Petőfi Népe, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-14 / 215. szám

1982. szeptember 14. • PETŐFI NÉPE • 3 A MAGYAR DIABETOLÓGIA EREDMÉNYEI Megakadályozható-e '—jú dr. Magyar Imre a cukorbetegség? professzorral Hazánkban — az európai országokhoz hasonlóan — egyre nagyobb szerepet kap az orvosi munká­ban a diabetes kutatás és gyógyítás. Ma már a cukorbetegség megelőzése, gyógyítása, a diabetesek gondozása nemcsak egészségügyi feladat, mivel a — Hol tartunk ma hazánkban a diabetes kutatásban? — Egy nívón vagyunk a világ országaival. Amiben nem va­gyunk. velük egy színvonalon, az a diabetes betegek gondozása, a diabetes betegek ellátása­Mi ennek az oka? Nincs hoz­zá megfelelő hálózatunk? — Gondozói hálózatunk egyál­talán nincsen. Tailán ezzel a kér­déssel vezető fórumaink nem fog­lalkoztak elég intenzíven, és azt gondolták, hogy a körzeti orvos, ak.i gondozza a magas vérnyomá­sos betegeket, a vesetoetegeket, a diabeteseket is gondozhatja. A diabetes tana azonban az utóbbi 10 évben olyan mértékben fejlő­dött, hegy nemcsak a gyakorló cnvo;stcil, de a belgyógyász szak­orvostól sem lehet ma már meg­kívánni, hogy a cukorbetegeket megfelelő színvonalon, el tudja látni. Ezért szerettük volna min­dig, ha az NDK, Jugoszlávia, vagy Bulgária mintájára nálunk is ki­alakul a diabetes gondozói háló­zat. — Hogy nálunk nincs gondo­zói hálózat, az anyagi okok­nak tulajdonítható? — Anyagi okoknak is, de én azt hiszem, hogy ennek szemléleti okai is vannak. Annyi buzgó dia- betológus van az országban, akik minden ellenszolgáltatás nélkül é.s nem valamely hivatalos orga­nizáción belül látják el ezt a funkciót, hogy itt az anyagi esz­közök hiánya nem is olyan fon­tos. — Tudjuk, hogy hány cukor­beteg van ma hazánkban? — Tekintettel arra, hogy Kö- zép-Európában. a lakosság egy­két százaléka cukorbeteg, felte­hető, hegy a mi 10 millió lako­sunkból körülbelül kétszázezren szenvednek ebben a betegségben. Ám a szűrővizsgálatok arra utal­nak, hogy ennél is többen. Én legalább 30Ó ezerre becsülöm a számukat. — Hol tartunk a cukorbeteg­ség gyógyításában? — A diabetes nagyon jól gyó­gyítható, csak meggyógyítani nem tudjuk. A nagyon jó gyógyítás el­ső feltétele a diéta, amellyel a cukorbetegek legnagyobb száza­léka egyensúlyiban tartható. Ha diétával nem érünk el célt, akkor rendelkezésünkre állnak kitűnő tabletták. Bizonyos cukorbetegek ezekkel jel kezelhetők. Ha ezzel sem érünk el eredményt, akkor itt van az inzulin, amely g cu­korbeteget tökéletesen egészsé­gessé, munkaképessé teszi. A leg­utóbbi időben kezdenek kialakul­ni azok a törekvések, amelyek az inzulin adagolását olyan módon végzik, hogy utánozzák az egész­séges ember inzulinkiválasztását. Vagyis olyan mikrofecskendőt ál­cukorbetegség népbetegségként hat egész társadal­munkra. A cukorbetegség terjedésének megakadá­lyozásáról, az ezzel kapcsolatos kutatómunkáról beszélgettünk dr. Magyar Imre professzorral, a Magyar Diabetes Társaság elnökével. — Tudomásom szerint Sze­geden kísérleteznek az em­beri inzulin előállításával... — A fejlődés gyorsan végbe­ment. Ha akad ambiciózus, hoz­záértő ember, aki hajlandó ezzel a kérdéssel foglalkozni, akkor azonnal megkezdődhet Magyar- országon is. az inzulingyártás. Most a világon az inzulin. előállí­tásának egészen új módját alkal­mazzák, az úgynevezett DNS-re- kombinációt. Lényegében az em­ber inzulin-termelő génjét, örök­lési egységét át tudják vinni a coli bacdlusa testébe és a coli ba- cilus előállítja az emberi inzulint. Ez az eljárás már annyira fejlő­dött, hogy az ipari termelés is lehetséges. — ön szerint mit tehetünk azért, hogy megakadályozzuk a cukorbetegség gyors terje­dését? v — Ezt hatékony propagandá­val is segíteni lőhet, de a cukor- betegség megakadályozására va­lójában csak két lehetőség van. Az egyik a genetikai tanácsadás, amely hazánkban is több helyen folyik. Emellett korlátozni kell a jövendő cukorbetegek születé­sét! Ez azonban nem lehet orvosi feladat, nágyon erélyesen kell küzdeni például az elhízás ellen. Ennek viszont anyagi nehézségei vannak: a szénhidráttáplálás, a zsírtáplálkozás ugyanis olcsóbb; az ideális a fehérjetáplálkozás volna, és ez drága. — Milyen szerepet tölt be a cukorbetegség kutatásában, az ebben a betegségben szen­vedők gyógyításában a Ma­gyar Diabetes Társaság? — A társaság létrejötte óriási előrelépést jelent a magyar dia­betes fejlődésében, méghozzá két irányban. Az egyik, hogy kong­resszusaink gyakorlati és teore­tikus irányba egyaránt előre mu­tató tanácskozások. A másük, hogy nagyon korán részt vehettünk a nemzetközi diabetes társaságok ülésein és ott ismertethettük a magyar kutatásokat és mi is meg­ismerhettük más országok ered­ményeit. Megalapítottunk egy olyan egyesületet is, amelynek célja a Duna menti államok ösz- szefogása a cukorbetegség tanul­mányozására és leküzdésére. Ez a társaság minden két évben más országban rendezi meg szimpóziu­mát. Budapesten már kétszer volt ülése. Társaságunk munká­jának elismerése, hogy idén szep­temberben az Európai Diabetes Társaság ülése Budapesten lesz. Erre a nagy nemzetközi esemény­re mintegy kétezer vendéget vá­runk. Ez lesz az én hattyúdalom is, mivel én már nyugállomány­ban vagycik, de ennek a kong­resszusnak az elnöki tisztét még ellátom. V. V. lítanak elő, amelyből az inzulin állandóan áramlik. Ezt bőr alá varrják (vagy a beteg a zsebében hordja), és ha egy gombot meg­nyom, akkor egy kicsit több in­zulin választódik el, például ét­kezés után. Ha egy cukorbeteg embernek az inzulinszükségletét pontosan megállapítjuk, és erre van mód, akkor ezekkel az esz­közökkel, amelyeket a világ egy részén már használnak, és re­méljük, nagyon hamarosan mi is használni fogunk, az ember cu- konháztartását szabályozni lehet. Ez nagy reményt ad arra, hogy talán a cukorbajnak a legféltet­tebb szövődményei, vagyis a szív­ás érrendszeri megbetegedések ilyen módon megakadályozhatok lesznek. — Mi a helyzet nálunk az inzulin előállításában? — Sajnos, ebben a tekintetben hazánk nagyon rosszul áll. Nem­csak a tisztított inzulinokat, de a közönséges inzulinkészítménye­ket is nagyrészt importálnunk kell. A gyógyszergyárak valahogy az utóbbi 10—15 évben ezzel a kérdéssel nem nagyon foglalkoz­tak. — Holott a magyar gyógy­szeripar világhírű... — Egy kicsit én sem értem en­nek az okát. Az inzulint 1921-ben fedezték fel. Én már személyesen találkoztam olyan beteegel, aki Maeyarc.rszáson 1022-ban hazai ió inzulint kaoott. Tehát a fölfe­dezés után két évvel a Chincín. a Richter svár ió inzulinkészít- ménvt áhított elő. Ma nincs ió inzulioké'zítménvünk. Cinknro- tamin-inzulint állítunk elő; arrjelv a tudomány mai állása szerint valóiéban nem is adható, vala­mint úgynevezett közönséges in­zulint, amely a cukorbetegek egy részének a kezelésére nem alkal­mas. Minden egyéb inzulin-faj­tát importálnunk kell. • Kadarkút (1931) • Fazekasok a vásárban (Beregszász) Falusi krónika 1920-1944 Gönyei Sándor fotóművész az 1920-tól 1944-ig terjedő időszak falusi életéről szó­ló felvételeit a Néprajzi Múzeum mutat­ja be. 9 Fonal láncba szedése (Hunyag) 9 Dudás Juli ünnepi viseletben (Galgamácsa, 1939) Országos konferenciára készül az olvasó népért mozgalom A napokban megkezdődött az olvasó népért mozgalom III. országos konferenciájának előkészítése. Az 1983-ban sorra kerülő találkozón értékelik az elmúlt években végzett mun­kát, összegzik a tapasztalatokat, és meghatározzák a soron következő feladatokat. Forog velem a föld Az eddigi eredményeket átte­kintve, a Hazafias Népfront ille­tékesei az MTI munkatársának elmondták, hogy a mozgalom idestova másfél évtizede indult útjára, azzal a céllal, hogy a la­kosság minél szélesebb tömegei kedveljék meg az olvasást, éb­redjenek rá, hogy a könyvek nyújtotta élmények, felismerések nélkül szegényebbek lennének. A kezdeményezésre annál is inkább szükség volt, mert adatok sorával bizonyították, hogy a felnőttek mintegy 30 százaléka sohasem vesz kezébe újságot, könyvet; másik 30 százalékuk pedig csak elvétve, alkalomszerűen, öt évvel ezelőtt, a mozgalom második or­szágos konferenciáján többen szó­vá tették — és megállapításaik ma is érvényesek —, hogy társadal­munk jelenlegi fejlődési szaka­szában ez az arány nem megfe­lelő, előrehaladásunk azon múlik, hogy sikerül-e gyarapítani a könyvek értőinek, kedvelőinek táborát. Gondot okoz az is, hogy az alkalomszerűen olvasók nem mindig azokat a műveket választ­ják. amelyek szellemi épülésüket szolgálnák. Nem az a baj, hogy éjjeliszekrényükön főként lektű­rök találhatók, de az már elgon­dolkodtató, hogy soha nem vesz­nek a kezükbe igazi irodalmi színvonalat képviselő munkákat. Mindez jelzi a műkritika problé­máját is: miért nem érvényesül kellőképpen orientáló szerepe, miért nem jut el éppen azokhoz, akiknek szükségük volna rá. Egy felmérés arra hívta fel a figyelmet, hogy a művekben megfogalmazódott gondolatok csak töredékesen jutnak el az em­berek tudatáig. S ez arra is utal, hogy olvasási kultúránk nem eléggé megalapozott, sok az „üresjárat”. A közkönyvtárak nem mindenhol töltik be közös­ségteremtő funkciójukat, holott erre — eddigieknél több lehető­ségük lenne. Szorosabbá vált vi­szont az iskolák és a könyvtárak együttműködése, de a bibliotékák polcain általában éppen azok a művek nem találhatók meg, amelyekre a diákoknak szükségük volna. Körültekintőbb szervezés­sel, egyeztetéssel ezek a gondok elkerülhetők. Az iskolai könyvtárak állomá­nya sem mindenben felel meg az igényeknek. Az egységes oktatási terv megkövetelné és lehetővé tenné, hogy valamennyi intéz­ményben rendelkezésre álljanak a tananyaghoz kapcsolódó alap­művek. A Hazafias Népfront munkabizottsága ennek érdeké­ben összeállította a beszerzendő könyvek listáját. A későbbiekben — amennyiben az illetékes főha­tóság jóváhagyja — megküldik valamennyi tanintézetnek. Gyakori panasz volt már ko­rábban is, hogy a kiadók nem mindig azokat a könyveket jelen­tetik meg, amelyek iránt a leg­nagyobb az érdeklődés. Ezért ter­vezik, hogy a kiadói elképzelése­ket a nyilvánosság elé tárják, így társadalmi vitákon mondhatná el az olvasó: szerinte mi hiányzik belőlük. Elsőként a, Móra Kiadó terveit veszik majd górcső alá, We a későbbiekben sor kerül a Gondolat, a Corvina, a Medicina és más kiadók munkájának elem­zésére is. A mozgalom aktivistái nem íté­lik felhőtlennek az írók és az ol­vasók kapcsolatát. Még mindig sok a formális találkozás, gya­kori az olyan összejövetel, ahol a jelenlevőknek fogalmuk sincs, milyen művek fűződnek a velük szemben ülő író nevéhez. A kö­zeljövőben tájékoztatót jelentet­nek meg, amely felhívja a szer­vezők figyelmét az alapvető tud­nivalókra, néhány oldalon átte­kintést adnak napjaink magyar íróinak életéről, munkásságuk főbb állomásáról. Vissza kell adni a személyes találkozások rangját — hangsúlyozták a Hazafias Nép­front munkatársai; hozzáfűzve, hogy mindezek a gondok, tenni­valók, az eddigi tapasztalatok alapján megfogalmazható követ­keztetések bőséges útravalót ad­nak a tervezett országos konfe­rencia résztvevőinek. (MTI) Ritkán kelek olyan korán, mint ma. Alig múlt hat óra, s már a város utcáit rovom. Bár nagyokat ásítok, élvezem a reggelt, A föl­fedezés erejével hat rám Kecske­mét ébredező központja, a Rá­kóczi út. Egy kerékpáros tűnik föl’ az úttesten. Kabátszárnyait meg- meglebbenti a szél. Váratlan le- ha-j'li-k a férfi a kormány fölé, s csúszni kezd nyergéből, mint a sebet kapott lovas. Kiesellen az útszél-re, megáll. Biciklijébe fo­gódzkodik, görnyedten köhög, le­vegő után kapkod' Jókor „foekap- ko'dott” .. .! De nem, mégsem. Az airca sápadt, de vonásait nem tor­zítja alkóhol. — Rosszul van? — lépek mellé. Igent bólint. Jobb kezét a szi­vére tapasztja. — Próbáljak orvos után nézni? Nemet int, aztán halkan mond­ja is: nem kell. Arrébb támoga­tóm kerékpárostól, leülök vele egy padra­— A szíve fáj? — Az. . '. Meg szédülök ... Fo­rog velem a föld ... — Hová tart? — Haza ... Munkáiból... Éj­szakás vagyok ... Egy hété min­dennap, este hattól reggel ha­tig •.. — Hol dolgozik? — A tejüzemben. Nincs elég ember. Azért került' rám a sor mindennap. Most majd csak hol­nap megyek újra. — Mit csinál a tejeseknél? — Trógerolok. A hűtőből ki a ramipára. Kézi kutyával nyolc mázsát egyszerre. — Máskor is volt már beteg? 1 — Szíividegem van. Egyszer ré­• • • gén mentő vitt el a munkahely­ről’. Legutóbb másfél hónapja bo­rultam ki- Vért hánytam, úgy elővett a köhögés. Nem kapok le­vegőt ilyenkor. Az asszony or­vost hívott. Adott injekciót. Este mentem dolgozni. — Pihenni kellett volna és' könnyebb munkát kérni. — A doki is azt mondta. De há­rom gyerek van. így se sok a pénz, ha táppénzre írnak, még kevesebb lesz. — Mennyit keres? — Négyezerháromszázat' Amió­ta három hónapja állandó éjsza­kás vagyok. Azelőtt valamivel több összejött. Most csak harminc százalékos pótlékkal számolnak él bennünket. Amikor nappalo­sok is voltunk, negyvenet kap­tunk. Nem értem ezt. Az üzem­ben azt állítják, ez a szabály. Havonta egy párszor tejkihordó- nak is beugrók. Nappal. Amikor nincs elég ember. Ezzel- pluszban megkeresek még egy ezrest­— A felesége állásban van? — Nem, gyesen. Egy kereset­ből éllünk, meg a gyesből. Meg, keli fognom minden forintot. Mennék többször is beugrónak, de attól félek, hogy egyszer telje­sen kiborulok. Kell a pénz a gye­rekekre, albérletre, villanyra, fá­ra, szénre. Egy kicsit félre is te­szünk, amikor lehet. Hátha egy­szer salját lakáshoz jutunk. Egy garzonnal beérnénk. — Maga kecskeméti? — Itt születtem. Aztán apámék Orgoványra költöztek- Ott jártam iskoláiba. Náluk laktunk egy ideig. Nyolcán egy szoba-konyhában. Ta­nyán.. Fél évig kerestem idebenn albérletet, mire találtam. Három gyerekkel nem egykönnyen fo­gadják be az embert. — A tanácshoz mikor adták be a lakáskérelmüket? Három gye­rekkel előnyt kell élvezniük. Ez a családideál, erre ösztönöznek bennünket. — Nyolcvan márciusában. Ele­get járt az asszony a tanácsra- Leveleket is irkáit már fűhöz, fá­hoz. Lakás nincs. Kevés a pon­tunk, vagy micsoda. Csak később­re ígérik. — Legalább jó az albérletük? — Az emberek jók, akik befo­gadtak. A lakás vizes. Hullik a vakolat. A téltől már előre fé­lünk. Nagyon sokat kell fűtená. A gyerekek télen- mindig bete­gek- Az egyik fiamat ellenőrzés­re kell hoddani a veséjével. Sze­génykém, olyan nyomorult lesz, miint én vagyok ... — Mégiscsak könnyebb munkát kellene kérni ■.. — Adnának, de csökkentett óra­bérrel. Én ebbe nem mehetek be­le. — Bocsásson meg, hogy hívják magát? — Farkas Józsefnek- Huszon­négy éves vagyok. De mit fag­gat engem? Ide kísért a padihoz, jó, köszönöm. De mi közöm ne­kem magához? A maga ágyát biztosan nem lepi be a- penész! A maga asszonyának biztos nem vágták az arcába a tanácsnál: mért vállalta még a harmadik gyereket is, ha vizes az albérlete! Semmi közünk egymáshoz, érti? Kapjon le! — De ember... — hafoogmék valamit, ám nem jön válasz a nyelvemre. Okosabb, ha lekopok. Forog velem a föld .. ■ Jobb lett volna tovább aludni... Pedig szépnek ígérkezett a reggeli sé­ta ... A. Tóth Sándor ® Öntőasszony (Szilvásmárton, 1931) Konyha (Gebe, 1921) (Hauer Lajos reprodukciói — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom