Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-31 / 256. szám
1982. október IL • PETŐFI NÉPE • I Családban és termelésben Beszélgetés Tóth Pálnéval, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagjával Sok minden megállapítható abból, amit valaki saját magáról elmond. Hiszen — akarja vagy sem — mindenki elárulja, hogy mi a legfontosabb számára, illetve milyen magasra emelte önnön mércéjét. Tóth Pálnéról, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár Kecskeméti Gyáregysége csoportvezetőjéről munkatársai azt tartják, hogy mindennek, amivel megbízzák, lelkiismeretesen tesz eleget. Érvényes ez a vélemény arra az időszakra is, amikor még betanított munkás volt, és az eddig itt töltött 18 év egészére. Társadalmi tisztségeiben — amiket hosszasan lehetne sorolni — hasonló alapossággal végzi munkáját, függetlenül attól, hogy a Jedlik Ányos szocialista brigád helyettes vezetőjeként, vagy a párt megyei végrehajtó bizottságának tagjaként vállalta-e. A róla alkotott kép találkozásunkkor kiegészül saját benyomásaimmal. Tóth Páiné életrajzszerű beszámolóját hallgatva, rövidesen arra a következtetésre jutok, hogy ambiciózus, célratörő ember, tudatosan irányítja életét. — Az elmondottak alapján óhatatlanul mindenkinek eszébe villan, hogy ha egy nő a munkahelyén és a közéletben ilyen sokat vállal magára, akkor elöbb-utóbb felborul a családi élete. — A saját példám bizonyítja, hogy ez nem törvényszerű! — tiltakozik határozottan Tóth Páiné. — Igaz. ehhez partner kell. Én szerencsés vagyok, mert olyan férjet találtam, akinek 'természetes, hogy ha az örömökben, sikerekben osztozunk, akkor a házasság hétköznapi terheit is közösen kell vállalnunk. — Vagyis, főzött, takarított, bevásárolt, gyereket nevelt? Szándékosan hangsúlyozom a kérdést: a felesége helyett?! — Egyetlen percig sem érezte úgy. hogy helyettem! Nagyon jól tudom, hogy ez a szemlélet, sajnos, még nem általános. És nem tudom megérteni, hogy miért nem? Az már természetes, hogy az asszony dolgozik, pénzt kere.s. Ugye furcsa lenne, ha azt állítanánk: a férj helyett. Mert ez nem igaz. A férjjel együtt, az ő keresetét kiegészítve vesz részt a család anyagi javainak előteremtésében. Együtt és egymás munkáját kiegészítve kellene tehát a háztartást, a gyereknevelést is végezni. Sajnos, tapasztalom, hogy még a fiatal házasok többsége is úgy gondolja — maga a nő is —, hogy hálás lehet a feleség a férjnek, mert valamit helyette megcsinál. — Tapasztalja, mint mondta. Nyilván abból, hogy ez nem elméleti probléma, hanem például a munkahelyen is számtalan egyéb gond forrása? — Pontosan. Nézzük csak a saját munkahelyemet. A mi gyárunkban az ezerháromszáznyi dolgozó nyolcvan százaléka nő. Ezzel szemben csupán egyetlen művezető nő és az ötvennyolc csoportvezetőből is mindössze tizenkilenc. — Az okokat bizonyára ismeri, annál is inkább, mert a gyár pártvezetőségének is tagja. — Az okok? Ha lassan is, de változik a nők iránti bizalmatlanság, bár még mindig előfordul, hogy maguk a nők sem fogadják szívesen az azonos nemű felettest. Most már azonban sokkal inkább probléma az, hogy a vezetésre alkalmas nő szakmailag, politikailag képzetlen. illetve, ha a felkészültsége meg is van, nem vállalja a továbbtanulást. Ugye. nem kell hangsúlyozni, hogy a vezetőtől minden területen elvárják az átlagosnál nagyobb tudást, a lehető legfrissebb ismeretek megszerzését. A híradástechnikai szakmában viszont szinte naponta születik valami új. A tudományos eredményekkel csak folytonos továbbképzéssel lehet lépést tartani, ezt egy családanya nem meri vállalni. Vagy ha igen, akkor a férje nem engedi, mert hosszabb távon nem hajlandó a felesége helyett — ismét elérkeztünk ehhez a szóhoz! — az otthoni munkát elvégezni. — Még akkor sem, ha a nő jóval többet keresne? — Apropó, kereset! Azt hiszem, ez a bajok egyik forrása. Nemtől függetlenül ugyanis, általában nem keresnek a vezetők annyival többet, mint ameny- nyivel többet dolgoznak korábbi beosztásukhoz képest. Ráadásul úgy látszik, hogy az egyenlő bérezés elvét csak azokban a munkakörökben tudjuk megvalósítani. ahol a teljesítmény objektiven mérhető. Az azonos iskolai végzettséggel. szakmai gyakorlattal rendelkező nő ugyanolyan vezetői poszton általában kevesebbet keres, mint egy férfi. A korábban elmondottakból következik, hogy ezt én nem a saját gyárunk gyakorlata alapján állítom, hanem a megyei pártbizottság, illetve 1980-tól végrehajtó bizottságának tagjaként tapasztaltam. — Térjünk vissza a családhoz, pontosabban ahhoz, hogy a nők nem merik vállalni a többletterheket, illetve a férjek nem engedik meg nekik. Dehát ehhez is két ember kell, s mindenképpen egy olyan nő, aki otthoni alárendeltségét eltűri. — Én azt hiszem, hogy a nők érzelmileg kiszolgáltatottabbak, de ha lehet, ne mélyedjünk el ebben a témában. Inkább kijavítanám azt a megfogalmazást, hogy a nők nem vállalnak többletterheket. De igen, nagyon is sokat. Otthon is, a munkahelyen is. A BRG- ben például — tipikusan női munkahely lévén — ki vállalná a társadalmi munkákat, a kommunista műszakokat, ha nem ők?! A szocialista brigádmozgalom nagyszerű eredményeit kinek köszönhetnénk, ha nem nekik? Vagy beszéljünk a társadalmi megbízatásokról. Ott vannak a .nők a pártban, a KISZ-ben, a szakszervezetben, és nagyon lelkiismeretesen helytállnak ezeken a területeken is. Mit bizonyítanak ezek a tények? Hogy nemünk tagjai olyasmiben vesznek szívesen részt, ami csak időszakosan. de nem állandóan vonja el őket a családtól. — Illetve, ami kiszámítható ideig tart? — Igen. Gondolok itt arra, hogy a továbbtanulástól általában húzódoznak, de például nálunk a tizhónapos szakmunkásképző tanfolyamnak nagy sikere van. Ezt azért is szeretném hangsúlyozni, mert köztudott, hogy a betanított munkások között elgondolkod- tatóan magas a nők aránya, míg a szakmunkások között alacsony. Hasonló oktatások szervezésével tehát a munkahelyek igen sokat tehetnek azért, hogy az arányok javuljanak. Persze ne feledjük el, hogy mindent nem lehet a társadalomtól vagy a munkahelyektől elvárni, s ma már elsősorban az egyén a felelős a sorsáért, ha nem tud élni azokkal a lehetőségekkel, amiket megkap, megkaphatna. — Nőkről lévén szó, némi ellentmondás t érzek a mostani és az előző kijelentései között. — Mert a nők helyzete is ellentmondásos. pontosabban, összetettek a problémák okai. Van, akit a férj, a család, a környezet „húz vissza”, s van. aki egyszerűen kényelmes, vagy rosszul osztja be az idejét. Nem tudok mással érvelni, mint a saját példámmal. 1970 óta szinte szünet nélkül tanulunk mindketten a férjemmel, munka mellett. Mégis eljutunk a fiunkkal kirándulni is, színházba is. Moziba, táncolni viszont alig, pedig fiatalok lévén, nekünk is hiányzik a könnyebb szórakozás. Dehát valaminek az érdekében valamiről mindig le kell mondani. Az utóbbira a nők hajlamosabbak. Szerintem nem több áldozatvállalásra van szükség, hanem arra, hogy jobban megfontolják, miért érdemes! Kovács Klára A megyeszékhely szabad 1944. október 31. Kiemelkedő dátum a megye fel- szabadulásának történetében. Ezen a fátyolos őszi napon lett szabaddá Kecskemét. öt hónappal az ország fasisztáktól való teljes megtisztítása előtt, végérvényesen letűnt az embertelenség rendszere és megszületett az az új. amelyről eleink, az elnyomottak, nagy tudósok, szikrázó szavú szónokok és jeles költők álmodtak. A 2. Ukrán Front csapatai — élükön Malinovszkij marsallal — október 6-án indítottak támadást az ország délkeleti térségében, amely áttörte a 3. hadsereg (parancsnok a nyilas Hesz- lényi altábornagy) védelmét. Ez lehetősége' adott arra. hogy.szovjet egységek átkeljenek a Tiszán és annak jobb oldalán, különböző helyeken hídfőket létesítsenek. Ez történt a 18. hadtest alárendeltségébe tartózó 297-es hadosz'ály- lyal is, amelynek parancsnoka Kovtun gárdavezérőrnagy volt. Kovtunnak október 10-én arra is lehetősége nyílt, hogy Tiszaújfa- lun és A' páron át elérje Kecskemétet. elfoglalja annak repülőterét. Ez á hadmozdulat csupán egv napon át tartott, mert a 18. páncélos hadtestet Debrecen környékére vonták, így Kovtunnak vissza kellett térnie a Tisza vonalához. A váratlan támadás nyomán. amely az országos katonai vezetek örökét is meglepte — olyan helyze1 alakult ki. hogy a 3. magyar hadsereg parancsnokságát FülöpszáUásra kellett visszavonni. Szálasi fellépése a fel nem szabadult megyerészeken is megtörtént, Elszabadult a pokol. Rablás. törvénytelenség. erőszak vált uralkodóvá. A legnagyobb csapás azonban az vol'. hogy visszavonhatatlanul elrendelték és végrehajtották Kecskemét kényszerkiürítését. A nyolcvanezer lakosú város nyakába vette batyuját és közelről-távolról várta a város felszabadulását és az, o'thonába való visszatérést. Az. újabb szovjet támadás rövid ideig még váratott magára. A hadihely- zetnek megfelelően — időközben számos' megye- be'i város és község felszabadult — a főparancsnokság október 23-i direktívájában a 2. Ukrán Frontnak megparancsolta, hogy .,48. hadseregével. megerősítve a 2. és a 4. gépesített gárdahadtestekkel, október 29-én széles arcvonalon indítson támadást. számolja fel az ellenség védelmét, majd mérjen csapást a Budapestet védő ellenségre. és foglalja el a fővárost." Ennek megfelelően a 46. hadsereg egységei Rém—Jánoshalma—Kiskunhalas— Kiskunfélegyháza vonalán támadásba lendültek. Ennek első eredménye az volt. hogv három óra alatt áttörték a 3. magyar hadsereg védelmét. A magyar csapatok fejvesztetten hátráltak. Még azon a napon Kecskeméttől délkeletre Szyiridov vezérőrnagy (később alátbornagy) 2. gépesített gárda'hadteste csatarepü- lck támogatásával áttörte a Kecskeméttől délre kiépített magyar állásokat, s a várost két oldalról megkerülve üldözte az ellenséget. Heves harc folyt Kecskemét birtokbavételéért. A magyar védelmet megerősítették a 24. német páncélos hadosztály és a 8. magyar tartalék hadosztály maradványaival, A szovjet repülök heves küzdelmet folytattak a támadó fasisztákkal, szétverték a város déli részén elhelyez- ’ kedett ellenséges tüzérséget. valamint a város nyugati oldalán ellentámadásra gyülekező csoportosulásokat. Kecskemét tehát felszabadult! A szovjet tájékoztatási iroda november 1-én kiadott hadi jelentésében közölte: ..Budapest irányában csapataink a Duna— Tisza közén elfoglalták Kecskemétet, Harckocsi- és gyalogos csapataink a városban elkeseredett ellenállásra találtak. Egvet- ler nap folyamán 20 ellenséges támadást vertünk vissza. A sikertelen ellenlökések után teljesen elfoglaltuk Kecskemétet. Eddig 2090 ellenséges katona és tiszt holttestét számolták össze. 40 harckocsit és rohamlöveget megsemmisítettünk és nagy zsákmányra tettünk szert." A felszabadulás után a megyeszékhelyen és másutt is megindult az új élet. Ezekről az első pillanatokról a kecskeméti Tóth László a következőket jegyezte fel: „Néhányan. közöttük Molnár Erik barátommal szembeszálltunk a kiürítési pa- tanccsal és a Tisza felé indultunk. Amint Szentkirályon az első szovjet katonákkal találkoztunk, jöttünk vissza a városba. A parancsnokság alig tudta megérteni miért és hová menekült a város lakossága. Egy öreg fa árnyékában elférnek annyian, ahánvan itt maradtunk és az élet elindítására a városháza rendőrségi sarokszobájában november 1-én szövetséget kötöttünk. Égette szívünket a kérdés: hogyan kapaszkodunk föl? November 2-án tájékoztattuk a Széchenyi tér 8. szám alatt elhelyezkedett parancsnokságon Dondé őrnagyot a felszabadulást megelőző eseményekről, a kiürítési rendeletekről, annak a -tábori csendőrökkel történt kíméletlen végrehajtásáról, s azokról az értesüléseinkről. hogy a menekültek zöme a közeli szőlőkben rejtőzött el. a Duna—Tisza kö-‘ zérói elűzött további tízezrek a Duna mentén várakoznak. Mit tegyünk? — ez a kérdés merült fel a szovjet hatóságokkal való első találkozáson. Bátortalanul vetettük fel a terveket. amikor Dondé őrnagy határozottan rendelkezett húzzák meg barátaink a harangokat! A hatás mind- annyiunkat meglepett. Ezerszámra tértek vissza az el- üldözöttek és az áléit városban megkezdődött az újjáépítés.” W. D. Betakarítás • Hcrriau betakarítúgéppel kiszedett cukorrépa. • A fajszi Kék Duna Tsz- ben az idén beérett kitűnő minőségű fűszerpaprikát szedtek, hektáronként 15 tonnát vittek a szárítóba. • A felső, szentiváni tsz-ben több mint 400 hektáron termesztik a cukorrépát. Az egyik Herrlau géppel László Árpád szerelő dolgozik. • Befejezték a szüretet az izsáki Sárfehér Tsz-ben, most a háztáji gazdáknak segítenek. • A hartai Erdei Ferenc Tsz-ben kiváló eredményt értek el a kukorica- termesztéssel, a hektáronkénti átlaghozam meghaladja a 8 tonnát. (Straszer András képei) • Egy kuriózum: a kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság Tsz- ben a gladióiusz virág szaporításához szükséges hagymákat termesztettek. amelyek tisztítása, válogatása történik.
