Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

1982. október 30. • PETŐFI NÉPE • 3

Szolgáltatnak-e a szolgáltatók?

BOCSA ÉS KEREKEGYHAZA

Szolgáltatás, azaz: mit nyújt, pénzéért, az egyik ember a másiknak. Pénzéért, hangsúlyozzuk, hiszen a ruhavarrás, -tisztítás, a cipő-, a tv-, a háztartásigép- és a rádiójavítás, a lángossütés és az újságárusítás, vagy éppen a gyógyszer- ellátás nem szívességből gyakorolt kegy. Amit az egyik ember munkájával keres, az — részben — a másik: a szolgáltató megélhetésének az alapja.

Mit reggelizzenek?

Bocsa nem szegény község a kiskőrösi járásban. Lakói állattartással, gyümölcs-, zöldségter. mesztéssel, a szakszövetkezetben és másutt szorgos munkával tesznek szert jövedelemre. Kenyérre valót is írhatnék, de ezt a bó- csaiak nem fogadnák egyöntetű elismeréssel.

Miért? Tán súlyos gondok vannak a kereskedelmi ellátással, mint egyfajta szolgáltatással?

Nem. Alapjában véve jó a kínálat — pár bosszantó dolog azonban zavarja az ittenieket. A munkaalkalom bővülésével sokan reg-' gél 6—7 órára járnak dolgozni. Ilyenkor szeretnének a boltban reggelit vásárolni, de a szövetkezeti kereskedelem heti két mázsa töítelékárujából nem jut mindenkinek. Még nagyobb gond, hogy a kenyeret nem egyszer délelőtt 10— 11 órakor szállítják az üzletnek, amikor a legtöbb böcsai már dolgozik.

Igaza van a tanács vb-titkárá- nak, amikor amellett kardoskodik:

— Ha nagy dolgokra (beruházásokra) nincs pénz, megérti a lakosság. De, hogy a kereskedelem némely területén csigalassúságú. ez olykor nagyobb bosszúság, mint amikor egy épület alapozásával fél évig — egy évig várni kell.

Megkockáztatom, hogy Bócsára minden bizonnyal nem lovas kocsival. viszik manapság a kenyeret!

Tej, péksütemény az iskolában

Kerekegyháza nagyközség. A kisipari szakmákban negyvenöt

e Már csak ketten dolgoznak a cipészműhelyben. Egyikük: Haltai Ferenc.

m A gyógyszerészek helyzetet komolyan fontolóra kell venni!

szolgáltató dolgozik, közülük harmincnégyen főállásban.

— Kik hiányoznak? — kérdezem Czakó István vb-titkárt.

— Autószerelő, mechanikai műszerész, cipész, ács és tetőfedő, de egy pék is jól megélne nálunk. Igen hiányolja őket a lakosság.

Látogatóba indulok a nagyközségbe. Örömmel látom: sok tekintetben fejlettebb, más a mai Kerekegyháza, mint volt egykor. A hatodik éve épült egészségügyi kombinát három körzeti orvosa és két fogásza a helyieken kívül, felváltva — hét végi ügyeletben

— ellátja Kunbaracs és Fülöphá- za lakóit is. Az áfész iskolai büféje közkedvelt. Tejet, péksüteményt és almát árusítanak a tanulóknak. Ruhatisztító-felvevőhely és. kölcsönzőbolt is van a faluban. Lakodalmakra így nem kell drága pénzért edényeket vásárolni. Ezeket bérbe adja a kölcsönző. Illen József kéményseprőhöz bizalommal fordulnak a lakosok. Dicsérik — jónak tartják — a takarékszövetkezet szolgáltatásait. A totónyereményt helyben fizeti; négy és fél ezer lakossági biztosítást kezel; ajándékutalványeladással foglalkozik; június 1-től, aki kéri, átutalással itt kapja meg a nyugdiját; s a társasutazások szervezését is beleszámítva

— korántsem teljes e felsorolással a takarékszövetkezeti szolgáltatás.

Kéményseprés —

bejelentésre

«

A községben egy kereskedő használt bútorokat vesz és elad, egy másik — a butikjában — divatos ruhákat kínál. Gondoltak az idelátogató vendégekre is. A

kunszentmiklósi út mentén, a Varga-tanyában panziót nyitottak. A tanács azon az alapon, hogy mindenki úgy keres, ahogy dolgozik, 1983-ra földgázszerelő brigád megalakítását tervezi.

Segítség a lakosságnak, hogy ha rövidzárlat keletkezik az áramszolgáltatásban, vagy kéményt akarnak sepretni, nem kell mesz- szire menni: csak a tanácsházáig, Ott egy bejelentő füzetben kérhetik a szükséges javítást és ké-^ ménygondozást. Ez a lehetőség megvan a beteg, állatok gyógyíttatására is. Szombaton, bár befizetést nem fogad el, a megrendelt lapokat, a sürgős leveleket és táviratokat a posta továbbítja a címzettekhez.

Ezek szerint Kerekegyházán a szolgáltatás mindenben csupa jó?

Sajnos, nem. Mert míg a központi buszállomás pavilonjában Ivancson Ferencné napközben 84- féle képeslapot, hatféle napisajtót, s több fajta kalendáriumot árul — reggelenként húszán—huszonötén állnak nála sorba —, a lángossütő belakatolt bódéja lehangoló. Bár tudok róla, hogy reggel árusít főtt kolbászt és üdítő italt szintén lehet tőle vásárolni, a buszra váró utasok később, napközben is szívesen fogyasztanának itt — olcsóbban és gyorsabban, mint a szemközti étteremben — harapnivalót és Márkát.

Még lehangolóbb látvány a körzeti GELKA-szerviz „képviselete”. A bezárt ajtótól — fölötte mál- lik a vakolat és hiányzik a villanyégő —, s az ablakban látható két, ellentmondó hirdetménytől: „Nyitva 8—12-ig” és 6—19-ig szabadságon vagyok", sokra megy (!), akinek rossz a tévéje vagy hibás a rádiója! Szerencsére, a GELKA, mint nagyvállalat megszűnte után akad majd vállalkozó helyben, aki ellátja ezt a műszaki szolgáltatást.

Azt viszont nehéz volna megjósolni, hogy a cipész szakmát kik folytatják majd Kerekegyházán. Egy biztos: nem vonzó mesterség. Már csak ketten: Rendek István és Hallat Ferenc művelik itt, a ktsz-műhelyben, egy harmadik társuk pedig otthon dolgozik. Egy hónapban 200—250 lábbelit bírnak megjavítani. Ez az időszak a talpalósoké. A parasztember ilyenkor elviszi a csizmáját, hogy még a tél beállta előtt, megcsináltassa.

A borbély házhoz megy

— Miért ilyen elárvult ez a szakma? — érdeklődöm Hallai Ferenctől.

— Megmondom őszintén. Egy napszámos többet keres, mint én. Ami a cipészmesterség egykori társadalmi megbecsülését illeti, azelőtt kilencen—tízen ültük végig a panglit (a munkapadot). Ma ketten ülünk itt. Holnap? Holnapután? Jövőre? Ki tudja, hogy a drága cipőkkel és női csizmákkal a jövőben mi lesz majd, ha javításukra nem akad vállalkozó?

Igényelt szolgáltatás a borbélyé. Fürj János férfifodrász min.

mmp

• Jó üzlet — napközben is árusít — a hírlappavilon. (Méhesi Éva felvételei)

den héten felkerekedik, hogy Ság- vári utcai műhelyéből borotvával, meg ollóval a tanyavilágba induljon idős. beteg pácienseihez. Fü- löpházán gyakran megfordul a szakmájában 28 éve dolgozó, utazó fodrász.

Gyógyszerészek — nehéz helyzetben

A gyógyszerellátás? Alapvető szolgáltatás ez is. Emberek élete és egészsége a tétje, hogy a gyógyszerész jól ellátja-e a feladatát. Minden elismerést megérdemelnek a 100 éves, rozzant patikaépületben dolgozó kerekegyházi gyógyszerészek — Cs, Kovács Já- nosné, dr. Agárdi János és a többiek —, hogy nehéz körülményeik ellenére, helytállnak a lakosok ellátásában.

Miközben a pultnál zavartalan a kiszolgálás, kedvesen, barátságosan beszélnek a betegekkel, benn, a raktárban alig férnek a sok gyógyszertől. A padlón hever a Dipankrin, a Seduxen, a Myde- ton, a C-vitamin és más készítmény. Nem bírnak már hová pakolni, annyira szűkén vannak. Tíz dolgozó öltözője két, négynégyzetméteres. A zuhanyozó beázik. S míg a nagyközségben sorra építik a szebbnél szebb házakat, csem- pés fürdőszobával, W. C.-vel, a gyógyszerészek kénytelenek beérni egy, már rég lebontásra érett udvari illemhellyel.

— Csak ne lenne nagy hó a té^ len, amikor az udvaron a W. C.- hez keresztülmegyünk! — ez az óhaja dr. Agárdi János nyugdíjas gyógyszerésznek.

Megértem őt és munkatársait. Csakugyan megérdemelnének ők — a szolgáltatók is — nagyobb törődést, gondoskodást. Ebben a tanácsnak és a lakosságnak kellene kezdeményezőnek lennie. Hiszen a gyógyszerészek értük dolgoznak !

Kohl Antal

V eszélyes, tehát nem játék

A

minap kisebb elmefuttatást szándékoztam írni arról a csöndes-bölcs szólásmondásról, hogy — minden csoda három napig tart. Egyik példának éppen a tiki-takit akartam felhozni, ami ellen „egykoron” valóságos sajtóhadjárat folyt. S, íme — ugye, sokan már arra se nagyon emlékeznek, mi is volt az a tiki- taki? Az azóta süldő- és kamaszkorba cseperedett ifjúság népes tábora meg egyáltalán hallott-e róla?

Komótosságomnak köszönhetem —, s ezért most már hálás is vagyok önmagámnak —, hogy távolabbi jövőbe odáztam a falrengető bölcselem megírását, így elmaradt a tiki-takira való utalást is, — már, ami a háromnapos csodák példatárát illeti.

S milyen jó, hogy nem siettem el a dolgot! Mert, imhol — ki gondolta volna? — bebizonyosodott, hogy csupán csipkerózsika álmát aludta az a hírhedt golyócsattogtató játék. Mióta is volt tetszhalott? Nem restelltem a fáradságot, utánakerestem. Az idén volt tizenegy esztendeje, hogy a Petőfi Népében jómagam is szót emeltem az idegeinket kikészítő zajártalom ellen, amit a zsinórra akasztott ikergolyó idegesítő csattogása okozott.

A szó szoros értelmében úton- útfélen ostromolta dobhártyánkat a tiki-taki szüntelen kattogása. Nemhogy tereken, utcákon, hanem intézményi folyosóktól kezdve a vonatfülkén át az erdők mély vadonéig — mindenütt ki voltunk téve a tiki-taki golyók alattomos, hirtelen támadásának. Tak-tak-tak-tak — kezdődött sunyi ütemben a csattogás, majd váratlanul éles és szúró hatású géppuskaropogásba csapott át — ratatatatakk!

Igen, megvan ennek a dilis játéknak a ravasz technikája. A be- golyósodott ifjú ugyebár előveszi, lecsüngeti a két csont- vagy műanyaggolyóbist, ritmikusan aprózva emelgeti kezdi kezét, mire a gömböcsegek rákezdenek az „egyes” lövésekre — tak-tak-tak- tak. Majd a begolyósodás tetőzéseként „golyószóróz” a tiki-taki- mániás — ratatatatakk!

No de, míg ilyen „fejlettségi fokra” eljutottak a játékosok! Mennyit írtak az akkori lapokban is ujjtörésekről, fásliba tekert csuklókról, kékre-zöldre kalapáló- dott kézfejekről, alkarokról. Mert, számos esetben sebesüléssel kellett fizetni a kattogtató ügyesség megszerzéséért... S ne feledjük: mindeközben egy egész társadalom szenvedett az agresszív zajártalomtól! Mintha nem jutna belőle éppen elég mindennapi környezetünkben — munkahelyen, közlekedésben — földön, föld alatt, s levegőben —, szórakozóhelyeken, de még a háztartásban is.

Aztán — úgylehet, a közvélemény, s az azt bajtársiasan támogató tömegkommunikáció hatására — fokozatosan lehalkult, majd végképp elhallgatott a tiki-taki.

Idővel csakugyan rámondhatta az ember: „Na, ez a csoda is három napig tartott... Kár volt azért a nagy ellentámadásért, lármáért, amit a felnőttek csaptak a tiki-taki körül.” — Persze, minél inkább a múltba merült a csattogó golyós játék emléke, annál jobban veszített egykori vadságából, hírhedtségéből.

íme, — csalódtunk. Kiderült, hogy az emberek bosszantásából, a kamaszodó gyerekek jelentős részében felébreszthető feltűnési viszketegségből, kihívó viselkedésre való hajlamból üzletet szimatoló kisvállalkozók, egy évtized el. teltével, felébresztették csipkerózsika álmából a tiki-takit.

Megint pötyög, kattog, csattog, ropog az ikergolyó. Nyűvi itt is. ott is az erőszakos zajártalom az emberek amúgyis megviselt idegeit. A tömegkommunikáció is „felkapta a témát”, hogy most idejében sikerüljön meggátolni a gyerekek széles körű „begolyósodá- sát”. Mert, ha „feltámadása” elején tart is még — legalább is reméljük, hogy ez most amolyan pünkösdi királyság lesz csak — a tiki-taki már is osztogatja a bajt. Ismét feltűntek bekötözött, vér- aláfutásokkal, sebekkel dekorált kezű gyerekek, sőt rriár arról is olvastunk, hogy a csattogó golyó

y

szilánkja egyiküknek a szemevi- lágát is kioltotta.

Megalapozott tehát a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet megállapítása, hogy baleseti veszélyforrás a tiki-taki játék, s zajszintje is többszörösen meghaladja a megengedhető értéket. Ezért be is tiltotta gyártását, árusítását. Ám úgy látszik, amíg erélyesebb számonkérés, ellenőrzés, intézkedés nem kíséri a KERMI tilalmát, falrahányt borsó marad a felszólítás. Mert, azóta is forgalomba kerülnek — fehér meg sárga kivitelben — a kattogó-csattogó-ro.. pogó ikergolyók.

Jó lenne, ha a szülők ez ügyben is sarkukra állnának, gondolván arra is, hogy a gyerekek hagyományos csökönyössége, „juszt is!” magatartása az intő szóval szemben ez esetben is jelentős ellenerő . . . Persze, ami „begolyósodá- sukat” illeti, korrigálnom kell magam. Nem a gyerekek golyósak, hanem akik a jó üzletet remélve ikerszámra ontják az ártalmas golyópárokat. Az ő, s a forgalmazók agyában kattogott vissza a múltból az ikergolyók hangja — tak- tak-tak-tak ... ratatatatakk! —, mert hát hol voltak még tizenev- vel ezelőtt a mostani „fogyasztók”?! És mit gondoljunk azokról, akik ilyen ikergolyót Csipkerózsi- kának néznelc, és nem átallják felcsókolni a gömböcskéket álmukból?

. .. S mennyi veszélyes „Csipke- rózsikát” felébresztenek — nemcsak játékfronton — lelkiismeretlen üzletelők szerte a világon abból az „elgondolásból”, hogy az ifjú nemzedék úgy sem tudja a következményeket...

Tóth István

Ahogy egy huszonéves látja

— Nőkérdés? — A Kiskunfélegyházi Cipőgyár fiatal szakmunkása, Kállai Irén tanácstalanul eltűnődik, majd bájos zavarral rám néz: — Mire gondol?

Annak ellenére, hogy ezt megelőzően már hosszasan beszélgettünk, alig tudok szabadulni pillanatok alatt feltámadt kételyemtől. Vajon a legmegfelelőbb embert javasolták és választották-e ki az országos nőkonferencia egyik megyei küldöttének?

— Egy húszegynéhány éves lánynak, aki a szüleinél lakik, biztos, hogy más gondjai vannak, mint egy kétgyermekes asz- szonynak. De például saját családján belül nem érzett különbségeket? Akár úgy, hogy az édesanyja mindannyiuknál több terhet vállalt, akár úgy, hogy a bátyjának nem kellett a házimunkában segíteni? — firtatom.

— A szüleim mindketten nagyon sokat dolgoztak, és dolgoznak ma is — válaszol. — Hogy melyikük többet, abban nem tudok különbséget tenni. ahogy abban sem, melyikünk segített gyakrabban amíg a fiútestvérem itthon volt. Mi úgy nőttünk fél, hogy korán rászoktattak bennünket a munkára. Természetesen mindig azt csináltuk, amit bírtunk. Azt hiszem, hogy a nőknek nem siránkozni kell, hanem okosan megosztani a család tagjai között a tennivalókat.

Gondolkodik egy keveset, és éppen kérdeznék valamit, amikor megszólal:

— Tudom, most azt akarja mondani, hogy ez már agyoncsépelt téma. Tényleg az. Csakhogy hosszú évek óta a legtöbb családban alig változik a helyzet, pontosabban elég rossz irányban változott. A cipőfelsőrész-készítő üzemben dolgozom, csupa nő között. Velük, illetve KlSZ-titkái- ként a fiatalokkal beszélgetve, szomorú dolgokat tapasztalok. Míg korábban az asszonyra azért hárult nagy teher, mert a férj kivonta magát a háztartási munkából, mostanában azért, is, mert a gyerekeket „kikímélik” a szülők. A kisebbeket, nagyobbakat egyaránt. Vagyis női problémák helyett inkább a helytelen neveléssel kellene foglalkoznunk.

— Egyetértek. De gondoljon csak bele, hogy néhány esztendő múlva férjhez megy, gyermekei lesznek, s történetesen ugyanitt lakik. Most egyszerű kerékpáron a négy-öt kiló-méterre lévő munkahelyére elkarikázni. De mi lesz akkor? Ha kezdés előtt még az óvodába, bölcsődébe is el kell jutni ?

— Biztosan nagyon nehéz lesz, lenne. Van ugyan buszjárat, de nem elég sűrűn közlekedik. Mi köze azonban ennek a nőkérdéshez? A tömegközlekedés problémái valamennyi lakost, utast érintik. Nem?

— . Mit mondana tehát el, ha szót kapna az országos tanácskozáson ?

— Azt, amiről eddig beszéltünk. Hogy például az óvoda, bölcsőde, lakás, közlekedés gondjainak megoldását ne könyveljék el a nőpolitikái határozatok eredményei között. Mert visszás dolog, hogy szemléletyáltoztatásra törekszünk, és közben sokszor maguk az „illetékesek” iá a megváltoztatandó szemléletről tanúskodnak. Persze nem állítom, hogy nincsenek sajátos női problémák, amiknek á megoldásában az egész társadalomnak részt kell venni. Tudom, hogy a bérezésben is vannak visz- szásságok. Én azért nem érzem a hátrányait, mert mint mondtam, nők között dolgozom, és teljesítmény alapján kapjuk a fizetést.

— Vagyis a lehető legigazságosabban?

— Igen, de nem a -legösztönzőbben. Sokat lőhetne erről beszélni, mármint.a normarendszer fonákságairól. Nyolcán dolgozunk egy csoportban. Ha kettőnek kiugrik a teljesítménye, máris jön a normás, így hát az sem dolgozik többet, aki bírna. Nyilvánvaló, hogy egy bizonyos idő után begyakor- lottabban, gyorsabban tudjuk ugyanazt a feladatot elvégezni, ám ha alig kapunk több pénzt, akkor senkinek nem érdeke többet megcsinálni. Mi .sem bizonyítja ezt jobban, mint egy közelmúltban történt eset. Kommunista műszakot vállaltunk. Ugyanaz a szakmunkás, aki máskor száz százalék körül teljesített, vagy még annyit sem, társadalmi munkában megmutatta, hogy százötven százalékra is képes.

E beszélgetéshez az újságíró már csak két megjegyzést kíván tenni. Az egyik egy óhaj: Kállai Irén pár esztendővel később, családanyaként se tudja meg, mi az, hogy nőkérdés! A másik, e mostani, „tanácstalansága” minden egyébnél találóbban érzékelteti, hogy a nőpolitikái határozatok végrehajtásában mégiscsak történt nálunk Valami. És nem is kevés!...

Kovács Klára

FILMJEGYZET

Szuperzsaru

Egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy az olasz filmgyártók agyából kipattant a szenzációs ötlet: miért ne lehetne az emberfeletti tulajdonságokkal megáldott szuperhősök csapatát egy rokonszenves rendőrrel is kiegészíteni. Miért csak James Bond, vagy a Superman rendelkezik különleges mesebeli erővel — nem is beszélve a nyugaton hallatlanul népszerű képregényekben „csodákat tevő” főszereplőkről.

Hát most ideszállott a mi mozivásznainkra is egy tőrölmetszett szuperember — egy zsaru —, és akárcsak korábban született társai, ő is sebezhetetlen, átlát a falon, ködön, ajtón, lesújt kivédhetetlen biztonsággal a gonoszokra, nem fogja a golyó, nem árt neki az sem, ha sok emeletnyi magasságból leugrik az utcára stb., stb.

A Szuperzsaru cífnű film elviselését nagyban megkönnyíti, hogy a főszereplő Terence Hill, módfelett rokonszenves, igézőén szürkéskék szemű, talpraesett, jó színész. MáS értékesebb alkotásokban már megismerhettük kitűnő adottságait. Nyilván az olaszok is azért hívták meg a főszerep eljátszására tengerentúlról. A rendező is nagy gyakorlattal rendelkezik az ilyesféle alkotások vezénylésére és ráadásul egy igen jó, főleg gengszterszerepekben jeleskedő epizodista is hozzájárul a sikerhez. Ernest Borgnine, mint őrmester, méltó párja a szuperzsarunak;

A film egyébként korhatár nélkül megtekinthető, hiszen elejétől végig a gyermekmesék naivitásával bonyolódik a történet. És hát mit számít az, ha a mai krimiválasztékhoz mérten enyhe romantika a fiatalabb nemzedék számára is hozzáférhetővé válik. A film vége már elég silányka, elfogynak’ az ötletek. Jönnek a nevetséges képtelenségek és a szuperzsaru is visszavedlik közönséges emberré. Tekintettel arra, hogy ifjú szerelmese vörösre festeti á haját, hiszen az világos, hogy a szuperzsarunak is van egy Achilles-sarka, nevezetesen, ha vörös színt lát (!), egyből kijózanodik. A házasság virágos igájába tehát egészen hétköznapi férjként lép be.

Cs. L.