Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-19 / 245. szám

1982. október 19. • PETŐFI NEPE • 3 BESZÉLGETÉSEK A LAKÁSGAZDÁLKODÁSRÓL Az építés pénzügyi feltételei (2.) I Nyilvánvaló, hogy a Miniszter tanács határozatának rendkívül sok, a lakosságot közvetlenül érintő és orientáló pénzügyi kö­vetkezménye van, több új, ilyen vonatkozású jogszabály, rendelet lát majd napvilágot. Néhány alapvető tudnivalóról kérdeztük Németh Zoltánt, a Pénzügymi­nisztérium közlekedési, építés­ügyi és lakáspolitikai főosztályá­nak vezetőjét. Saját erőből — A 'lakásépítés pénzügyi fel­tételeivel, illetve szociálpolitikai kedvezményekkel ■ kapcsolatban manapság \gyakran használt foga­lom: az úgynevezett saját erő. Mit értetnek ezen? — Mindenekelőtt azt, hogy a lakásépítési (vásárlási) kölcsönö­ket csak az építtető (vásárló) sa­ját anyagi eszközeinek kiegészí­tésére lehet nyújtani — mondot­ta. — Ez egyrészt azt jelenti, hogy ha valaki meglevő ingatla­nát eladja vagy lakásbérleti jo­gáról térítés ellenében lemond, s emellett épít vagy vásárol másik lakást, akkor az eladási árat vagy térítést a lakás építésére (vásár lására) köteles költeni. Amennyi­ben ez az összeg nem fedezi a költségeket (az árat), akkor a fennmaradó kiadásaira kölcsönt kaphat. Másrészt azt is jelenti ez a szabály, hogy nem kaphat köl­csönt, akinek nincs fedezete az őt terhelő költséghányadra. A meglevő anyagi eszközöket vi­szont az építtető (vásárló) akkor is köteles a lakásra fordítani, ha ezzel túllépi a saját erőből befi­zetendő kötelező összeg minimá­lis mértékét. A saját erő egyébként nemcsak készpénzt jelent. A már elké­szült épületrészek költségvetés szerinti kivitelezési költségét sa­ját erőként kell számításba ven­ni, akárcsak a helyszínen tárolt (az építkező tulajdonát képező) építési anyagot, sőt a még le nem szállított, de megrendelt és kifizetett építési anyagot is, Há­zilagos kivitelezésnél saját erő­nek számít a már elvégzett és a vállalt saját munka, természete­sen csak olyan mértékben és összegben, amely reálisan teljesít­hető. — ‘Végül ís mekkora az úgy­nevezett isaját erőből fedezendő minimális hányad? — Ezt a következő táblázat jól ábrázolhatja: Építési (vásárlási) Munkáltatói támogatás forma van: nincs: Családi hát 20% 40" „ többszintes vagy csoportház 10”, sou„ A táblázatban közölt százalé­kos mértékek csak minimumok, amelyeknél kisebb nem lehet, de sok esetben nagyobb lesz a saját erő aránya. Például akkor, ha az építkezés (vásárlás) költségesebb (drágább), mint a társadalmilag ma elismerhető méretű és felsze- reltségű lakás átlagos építési költsége (ára). — Kérem, mutassa be ezt egy példa Isegítségével. — Szívesen. Mondjuk, egy la­kás építési költsége (eladási ára) 580 ezer forint. A hitelpolitikai irányelvek alapján nyújtható leg­magasabb összegű kölcsön pél­dául családi házra 300 ezer fo­rint, többszintes épületeknél 360 ezer forint. Ez esetben a saját erő pénzben kifejezve kétgyerme­kes házaspár számára a követke­ző: költség 580 ooo Ft kedvezmény _______________________60 000 Ft 5 20 000 Ft saját erő családi házra 220 000 Ft többszintes építkezésnél 160 000 Ft Ha esetünkben a munkáltató a költség 20 százalékának megfe­lelő 104 ezer forint összegű tá­mogatást nyújt, akkor a saját erő családi háznál 116 ezer fo­rint, többszintes építkezésnél 56 ezer forint. Amennyiben viszont a hitelpolitikai irányelvek alap­ján az adható kölcsön legmaga­sabb összege az előbb feltétele­zettnél kisebb, annyival nagyobb lesz a saját erő pénzben kifeje­zett összege. — [De (az építtetők <egy része a „saját ,erőt” házilagos munkával ■ is teljesíti. — Így van. Ezért lehetséges, hogy az építési költségek terheit az építtetők, különösen a szeré­nyebb keresetű fiatalok saját munkával csökkenthessék. A fél- készház-’kivitelezési módszer lé­nyege, hogy általában az épület szerkezeti részeit szervezett kivi­telező; s a befejező szakipari munkákat az építtető készíti el. Tanácsi értékesítése lakások — fVfit kell tudni az úgyneve­zett tanácsi iberuházásban érté­kesítés céljára épített lakások vásárlásáról? — A vevőt a lakásügyi hatóság határozattal jelöli ki, a jóváha­gyott lakásigénylési névjegyzékre felvett és ilyen lakásra jogosult igénylők közül. A lakásügyi ható­ság a kisajátítottak vagy szanál­tak elhelyezésére is juttathat ilyen tanácsi lakást az erre vo­natkozó szabályok szerint. Ezek­nek a lakásoknak az eladási árát az építtető tanács végrehajtó bi­zottsága az építési költség alap­ján állapítja meg. Az üzlethelyi­ségek, garázsok és más, nem la­kás céljára szolgáló helyiségek, melyek a tanácsi értékesítésű la­kásokkal együtt épültek, csak készpénz ellenében értékesíthe­tők, akár a vevő kizárólagos, akár a vevők közös tulajdonába kerülnek. — Az Hlyen ilakásdk vásárlásá­hoz is Inyújtható állami támoga­tás? ( — A tanácsi értékesítésű la­kások egy részénél — ha a tanács a kontingensből erről rendelkező határozatban jelöli ki a vevőt — állami támogatást kell nyújtani, átmenetileg 1985. december 31-ig. — ‘Mekkára lehet az állami tá­mogatás mértéke? — Egyszobás lakás esetében 60 ezer forint, másfélszobás la­kás esetében 70 ezer forint, két­szobás lakás esetében 80 ezer fo­rint, két és fél szobás lakás ese­tében 90 ezer forint, háromszobás lakás esetében ÍOO ezer forint. Az állami támogatást legfeljebb a vásárló jqgos lakásigényéhez mérten a felső határnak megfe­lelő szobaszámú' lakasra lehet megállapítani. Ebből a szempont­ból csak a vásárlóval közös ház­tartásban élő házastársat (élet­társat), továbbá az általa eltar­tott gyermekét és más eltartott családtagot lehet figyelembe ven­ni. Munkáltatói támogatás — \Már több mint tíz éve léte­zik ta Idalgozók lakásépítéseinél a munkáltatói -támogatás. Csak mii- liárdokkal mérhető az eddig így nyújtott segítség, iMost még job­ban előtérbe kerül ez a forma. — Az 1983. január 1-től hatá­lyos új jogszabály kidolgozása so­rán lényeges szempont volt. hogy a munkáltatók pénzügyi le­hetősége, a lakásépítési alap kép­zése az eddigieknél kiegyensúlyo­zottabbá váljék, A munkáltató pénzbeni, valamint egyéb és ter­mészetbeni támogatást is adhat. A pénzbeni támogatást- — la­kásépítési alapjából — a követ­kezők szerint nyújthatja: hosszú lejáratú kamatmentes kölcsönt ad, vissza nem térítendő támoga­tást ad, a tanács vagy az OTP részére költségeket térít, dolgo­zói elhelyezésére alkalmas lakó­épületeket, lakásokat épít, vagy ilyen lakások építéséhez hozzájá­rul. — A társadalmi (munka ellen­értéke lis Vehet forrása la munkál­tatói lakásépítési alapnak? — Igen, méghozzá úgy, hogy a munkáltató szerv gazdasági eredményességétől függetlenül is ad lehetőséget a lakásépítés tá­mogatásához. Ezért, véleményünk szerint a szakszervezetnek, a KISZ-szervezetnek egy-egy mun­káltatónál az eddiginél lényege­sen nagyobb részt kellene vállal­nia az ilyen muniják szervezésé­ben, mert az igazi kölcsönös tá­mogatás, az igazi öntevékenység a kollektíva segítsége lenne. — Bizonyára időben megjelen­nek majd itzok to jogszabályok, amelyek lelőírják, hogy a gazda­sági egységeknél hogyan képez­hető erre a célra pénzügyi alap. — Igen, de ezek ismeretében a munkáltató szerveknek vagy a kollektív szerződésben vagy — ahol ilyen nincs — külön szabályzat­ban kell meghatározniuk, hogy a helyi igényeknek, lehetőségeknek és §. jogszabály előírásainak meg­felelően milyen támogatást nyúj­tanak dolgozóik lakásproblémái­nak megoldásához. Ezeket a sza­bályokat a munkáltató szerv ve­zetője a szakszervezettel és a KISZ-szer,vezettel kölcsönösen alakítja ki. Előnyben kell részesíteni a fia­tal házaspárokat, a többgyerme­kes családokat, továbbá — a le­szerelést követő két éven belül — a sorkatonai szolgálatot teljesítő dolgozókat is. A támogatás mód­ját és mértékét ismertetni kell a tölbbi dolgozóval, téhát a támoga­tást nyilvánosságra kell hozni; ez növeli a társadalmi ellenőr­zést.. Hitel: felújításra, tatarozásra — Áttérve egy‘'másik, közérde­kű 1 témára: mire lehet még köl­csönt igényelni az OTP-től? — Lakóházak (lakások) felújí­tására, tatarozására, lakások mű­szaki megosztására vágy kisebb lakások összevonására, nem la­kás célját szolgáló helyiségek lakássá alakítására, lakások bő­vítésére (toldaléképítés), lakások korszerűsítésére és közművesítés­re, meglevő lakások, lakóépüle­tek utólagos hőszigetelésére, va­lamint a gazdaságosabb, éssze­rűbb fűtési módok bevezetésére. — iPársze, 'hitelek eddig is lé­teztek. \Mekkora összegben? — A nagyságrendeket érzékel­teti, hogy az V. ötéves tervben (1976—1980) mintegy 180 ezer olyan felújításra, korszerűsítésre, bővítésre került sor, amelyhez több mint nyolcmilliárd forint kedvezményes állami hitelt vet­tek igénybe. A hiteligénylök szá­ma, s a hitelek összege dinami­kusan emelkedett. Tehát a hite­lek, a pénzügyi feltételek össz­hangban kell, hogy legyenek a népgazdaság teherbíró-képességé­vel. Ezért a kedvezményes álla­mi kölcsön felső határát az éven­kénti hitelpolitikai irányelvek határozzák meg. A kedvezményes állami köl­csön általában legfeljebb az épí­tési költség 70 százalékáig nyújt­ható. kamata évi három százalék, törlesztési ideje legífeljébb 15 év. Ha az adós a kölcsönszerződés­ben vállalt határidő előtt fizeti vissza a kedvezményes kamato­zású kölcsöntartozását, akkor a fennálló tartozásából annyiszor egy százalék engedmény illeti meg, ahány évvel korábban fizet. Lakóingatlanok vásárlása — Kapható-e la kölcsön akkor is, ha az állampolgár nem az ál­lamtól vásárol? — Igen, a nem állami tulajdon­ban levő lakóingatlanok (lakások, családi házak) megvásárlásához a megfelelő fizetőképességű, in­gatlanszerzésre jogosult állam­polgárok kölcsönt vehetnek fel az Országos Takarékpénztártól. — Nem ritka az >az eset, ami­kor 'a magántulajdonban levő lakóház bérlője jobb jövedelmi és lakáskörülmények Között él, mint a tulajdonos, pkit ráadásul a tu­lajdonával kapcsolatos olyan ter­hek is sújtanak, mint a javítás— karbantartás, de la lakbér ■ erre távolról sem élég. 'Ez az ’új OTP- kölcsön lenyhíthet pzen a helyze­ten? — A személyi tulajdonú lakás­ban lakó bérlők és a tulajdono­sok közötti feszültségek oldód­hatnak és a bérlő tulajdonossá válásával megszűnhetnek az el­lentmondásos, gyakran nyilván­való igazságtalan helyzetek. A la­kóingatlanok megvásárlásához egyébként az OTP legfeljebb tíz évre nyújt kölcsönt. A kölcsön feltételei részletesen megjelennek majd a jogszabályban. E feltéte­lek közül a legkézenfekvőbbek egyike, hogy a kölcsönt az OTP a vételár kifizetéséhez adja, ezért az eladó és a vevő között létre­jött adásvételi szerződést be kell mutatni. Cserhalmi Imre Kedves látogatók Békéscsabáról Országos méretű összefogás támogatta a kiskunhalasi moz­gássérült gyermekek nevelőinté­zetének létrehozását. A sok-sok névből összeállt listán szerepel a békéscsabai gyermekotthoné is. Az ott dolgozó kollektíva tagjai nemrégiben Kiskunhalasra lá­togattak, hogy tanulmányozzák az intézetben folyó munkát. A ked­ves vendégeket nagy örömmel fo­gadták, s bemutatták nekik a kis­kun város nevezetességeit is. (Kis- péter Imre felvétele). TISZÁKÉCSKEI, VÁROSFÖLDI ELADÓK BUDAPESTEN Az alma és árai, meg a fogyasztók — A vevő azért vevő, mert igé­nye van neki. A csaknem százesztendős bu­dapesti, Tolbúhin körúti vásár- csarnok régi falai közt változat­lanul időtálló ez a mondás. Aki­től származik: a Pintér házaspár a napi tapasztalatból tudja ezt. Huszonegy éve árusítanak. Alig fél hét alatt 4660 kilogramm al­mát adtak el, s kétszáz mázsa burgonya — mutatják — már lent, a pincében. A tiszakécskei Béke és Szabadság Tsz árudájában, akárcsak másutt a csarnokban, nincs meghirdetett hetipiaci nap. Piac, kereskedés van itt a nap minden órájában, percében. Versenyben „Lemegyek a piacra”. A hetedik, vagy nyolcadik eme­leten lakó háziasszony valóban csak lemegy, mintha az ABC-be menne vásárolni. S mit talál? Almát, körtét, szilvát, lila és fehér hagymát, szép karfiolt, tő­kehúst, felvágottat — s áruikkal egymással versengő eladókat. Az almavásár csak ezután kez­dődik. Hiába kiáltanánk ki vásár­nak — ez még nem az igazi. Bár gazdag a felhozatal, a vevők sokat kerülgetik az ország minden tá­járól való, a pultokon kisebb-na- gyobb halmokban, kínált jona­tánt, starkingot, parment. Lacházi jonatánt, 6 forintért. Közepes méretű. Egyöntetű nagy­ságú, de nem vonzza különöseb­ben a vásárlókat. A közelben ZÖLDÉRT-stand. Vezetője, Sza- raferta Varbina — próba, szeren­cse! — 5,60 forint kilogrammonkén­ti áron almavásárra csábítja ve­vőit. Sikerül? Nem sikerül? Ko­vácsi Gézáné háziasszony sze­rint: „Szépek, jók az almái”, ám egyelőre egy-két kilónál többet nem vesznek tőle. Egy tízkilós al­mavásárlás manapság a Tolbu- hin körúti csarnokban esemény­számba megy. Iskolás gyerekek jönnek. Kérnek negyed-, vagy fél kiló almát, ami tízóraira elég — ez a gyakoribb. „Tavaly kint árultuk az almát” A tavalyi hó emlegetése ez év­ben, tudom, nem túl szerencsés — pár mondat erejéig mégis arra kérem Szabó Józsefet, a Városföl­di Állami Gazdaság 91-es számú üzletének a vezetőjét: mondja el, milyen volt a tavalyi almavá­sár! — Tavaly ilyenkor már kint árultuk az almát, az utcán, na­ponta 70 mázsányit. Háromfélét, és 3.80-ért. Ma? örülünk, ha a két csarnoki boltunkban, bent el tudunk adni hetente 100 mázsa jonatánt és starkingot. Valahogy nem olyan kapós az alma. Per­sze, ha .,kifut” a szőlő, a szilva, a körte, akkor majd elkel az alma is — reméli a megyénkben gaz­daság üzletének a vezetője. Persze, vásár idején lesz az még olcsóbb idén is . . . A tárolás sem tarthat azonban a végtelenségig. Az öreg épület pincelabirintusa annyira mál­ladozó, hogy a Fővárosi Csarnok- és Piacigazgatóság felújításával nem biztos, hogy vár a követke­ző őszig. A föld alatti tárolás így részben csak szükségmegoldás, ez­alatt az alma veszít az értékéből. Élnek az alkalommal — Nincs kiút? — kérdezem Sza­bó Józseftől. — De van — válaszolja a veze, tő. — Nem régóta részt veszünk az üzemek és az iskolák felnőtt- és gyermekélelmezésében, négy forint ötven fillérért adott almá­val. A városföldi gazdaság boltve­zetője jól számít, helyesen teszi, hogy az értékesítésre ezt a kedve­ző alkalmat kihasználja. De kü­lönben sem ülhetne ölbe tett kéz­zel sokáig semelyik piaccsarnoki kereskedő sem, amikor azt lát­ja: a szomszédnak — lám csak! — még különb a portékája. Akkor már az övé sem lehet rosszabb. A konkurrencia erős; nem tűri meg. kiveti a legfőbb szabályzó­val, a jó kínálattal megméretett silányabb árut. Egy vevő (Mészárosáé), aki a mindszenti Lenin Tsz • üzleténél két kilogramm lecsópaprikát kér, tapasztalatával megerősíti a lá­tottakat: — Itt jó minőségű az alma. Ne­kem nagyon megfelelő. Néhány lépésnyire a Sasad Tsz árudájában gusztuson, pirossár­ga aranyparmen, kilónként 5 fo­rintért. Mellette nagy halom jo­natán — ugyancsak ötért. Kezdődik az alma vásár? Az árak. ha lassan is, ezt mu­tatják. Nem kell színezni! Szirtest Jánosné elemző statisz­tikus a Fővárosi Csarnok- és Piac- igazgatóságon 25 — reprezentatív felmérésre kijelölt — budapesti piac legfrissebb jelentését teszi elém. Ebből kiderül, hogy az al­ma ára a fővárosban igen széles skálán mozog. Míg a téeszek téli piros almája 5,60—9,60, az egyéni termelőké pedig 9—12 forint át­lagosan, a Fény utcai piacon 16, a Garai téren 16,80. s az Élmun­kás téri piacon, egyes kereske­dőknél 18 forint az ára. Igaz. ta­láltak olyan almát is. amelyet 2—3 forintért adtak (volna), de az olcsó áru túlságosan kiábrándító volt! Ezek az utóbbi árak természe­tesen szélsőségesek. A puha rongy- gyal • fényesre törölt, csodaszép — de méregdrága — alma kevesek gyümölcse, nem jelentős tétel a napi eladásban. Vannak kétség­telenül ilyen ellenpólusok is — de nem ez a jellemző. Az őszi almakínálat most már közeledik ahhoz a középárhoz, ámely a fa­gyasztók többségének megfe­lel. Kohl Antal És állt a bál! A kisbíró megjelenése nagy feltűnést keltett. Megállt az utcasarkon és megpörgette régen látott dobját, — Közhírré tétetik!... — kiáltotta harsányan, mire So­mos Juli nénének könny szö­kött a szemébe, mert mindez tovatűnt, zsenge ifjúságára emlékeztette. — Közhírré tétetik, hogy a községi tanács, a népfront, meg a KISZ a jövő szombaton szüreti mulatságot rendez. Hetyke csikósok és tűzrőlpat­tant csőszlányok kerestetnek! Aki hallja, adja át! No ezen volt mit elálmél- kodni, hiszen évek óta nem volt már szüreti bál a falu­ban. Meg is tárgyalták azon melegiben a dobszóra össze­futott asszonyok, hogy is mint zajlott ez akkoriban. De még inkább azon élcelődtek, mi­ként festenek majd ; népvise­letben a lányok, és tudnak-e egyáltalán lovagolni a mai le­gények? Avagy csúfot , valla­nak ország—világ szemeláttá- ra! És az ifjak mintha csak megorrontották volna, hogy a felsülésükre számítanak tit­kos kárörömmel az öreg szü­lék, nem törték össze magukat a nagy 'jelentkezésben. Már csupán három nap volt hátra a kitűzött időpontig, de egy darabka csikós, s egy icinyke- picinyke csőszlány sem akadt. — Lám, megmondtam én — akasztotta a szögre a dob­ját a kisbíró. — Kiveszett már az if jakból a virtus. De midőn a KISZ-titkár jó­féle körtepálinkával kínálta, rögvest jobb kedvre hangoló­dott. És egy fertályórával ké­sőbb ravaszkás mosollyal a bajsza alatt ismét a nyakába vette a falut. — Közhírré tétetik — hir­dette kissé borízű hangon —, hogy a szüreti mulatság álar­cosbállal egybekötve rendez- tetik meg! Kinek úgy tartja kedve, arcát az föl ne fedje! — Az ám! — sipította erre Somos Juli néne. — Hogy meg ne tudhassuk ki csetlik-bot- lik a bő gatyában, szoknyá­ban, igaz-e?! Mire a kisbíró karonfogta, félrehúzta, és olyasmit súgott a fülébe, aminek hallatán Juli néne egy szempillantásnyi idő alatt megértett mindent. És állt a bál szombaton, estétől hajnalig! A kultúrház zsúfolásig megtelt: táncoslép­tű menyecskék illegették ma­gukat, s keménykötésű legé­nyek csattogtatták sarkan- tyús csizmáikat. A népviselet­hez egytől egyig álarcot visel­tek:' volt ott medve, majom, pingvin és zsiráf. A zenészek a húrokba csaptak, a lányok és legények fergeteges tánc­ra kerekedtek. És állt a bál kivilágos-kivirradtig, míg­nem a kakasok elkukorékol­ták a hajnalt, és a zenészek a Rákóczi-induíóba kezdtek ... Másnap kissé későn ébredt a falu. A fiataloknál nem tvolt ez rendkívüli, de most mint- * ha az öregebbjére is rájött volna a lustálkodhatnék. Már magasan járt a nap, amikor Somos Juli néne aprókat nyög- décselve kióvatoskodott az utcára. Nem telt bele sok idő és kitárult a fölső szomszéd zsalugáteres ablaka is. Majd a szomszédasszony bújjt elő, és lassan összeverődött a meg . szokott társaság. Somos Juli néne ekkor azt mondta: — No nem tudom, milyen le­hetett az a bál! Én bíz’ meg se néztem őket, minek, hogy csak csúfot lássak?! — Mink se! Mink se! — si­mogatták sajgó izmaikat föl­tűnés nélkül a szomszédok, és másra terelték sebesen a szót. Am egyszer csak az egyik föl­kiáltott: — Oda nézzenek már! Ódanéztek, s kirobbant be­lőlük a fékevesztett kacagás. A kisbíró fordult be a sar­kon. Jobb kezével a derekát tapogatta. A bal lábára dere­kasan sántított. S. B

Next

/
Oldalképek
Tartalom