Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-31 / 256. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET Egy régi sírnál Pusztaság, árvaság-forrása: innen gyűrűz szét ma is még az egyedüliség, a magány. Óceánom és Szaharám. Az örökség, a fedezéktelen világ. Amiképp te a nyári hant por-prém tövébe, vissza a föld sötétbe, legyőzve, én kevélyen, úgy szálltam föl a fénybe rettegve és merészen véghezvinni a ránkrótt közös munkát, e fura álmot: a születésem. Dőlt vitorla Recseg, megdől a rúd, a hosszú vitorlarúd, kaszálja szinte a habot, míg a bárka — fut! Árboc s vitorla, nézd, előre mikor repül leggyőztesebben? Amikor leg­mélyebbre dűl! ILLYÉS GYULA A tél ellen örök forradalomban Látom a lelkem: itt a fagy; szemmel látom a lelkemet, ahogy mellemből ki-kicsap. Kardként küzd értem, úgy szeret. Töményebb lettem, igazibb, hogy a fény s meleg itthagyott. Minden szervem viaskodik. Szüntelen diadal vagyok. ölni akart? Éltet a Tél! Rám rontott? Hátráló Halál! Kard volt? — Most — ha nő a Veszély! — tűzkígyót vet az orr, a száj. Egész szívemmel dohogok és forrongok és porolok. Mint a teleírt szalagok, szentek szájából libegők, dől belőlem az érv örök melegért, mihelyt vacotgok. Es páncéltorojiyként forog szívem a hó és a jég fölött isten-jussunkért, emberek: ne haljon sose meg, ki egyszer a világra jött. A hűség költője „Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal Kellene: honnan jössz,—azzal, ecsém: hova mész!” Illyés Gyula ebben a korai epi­grammájában részben önmagá­nak. a Puszták népe szerzőjének, részben nemzedéktársainak, a né­pi íróknak fogalmazta meg egyik fő gondolatát. Hisz ö maga is lí­rai versekben, Petőfit is követő verses epikai művekben összegez­te a hajdani uradalmi zsellérek, cselédek tapasztalatait, az őt írni tanító beteg béres. Czabuk Pál reszkető kezét, útmutatását nem felejtve. De a múltat bevallva a jövőnek felelt. Hazát keresett, a magasban, külön világot terem­tett magának, bátrabb igazságo­kért 'küzdött. A ..Nem volt elég" keserves önvallomásában a régi felületes hazafiúi magatartást bí­rálta. „Nem volt elég, nem volt elég sem a hűség, sem a szívós­ság. mitől egybeáll egy-egy or­szág s nemzet is lesz a. nemze­dék."■ * A felszabadulás utáni építés örömét átélve, tudta, milyen je­lentőségű az. .,Amikor a Szabad­ság-hidra a középső részt fölsze­relték” S a csalódások ellenére megtalálta a „könny közt a re­ményt", A múlt hagyományait őrizve. Árpád, Hunyadi. Zrínyi, Széchenyi példáján tűhődve — a hűség költője lett Illyés Gyula. Bonyolult korunkban a szikár, szi­gorú zenészhez. Bartókhoz fordul. „Van-e remény még emberi fa­junkban?”. A Tersánszkyhoz írt Óda a törvényhozóhoz című ver­sében a látszat-rombolóknak, az árnyalatnak követel jogot a hol­nap érdekében. S őszülő fejjel úgy érzi magát a költő, mint a haj­dani számadó juhászok, hajdani ősei. kiknek őrizni kellett — s kell — a nagyobb közösség va­gyonát. A magyarság, a nemzet értékeit: történelmi hagyomá­nyait, nyelvét. Ahogy például a Koszorú című versében vallott a „szél-kaszabolta” magyar nyelv hajszálgyökereinek ..kőharapó erejéről’’. Ozora és Párizs jellemzi Illyés munkásságát: hű a puszták népé­hez, nemzetéhez, de ugyanakkor hű az európai nagyobb közösség­hez is, barátként és kortársként kapcsolódva többek közt a francia Éluardhoz vagy az orosz Paszter­nákhoz. A francia szürrealistákon nevelkedett költő műfordításai­val bebarangolja a világot Kíná­tól Moszkváig, felfedezésszámba menő útirajzot írt Oroszországról a harmincas években. A Nobel- díjas Camus kérésére átdolgozza Petőfi-könyvét, hogy többet mondhasson a francia olvasók­nak a magyarságról* Németh Lászlóról vall a franciáknak, s közben megszólaltatja a kortárs francia lírikusokat magyar nyel­ven. például Guillevicet. S ven­dégül látja a nemzetközi költő­találkozókon őket. 1 Sokműfajú író Illyés Gyula. Költő, szociográfus (Puszták né­pe), drámaíró (Tiszták), emlék­iratot ír (Beatrice apródjai), esz- széíró (Hajszálgyökerek), műfor­dító. S még mi minden! ö szerkesz­tette a Nyugat utódját, a Magyar Csillagot, majd a felszabadulás után a Választ. Műfajteremtő író, aki a vallomás, elemzés, életrajz, kortörténet különös harmóniáját hozza létre például a Petőfi-köny- vében. A hagyományőrző Illyés Gyula közel állt Kodály Zoltánhoz, aki a magyar múlt síri mezőit, majté- nyi, mohácsi, muhi temetőit szó­laltatta meg karmesteri pálcájá­nak egy mozdulatával, mint azt a Bevezetés egy Kodály-hangver- senyhez című versében fogalmaz­ta rrieg a zeneköltő nyolcvanadik születésnapján a kecskeméti szín­házban. Illyés Szálló egek alatt című verskötetét Tóth László haj­dani nyomdájában adták ki Kecskeméten. Azóta is többször járt Kecskeméten, pl. a Katona József-szobor avatásán. Versei a kecskeméti Forrásban is megje­lentek. A nyolcvanéves költő a budavári szobor-torzókról írt versében így üzen mindnyájunk­nak: „A küzdelem maga is győ­zelem". Szekér Endre I s % „ > „Mintha Arany üdvözölné Erkelt Illyés Gyuláéhoz hasonlóan egyetemes érvényű költészet ke­vés virágzott ki irodalmunkbkn. Egy tájhoz is kevesen kötődtek annyira, mint a most nyolcvan- esztendős író a Dunántúlhoz. A gyümölcsös-szőlős ügybuzgó prak­tikusság, a homokból minőségi termést kipréselő mezei gazdaság a népi írók közül őt lelkesítette a legkevésbé. Az uradalmi gé­pész- és bognárivadék gyereke kert helyett inkább vassal, fával barkácsolt; a benső megigazulást sürgette, kovászolta. Okkal gondolom: a Kecskemét •határába írótelepet álmodó Tóth László Illyés Gyulának is kisze­melt egy parcellát a kisnyíri er- dőírtáson. A realista költőt alig­ha vonzotta az ajánlat: más ideá­lok lelkesítették. Jobban tudta Móricznál. Németh Lászlónál, Sátközinél, hogy a történelmet, a nemzeti sorsot ügyelő alkotóknak nincs, nem lesz idejük a maguk lugasának ápolására. Ügy hozta Katona József váro­sába. Fórumot keresett a népi gyökerű írói nemzedék. Kecske­mét kínálkozott a legalkalmasabb fölvonuló terepnek. A menedzse­ri hajlamait, képességeit a Tanú­val fényesen bizonyító Tóth Lász­ló 1334 áprilisában hívta irodal­mi estre az induló folyóirat né­hány vezető munkatársát. Szándéka az lehetett, hogy a személyes ismeretség, a szemé­lyes rokonszenv energiáival is pályára segítse a pénztelen iro­dalmi orgánumot. Féja Géza, Illyés Gyula, Sinka István. Erdé­lyi József. Szabó Pál vett részt 1934. április 24-én a Válasz-esten, így mutatta be a Kecskeméti La­pok: „Illyés Gyula, a zsellérsor­sú, a nagyszerű Párizsjárt költő, aki egészen új egyéni bánatú ver­sekben hívja új honfoglalásra sokat szenvedett népünket... Ritkuló fekete hajával, nyugodt hanghordozásával inkább egy csendes hivatalnok típusa, mint a forrongó líra új harcosa. De ahogy kiröppennek az első han­gok a Ház végém-böl, az ember forró szívű költővé magasztosul." A Kecskeméti Lapok előbb az Isten ostora, majd a Nem mene­külhetsz című vers-üzeneteit, val­lomásait közölte. A Katona Jó­zsef Társaság szép kiállítású. 1933 34-es évkönyvében a Magya­rok és a Nem menekülhetsz ol­vasható. Aira is gondja volt az Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. vezetőjének, hogy fi­gyelemfelkeltő cikk harangozza be Illyés Szálló egek alatt című, itt kinyomtatott kötetét, ameiv a költő Tóth Lászlónak írt dedi- kációja szerint: nélküle „ez a könyv sohasem jelent volna meg". Megtisztelte jelenlétével a Kato­na József halálának 125. évfordu­lóján rendezett ünnepséget. (Ta­lán ekkor, 1955. áprilisában csí­ILLYES GYULA Petőfi Sándor (részlet) Kiskőrös lakossága a kisded megszületése idején nagy többsé­gében szlovák. A török háborúk és a nemzeti fölkelések dúlta or­szágban az idegen királyi udvar, ahova teheti, nem-magyar nemze­tiségeket telepít, hogy a fegyver és a bilincs ereje után ezzel törje meg ezeket a pusztulásukba oly ne­hezen belenyugvó magyarokat. A szorgalmas és szegény szlovákok alig száz éve kerültek a község­be: a falu náluk is szegényebb mészárosa, a kisded anyja, pedig pontosan egy éve. A luteránus templomban, ahol ■■■MM a kisdedet megkeresztelik — siet­ve. még születése napján, mert oly gyöngécskének látszik, hogy a bá­ba egy napnyi életet * sem jósol neki — szlovákul zümmög’a zsol­tár. Jórészt ezen az édes. hegyi- patakcsörgésű nyelven adják to­vább a jámbor asszonyságok is a híreket az újszülöttről — szeren­csére hétről hétre erősödik. De nem sokáig babusgathatják. Hu­szonkét hónapos korában el kell tőle válniok. A csecsemő szülei otthagyják Kiskőröst, Félegyházá­ra költöznek. A módos, színmagyar paraszt­rázott először benne a szándék: a drámaíró müve talán több em­berhez jutna el, ha avatott kéz kiigazítaná a szerzője életében soha színre nem került Bánk bánt.) Szívesen vállalta a közszerep­léstől irtózó költő, hogy közremű­ködik a Katona József születési évfordulója tiszteletére szerve­zett irodalmi esten. A megyei ta­nács régi épületében óriási' ün­neplésben részesítette a közönség az akkor hatvanesztendős Illyés Gyulát. Láthatóan meghatotta a spontán köszöntés csakúgy, mint az íróvendégek részére adott va­csorán elhangzott pohárköszöntő. Érezte, szívből jönnek az üdvöz­lő szavak. Akikor, ott ígérte meg: ha sikerül méltó formában kife­jezni Kodály Zoltán iránti tiszte­letét. akkor eljön a zeneszerző nyolcvanadik születésnapjára ter­vezett ünnepségre és fölolvassa írását. Az emlékmű átadása után a színházban a város másik nagy fiát ünnepelték. A szervezőik sem tudták, hogy Illyés megírt, vagy rögtönzött beszéddel vagy egy új irodalmi alkotással méltatja ..a hangok s lelkek megváltó meste- ré"-t. A színpadon fölsorakozott énekkar elé állt, a bal oldali pá­holyban helyet foglaló Kodály és ifjú felesége felé fordulva, fehér papírt vett ki a zsebéből. A kö­zönséghez szólt, mielőtt fölolvasta ——1 városba, amelynek lakosai büsz­kén emlegetik származásukat. Ma­gvarok? Nemcsak színmagyarok, hanem ráadásul kunok ők. amin valami olyasmit értenek, hogy a magyaroknál is magyarabbak. Sőt, még a kunok közül is kiválnak: jászokkal vegyült kiskunok, ami kétségtelenül csak a föld legelső népét jelentheti. Szabadok, lovon járnak, s akkora határuk van, mint egv birodalom. Az őshazát, a dicső Attila királyt ők még töb­bet emlegették. Méltán, ők tiszta ogurok. az új hazába jó három­száz éves késéssel jöttek be. me­részek. villogó szeműek, feketék, s kun rokonság ide vagy oda, igen szépek, s ezt ők js tudják. Legyen boldog és érezze megtisztelve ma­gát. akit maguk közé fogadnak, aki tanyát verhet itt. a világ kö­zepén. A gyermek ezen a földön áll meg először a lábán, ezen teszi az első lépést, itt ejti ki az első ér­telmes. emberi szót. Neki van iga­za. amikor később, dacolva az ok­volna a ráírtakat. Valahogyan így: Kértek többször, hogy írjak ehhez-ahhoz köszöntő verset. Biz­tattak: méltassam az országgya­rapító államfőt, űjabb időkben sem hiányoztak efféle ösztönzé­sek. Elhárítottam a szelíd, a nyo­matékos ajánlatokat, de már ré­gen készülődtem arra. hogy igazi karmesterünket köszönthessem. A tanács felkérésével teremtő­dött alkalomra sikerült befejezni a régóta érlelődő verset. A bal oldali földszinti páholy­ban helyet foglaló Kodály és fe­lesége felé fordulva, emelt han­gon. tisztán tagolva. alig-alig megnyomva egy-egy fontosabb­nak vélt szót. mondta el a Beve­zetés egy Kodály-hangverseny hez-'t. Valaki azt súgta szomszédjá­nak: mintha Arany üdvözölné Erkelt. És találkozhattunk vele a Dó­zsa György premierjén 1938 őszén. 1974-ben pedig így ajánlotta az átdolgozott Tűvé-tevőket a kecs­keméti közönségnek: „Apáink, szépapáink nevető kedvét akarja visszavarázsolni". Boldogak lennénk, ha Katona születésének közelgő, kétszáza­ddá évfordulóján Illyés Gyula em­lékezne Kecskemét másik nagy fiára. Heltai Nándor wmmmm ■H mányok bamba adataival, a köz­napi, lélektelen igazsággal, ezt a várost vallja szülőföldjének, s til­takozásul egy szűk látókörű pán­szlávizmus mohósága ellen, meg­tagadja a szlovák Kiskőröst a ma­gyar — azazhogy kun! — Félegy­háza kedvéért. Akkoriban igen helyesen, nemzetet oly szabadon lehetett választani, mint szerel­mest. Ö, akinek hivatása, hogy a valóságot alakítsa, ő ne szállhat­na szembe a valósággal? Helye­sebben a látszat-valósággal? A lé­lek köti öt és riem a sár, még csak a vér sem. Lelke itt született meg, és magyarnak született! Azáltal, hogy az első szavakat ezen a nyelven mondja. A drága Hrúz Mária, a kedves hajdani kis cselédlány, aki a kinti kurjongató világban csöndesen meghúzza ma­gát. s csak akkor beszél, ha kér­dezik. mosolyogva, s óvatosan ad­ja fia szájába a magyar szavakat. A gyermek kicsi agyában a fark­csóváló, bundás állat képét az a különös hangösszetétel idézi föl, » Fekete Gyula. Illyés Gyula, Farkas Árpád és Csoóri Sándor. (Ballai József felvételei) Mi hogy „kutya”; érzékszervei a „ke­nyér” szó hallatára készülődnek az evésre. De — Aranytól tudjuk — a kis Hrúz Mária nem mindig ejtette tisztán a magyar szót. Mi­nek köszönheti a magyar nyelv, hogy magának hódította a 19. szá­zad legköltőibb szellemét? Fazekas Gergely bácsinak, aki sípot faragott neki. Töri Józsi bá­csinak, aki néha maga mellé vette az ülésdeszkára, a szomszéd Vica meg Mari néniknek, akik marká­ba nyomtak egy—egy almát; Var­ga Benedek bácsinak, aki szélie­mét először megdicsérte. Jegyez­zük föl a „gyerekszáj” történetkét, amellyel a kisfiú az első nyilvános tetszést aratta. Vargáéknál ült nagy társaságban, bóbiskolt; ami. kor a látogatóba jött katolikus pa­pok elmentek, hirtelen ezt mond­ta: „Ezek a papok! Mindenkinek asszonyt adnak, maguknak egyet sem hagynak”. A sorokban ütem lüktet, rím csendül. Ez tehát fejé­ből az első versvillanás. Hatéves volt. ■■ Kortársak véleménye A magunk jobb emberségének ün­nepét üljük Illyés Gyula napján. Szocializmus és demokrácia, kom* munistaság és népiség, • nemzeti és emberi, együttélés és közös kelet-eu­rópaiság arányegyenlegét olvassuk ki írásaiból, ezért áll oly közel hétköz­napjainkhoz is. Tévedhet esetenként, amiképpen mi is, de Illyés Gyula szá­munkra századok gondját, próféta­íróink hagyományláncolatának kor­szerű folytatását, a környezetünkhöz való reális alkalmazkodás és egész­séges megmaradás, a közös dunai fejlődés erkölcsiségét jelenti. Poéta- sága szláv—magyar—román közügy, múltat jövővel kapcsol népi indíté­kaink szüksége szerint. Addig éljen, míg a népnek él. Örökké. (BAT.OGH EDGÁR) . . . kettőnk közül Illyés volt az, aki író módjára élte meg a maga s az emberiség viszontagságait: tollal a kezében. Amit nyelnie kellett, azt a tolla emésztette meg. Egyetlen nagy kiruccanásáról, .« párizsi emigráció­ból történt hazatérte után végképp megtelepedett az országban s a ci­vil létben, s hátát a minden ízében ismerős viszonyoknak támasztva, né­zett eztán körül a világban. Hic Rho- dus, hic salta! (l)i;RY TIBOR) A húszas évek Párizsában eljöven­dő, vagy már éppen zakatoló világ­nagyságok köréből rúgta el magát — hazafelé, számbavenni kicsi vonato­kon a bolyongó jövőt, ö lehetett vol­na pedig a magyar Ionesco, a Du­nántúl költő-PicassóJa, egyike min­denkeppen a Nagy Elszármazottak­nak. S kivált, hogy a haza széjjel­vert kaptáraiból még mindig zabálta lépestül-méhestül zsákmányát az el­lenforradalom. Dehát épp ezért a si­etség, néhány magaslati keringés után a gyors visszaszállás az otthon szikes talajára; darlaista-kubista szó- mutatványok zeihv.i- «fából a véres látványok földjére. (Sí TÓ ANDRÁS) Halmozhatnák a kifogásokat, de mit jelent minden kifogás az öröm­hír mellett, hogy Erdélyi és Tamási után megint egy költő, akinek min­den szavára figyelni kell. Illatokkal sűrűsödik a levegő, tehetségének új fürtje hányja virágait. . . . Illvésre úgv nézek, mint a csip lagra, aki ott jelent meg, ahol kiszá­mítottam. Most iu a csillag, az én tökéletlen csillagom, lélegzetvissza­fojtva lesem, arra fut-e. amerre naiv képleteim szerint futnia kell. (NÉMETH I AS71 ó Illyés Gyula első verseskötetéröl.) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom