Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-29 / 254. szám

4 • PETŐFI NÉPE « 1982. október 29. HÁZUNK TÁJA NÉLKÜLÖZHETETLEN SEGÍTSÉG A jövő évi termés védelméért Október végén már javában hullanak a levelek. Lassan befe­jeződik a szabadföldi növényter­mesztési szezon. Ez számos prob­lémát vet fel, amelyet ha sike­resen megoldunk, a következő évben egyszerűbb lesz megvéde­ni a gyümölcs, és zöldségfajtáin­kat a gomba- és rovarkártételtől. A gyümölcsöskertben továbbra is készüljünk a telepítéshez. A Kertforg. KFT.-től kapott infor­máció alapján a kiskert-tulajdo­nosok számára igen gazdag az idei kínálat, összességében 3.8 millió gyümölcsfa, 4,8 millió bo­gyósgyümölcsöt adó szaporító­anyag, 11,5 millió szőlőoltvány vár majd eladásra. Legtöbb az almafacsemete. Ebből csaknem félmilliót árusítanak, kajsziból 145 ezer, szilvából 125 ezer cse­metét hoznak forgalomba. Ez utóbbi iránt nemcsak a kiskert­tulajdonosok I érdeklődnek, ha­nem a városok, községek taná­csai is mind gyakrabban fásítanak utcákat szilvával. Előre várhatóan kevés lesz a birsalma, a dió, a naspolya, a tüskenélküli fekete szeder, az őszibarack és a cse­resznye. A gyümölcsfa-oltványokról jó tudni, hogy két csoportba sorol­hatjuk. Az egyik a koronás olt­vány, amelyen már néhány fej­lett koronavessző van, ez határoz­za meg a majdani zöldfelület — törzs viszonyát. A másik típus a suháng. Ez az elágazás nélküli, jó metszéstechnikával a termelő ma­ga határozhatja meg a leendő törzs magasságát. Az ügyesebb kertészeknek, megvásárolásra az utóbbi javasolható. Az idén a csonthéjas gyümölcs­fajokon, fajtákon erős moníliás fertőzés alakult ki. A múmiák a fán maradtak, vagy lehullottak a talajra, ezek tavasszal az újabb • A késő őszi napfényben a sző­lő egyik legjobb „cukorkritikusa” a német darázs. (Straszer András felvétele) fertőzés kiinduló gócai, ezért fel­tétlenül szedjük le, és égessük el. A talajra hullott példányokat pe­dig mélyen forgassuk alá. Ha­sonlóan kell eljárni a lomb keze­lésével is. Az idén Bács-Kiskun megyé­ben jelentős pusztítást végzett a lombosfa-fehérmoly. Az állat báb állapotban telel, ezek könnyen szembetűnnek, hiszen fehér szö­vedékükkel „virítanak” az ágak és a törzs repedéseiben. Drótke­fével, vagy fakaparóval tisztítsuk a gyümölcsöst. A lomb helyes ke­zelésének megítélése a szakembe­rek körében is vita téma. Egyesek úgy vélekednek, hogy a kártevők parazitáit felesleges elpusztítani, ezért vizsgálatot javasolnak: mi­lyen a fémfürkész darazsak ará­nya. Kiskertekben azonban egy­értelműen a másik véleményt képviselőknek javaslatára kell hallgatni. A lombot égessük el, vagy forgassuk alá! A szőlőben is a szüret mellett a legfontosabb munka a telepítés. Hasonlóan járjunk el, mint a gyü­mölcsöskertben. A szüretelés folyamán ügyel­jünk arra, ne keveredjenek a fe­hér- és a vörösbort adó fajták. így sokkal szebb színű és jobb minő­ségű italt kapunk. A napi munka után mindig mossuk el a borásza­ti eszközöket ezzel elkerülhetjük a muslincák elszaparodását. Mert ezek terjesztik a káros mikroorga­nizmusokat. . Kísérjük figyelemmel a pince hőmérsékletét. A melegebb pin­cékben többet szellőztessünk. Ügyeljünk arra, hogy a levegő és a must hőmérséklete ne emelked­jen 28 Celsius-fok fölé. Egyébként a legkedvezőbb pincehőmérséklet 15—18 Celsius-fokos. A növényvédelmi munkák fo­lyamán főleg a szaporítóanyag vásárlására ügyeljünk. Figyeljük meg a gyümölcs-, illetve a szőlő­oltványokat, nem fertőzte-e a ka­liforniai pajzstetű a vértetű, a szilvapajzstetű, illetve a gyökér­golyva? Saját pénztárcánkat kíméljük, ha már most ipegkezdjük — a szavatossági idők figyelembevéte­lével — az elkövetkező év nö­vényvédő szereinek, műtrágyájá­nak beszerzését. A raktározás so­rán ügyeljünk az előírt óvó rend­szabályok betartására. összeállította: Czauner Péter Mákkóró A növény nemzetségét Alexan­der Macleayról (1767—1848) ne­vezték el, aki a londoni Linnean Society titkára voty. Felálló, igen magasra megnövő évelő növénynek, a Macleaya cor- datanak hazája Kelet-Ázsia. Szá­rukat elvágva barnásnarancsos sárga tejnedv folyik ki. Három méterre is megnő ez az erőtelje­sen terjedő tövű növény. Szára erős, hamvas. Levelei a szár alsó részén elérik a 25—30 centiméter nagyságot is. Ezek kékeszöld szí­nűek, a fonákukon barnásak. Alakjuk is jellegzetesen kerek- ded, öblös karéjú. Virágait nagy, laza bugában hozza. A kis virágok csak csé­szelevelekből állnak, de a sok számú (30) porzó igen dekoratív a növényen. Színük fehér, július— augusztusban nyílnak. Tőosztással és gyökérdugványozással szaporít­juk tavasszal, röviddel a kihajtás után. Különleges fajtája is van. a „Coral Plume”, amelyik két mé­ter magasra is megnő, a virágzata pedig a porzók rózsaszín volta miatt korallrózsaszín. A Macleaya cordata varietas Yedonensis, ame­lyik a fényképen is látható, le­velének fonákja ezüstös színű. Dekoratív, szoliter, egyedülálló csoportokba ültethetjük ezeket a terjedő tövű növényeket. Nagyobb szabad térben, vagy kerítésfal, épületfal mellett használjuk, mint takarónövényt. A késői fa­gyok károsíthatják, de később új­ra kihajt. Teljes napra, vagy fél­árnyékba ültessük, de vigyázzunk, hogy talaja ne legyen túl száraz. Helianthus-szal és Rudbeckia- val, valamint magas füvekkel együtt alkalmazhatjuk, mint éve- lőágyi virágot. A tövek egymástól való távolsága 60 centiméter le­gyen. Sz. J. Napfény a fóliában Hazai gyártmányú fémhalogén- lámpák alkalmazásával kísérle­teznek a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári kutató­intézetében. Az Egyesült Izzóban készülő, s a természetes nap­fényt az összes eddig ismert fényforrások közül leginkább megközelítő lámpákat első alka­lommal próbálják ki a növény- kísérletekben. Az eddigi tapasz­talatok kedvezőek. Javasoljuk, hogy a háztáji fó­liákban is alkalmazzák a kister­melők, mivel a kis fogyasztása mellett jól használható. A fém- halogénlámpák eddigi elterjedé­sét az akadályozta, hogy nem volt hozzájuk megfelelő, biztonságos lámpatest. A martonvásári kuta­tók megoldották ezt a problémát is. Házi műhelyükben egyszerűen kivitelezhető olcsó lámpatesteket készítettek. Dr. Szegedi Sándor, Erős János és Ésik Andrásné 1968-ban állította elő a Za- lagyöngye és a Piros mus­kotály fajták keresztezésé­vel Katonatelepen. Elsősorban Balatonszár­szó, Eger és Tardosbánya környékén terjedt el. Tőkéje középerős növeke­désű. Vesszői vékonyak, hosszú ízközűek, yörösbar- na színűek, enyhén baráz­dáltak. Vitorlája molyhos, vörös. Levele kicsi, 5 ka- réjos. Virága hímnős. Fürt­je hengeres, átlagsúlya 18 dekagramm. Bogyói gömbö­lyűek, korálpirosak, hamva­sak, átlagsúlya 2,8 gramm, átlagosan 15,4x14,6 milli­méter méretűek. Ropogós húsúak, finom muskotá- lyos ízűek. Termesztési értéke abból adódik, hogy igen korai fajta. Augusztus első de- kádjában fogyasztható. Pe- ronoszpóra- és botrytis- ellenálló fajta. Bogyóinak színe szép, egyenletes ko­rallpiros, húsa ropogós. Kel­lemes muskotályos ízű. Jól szállítható, kettős hasznosí­tású fajta. Bőtermő, termő- képessége 12 tonna hektá­ronként homoktalajon. Magasművelésre alkalmas. R 49 Diákok a szőlőben Diákok nélkül aligha lehetne elképzelni napjaink nagyüze­mi szőlőtermesztését, ősszel, amikor a tőkék beérlelték a fürtöket, néhány napra elnéptelenednek az iskolák. A ta­nulóifjúság őszi foglalkoztatását elsősorban a fogadóüzem és az oktatási intézmény közötti közvetlen kapcsolatok, a kölcsönös érdekeknek megfelelő tartós együttműködés hatá­rozza meg. Általában egy hetet, azaz öt napot dolgoznak a fiatalok. A Művelődési Minisztérium idén engedélyezett to­vábbi három napot. Még ez is kevés. Éppen ezért az üzemek kérik a különmunkára vállalkozó fiatalokat, hogy szabad idejükben — szombaton, vasárnap — természetesen megfe­lelő díjazásért, folytassák a szüretet. A megyében minden ötödik diák vállalkozik erre. Ilyen, vagy olyan célra jól jön ez a pénz. Sajnálatos, hogy néhány iskolában a mozgósítást nem a legmegfelelőbb módon végezték. Mire ezek a sorok megjelennek, a kecskeméti Katona József Gim­názium diákjai ismét a padokban ülnek. De azon a hétfői napon amikorra Mester Barnabással, az iskola igazgatójával találkozót be­széltünk meg, inkább hasonlított a gimnázium felbolydult méhkas­hoz, mint oktatási intézményhez. Már az utcán látszott; valami másra készülnek a „katonások”, mint a megszokott oktatási napo­kon. Melegítőben, anorákban, vi­harkabátban és még ki tudja hányféle öltözékben szállingóztak az épületbe. — Közel két évtizede járunk a Helvéciái Állami Gazdaságba — kezdte a beszélgetést az igazgató. — Jó a kapcsolatunk. Nem titok, a gazdaság vezetője a gimnázium­ba járt. Éppen ezért ismeri célki­tűzéseinket. Egyébként is szívesen mennek ide tanulóink. Nekünk is, pedagógusoknak kedvező, hogy a több mint hatszáz diák egyszer­re és egy helyen dolgozik. Régebben csak néhány osztályt küldtünk dolgozni, de ez a kísérő pedagógusok miatt is fennakadást okozott a folyamatos oktatásban. Sokkal jobb így, amikor mindenki dolgozik. Huszonöt pedagógus irá­nyítja a területen a munkát.-amely reggel 8 órától délután 2-ig tart. Az iskola húsz osztálya a gyüle­kező után kisebb csoportokban indult a buszokhoz. Egy-egy egy­séget a vertikális KlSZ-alapszer- vezet szerint azselsősök a harma­dikosokkal, illetve a másodikosok a negyedikesekkel alkottak. Fél­órás buszozás után értünk a terü­letre. □ □ □ A vödörosztást követően a III. E osztállyal tartottam, akik rövid tanakodás után megkezdték a szü­retet. Nemsokára megérkezett a konténer is. Mellé láda került, amelyre állva az apróbb putto­nyosok is beleönthették a fürtö­ket. A szomszéd sorokat az I. E osz­tály kapta. — Én még soha nem voltam szüretelni ... — mondta egy szem­üveges szőke lány. — Óvodás koromban szedtem szőlőt utoljára, akkor ollóval vág­tuk a fürtöket — hangzott néhány méterrel odébb. Kis puttony — nagy puttony. Hány vödör szőlő fér bele? Ez volt a következő vita témája. Amikorra néhány vödör már meg­telt, ki lehetett próbálni. Ezután így vezették a lajstromot. A fize­tésnél a teljesítmény szerint bí­rálják el az összeget. A kezdeti tanakodás, szervezet­lenség után folyamatosan munká­ba lendültek a diákok. □ □ □ A Kiskunhalasi Állami Gazda­ság Imrehegy közelében levő sző­lőjében találkoztam a Szilády Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanulóival. Ók már a háromnapos pótszüret vé­génél jártak. Sallay Sándor, igaz­gatót és Effinger Ferenc KISZ-ta- nácsadó tanárt a legtávolabbi szü­retelő csoportnál találtam. Éppen arról beszélgettek, milyen jó vol­na, ha a nyári építőtáborokban is hasonló teljesítménnyel, fegyelem­mel dolgoznának. Ezen a napon több, mint ötszázan szedték a sző­lőt. Tizennyolc éve állnak kapcso­latban a gazdasággal és lehet úgy fogalmazni, együtt tanulták meg, hogyan lehet diákokkal dolgozni. • A Kiskunhalasi Állami Gaz­daságban naponta ötszáz kiló szőlőt is megszed egy-egy jól dolgozó diák. Ellentétben a Katona József Gim­náziummal, ők háromnapos sza­kaszokkal dolgoznak. így kívánja az érőfélben levő szőlő. Nemcsak az állami gazdasági táblákban te­vékenykednek, hanem a kiskun- halasi Vörös Szikra és a tompái Kossuth Lajos Termelőszövetke­zetben is. — Mi, nem késztetjük diákjain, kát, hogy a pénzt bármire is fel­ajánlják — fűzte hozzá az igaz­gató. — A szülőknek vannak ki­adásai is, egy ilyen őszi munkára bizony rámegy egypár tornacipő és egy melegítő is. A legjobban dolgozó diákok kaphatnak akár ezer forint körüli összeget. Emel­lett az állami gazdaság megterem­tette a munkaverseny feltételeit is. A legjobban dolgozó osztályok­nak, brigádoknak összesen hat busznapot ajánlott fel. Az egyéni munkaversenyben élenjáróknak pénzt és tárgyjutalmakat adnak. A gazdaság vezetőségének meg­becsülését fejezi ki az is, hogy az első munkanap előtt az összegyűlt tanulóknak tájékoztatást adnak a gazdaság helyzetéről, valamint munkájuk értékéről. A verseny eredményhirdetése is hasonlóan ünnepélyes keretek között zajlik. □ □ □ A helvéciai és a_ kiskunhalasi gazdaságok együttműködése a környező iskolákkal példamutató. Jól érvényesül itt az összehangolt termelő és munkára nevelő tevé­kenység. —r —r Magyar telefonhálózat Kuvaitban HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Döntőbizottságok, jogsegélyszolgálat a termelőszövetkezetekben A BUDAVOX egymás után két versenytárgyalást nyert Kuvaitban, telefon- hálózat építésére. Az ösz- szesen 12,5 millió dollár értékű szerződések fővál­lalkozója a BUDAVOX mellett a Telefongyár, a kábeleket pedig a Magyar Kábelművek készíti. A hálózat kiépítését magyar szakemberek végzik majd. Munkájukat nehezíti, hogy meglevő telefonközpontok közötti kábelrendszert kell kicserélniük, tehát a régie­ket fel kell szedni, majd az egész kábelhálózatot átcse­rélni. összesen 300 kilomé­ter hosszú hálózathoz szál­lít a magyar ipar kábelt. A BUDAVOX-nak egyéb­ként ez az első ilyen jel­legű megállapodása Ku­vaitban, s minden bizony­nyal jó referencia volt egv korábbi líbiai üzlet, amely­nek alapján az észak-afri- kai ország egyik kisváro­sának teljes kábelhálózatát magyar szakemberek épí­tették ki. A BUDAVOX az elmúlt napokban a Telefongyár átviteltechnikai berende­zéseiből is eladott, a meg­rendelő ezúttal Irak. A szerződés másfél millió dollár értékű. A települé­sek közötti telefonössze­köttetést megteremtő 12 csatornás berendezések na­gyobb részét még az év végén átadják. Irakban nem ismeretlenek ezek a telefongyári termékek, s már újabb üzletkötésekről is tárgyalást kezdtek. Október 19-én jelent meg la­punkban az az írás, amely a Jogi gyógykezelés a vállalatoknál cí­met viselte. A cikk betekintést nyújtott a vállalati munkaügyi döntőbizottságok tevékenységébe, és kitért — ezzel összefüggésben — a szakszervezeti jogsegélyszol­gálattal kapcsolatos egyes kérdé­sekre is. A témához az alábbi hozzászólás érkezett szerkesztő­ségünkbe: Termelőszövetkezeti tapasztala­tokkal szeretném kiegészíteni Sit­kéi Béla cikkét. A munkaügyi döntőbizottságok — tíz esztende­je hozták létre őket a tsz-ekben — munkájukkal kivívták a ter­melőszövetkezeti tagság elismeré­sét. Tevékenységükre igénvt tar­tanak, munkájukat figyelemmel kísérik a tagok. A döntőbizottsá­gok a tsz-ek közgyűlésein tájé­koztatják a hallgatóságot egy esz­tendőn át végzett munkájukról. A közelmúlt felmérései szerint a termelőszövetkezeti döntőbizott­ságok évente átlagosan hat-hét ügyben ülnek össze, és hoznak döntést. (Természetesen van olyan bizottság, amely csupán évi egy, de olyan is, amelyik 50—60 be­adványt, kérelmet tárgyal meg.) Döntéseiknek mintegy a fele a tagok kérelmének helytadó, a má­sik fele azt elutasító, csekély há­nyada pedig ■ egyezséget jóváha­gyó határozat. Annak ellenére, hogy a döntő- bizottságok „laikus bíróságok”, a közreműködésükkel születő dön­tések általában az eljárást lezár­ják, nem túl gyakori — az ügyek 8—14 százalékában fordul elő — a fellebbezés. A munkaügyi bíró­ságok az esetek többségében jó­váhagyják a döntéseket. A termelőszövetkezeti döntőbi­zottságok jelentős és rendszeres segítséget kapnak a tsz-ekben dolgozó jogászoktól. Ez azonban nem jelent valamiféle illetéktelen beavatkozást a döntőbizottság munkájába. A közelmúlt ügyész­ségi vizsgálatai általában megerő­sítették a segítségnyújtás sza­bályszerűségét. A • termelőszövetkezetekben a szakszervezetekhez képest később került bevezetésre a jogsegélyszol­gálat. A Minisztertanács 1979-ben erősítette meg a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa által kezdeményezett irányelvet, amely a termelőszövetkezeti jogsegély- szolgálat megszervezéséről szólt. A területi szövetségek elnök­ségük döntése alapján szervezték meg az arra alkalmas és azt ön­ként vállaló termelőszövetkeze­tekben az ingyenes jogi szolgálta­tást. A Bácskai és Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége körzetébn 11 tsz-nél került bevezetésre az a tevé'kenv- ség, amelyet mindenütt a gazda­ságnál főállásban dolgozó jogász szakember lát el. A TOT-irányelv úgy rendelke­zik, hogy a szakember a jogse- gélygélyszolgálat keretében csak akkor járhat el, ha az ügyben a jogsegélyt kérő tag és a szövet­kezet között érdekösszeütközés nem áll fenn. A szövetség ezért a jogászokkal kötött megállapodás­ban olyan tartalmú kötelezettsé­get ír elő a jogsegélyszolgálatot ellátók számára, hogy vállalják egy másik termelőszövetkezetben az ott összeférhetetlenség miatt el nem látható ügyek intézését kol­légáik helyett. Ezzel a megoldással, úgy vélem, & vállalatoknál is kiküszöbölhető a felmerült és a cikkben jelzett ellentmondás. Dr. Burszki Béla a Bácskai és Duna melléki TESZÖV főmunkatársa

Next

/
Oldalképek
Tartalom