Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-01 / 230. szám

1982. október 1. • PETŐFI NÉPE • 5 VITA A KAMARASZÍNHÁZAKRÓL „Ne csak játszási hely legyem” Évről évre több kamara-, stúdió-, padlás-, pince-, szobaszínházi előadást rendeznek or­szágszerte. Az elmúlt évadokban Kecskemé­ten több ősbemutatót, magyarországi premi­ert láthattak a nézők. Egyik-miásik országos érdeklődést keltett. Volt olyan előadás, amely méltatlanul elsikkadt, mert az ilyen kisszín- házi vállalkozások visszhangja esetleges, al­kalomszerű. Jól gondolták a Bács-Kiskun megyei társulat vezetői: érdemes áttekinteni a termést. Meghívtak három jóhírű produk­ciót a helyi repertoár kiegészítésére, szakmai vitát hirdettek az itt és másutt látottakról, így alakult ki a(z első) kecskeméti kamara­színházi hét programja. Meglepő érdeklődést és termé­szetesen eltérő véleményeket vál­tottak ki a műsoron szereplő elő­adások. A lapunkkal közösen. Kí­sérletezés a vidéki színházak kis- színpadán címmel tartott ankét­ről is megoszlottak a vélemé­nyek. A résztvevők többsége úgy gondolta, hogy a jövőben is szük­ség lenne hasonló fórumokra. Mé­száros Tamás vitavezetőjéből, a hozzászólásokról csoportosított összeállításunk azt tükrözi, hogy a fölszólalók megfontolandó ész­revételeikkel, olykor ellentmon­dó megállapításaikkal hozzájárul­tak a célok, eszközök, lehetősé­gek tisztázásához. Vagyis némely fanyalgások ellenére hasznos vi­ta alakú1' ki a Katona József Színház társalgójában. Méret vagy műfaj? Mészáros Tamás (Magyar Hír­lap) : Három előadást láttam. Eléggé mutatták ezek is, hogy mennyire körülihatárolatlan a kamaraszínház jelentése. Ha Ko­csis István monodrámáját ugyan­úgy kamaraszínházi produkció­nak fogadjuk el. mint Zám Tibor szabályos, két részes színdarab­ját és Ladik Katalin önálló mű­sorát, akkor érdemes arról be­szélni, hogy mit is jelent az em­lített meghatározás. Világszerte a legkülönbözőbb célokból és kö­rülmények között * jönnek létre kamaraszínházi előadások. Szín­házi fejlődésünkből következően nálunk még zűrzavarosabb a helyzet. Miért kerül egy előadás kamaraszínháziba? Kevés szereplő­je van? Mondanivalóját, stílusát, világképét ítélik olyannak, hogy nem kaphat valamilyen okból he­lyet nagyszínpadon? A nagyobb érdeklődésre nem számító mű­veket láthatják kisszínpadon a né­zők? Azok számára fórum, akik természetes igényeiktől vezetve másként akarnának színházat csi­nálni, de ez nem fér bele a meg­adott keretekbe? Tömöry Péter (a Katona József Színház vezetőrendezője): Min­denekelőtt a kifejezéseket kelle­ne pontosítani. Mit értsünk zseb- színlházon, mit stúdiószínházon, mit padlásszínházon és így to­vább. Tarján Tamás (egyetemi ad­junktus, dramaturg): Nem sze­replőszám kérdése, hogy kama­raszínházba kerül egy előadás vagy sem! Még az sem számít, hogy várhatóan mennyien nézik meg. Megítélésem szerint a ka­maraszínház olyan műfaj, mely normális színháztörténeti fejlő- désű országban a magának meg­felelő műsort és hangnemet vá­lasztja meg. Görgey Gábor (író): Kifejezési formáknak fenntartott térnek érzem. Ha egy meghatározott hangszercsoporttal” akarja ki­fejezni magát az író, akkor ez megfelelő térben szólaljon meg. Nagyon egyszerű párhuzamnak kínálkozik a kamarazene. Egy vo­nósnégyes nem az Erkel Színház­ba való, mert nem az a tere; bi­zonyos daraboknak az tesz jót, ha kamaraszínházban szólalnak meg. Nekünk, íróknak nagyon fontos, hogy kultusza legyen a kamaraszínháznak. Nem szabad értéktelen műsorral, sem politikai sandaságokkal, sem karantén technikával lejáratni. Mire gon­dolok? Vannak előadások, ame­lyekről egyesek úgy gondolják, jobb, ha kevesebb emberhez szól­nak, tehát tegyük kamaraszín­házba (noha jellegüknél fogva nem oda valók). Mit vállal? Bőgel József (minisztériumi fő­előadó) : A kamaraszínház mint egy struktúra, része lehet gondol­kodásunk, elemzésünk tárgya- Nem lenne helyes, szerintem, ha egy- egy problémát (stílus, kifejezési eszközök, vonzáskör stb.) össze­kapcsolnánk a kamaraszínházak­kal. Leszűkítené a problémát, mert mindezek — az előbbiekből következően — a magyar színhá­zi struktúra egészében tárgyalha­tok érdemlegesen. öt-hatféle funkciója van; elsősorban a he­lyi körülményektől függ, hogy milyen feladatokat vállal. — Valkó Mihály (a Szolnok megyei Néplap főszerkesztő-he­lyettese) : Miért megyek el ka­maraszínházba? Mert olyat kapok ott — jó esetben — amit nem kapok meg a nagyszínházban. Sűrűbb élmények által mélyeb­ben megismerhetem a valóságot. Szinte a bőrömön érzem a drá­mát. A szolnoki rendezők, színé­szek azzal is szeretnék érzékel­tetni, hogy rólam, a közönségről van szó, hogy beültetnek a szín­padra, a produkcióba. Ezért a kifejezést, a megjelenítést na­gyon fontosnak tartom. Kísérlet? Közönség? Mészáros Tamás: Színházi éle­tünk feszültségeit nemzedéki problémák is'táplálják. A fiatal filmesek a Balázs Béla Stúdióban, a muzsikusok az Űj Zenei Stú­dióban, a képzőművészek a Fia­tal Művészek Stúdiójában alkal­mas terepet és lehetőséget kapnak munkájukhoz. A fiatal színház- művészeknek egy része, a szak­mának egy része, akar va­lamit. Hiba lenne ezt lekicsinyel­ni, mert mindig a szakmának egy része akar valamit- A mű­vészettörténet bizonyítja, hogy sohasem vonult fel a közönség táblákkal; legyen valami új, más, hanem voltak valakik, akik akar­tak valamit, és meg tudták csi­nálni. Tömöry Péter: Azokat a kísér­leteket helyeslem, amelyek vala­milyen közönségigényre válaszol­nak, amelyek esztétikai kielégült- séggel párosuló tisztázódást segí­tik. A kísérletezés nem lehet ki­zárólagos célja a kamaraszínhá­zaknak. Nem lehet pontosan meg­határozni, hogy milyen teremben, miiven tevékenység bontakozzék ki. Szőnyi G. Sándor (tv-rendező, a kecskeméti színház művészeti vezetője): A mi kamaraszínhá­zunk nem valami helyett jött lét­re. hanem egy plusz igénynek kö­szönheti létét. Mivel ezek az igé­nyek egyre fontosabbak, ezért a jövőben is fenn akarjuk tartani a Kelemen László Kamaraszín­padot, noha működtetése nem csekély anyagi, szervezési gond­dal jár. A közönségnek a legér­zékenyebb, leggondolkodóbbnak nevezhető rétege jár el elsősor­ban az Erkel utcai előadásokra. Hadd mondjam meg itt, hogy nézetem szerint a közönség igen­is esztétikai kategória. Ha a szín­háznak nevelő feladata is van, akkor az csak annyi, hogy az ezekben az emberekben, a né­zőkben meglevő érzelmi állapo­tokat .'elmélyítsék, tudatosítsák, talán egy Kicsit rendezzék. Szigeti László (a Kassai Thália Stúdió dramaturgja): Szlovákiá­ban jobban működnek a stúdió- színházak, mert kevésbé veszik figyelembe a közönséget; előadá­saikon mégis mindig megtelik a nézőtér. Itt többen szóltak egy­fajta színházi eszményről, és még többen a realitásokról. Va­lahol találkozni kell a kettőnek, tehát sem a közönségigény — amely egyébként is megfoghatat­lan —, sem a korszerű színház ideálja nem határozhatja meg önmagában, hogy mit és főként azt, hogy hogyan játsszanak a kamaraszínházban. Egységes akarat Mészáros Tamás: Milyen lehe­tőségei vannak a kamaraszínház­nak arra, hogy stúdióprogramo­kat valósítsanak meg? Ügy bí­rálják mostanában a színházi avantgárd törekvéseket, hogy egyetlen példát sem említenek. Blöffök vannak, hitelrontó kók­lerkedések is, de azt nem mond­hatjuk, hogy szinkronban len­nénk a korszerű külföldi szín­házakkal. Nem szabad megen­gednünk, hogy nemzedékek kies­senek a korszerű színházi áram­latokból, mert visszaütnek az ilyen mulasztások. Varga Katalin (a Katona József Színház művésze): Mondták már többen, hogy a kamaraszínház a nagyszínházi mechanizmus része. Nagyon nehéz országos hibáktól mentes kamaraszínházat fenntar­tani. Arra kellene törekednünk, hogy minél több olyan színház legyen, amelyben a benne dolgozó emberek nézetazonossága, közös akarata alapján, közös ügy érde­kében születnének előadások. Mészáros Tamás: A kamara- színháznak akkor van elsősorban létjogosultsága, ha nemcsak egy játszási hellyel többet jelent, ha­nem profiljából adódóan újfajta felismerésekhez, élményekhez se­gít. Komáromi Attila (a Katona József Színház igazgatója): Al­kalmat teremtettünk szakembe­rek számára a kamaraszínházi kísérletezések áttekintésére. Ter­veink szerint Jövőre azt vizsgál­juk, hogy a magyar nyelvű drá­mának milyen lehetőségei van­nak, lehetnének kamaraszínpado­kon. Heltai Nándor GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Tábor épül a kiskőrösi járásban Csaknem valamennyi városnak és járásnak van önálló csapattá­bora megyénkben. A kiskőrösiek pedig most döntöttek: a járás és a város tizenhét úttörőcsapata összefog és a Vadkerti-tó part­ján, az északi oldalon felépítik faházas táborukat! A tervek sze­rint két esztendő múlva. 1984 nyarán már itt gyújthatnak tá­bortüzet a járásban élő kisdobo­sok, úttörők, hogy azután né­hány esztendő múlva már csere­táborként ajánlhassák fel más úttörőcsapatoknak is helyüket. .. Addig azonban komoly össze­fogásra, együttműködésre van szükség! A leendő úttörő- és if­júsági tábor terveit már társa­dalmi munkával készítik, fenntar­tására a keceli Szőlőfürt Szakszö­vetkezetei kérték fel. A csapa­toktól pedig egyre-másra érkez­nek a felajánlások: papírgyűjtés­ből. szüretelésből származó ösz- szegeket szánnak a tábor kiala­kítására. Az építkezés, a terep- rendezés munkájából pedig biz­tosan részt kérnek majd a tár­sadalmi szervezetek, a különféle szövetkezetek, vállalatok. Az idén tehát a csapatok még önállóan szervezték meg táboro­zásaikat, a vakáció hasznos eltöl­tését. Két csapatnál kérdeztük meg a gyerekeket, mi volt a szép, az emlékezetes az idei nyárból? Akasztón a hetedikesek és nyol­cadikosok ezekben a napokban szedték a szőlőt a szakszövetke­zet tábláin. A hatodikosok nyi­latkoztak tehát a csapat nevé­ben. — Bakonybélen voltunk, hat­vanén! — mondják többen. — Kinek mi volt emlékezetes? — A hegyek! — válaszol Né­meth Andrea. Vörös Szilviának a sok kirándulás, Győr, Ajka, Zirc. Juhász Zsoltnak a veszp­rémi állatkert tetszett a legjob­ban. Juhász Lajos a balatoni für­désekre emlékezik, Bartek Margit a Bakonyra. — Még az is nagyon érdekes volt — fűzik tovább a beszélge­tést. — hogy kétnaponként ván- dortáborozók jöttek, és mindig focimeccsre hívtuk ki őket. A Móra Ferenc raj tagjai ha­marosan biciklitúrára indulnak, a közeli Csonkatoronyhoz, Lóki András csapatvezető irányításá­val. — Jó túrázást, pajtások! A csengődi iskola kis- és nagy­diákjai ugyancsak sokfelé jártak az idén! Tízen voltak képzőtá­borban. A Balaton partján nya­ralt Turu Attila, Fekete Misi, a Vadkerti-tóban lubickolt Tóth Erzsi, Takács Tamás, Puskás Sán­dor, Tóth Zoli, Lang Zoli Sop­ronban járt, Harkányban pedig Kohut Feri és Béleczki Péter. Fecske Laura meg igencsak mesz- szire utazott: Svédországot látta! — Szervezett kirándulást, kö­zös utazást is terveznek? — kér­dezem Zódor Mihály igazgatótól? — Kisdobosaink most voltak Pécsett, és rendszeres az ország­járó túra, a két-háromnapos pes­ti, balatoni vagy éppen tiszántúli út. A Benedek Elek-raj tagjai, ne­gyedikesek, ottjártunkkor éppen a tőlük néhány kilométerre levő Csonkatoronyhoz indultak kerék­párral. — Nagyon jó lesz, megnézzük a régi várat, szögezi le Szlama János. — Lehet majd játszani — toldja meg Csikesz József. Ritt- gasszer István azért örül a túrá­nak, mert érdekli a történelem. Csikós Jóska szabatosan fogal­mazza meg, amit a Csonkatorony ról tud: falu volt ott. Puszta- szentimre volt a neve, de el­pusztult ... * Az iskolába csaknem három­százötven gyermek jár. Gondosan ügyelnek arra, hogy mindenki el­jusson országjárásra, kirándulás­ra, és az annyira kedvelt Cson- katorony-túrára. Mégis nagyon örülnek valamennyien annak, hogy a Vadkerti-tó partján tá­borépítésbe fogtak! luszüg: Bodacz Elvira, Kecském t: Tudósítóink jelentik Öröm és jogos büszkeség csen­dül ki a tassi Gáspár Rita leve­lének minden sorából, aki kitű­nő tanulóként fejezte be a ne­gyedik általánost —, két társával. Csík Ildikóval, Jaksa Tündével — és megkapta a Kiváló kisdo­bosmunkáért — kitüntetést is. A nyár új örömöket tartogatott Ri­tának. A Kisdobos áprilisi számá­ban felhívást olvastak: szerkesz- szenek újságpt. Két hétig dolgoz­tak, és összeállításukat elküldték Budapestre. Már a vakáció ide­jén megtudták, hogy az ő mun­kájuk lett a legjobb! A négy if­jú szerkesztő: Szendi Gabriella, Gubacsi Szilveszter, Fodor Pál és Rita a Kisdobos e havi számá­ban kapott munkájukért dicsére­tet. Ficsor Angéla levelét a solt- szentimrei csapat tagjainak ne­vében küldte. „Az úttörőév jelmondatának szellemében kezdtük meg tevé­kenységünket: „.-.Nem elég akarni, de tenni, tenni kell!”. Na­gyon akartunk ugyanis egy ál­landó táborhelyet, és most, hogy lehetőségünk nyílik erre, a szüre­ti munkával keresett pénzből va­lamennyien egynapi keresetün­ket a tábor építésére ajánljuk fel"! Az elmúlt alkalommal közölt rejt­vény helyes megfejtése: Nem írok, nem olvasok / Én magyar nemes va­gyok! A költő: Petőfi Sándor. A jó megfejtést beküldők között sorsoltuk ki a nyertesek nevét. Az emblémás trikót a kiskőrösi Torgyik Pál Zoltán (Luther tér 6. II. 6.) út­törőnek postáztuk. A könyveket a következők nyerték: Szakállas Edina, Kunpeszér: Bencze Agnes, Hetény- egyháza; Varga Attila, Tabdi; Kuti Éva, Felsőszentiván; Prehoda And­rás, Budapest; Kiss Margit Mária, Kiskunfélegyháza, Rakonczay Rol­land, Soltvadkert; Morvái József, Bal­Havasi Tibor, Kaskantyu. Ezen a héten új fejtörőt közlünk. Két közmondást rejtettünk el az itt látható szótöredékekben. Keressétek meg, egy lépéskombináció segítségé­vel a jó megfejtést! A megfejtéseket most is levelezőla­pon várjuk, október 8-ig szerkesztő­ségünk címére — Petőfi Népe szer­kesztősége, Kecskemét. 6001, Pf.: 76 — küldjétek. A levelezőlap címolda­lára írjátok rá: Üttörőrejtvény! A helyes megfejtők között egy emblé­más trikót sorsolunk ki, postázunk részükre. <6 Válaszúton Ugyanebben az időben forgat­tam Bing Crosbyval a „St. Marien harangjait”. Egy apácát játszot­tam, amiért David O. Selznik na­gyon megrémült. Ügy vélte, ez rorhba fogja dönteni a karriere­met. De amikor a film siker lett, a legszívesebben csak apácákat játszottam volna. Ezekben az években, amikor Hollywoodban éltünk, szenvedte a házasságunk az első törést. Néha, mikor hazamentünk egy partyról, Petter azt mondta nekem, nem kellett volna annyit beszélnem. „Nagyon intelligensen nézel ki” — mondta —, „hagyd meg az embe­reket abban a hitükben, hogy az is vagy. Amikor elkezdesz mesél­ni, egy csomó értelmetlenséget be­szélsz.” Meg volt győződve arról, hogy dolgom volt a partnereimmel. Mindannyian túl jól néztek ki. Néhányat közülük valóban nagyon kedvesnek tartottam, néhánytól el voltam ragadtatva, és azt hiszem, némelyik tőlem. De egyikkel sem volt kapcsolatom. Amit Petter egyáltalán nem ér­tett, az a körülmény volt, hogy minden diéta ellenére alig veszí­tettem a súlyomból. Amit nem tu­dott, az az volt, hogy bár az étke­zéseknél szigorúan betartottam a diétát, csak salátát ettem és gyü­mölcslét ittam, azonban a háló­szobám tele volt édességgel, amit vacsora után el is pusztítottam. Ezenkívül éjszaka is felkeltem, odamentem a hűtőszekrényhez, és mindent megettem, ami ' enne volt, hogy megnyugtassam korgó gyomromat. „Fogyok” — magya­ráztam neki, „csak az hosszabb időt vesz igénybe”. Erre vásárolt egy mérleget, elém állította, és azt követelte, hogy a jelenlétében mérjem meg magam. Egyik nap egy veszekedés után azt mondtam neki: „Ná jó, ismét elkövettem egy hibát. Mindenki hibázik. Te is csinálsz hibákat, én is csinálok hibákat.” Kérdően né­zett rám: „Csinálok hibákat?” Vá­laszoltam: „Igen. Természetesen.” Erre azt mondta: „Nem, miért csi­nálnék? Gondolkodom, pontosan megvizsgálok minden körülményt, és azután döntök.” Ekkor azt mondtam magamnak: Nem élhe­tek együtt egy olyan emberrel, aki azt hiszi, hogy soha nem csi­nált hibát az életben, és nem is fog. Játszottam a gondolattal, hogy elválok Pettertől, és elmegyek va­lahová, ahol nem kell félnem. Mi­lyen érdekesen is hangzik. Ponto­san ahhoz az egyetlen emberhez mentem feleségül, akitől féltem. Felajánlottam Petternek a válást. Nagyon meglepődött. Miért kelle­ne elválnunk, kérdezte. Nem ve­szekszünk, nincsenek közöttünk nézeteltérések. „Nincs” — mond­tam —, „mert nem látom értel­mét, hogy veled vitaktozzam. El akarok rrtenni.” Mégsem tettem meg, mert osto­baságnak találtam, hogy összecso­magoljak, nagy veszekedést szít­sak, Piáért harcoljak, és egyedül üljek egy házban, míg ő egy má­sikban ül egyedül. Tehát marad­tam. De azt hiszem, csak vártam valakire, aki kisegít ebből a há­zasságból, mert egyedül nem volt hozzá erőm. Következik: 17. Cápa, a magyar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom