Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-03 / 232. szám

MAGAZIN

Október - múzeumi hónap

Minden év októberében fokozott figyelem irányul a múzeumokra, a közművelődés e sajátos intézményeire. Október — múzeumi hónap. E négy hét alatt a szokásosnál jóval több kiállítást, előadást rendeznek, tárlatvezetésekre invitálják a közönséget, egy kicsit mindig annak reményében, hogy új múzeumbarátokat sikerül szerezni, elsősorban a fiatalabbak köréből.

Múzeumaink ilyenkor — szűkös lehetőségeikhez képest — igyekeznek a lehető legtöbbet bemutatni felgyülemlett értékeikből. Ám sosem tudnak annyi mindent közszemlére tenni, amennyit szeretnének, amennyit a közönség netán elvárna tőlük. Összeállításunkat annak reményében készítettük, hogy hátha sikerül ily módon is felkelteni az érdeklődést a

muzeális gyűjtemények, a muzeológusok munkája iránt.

Hiszen, aki megnéz egy kiállítást, annak nemigen áll módjában betekinteni a kulisszák mögé. Pedig ott a sok kincs, a történelmi, múlt megannyi hiteles dokumentuma, melyek a legkülönbözőbb módon kerültek a múzeumok tulajdonába: vásárlás és ajándékozás révén, régészeti vagy néprajzi gyűjtőmunka eredményeként.

A múzeumi hálózat egyébként országszerte — Bács-Kiskunban is — látványosan bővült az utóbbi két-három évtizedben. Bővül ezután is. így válik lehetővé, hogy mind több érték kerül közönség elé, hogy a múzeumok valóban kilépjenek valamikori szentélyes- kedő zártságukból, s a szó valódi értelmében a közművelődést szolgálják. R. M.

Kis * NAGY SZENZÁCIÓK

Bács-Kiskun megye múzeumaiban annyi minden történik egyetlen évben is, hogy tele lehetne írni több újságot az erről szóló cikkekkel. .Erre természetesen nincs lehetőség. Csupán arra vállalkozhatunk ez alkalommal, hogy tallózzunk az utóbbi IS—20',év legérdekesebb múzeumi eseményei — kis és nagy szenzációi — között a sajtódokumentumokban. A Kedves Olvasó bizonyára egyetért velünk abban, hogy az alábbiak még ma is szenzációnak számítanak:

Százéves szélmalom

Több mint-21 éve, 1961. június 28-án röppent a hír: Kiskunfélegyháza legöregebb — százéves — szélmalmát a Kiskun Múzeumba vitték, s az intézmény udvarában állítják fel. A sok száz darabra szétbontott, szúette faanyagot megfelelő tartó- , sítás után rakták össze. Az ácsmunkát a 60 éves Mogyoró Sándor, a szélmalom egykori javítómestere végezte, az építést pedig a malom régi tulajdonosa. Pajkos István irányította.

A szélmalmot húsz évvel ezelőtt, 1962. októberében avatták fel, s tízezrek csodálták meg azóta. Többször javítgatták, erősítgették falait. Most a vi- torláját^kell pótolni, mert lecsavarta a vihar.

Rojtos szárú magyar gatya

A Kiskun Múzeumnak hosszas nyomozás eredményeként végre sikerült kiegészítenie (1965 nyarán) a pásztor- történeti gyűjteményét, méghozzá egy teljes juhászöltözékkel: bö ujjú, csipkés-rojtos inggel, nyolcszeles — széthúzva nyolcméter széles — rojtos szárú magyar gatyával, pitykegombos mellénnyel, díszes fehér és fekete nadrággal, és egy cifraszűrei.

A népviseleti garnitúrát, melyet évekig kerestek, egy akkoriban elhunyt öreg juhász hozzátartozóitól vásárolta meg a múzeum. Ezeket, valamint a régebben szerzett díszes faragású pásztorbotokat, fokosokat, korbácsokat, ko- lompokat és csengőket röviddel ezután pásztorkiállításon mutatták be.

Az ezüstdínárok földje: Fájsz

Tizenöt éve, 1967-ben terjedt el a hír: ismét apró pénzérméket találtak — ezúttal szárvágás közben — Fájsz község határában. Újólag kutatni kezdett itt a bajai múzeum. Több mint 2000 darab, a 16. században, Ferdinánd király korában vert ezüst- dinár került felszínre. Egyetlen nagyobb ezüsttallért is találtak.

Fajszon ez már a harmadik ilyen lelet volt. Gazdaságtörténeti bizonyítéka annak, hogy e falu a vidék legrangosabb települései közé tartozott négy- iszáz évvel ezelőtt, sőt még később is, a 18. század elején, amikor a dokumentumok szerint Fájsz minden lakója nemesember volt.

Római kori szerelem?

Sokáig a Bajai Türr István Múzeum raktárában hevert egy jelentéktelennek tűnő lelet, melyet az Alsó-Duna-völ- gyi Vízügyi Igazgatóság egyik dolgozója talált Dunaszek- csőnél, a rómaiak egykori Lugió nevű településének maradványai körül. A muzeológusok 1965-ben fejtették meg, hogy a régiség nem más, mint egy római kori orsógomb. Rajta egy római harcos és egy germán lány karcolt képmása látható, s ez olvasható: A lány neve Antónia.

Római kori szerelmi emlék? Ki tudja. Egy iazonban biztos: a bajai múzeumnak ez volt az első emléktárgya e korból. ,

Az évszázad aranykincslelete

Kunszentmiklós kunbábonyi határrészén 1971. februárjában hatalmas amforát — bortároló edényt — fordított ki a földből a homokbánya munkagépe. Aztán egy sárgafém ivóedény került elő, majd újabb és újabb aranytárgyak csillogtak a homokon. A megbolygatott sírból az évszázad egyik legszebb és leggazdagabb hazai aranykincslelete került a kecskeméti múzeumba.

Az avar kagán fejedelmi sírja mintegy 160 csodálatosan megmunkált aranytárgyat rejtegetett. Karkötők, evő-ivókellékek, övék aranyc^atjái, szíjvégek, kardok, tör, kések aranyveretű részei, aranycsészék, arahy kürt, ivókürt, tegez arany veretes részei vannak közöttük. A totemállat aranyfeje sem hiányzott a sírból. A csillogj ötvösmunkák' között megtalálhatók a bizánci aranyművesek remekei is.

, A felbecsülhetetlen értékű muzeális kincs körüli szenzációt fokozta, hogy nem a legegyszerűbb módon került az illetékes kecskeméti múzeum birtokába. A homokbányában dolgozók közül Csörgő Benjamin esztergályos vette észre az első tárgyat. A múzeumot társa, Szűcs Gábor traktoros értesítette. Ám a „csodának” hamar híre ment, s mire a muzeológusok odaértek, szétkapkodták a kincsek zömét, s valósággal be kellett gyűjteni azokat.

Végül is'minden jóra fordult. Olyannyira, hogy a megtalálók, bejelentők, továbbá azok, akik készséggel visszaadták a kincseket és segítették összegyűjtését, összesen 76 ezer forint jutalomban ré- - szesültek.

TÜRELEM

Nem belottes üveget, hanem rabmunkát szorongat a kezében ez az idős néni. Ö adta át a Kiskun Múzeumnak a közelmúltban, a börtönügyi gyűjtemény gyarapítására. A tárgy neve: tü- reiemüveg. Egy hajdani mat-" kópusztai legény készítette a hűvösön. A festett mini szoborcsoport kifaragásához és üvegbe rakásához sok nyugalmas napra lehetett szüksége. Volt rá ideje.

Levél a régésznőtől

A napokban kaptuk az alábbi levelet Kunpeszérről, fí. |Tóth Elvirától, a megyei múzeum tudományos Jőmunkatársától:

„A kunpeszéri Parasztbecsület Tsz által bejelentett és beszolgáltatott korai avar, gúla alakú arany íülbevalópár lelőhelyen íx Felsőpeszéri út keleti oldalán fekvő homokbányában a lelőhely hitelesítése és a megmaradt bányapart biztosítása céljából ez év március 12-től július 28-ig lelet- mentő ásatást végeztünk.

A ritka aranylelet előkerülésén túl, az ásatást az is indokolta, hogy a lelőhely az egykori Peszéradacs-puszta területéhez tartozott, ahonnan a nemesfémbeváltó útján 1894-ben avar női sírokból származó leletek kerültek a Magyar Nemzeti Nfúzeum- toa, s ezek között volt egy hasonló fülbevalópár. így a szerencsés véletlen csaknem 90 év múltán lehetővé tette, hogy az eddig közelebbről ismeretlen lelchelyű tárgyakat ugyancsak a Felsőpeszéri út menti homokdombból származtássukAz ásatás során, említésre méltó eredmény nélkül, átkutattuk a gépek által feldúlt, javarészt kitermelt bányaterületet, illetve mintegy 20 méter szélességben feltártuk a száz méter hosszú domb megmaradt északi, nyugati és déli lejtőit.

A munka eredményeként 49 szarmatakori sínből 51 temetkezés került elő, s feltártunk további nyolc, a temető déli—északi tájolásával megegyező, de sem csontokat, sem leletanyagot nem tartalmazó sírboltot, valamint halomsírokat keretező kör-, félkör- és négyzetalakú árkokat, sírrabló-árkokat, illetve egy szarmatakori hulladékgödröt.

Bár a sírok mintegy 90 százaléka rablóit volt — érintetlenek csupán a gazdag gyermeksírok —, az előkerült kerámia-, fibula- és éremanyag így is jelentős, javarészt a 2—3. századi keltezést teszi lehetővé.

Feltártunk továbbá három korai avar temetkezést: két gyermek szegényesebb és egy férfi gazdag sírját. Az utóbbiból ezüstveretes övék, íj, tegez, ezüstedény (ivókürt? ivóedény?) nyomok, valamint gazdagon díszített aranyveretes kard került elő, gyöngyözött szalagdíszes markolattal, rekeszes díszű függesztőfülekkel, de csupán vas koptatóvalAz elpusztultakkal együtt a mintegy fél tucatnyi korai avar sír e nép vezető rétegének családi temetkezési helyére vall,

fi fgy kezdődött ezen a hatalmas kör alakú pályán a kunpeszéri ásatás ez év március 12-én.

melynek különös jelentőséget ad. hogy a temető a kunbábonyi kagán szállás területén fekszik. (Ahonnan a szenzációs aranykincsek előkerültek 1971 februárjában. A szerk.) A két lelőhely távolsága egymástól csupán 8 kilométer. Ezért a korai avar temető kiterjedésének a tisztázására most folytatjuk a munkát Kunpeszé- ren, mintegy 800 négyzetméter területen.

Egyébként jelezni szeretném, hogy — számos hazai és külföldi szakember látogatása után — folyó hó 24-én megtekintette az ásatást Alfred Khalikov. a kazáni egyetem professzora is. aki felesége halála után folytatja a magyarok elődeinek a felkutatását a Szovjetunió területén. A munka kezdeti eredményeiről szóló könyvük tavaly megjelent a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti füzetek című sorozatában. A professzor tanulmányozta a kecskeméti múzeumban lévő avar és honfoglalás kori leleteket is. Mind az ásatástól, mind pedig a múzeumban látottaktól valósággal el volt ragadtatva. Csupán azt sajnálta, hogy kecskeméti látogatására közvetlenül az elutazása előtti napon kerülhetett sor, s így kevés ideje maradt az anyag alaposabb áttekintésére."

Üdvözlettel: H. Tóth Elvira

tudományos főmunkatárs

DOBOZY IMRE:

A tizedes

*

(részlet)

fcv.-SSrr xíf

• Kincskereső segédrégész, aki régész szeretne lenni.

Egyébként főiskolás,

Céltáblagyűjtemény Étvágycsináló

népművészet

ISTENHÓZÓT ' KEDVESVENDÉ GJÓÉTVÁ- GYAT. A kalocsai Viski Károly Múzeum nagyszabású új állandó kiállításán látható ez a gyönyörű népi hímzés.

Az 1803-ban alakult bajai Czéllövész Társulat — német nevén Bürgerlicher Schützen Verein — a varos legrégibb kulturális egyesülete. Pacséri Császár Ferdinánd földbirtokos és táblabíró alapította.

Az egykori lökért helyén ma a kertészeti szak- középiskola épülete áll. A társulat a második világháborúig működött.

Megszűnése után a bajai múzeumba kerültek a festett céltáblák, melyek az ország egyik legnagyobb ilyen jellegű gyűjteményét alkotják. Képünkön egy átlövöldözött tábla látható.

Grisa az ablakhoz sántikált. Egy-egy távoli, mélyebb dörgés után örvendezve kiabál: ez a mienk volt) Albert felrángatja a cipőit, ajánlva, hogy Ha az urak le akarnak vonulni a pincébe, semmi akadálya. D'e erre nincs idő, front hirtelen meglódul visszafelé, a németek lámpát gyújtva, vad iramban nyargalnak a sóderos úton, egy lövészekkel megrakott teherautó nekicsúszik egy öreg fának, a katonák' leszóródnak, de utána rögtön, mint a tűzijáték, pattog, szíTTrázik a fa környéke, aki a németek közül épségben maradt, rögtön felveszi a harcot.

— Szépen vagyunk — aggódik Gáspár —, ha ezek rájönnek, hogy itt ez a kastély, s ebben sokáig védhetik magukat.

Ettől azonban nem kell félni. A német harckocsik nyomában tüzelve robognak az orosz tankok, jön a gyalogság is. Csakhamar behallatszik az orosz géppisztolyok szapora kattogása, egy-kettő elnyomják a fa körüli nemet ellenállást.

— Hé, a szentségit! — riadt fel a tizedes. — Átöltözni, elfelejtettétek?

Vad kapkodás kezdődik, a sötétben összevissza nyulkálnak,

♦C

»I *»

&

Hétfőn mély részvéttel kísérték utolsó útjára a Mező Imre úti temetőben a 65 éves korában, szeptember 23-án szívroham következtében elhunyt Do- bozy Imre Kossuth-díjas írót. Nagysikerű regényének egy részletét életműve előtti tiszteletadásként közöljük.

Eseménynaptár

A Katona József Múzeumban, Kecskeméten tegnap nyitották meg a „Kodály Zoltán a fotó. és képzőművészetben" című kiállítást. Egyidejűleg nyílt meg „A magyarok elődei a Duna—Tisza közén” című. a népvándorlás korát szemléltető dokumentációs kiállítás.

További rendezvények:

KECSKEMÉTEN a Magyar Naiv Művészek Múzeumában ma nyitják meg Gajdos János emlékkiállítását.

KALOCSÁN a Viski Károly Múzeum emlékülést rendez október 5-én a névadó születésének 100. évfordulója alkalmából.

BAJÁN a Türr István Múzeumban október 9-én nyílik a Magyar Naiv Művészek Múzeumának gyűjteményéből válogatott, reprezentatív tárlat.

KISKUNFÉLEGYHÁZÁN a Kiskun Múzeumban október 10-töi Markolt György félegyházi születésű szobrászművész alkotásait mutatják be.

A KISKUNHALASI Thor- ma János Múzeum három előadást rendez — helyszűke miatt — a szakmaközi bizottság székhazában:

Október 7: Néprajzi gyűj- töútön Pápua-Üj-Guincá- ban. Előadó: dr. Vargyas Gábor.

Október 14: „Anyám lettél, lenne, el nem hagytál lenne". (A moldvai esángók történetéről és néprajzáról.) Ellőadó: dr. Domokos Pál- Péter.

Október 21: Szilády Áron élete. Előadó: Bognár Zoltán.

A kiskunhalasi múzeum közművelődési termében üj diafilm-sorozat vetítését kezdik meg a múzeumi hónapban a kiskunsági állattartásról.

összeállította: Rapi Miklós

egymás holmiját rángatják fel, Grisa idegesen kiabál az egyenruhájáéit, fegyveréért, azt se tudja, hová tették.

— Tizedes úr — könyörög Gáspár —, csukjuk be az ablaktáblákat, gyújtsunk gyertyát.

— Az is időbe telik!

— De már kinyomják a fél szememet, nadrágom meg egyáltalán nincs, se civil, se kincstári.

Gálfy, aki szintén nem talál valamit, szemrehányólag megszólal.

— Még csak az hiányzik, hogy elkezdjetek vádaskodni.

Fekete begerjed.

— Miért, az olyan lehetetlen? Hogy aki előbb éri, viszi?

Ebből cirkusz lesz. Arra meg semmi szükség. A tizedes, gatyában ugrálva, sorra becsukja az ablaktáblákat.

— Hol a gyertya?

— Nem tudom.

— Hát mit gyújtsunk meg, a hülye istenieket?

— Várj, kérlek, gyufával megkeressük.

Végre fény lobban, a gyertyát is megtalálják. A fiúk vörösek, ziláltak. Odakészített civil ruhájuk persze, nagyrészt érintetlen, a sötétben egyazon ruhadarabokat rángatták egymás kezéből. A tizedes lehordaná őket, de ezúttal ő se készítette a szék mellé a váltást.

— Jó, csak mozogjatok, aztán bújtassuk vissza a rubáskájába ezt a gyereket.

Mire elkészülnek, az orosz változat szerint, vagyis Grisa kivételével mindnyájan civilben, folyik róluk a víz. A kályha is most kezdi jól adni a meleget, ki kell nyitni a folyosóra szolgáló ajtót.

— Fújjátok el a gyertyát, kinézünk.

Kihajtogatják az alaktáblákat. A kastély körül semmit sem látni. Távolabb nyugatra, a tinyéri dombok irányában, torkolattüzek szaggatják a sötétet. Szíjártó megkönnyebbülten sóhajt.

— Ha ez igaz, hogy csak így átszaladt rajtunk a front, és^gvi- könkön sincs egy karcolás sem ...

— El ne kiabáld!

— De látod, már ott lődö/.nek.

— Ez az, hogy ott, — mondja Molnár, fejét vakarva. — Egy helyben. Már egy idő óta nem mozdulnak tovább.

— Az ám — búsul el Gáspár — pedig mozdulhatnának.

A tizedes Gálfyt kérdezi.

— Te mit szólsz hozzá, Eduárd?

— Nem tudom, kérlek, de olyan színe van a dolognak, mintha az oroszok erős tüzérségi elhárításba ütköztek volna.

— Nekem is ez a gyanúm. Nézd a torkolattüzeket: több a szúró fehér, mint a vörös, vagyis több vág szemközt, mint amarra.

Grisa nem hagyja békén őket, fordítsák le legalább a nagyját, mit beszélnek. Amikor meghallja, miről van szó, hátba veregeti, akit ér.

— Ne törődjetek vele, testvérek. Ha a mieink megindulnak, nincs semmi, ami megállíthatja őket.

Ez úgy általában, s Molnárék személyes tapasztalatai szerint is, igaz. Ezúttal azonban a németek mégis csak összeszedhették magukat, mert elkezd megint keletnek hömpölyögni az egész csat-