Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-07 / 235. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. október 7. KÉNYSZERŰ „KÉZIVEZÉRLÉS” Élni és alapozni Gyors beruházás Alig valamivel több mint (él év alatt 17 millió forintos beruházást valósít meg saját kivitelezésében a sükösdi Május 1. Tsz. Baromfi- telepének szomszédságában, használaton kívüli bányagödrös területen épít fel két magtárat, 500 vagon termény elhelyezésére. Bábol- na-szárító, 30 tonnás hídmérleg és természetesen a bekötő út, az üzemi utak tartoznak a beruházáshoz. A terület víz. és elektromos ellátását is most kellett kiépíteniök, ez utóbbi egy részét földgázzal helyettesítik, ha megépül a községen átmenő vezeték. A magtár építéséhez a dabasi tsz által gyártott acélszerkezetet használták fel, a tetőtartó részek meg. hosszabbításával és az oldalfalak — Néhány héttel ezelőtt — kezdte Seres Istvánná — egy műszakra álltunk át. Mondanom sem kell, ennek alapos okai vol. tak. A cipőfelsőrész elkészítése munkaigényes feladat, különösen, ha sok rajta a tűzés. Gyakorlatilag csak az ilyen cipőket tudjuk eladni, A negyvenhárom munkahelyes szalag mellett csupán 20—25-en dolgoztak, s kénytelenek voltak tíz-tizenöt műveletet elvégezni egy-egy modellnél. Ebből is látszik, a két műszak nem volt elég termelékeny, s a munkások sem kerestek. — A pártvezetőségi ülésen többször is tárgyaltunk erről — vette át a szót Czibik Tivadar —, s egyetértettünk a gyár vezetői és a munkások elgondolásával, vezessük be az egyműszakos termelést, ami javítja a kereseteket, de a gyártmányok mennyiségi és minőségi előállítását is. A dolog természetesen nem ment simán. A dolgozók gyermekeinek óvodai áthelyezése, a munkaidőkezdés egyeztetése, a speciális gépek átcsoportosítása mind-mind nehézségként jelentkezett... — Ebben — szólt közbe Major I.ászlóné — segített a szakszervezeti bizottság is. Jeleztünk, kértünk, olykor követeltünk is. Apróbb konfliktusoktól eltekintve simán ment az áttérés. Nem tagadhatom. ebben benne van hármunk közös erőfeszítése, de a gyár gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetőinek munkája is. Már készítettünk ezzel kapcsolatban előzetes elszámolást is, s beigazolódott, jó volt az elgondolás... — Igaza van Verának — folv- tatta a megkezdett gondolatsort a művezetőnő —. mert ma már áz asszonyok egv. de legfeljebb három műveletet végeznek, s ezért javult a minőség, hét-nyolc százalékkal nőtt a termelékenység, ugyanakkor 10 százalékkal emelkedett a kereset. Ennek következményeként a hangulat is megváltozott. Szükségünk volt erre, hiszen ebben az évben még 50 ezer pár gyermekcipőt kell nyugati exportra előállítanunk. Jól tudja ezt valamennyi tűző- nő — vette vissza a szót Czibik Tivadar —, hiszen valamennyi fórumot felhasználunk arra, hogy a munkások tisztában legyenek azzal, mit, miért csinálunk. A pártbizalmi, a szakszervezeti bizalmihálózat, , de a naponkénti kintebb helyezésével növelve a tárolóteret. Áprilisban kezdték a munkát a bányagödrök dózerolásával, októ• Napi megbeszélés: balról jobbra Seres Istvánné, Czibik Tivadar és Major Lászlóné. többszöri találkozás alkalom arra, hogy szót értsünk a dolgozókkal, egymással.- Odáig elmegyünk, hogy még a modellt is bemutatjuk, amit a közeljövőben a szalagon készítenek majd. — A minőség mindenütt fontos, de a tőkés piacra bejutni, a vásárlót megtartani csak igazán jó és állandó minőséggel lehet. Ezzel mindnyájan tisztában vagyunk — érvelt Majomé — ezért ha új modellt, vagy nagyobb mennyiségű nyugati exportra készítünk lábbeliket, összeülünk, a művezető, a pártvezetőség egy tagja, a szakszervezeti bizalmiak. Nagyon jól ismerjük, melyik munkatársunk mire képes. Kiválasztjuk azokat, akik a legszebben, a leggyorsabban tudják elkészíteni a dísztűzést, s rájuk bízzuk ezt a munkát. Megbeszéljük a munkatársainkkal is ezt a dolgot, s nincs sértődöttség ... — Viták közöttünk? — kérdezett vissza Seresné. — Volt és bizonyára lesz is, A bérfejlesztésnél, a prémium elosztásánál néha nem értünk egyet. Legutóbb éppen Vera volt, aki ellenezte, hogy a prémiumot kifizessük egyik dolgozónknak, de igaza volt, megegyeztünk... A tények makacs dolgok, s ha helyes az érvelés, valakinek engedni kell, del nem elvtelenül. A viták azonban sohasem személyeskedések, mindig a célt, a termelést, a minőséget, az igazságosságot tartják szem előtt, s ebben én úgy érzem, együtt vagyunk. — Kapcsolatunk régi és nap mint nap újból és újból megújul, hiszen ez olyan belső kényszer, amely nélkül képtelenek lennénk élni — mondta Czibik Tivadar. Egymást segítve kell tennünk ezért, hogy az embereket meggyőzzük, a minőséget javítsuk, a termelés intenzitását növeljük, a gondokat, a nehézségeket megoldjuk. Ez egyedül nem megy, csak közösen!... Közös elképzelés, közös munka, közös öröm még akkor is, ha ez olykor a vita hevében kovácsoló- dik. S ez így jó, így helyes, hiszen a cél is közös: jobban, többet termelni, óvni, erősíteni a gyár hírnevét. S ezt így végrehajtani, egymást segítve, egyszerűbb. Gémes Gábor bér 20-tól már ideszállítják a kukoricát. Ezzel a beruházással —, amelyhez a MÉM-től, pályázat útján, egymillió 820 ezer forint öszEz év szeptember 10-1 számunkban Mi lesz veled, gerezna? címmel megjegyzést közöltünk, amelyben a nyúl- bör értékesítésének gondjairél szóltunk. A cikkre a Külkereskedelmi Minisztérium sajtóosztályának vezetője, dr. Marinovich Endre válaszolt. Megköszönte észrevételünket és egyúttal mellékelte a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat észrevételeit, amely egyetért a nyúlbörkészletek értékesítésével kapcsolatos aggodalmunkkal. Egyúttal tájékoztatást ad a jelenlegi gondokról. ÍME A LEVÉL: Kezdetben a nyúltenyésztők — az exportőrök — a bőr árát be sem kalkulálták az önköltségbe. Később, a piackutatások eredményeként, a hetvenes évek derekától sikerült nagyobb mennyiségű nyers nyúlbőrt értékesíteni. A kétszáz tonna körüli exportot 1980-ra több mint hatszáz tonnára, az árat pedig a kétszeresére sikerült feltornászni. Akkor konjunktúra volt, kedvező piaci helyzet alakult ki. Ugyanakkor indult meg a Kalapgyár bőrkikészítési és konfekciórészlege munkájának eredményeként a készáruexport is. amely azonban az egyre erősödő távol-keleti konkurrencia miatt nem volt versenyképes. Főként a magas árak játszottak közre abban, hogy a tételek eladhatatlanná váltak. A fentiek alapján a cikknek az a megjegyzése, hogy „jobban jártak volna, ha itthon feldolgozzák”, az elmúlt évekre vonatkoztatva, nem egészen jogos, ha a gazdaságosságot • és a feldolgozási adottságainkat nézzük. Visszatérve a jelenlegi helyzetre, ma a gazdasági krízis következtében a szőrmekereskedelem mélyponton van, óriási készletek halmozódtak fel nemcsak olcsóbb cikkekből. hanem nemes szőrmékből is. A légszáraz nvúlbőr értékesítése ennek következtében ugyancsak nagy gondot okoz. HozzáveÉn meg sem lepődnék, ha itt teremne a kocsiúton egy vasalt kerekű, százéves parasztszekér, két pej ló elébe fogva, s nyomában lomhán fölszálló porfelhővel nyikorogna ki, a falu vége felé. Nem azért, mert Kiskunmajsának ez az új része, a Kis Gyula utca még nincs kikövezve, hanem mert két múltba járogató ember is lakik benne. Kozma Huba, a hely- történeti múzeum vezetője és Csik Antal lakatos, aki a kultúra területén való foglalatoskodást „maszekban” vállalta föl. Társszerzői a Majsáról írt monográfiának. Csik Antal a cipész szövetkezetben dolgozik — valójában már technikus —, a karbantartók csoportvezetője. Amikor lejár a munkaideje. kerékpárra pattan, és siet haza, mint most is. Mindig akad dolog a ház körül. Olykor vendég érkezik. Egészen bizonyos, hogy a községben senki padlásán nem jártak még annyian, mint az övékén. Már tudniillik a padlásszobában. Amikor az ember elengedi a korlátot s tekintetét a deszkából ácsolt lépcsőről föl meri emelni, még csak tetőtől térdig érkezve a szóban forgó helyiségbe, elámul a látott gazdagságon. Már aki, mint jómagam, a házigazdához hasonlóan vonzódik a rég liúltból származó tárgyakhoz. Ilyeneket szegű támogatást kaptak — elérték, hogy terményeiket teljes mennyiségben tárolni tudják. B. £. tőleges becslések szerint az országban jelenleg mintegy 600 tonnát tárolnak különböző vágóhi- d tikon. A magunk részéről — azon túl, hogy a bőröket nyers állapotban kíséreljük meg exportálni — minden erőfeszítést megteszünk az iparral karöltve, hogy ezt az óriási készletet csökkenthessük. Kísérletek folynak a Kalapgyárban, továbbá a Pécsi Bőrgyárban a nyúlbőrből megfelelő szőrme készítésére, ezenkívül a nappa, illetve a velúrbőr gazdaságos előállítására annak érdekében, hogy cipőt — bébicipőt —, kesztyűt, bőrdíszműveket, mosóbőröket tudjanak gyártani megfelelő minőségben. Ha mindez sikerül, a TANNIMPEX szakemberei lehetőséget látnak a cikkek exportjára, természetesen az árak sem hagyhatók figyelmen' kívül. Egyidejűleg a textiliparban is megkezdődtek a kísérletek a nyúlszőr feldolgozására, illetve belföldi Diacon történő értékesítésére. Ahhoz azonban, hogy az előbb említett árukat akár külföldön. akár itthon értékesíteni tudjuk, újabb gazdaságossági számításokat szükséges elvégezni. Az inarnak a termelőkkel egvütt. ki kell ..okoskodni”, milyen áron és feldolgozási fokozatban tudnánk a felhalmozott bőrmennyiségtől. vagv legalább egy részétől megszabadulni. Nem vagvunk gazdagok, de az adott kül- és belniaci lehetőségek néha a kezdeményezőkészségnek is határt szabnak. • Megértjük a gondokat. Örvendetesnek tartjuk, tiogy megindultak a kísérletek az értékes szórme feldolgozására, hasznosítására. Fontos lenne azokat a kezdeményezéseket, amelyekről a vállalat levele említést tesz, minél előbb széles körben megvalósítani, mert a nyerskészletek gyorsan nőnek. r g őriz Csik Antal kincsestára. Kardok, pisztolyok, rokkák, guzsa- lyok, kolompok, fokosok, csobo- lyók, régi iratok, újságok, pecsétnyomók, pénzek, cserépedények, fényképek, s fényképezőgép fából ... — Hány éves? — kérdem a kis múzeum tulajdonosától, mert kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt gyűjtötte össze a néprajzi és ipartörténeti szempontból is érdekes anyagot. — Negyven. — A korosztálya, még fiatalon, ha tehette, hátat fordított a falusi életnek. Sosem hallotta a város hívó hangját? — De igen, dolgoztam én is ott, Budapesten. Amikor ötvenhétben kimaradtam az általános iskolából, Majsán még nem volt olyan ipari üzem, ahol szakmát lehetett volna tanulni. Ezért mentem, kényszerből, nem csábító hangra a fővárosba. — Aztán később a szive hazahúzta ... — Apám és a három fia, köztük én, Pesten kerestük a megélhetési lehetőséget. Föltaláltam ott magam, barátokra leltem, de azt nem tudtam elképzelni, hogy ott éljem le az életem. Gy ökér - telennek éreztem magam a nagyvárosban. Hiányzott valami, ami itthon biztonságot nyújt, s bízóA NAPI GONDOK igen szorítják vállalatainkat. A gazdasági szabályozók év közben megváltoztak, csökkentve a jövedelemképződést, s így korlátozzák a vállalati alapok képződését is. Az év során már két alkalommal felemelték a kamatlábat, összesen három százalékkal, a hitelfeltételek is szigorúbbak lettek. Az operatív irányítás is erőteljesebbé vált, megnehezült az importbeszerzés, gyakoribb lett az előre nem tervezett szállítási igények teljesítésének kényszere, és így tovább. Egy vállalati vezető keserűen jegyezte meg: „Az egyik napról a másik napra élünk, éves terv, középtávú vállalati terv, hosszúlejáratú vállalati stratégia ma már csak legfeljebb a szakkönyvekben található, s nem a mindennapi tevékenységben. Miért nem látta ezt előre a gazdaságirányítás? Miért nem teremtették meg a folyamatos fejlődés feltételeit?” A népgazdasági terv összeállításának alapjait szolgáló információk, előrejelzések 1981-ben szinte egységesen a fejlett tőkésországok szerény gazdasági növekedését feltételezték, a válság kimerülését valószínűsítették. De a vállalatainkhoz intézett körkérdések alapján is ilyen információk álltak a gazdaságirányítás rendelkezésére. Erre épültek az 1982. évi gazdasági szabályozók. A külgazdasági feltételek olvan arányú romlására, mint amilyen ebben az évben bekövetkezett, még a legpesszimistább előrejelzések sem számítottak. A kialakult helyzetre való reagálásunk még mindig viszonylag lassú. Az év első két hónapjában már erőteljesen tapasztalt jelenségekre a szabályozó rendszerben csak az év közepén vontuk le a szükséges, és a vállalatok számára gyakran igen fájó következtetéseket. Nem egy példa van viszont arra, hogv alacsony értékű importtal való „takarékosság” magasabb értékű exnort elvesztését eredményezi. Hiába, ez a kényszerű ..kézivezérlés” elkerülhetetlen hibalehetősége. MENNYIRE TEKINTHETŐ TARTÓSNAK a jelenlegi, szigorú intézkedéseket is követelő világ- gazdasági helyzet? A vállalatoktól nagyobb teljesítményeket követelő, a belföldi fogyasztást szűkítő világgazdasági feltételek nem múlnak el 1982-ben, sőt 1983-ban sem enyhül e szorítás. » A világgazdasági válság eddigi tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a krízist azok a vállalatok tudják átvészelni a legköny- nyebben, amelyek hosszútávú stratégiával rendelkeznek és a piacot új gyártmányokkal tudják „meglepni”, illetve amelyek a beszűkült vásárlóerőt vonzó módszereket alkalmaznak. Vállalatainknál ma a megnehezült viszonyokat gyakran annak vá, erőssé teszi a magamfajtát. Nem tudtam áthangolódni. Ismertem olyanokat, akik öregkorukig kitartottak Budapesten, mégsem váltak igazi városiakká. Kitanultam a lakatos szakmát, dolgoztam fönn egy pár évig, végül hazajöttem. A család többi tagja maradt. — A régiséggyűjtő szenvedélye mikor lobbant elsőt? — A történelem már az általános iskolában nagyon érdekelt. Volt egy remek tanárunk, Flech Miklós. Honismereti szakkört vezetett. Jártuk vele a padlásokat, gyűjtöttük az anyagot. Sajnos, hiába, mert nem Volt hol elhelyezni, így később elkallódott minden. Nekem eleinte csak a régi pénzek kellettek. Amikor 1966-ban visszatelepedtem a faluba, már a népélet, a múlt valamennyi tárgyi emléke érdekelt. A családon belül még korábban megkezdtem a mentési akciót: a nagyapám obsitlevelét és más, a többiek szemében értéktelen holmikat pártfogásba vettem. — Aztán a falu nagy családjára is kiterjesztette a mentési műveletet. — Beléptem a honismereti körbe, elkezdtem néprajzzal foglalkozni, Kiskunmajsa történetével és hagyományaival ismerkedni. Közben a gyűjtést nem hagytam abba, de már más szemmel néztem a tárgyakra, régiségekre. A néprajzi értékesség vált a fő szemponttá és a lámpákat, órákat, mozsarakat eszerint cseréltem el másért. Ha egy házat lebontottak és a tető alatt találtak egy 19H9-es igazolványt, bajnétot, azt megszereztem. Sok mindent vásároltam családi hagyatékból. Fürkésztem a homokbányákat. Később már a munkahelyemre is hoztak be nekem dolgokat. igazolására „használják fel”, hogy miért nem készítenek érdemi középtávú terveket, hogy miért nem rendelkeznek vállalati hosszúlejáratú stratégiával. Ez a gyakorlat a vállalati érdekeltség jelenlegi rövidtávú és bázisjellegével is szorosan összefügg, ami azonban kétségkívül zsákutcába vezethet. A szakemberek — különösen a fejlesztésben érdekeltek — gyakran felvetik, hogy a vállalati stratégia megalapozásához anyagi tartalékokra és jelentős fejlesztési összegekre volna szükség, mert ilyen körülmények között az innovációra —, amely minden hosz- szabb távú vállalati elképzelés kulcsa — alig van mód. Mindez — noha több részigazságot tartalmaz — vitatható. Az egyik ellenvetés, hogy az exportbővítő fejlesztések talán soha nem kaptak olyan előnyöket, mint napjainkban. E vállalatoknál igenis jelentős kihasználatlan szellemi és anyagi kapacitások vannak, amelyek tartalékok lehetnek az innováció folytatásához. Nem beszélve arról, hogy a bőséges beruházási lehetőségek időszakában sem alakultak ki a vállalatoknál olyan stratégiák, amelyek nyomán új és versenyképes termékek sora került volna a piacokra. Az innováció ellen a jó konjunktúra szinte igazolást adott, hiszen értékesítési gondok nem voltak. A NEMZETKÖZI VERSENY kiéleződése bebizonyította, hogy az innovációt nélkülöző, tradiconáli- san gondolkodó vállalati vezetés már nem oldhatja meg a gondokat. Nem frázis az, hogy az újító vállalat a műszaki, gazdasági és társadalmi haladás motorja, s hogy az új eljárások, gyártmányok nemcsak az adott üzem, hanem az egész népgazdaság versenyképességét növelik. Nyilvánvalóan nehéz éppen most, a legnehezebb időszakban megteremteni az alig belátható jövő stratégiáját. De ez a feladat. A vállalatoknak éppen ezekben a nehéz napokban kell mind nagyobb erőt összpontosítaniok a piackutatásra, a piaci és műszaki prognózisok kialakítására. Ezekre alapozva ugyanis olyan vállalati fejlesztési alternatívák készülhetnek, amelyek a válalatokat a világpiaci változásokhoz való jobb reagálásra készítik elő. Minderre természetesen nincs csodaszer, de bizonyos, hogy élni és a jövőt megalapozni egyszerre kell, s ebben a vállalatoknak jórészt a saját erejükre kell támaszkodniuk. \V. I. — Se bor, se sör, se cigány, csak a régiségek. A társai mit szólnak ehhez a rendhagyó érdeklődéshez? — Néha viccelnek velem: Tóni, én behozom neked az anyósomat, ő már elég régi. — Ez a faragott tárgy micsoda? — Egy szép guzsalytalp, 1856- ból, A rajta látható motívumok amellett tanúskodnak, hogy az Alföldnek is megvolt a maga sajátos, szép fafaragás! kultúrája. A néni, akitől kaptam, hozzám jőve útközben elvesztette. De visszafelé menet még megtalálta, mert a járókelők nem tartották érdemesnek lehajolni érte. Konecsnitől, s más művészektől, akiknek valami közük volt Kiskunmajsához, egy kisebb kép- gyűjteménye is van odalenn az egyik szobában Csik Antalnak. A fenti sok érdekesség között a bronz, és népvándorláskora-beli leletek egyikét, egy kis cserépedényt Móra Ferenc ásott ki a környéken. A csoportvezető az utóbbi időben már a helyi múzeumnak dolgozik, amelynek létrehozásánál is közreműködött. Korábban egy ideig ő vezette a honismereti klubot. Jelenleg keresztény hiedelmeket igyekszik megmenteni a feledéstől. Belelapozok a vendégkönyvébe. Bálint Sándor ezt írta bele: Csik Antal megértette, hogy modern emberségünk és magyarságunk a múlt, a hagyomány gyökérszálaiból táplálkozik, csak így lehetünk teljes emberek, teljes magyarok. Augusztus 20-án Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott a majsai lokálpatrióta, aki az üzemi munkájának kifogástalan elvégzése mellett egy-egy műszakot a hagyományok ápolásával, a kultúra helyi műhelyében tölt el. A. Tóth Sándor VEZETŐK AZONOS FORDULATSZÁMON Egymást segítve Vezetők — mondjuk, s mindig igazgatóra, párttitkárra, vagyis elsőszámú vezetőkre gondolunk, holott vezető a művezető, a pártvezetőségi tag, a szakszervezeti bizalmi is. Sőt, a közvetlenül a termelésen dolgozók számára elsősorban ők azok, akik irányítják a munkát, értékelik tevékenységüket, segítenek gondjaik megoldásában, a napi feladatok elvégzésében. Rajtuk áll, vagy bukik a munka mennyisége, minősége, a jó, a kedvező munkahelyi légkör kialakítása. Ilyen a termelőmunkában közvetlenül részt vevő vezetőkkel beszélgettünk az Alföldi Cipőgyárban. Seres Istvánnétól, a felsőrészkészítő üzem művezetőjétől, Czibik Tivadartól, a párt- alapszervezet szervezőtitkárától és Major Lászlóné szakszervezeti bizalmitól az együttműködésről, az egymás segítéséről, a gondok közös megoldásáról váltottunk szót, s arról,. hogyan tudják éppen e közös nyelvvel versenyképessé, exportminőségűvé tenni termékeiket. CIKKÜNK NYOMÁN Kísérletek a nyúlbőr feldolgozására MUNKÁSEMBEREK A majsai Csik Antal
