Petőfi Népe, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-01 / 230. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1982. október 1. Folytatódott az ENSZ-ülésszak vitája NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés 37. üléssza­kán szerdán a nemzetközi bizton­ság és a Libanon elleni izraeli ag­resszió kérdéseivel foglalkozó fel­szólalásokkal folytatódott az álta­lános politikai vita. Stefan Andrei román külügymi­niszter felhívta az államokat, egyesítsék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy megállítsák a nemzetközi helyzet veszélyes irányba történő továbbfejlődését, és újítsák fel az enyhülés és az együttműködés politikáját. A Jósé Pedro Pérez-Llorca spa­nyol külügyminiszter a tőkés or­szágokat sújtó gazdasági nehézsé­gek okaival foglalkozva rámuta­tott, hogy ez egyebek között a fegyverkezési hajsza folytatódásá­nak a következménye. Figyelmet érdemel az tény — írja az ülésszak munkáját érté­kelve a TASZSZ-hírügynökség —, hogy a NATO-országok képviselői csak érintőlegesen foglalkoznak a fegyverkezési hajsza korlátozása és a leszerelés kérdéseivel, míg a szocialista és a fejlődő országok képviselői figyelmének középpont­jában éppen ezek a kérdések ál­lanak. E téren egyetlen új javas­latot sem terjesztett elő a legutób­bi ülésen felszólalt brit, olasz és belga külügyminiszter. A közel-keleti helyzetet érintve keményen bírálták és elítélték Iz­raelt Libanon elleni agressziójáért Románia, valamint a nyugat-euró­pai országok képviselői, köztük a brit, az olasz, a spanyol és a lu­xemburgi külügyminiszter. Nagy figyelmet fordítottak a küldöttek az Afrika déli részén kialakult feszült helyzetre, külö­nös tekintettel a Dél-afrikai Köz­társaságra, amely amerikai támo­gatással továbbra is fenntartja fajüldöző politikáját. A szakszervezetek a békéért Amerikai katonák Bejrutban • Amerikai katonák a libanoni főváros nemzetközi repülőterén, ahonnan az izraeli egységek csak több napos halogatás után vonultak ki. Lezuhant egy szovjet gép a luxemburgi repülőtéren Az Aeroflot szovjet légiforgal­mi társaság Moszkva—Lima útvo­nalon közlekedő egyik utasszállító repülőgépe szerdán leszállás köz­ben lezuhant a luxemburgi repü­lőtér körzetében. Előzetes jelenté­sek szerint öten vesztették életü­ket. A szerencsétlenség körülmé­nyeinek kivizsgálása megkezdő­dött. A szovjet kormány részvétét nyilvánította az elhunytak család­jának. A Szakszervezeti Világszövet­ség Irodájának — az SZVSZ 35 tagú irányító testületének — Prá­gában tartott kétnapos üléssza­ka csütörtökön a béke és leszere­lés kérdéseinek szentelt külön üléss.el folytatódott. Az ülés mun­káját Gáspár Sándor, az SZVSZ ELNÖKE, a SZOT főtitkára ve­zette. Vitaindítójában Gáspár Sán­dor megállapította, hogy noha a népek világszerte követelik a fegyverkezési hajsza megszün­tetését, és a leszerelés fokozatos megvalósítását, az Egyesült Ál­lamok továbbra is a nukleáris ka­tasztrófa szélére akarja sodorni az emberiséget. A nemzetközi politikában bi­zonyára szaporítani fogja a kér­dőjelek számát az a szovjet— amerikai tárgyalássorozat, amely több mint kéthónapos szünet után csütörtökön folytatódott Cenfben. Tavaly november óta kisebb-nagyobb megszakításokkal tárgyalnak az európai közép-ha­tótávolságú nukleáris eszközök­ről — eddig konkrét eredmény nélkül. Pedig az idő sürget: ha 1983 végéig nem jutnak meg­egyezésre, akkor megjelennek Ny ugat-Európában a szovjet cél­pontokra irányított amerikai ra­kéták és robotrepülőgépek. Mi az oka az egy helyben to- popásnak? A két fél javaslatai régóta is­mertek. Reagan már tavaly no­vemberben, az amerikai elkép­zelések ismertetéskor tudta, hogy a „nulla megoldás" elfogadhatat­lan a Szovjetunió számára, hi­szen még nem létező, csak elhe­lyezni tervezett amerikai rakéta­rendszerek fejében már meglevő szovjet nukleáris eszközök lesze­relését kívánja, egyoldalúan meg­gyengítve ezzel a másik felet. Washingtonban azóta sem álltak elő reálisabb elgondolásokkal. Moszkvából viszont újabb és újabb konkrét indítványok kerül­nek az asztalra, sót a Szovjet­unió a jóindulat jeleként több egy­oldalú fegyverkorlátozási lépésről döntött. Moratóriumot mondott ki a saját közép-hatótávolságú Az ülés végén a részvevők fel­hívást fogadtak el, melyben az SZVSZ irodája, felhívja a szak­szervezeti tömörüléseket, hogy te­gyenek rendkívüli intézkedése­ket a fegyverkezési hajsza bár­milyen kiterjesztésének meg­akadályozására, az új fegyver- rendszerek bevezetését célzó ter­vek érvénytelenítésére, és fejtse­nek ki nyomást azért, hogy a je­lenleg folyó leszerelési tárgya­lásokon kötelező megállapodá­sok szülessenek. „Az SZVSZ-iro- da úgy érzi, most van itt az ide­je, hogy a nemzetközi szakszer­vezeti szervezetek képesek le­gyenek egymáshoz közeledni és egybehangolni akcióikat”. eszközeinek telepítésére és lecse­rélésére, majd megkezdte csök­kentésüket. Leállította továbbá új SS—20-as rakétái telepítésének előkészítését, és •kötelezettséget vállalt arra, hogy Ázsiában sem telepíti e rakétáit olyan helyre, ahonnan azok elérhetnék Nyugat- Európát. Mindezen túl február óta ér­vényben van a szovjet fél szer­ződéstervezete, amely az egyen­lőség és az egyenlő biztonság alapján konkrét adatokkal meg­jelölt, szakaszos csökkentést in­dítványoz, s eközben maximális rugalmasságot tanúsít a csökken­tés összetételének a megválasztá­sában, illetve a megsemmisítés vagy visszavonás kérdésében. Washingtonból azonban minderre nem érkezett érdemi válasz. Egyszerűen azért, mert ameri­kai számítások szerint a Per­shing—2-esek és a robotrepülő­gépek nyugat-európai elhelyezése hadászati jelentőségű előnnyel járna: a Szovjetunióra mérendő megsemmisítő első csapás lehe­tőségével kecsegtet. Ügy látszik, Washingtonban elfelejtik, hogy a tárgyalások kudarca esetén a szovjet fél a diplomáciai kártyák után katonai adukat is előve­het. Addig azonban még van egy év, s talán halvány remény arra, hogy bizalmat keltő megállapodá­sokra jutnak a genfi tárgyaláso­kon. K. G. NAPI KOMMENTÁR Helybeojárás Genf ben , .. .. , Strauss támadása Kína nemzeti ünnepen az fdp eiien Harminchárom esztendővel ez­előtt, 1949. október 1-én Peking- ben kikiáltották a Kínai Népköz- társaságot. Világtörténelmi jelen­tőségű esemény volt ez: Földünk legnépesebb országában leszámol­tak a kolonializmussal, a kommu­nista párt vezette forradalmi harc győzött az imperializmus és hazai kiszolgálói fölött. A KNK megalakulását követő években a testvéri szocialista ál­lamok — elsősorban a Szovjetunió — hathatós segítségét is felhasz­nálva valóban nagy lendületű épí­tőmunka kezdődött. Helyreállítot­ták a gazdaságot, véget vetettek az éhínségeknek, megindult a szo­cialista fejlődés alapjainak lera­kása. Az ígéretes folyamat azon­ban az 50-es évek végére megtört: a pekingi vezetésben teret nyert ultraradikális és nacionalista esz­mék mélyreható bel. és külpoliti­kai torzulásokhoz vezettek. Kína fejlődése a „nagy ugrás”, majd a „kulturális forradalom” éveiben megtorpant, szembefordultak a marxizmus—leninizmus, s az in­ternacionalizmus elveivel. A Mao Ce-tung halála után be­következett változások is egyelőre inkább csak a belső gazdasági­társadalmi helyzetre gyakorolnak hatást. Kína külkapcsolataiban még nem következett be érdemi, tényleges módosulás, annak dacá­ra. hogy a szocialista közösség kormánvai változatlanul a viszony normalizálására törekszenek. Ha­zánk is azt vallja, hogy a fejlődés vargabetűi ellenére Kína megőriz­te alapvetően szocialista társadal­mi berendezkedését és valódi nemzeti érdekei azt diktálnák, hogy a szocialista országokkal fenntartott kapcsolatok javításá­val térjen vissza a baráti együtt­működés útjára. * A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa üdvözlő távira­tot küldött a Kínai Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának és a Kínai Államtanácsnak, és ebben a szovjet nép nevében köszönti a kínai dolgozókat a Kínai Népköz- társaság kikiáltásának 33. évfor­dulója alkalmából. „A kínai forradalom győzelme a kínai nép történelmi vívmánya és a világforradalmi folyamat je­lentős eseménye volt” — olvasható a táviratban. A Szovjetunió kö­vetkezetesen síkraszáll a Kínai Népköztársasághoz fűződő kap­csolatainak javításáért, ezeknek a kapcsolatoknak a békés egymás mellett élés és a jószomszédság elvei alapján történő továbbfej­lesztéséért. Ez megfelel a két nép érdekeinek, és a béke és a biz­tonság megszilárdítását szolgálja Ázsiában s az egész világon. * A Kínai Népköztársaság meg­alakulásának 33. évfordulója al­kalmából Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke táviratban üd­vözölte Csao Ce-jangot, a Kínai Népköztársaság államtanácsa el­nökét. Franz Josef Strauss, a Keresz­tényszociális Unió (CSU) elnöke mindössze egy nappal azután, hogy a nyugatnémet ellenzéki uniópártok Bonnban megegyeztek az FDP-vel a kormánykoalíció kö­zös programjában, máris kemé­nyen támadta a szabaddemokra­tákat. Augsburgban szerdán este egy választási gyűlésen Strauss azt mondta: az uniópártok „nem le­hetnek engedékenyek az FDP-vel szemben”. Az FDP-t ugyanúgy terheli a felelősség az NSZK gaz­dasági bajaiért, mint a szociálde­mokratákat, és az a tény, hogy a párt két héttel ezelőtt dezertált a Schmidt-kormányból, nem csök­kenti ezt a felelősséget. A CSU-vezető a hesseni tarto­mányi választásokra utalva ki­jelentette, hogy a konzervatív el­lenzék nem engedheti meg politi­kai pozícióinak gyengülését egy olyan párt miatt, amely a lakos­ság körében „fokozatosan gyűlölt- té vált”. A szabaddemokratákat tette felelőssé azért, hogy a CDU nem szerezte meg az abszolút­többséget Hessenben. Strauss ugyan kijelentette, nem akar konfliktust az FDP-vel, de szavai — a Reuter szerint — azt jelzik, hogy továbbra is gyana­kodva tekint a szabdddemokrata vezetésre és gyenge partnernak tartja az FDP-t. Politikai megfi­gyelők szerint Strauss az FDP megosztottságát várhatóan arra fogja kihasználni, hogy saját né­zeteit érvényesítse az új nyugat­német kormányban-. Intézkedések a lakásgazdálkodás fejlesztésére Az MSZMP Központi Bizottsá­ga és a Minisztertanács 1982. áp­rilis 7-én — széles körű társa­dalmi vita után — irányelveket fogadott el a lakásépítés és -fenntartás, a lakáselosztás és -gazdálkodás fejlesztésére. A Mi­nisztertanács csütörtöki ülésén megtárgyalta és jóváhagyta az ezzel kapcsolatos állami intézke­déseket. A Minisztertanács megállapí­totta, hogy a lakáshoz jutás esé­lyei egyenlőtlenek. A lakásépítés­sel és a lakásfenntartással össze­függő kiadások aránytalanul osz­lanak meg az állam és a lakos­ság, illetőleg a lakosság egyes csoportjai között. Jelenleg a la­kások 24 százaléka bérlakás. A legnagyobb terhet azok a bérből és fizetésből élő családok viselik, akik saját tulajdonukban levő lakásokban laknak, vagy ilyen lakást építenek, illetve vásárol­nak. Nem megfelelő a meglevő lakásállománnyal való gazdálko­dás, az új lakások építése még nem tud lépést tartani az igé­nyek növekedésével, ezért a vá­rosokban élő fiatal házaspárok­nak sokáig kell lakásra várakoz­niuk. A lakáscserék száma kicsi, s a jelenlegi pénzügyi feltételek nem is ösztönzik kellően cserére a lakosságot. A lakásépítésre és -vásárlásra, illetőleg a lakásfenntartás céljá­ra adható állami támogatás nem igazodik eléggé a családok jöve­delmi és szociális helyzetéhez. Az állami támogatás csak a tele­pülések egy részére, csak bizo­nyos építési formákra és foglal­kozási rétegekre terjed ki, a la­kásfenntartás költségeihez pedig csak a bérlakásban élők kapnak állami hozzájárulást. O A Minisztertanács az el­lentmondások mérséklése vagy teljes feloldása érdekében 1983. január 1-i hatállyal módo­sítja a lakáselosztás, valamint a lakásépítés állami támogatásá­nak rendszerét az alábbiak sze­rint: — A lakáshoz jutásban né­hány éven belül általánossá vá­lik a fokozatosság. A városban élő fiatal házaspárok első lakás­ként szerényebb komfortfokoza­tú és kisebb alapterületű lakás't vagy önálló lakrészt kaphatnak. Következő lakásukat — a család szociális és jövedelmi helyzeté­hez igazodó feltételekkel — ta­nácsi lakáskiutalás útján, cseré­vel, vagy önerőből való építke­zéssel, illetőleg vásárlással sze­rezhetik még. — Az állami lakásellátás ke­retében továbbra is tanácsi bér­lakást kaphatnak az erre rászo­ruló kis jövedelmű és többgyer­mekes családók. E családok vál­tozatlanul az 1981-ben megállapí­tott mértékek alapján fizétnek használatbavételi díjat. A jövőben korlátozott szám­ban olyan családok is bérlakás­hoz juthatnak, amelyek jövedel­mi helyzetüknél fogva ugyan nem jogosultak erre, de nem kí­vánnak lakástulajdont szerezni. E családoknak azonban vállal­niuk kell, hogy megfizetik a szo­kásos használatbavételi díj több­szörösét és a valóságos fenntar­tási költségeknek megfelelő na­gyobb lakbért. — A tanácsok csökkentik a szanálás miatt és a népgazdasági érdekből kiutalt bérlakások szá­mát. Az új és a megüresedő la­kásoknak a korábbinál nagyobb részét csereigények kielégítésére használhatják fel. Azoknak a bérlőknek, akik nagyméretű la­kásukat a tanács révén kívánják kisebbre cserélni, a használatba­vételi díj kétszeresének-három- szorosának megfelelő összeget térítenek vissza. A tanácsok és más szervezetek (pl. az OTP, az ingatlanközvetítő fokozottab­ban bekapcsolódnak a személyi tulajdonú lakások visszavásárlá­sába és újraértékesítésébe, s ezt a tevékenységüket lakossági szol­gáltatásiként végzik. A lakáscse­réket segíti az is, hogy az átírá­si illeték 12 százalékról 7 száza­lékra mérséklődik. © A Minisztertanács elha­tározta a magánerőből va­ló lakásépítés támogatásának korszerűsítését azzal a céllal, hogy mérséklődjenek a lakásépí­tés pénzügyi feltételeiben mu­tatkozó indokolatlan különbségek a városon, illetőleg a falun élők, a vállalatoknál, intézményekben és szövetkezetekben dolgozók, valamint a különféle építési for­mák között. — Az állami támogatás 1983. január 1-től a családok szociális helyzetéhez igazodik, amit leg­jobban a családtagok, illetve a gyermekek és az eltartottak szá­ma tükröz. A jövőben a családi házat építők is kaphatnak gyer­mekenként 30 ezer forintot, nagy­korú eltartottakra pedig 20 ezer forint vissza nem fizetendő tá­mogatást. — A lakásépítőknek és a la­kásvásárlóknak egységesen 3 szá­zalékos kamatra és 35 éves tör­lesztési időre adható építési ked­vezményes kölcsön. A nagyobb létszámú családok az átlagosnál több hitelt kaphatnak. Indokolt esetben a hitel-visszafizetés első öt évére törlesztési kedvezményt (haladékot) lehet kérni. A több­szintes vagy csoportos telepítésű lakóházak építésére adható ked­vezményes kamatozású kölcsön a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett építési költségek leg­feljebb 70 százalékáig, a családi- ház-építés esetében pedig azok 60 százalékáig terjedhet. Azok­nak, akik az átlagosnál nagyobb vagy költségesebb, igényesebb lakást építenek, többletköltségeik egy részének fedezetéül nagyobb kamatterhű, rövidebb lejárati idejű kölcsön is adható. Az épí­tési hitelek összegének felső ha­tárát' a Minisztertanács évente határozza meg a hitelpolitikai irányelvekben. 1 — A jövőben a dolgozók szé­lesebb köre részesíthető munkál­tatói támogatásban. Az állami költségvetésből nyújtott támoga­tás megszűnik, s a munkáltatók (vállalatok, szövetkezetek, intéz­mények) maguk dönthetik el, hogy dolgozóik közül kiket és milyen mértékben támogatnak. A lakásépítésre és lakásvásárlás­ra adható — vissza nem téríten­dő — támogatások és a kölcsö­nök forrásai a vállalati gazdál­kodás eredményességével össz­hangban alakulnak. — A tanácsi értékesítésű (szö­vetkezeti) lakásjuttatási forma fokozatosan csökken. Az állarni támogatás 1985 végéig megszű­nik. © A lakóház-fenntartás álla­mi támogatásának csök­kentése érdekében a lakbérek 1983. július 1-től átlagosan 130 százalékkal emelkednek. Annak érdekében, hogy a bérlők kiadá­sai ne növekedjenek ugrásszerű­en, az állami lakások bérlői — 1988-ig fokozatosan csökkenő mértékben — állami hozzájáru­lást kapnak. E hozzájárulás ösz- szege 1983-ban a lakásbértöbblet 70 százaléka lesz. A lakbérnövekedés ellensúlyo­zására az arra legjobban rászo­ruló nagycsaládosok és nyugdíja­sok szociális támogatást kapnak. — A lakbérek emelésének mértéke a lakások használati értéke szerint eltérő: a komfort nélküli lakások havi bére négy­zetméterenként 2,40 Ft-ról 4,50 Ft-ra, a félkomfortos lakásoké 3,60 Ft-ról 7,50 Ft-ra, a komfor­tos lakásoké 5,40 Ff-ról 12,0. Ft- ra, az összkomfortos lakásoké pe­dig 6,0 Ft-ról 15,0 Ft-ra változik. — A tanácsok legfeljebb az új lakbér 50 százalékáig mérsékel­hetik azoknak a lakásoknak a bérét, amelyeknek az épületen belüli elhelyezkedése, a műszaki állapota vagy a környezete ked­vezőtlen. Az állami tulajdonú szükséglakások lakbére nem emelkedik. — A jelenleginél nagyobb mértékben lesz mód arra, hogy a lakbéreket — a lakásnak a te­lepülésen belüli fekvésétől (zöld­övezet, városközpont) függően — az új lakbér 25 százalékáig nö­veljék. Azokban az egy-két la­kásos épületekben, ahol kizáró­lag a bérlőké a kerthasználat jo­ga, a növelés felső határa továb­bi 20 százalék lehet. — A lakbért az ingatlankezelő szervezetek állapítják meg, s 1983. március végéig írásban közük a bérlőkkel, a bérlőknek az új lakbérekkel kapcsolatos észrevételeit és az esetleges vi­tás kérdéseket a tanácsok bírál­ják el 1983 márciusától június végéig. A lakbérek rendezése kiterjed az állampolgárok tulajdonában levő, de bérbe adott lakásokra is. Az úgynevezett kötött bérű laká­sok lakbérét a béradó az állami lakásokéval azonos mértékben állapíthatja meg. — A három- és többgyerme­kes családok egységesen havi 150 Fit szociális támogatást kapnak. Ezt azok is megkapják, akik 1983 után válnak nagycsaládossá. — A nyugdíjas bérlők közül azoknak jár szociális támogatás, akiknek — eltartottaikat figye­lembe véve — egy személyre ju­tó havi nyugdíja nem haladja meg az 5000 Ft-ot. A támogatás az 1983. évi lakbértöbblet mérté­kéig, de legföljebb havi 150 Ft- ig terjedhet. A lakásbéremelés után nyugdíjassá váló bérlőknek a tanács vagy a nyugdíjintézet — igénylés alapján — kivételes szo­ciális támogatást adhat. — A nagycsaládos bérlők a családi pótlékkal, a nyugdíjasok pedig a nyugdíjjal együtt kapják meg a szociális támogatást. — Azok a bérlők, akik jogos lakásigényüket nagymértékben (két vagy több szobával) megha­ladó nagyságú lakásban laknak, sem állami hozzájárulást, sem szociális támogatást nem kap­nak. 0 1983. júliusától az új és a felújított lakásokban a berendezési tárgyak javításának és kicserélésének költsége a bér­lőket terheli. A jövőben a bérlők közvetlenül részt vállalhatnak lakóházak fenntartásában, s ez­zel a céllal bérlőközösséget ala­kíthatnak. Ugyanakkor az ingatlankezelő szervezetek szolgáltatásainak színvonalát emelni kell. E szer­vezetek elsősorban házkezelői szolgáltatásokat (karbantartást és üzemeltetést) végeznek majd. továbbá műszakilag és gazdasági­lag előkészítik lebonyolítják a la­kóház-felújításokat. © A lakásgazdálkodási el­vek alkalmazásában bővül a helyi tanácsok önállósága. A jövőben a tanácsok komplex mó­don határozzák meg a lakás- szükségletek kielégítésének leg­ésszerűbb módját, vagyis azt. hogy meglevő forrásaikból meny­nyit használjanak fel állami la­kásépítésre, a magántulajdonú lakások területelőkészítésére, il­letőleg felújításra, korszerűsítés­re, az infrastruktúra (víz-, vil­lany-, úthálózat stb.) fejlesztésé­re. A lakásigénylések nyilvántar­tásának pontosítása céljából a tanácsok 1983-ban elrendelik az igénylések megújítását. A ta­nácsrendeletekben az igénymeg­újítást, illetőleg új igénylés be­adását igénylési díj letétbe he­lyezéséhez köthetik. A letét első­sorban előtakarékosságul szolgál, amit beszámítanak a kiutalt la­kás használatbavételi díjába, il­letőleg értékesítési árába. A la­kásigénylés visszavonásakor a tanácsok a letétbe helyezett ösz- szeget kamataival együtt vissza­fizetik. Ahol a tanácsok igénylési letét elhelyezését rendelik el. annak mértékét a lakásigénylő családok jövedelmi, vagyoni és szociális helyzetétől, továbbá az igényelt lakás jellegétől és nagyságától függően szabják meg, s tanácsi bérlakásoknál a lakás-használat­bavételi díj mintegy 10 százaléka lehet. A lakáshoz való jutásnak 1983. január 1-től érvényes részletes feltételeit, s a lakásra várók elő- takarékosságának formáit és mér­tékét a tanácsok — a helyi adott­ságoknak megfelelően — helyi lakásrendeletekben szabályoz­zák. * A kormány- és miniszteri ren- deletek a Magyar Közlönyben je­lennek meg, október első felében, a helyi tanácsrendeleteket no­vemberben hirdetik meg. (MTI) Felmentések, kinevezések Soós Gábor kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa dr. Soós Gábor mező- gazdasági és élelmezésügyi állam­titkárt saját kérésére, nyugállo­mányba vonulására tekintettel — érdemeinek elismerése mellett — e tisztségéből felmentette. Az Elnöki Tanács dr. Soós Gá­bornak több évtizedes eredményes munkássága és közéleti tevékeny­sége elismeréseként, nyugdíjba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitün­tetést adományozta. A kitüntetést a Parlamentben dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. A Minisztertanács dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyet­test e tisztsége alól felmentette, egyidejűleg az Elnöki Tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi ál­lamtitkárrá kinevezte. A Minisztertanács Medgyessy Pétert pénzügyminiszter-helyet­tessé kinevezte. A Minisztertanács dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterhelyettest • e munkaköréből — érdemei elisme­rése mellett — felmentette. Egy­idejűleg a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter a Tejipari Vállalatok Trösztjének vezérigaz­gatójává nevezte ki. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom