Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-21 / 247. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. október 21 AKIK VÁLLALJÁK A KOCKÁZATOT __________ K ényszer vagy lehetőség? Áfész-berkekben sok vitát váltott ki a Kunszentmiklóson épülő iparcikkáruház híre. Nem mintha a létesítmény szükségességét bárki megkérdőjelezné, sőt egyöntetű a vélemény, hogy már tíz évvel ezelőtt meg kellett volna építeni. Akkor fel sem merült volna a kétely, hogy megéri-e, most viszont éppen emiatt csóválják sokan a fejüket. A jelenlegi helyzetben — mondják — nem szabad huszonötmillió forintot fordítani kereskedelmi beruházásra. A kunszentmiklósi áfész elnökével, Dobrai Józseffel beszélgetve én is ezt kérdezem először: — Ahhoz vagyunk szokva, hogy a fogyasztási szövetkezetek, éppen az egyre gazdaságtalanabb kereskedelmi tevékenység ellensúlyozására a jövedelmezőbb ipar fejlesztésére törekszenek. Nem túl kockázatos most áruházat építeni? — Hadd válaszoljak erre később. Most csak annyit, hogy egy konkrét döntés helyességét nem általános, hanem konkrét körülmények között kell mérlegre tenni. Ha pedig így nézzük, akkor inkább az a kérdés, hogyan fogalmazzunk. Kockázatvállalás alatt ugyanis mostanában a bátor kezdeményezéseket értik. Nekünk viszont egy adott kényszerhelyzet diktálta a fejlesztést. — Bizonyos mértékig mindenkit a szükség indíttat. Vagy arra gondol, hogy az áfész vezetősége a lakosság, pontosabban a tagság nyomásának nem tudott ellenál- ni? — Nem erre gondoltam. Bár igaz, hogy az áruház építését a kunszentmiklósiak sürgették. Végső soron azonban a kereskedelmi hálózat bővítésének mindig a lakossági igény az ösztönzője. A szövetkezeti kereskedelemben különösen. Nemcsak azért, hogy az üzletnek majd legyenek vásárlói, hanem mert meg sem valósulhatna a tagság szavazata, és anyagi hozzájárulása nélkül. — Ügy tudom, ön személy szerint mégsem lelkesedett a beruházásért. — Amikor engem az idén januárban megválasztottak az áfész elnökének, akkor már a tervek elkészültek. Valóban nagyon sokat töprengtem, hogy belevágjunk-e az építkezésbe, de csak azért, mert hiányzott hozzá az anyagi fedezet. Végül is kaptunk a MESZÖV-től 4,5, a tanácstól 3 millió forintot, a tagság szintén 3 millió forint értékű célrészjegy megvásárlását vállalta. Saját alapunkkal, meg a hatmilliós bankhitellel együtt így összejött a huszonötmillió forint. Szinte az utolsó pillanatban. Ha még egy hónapot várunk az építkezés megkezdésével, az időközben életbelépett szabályozók szerint a 20 százalékos építési adón kívül még 25 százalékos beruházási illetéket is fizetnünk kellett volna. Ezt már semmiképpen nem vállalhattuk volna. — Beszélgetésünk elején viszont arra utalt, hogy kényszerhelyzetben voltak. — Igen, abban, de választási lehetőségekkel. Az más kérdés, hogy minden érv a kereskedelem fejlesztése mellett szólt. Vegyük ezeket sorra. A jelenlegi iparcikküzleteink korszerűtlenek. Az áru- választéknak csak egy töredékét tudjuk bemutatni. Ha mást kér a vevő, a községben szerteszét lévő raktárakba kell szaladozni a kívánt termékért. Raktárakba? Kicsi. agyonzsúfolt helyiségekbe. Ilyen körülmények között színvonalas kiszolgálásról nem lehet beszélni. — A csaknem tízezer lélekszámú, városiasodé nagyközség lakói viszont ezt szorgalmazzák. — És rajtuk kívül még a kun- peszériek, szabadszállásiak, kun- adacsiak, mert működési körzetünk ezekre a községekre is kiterjed. De véleményünk szerint az 1984 első feléig elkészülő, vasműszaki cikkeket, ruházati termékeket, cipőt, méterárut kínáló áruháznak viszonylag nagy területről szívóhatása lesz. S ez tulajdonképpen válasz is arra a kérdésre, hogy gazdaságos-e ez a beruházás. Tegyük még hozzá, hogy egy nagy áruház mindig előnyösebb üzleteket köthet a nagykereskedelmi partnerekkel, illetve a termelőkkel, mint egy kis bolt. — Ennyi indok után most már azt nem értem, miért a sok kétely az áruház körül? — Azért, mert a kereskedelmi tevékenység nyereségszintje csökkenő, a követelmények viszont nőnek. A mi szövetkezetünknek például tavaly 430 millió forint volt a forgalma, a nyeresége 11 millió. Az idén félévkor viszont az eredmény 500 ezer forinttal elmaradt a bázistól. Ha nem próbálkozunk jövedelmezőbb vállalkozásokkal, akkor a mai árrések mellett nem tudjuk a szintet tartani. Bár az iparcikkeken nagyobb haszon van, mint az élelmiszer-forgalmazáson, pusztán az áruháztól nem remélhetünk óriási változást. A mostani, majd felszabaduló üzletek helyén viszont már kezdhetünk valamit. Bővítjük például a cukrászüzemet, és egy négy—öt szobás szállodát szeretnénk kialakítani. Így. hogy már látszódik a további fejlődés körvonala, egyszerűnek tűnik a döntés. De gondoljon bele, a beruházási keretünket zárolták. Mi történik, ha elromlik egy gép vagy — ez évtől bérfuvarozást is vállalunk — halaszthatatlanul ki kell cserélni egy teherautó motorját?! — Szóval, vállalták a kockázatot ... — Vállaltuk. Ezt a többesszáEsztétikum és megbízhatóság Az a mezőgazdász, aki valamicskét is ad szakmai fejlődésére, el-ellátogat különböző bemutatókra. Nemrégiben zárta például kapuját Bábolnán, az idén hatodik alkalommal rendezett nagyszabású mezőgazdasági bemutató: a bábolnai napok esemény- sorozata. Mostanában hasonlót szervezett — nem titkolt reklámcéllal — a Bajai Mezőgazdasági Kombinát. A meghívók között keresgélve sorolhatnám tovább is a bemutatókat, tapasztalatcseréket, amelyeken szívesen fogadják a szakembereket. Mit mutatnak be és milyen tapasztalatokat cserélhetnek ezeken az érdeklődők? A gépeket nézők, prospektusokat böngészők, az újdonságokat hallók nem egyértelműen nyilatkoznak. — Szép, jó, csak drága... — mondják gyakran. — Ilyet miért nem tudnak csinálni a mieink? — a külföldi gépek láttán hangzik másutt. (Pedig az újítókra nem panaszkodhatunk.) Valóban szépek a hazai mező- gazdasági gépek. Szép színesek. Ellentétben a múlt hasznos, de csörgő-zörgő, kopott eszközeivel. Vörösek, sárgák, rikító kékek. A cél világos: a vásárló zsebéhez utat találónak, tetszetősnek, feltűnőnek kell lennie. Nem rosszmájúság, csupán a keserű tapasztalat mondatja velem. Talán így kevesebb a hátáéban felejtett, telelő gép ... Eddig szinte csak az eszközök esztétikai megjelenéséről írtam. Nem véletlenül. Pedig az elmúlt években nagyot — európai méretűt — lépett a mezőgazdaságigépgyártó Iparunk. Sajnálatos, hogy ez elsősorban a felzárkózás kísérlete. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a hiánypótlásé. A reprezentatív gép-seregszemlén kívül létezik egy másfajta bemutató. A mindennapok erőpróbája. amelyen már nemcsak a küllem vizsgázik. Itt már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Számot kell adni a megbízhatóságról, indulni kell hajnalonta esőben, sárban. Bírni kell a gépeknek a nyúzást, strapát, főleg annak a célnak szolgálatában, amelyért tervezték, készítették és amiért a felhasználók fizettek. Gyakori, hogy az új eszközök első útja nem a határba, hanem a műhelyekbe vezet. Néhány alakítással igyekeznek használhatóbbá tenni. A mezőgazdasági szakemberek — ha gép kerül szóba — nem kevés olyan típust tudnak felsorolni. mutatni, amelyek eredeti rendeltetésüknek megfelelően nem használhatók. A' hatékonyabb termeléshez, esetleg hiányzik egy csavar, egy furat, egy varrat... Ipari szövetkezetek a külpiacon mot nagyon szeretném kihangsúlyozni. Nem azért, hogy a felelősséget hárítsam magamról, hanem azért, mert ez tényleg kollektív kockázat volt. Hiszen szövetkezetünk több mint ötezer tagja nem csupán szavazatát adta hozzá, hanem pénzét is. És meg kell említenem, hogy a MÉSZÖV és a tanács az adott hozzájáruláson túl a banknál kezességet vállalt a tagsági célrészjegy összegéért. Az ez évre tervezett egy- > millió forint értékű célrészjegyet azonban tagjaink már megvásárolták. — Ügy tudom, a szövetkezet vezetői személyes jó példával jártak elöl. tíz-tízezer forintot, illetve egyhavi fizetésüket felajánlva. — Igen. És dolgozóink többsége szintén, természetesen kényszer nélkül, önként tették. Mert megértették, hogy a vásárlóerőt ma már lehetetlen ígérgetéssel, magyarázkodással megtartani. Egy fogyasztási szövetkezet pedig sohasem csak vevőket veszít, hanem a tagság bizalmát is. Ezzel a létét is kockáztatja. Amikor azt mondtam, hogy az áruház megépítése parancsoló szükség, akkor erre gondoltam. — Végül hadd tegyek fel egy személyes jellegű kérdést. Mint hallottam, 1960 óta dolgozik a szövetkezetnél. Üzletvezetőként kezdte, s elnökké választásáig munkaköre csak annyit változott, hogy mindig az áfész legújabb, legnagyobb egységének az élére került. Ügy hírlik, a húszegynéhány év alatt sok bátor kezdeményezése, újítása volt... — Sejtem, mire céloz. Azt mondják, most óvatosabb vagyok. Érthető. Nem azért, mert még egy éve sem vagyok ezen a poszton, hiszen korábban párttitkár voltam, így a szövetkezet egészét megismerhettem. De más olyan ügyben dönteni, aminek az esetleges káros kövétkezménye csak engem terhel, s megint más olyanban. ami sóik embert érint. Az óvatosság azonban nem azonos a gyávasággal. Azzal pedig én is tisztában vagyok, hogy ma a legnagyobb kockázat egy helyben megállni. Mert nem biztos, hogy ha akarjuk, előbbre jutunk. De ha nem is akarunk, akkor biztos, hogy visszalépésre kényszerülünk. A napjainkban oly sokat emlegetett témára, a falvak kereskedelmi ellátásának, színvonalának fejlesztésére fokozottan igaz ez az állítás. Kovács Klára Bács-Kiskun szocialista iparának termelésében 16 százalékos részaránnyal van jelen a szövetkezeti ipar. Kis- és középüzemeinek fejlesztésére 660 millió forintot fordítottak az utóbbi hat esztendőben. Az árbevételük tavaly elérte a 3 milliárd 800 millió forintot, a nyereségük pedig több volt 360 milliónál. Az állami költségvetésbe 260 millió forintot fizettek be jövedelmükből. Huszonhat exportáló A hatékonyság tekintetében nagy különbségek fedezhetők fel a jól vezetett, rugalmas, kockázatot is vállaló ipari szövetkezetek és a megújhodás parancsának álmatagon engedelmeskedők között. Az árbevétel-arányos nyereség 1981-ben 2 és 25 százalék közötti skálán mozgott, úgy, hogy a 60-ból 38 szövetkezet nyeresége 10—15 százalékos volt. Tehát a szövetkezeti ipar eredményesség tekintetében kiállja az összehasonlítást az államival. Az árbevétel több mint kétharmada árutermelésből származik, a fennmaradó rész építőipari tevékenységből. az állami vállalatokkal való kooperációból és a szolgáltatásból folyik be. Tavaly a belkereskedelemnek megközelítőleg 800 millió forint értékű textil, bőr, bútoripari, vas és egyéb árut szállítottak a szövetkezetek. A 495 millió forintos exportbevételből 333 milliót hozott a nem rubelelszámolású forgalom. A megyében található ipari és háziipari szövetkezetek közül 26- an termelnek exportra, s 21-en tőkés piacra is szállítanak. A kivitelben a legfőbb partner az ARTEX és a HUNGAROCOOP Külkereskedelmi Vállalat. A dollárelszámolású export kétharmad részben európai országokba irányul. a többi áru a Közel-Keleten és Afrikában talál vevőre. A szövetkezeti ipar exportjának összetétele igen változatos képet mutat: alumínium létrát, bukósiAutomatikus információgyűjtés a vizek állapotáról A vízminőséget automatikusan elemző készülékek és a távérzékelő állomások továbbfejlesztéséről tanácskozik az a KGST- szimpozion, amely kedden kezdődött Mátrafüreden, az Avar Szállóban. A tanácskozáson Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, a Szovjetunió és Magyarország, valamint meghívottként Finnország szakértői vesznek részt. Mint a megnyitó előadáson elhangzott: a vízminőség vizsgálatának automatizálásához több szocialista országban — így hazánkban is — hatékony műszereket fejlesztettek ki az utóbbi években. Lehetőség van tehát arra, hogy ilyen berendezésekkel szereljék fel mindenütt az állomásokat, meggyorsítva az információgyűjtést a vizek állapotáról. A KGST-szimpozion pénteken zárul Mátrafüreden. • A kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezetben sem barkácsolták volna ezt a holdbéli járműre emlékeztető masinát, ha elfogadható áron hozzájutnának egy gyári eredetihez. A tarlón rekedt kuko- ricaszár-maradvány vágására azonban a házi készítésű is megfelel. (Straszer András felvétele) Ha az „aranykezű” lakatosok nem volnának, akkor... — fűzik hozzá. Azt hiszem, jogos a további érvelés is: a mezőgazdaságigép-ipar miért nem tart szorosabb kapcsolatot a mindennapi élettel? Elég sok az alig, legalábbis eredeti formájában, gazdaságosan nem használható berendezés. Pedig a tervezőasztalon — és sajnos, csak ott — ígéretesnek bizonyult. A gépeket forgalmazó megyei AGROKER-vállalatok udvarán példás rendben sorakoznak az eszközök. Vajon miért...? Egy részük azért, mert nem kell senkinek. ■Napjainkban a gépgyártók, a kereskedők és a termelők nem engedhetik meg, hogy pénzüket — igaz, tetszetősre festett, de — használhatatlan, gazdaságtalan vas-műszer halmokban tárolják. Az ügyes műhelyesekre sem számíthat mindig a gépipar. A mezőgazdásági szakember, sőt a kétkezi dolgozó nincs az esztétikum ellen, csakhogy fontosabb a megbízhatóság, mint a máz ... Czauner Péter sakot, laboratóriumi berendezést, női, férfi-, gyermekruházati cikket, szőnyeget, stílbútort, gépalkatrészt, kefét, seprűt, teaszűröt. tőrtokot, fűzvessző kosarat és kárpitozott bútort egyaránt találni a listán. Ügy tűnik, hogy az a sokféleség, tarkaság, ami jellemzi Bács-Kiskun szövetkezeti iparának árutermelő profilját, a külpiaci termékeladási lehetőségek kutatásakor olykor-olykor nem válik hátrányára. Többet a mérlegre A múlt esztendőben a rubelelszámolású export több lett, mint amennyit terveztek, ugyanakkor a tőkés kivitel értéke 20 millió forinttal elmaradt az elképzeléstől. A világgazdasági recesszió hatását a külkereskedelemben érdekelt szövetkezetek is megérezték. Az idén 336 millió forint értékben terveztek kemény devizát hozó szállításokat, S hogy a külgazdaság egyensúlyáért még ezen felül tegyenek valamit, vállalkoztak 24 milliós többlet elérésére is. Ezeket a felajánlásokat a tavalyi piaci ismeretek alapján tették meg a szövetkezeti üzemek. Az OKISZ és a megyei KISZÖV bérpreferenciát juttatott azoknak, amelyek jelentősebb terv-túlteljesítésre vállalkoztak. Belső okok is Sajnos, ezek a remények túl vérmesnek bizonyultak, legalábbis a harmadik negyedév végén még mindössze 270 millió forint értékű rendelésük volt az ipari szövetkezeteknek a megnövelt tőkés exportterv teljesítéséhez. Ebben közrejátszott, hogy több régi tőkés vevőjük csődbe ment. Azonban az is kiderül a KISZÖV elemzéséből, hogy sok esetben az érdekelt üzemek sem tettek meg mindent a kivitel bővítése érdekében, s a külkereskedelmi vállalatok piackutató munkája is hagyott kívánnivalót maga után. S ami igaz, igaz: a szabályozók nem „Korszerűsítsük a burgonya- termesztést" — határozták el még 19(>9-ben a kecskeméti Törekvés Tsz vezetői. A kisgazdasági módszerről a nagyüzemire való áttéréshez azonban akkoriban még nem volt példa hazánkban. A szocialista országok közül az NDK-ban viszont már gépesítették a termelést, s alkalmas tárolókban óvták a termést. A Mezőgazdasági Minisztérium javasolta a tsz-nek: vegyék fel a kapcsolatot az Erfurttól néhány kilométerre levő Ringle község szövetkezetével, amely az „NDK Megalakulásának 20. Évfordulója” nevet viseli. Még ennek az évnek őszén megnézték a Törekvés Tsz szakemberei az ottani munkát. Elhatározták, hogy a technológiát átveszik, a gépeket megrendelik. így kezdődött. Majd kölcsönös látogatások következtek, baráti szálak szövődtek, s közben hasznos tapasztalatokkal gazdagodott mindkét gazdaság. Végül is 1972 őszén hivatalos rangra emelkedett kapcsolatuk: szocialista együttműködést kötöttek. Tízéves a két szövetkezet munkakapcsolata. A gyümölcsöző együttműködésben jelentős szerepe van Max Sorg-nak az NDK- beli szövetkezet elnökének. A Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. javaslatára a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a szövetkezet elnökének a Kiváló Munkáért kitüntetést adományozta. Dr. Cajdócsi Isván, a megvei tanács elnöke a kitüntetés átnyúj- tásakor mondotta: „Első alkalom, hogy külföldi termelőszövetkezet elnökének adhatok át miniszteri kitüntetést. A ringlei és kecskeméti gazdaság együttműködése példamutató. A kapcsolatok használ a mindennapok munkájában kölcsönösen kamatoztatják, hozzájárulnak mindkét gazdaság gyorsabb fejlődéséhez és népeink barátságához. Munkájukat ezzel a kitüntetéssel is elismeri az ágazat minisztere, megyénk vezetése.” Max Sorggal és a kecskeméti Törekvés Tsz elnökével, Szmo- lenszky Lászlóval az elmúlt tízéves együttműködésről beszélgettünk. — Nagy örömünk, hogy tiszteletbeli tagként, igazi barátként fogadnak bennünket a kecskeméti szövetkezetben — mondotta Max Sorg. — Ezt nagyon fontosnak tartjuk, alapnak a szakmai ismeretcserében is. Hasznos volt tanulmányoznunk a Törekvés Tsz-ben kialakított munka- és üzemszervezést. Például az építő- részleget, a saját kivitelezésű beruházásokban alkalmazott módszert. Magyar gyártmányú erő- és munkagépeket is megismerhettünk. A szövetkezet segített abmindig erősítették kellőképpen az. export-érdekeltséget. (Az év első felében az európainál akkor még magasabb hazai faárak például csak majdnem veszteséges bútorexportot tettek lehetővé.) A Kecskeméti Fémipari, az Ezermester és a Kiskőrösi Vegyesipari Szövetkezetnek, valamint a 'Lajosmizsei Kefe, Seprűnek különösen nagy erőfeszítéseket kell tennie, hogy a hiányzó megrendeléseket pótolja az év végéig. Persze, ehhez szükség van a külkereskedők segítségére is. Következtetések «Nehéz ma eladni a világpiacon, ezért csodákra, gyors előretörésre számítani megalapozatlan optimizmus lenne a szövetkezeti ipar részéről is. Viszont a helyzet józan mérlegelése, s ebből kiindulva a feladatok meghatározása, majd a végrehajtás következetes ellenőrzése hozzájárulhat az eredmények javulásához. A KISZÖV nem késlekedett levonni a következtetéseket. A jelenlegi kínálatot licencek és know-how-k vásárlásával piac-’ képesebbé kell tenni. Nem lehet lemondani a kooperációkról, amelyek révén elsősorban‘a nem rubelelszámolású kivitel bővíthető. E cél érdekében élni kell az új gazdálkodási formák nyújtotta lehetőségekkel is. A KISZÖV még hathatósabban támogatja a kezdeményező. kockázatot vállaló vezetőket, elképzeléseik megvalósításában. Az ipari szövetkezeteknek törekedniük kell a tudományos eredmények hasznosítására a gyártmány- és gyártásfejlesztésben. Ügyeljenek piaci információik megbízhatóságára, javítsák kapcsolataikat a külkereskedelmi vállalatokkal. Elemezzék tevékenységüket, produktumaik gazdaságosságát. korszerűségét. A szűkös beruházási forrásokat gyorsan megtérülő, s lehetőleg a tőkés export bővítésére lehetőséget kínáló profil kialakítására fordítsák. A Tóth Sándor ban, hogy a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz-ben kialakított lib»tartási, hizlalási technológiát- is- elsajátítsuk. Csupán a legkiemelkedőbbekről szóltam, amit kiegészíthetek apró — bár sokszor lényeges — tapasztalatokkal, amelyet a termesztéstechnológiában, állatartásban, vegyszerhasználatban mindketten felhasználhatunk. — Gondolom, nem „egy az egyben” hasznosítják a látottakat... — Szövetkezeteink termelés- szerkezete, szervezeti felépítése eltérő. Ezért is szükséges sajátságainkat figyelembe venni, amikor egy-egy hasznos dolgot meg akarunk valósítani. Mostani látogatásunkkor terménytárolókat, és keverőüzemet néztünk meg. A kecskeméti új üzem nagyon korszerű, mindnyájunknak tetszett. A látottakból sok hasznosat tudunk átvenni a szövetkezetünkben elkezdődő hasonló beruházáshoz. — A nagyüzemi burgonyatermesztés hozta össze a két gazdaságot. Azóta bizonyára a kecskemétiek is sok új tapasztalattal, ismerettel gyarapodtak .. . — Évente négy szakember cseréjére kerül sor, akik öt napig tanulmányozzák a tsz-ek egy-egy ágazatát — válaszolt Szmolenszky László. — Ezenkívül részt veszünk egymás zárszámadó közgyűlésein, és minden esztendőben 15—15 tsz-gazda csereüdülésére van lehetőség. Ebben a tíz évben gazdagodtunk nemcsak az általában hasznosítható ismeretekkel, hanem olyan beruházásokkal is, amely e kapcsolat nélkül nem, vagy csak nehezen valósulhatott volna meg. Például a testvérszövetkezet szakemberei ismertettek meg a legújabb típusú ELFA-fejőberendezéssel, amit az országban elsőként alkalmaztunk a tehenészeti telepen. Az új NDK-gépeket, kombájnokat ugyancsak rendszeresen megmutatják tsz-eink szakszerelőinek. és megtanítják a javítás, a karbantartás speciális „fogásaira”. — Eddig a múltról szóltak. S milyen lesz a jövő?... — Biztos vagyok abban, hogy a megkezdett úton fogunk járni — folytatta Szmolenszky László. — Példával is igazolhatom: a kitüntetés átvételekor jelentette be Max Sorg, hogy náluk, a burgo- nyatárolókban alkalmazott ener- gialakarékos szellőztetési módszert átadják. — E konkrétum mellett talán még fontosabb a kialakult őszinte. elvtársi barátság — vette át a szót Max Sorg —, amely hatással van a fiatalokra, s őket is arra serkenti hogv folytatói legyenek az együttműködésnek. Cs. I. Gyümölcsöző együttműködés
