öntevékenység, kezdeményezőkészség fontosságára. Mint mondotta, gazdaságszervező és ellátásszervező funkciója is van a tanácsi vezetőknek, a terület gazdáinak. A végrehajtás apró feladatai csak ott helyben oldhatók meg. Tanácsülésünk a megye mező- gazdasági termelésének, a Duna— Tisza közére jellemző hagyományos kertészet helyzetét, gondjait, problémáit, s fejlesztésének feladatait vitatja meg. A kertészet a legbelterjesebb ágazat, egységnyi területről a legnagyobb értéket adja, sokszor a búza, kukorica hat-hétszeresét. Ezt a termelési értéket zömében olyan közepes, vagy gyengébb minőségű mezőgazdasági területeken produkálja, ahol más mezőgazdasági művelés gazdaságosan kevésbé lenne folytatható. A kertészet társadalmi ügy: megyénk lakosságának egészét érinti, hisz ma már majd mindenki valamilyen formában, akár főfoglalkozásként, részesművelőként, háztáji, kiskerttulajdonosként műveli, de egyes körzetekben — gondolok itt a kiskőrösi járásra — sőt más körzetekre is: Kiskunmajsa, Izsák, Tiszakécské- től Kelebiáig — a mezőgazdasági főfoglalkozású lakosság fő jövedelemforrását képezi, s mint ilyen, a gazdasági érdekeken túlmenően jelentős társadalmi, sőt politikai tényező is. Az ottani lakosság megélhetésének, életszínvonalának meghatározója, és azt is figyelembe kell venni, hogy a korszerű táplálkozásban a zöldség- és gyümölcsfélék egyre inkább alapvető élelmiszereknek számítanak. Bács-Kiskun megye történelmi hagyományok alapján a szocialista átszervezést követően példát mutatott, megoldotta a kertészeti termelést. Az utóbbi két évtizedben mindhárom ágazatban voltak dinamikusan fejlődő időszakok. Ennek köszönhető a termelés mai színvonala. De sajnos, nem egy esetben ezt visszaeső időszakok követték, és a mélypontról való visszatérés a népgazdaságnak és az üzemeknek is súlyos áldozatokat jelentett. Ma egyik ágazat sem mondható gondmentesnek. Nem véletlen tehát, hogy megyénk párt- és tanácsvezetése és valamennyien, féltő gonddal vigyázzuk a kertészeti ágazatok helyzetét, figyelemmel kísérve gondjait, problémáit, s ha azok rendezése hatáskörünket meghaladja, azonnal jelzésekkel élünk a főhatóságok felé, kérve a segítséget. Nem képezheti vita tárgyát, hogy mindhárom kertészeti ágazatot a továbbiakban is fejleszteni kell. Ennek feladatait .alapvetően a hazai fogyasztás és az exportigények maradéktalan kielégítése határozza meg. A gyümölcs- és zöldségágazat jelenlegi problémáinak jelentős részét az okozza, hogy a termelés növelését sem országosan, sem a megyében nem követte az egyéb feltételek megteremtése. A szükséges kapcsolódó beruházások, hűtőtárolók és feldolgozók a termelőknél, a forgalmazóknál nem épültek meg. Ezért a jövőben sokoldalú és a mainál sokkal összehangoltabb fejlesztésre van szükség. Ennek először nép- gazdasági szinten kell megvalósulnia, és éhhez kell alakítani a megyei fejlesztési koncepciót is. Olyan telepítési feladatot kell kitűzni, amellyel gyorsított ütemben végre lehet hajtani a szükséges ágazatkorszerűsítést, a termelésbiztonság és a minőség gyorsabb ütemű növelését, s természetesen a gazdaságosságot. Ismeretes, hogy a telepítések állami támogatása átmenetileg szünetel, de már történt központi intézkedés, hogy a szőlő, kajszi és az őszibarack telepítése emelt mértékű támogatása mellett, MÉM és megyei tanácsi engedéllyel folyamatosan megindulhat. az okiratok kiadhatók. A gyümölcsfajok kívánatos arányának kialakítása és a fajtaváltás most van folyamatban. Az új ültetvények zömét továbbra is az üzemi telepítések képezik, de az árutermelő kisgazdaságok üzemszerű telepítését a nagyüzemek integrációjában a háztáji és a szakcsoporti szervezetekben a jövőben még fokozottabban szorgalmazni kell. Ez szőlőnél ma is kedvező arányú, hisz közel ezer hektár újabb ilyen telepítésre van igény, de gyümölcsnél szinte még be sem indult. Nem tartjuk elegendőnek a mezőgazdasági nagyüzemek és az áfészek kistermelést szervező tevékenységét. Mind az anyagi ellátásban, mind a termékek átvételénél, értékesítésénél sokkal szervezettebbé kell tenni a mozgásokat, mert csak így válhat a kistermelés kiegészítőjévé a nagyüzemi termelésnek. Termőtájunkon ismételten felvetődik a művelésmód kérdése. Szőlőnél az utóbbi időben kizárólagosan a magas művelést tartották üdvözítőnek, fajtára való tekintet nélkül. Ez nem volt helyes. Ma azt mondjuk, hogy az üzemi telepítéseknél elsődleges a magas művelés alkalmazása, de csak a nagyobb termelésbiztonságú, viszonylag téltűrő fajtákkal. Ott viszont, ahol valamilyen egyéb célból időjárásérzékeny fajta telepítése is indokolt, ott á termelésbiztonság növelésére egyéb művelésmód alkalmazása a célszerű. A szaporítóanyag-termelés sokat javult, de a telepítésre javasolt fajták szaporítását központilag kellene előírni, és nem a kereslet-kínálat törvényére bízni. A termesztéstechnológiáról ma azt mondjuk, hogy korszerű. Ennek ellenére felül kell vizsgálni, mert a termelési tapasztalatok ezt egyértelműen nem igazolják." Olyan korszerű technológiát kel! kifejleszteni, amely növeli a sző- lő-gyümölcsi fiziológiai aktivitását, a cukortermelő-képességet, az állóképességet; rövidíti a te- nyészidőszakot, javítja a télállóságot. Ebben a munkában pedig a kutató intézeteknek van fokozott feladata. • Soltvadkerten a gyümölcsérés idején a falu apraja-nagyja a határban dolgozik. A kézi munkaerő szerepe a kertészeti termelésben kiemelt jelentőségű. Sok munkafolyamat géppel nem is helyettesíthető. Ma már jelentős kezdeményezések vannak az üzemi ültetvények megművelésénél is nagyobb arányú kézi munkaerő bevonására, például a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban, vagy egyéb helyeken. Javasoljuk, hogy mind bátrabban alkalmazzák őket. Különösen nagy jelentőségűnek tartjuk az utóbbi években létrejött különböző együttműködéseket, társulásokat. A szőlőtermesztésben az állami gazdaságoknak, a termelési rendszereknek és a Közép-magyarországi Pincegazdaságnak a szerepe kiemelkedő. Ez a múltban elsősorban a telepítéseket segítette. A jövőben nagyobb figyelmet a betakarítás, a feldolgozás és a közös értékesítés megszervezésére kell fordítani. A gyümölcstermesztésben nem jöttek létre a szőlőhöz hasonló együttműködések. Vannak gyümölcstermelő üzemek és vannak gyümölcsfelvásárló szervezetek (áfészek, ZÖLDÉRT, HUNGARO- PRUCT). Még kevés a közös érdekeltség ahhoz, hogy a megtermelt áru minőségének megfelelően értékesüljön, nincs közös kockázatvállalás sem. Korrekt kereskedelmi kapcsolatokat és feltételeket kell kialakítani, azt mindkét fél részéről betartani. Enéikül ágazatfejlesztés el sem képzelhető. Mindezekhez természetesen bővíteni kell az üzemi feldolgozást a termelőknél is. Az előadó ezután a zöldségtermelés problémáit elemezte. Hangsúlyozta, hogy az ágazat kibontakozása érdekében elkerülhetetlen az alacsony, a termelési, költségeket alig fedező termelői ár és az esetenként indokolatlanul magas fogyasztói ár közötti ellentmondás feloldása, majd így folytatta: — Fontos feladatnak tartjuk a beszűkült zöldségválaszték bővítését. Jelenleg ugyanis a nálunk ismert és termesztett mintegy negyven zöldségfaj közül mindössze tizenkettő foglalja el az összes terület több mint 80 százalékát. A korszerű táplálkozás megköveteli az energiában szegény, de vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, kedvező étrendi hatású zöldségfélék jelenleginél nagyobb választékú kínálatát. A kézimunka-igényes zöldségfélék termelésében növelni kell a kistermelés szerepét. A Zöldségtermesztési Kutató Intézet felismerve ennek jelentőségét, szak- tanácsadó szolgálatán keresztül nagyobb gondot fordít az új fajták, technológiai eljárások terjesztésére. Befejezésül szólt az előadó a szabályozóváltozások várható kihatásairól. A kertészeti ágazatokat különösen a speciális gépek drágulása, a növényvédő és gyomirtó szerek árváltozásai sajnos súlyosan érinti. Ezért az üzemi tevékenység szervezésében átgondoltabb, megfontoltabb szempontok kell, hogy érvényesüljenek. Kedvező viszont — különösen megyénk számára —, hogy nő a szőlő-, kajszi-, i őszibarack-, cseresznye- és szilvatelepítés támogatásának a mértéke. A kistermelés továbbra is kedvezményezett helyzete pedig a továbbiakban is eredményesen segíti fejlesztő politikánkat. A munkadíj- szabályozási formák megválasztásának lehetősége pedig az üzemek adottságaikhoz való jobb igazodást teszi lehetővé — mondotta a megyei tanács elnökhelyettese. • A szóbeli előterjesztést élénk vita követte. A hét felszólaló a szőlészeti-borászati ágazat jövedelmezőségével, a minőségi termelés és termékelőállítás fontosságával, a kereskedelmi lehetőségek, főként az exportértékesítés továbbfejlesztésével foglalkozott. A vitában elhangzottakra lapunkban később visszatérünk. A megyei tanácsülés résztvevői az írásos és szóbeli előterjesztést a kiegészítésekkel együtt egyhangúlag elfogadták. Ezt követően dr. Gajdócsi István „Bács Kiskun megyei Tanács Mathiász János-díja" kitüntetéseket adott át. Mathiász-díjat kapott Benei Sándor, az Alföldi Pincegazdaság nyugalmazott igazgatója, aki a szőlő- és borgazdaságban kifejtett munkásságával kimagasló érdemeket szerzett. Dr. Mátyus Gábor, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság igazgatója ugyancsak kiérdemelte e kitüntetést. Sokirányú áldozatkész és példamutató tevékenységével hozzájárult, hogy az állami gazdaság az ország egyik legjobb mezőgazdasági üzemévé vált, ahol elsőként kezdték gyártani a gyümölcsalapú, alkoholtartalmú és üdítő ital jellegű pezsgőket. Papp László (képünkön), a lajosmizsei Kossuth Termelőszövetkezet főágazat-vezető- je is megkapta a megyei kitüntetést. Sokat fáradozott a szövetkezet kertészeti ágazatának fejlesztéséért, kezdeményezései országosan is elismertek. Kísérleti munkáját siker koronázta. Szabadalmi védettséget kapott a hajtatott, fóliatekercses szőlő- oltvány-termelési eljárás, amelynek kidolgozásában jelentős szerepet vállalt. A kitüntetettek nevében Benei Sándor mondott köszönetét. Ezt követően a testület elfogadta a megyei tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa együttműködési megállapodásának módosítására tett közös javaslatot, melyet a megyei tanácselnök és az SZMT elnöke terjesztett elő. A módosítás azt a célt szolgálja, hogy az öt évvel ezelőtt kötött megállapodást a bekövetkezett társadalmi, gazdasági változásokhoz igazítsák. Az eddigi megállapodás jól szolgálta a közös munkát, ennek is köszönhető például, hogy a társadalmi tevékenységben kiemelkedő eredmények születtek. Végezetül a tanácstagok interpellációira került sor. A tanácsülésről tudósított: F. Tóth Pál és Csabai István. A fotókat Pásztor Zoltán készítette. ÜLÉSEZETT A MEGYEI TANÁCS Matos László vitaindítója Dr. Enyedi György akadémikus is felszólalt a megyei tanácsülésen. A községek népességmegtartó képességének javításával kapcsolatosan kiemelte: hosszú távú feladatról van szó. A falusi közérzet, mint népességmegtartó tényező jelentőségét ugyancsak aláhúzta. Töhai László vitazárója után dr. Gajdócsi István összegező gondolatként annak a véleményének adott kifejezést, hogy korszerű élet nemcsak a városokban lehetséges. Bizakodva szólt a tanácsülésen szereplő feladatok megvalósításának lehetőségeiről. A megyei tanács testületé a jelentést, a szóbeli kiegészítést, a vitában elhangzott javaslatokkal együtt elfogadta és határozattá emelte. A testület ülése délután folytatódott. A Bács-Kiskun megye kertészeti termelésének helyzete, fejlesztésének feladatai című napirend vitaindítóját dr. Matos László, a megyei tanács elnök-helyettese tartotta meg.
