Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
1982. október 2. • PETŐFI NÉPE • 3 ÚT KELLENE, DE NAGYON Kömpöc, a megye szélén Jó néhány éve ismerem a települést, azokkal együtt, akik Kiskunmajsáról Kistelekre tartanak. Körülbelül félúton egy enyhe jobbkanyar után utcácska. Akkora, hogy passzoljon egy 1040 lakost számláló községhez ... Czifrik Ferenccel, a csólyospálosi főmezőgazdásszal nem Majsán át mentünk, hanem egy sokkal rövidebb, homokos földúton. A zöld Skoda prüszkölt az előttünk cammogó Crystal-zetor kavarta portól. Az „indiánösvény” nem volt véletlen- Arra akart rávezetni a főmezőgazdász, hogy lássam én is, mekkora szüksége van Kömpöcnek az alig öt kilométer kövesűtra, amely a „nagyfaluval”, Pálossal köti össze ... Vagy fordítva? Mert az igazi kömpöci ember azt vallja, hogy valamikor az ő falujuk volt a nagyobb, s a fontosabb. • Délelőtti diskurzus: a község párttitkára és a kultúrotthon igazgatója. A kömpöci tanácselnök Papp József elém teszi a község monográfiáját. Ebből kiderült, hogy a területet valamikor a törökök ellen vívott vitézségéül egy Kömpötz nevű harcos kapta. A vitéz leszármazottjának felesége (aki grófnő volt) adta a birtokot aztán az egri érseknek. A szájhagyomány szerint az első települők az 1850-es évek derekán a Kurucsiak, a Pintérek és a Vancsó családok voltak. Rózsa Sándor és Bogár Imre is járt errefelé. Sőt Bogár Imre kedvelt szálláshelye volt a Konya- féle tanya. Bogár Imrének vesztét is jelentette Kömpöc környéke. A Kormány-tanya előtt fogták el a perzekútorok. A két hold szőlő, a hat hold legelő, a tíz hold szántó, több mint egy millió forint értéket termel. Hogy ez meglegyen, a sóik költség mellett szükségeltetik még nyáridőben a hajnali három órai kelés, este tízkor történő lefekvés, aggódás az állatokért, rohanás a tápért és bajlódni azzal is, •hogy időben vigyék el a tejet.. . Ez utóbbi gondolat csak azért íródott, mert vagyunk néhányan. akik hajiunk az egy millió forint hallatán a bámuló csodálkozásra, mégpedig úgy, hogy a költségeket és az ellenértékként elvégzett munkát nem vesszük figyelembe ... • Az útjelző tábla Kiskunmajsa felé mutat. Pedig a Csólyosra vivő út rövidebb ... Nem árt, ha tudják a kömpö- ciek is, hogy 1918—19-ben a település 5 millió korona fejében Kiskunmajsa tulajdonába került. A pontos leltár szerint 5212 ka- tasztrális hold jutott ekkor a majsaiak birtokához. 1920-ban aztán örök áron a község túladott a területen. Megvásárolták az ottaniak... Kérdeztem öregeket, akik azt mondták, 1920-tól 44-ig élték a maguk életét. A front 1944. októberében vonult át felettük, jószerével úgy, hogy észre sem vették. Október 21-én szabadult fel a község. Egy emlékezetes dátum. Nagy nap volt Kömpöc életében 1949. december 30. Akkor kapott telefont. A postavezető Király Mária volt. Abban az esztendőben történt még egy nevezetes esemény: nagyközséggé nyilvánítotA kömpöci iskola csendes. A tanáriban színes garbóban Beregszászi István a telefonnál. Tanító, énekre, tornára okítja a nebulókat. Egy kívánsággal hozakodom elő, szeretnék találkozni két kömpöci kisdiákkal. A kérés teljesül, Kispál Gabriella és Süli Andrea hangos „Jónapot lkívánok”-kal érkezik. A találkozás első percei elragadnak. A gyerekek közvetlensége, nyíltsága meglep bennünket. Gabi kitűnő tanuló, legkivált- képp a matematikát szereti, na és az állatokat. A nyulat, a macskát ás a kutyát. A legkedvesebb persze a Viki nyúl. Megtudom, hogy „ő” egy csodálatos állat. Gabi etetheti, kiengedheti, hogy íutkározzon, elviseli a simoga- tást is ... 1977 áprilisáig. Az ünnepélyes megnyitó a felszabadulás 32. évfordulója volt. Büszkén vallják, hogy a megyei tanács csupán 40 ezer forintot adott hozzá. A József Attila klubkönyvtárban a művelődési otthoh igazgatójával, Szabó Sándornéval találkozunk. Egyúttal ő a népfrontbizottság elnöke is. Keresem a legolvasottab könyvek jegyzékét. Szabóné sorolja a szerzőket, épp úgy mint másutt: Szilvási, Kaffka Margit. Berkesi. Szabó Magda ... Elmesél még egy érdekes történetet is. Egyik legszorgalmasabb olvasója az a 86 éves, járni alig tudó néni, aki mindig a lelkére köti a könyvtárosnak: hogy lelkem, izgalmas legyen, igaz legyen, szép legyen a történet, és ami a legfontosabb, szerelem is legyen benne. Sorban állnak József Attila, Babits. Váci Mihály, Simon István, Kassák összes művei. Némelyik úgy tűnik már rongyosra olvasva pihen a polcokon. A reakció gyors: — Nemcsak az írókat, a költőket is szeretik, s olvassák miná- lunk — mondja Szabóné. ták. — Pedig akkor még két sor ház volt, az is foghíjas ... —• szól rezignáltan a tanácselnök. Azt javasolja Papp József, hagyjuk a múltat, nézzük a je’- lent. Első utunk Papp Antal portájára visz. Egy kuvasz, s egy puli hangos ugatással tiltakozik a betolakodók ellen. A tanya asszonya téríti észhez őket. Gyorsan rájövünk, hogy rosszkor érkeztünk. A gazda ugyanis kórházban van. Aggodalomra ugyan nincs ok, de mégis szerencsésebb lenne, ha ő beszélhetne az állatokról. A hét tehénről, a kát lóról, a hat anyadisznóról, az öves, pántos, jó homoki fajtáról, a Kávéról, a magyartarka tehénről, arról „aki" 30 litert ad nappnta. egy laktációban több mint 7500-at; a holsteinről is, amelyik rendes jószág, adja amit tud; a két hold kukoricáról, a száz mázsás termésről, a kövi- dinkáról; arról, hogy könnyű lesz a szőlő az idén, mert nincs benne .cukor, ás sorolhatnám . . . A mintagazdaság képén Papp Antal kezenyoma is kirajzolódik. Süli Andrea nehezen áll kötélnek. Először alig akarja megmondani, hogy miért szereti Kömpöcöt. Aztán mégis. Bár később kiderül, hogy nem csupán azért: — ... mert itt lakik a mamám. S a gyerekek szinte kórusba mondták: azért szeretik Kömpöcöt, mert jó lenne, ha ilyen maradna, azért szeretik az embereket, mert itt a bácsik, a nénik fákat ültetnek és virágokat . . . Szanka Péter a VITUKI munkatársa. Sokan úgy ismerik, hogy a kiskunmajsai áfész birtokában levő pinceklub vezetője. Délelőtt van. A belső helyiség csendes. A cigarettázásnak, az előző éjszakai duhajkodásnak nyoma sincs. — Mert tudja, egy kicsit csendőrnek is kell lenni ahhoz, hogy ne csináljanak itt csikágót a fiatalok. Halasról, Dorozsmáról szombatonként ide járnak diszkóba. Ha nem éreznék jól magukat, nem jönnének oly távoli vidékről. A pinceklubot társadalmi munkában építették 1976 júniusától ■'*or* v'ac'tV»’ H Beregszászi István nebulóival, Kispál Gabriellával és Süli Andreával. Klucsics Imre portája egy külön zárt világ. Ügy éreztem, ma is éli a homoki emberek életét. Keserves gyerekkor, embertelen negyvenes évek, kíméletlen ötvenes esztendők ... — A patika, meg az orvos felemésztette a .családot. . . — Imre bácsi boldog-e? Kissé várat magára a válasz: — Először csak annak mondtuk magunkat, később aztán, hogy belegondoltunk, • látjuk. hogy mindenünk megvan, elmondhatjuk, azpk vagyunk . .. Késő délután van. Papp József tanácselnökkel és dr. Míhályfi György párttitkárral mégegy- szer rendezzük a nap élményeit. Mi tagadás, szóba kerül az is. hogy mi a legfontosabb közlendő. Szinte egyszerre válaszolnak: — A legfontosabb? A Csólyost. Kömpöccel összekötő betonút . . . Szabó Pál Miklós Döntött a Legfelsőbb Bíróság Vissza a gyártónak! A vásárlók védelméről hangzott el állásfoglalás a Legfelsőbb Bíróságon. Az egyik mezőgazdasági termelőszövetkezet egy vállalattól egymillió forintért importból származó lánctalpas traktort vásárolt. A gép rövidesen elromlott, számos rejtett hibája is előjött, a javítás pedig alkatrész- hiány miatt akadozott. Ezekután a tsz az eladó ellen pert indított, amelyben a vételárat visszakövetelte. Keresetéhez csatolta a MERT (Minőségi Ellenőrző Rt) szakvéleményét, amely szerint 45 darab hasonló típusú lánctalpas traktort vizsgáltak meg és azokat gyártási hibák miatt a rendeltetésszerű célra alkalmatlannak találták. Miután a hibás gépek száma a forgalomba hozottaknak több mint tíz százalékát tette ki, sorozathibát kellett megállapítani. Mind a megyei bíróság, mind a Legfelsőbb Bíróság a tsz-t a traktor visszaadására, a vállalatot pedig a vételár megtérítésére kötelezte. Az ítélet indoklása rámutatott arra, hogy a szakértői vélemény szerint valamennyi javítás elvégzése után is a traktor teljesítménye és értéke tíz-tizenöt százalékkal csökkenne. A Polgári Törvénykönyv értelmében, ha a hiba nem küszöbölhető ki, vagy a javítást nem vállalják, illetve annak elvégzése rövid idő alatt értékcsökkenés és a vevő érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges, a vásárló a szerződéstől elállhat. Ebben az ügyben megállapítható, hogy a traktor egy éve üzemképtelen, a szerviz — ígérete ellenére — alkatrészhiány miatt nem tudta kijavítani. A tsz kénytelen volt más típusú traktort bérelni, hogy a gazdasági munkát elvégezhesse. Ilyen körülmények között jogosan követeli vissza a vételárat. Perbe fogott hozomány A válóperben a vagyonközösség megosztásakor parázs vita keletkezett. Az asszony ugyanis azt állította, hogy a házasságkötéskor jelentős különvagyona volt. Ebből részben férje házát, amelyben laktak, korszerűsítették, részben tartós háztartási cikkeket vásároltak. Ezek ellenértékére azonban igényt tartott. A férj elismerte, hogy feleségének kü- . lönvagyona volt, de tagadta, hogy azt építkezésbe vagy a háztartásba fektették volna. Az al- sófokú bíróságok ellentétes ítéletei ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ügyben új bizonyítási eljárást rendelt el. A határozat indoklása szerint a házastársak a férj házába költöztek, abba nagyobb összeget beruháztak és így értéke ennyivel emelkedett. Az eljárt bíróságok ezt az értékemelkedést megalapozatlanul tekintették közös vagyonnak. Az asszony ugyanis kijelentette: az ingatlanba és a vásárlásokba befektetett különvagyonát nem kívánta a közös vagyonba juttatni. — A házassági vagyonjogi igények rendezésénél az életközösség megszűnésekor fennálló helyzetből kell kiindulni — hangzik tovább a határozat. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy különvagyonával mindegyik házastárs szabadon rendelkezik, és az abból vásárolt ingóságok arányos része a különvagyonhoz tartozik. Az asszony különvagyona elszámolását akkor is kérheti, ha az építkezés megkezdésekor vagy a tartós háztartási cikkek vásárlásakor jogfenntartó nyilatkozatot nem tett. Az összegszerűség megállapításánál a szakértők meghallgatásával kell dönteni. Egy férj — két feleség — Elvált férjem, akivel egy lakásban lakom, újból megházasodott és felesége hozzzá költözött. Ehhez azonban volt férjem befogadó nyilatkozata alapján nem volt joga, mert kormányrendelet értelmében nekem is hozzá kellett volna járulnom, ezt azonban nem adtam meg — adta elő egy asszony a bíróságon, kérve, hogy a második feleséget kötelezzék a lakás elhagyására. A tárgyalás során kiderült: amikor a bíróság a házasságot fölbontotta, a kiskorú gyermeket az apánál helyezte el, a lakás két- Szobáját pedig neki, a harmadikat az asszonynak ítélte. Később a volt férj ismét megházasodott, és felesége valóban hozzá költözött. Az alsó fokú bíróságok helyt adtak a keresetnek és a második asszonyt kötelezték, hogy a lakást 90 napon belül hagyja el. Ezt azzal indokolták, hogy egymagában a férj befogadási nyilatkozata nem volt elegendő, ennek alapján ott-tartózkodása érvényes jogcímet nem szerzett. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte és az elvált feleség keresetét elutasította. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának állásfoglalása értelmében azonban, ha a bérlőtárs a befogadott személy lakásbérleti jogviszonyának megszüntetését hosszabb időn át nem kéri, holott arról tudomása van, ez olyan rhagatartásnak minősül, mintha a befogadáshoz hozzájárult volna: Ebben az esetben az elvált feleség a kereset megindítása előtt több mint egy éven át tudta, hogy az új asszonyt volt férje a lakásba bejelentette, az ott is tartózkodik, és az első házasságból származó gyereket férjével együtt neveli. Ez ellen mindeddig nem tiltakozott. Ilyen körülmények között a második feleség érvényes jogcímen tartózkodik a lakásban, ezért az eltávolítása iránti kereset alaptalan. H E. VÁLASZ CIKKÜNKRE Pavilon és vásárlóerő Elbeszélés szavak nélkül Ezen a nevezetes napon Ka- tyerinov, a novellista a nap első sugaraival ébredt, s azonnal, csak úgy, éhgyomorra nekifogott ... Először is egy kis agymozgató játék, mielőtt még belekezdene az alkotómunkába. — Nyugodt vagyok — szug- gerálta magának. — Minden a legteljesebb rendben van, s lesz ez jobb is. Még néhány pillanat, és megjelenik az ihlet, hogy „Apollónak szóló szent áldozatra” szólítson, miként a klasszikusok mondanák. Kopogtak az ajtón. — Ki az? — billent ki elmélyedt hangulatából. — Én vagyok, Apolló! — hallatszott az ajtó mögül. Apolló Kaskin, a szomszéd, egyébként irodalmi kritikus. Katyerinov időről időre oda szokta neki adni műveit analizálásra, s olyan izgatottan várta véleményét, mintha csak az orvosi rendelő folyosóján topogott volna. Apolló most is ilyen céllal jött. El akarta mondani észrevételeit Katyerinov legutóbbi alkotásáról, amely a Kontroli- vizsgálat címet viselte. — Szóval írunk, írogatunk? — köszöntötte szomszédját szokás szerint. — Hát ki írjon helyettem, talán Puskin? — felelte ő is szokásosan. Apollónak nem tetszett az elbeszélés. — Nincs benne napsütés — summázta mindjárt az elején. — Víz az van benne elég, no és a szokásos elbeszélések minden felesleges kelléke is. Nem lehetne lerövidíteni? — Lehet — bólintott bele- egyezően Katyerinov, miközben ismét a klasszikusokhoz fordult gondolatban: „A rövidség a tehetség édestestvére.” Katyerinov nem szerette meghúzni írásait, de mint mondtam, rákapott az agyjátékra, az autotréningre, és bár bebeszélte magának, hogy minden úgy jó, ahogyan elsőre megírta, mindazonáltal a rövidítés csak hasznos lehet. Ami már most a Kontroli- vizsgálat című elbeszélést illeti, Apolló az első szuszra azt javasolta, hogy meg kell húzni a felére. Aztán úgy tűnt, hogy még kell rövidíteni rajta. — Jó, jó, de hát akkor mi marad belőle? — idegeskedett Katyerinov. — Elbeszélés szavak nélkül! Csend támadt. De olyan, mint a legihletettebb pillanatokban. Apolló köhintett egyet, s belefogott, hogy meggyőzze szomszédját. — A legnehezebb műfaj nem a próza, s még csak nem is a dráma, hanem ez... A művészi önfegyelem. No, nyilván, ilyen adottsága nem mindenkinek van, aki írással foglalkozik, ez ugyanis rendkívüli alkotói merészséget feltételez, hogy úgy mondjam, bizonyos „szent áldozatot”. De az ilyesmi teszi igazi újítóvá az írót. Egy gyönyörű napon aztán Katyerinov rájött, hogy valóban, ő már régóta szeretne valami teljesen új utat járni az irodalomban. — Nyugodt vagyok — mondogatta magában. — Minden a legteljesebb rendben van, s lesz ez jobb is. Ha, ha .. . megpróbálom, hogy ne írjak többet. Eleinte azért nem sikerült a dolog. Előfordult, hogy leült az asztalhoz, maga elé húzta a fehér papírt, s a keze már mozdult is, hogy írja egymás után a sorokat. De ilyenkor mindig eszébe jutott Apolló. „Ezt tessék sürgősen abbahagyni! Egyáltalán nem kell ezt csinálni! Ez alkotói szempontból teljesen káros!” Ö pedig fogta és eltépte a papírt. Idővel aztán komoly rutinra tett szert, már igen tehetségesen nem írt, de nemcsak prózát, hanem lírát, drámát is, amivel az olvasók kegyeit haj- kurászta volna. Mostanában Katyerinov ereje teljében van, hírnévre tett szert, s a közelmúltban így nyilatkozott egy interjúban: — A múlt héten ismét nem írtam meg egy elbeszélést, előtte pedig egy másikat. Terveim közt szerepel, hogy egy regényt nem írok az év végéig. Az is lehet, hogy kettőt. Az az alapelvem, hogy „egy napot se tollvonással!” Apolló, ahol csak lehet, nagy hírverést csap Katyerinov módszerének, és igyekszik másokat is, akik folyton a múzsákat molesztálják, rávenni Katyerinov követésére. írta: Sz. Komiszarenko Fordította: Konczek József Augusztus 27,-én megjegyzést fűztem ahhoz a számomra érthetetlen jelenséghez, hogy miért szünetel az árusítás kedden az Utasellátó Vállalat kecskeméti, 610-es számú vasútállomási pavilonjában. Mint láttam, vonatra várva, sokan csalódottan hagyfák ott a kétablakos, bezárt árudát, ahol ezúttal nem lehetett se cukorkát, se csokoládét, se totót és lottót, se dohányárut, se pedig újságokat venni. A cikkre dr. Laukó Sándor, az" Utasellátó Vállalat Bács-Kiskun— Csongrád megyei Területi “Igazgatóságának a vezetője válaszolt. „Lényegében örömmel vettem, hogy megemlékeztek újonnan átadott egységeink egyik pavilonjáról, ha nem is úgy, hogy végre átadásra került, és hogy milyen nagy beruházásról volt szó. A Megjegyzés rovatnál valószínűleg nem a kereskedelemben jártas újságíró jelentette meg á cikkét. Másként tudott volna arról, hogy az önálló egységek vezetői és kezelői anyagilag felelős dolgozók, tehát nem vállalati döntésen múlik elsősorban, hogy a zárvatar- tás napján tetszőleg személyt állítsunk a helyére. Ha ezt tennénk megsértenénk a jogszabályban előírt feltételeket, s a leltárfelelősségi rendszernek nem tudnánk megfelelni. A pavilonkezelők és általában dolgozóink munkaideje meghatározott. Kiskereskedelmi pavilonjaink gazdaságosságai egyébként sem olyan mértékű, hogy különösebb érdek fűződhetne fenntartásukhoz. Árudáinkat kizárólag az utazóközönség érdekében fejlesztjük” — írja levelében dr. Laukó Sándor. A választ köszönöm. Mentségül kereskedelmi járatlanságomra, továbbra is csak az utazó- vásárló szemével tudok szemlélni minden — kedden bezárt — pavilont. Ám, ha vérbeli kereskedő volnék, akkor sem hagyna nyugodni, hogy egy sokféle — nevezhetném úgy is: sokszínű — fogyasztói igény kielégítésére hivatott népszerű üzletet kedden, egész nap nem nyitnak ki, holott a 'felújított vasútállomás forgalma — napi 6—8 ezer ember — ezt feltétlen indokolná! Ekkora vásárlóerő nem éri be üzemelési feltételekre való hivatkozással. A vevőnek áru kell! A folyamatos ellátásról — a levél után — végre kedvező hírt kaptam. A pavilon kezelője elmondta, hogy munkatársa, hatheti kórházi ápolást követően, hétfőn munkába áll. Ettől kezdve hétköznaponként reggel fél 6-tól este 18 óráig, vasárnap pedig valamivel rövidebb ideig, kora délutánig tart nyitva a sokfélét áruló kis üzlet.
