Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-17 / 244. szám
Cseh Gusztáv arcképcsarnoka Erdélyben, a Ko vászna megyei Cserváton múzeumában kap állandó otthont Cseh Gusztáv kolozsvári grafikusművész történelmi és művelődéstörténeti arcképcsarnoka, amely jelenleg Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központ mű vészklubjában tekinthető meg. * es GAÁL GÁBOR 1693 -1954 ' V A kivételes jelentőségű j \ arcképsorral való is- £ f^mertetést kezdjük az Ti—j arckép felől. A francia tí; íJf‘cjp «3 portrait szóból származó: arckép, portré, vagy képmás a festészet és szobrászat, valamint a' rajzművészet egyik legelterjedtebb műfaja. Elsőrendű célja az élethű, bizonyos esetekben a közkeletű elképzelést megtestesítő emberábrázolás. Tárgya szorosabb értelemben a fej (szemből, vagy profilból); tá- gabb értelemben az egész vagy fél alak (ha félalak, akkor mellkép a neve), magában, vagy csoportosan. Cseh Gusztáv a kiválasztott történelmi s művelődéstörténeti jeleseket önmagukban, jobbára mellképen ábrázolja. De ne gondolják, hogy a régen elhalt emberek arcvonásaihoz, valamikori megjelenéséhez hozzá tud adni új vonásokat, jellemző, s közvetlenül megfigyelt, megrögzített részleteket a megjelenítést vállaló rajzoló. Ö, mint az utókor — legtöbb esetben a késői utókor — rajzolókrónikása csupán arra vállalkozhatott, hogy az ismert arcok—arcvonások újrafogalmazásával. némi módosításokkal ugyan, de a történetileg és ikonográfiailag hiteles arcmásolatot tárja elénk. Olyan képíró, képkrónikás ő, aki tudatosan vállalja a hagyományt, több évszázad kép-hagyományát. Cseh Gusztáv megfogalmazásában „Históriás könyvekből egybeszedegette és régi ábrázolásokból szép hasonlatossággal rézbe karcolta” — az arcképeket. A képhagyatékot ily módon feldolgozó és megmutató művészi akarat még eg.y szép emberi—apai gesztussal is társult, hiszen eredeti szándéka, indító-ötlete szerint fiának, Áronnak készült a Pantheon, a Képes csarnok, ráadásul úgy. hogy tékát, könyvtartó tokot képezve belőle, lapozható, bármikor tanulmányozható történelmi képeskönyvvé szer- /k.ékJféftéíflKell-e nagyobb ajándék. s figyelmeztetés gyermekeinknek, mint láthatóvá tett, képbeírt nagyjaink megmutatásával a múltat, a képbe fogalmazott történelmet elejükbe bocsátani örök okulásul? Hogy tudják. ismerjék meg tényeit és alakjait. formálóit és megszenvedőit, reformereit és küzdőszellemeit, fejedelmeit és művészeit, hitújítóit és prédikátorait az elzúgott évszázadoknak. Lehetőleg úgy, hogy emberségük és a haza előbbrevitelén való fáradozásuk a fiakat is ösztönözze, hogy példájuk mára ható, jövőt formáló erővé és akarattá válhasson. Elvonul előttünk a törökverő Hunyadi János, a talán legfényesebb uralkodónk. Mátyás király ugyanúgy, mint az önálló Erdélyért harcoló, s azt megépítő, megtartani tudó fejedelmünk: a szabadságküzdelmek halhatatlanjai, a nemzeti nyelv, irodalom és színház, a népi kultúra, a néphagyomány első megrögzítői. emlékirat szerzők és tanítók, könyvnyomtatók és hitszónokok, szótárírók és zsoltárköltők, hadvezérek és postai követek, tudósok és könyvtáralapítók, vagy éppen az őshazakutató világutazó és a magyar helytörténetírás atyja* A segesvári csatatéren ellobbant életű költőnk, Petőfi Sándor ugyanúgy látható a Pantheonban, mint költő barátja, a Nagyszalontáról való, legtöbb szavú poétánk, Arany János, az Ér mellől indult Ady Endre, vagy a román népzene első kutatójaként is fontos életművű Bartók Béla. Egy mai képíró krónikási alázatával összegyűjtött és megrajzolt. kinyomtatott arcképcsarnok példa és tanulság is egyúttal. Az erdélyi magyar képzőművészet közeli múltjából eddig főleg a kortárs művészek rajzi megjelenítésének hagyományát ismertük meg Nagy István, Zsögödi Nagy Imre, vagy László Gyula ilyen munkái segítségével. Cseh. Gusztáv mélyebbre ás. A magyar képzőművészet múltjából ránk hagyott arcképek feldolgozásával példát teremt arra, hogy a képírói hagyományok hogyan őriz- hetők meg és továbbíthatók is egyúttal. Áron könyvének. Cseh Áron tékájának a falakra széthajtogatott lapjait szemlélve, a rézmetszetek őrzőhelyéhez, Cser- vátonhoz közel eső Zágor, s szülötte is eszünkbe juthat. Mikes Kelemen, kinek arcmása a rajzoló révén édes-hazája, szülötte- földje szomszédságába jutott. Mert rodostói magányából, s moldvai fordulásából mindhiába hőn óhajtotta volt Mikes: „Örömest bémentem volna Zágonban, / de az Úr béfedezte előttem / az odavivő utakot; / mert az egész föld az övé.” Ezért fogadjuk el hű kalauzul Cseh Gusztáv arcképeit múltunkba, történelmünk sziklafalai, meredélyei, de fövé- nyes síkjai felé, mégha sokhelyt béfedezettek az utak: akkor is. Sümegi György művészettörténész BUDA FERENC: Holt számból búzaszál Vagyok szegény, világ adósa, voltam vendég, fogadott vándor, Havas hegyek, morajló tenger dicséretükre fölfogadtak. Szálltam haza világos égen, köröskörül szemekkel teljes. Dérrel sózott, ködlő lapályon feküdt hazám, szívott magához. Tarlók, fehér tanyák. December. Pörölj velem, sivalló lélek, hitem reggele, mosd meg arcom, táplálj, taposs, tűzzel keresztelj! Rost nem leszek vérrel fizetni, hússal, csonttal csak itt adózom. Itthon vagyok, öledbe fekszem. Holt számból búzaszál kizöldül. Konok hittel Buda Ferenc a ritkán megszólaló költők közül való. Verseivel elvétve találkozunk a folyóiratok hasábjain, kötetei nem sorjáznak a könyvtárak és könyvesboltok polcain. De talán nem is baj ez. így mindenféleképpen nagyobb figyelem irányul az etikus költői magatartását féltve őrző költőre.. Füvek példája címmel jelent meg első verseskötete 1963- ban, Ébresszen aranysíp címmel olvashattuk a másodikat 1970- ben, majd Varázsének című műfordításkötete 1973-ban látott napvilágot. E rövid adatszerű közlés is érzékelteti a már említett szűkszavúságot, melyet még jobban láthatóvá tesz a kötetek vékonysága. Hagyományőrzés jellemző Buda e kötetére. Amikor költőtársai a neoavantgarde hullámain eveznek érthetetlenül távoli és veszélyesen hullámzó vizekre, ő tudatosan ragaszkodik a magyar költészet értékeihez, nemzedéktársaihoz. Valóban kevesen tudtak költői szó nélkül elmenni Nagy László, Kormos István tragikusan váratlan elhunytakon Buda Ferenc nagyon erősen kötődött Nagy Lászlóhoz. Nem „divatból”, nem „utánozva”, hanem mint az egy családban levők úgy ragaszkodtak egymáshoz, és Buda Ferenc a fájdalomban magára maradt árva-testvéröccs jajszavait mondja el különösen szép búcsúztatójában. Ahogy fogalmazott, „nem tollat temetünk ma itt, de kardot”. Hiszen „Petőfi fölszántott sírja Te voltál, Te vagy”. Buda sorai felidézik bennünk a népi búcsúztatók, az archaikus ősi imádságok költészetét. S a maga költészetében ez a vers megfelelően illeszkedik az Ady- évfordulókor régen elmondott „Liliom és korbácshoz”, és a hajdani József Attila halálára írt verséhez. Fájdalmasan igaz sorai nemcsak József Attilához, hanem Nagy Lászlóhoz való kötődését is kifejezik. („Rajtam tartod az ujjad, hogy ne legyek feledékeny.”) Juhász Ferenc, a költő szerkesztette Buda Ferenc korábbi verskötetét. Ügy érezte ő is, hogy , Buda szikár, pontos, hiteles, kemény, a „lét tüzében véglegesre kiégetett” költészetet teremtett. Észrevették egyik kulcsszavát, a vasvilágot. Nehéz sorsát és kemény, mindennapi küzdelmeit ez a vasjelleg, vasszilárdság, vaskeménység fejezte ki legjobban. Ezt a vonást most a „kővilág”-gal folytatja például a Mese című versében, látszólag a gyerekvers játékosságával, valójában felnőttekhez szólva. Kőország/ kővilág kőfákon ' kő az ág / kőágon kő- madár ' kőtolla hulldogál.” A „Tanya-hazám” e Buda kötet legnagyobb verse, mely méltán vált mai magyar líránk antológiadarabjává. A sokáig készült, új és új részekkel bővült nagy lírai kompozíció. — a költői életműben a korábbi Rohammal mérhető, E táj ihlette, e Duna— Tisza közi tanyák világa, s egyL értelműen nagy lírai vallomás is egyben, a költő hajdani tanyai tanítását, sorsvállalását idézi fel újra. Ady még messzi vonatablakból nézi hazafelé, Érd- mindszentre menet a félelmetesen elmaradt, alvó tanyákat, A téli Magyarország című versében. Buda leszállt a vonatról, közébük ment, ott élt köztük, azonosult a sorsukkal. A tarlóarcú öreget a távoli tanyán csak „vendégként” látogatják meg messzire sodródott gyerekei. A maga válságos éveit újra élő költő lelkiismeret- furdalással vall a tanyahazához való tartozásáról. Ez Buda kötetének fő mondanivalója, mint legnagyobb kortársaié, kik a maguk és népük, nemzedékük helyét keresik a világban. Korábban is megfogalmazta, „Konok hit nélkül nem megy.” Megszenvedett sorsát, a tanyavilág kétkezi embereinek nehéz világát átélő költő „négy fal fegyence” (Szél fúj), Józsefként virraszt egymaga (Legenda), a maga gyászaival küszködik (Nagy László, Kormos István halálakor), a húsvéti feltámadáson tűnődik (Hóval jön húsvét), de konok hittel dolgozik tovább. Él, küzd. Verset ír. Szekér Endre CSAPÁI LAJOS: Zsarolók o A férfi hátradőlt a hatalmas íbrgófotelban, pózolva levette szemüvegét és tisztogatni kezdte egy szarvasbőr darabkával. A begyakorolt, kiszámított lassú mozdulatok épp úgy a jelenethez tartoztak, mint a veteményes- kertnél alig kisebb íróasztal, rajta a bronz írókészlettel, az obiigát márvány fényképtartóval. Orrnyergére csúsztatta a szemüveget, tempósan végiglegelt tekintetével az előtte ülő nő csinos testén, szemügyre véve hegyeket, völgyeket, gondolatébresztő hajlatokat. A nő állta a férfi pillantását. „Tutti, hogy nullás a szemüvege. . . Ablaküveget hord az osztályvezető úr!” — ö . . . Nos, kérem — bukott ki valami kotkodácsoló hang a férfi száján. — Önök ugyebár hét éve adták be lakáskérelmüket hatóságomhoz — nyomta meg be- idegzetten a birtokosragot. — Ahogy visszaemlékszem az aktákra. momentán albérletben laknak a férjével bizonyos özvegy Dóczinénál az Árvíz utca 23-ban. Kérelmükben arra hivatkoznak, hogy ilyen körülmények között a férje nem tudja . .. hogyis mondjam csak, alkotómunkásságát folytatni. A kedves férje ugyebár . . . — Tanár — roppanton a fogán a nő. — Történelem—latin szakos tanár... — tette hozzá sietve, mintha lényeges körülményről feledkezett volna meg. — Megbízást kapott ugyanis a minisztériumtól, hogy készítsen a középiskolák számára egy segédanyagot a latin nyelv oktatásához. „Élet az ókori Rómában.” Ez lesz a címe. Persze, ha egyáltalán lesz belőle könyv valaha is. Hiszen ezért adtuk be a ... A férfi egy kézmozdulattal leintette. — És ön? — Ápolónő vagyok. De ez is benne van a kérelemben... — lökte oda ellenségesen. — Szép hivatás. Nehéz, felelősségteljes. egész embert kívánó munka — papolta a férfi. „Ö. te kis közhelygyáros. Te kis piti közhelygyáros! Mit tudsz te egyáltalán az én munkámról? Érezted_e már egy haldokló izzadó tenyerét a karodon egész éjjel az intenzív szobában? Vajon tudnál-e szabadulni rémült pillantásuktól?” Arca kipirult a dühtől, szemei összeszűkültek. — A beadványunkkal kapcsolatban . .. — Kérrem, kérrem, kérrem — ropogtatta a szavakat szemrehányóan a férfi. — Máris rátérek! Hatóságom természetesen akceptálja az önök körülményeit, de bizonyára megérti, hogy önökön kívül még nagyon sok rászoruló vár lakásra. Sokgyermekes családok. szanáltak, de hiszen érti. .. — Hogyne érteném — biccentett a nő. ..Miért nem papolsz arról. amiről mindenki tud a városban : hogy kétszobást kapott az a szemét Zolnay, akihez kártyázni jár az egész brancs. Oda hordjátok a nőiteket is! Csak egy telefon Zolnaynak. s öt perc múlva lihegve ott van a kulccsal. Diszkrét kis kupleráj .. — Tehát, mint mondottam volt — archaizált a férfi —, mi szívesen hozzájárulnánk az önök gondjainak megoldásához, ha ö... ö . .. mondjuk az ön részéről például több megértést tapasztalnék — mosolyintott sandán a nőre. — Erre kitűnő alkalom kínálkozna, ha lehetővé tenné, hogy az önök bérleményében ö ... alaposabb környezettanulmányt tehetnék folyamatba. — Kérem! — villant a nő szeme —, ennek igazán semmi akadálya. Megbeszélem a férjemmel és megállapodhatnának a látogatás napjában! — Ö — húzta el a száját a férfi —, én inkább önre hagyatkoznék. Csakis önre! Egy ilyen csinos asszony mégiscsak többet ér, ha az otthonát kell bemutatni — mosolygott kétértelműen. — Megiszunk egy finom kávét, felmérjük, amit fel kell mérnünk, és kész. Ennyi az egész. A nő megértette az ajánlatot, egy pillanatra belefehéredett, aztán arca mosolyra húzódott. — Ennyi csak az egész? — kérdezett vissza. — Ennyi! Aztán már megy minden, mint a karikacsapás. Július végére akár be is költözhetnek. Tudja, azok a tízlakásos házak az új lakótelepen. — Nahát, ez csodálatos! Van egy ötletem: a férjem hétfőtől egy hétig iskolákat látogat a megyében. Tudja mit? Jöjjön hétfőn! Kacéran mosolygott és kézfogásra gyújtotta a kezét. A férfi érte kapott, s mintha véletlenül tenné, hozzáért a nő feszes melléhez. — Rendben. Hétfőn, háromkor ... — mondta kiszáradt torokkal. o A csengetésre a nő nyitott ajtót. Áttetsző, rövid pongyola volt rajta, melyet kezével fogott ösz- sze, s a feszülő anyag szinte to- lakodóan hangsúlyozta szép alakját. — Tessék, csak tessék! — villantotta meg hibátlan fogait. — kerüljön beljebb! A férfi megállt a tenyérnyi szobában és körülpillantott. Festői összevisszaságban könyvek, a falon egy hatalmas poszteren a Colosseum, aztán egy háttámlás, ódon ágy. A látszólagos összevisz- szaság mégis valami egybefüggő rendszert alkotott: a tárgyak egymáshoz való viszonya, színe, melegséget, az itt élő emberek egymásrautaltságát sugározta magából. — Egy konyakot? — Jólesne... — mondta rekedten a férfi. — Príma konyakunk van. Tudja. az egyik betegtől kaptam, ö is hálás akart lenni... A férfi elengedte füle mellett a vészt jósló „is” szócskát. — Ááá ... „co^ur-vo-i-si-er” — olvasta le a címkét. — Ez az ital aztán megbolondítja ám az embert! — röhögéséit. — Nem ülünk le? A nő felemelte a poharát. — Hát akkor... A lakásra! — A lakásra! Ittak, aztán leültek az ágyra, szorosan egymás mellé. A férfi már nem tudott parancsolni ösztöneinek, hirtelen átölelte a nőt, s mintha kamaszkori álmát álmodná újra, szinte rácsodálkozott, hogy a nő mily megadóan tűri kezének kalandozását. A győzelem érzése kerítette hatalmába, s döntő rohamra indult. .. o Vakító villanás robbantotta szét a szoba félhomályát és a férfi úgy penderült félre, mint egy hernyó. Sápadt, vékonydon- gájú fiatalember állt az ajtóban, kezében fényképezőgéppel és a süket csendben újra felnyüszített a vaku akkumulátora. — Már van egy szenzációs felvételem arról, hogy fetreng a hatóság hitvesi ágyunkban — mondta színpadiasán kántálva és hátrasímította szemébe hulló haját, majd újra felemelte a gépet. — Most pedig egy még szenzá- ciósabb kép következik egy nyamvadt kis féregről, amint nyitott sliccével rémülten bámul a lencsébe! — villant újra a vaku. — Te rohadt kis ribanc! — hördült fel a férfi. — Te rohadt zsaroló! — sziszegett vissza a nő. A férj előbbre lépett. — Attól tartok, uram, hogy a modora, enyhén szólva, némi kívánnivalót hagy maga után! Félek, ha így folytatja, be fogom verni a pofáját, pedig alapjában véve békés természetű vagyok. Ha megengedi, most inkább tartok önnek egy kiselőadást, bár félek, tanári diplomám belesápad. Hiszen letolt gatyájú hallgatóság előtt ritkán szoktam beszélni. . . Nos. itt valaki kimondta a szót, s vele az igazságot: igen. ez az! Zsarolás, a szebbik fajtából. Olyannyira, hogy mi júliusban beköltözünk abba a lakásba, mejy- lyel ön volt kegyes kecsegtetni a hitvesemet, némi naturális ellenszolgáltatás fejében. Igen, igen, igen: ön ki fogja nekünk utalni azt a lakást! Hogy végre befejezhessem a könyvemet, hogy ne kelljen lavórban mosakodnunk, hogy néha vendégül láthassam az anyámat, hogy végre gyerekünk lehessen, hogy végre ember módjára élhessünk. Meglehet, ön most azt mondja majd: nem! Kérem, gondolja meg és ne tegye! Ennek végzetes következményei lehetnek... Én ugyanis alaposan tanulmányoztam az idevágó jogi irodalmat, amely bő választékot kínál. Hivatali hatalommal való visszaélés, jogtalan előny elfogadása, miegyéb. Ha pedig a feleségem az ügyészségen eléggé meggyőzően adja majd elő letepertetésének hiteles történetét, akár egy csinos erőszakos nemi közösülés kísérlete is kisülhet a dologból. Aztán, itt vannak ezek a felvételek — csapott a gépre. — Több helyre is elküldhetem ezeket a sztárfotókat, olyan helyekre. ahol nem örülnek majd neki túlságosan. Egyet a családnak apuciról, egyet a hivatalnak, és persze a rendőrségnek is egyet, érti, ugye? Hogyne értené? ön nem buta ember ... Meg aztán, mi egy hullámhosszon is vagyunk ... Legalább mi, zsarolók tartsunk össze ... A férfi homlokán verejtékcsep- pek gyöngyöztek. — A negatívot... nyögte — Vagy nyissa ki a gépet előttem ... Meglesz az a rohadt kiutalás! — Tévedtem volna, hogy ön okos ember? — húzta fel szemhéját a férj. — Sajnos, akkor nyomatékkai kell figyelmeztetnem, hogy ez a seft csak akkor jön létre, ha az új lakás ajtaján a kulcsot belülről, érti uram, be- lül-ről! ráfordítom. Most pedig — keményedett meg az arca — kedves uram, subditisque calcaribus, pardon, pardon, hiszen ön valószínűleg reálgimnáziumba járt, megsarkantyúzva paripáit, tűnjön el, de gyorsan! o Nyitott szemmel hallgattak a festék- és mészszagú sötétben. Megmoccant az asszony. — A negatívok... odaadtad neki? — Nem volt mit odaadnom. Üres volt a gép... — felelte szárazon a férfi. Sokáig ébren voltak, gyanakodva hallgatták egymás lélegzését. Aztán, mintha csak sóhajtana, a férfi két szót mondott: — Pirruszi győzelem. Felcsukló zokogás jelezte, hogy az asszony sem felejtette el a hajdanvolt történelemleckét.
