Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-22 / 248. szám

1982. október 22. • PETŐFI NÉPE • 5 HANDABASA, AVAGY A FÁTYOL TITKAI fiatalokról - fiataloknak Színházi kellernde Amikor az előfüggöny szétvonatott, be- ődöngtek a vigodalom szereplői. Nem éppen észláng ifjoncok az új művedelmektől zajos Pesten derünnyétől szenderig fütyésztek bámtestű lányok után, járdaltak a tőzsérke- dőktöl, a pénzkupecektől hemzse város háta- hupás utcáin, de szép ingerményes lányok helyett csak egy locsogáskürtre bukkantak. Megtudván, hogy a vén szipirtyó magához akarta gedélni mindnyájukat elszonkolod- tak. Végül is salápolhatott a közönség, mert méltókat kupidolt a szerelem. • Csák Zsuzsa és Rajza Viktória Ligeti Sándor uram- és Katica asszony, a Fátyol titkai nyelv­újítói tapsolnának, ha az ítékes ilyen stílusban ^folytatná mű­elemzését. Miért bosszantanám azonban olvasóimat, hiszen ma már senki sem kacagna olyan jóízűen a szokatlan, furcsa, sok­szor nyakatekert kifejezéseken, mint Vörösmarty színművének bemutatásakor. A szavak nem csiholják életre a szokatlanul — tehát nevetségesen — viselkedő gazdáikat. Miért is haragudnánk ma a múlt század húszas évei­nek magyar vígjátékait benépe­sítő haza-puffogtatókra, perföl­diekre. szélháziakra, idegenma,)., mólókra a szenvedélyes nyelv­újítókra, s csökönyös ellenfe­leikre. A színházi (közönség-) igények­re gondosan ügyelő Vörösmarty is csak mértékkel adagolta a na­pi fonákságokkal töltött vígjá­tékpatronokat. Ritkán élt — pél­dául — az oly hatásos szóhumor­ral. Nagy példaképéhez és ösz­tönzőjéhez hasonlóan arra töre­kedett, hogy a fiákeres és gyalo­gos nézőket egyaránt hasznosan szórakoztassa vidám „kellemdé- je". Jól tudta ,,A' víg színmű a- hétköznapi élet apró bajai körül forog, és ennek hibáit róva, ne­vetséges oldalait kitüntetve, mu­lattat és tanít egyszersmind.” Ar­ról is szólt a Dramaturgiai lapok­ban hogy a túlzott oktatgatás és szatirizálás „virágtalan szakába” senyvesztené a drámairodalmat; a poézis oxigénje éltetheti a víg­játékokat is. Ezért helyezte érdekfeszítő kör­nyezetbe klasszikus motívumok­ból megalkotott történetét: a gyors fejlődésnek induló, immár lánchidas, telegráfos városligetes, kőszínházas. sok cifra boltos Pestre, ezért igyekezett lélektani­lag is hitelesíteni a szokott víg­játéki figurákat és helyzeteket. A Debrecenben 1836-ban be­mutatott Fátyol titkai-t — ho­gyan is mondjam — átdolgozó, mai színpadra alkalmazó, feltá­masztó, újraköltő Görgey Gábor kifinomult érzékkel, szerencsés kézzel hámozta ki az időtálló tör. ténetet, a pompás szerepeket a romlandó esetlegességekből, az akkor adott társadalmi indulatok elenyészésével érdektelenné szür­kült epizódoktól. Tömöry Péter eddig legjobb kecskeméti rendezésének legfőbb erénye az előadás stílusegysége. Szó, zene, gesztus úgy közelített Vilma, Lidi, Hangai és a többiek szerelmi kalandjaihoz, hogy kö­vetkezetesen kizárta a teljes azo­nosulás lehetőségét /Előre be^ programozott játék következik, tudatta már a kezdőkép. Nosztal­gikus, órajátékot idéző muzsiká­ra szinte marionett-figuraként léptek ki a kinyíló, széttáruló sá­torból a múlt századi, vállaltan furcsa figurák. így váltak termé­szetessé szokatlan mozgásaik, így érvényesülhettek a groteszk túl­zások. így bontakozhattak ki a re­mek szerepek. ­Már a Névjegykártya sejtette, hogy Csák Zsuzsa modern egyé­niségével sokat nyert a kecskemé­ti társulat. A Handabasa avagy a fátyol titkai sikerének fő részese, és az előadás tempójának, stílu­sának egyik meghatározója volt. Manírok, sablonok nélkül, kivé­teles mozgáskultúrával olyan Li­dit formált, amelynek láttán a szigorú Vörösmarty is elismerően bólogatott volna. A három lézen­gő ritter, kitűnő együttest alko­tott. Guta Gergő (Balogh Tamás) olyan hájfejű volt, mint szerepe megkívánta. A keszeg Kacor De­zső (Beratin Gábor) folyvást nyargalóztatta elméjét írói és rendezői szándék szerint. Jól egyénített. okoskodó Rigó Rezsőt formált Lamanda László. Üde, kedves jelenség volt Vilma (Baj­za Viktória). Nyilván a rendező­vel egyetértve halványabb szí­nekkel ábrázolta a költészettől el- zsongított Hangai iránti szerel­mét. „Az érzelgésben valami be­teges. mélység 's valóság nélküli felületesség van”, figyelmeztetett Vörösmarty, ügyelt erre a most iöeszerződött, darabbéli státusa • Monyók Ildikó. (Straszer And­rás felvételei) szerint önálló, talpraesett Vilma. (Mai nézők el sem képzelhetik, hegy a korabeli kritikák milyen rosszallóan kifogásolták a kisasz- szony közízléssel feleselő önálló­ságát.) Katica, „a rengeteg óság”, a nyelvújító vénkisasszony szerepe mennybemenetel jó színésznő számára. Monyók Ildikó régen kapott ennyi, megérdemelt tap­sot. Ma nem erőlteti a sikert, pá­lyája szép állomásaként tarthatja számon a Handabasa, avagy a fátyol titkai-t. Kitűnően énekel, akárcsak Flórián Antal, Hangai megformálója. (Mintha ő érezné leginkább Tömöry groteszk stí­lusát.) Lengyel János másodszor alakította Ligeti Sándor táblabí­rót, ezúttal is hitelesen, jóízűen. Nagy Árpád vendégként vezé­nyelte a Darvas Ferenc hangu­latteremtő zenéjét kellemesen megszólaltató zenekart. Füzy Sári (mint vendég) jelmezei és Szaká­csi Márta díszletmegoldásai jól segítették a derűs szórakoztatást. Heltai Nándor Egyéni-e? (Hozzászólás) Klubok ajánlják Október 8-i összeállításunk­ban vitaindító cikket közöltünk a KISZ egyéni vállalásokról. Az alábbiakban közreadjuk dr. Dom­bóvári Ottónak, a KISZ Bács-Kis- kun megyei Bizottsága titkárá­nak hozzászólását: « A történelem vizsgálatának egyik alapelve, hogy az esemé­nyeket, történéseket mindig az adott kor társadalmi viszonyai­ba ágyazva vizsgálja, és pem a jelenkor emberének szemével, hi­szen könnyű utólag okosnak len­ni... Nem lehet ez másként egy nyolc évvel korábban megfogal­mazott intézkedéssel sem. A KISZ KB 1974 áprilisi határoza­tának szükségességéről ma be­szélni csak az tud igaef n, aki szemtanúja volt a határozat szü­letésének, hogy úgy mondjam sa­ját bőrén tapasztalta fontossá­gát. Nagy vihart kavart akkor a vállalási rendszer, mondhatjuk azt is, hogv társadalmilag is újí_ tólag hatott a vállalt kötelezett­ségek ellenőrzése, a tagokkal szem­ben támasztott követelményrend­szer. Azóta eltelt nyolc év, a KISZ-alapszervezetekben. isko­lákban, munkahelyeken felnőtt egy új generáció, akinek ismere­tei az egyéni vállalásról és az ak­kori elképzelésekről a legnagyobb jóindulat mellett is csak homá­lyosnak mondható. Fel-fel vető­dik az egyéni vállalások rend­szere, de már korántsem olyan intenzitással, mint az első évek­ben. A KISZ-szervezetekben az értékelési-tervezési időszakban szóba kerül, de az évközi mun­kában már kevesebb hangsúlyt kap az egyéni vállalás. El kell is­merni azt is, hogy azóta sokat változott az ifjúsági mozgalom is, változtak a fiatalok, és jelen­leg más hangsúlyos dolgok ér­deklik a KISZ-szervezeteinket. Az egyénről (az egyéni vállalásról) inkább a közösségre (hiányára?) terelődött a figyelem. Ez termé­szetesen nem áll ellentétben az egyéni vállalásokkal, hiszen a határozat megfogalmazásával él­ve, az egyéni vállalást az alap­szervezet közösségi megbízatássá emeli, és így már nem is annyj- ra egyéni az a vállalás! Nem szabad még egy általános jelenséget figyelmen kívül hagy­ni. A jól megfogalmazott, kigon­dolt határozat, mire a végrehaj­tás utolsó láncszeméhez ér, meg­kopik, és már tartalmában sem ugyanaz. Mire a KISZ-tagnak a vállalását meg kellene tennie: mechanikussá válik, elidegene­dik a valóságtól. A szervezethez való tartozás fokmérője tovább­ra is a végzett munka marad. A sok kis egyéni cselekedet válik közösségi mozgásformává és szé­lesedik mozgalommá. Határoza­tokat végrehajtani nem egyszerű dolog, de mert ifjúsági szövetség­ről van szó, úgy hiszem, a végre­hajtásban is fiatalosnak és ru­galmasnak kell lennünk. A legközelebbi példát a KISZ KB-nak a tizenévesekre vonat­kozó határozatából tudom ven­ni. A vitaindító cikkben is szere­pel. hogy most az alapszerveze­teken van a sor az akcióprogra­mok elkészítésénél, és ennek ha­tárideje október 20. Ma már lát­juk. hogy a tanintézetek gondjai miatt — amit az ötnapos tanítási hét, a mezőgazdasági munkák okoznak — ez a határidő nem tartható. Ragaszkodjunk az ok­tóber 20-hoz csak azért, mert határozat van rá? Fontosabbnak tartom azt, hogy ha nem is ha­táridőre, de még időben elkészül­jenek az akcióprogramok. Vál­lalnunk kell, de ez a „kell” in­kább belső kényszer legyen! Továbbra is várjuk a hozzászó­lásokat! GAMF: Október 26. 19 óra, klub: A buddhizmus világképe. Október 27. 19 óra, klub: Az események sodrában. Beszélgetés Moldoványi Ákossal, a Tv-híradó műsorvezető-riporterével. November 4. 14 óra, díszterem: Sarkadi Péter grafikusművész ki­állításának megnyitója. Kertészeti Főiskola: November 2. 19 óra, klub: Fel­lini Országúton című filmjének vetítése. November S. 19 óra, klub: A Korái együttes koncertje. Óvónőképző Intézet: Október 26. 18 óra, díszterem: A Garabonciás Stúdió bemutató­ja. Műsoron: A kékszakállú her­ceg vára. Bajai Tanítóképző Főiskola, Omikron klub: Oktober 26. 19 óra: Rocktörté­net c. előadássorozat. Október 27. 19 óra: Táncház. Október 28. 19 óra: Politikai Fórum. Vezeti: Hajdú Miklós. November 2. 19 óra: Rocktör­ténet. November 3. 19 óra: Táncház. Telefonon kérdeztük — Milyen túrákat, kirándulá­sokat kínál az év végére az Exp­ress Ifjúsági és Diákutazási Iro­da a fiataloknak? Mihalik Lászióné, a kecskeméti iroda szervezője válaszolt: — Télen is sokan szeretnek utazni a Magas-Tátrába, így no­vember 19—23, majd decem­ber 16—20. közötti időtartamra szerveztünk olcsó, ötnapos utat. A síléceket is kipróbálhatják az avatottabbak, a kezdők pedig ok­tató segítségével tehetik meg az első „sílépteket”. Szilveszterez­ni Prágába, a Tátrába és az NDK- ba utazhatnak el a fiatalok, ahol nemzetközi esteket szervez az Express. A jövő évre gondolva pedig ajánlanám, hogy az NDK síparadicsomba, Oberwisenthal- ba látogassanak el. Belföldön Velemben és Ereszt- vényben 1200—1400 forintért öt— hat napos sítáborokat szervezünk. Bács-Kiskun megyében a nagy­bugaci kulcsosházban szállhatnak meg a Kiskunsági Nemzeti Park szépségeit megismerni vágyó ki­rándulók. (bt) Falusi együttesek figyelmébe Közismert — és sajnálatos — tény. hogy a községekben működő ama­tőr színjátszó együttesek hosszú idő óta a legmostohább körülmények között dolgoznak, pedig ezek a csoportok a közművelődés „első vona­lának” munkásai, és jelenlegi szerepüknél jóval többre hivatottak. Ezt felismerve határozott úgy a Győr-Sopron megyei Művelődési Központ, a Népművelési Intézet, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a SZÖVOSZ és az OKISZ, hogy pályázatot hirdet a falun működő szín­játszó-együttesek országos találkozóján való részvételre 1983 májusá­ban, a Győr-Sopron megyei Kimién. Pályázhat minden falun működő együttes, legyen bármely szerv a fenntartója, lehet felnőtt-, vagy gyermekcsoport, műfajra, stílusra va­ló tekintet nélkül. Pályázni lehet színművel, szerkesztett műsorral, dra- matikus játékkal és műhelymunkával is. Az együttesek munkáját me­gyei zsűri értékeli, s dönti el, hogy melyik milyen szakmai és anyagi támogatásra érdemes. A pályázat nem felfutásos jellegű; alapvetően munkapályázat. Az a célja, hogy a falusi együttesek minél nagyobb kö­rét segítse. Ennek jegyében a megyei bemutatókon mutatott teljesít­mény alapján, és a csoportok igényeit is számba véve dől el, hogy a zsű­ri kinek ítéli oda a 3000, 4000 és 5000 forintos nívódíjat. Kimiére a megyei bemutatók után jutnak el a legjobb együttesek. A pályázaton való részvételi szándékot 1982. november 1-ig kell bejelen­teni az Erdei Ferenc Művelődési Központban (6000 Kecskemét, Május 1. tér 1.) az együttesekre vonatkozó fő adatok (név, alapítási év, a ren­dező neve, működési engedélye, a próbák időpontja, a műsor címe és időtartama) megjelöléssel. Csodálatos sikerünk volt. Jól éreztem magam, boldog voltam. De egy héttel a szezon befejezte előtt, amikor a ruhámat vettem fel, ugyanaz az érzés fogott el, tudtam, hogy újra elkezdődött! Olyan volt, mintha a sikerért kel­lene fizetni. Mindig tovább, tovább szeret­tem volna játszani. A film és a színház emberei közé tartozom, az illúziók világához. Tudom, hogy a premier estje egyetlen kínszen­vedés is lehet, de ez még szoro­sabban összetart minket. Hogyan tovább? — Én erre úgy válaszolok, hogy még egy öreg boszorkányt is mindig lehet, hasz­nálni a színpadon. Tovább játszani Házasságom Larsszal már csak papíron állt fenn. Jó barátok vol­tunk, de már régen nem házas­pár. Tisztázott helyzetet akartam magam körül. 1977. június 4-én Lars felhívott New Yorkból, és közölte, hogy Kristinája egy fiúnak adott éle­tet. Mindig- hiányolta a saját gye­reket. örültem neki, Larshoz fű­ződő kapcsolatom továbbra is a legfontosabb marad az életem­ben. Egy évvel később kimond­ták a válásunkat. Nyáron New Yorkba utaztam, és újra megvizsgáltattam magam. Az orvos azt mondta, van egy duzzadt mirigyem. Nem kell miatta aggódni, de keressem fel az orvosomat Londonban Közben aláírtam egy szerződést egy újabb filmre. Ingmar Berg­man velem akarta forgatni az „Őszi szonátá”-t. Partnerem a filmben Liv Ullmann volt. Élvez­tem a munkámat Ingmarral és Livvel. meg a többiekkel. De kö­rülbelül két héttel a film befeje­zése előtt figyelemre méltó fáj­dalmat éreztem a másik karom alatt. Azt hittem, valami növek­szik ott, és hirtelen nyugtalan és ideges lettem. Természetesen nem maradt titokban, Ingmar meg­kérdezte, mi történt. Megmondtam neki. Azonnal ké­szen volt arra, hogy lerövidítse a filmet, hogy ezzel segítsen nekem. Meg akart szabadítani a külső felvételektől, dublőrt alkalmazott, a fennmaradó jeleneteket a stú­dióban vettük fel, hogy minél előbb Londonba utazhassak. Az orvos azt mondta, azonnal meg kell operálni. Eltávolították. Ugyanaz a tör­ténet. Ijesztő volt. Valójában nem volt nagy operáció, csak három napig maradtam a kórházban. De féltem, mert tudtam, hogy az egyik oldalról a másikra vándo­rolt. Ismét besugárzásokat kaptam. Reggelente a kórházba mentem, végül a színházba a „Waters of the Moon” próbáira. A hires lon­doni „Haymarket Theatre”-ban játszottam, mely 1720 óta áll fenn. — Vége — • Ragyogó színészi teljesitmé. nye: utolsó szerepe Goida Meir. Villognak a pengék Láttad már a kiskunha­lasi vasútállomás előtti kies parkot, padokkal, bokrok­kal, fákkal? Itt csoporto­sul a bejáró diákok egy ré­sze, múlatni az időt, a vo­natindulásig. Az extra minőségű dip­lomatatáskák (így illik ez mostanában) egy kupacban, a deli ifjak — szakmunkás- tanulók, középiskolások? — egy sima törzsű fát gyö­törnek. Speciális vadászké­sekkel, mindenttudó bics­káikkal célra tartanak. Vil­lognak a pengék, vigyorgó arccal nyugtáznak egy-egy jó találatot. Riadtan nézik a pattaná­sos arcú, elhanyagolt kül­sejű kamaszokat az arrajá- rók. Persze ők ügyet sem vetnek másokra, belefeled­keznek a „jó balhéba”. Játék ez? Torzult arcu­kat figyelem, gőgöt árasz­tó mozgásukat. Számukra ez a foglalatoskodás az öröm forrása? Ha most bé­késen játszadoznak, mivé válnak, ha dühösködnek? Még a bokrok, a fák is fellélegeznek, amikor dip­lomatatáskáikkal elvonul­nak az állomás irányába. Most megúsztuk ... n. m. G, KI MIT TUD? Jövőre tized­szer izgulunk, bosszankodunk, örülünk majd a nagyszabású já­tékon, a Ki mit tud?-on. A ver­seny nem más, mint „vadászat” a tehetségekre. Különböző műfa­jokban dolgoznak ma már az egy­kori döntők nyertesei. Házunk tá­ján maradva, idézzük fel a pop­zenei kategóriagyőzteseket! 1962: Koncz Zsuzsa, Bakacsi Béla, a Benkó Dixieland, akkor még a Műegyetem és a József Attila Gimnázium Tánczenekara. 1963: Zorán, Kék Csillag együttes és az Angyalföldi Dixieland, a későbbi Express zenekar. 1965: Harango­zó Teri, Kovács Kati. 1968: Neo- ten, Hungária, Tolcsvay együttes. 1972: Generál, Szűcs Judit. 1977: Color, Kisrákfogó, Pantha Rhei (nem jutottak döntőbe), Gúnyáék (képünkön). 1983: Reméljük a legjobbakat... ® A Beakice ma már rocktörténelem, s fő istápo­lója, Nagy Feró újabb fejezetet ír a magyar pop aranykönyvébe (ha egyáltalán van ilyen ...) Koráb­ban a Piramis akarta leigazolni, ám az elképzelések cseppet sem egyeztek. A Beatrice énekese, showman-je inkább új rockvál­lalkozásba fogott. A Dinamit együttes maradványaival megala­kította a Bikini együttest, amely már bemutatkozott a miskolci rcekfórurrton, a szemtanúk sze­rint sikerrel. De hozzátették azt is, hogy a közönség lelkesedése inkább szól az újra színpadra lé­pő Nagy Feró egyéniségének. A zene? Hát... *> LEXIKON. Ha­marabb is eszébe juthatott volna az ötlet Benkö Lacinak. Hiány­zott már ugyanis hazai muzsikus­tól egy szintetizátoralbum. Nos, Presser Electromantik című LP- je után hamarosan a lemezbol­tokba kerül a Lexikon, Benkő László szintetizátorkorongja. A kellemes csendháborításnak ígér­kező albumon önálló szerzemé­nyek szerepelnek, amelyek sor­rendje — innen a cím —a lexi­konformához hasonlít majd. A Lexikon zenei anyagát — amely integrált áramkörös, keverő hangzású, programozható, polifo- nikus, mini és maxi szintetizáto­rokon szólal meg — természete­sen az Ómega Stúdióban vették fel. Az album szerzeményei zene­kari betétként az Omega kon­certjein is megszólalnak majd. Először a novemberi jubileumi koncertsorozaton a Budapest Sportcsarnokban. Cs. T. összeállította: Borzák Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom