Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-24 / 250. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET Arany János emlékezete Száz esztendővel ezelőtt, 1882. október 22-én, 65 éves ko­rában halt meg Arany János, a magyar epikai líra legna­gyobb mestere. A halál évfordulójára nem szoktunk emlé­kezni, de Arany, a halhatatlan költő ebben is kivétel. Nem­zedékek nevelkedtek és nevelkednek költői hagyatékán, ta­nulják tőle az oly csodálatosan gazdag magyar nyelvet, amelynek sokszínűségét, árnyaló és kifejező képességét nála senki nem mutatta meg jobban, érzékletesebben. Világiro­dalmi rangra „csak” azért nem emelkedhetett, mert egy kis nép által beszélt nyelv — méghozzá sajátosan egyedi, gyak­ran lefordíthatatianul gazdag nyelv — „bárdja” volt, egye­sek szerint a néplélek őrzője. De nem volt-e ugyanannak a népiéleknek őrzője Petőfi Sándor is, akivel halhatatlan ba­rátság kötötte össze? Az évfordulón azonban ne tegyünk föl oktalan kérdése­ket, hajtsunk fejet a szellemóriás, a „félszeg zseni” emlé­ke és életműve előtt. Mert emléke elevenen él, életműve pedig változatlanul és erős fénnyel sugárzik. • A költő nagykőrösi szobra. ARÁNY JÁNOS: Válasz Petőfinek Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom, örül a szivem és mégis sajog bélés Hár.yja-veti a hab: miért e nagy jutalom? Petőfi barátul mégsem érdemeié. Hiszen pályadijul ez nem volt kitűzve... Szerencse, isteni jó szerencse nékem! Máskép szerény művem vetém vala tűzbe. Mert hogyan lett volna nyerni reménységem? És mily sokat nyerék! Pusztán a pályabér Majd elhomályosít, midőn felém ragyog: De hát a ráadás!... Lelkem leikéig ér. Hogy drága jobbkezed osztályosa vagyok. S mi vagyok én, kérded? Egy népi. sarjadék. Ki törzsömnek élek, éretté, általa! Sorsa az én sorsom, s ha dalra olvadék. Otthon leli magát ajakimon dala. Akartam köréből el-kivándorolni: Jött a sors kereke és útfélre vágott, S midőn visszafelé bujdokolnék, holmi Tüske közül szedtem egynéhány virágot. Jöttek a búgondok úti cimborának, összebarátkoztunk összeszoktunk szépen; Én koszorút fűztem, ők hamiskodának), Eltépték füzérem, fél-elkészültében. Végre kincset leltem: házi boldogságot, Mely annál becses b, mert nem szükség őrzeni, És az Iza partján ama hű barátot... Nem is mertem volna többet reményleni. Most mintha üstökös csapna szűk lakomban Éget és világít lelkemben leveled: Oh mond meg nevemmel, ha fölkeres Tompa, Mily igen szeretlek Téged s őt is veled. A költő és Kecskemét „Azt mondom először: okosabban tennél. Huszonheted napján a hónapnak jönnél Szíves barátid közt, köztünk megjelennél Akkor átrándulnánk szomszéd Kecskemétre, Losonczy, Obernyik ő lakhelyére” írta 1852. július 13-án Lévay Józsefhez Arany Já­nos. El is jöttek. Jól érezhette magát, mert augusz­tusban az épülő vasút pályáján újra átsétált a szomszédos Nagykőrösről Kecskemétre. Találkozott Gyulai Pállal, aki Szilágyi Sándornál, a híres tu­dós-tanárnál meghúzódva regényt ír. A költőt — mint följegyezte — néha a kényszer parancsolta a közeli nagyobb városba. Csak az itteni boltokban kapta meg, amire éppen szüksége volt. „Itt vagyok végre valahára Nagykőrös homokos- salétromos Kánaánjában. Szállásunk tegnapelőtt óta van. Azelőtt Mentovich-nál szorongtunk... Nagykőrösön nemhogy bútorfélét, de még kosarat, dézsát s tálat sem lehet kapni', azértis Kecskemét­re kell fuvarozni”, panaszkodott. 1853. augusztus 16-án sem dicséri különösképpen a két homoki várost: I.Ezen az Istennek drága Kőrösön idestova az ingét is megeszi az ember. Igazán dúdolja Lo­sonczy László collegánk az ő poémájában: j.Drága szülőföldem Kecskemét! Mert ez a két város drá­gaságban Pestet is fölülmúlja." 1856-ban „Arany János nagykőrösi tanár” így utasította el a Kecskeméten fölkínált állást: Tisztelendő Űr! Nagyra becsült honfitársaim! Értésemre esett, hogy tegnap távollétemben egy. a kecskeméti n. t. Egyháztanács által megbízott küldöttség szeren- csélteté látogatásával itteni lakásomat, ily céllal, hogy megbízatásához képest, engemet a kecskemé­ti főgimnázium egyik tanári — éspedig igazgató ta­nári állomására meghívjon. Amennyire megtisztelve érzem magamat a kecs­keméti egyháznak bennem helyezett ezen bizodal­ma által, melynek megnyilatkozását már másszor is volt szerencsém tapasztalni: annyira fáj kimon­danom, hogy annak ezúttal nem tehetek eleget. Egy új — vagy újból szervezendő intézet kor­mányzása sokkal erősb, erélyesebb jellemet igényel, mint amilyennek magamat ismerem, s valóban akkor élnék vissza a tiszt, egyház bizodalmával, ha e se physice, se moraliter nem nekem való állást elfogadnám. Ami pedig azon még szóba nem hozott, de fölke­rülhető esetet illeti, hogy mint közrendi tanár cse­• Arany levele a kecs­keméti refor­mátus iskolá­hoz. rélném föl állásomat az ottanival: részemről e cse­rét mi sem indokolná egyéb, mint azon tisztelet, mellyel a kecskeméti egyház iránt viseltetem. De ide, már közel öt évi megszokás után számosb kötelékek fűzneU. s jobban irtózom a változástól, új viszonyok közt, mint egy új élet kezdésétől, hogynem az állásomat másutt hasonlóval fölcse­rélni óhajtsam. Vannak férfiak, kik a kecskeméti gimnáziumnak több szolgálatot tehetnek, mint ért, törött kedélyű, változó egészségű ember. Legyen szives Kegyed a n. t. Egyháztanácsnak legmélyebb köszönetemet tolmácsolni, s tagadó válaszomért engem kimenteni; ki e szives üdvöz­lettel maradtam. Nagykörös, jún. 16. 1856. Tisztelendő Úrnak alázatos szolgája Arany János Nagykőrösi tanár Kapcsolata nem szakadt meg a hírős várossal. Toldv Ferenc irodalomtörténész 1859. március 21-én invitálta Kecskemétre Aranyt: „Pünkösdkor, ha Is­ten éltet, látni fogom kegyeteket Kőrösön, különö­sen Kecskeméten Döménél leszünk többen — úgy készüljön kegyed, igen tisztelt barátom, hogy ne hiányoznék a koszorúban.” össze is jöttek Horváth Döme Batthyány utcai házában, amelynek falai — amíg csákányok 'szét nem verték — látták Petőfit, Jókait, Vörösmatyt és Aranyt. Halála századik évfordulóján lehetetlen arra nem gondolnunk, hogy ebben az esztendőben szü­letett Kodály Zoltán, Arany eszméinek továbbélte- töje. amikor a költő testilelg eltávozott körünkből. Heltai Nándor LEGTERMÉKENYEBB KORSZAKA VOLT Arany-relikviák Nagykőrösön Valamikor régen, még a török időkben, úgy hozta a sors, hogy itt a Duna—Tisza közének észa­kibb tájain, össze kellett fognia három városnak a megmaradá­sáért. Ebben a nagy összefogás­ban jutott hely persze a viszály­nak is. Ez a tény azonban nem változtat a lényegen. Azon, hogy Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd története igen sok hasonló, sőt, némelykor azonos vonást mutat. Ezért lehetett úgy megrendezni a sikeres Mezővárosi népművészet kiállítást Kecskeméten a három város emlékeiből, hogy jobbára egységes anyag került a tár­lókba. A múlt iránti érdeklődés ter­mészetesen átlépheti a népművé­szet határait, s nem fog csalat­kozni. Talál közös emlékeket az ipar, az oktatásügy, s leginkább a városok politikájának történe­tében is. Érdemes hát ezeknek az emlékeknek a nyomába ered­ni, s átrándulni például Nagykő­rösre, s ott is az Arany János Múzeumba. Maga az 1838-ban emelt, arányos, klasszicizáló épü­let is figyelemre méltó. A bejárattól jobbra foglal el több termet a „Hej, Nagykőrös híres város” című állandó kiállí­tás, mely 1978-ban nyílt meg. A helytörténeti bemutató szépségét és szakszerűségét még akkor ní­vódíjjal jutalmazták. E kiállítás üvegszekrényei azok. melyekben Kecskemét és Cseléd régebbi történelmének hű tükörképét leli meg a látogató. Egyebek között a céhek emlékei­ben vagy még régebbről, a tö­rök kor tárgyaiban. Érdemes azonban a különbségekre is oda­figyelni. Például arra, hogy 1850— 51-ben a nagykőrösi városatyák­nak olyan tanári kart sikerült verbuválniuk iskolájukba, melyre ma is méltán lehetnek büszkék az utódok. A tucatnyi tanár kö­zül hat akadémikus lett. Mégpe­dig Szigeti Warga János, Arany János, Szász Károly, Szabó Ká­roly, Salamon Ferenc és Szilágyi Sándor. Nos, a nagykőrösi múzeum méltóképpen emlékszik erre a nagy tanári karra, s tagjai közül elsősorban Arany Jánosra. Az Arany-gyűjtemény egyedül­álló érték. Javát a költő kéz­iratai és személyes tárgyai adják. Bemutatja a múzeum például A fülemile. a Katalin, a Szent László füve és a Nagy-Idai cigá­nyok kéziratát. Ez utóbbi érde­kessége, hogy a költő a strófák mellé oda is rajzolta művének hőseit. Arany János használati tárgyai sorában asztalának és szé­A nagykőrösi múzeum most, Arany János halálának 100. év­fordulójára időszaki kiállítási termeit is a költőt idéző tárgyak­kal rendezte be. E munkában se­gítségére sietett a Magyar Tudo­mányos Akadémia, az Országos Széchenyi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Galéria. Ez a kiállítás november 20-ig tekinthető meg. Zichy Mihály híres és szép bal- ladaillusztrációi mellett. Borsos Miklós több rajza a most készí­tett Arany János-emlékérme dí­sze a tisztelgő bemutatónak. Ér­dekessége a kiállításnak az a név­jegykártya, melyen Arany János a szabójának üzent egy kabát megvarrása dolgában. Több dedi­kált kötet, az Arany család címe­re és két Arany-képmás az 1040-es évekből, valamint Szántó Gergely és Moiret Ödön néhány plakettje ugyancsak a ritkán be­mutatott tárgyak közül való. A művészetek és a hétközna­pok emlékeit szerencsés kézzel ötvöző nagykőrösi kiállítások az utóbbi években nem érdemtele­nül tették híressé az ország egyet­len Arany János Múzeumát. Egyedülálló látnivalót kínál Du­na—Tisza közi temetői fej fagyűj­teménye is. Gyakran rendeznek falai között országos jelentőségű néprajzi tanácskozásokat. Leg­utóbb pedig, október derekán a Magyar Irodalomtörténeti Társa­ság tartotta a hagyományőrző vá­rosban Arany János és Goethe emléke előtt tisztelgő vándorgyű­lést. Farkas Péter • Fadrusz János szobra: A farkasokkal küzdő Toldi. • Arany névjegy- kártyájának hátoldala a szabójának írt üzenettel. kének hiteles másolata, óratartója látható itt, melynek díszítését unokája, Széli Piroska készítette. Sok tárgy idézi az Arany család valamennyi tagjának emlékét. A kéziratok között is különle­gességnek számítanak azok a la­pok, melyek Arany 'János tréfás verseit őrzik, s talán még ezek­nél is érdekesebbek tanári mun­kálkodásának nyomai. Például óravázlatai, vagy a diákok által másolt széptani jegyzetei. S őriz a múzeum egykori dolgozatfüze­teket is. melyek hibáit Arany Já­nos javítgatta nagy gonddal és szeretettel. Sok, s nagyon sok hires Arany- költemény készült Nagykőrösön, a költő tanárkodásának kilenc éve alatt, ám helyi témájú mindösz- sze négy. A Temetőben, A tetét- leni halmon, A vén gulyás és A vén gulyás temetése. Noha a helybeli témák hiánya feltűnő, az irodalomtörténet mégis Arany legtermékenyebb költői korsza­kaként tartja számon a nagykő­rösi éveket. A város, mely poros- ságával, vidékiességével néha el­keserítette a költőt, mégis alko­tásra serkentette. Még könyvet is kölcsönzött A Toldi írójának az irodalom- történet és a közfelfogás sze­rint nem sok köze van Kecske­méthez. Ám ami mégis van, az nagyon is jellemző a költőre, a kor társadalmi-politikai-műve- lődési viszonyaira, és a város szel­lemére is. A szabadságharc leverése után. 1850-ben jelent meg Bécsben az „Entwurf” néven közismert ren­delet, amely az Osztrák Biroda­lom gimnáziumai és reáliskolái számára egységesen elég szigorú követelményeket szabott meg. Pl. minden nyolcosztályos főgimná­ziumban tizenkét rendes tanárt kellett alkalmazni. A kecskeméti református iskolában az előírá­soknak — elsősorban anyagi okok miatt — nemigen tudtak eleget tenni. A nyolcosztályú gimná­zium 1851 52—1853 54-ben inkább csak tengődött; (Haynau rende­letére fel is függesztették az igaz­gatóságát); 1854-ben négyosztályos algimnáziummá süllyedt, s csak 1857 58-ban lett véglegesen érett- ségiztetési joggal rendelkező fő­gimnázium. 1852. ápr. 17-én a református egyházi gyűlés megállapította: ,,a’ tanárok nem elegendő számmal vannak alkalmazva, előleges följe­lentés nélkül ollyak is állíttattak tan­székbe, kik közűi egy a’ politikai pró­bát ki nem állta, másiknak tanitoi modora, és eljárása czélra nem ve­zető .. A visszás oktatási körülménye­ket már 1851-től próbálták meg­változtatni a kecskemétiek: igye­keztek megerősíteni, és ezáltal megmenteni iskolájukat. A Refor­mátus Könyvtárban őrzött jegy­zőkönyvben olvashatjuk: „1851. Sept. 30. Az Egyházi Tanács- kozmány tagjai, a’ szerint, mint is- merettségl viszonyuk engedte, ezen nevek után látja szükségesnek tuda­kozódni: vallyon az itt alább megne- vezendök ajánltathatnak e; s’ Tanári állomást fogadnának e’ el? Cien- féri Antal, Varga János, Zeil Miklós, Károlyi István, Bajza Jó­zsef, Emödy Dániel, Horváth György, Arany János, Tóth István, Kalicza László, Tarczy And­rás, Jókai Mór, Vállas Antal, Fényes Elek. A’ küldöttség igye­kezzék ezek felöl örvendetes hirt hozhatni.” A tanárválasztás jelöltjeinek ez a listája több szempontból is ta­nulságos. Ha a kiemelt neveket nézzük — később szinte vala­mennyi a Tudományos Akadémia tagja lett! A Pest-Budán járt kecskeméti tudakozók tehát jól ismerték a jövő legjelesebb „ta­nárait”. (Izgalmas kérdés: hon­nan ez a jólértesültség .. .?) Az sem érdektelen, hogy a jelöltek mindegyike negyvennyolcas szel­lemű volt.. A küldöttség 1851. okt. 9-én terjesztette be jelentését útjáról. Ebből kiderül, hogy Arany Já­nost „Szőnyi Pál úr ő Nagysága ajánlotta". 1851. okt. 10-én meg­történt a döntés, és „mint leg­több szavazatokat nyertek — meg­választottak: Szilágyi István,. . . Arany János” és még hatan. Szilágyi István egy év halasz­tást kért, Arany János pedig el­hárította a megtiszteltetést. 1851. okt. 26-án ez szerepel az Egyházi Tanácskozmány jegy­zőkönyvében: „Fö Iskolánk tanárául felválasztott Arany János úr, a néki ajánlott tanári széket elnemfogadván, szoba jött, hogy ezen tanári szék, még ezen ülés­ben . .. egy új tanárral betöltendő.” Meg is választották Arany he­lyett Károlyi Istvánt. Arany János minden bizonnyal személyesen mondta el érveit Kecskeméten, miért nerp fogadja el a tanári állást. (írásos nyilat­kozatáról nem tudunk). Tudjuk azonban, hogy 1851. nov. 22-én és 1852. jan. 12-én járt Kecskemé­ten. Sajátkezű aláírása igazolja, hogy az első alkalommal Anony­mus Gesta Hungarorum-át má­sodjára pedig Kézai Chronicon- ját kölcsönözte a Református Könyvtárból.' (Ügy látszik, hogy mór ebben az időben foglalkoz­tatta a Csaba-trilógia megírásá­nak a gondolata a magyar ős­történeti kérdések iránt mindig is intenzíven érdeklődő költőt). * Kecskemét azonban az első visz- szautasítás után sem akart le­mondani Arany tanár úrról. 185S- ban már a gimnázium igazgató­jának hívják meg — nyilván az­zal a szándékkal, hogy az akkor már országos hírű költő tekinté­lye is öregbítse az újraalakuló in­tézmény hírnevét. Arany ezt a meghívást is elhárította. Sajátke­zű levelét a Református Könyv­tárban őrzik. Arany önmagával soha meg nem elégedő, túlérzékeny, „törött kedélyű” ember volt. (Munkái kö­zött is ezért sok a „töredék”.). Ta­lán igaza volt, amikor nem vál­lalta a gimnázium újjászervezése sok gonddal-bajjal járó munká­ját. A kecskeméti reformátuso­kat dicséri azonban ez a meghí­vás abban az időpontban, ami­kor az iskola újramegnyitása már eldöntött ügy volt. Bizonyára ol­vasták Arany műveit, és tisztel­ték a költőt... Sajnálhatjuk, hogy Arany en­nek az egyre híresebbé váló in­tézménynek a munkájában nem vett részt. A várossal való utolsó kapcso­lata (amelyről tudunk): 1856- ban Kecskeméten. Szilády Károly nyomdájában készült ,.A magyar nemzeti versidomról" szóló prog­ramértekezése (a nagykőrösi fő- gimn, harmadik tudósítványa keretében. 44 1.), — a magyar vers­tan máig legtekintélyesebb meg­alapozása. Nemigen hihetjük azonban, hogy az akkoriban még nagyon összetartó Három Város — Cegléd, Nagykőrös, Kecske­mét — barátságának az ápolásá­tól is elzárkózott a magányos köl­tő. *| Bognár András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom