Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-12 / 239. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AS MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évf. 239. szám Ár»I 1,40 Ft 1982. október 12. kedd Fontos az egészség és a környezet védelme Befejeződött a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa Vasárnap a parlament kong­resszusi termében az országos vezetőség beszámolója fölötti vi­tával folytatta munkáját a Ma­gyar Vöröskereszt VI. kongresz- szusa. A felszólalók áttekintették a vöröskereszt munkájának szinte valamennyi területét, beszámol­tak az alapszervezetek törekvé­seiről, eredményeiről. Elmond­ták: örvendetes, hogy a lakóhe­lyi, a munkahelyi és az ifjúsági alapszervezetek mindinkább meg­találják a rájuk váró feladato­kat. A kongresszus munkáját kö­szöntötték — üdvözölve a Magyar Vöröskereszt több mint egymil­liós tagságát — a bolgár, a cseh­szlovák, a lengyel, az NDK-beli, az osztrák, a román és a szovjet testvérszervezetek vezető tisztség- viselői. Kifejezték reményüket, hogy a segélyakciókkal és a bé­keharc fokozásával a jövőben to­vább erősödik a nemzeti vörös­kereszt szervezetek együttműkö­dése is. A vita homlokterében állott a szociális gondoskodás, az öregek­kel, a testi fogyatékosokkal való foglalkozás megannyi kérdése. Sokan számoltak be az eredmé­nyekről, és elhangzottak új ja­vaslatok is a gondok enyhítésére. Többen kiemelték, hogy az el­esettekről való gondoskodás nem csupán a vöröskereszt feladata; rávilágítottak a kisebb és nagyobb közösségek, főként a család fele­lősségére. Vöröskeresztes alap­szervezetek, szocialista brigádok sokszor erejükön felül vállalják az öregek segítését, miközben a hozzátartozók hónapokig, évekig még csak nem is érdeklődnek gz idős emberek hogyléte felől. Az e témával foglalkozó hozzászólá­sok végkicsengése szinte kivétel nélkül az volt: a családhoz tarto­zás érzését semmi nem pótolhat­(Folytatás a 2. oldalon.) Szombaton és vasárnap is dolgoztak a földeken A remek időt kihasználták megyénk nagyüzemi gazdáságai: szombaton és vasárnap is teltek a puttonyok szőlővel, dolgoztak a kukoricabetakarító kombáj­nok, s rótták a kilométereket a vetőgépek. Ezúttal két termelő­szövetkezettől kértünk informá­ciót a pihenőnapi munkákról. Labanc Antal, a városföldi Dózsa Tsz termelési főmérnöke arról tájékoztatott, hogy a kuko­rica termőterületének 85 száza­lékáról már begyűjtötték a csö­veket. Az eddigi mérések szerint a termésátlag hektáronként megközelíti a hat tonnát. A ku­koricaszezon végére várhatóan a hét péntekjén vagy szombat­ján tesznek pontot... Szépen sorol a 217 hektáros rozs, és kel a 119 hektáros őszi árpa. Jó ütemben haladnak az őszi búza vetésével is, eddig 400 hektáron tették magágyba a sze­meket. Sajnos, a szüret nem a legjobb előjelekkel indult. Sorrendben harmadjára, a tavaszi fagyok megtizedelték, megharmadolták a fürtöket. A 169 hektár szőlőből 90 hektárról már leszedték a ter­mést, és a fent említett okok miatt nem dicsekedhetnek sem a mennyiséggel, sem a minőséggel. • Borbáson a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz szőlőjében 260 diák segített a szüretben. Tóth László, a kecskeméti Ma­gyar-Szovjet Barátság Tsz el­nökhelyettese—örömmel újságol­ta, hogy aW ezer hektár takar­mánykukorica termése már biz­tonságban van. Az elmúlt szom­baton az utolsó négyzetméterek­ről is betakarították a szemeket. A termésátlag valamelyest el­maradt a várttól, ennek egyedüli magyarázata, hogy az év első ki­lenc hónapjában mindössze 273 milliméter csapadék hullott. A tervezett őszi vetések 73 szá­zalékán földben pihen a mag. Az elmúlt napok csapadékos időjá­rása nyomán a talajelőkészítés kifogástalan, így gyorsan halad­hatnak -a vetőgépek. • A cukorgyárral egyeztetett ütem szerint szedik fel a cukorrépát a kisszállási Bácska Tsz-ben. Nagyüzem volt az almásker­tekben is. A szüret végefelé tart. A tervezett 1700 tonna gyümölcsé­ből 1550 tonnát leszedtek. Az értékesítéssel már kevésbé ha­ladnak, eddig 940 tonna alma ta­lált gazdára. Száztizennégy hektár szőlője van a nagyüzemi gazdaságnak, terveikben 460 tonna fürt be­gyűjtése szerepel. Borbáson már befejeződött a szüret. Az össz­termés több mjnt 320 tonna volt. Szerencsére a minőség megfele­lő, nem ritka a 17—18 százalék cukortartalmú must sem. Az el­múlt hétvégén a szüretelők Bor- básról átköltöztek Ballószögbe. Hála a sok napsütésnek, a cu­korfokkal itt sem lesz gond. An­nál inkább a mennyiséggel, mert ezen a tájon kevesebb szőlő ter­mett a vártnál. Sz. P. M. Üj típusú tanfolyamok Mérnöktovábbképzés a mezőgazdaságban A korszerű mezőgazdasági ter­melés továbblépésének egyik módja a szakembergárda felké­szültségének, tudásának gyarapí­tása. Éppen ezért a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Miniszté­rium nem kis összeggel, évente mintegy 10 millió forinttal" se­gíti a már diplomát szerzettek tudásának további bővítését. Er­re a célra már három évtizede egy intézetet is létrehoztak. A MÉM Mérnök- és Vezetőtovább­képző Intézetben készítik fel a nagyüzemek irányítóit, a közgaz­dasági helyzet változásaira és a termelési folyamatok ésszerűsí­tésére. Az elmúlt három évtized mér­lege kedvező, hiszen több mint kétszázezren vettek részt a kü­lönböző tanfolyamokon. Bács- Kiskun megyéből az elmúlt terv­időszakban csaknem négyezer termelőszövetkezeti szakember tanult itt. Az elkövetkező tanévben, amely 1983-ban kezdődik, új tanfolyam- típusok szervezésével próbálkoz­nak. Többek között lesznek olyan továbbképzési konferenciák, ame­lyek az átfogó kutatási vizsgála­tok alapján üzemi megfigyelé­sekre és tudományos igényű, de a helyi viszonyokhoz messzeme­nően igazodó alkalmazásra vál­lalkoznak. Akik ezt a témakört választják, bekapcsolódhatnak az élelmiszertervezés vállalati rend­szerének fejlesztése, vagy a me­zőgazdasági vállalatok „tovább­lépési” lehetőségeinek kutatásá­ba, alkalmazásába. Kedvelt továbbtanulási forma az irányított önképzés it. Itt a tudást az Agrártudományi Kuta­tó Intézet, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem, valamint a Terv- gazdasági Intézet és a Munka­ügyi Kutató Intézet szervezte tanfolyamokon sajátíthatják el a hallgatók. Végezetül, vannak még úgynevezett problémaszemináriu­mok. Ezekben a vezetés- és a szervezéseimé let komplex alkal­mazásába pillanthatnak be a me­zőgazdasági szakemberek. Cz. P. A közművelődés tervezése Országos és megyei doku­mentumok szabnak irányt a. közművelődés fejlesztésének, s ez azt jelenti, hogy tervezik — mert tervezni kell — a közművelődést is csakúgy, mint a gazdálkodást, a terme­lést a legkülönbözőbb szinte­ken. Ezúttal a néhány éve napvilágot látott iránymutató dokumentumok egyikére utal­nék, mint amelyre oda kell figyelni ma is. Ezt a Művelő­dési Minisztérium illetékes fő­osztályai adták ki, a követke­ző címmel: Javaslat a köz- gyűjtemények, a művelődési otthonok és a művelődési mozgalmak tevékenységének irányaira a VI. ötéves terv­ben. Érdemes felidézni néhányat e kiadvány útmutatásai, ja­vaslatai közül. Azt például, hogy a feladatokat kulturális forradalmunk eddigi eredmé­nyeire alapozva, a közműve­lődési párthatározat és tör­vény szellemében, céljait fi- gyelembevéve, az MSZMP XII. kongresszusának dokumentu­mai alapján kell meghatároz­ni. A közművelődés tervezői­nek azon emberi tényezőkre kell elsősorban odafigyelniük, amelyek erősítik a munka, a társadalmi élet és a kultúra kapcsolatát. Nagy gondot kell fordítani az ifjúság művelő­désére, s arra, hogy a mun­kás- és parasztemberek mű­veltségének a gyarapítása ré­vén is csökkenjen a fizikai és a szellemi munka közötti kü­lönbség. A feladatok folyamatos meg­határozásánál, a tervezés so­rán messzemenően figyelem­be kell venni például azt, hogy a kisebb települések mű­velődési intézményeinek a zö­me még ma sem tud lépést tartani a valós társadalmi igé­nyekkel, követelményekkel. E települések egy részének köz- művelődési tevékenysége meg­lehetősen alacsony színvona­lú. összességében alig bővült a művelődési közösségek tag­jainak száma, s ezekben nem növekedett a munkásfiatalok aránya. Nem a kívánt mér­tékben fejlődött — fejlődik — az amatőr művészeti moz­galom, s az öntevékeny együt­tesek nem kapcsolódtak még kellően be a művelődési in­tézmények szolgáltató prog­ramjaiba. A hiányosságok e koránt­sem teljes felsorolásából szá­mos feladatra következtethe­tünk. Így például arra, hogy a közművelődést irányító szerveknek, intézményeknek sokkal nagyobb alapossággal kell — kellene — feltárniuk a közösségi igényeket, hogy na­pi munkájukat ezek figyelem- bevételével jobban, eredmé­nyesebben, szervezhessék. Azon kell törnie a fejét min­den közművelődési szakem­bernek, hogy az intézménye­ket miként lehetne még nyi- totabbá tenni. A helyes irá­nyú tervezés feltétele az is, hogy mennyire sikerül erősíte­ni az irányítás demokratiz­musát, a társadalmi vezetősé­gek szerepét. Mindezt nem azért hangsúlyozzuk, mintha ilyen jegyekkel nem találkoz­nánk a gyakorlatban. Szeren­csére már szép számmal van­nak olyan városi és községi intézmények, melyeknek a tár­sadalmi vezetőségei jól betöl­tik funkcióikat. Ez termé­szetesen megmutatkozik az eredményeikben. A nyitottság elvének kell érvényesülnie az intézmények, a művelődési közösségek fenn­tartásában is. A mindennapi tapasztalat bizonyítja, hogy bátrabban tervezhetnek ott, hol közös fenntartásra alapoz­hatnak. Komoly feladat hárul a nagy közművelődési intéz­ményekre a kisebbek szak­mai-módszertani segítésében. Még fokozottabban kell töre­kedni az amatőr művészeti csoportok, az ifjúsági klubok támogatására, hiszen e cso­portoknak meghatározó a köz- művelődési szerepük. S még valami, amire állan­dóan figyelemmel kell len­niük a közművelődés tervezői­nek. Ez pedig az igényesség. Színvonalas, közízlést formáló- fejlesztő műsorokat, progra­mokat , szervezzenek. Ahol mindez sikerül, ott nem ma­radnak el a szép eredmények. Rapl Miklós r —“— --------*—— K oreai sajátosságok 3. old„ Négyrészes sorozatunk első cikkét olvashatják lapunk har­madik oldalán Koreai hétköznapok címmel. A szerző, aki több napot töltött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, közvetlen tapaszalatok alapján írja le élményeit, benyomásait, az ott látott, számunkra nemegyszer meglepő eredményeket felmutató országról. Itteni felvételünk például az 1982. áprili­sában megnyitott Népi Tanulás Palotája előtt készült, amint éppen egy magyar gyártmányú IKARUSZ autóbusz halad előt­te. 7. oldal A területi labdarúgó­bajnokság Körös-cso­portjában a Kecskeméti TE csapata nagyszerű játékkal „gólzáporos” győzelmet aratott az él­csoportba tartozó Oros­háza ellen. A KTE a második félidőben el­lenállhatatlan volt. A területi bajnoki mérkő­zésekről, az idegenben sajnos gyengén sikerült NB Il-es fordulóról, a megyei labdarúgó-baj­nokságról, a kosárlabda női NB I-es mérkőzé­sekről és a ’ Kecskemé­ten rendezett országos ifjúsági és serdülő bú­várúszó bajnokságról a 7. oldalon olvashatnak tudósítást. • A képen Puskás Béla, a KTE csatára előrevetődve fejeli csapata negyedik gólját az orosháziak kapujába. A dunavecsei Fémipari Vállalat termékei A dunavecsei Fémipari Válla­latról bízvást elmondható: jól vá­lasztotta meg termékszerkezetét. Mind szerszámgépei, mind kazán­jai keresettek. Hovatovább az okoz gondot, hogyan elégítsék ki az igényeiknek legalábbis nagyobb hányadát. Ilyen körülmények kö­zött hamar fölülre kerülhet egy a mennyiséget hajszoló, a gyárt­mányfejlesztést elhanyagoló szemléletmód. Ismerjük ezt, volt már rá példa. Ám Dunavecsén nincs mitől tartani. A Fémipari Vállalatnál a megfontolt mennyi­ségi előrelépés mellett szüntelenül újabb, az eddigieknél jobb meg­oldások után kutatnak. Módsze­rük: megőrizni mindent, ami jó, s hozzátenni ehhez ami újabb, korszerűbb. Kitűnő partnerük eb­ben a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főisko­la. A KFiD—400-as keretes fűrész­gépet például az idei tavaszi BiNV-n mutatták be. A gép na­gyobb teljesítményű, mint elődje, a KFT)—250-es. Ami nem jelenti azt, hogy a gyengébbre' már egy­általában nincs szükség. Sok kis­üzemben éppen az utóbbi lehet az alkalmas munkaeszköz. Külö­nösen, ha automatikus anyagada­golóval is ellátják. Ezt a megol­dást ugyancsak a BNV-n tekint­hették meg a szakemberek. A KFD—400-as sorozatgyártá­sa — tudtuk meg Kara Mihály igazgatótól — ezekben a napik­ban kezdődik. De hol a prototí­pus? Szalonikiban volt, onnan Athénba szállították. A bemuta­tók után már haza sem kerül — egy görög cég megvásárolta. A gépből még az idén húszat szál­lítanak Csehszlovákiába. A vállalat tőkés exportja nö­vekszik. Az idén összesén 250 fú­rógépet és 20 fűrészgépet szállí­tanak Szíriába, Libanonba, Irak­ba, Iránban és Ecuadorba. Ezek értéke hétmillió forint, mintegy másfélszerese a tavalyinak. Ha a Fémipari Vállalat szer­számgépei azért keresettek, mert olcsók és univerzálisan felhasz­nálhatók, akkor a dunavecsei ka­zánokra ugyanez igaz gazdaságos­ságuk miatt. A közismert DU­KA mellett az idén megkezdték a DUNA-kazán gyártását. Utóbbi nagyobb teljesítményű, ám mind­kettő alkalmas szilárd tüzelő­anyag, olaj és földgáz elégetésére is. (Természetesen megfelelő olaj­vagy gázégő beszerelése után.) Ami azonban csak a DUNA ja­vára írható: a kazánnak két tűz- tere van, így ha történetesen olaj­égőt szereltek is az egyikbe, a másikban változatlanul lehet szénnel fűteni. No és nem közöm­bös, hogy ebben a kazánban a leggyengébb minőségű hazai szén is jó hatásfokkal felhasználható. A két típusból az idén 5200, jö­vőre 6000 kerül az üzletekbe. S. B. • Készül a KFD—250-es keretes fűrészgép. Gólzápor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom